Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-25 / 173. szám

1967. JÚLIUS 25., KEDD HOBBY Hóbort vagy szenvedély? Néhány esztendős múlt Hobby. Angol szó. Az Ide­gen szavak szótára szerint: kedvtelésből állandó jelleggel űzött foglalatosság, hóbort. A valóságban azonban sokkal több ennél. Szenvedély. Van egy ismerősöm: nemrég két pár cipőjét vitte a zálog­házba — hónap végén történt, néhány nappal a fizetés előtt —, mert az üzletbe olyan film érkezett, amire hónapok óta vágyott már. Mérnökember. S szenvedélye a filmezés... Nemrég nyugdíjba vonult mozdonyvezetőnél jártam: el­mondotta, hogy minden fize­téskor száz forinttal keveseb­béit adott haza az asszonynak, az így nyert pénzen az ócska­vastelepeken vásárolt minden­féle limlomot, s ezekből ez ideig már négy kerti traktort épített... Festőművész isme­rősöm több száz kaktuszfélét gondoz, ápol szabad idejé­ben ... Ismerek színészt, aki üres óráiban szobrászkodik, orvost, aki zenét szerez, mér­nököt, aki száznál több hajó- modellt épített már odaha­za... Valamennyi komoly, el­foglalt ember, esténként fá­radtan térnek haza becsülete­sen végzett munkájukból, él­vezhetnék a megérdemelt pi­henés nyugalmát, ehelyett új­ra munkához kezdenek, s leg­többször csak az éjszaka kö­zepén döbbennek rá, hogy holnap is van nap, s addig még aludni is kell. Pereg a film a lefüggönyözött szobában. A fehér vásznon megjelenik a felírás: Etűd. Zsibongó iskolai folyosó. Gimnazisták. Az egyik fiú a sarokba húzódva bámul ki az ablakon. Csengetés, osztályte­rem. Matematikaóra A ta­nárnő bonyolult képletet ve­zet le a táblán. A fiú álmodo­zó arccal bámulja az egyik lányt. A kép egyre szűkül: már csak a tanárnő krétát ve­zető keze látható. A kéz át­változik a fiú kezévé. A fiú folytatja tovább a bonyolult egyenletet. Magabiztosan, egyedül, csak a szerelmének magyarázva. Aztán újra a ta­nárnő keze tűnik fel, de most már a fiú vállán. A táblához szólítja az ábrándos diákot, folytatná ő tovább a számítást. A fiú azonban olyan tehetet­lenül bámulja a számokat, mintha nem is matematiká­ból, hanem a szerelemből kapná a megérdemelt szekun- dát... Kattan a villany, hunyor- gunk a fénytől, a „mozigépész” már újra csak házigazda. A közönség — barátok, vendé­gek. Szorongással vegyes ér­deklődés az egyik arcon, elé­gedettség, megértés a többin. — Benevezhetnél a filmmel az amatőr filmfesztiválra, Gyula... — mondja valaki a társaságban, erre véleményt vélemény követ. A házigazda láthatóan boldog, érzi, hogy nem csupán udvarias vélemé­nyeket kap, kritikát is, jótaná­csokat. Már nem sajnálja o ráfordított órákat, a más dol­gokon megtakarított százforin­tokat. Az. elismerő vélemény most lagalább annyit jelent neki, mintha munkahelyén, a megyei Moziüzemi Vállalatnál kapná, az egész vállalat jó munkájáért, amelynek igaz­gatója ő, Ujszászi Gyula. — Sokan foglalkozunk a megyében amatőrfilmezéssel — mondja napokkal később, már az irodájában. — Jó né­hány filmszakkör is működik a művelődési házakban. Első­sorban eseményeket, a falu életét örökítik meg a filmsza­lagon. • Felvonulásokat, köz­gyűléseket, író—olvasó talál­kozókat. A nagykátai Chmelly Ödön több jó útifilmet készí­tett már angliai, olaszországi utazásairól. A bagi Bagó Jó­zsef legutóbb egy termelőszö­vetkezeti szocialista brigád munkáját, eietét rögzítette celluloidszalagra. Mások az élet apró villanásait próbálják képekben megfogalmazni. Ez a hobbyjuk. Kérdezem az embereket: ml az a belső kényszer, amelynek hatására időt, fá­radságot és pénzt sem kímél­ve hódolnak kedvtelésüknek? A válaszok: — Filmes ember szerettem volna lenni. Nem sikerült. A gyerekkori álmomról azonban nem tudok lemondani. Szere­tem a munkámat, végzem be­csülettel, de az ad hozzá erőt, hogy szabad időmben az ál­maimat valósítom meg... — A festészet az igazi szen­vedélyem. De ez túlságosan műteremhez köti az embert. Szükség van mozgásra, friss levegőre. Azért, hogy sétáim ne váljanak egyhangúakká, minden utamra magammal vi­szem a lepkehálót. A gyűjte­ményem: ezer fajta, tizenkét­ezer darab ... Olyan gyönyörű színekben pompáznak, amilye­neknél festő sem álmodhat szebbet... — A munka — kötelesség. A hobby — szenvedélyből végzett munka. A kettő nem azonos, de kitűnően kiegészíti egy­mást. Amikor a modelljeimet építem, teljesen a magam ura vagyok. Senki nem mondja meg, mit, hogyan, mikor csi­náljak. Ez benne a nagyszerű. S egyúttal a hajtórugó... — Azt hiszem, a filmezés a legfrissebb keletű szenvedély a sok közül... — mondja Uj- szászi Gyula. — Mindössze né­hány éves múltra tekinthet vissza. Ugyanakkor napról napra növekszik tábora. Tenni kellene ezekért az emberekért valamit, összefogni őket a me­gyében is. A filmezés sokféle eligazodást, ismeretet igényel, az esztétikai ismeretektől a technikai tudásig. Ez ideig, saj­nos, még nem sikerült össze­fogni ezeket az embereket. Más megyékben egy-két éve már igen. Amatőrstúdiók mű­ködnek, megörökítenek min­den jelentősebb eseményt. Nem egy helyen megyei támogatás­sal. Mert a filmezés költséges hobby. Nemcsak a felvevő és a film, a laborálás és a vetítés is. Tavaly létrejött ugyan egy bizottság a megyében is, vala­miféle tervjavaslat is elké­szült, de aztán elaludt a do­log. Jószerivel még azt sem tudjuk: hány amatőrfilmessel számolhatunk. Pedig a felvevő­gép-tulajdonosok száma bizto­san több száz ... Kísérletként jó volt a tavalyi megyei ama- tőrfilm-fesztivál Gyömrőn ... De világos képet ez sem adott. Inkább csak azok neveztek be, akiket addig is ismertünk már. Nagyobb tér kellene. Több kez­deményezés ... Sok hasznos lehetőség rejlik az amatőrfil­mezésben. Talán a leghaszno­sabb hobbyk egyike. Megérné a fáradságot, hogy a népműve­lés vezetői törődjenek vele ... Sok, a művészethez nagyon közel álló filmben, dokumen­tumban térülne vissza a ráfor­dított gondoskodás. Prukner Pál SZEKSZARD Babits-szobor A közeljövőben új szoborral gazdagodik Szekszárd. A város nagy szülötte, Babits Mihály szobrának megalkotásával Kiss Gyula szobrászművészt bízták meg. A másfélszeres ember­alak nagyságú szobrot a most épülő megyei művelődési ház előtt állítják majd fel. FILMEKRŐL KÖNYVESPOLC Gellert Gábor: Lázas nyár 1944. március 19., hajnali há­rom. Bajcsy-Zsilinszky Endre lakásán megszólal a telefon. — Képviselő úr? — szólt tört németséggel a kérdés. — Én vagyok. Es ön? — Mosca professzor az ölasz követségről... jobban mondva az Arisonából. — Időtlenség! Ebben az idő­pontban ... — Lehet.., De tud róla, hogy a náci csapatok átlépték a magyar határt? Ezzel a párbeszéddel kezdő­dik Gellert Gábor könyve, és ezzel kezdődött 1944-ben az a feszültséggel, árulással, erő­szakkal teli időszak is, ame­lyet a könyv címe oly találóan „lázas nyárnak” nevez. Tizennyolc fejezet a könyv, tizennyolc történet. Szinte mind ismerős, pedig talán most olvassuk először. De is- rperős a kor, érezzük annak a rettenetes nyárnak a levegőjét, érezzük bőrünkön a figyelő szemeket. Rólunk is szól ez a könyv, mi vagyunk szenvedő alanyai, hiszen mi éltük át, félve, rettegve, üldözve, mit sem tudva a fejünk felett tör­tént — s most elénk tárt — té­nyekről. „Történelmi riportok" — ol­vassuk a cím alatt a műfaj meghatározását. S valóban, történelem már mindez, kese­rű, fájó emlékkel teli múlt. Ez a könyv nemcsak rendkívül érdekes dokumentumok gyűjte­ménye, nemcsak a történelem izgalmas és ügyes megelevení- tése, nemcsak szórakoztató, feszültséggel teli és. tanulságos, hanem — aktuális is. Maga a szerző bizonyítja be előszavá­ban, hogy nem zárultak le véglegesen a múlt idézett fe­jezetei. Az 1956-os ellenforradalom alkalmával, rég elfelejtett fi­gurák jelentek meg a politika színterén, s az a néhány esze­veszett októberi nap bizony nagyon hasonlított 1944-hez. A múlt emléke, figurái, sőt esz­méinek maradványa még itt él közöttünk. Így fonódik össze a múlt a jelennel, így lesz a „krimi” divathóbortjában oly keresett izgalmas, történelmi riport, egyben aktuális figyel­meztetés is. G. M. Karikán Ragyogás és érzelgősség szuperkivitelben Nemrégiben az egyik nagy nyugati lapban a filmvilág sztárjai nyilatkoztak hivatá­sukról. A közismert és népsze­rű Marlon Brando mondotta: „Sose gondoltam, hogy a film művészet. Szerintem: ipar. Filmet forgatni nem sokban különbözik az asztal, a szék vagy bármi készítésétől.” Nos, aki megnézi a most bemuta­tott színes-zenés amerikai szu­perprodukciót, a Kánkánt, az tökéletesen igazat ad Marion Brandónak — ennek a filmnek valóban nagyon kevés köze van a művészethez, de annáj több a nagy üzletet jelentő filmiparhoz. Századvégi pikantéria sziru­pos szerelmi mesével ötvözve -i- ennyi csupán a Kán kán cí­mű film háromórás története. Hőse egy szekszepiles, frivol tárcos-bártulajdonosnő, aki lo­káljának felvirágoztatása ér­dekében attól sem riad vissza, hogy szembeszálljon a tör­vénnyel és minden hatósági ti­lalom ellenére bemutassa bár­jában a századvég új táncát, az erkölcstelennek kikiáltott kánkánt. Ebből adódnak a me­se különböző bonyodalmai, amelyekből azonban a bájos és tehetséges tulajdonosnő min­dig sikeresen kivágja magát, mivel két tekintélyes férfi — ügyvéd-szeretője és bíró-kérője — egyengeti útját. . i A film a naiv mese ellenére mégis biztos közönségsiker. Ez persze nem a meglehetősen vontatott és egysíkú rendezés­nek Walter Lang munkája — az érdeme, s nem is annak, hogy hetvenmilliméteres vál­tozatban vetítik a filmet. Né­hány népszerű, tehetséges színész és a kitűnő muzsika az, ami ebben a filmben meghó­dítja a közönséget. A néhány esztendeje elhunyt Cole Porter muzsikáját halla­ni mindig élményt jelent Shirley MacLaine tehetségéről, sokoldalúságáról már néhány világsikert aratott film nézése közben meggyőződhettünk. Ez­úttal új oldaláról mutatkozik be: táncosnőként is kitűnően megállja a helyét. Frank Si­natra és az örökifjú Maurice Chevalier tehetségéhez és nép­szerűségéhez nem fér kétség még akkor sem, ha mostani szerepük egyáltalán nem tette próbára művészetüket, p. p. Tetőfedő hullámlemez műanyag-hulladékból Dunaharasztiban nemrég kezdte meg rendszeresen ter­melését a taksonyi földműves­szövetkezet új üzeme. A csak­nem egymillió forintos beru­házással létesült részlegben újítás bevezetésével tetőfedő hullámlemezt gyártanak a már nem használható mű­anyaghulladékokból. A palát pótló lemez jó eredménnyel vizsgázott az Építéstudományi Intézetben. A palánál sokkal könnyebb, s így felszerelésé­hez egyszerűbb tetőszerkezet is elegendő. Másik jó tulaj­donsága, hogy kitűnő szigete­lő, s a tűző napon sem me­legszik át. Dunaharasztiban jelenleg naponta 200 négyzetméter kü- színű hullámlemezt gyártanak, de tervezik, hogy megkétszerezik ezt a mennyi­séget. A kis üzemben kísérle­teznek műanyag esőcsatorna, tapéta valamint csempe készí­tésével is. Nyári egyetem Pécsett vasárnap tárta ki kapuit kilencedszer a TIT nyá­ri egyeteme, amelynek külföl­di hallgatói — összesen csak­nem kétszázan az NDK-ból, Lengyelországból, Csehszlová­kiából, Romániából és Japán­ból érkeztek a mecsekaljai vá­rosba. Sfax, a mesterdetektív Krimiparódia Pokoli nyári zivatar tombolt. Tizenegy órakor történt, este. Sfax, a mesterdetektív élvezte a színjáté­kot. Elterpeszkedett karosszékében, pipázott, időnként kortyolgatott szá­raz Bingrove keverékéből, amelynek barna felszínén jégkockák csillogtak. Utrage regényét olvasta, a Kék titok című izgalmas történetet. Nem mesz- sze, az esőfüggöny mögött, túl az égi- háború ijesztő zajain, ütött a Szent- Eustace toronyórája. És ekkor becsöngettek hozzá. Sfax ajtót nyitott. Ázott, rejtelme­sen villogó fekete esőkabátban egy magasnövésű, termetes férfi lépett be. Azt mondta: — A1 Touns a nevem, öcsémet ma reggel meggyilkolták a villám­ban. Teteme eltűnt. Nyomozza ki a tettest: ötvenezer guldot fizetek érte. Ezer guldot most azonnal leszúrok önnek, a többit a nyomozás befeje­zésekor kapja meg. De a csekket le­tétbe helyezem. Rendben van? — Tökéletesen. — Akkor induljunk. Vonaton uta­zunk, hálókocsiban, reggelre Ribbons városában leszünk. Cégem és villám van ott. Biztosítom, a gyilkosság fe­lettébb rejtelmes. Sőt, rémületes ele­mek sem hiányoznak belőle, majd meglátja. Gyerünk, vár a taxi. A vonat pontosan indult. Elhelyezkedtek a kétszemé­lyes fülkében. Touns a felső ágyat választotta, Sfax az alsót. Min­dent tudott már a mester, amit elő­zetesen tudnia kellett. A1 Tounsnak semmiféle előnye nem származhatott öccse halálából. Inkább kára, mert életbiztosítása gyilkosság esetére nem szólt. A1 Touns különben dús­gazdag temetkezési vállalkozó volt, feltaláló-féle bogaras ember. Éppen nyugalomba készült. Üzletét köz­jegyzőileg az becsére hagyta, öccse gyilkosán bosszút akart állni. Azért fordut a mesterdetektívhez, mert a helyi rendőrnyomozókat tehetetlen­nek tartotta. Touns hamar elaludt. Sfax szemé­re nem jött álom. Csodálatos reggelen érkeztek meg Ribbons városába, ebbe az óriási szabadtéri múzeumba. Tcuns villá­jába hajtattak. Sfax megállapította: ízlés, gazdagság, mesebeli kényelem jellemzi az egyemeletes remek épít­ményt kívül-belül. A házigazda nyomban öccse szobájába vezette hírneves vendégét, az emeletre. Két urat találtak ott, a helybéli rendőr­ség két nyomozóját, akik a bűntény bejelentése óta egyfolytában foglal­koztak az esettel. Mindketten ismer­ték Sfaxot. Szakmai irigykedés nél­kül méltatták sikereit és szívélyesen üdvözölve őt bevallották: — Kifog rajtunk az ügy. Tehetet­lenek vagyunk. És gondterhelten hozzátették: — ön sem lesz szerencsésebb, mester. Előre sajnáljuk ... S fax rágyújtott pipájára s meg­kérte az egyik nyomozót, tájé­koztassa a tényállásról. — Tegnap reggel ölték meg Ob Tounst —, hangzott az összefoglaló. — Kilenc órakor. Erre vall az aszta­li porcellán óra, -amelyet az áldozat estében levert, s ezzel megállított. Ob Touns testéből Made in India tőr állt ki. Ezt A1 Touns úr állapította meg, amikor a gyilkos eszközt öccse melléből kirántotta. Touns úr egyéb­ként a gyilkosságot megelőző más­fél órában a földszinten tartózkodott, ahol egy új találmányán törte a fe­jét Senki sem távozhatott az emelet­ről az ő tudta nélkül. Megjegyzem: a villa összes ablakát erős vasrács vé­di. Hová tűnt hát a gyilkos? Öngyil­kosságról nem lehetett szó, mert a hulla eltűnt, mialatt Touns űr ne­künk telefonált, ö, persze, bátor em­ber lévén, átkutatta az egész házat, se tetem, se tettes. És nincs meg a tőr sem. A nyomozó tehetetlenül széttárta a két karját: — Vaskos a rejtély és megoldha­tatlan ... Sfax bólintott. — Néhány perc és megnevezem a gyilkost —, pöfékelt, s megnyomta a szót: — Akkor aztán letartóztathat­ják. A 1 Touns boldogan mosolygott a két nyomozó megrökönyödé­sén, a mester pedig kinézett a rácsos ablakon s így szólt: — Kék szeme van a gyilkosnak. Kopasz, feje. Bika ereje. Felső, máso­dik zápfoga hiányzik. Szeretője, egy fekete hajú, Indiából származó hölgy, jelenleg útban van Amerika felé. De nem ő a tettes. Sfax letérdelt s nagyítóját a pad­lóra irányította: — A gyilkos szívesen olvassa Ut­rage regényeit. Ebben azonos az íz­lése az enyémmel. Kalapját, lábbeli­jét, fehérneműjét külföldről hozatja. Jól érti az anatómiát, örömérzettel töltik el a hullák. Egyetlen szúrással oltotta ki áldozata életét. A1 Touns elragadtatva szorította meg Sfax kezét. De a helyi nyomozók ném akartak hinni a fülüknek. Végre az egyik nagy üggyel-bajjal megta­lálta a hangját: — Fölséges elme — mondotta. — De hol a hulla? — Igen, hol a hulla? — követelőd- zött a másik. Sfax megértőén bólintott s odalé­pett a falburkolathoz. Nagyítója se­gítségével hosszan keresgélt rajta va­lamit, s akkor megnyomta az egyik cirádát. Erre feltárult egy olyasféle nagyságú és rendeltetésű üreg, mint aminőkbe hajdan a római katakom­bákban temetkeztek. És lám, vala­mennyien megpillantották a nyílás­ban egy miniatűr koporsót, benne — Ob Tuns miniatűr tetemével. — íme, a hulla —, magyarázta Sfax. — Koporsója olyan anyagból készült, amely elektromosság hatásá­ra gyorsan összezsugorodik a belétett hullával együtt. Sátáni találmány. Csak egy temetkezési vállalkozó agyában születhetett meg az efféle gondolat... E bben a. pillanatban A1 Touns előrántotta Made in India tőrét. Azt, amellyel szerelemféltésből megölte az öccsét. És mielőtt lefog­hatták volna, a szívébe döfött. Való­ban jól értette az anatómiát. Kopor­sója működésének titkát elvitte ma­gával. — Mester —, lelkendezett az egyik nyomozó — az ön zsenialitása már csaknem boszorkányság! Könyör- günk árulja el a titkát! Sfax újra megtömte pipáját, rá­gyújtott és így szólt: — Titok? Szó sincs róla. Mindösz- sze az történt, hogy a hálókocsiban ébren töltöttem az éjszakát, A1 Touns pedig álmában kifecsegte tit­kait ... Földes Mihály VfSSSSM/fMMSSSSfSSfSfMSSSSffSSmSSMMMMrSSSfSSffWmSWSfMSSmMSS DtiLff Három napig vendégszerepeit a Mar- l 6CS1 Iicllvll gitszigeti Szabadtéri Színpadon a nem­zetközi hírű Pécsi Balett. Bécsi est cí­mű műsorukban Haydn, Brahms, Alban Derg muzsikájára három egyfelvonásost mutattak be. Képünk a Haydn- szimfőnia egyik nagyjelenetén készült Foto: Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom