Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-15 / 165. szám

"¥/<fií*fap 1967. Jül.irs 13., SZOMBAT BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) anyagi eszközök koncentrálá­sa, hanem a központi, a taná­csi és egyéb helyi szervek összehangolt munkája is szük­séges. A kommunális jelle­gű építési feladatok közül külön ki kell emelnem a köz­műfejlesztés terén mutatkozó elmaradás behozására irá­nyuló erőfeszítéseit et. Továbbra is döntő feladat­nak tekintjük a lakásépítési program teljesítését. Ezért az építőipari kapacitások egy részének rugalmas átállítá­sával — elsősorban Buda­pesten, de a gyorsan fejlődő vidéki városokban is — nö­velni kell a lakásépítő szerve­zetek teljesítőképességét. Az állami építőiparnak fel kell készülnie arra, hogy növekvő arányban vegyen részt a szö­vetkezeti és társasház-építés- ben, valamint a KISZ által kezdeményezett lakásépítke­zésekben. A kivitelezési jogosultság szabályozása Az építési igényekhez rugal­masan alkalmazkodó építő­ipari kapacitások kialakulását központi intézkedésekkel is elő kívánjuk segíteni. Ennek egyik, leghatékonyabb eszkö­ze, ha az építőipari szerveze­tek vállalkozási lehetőségét kiszélesítjük, illetőleg lehető­vé tesszük, hogy az építtetők saját szervezetükkel oldják meg építési feladataikat, vagy azok egy részét. A kivitelezési jogosultság közelmúltban történt szabá­lyozása, amely szeptember el­sején lép életbe, ezért módot ed arra, hogy az állami, a tár­sadalmi és a szövetkezeti szer­vek saját építési munkáik je­lentős részét a maguk építő­ipari részlegével végeztethes­sék el. A mezőgazdasági nagy­üzemek saját építőipari rész­legükkel — vagy akár több nagyüzem közös vállalkozása útján — fogják kivitelezni a gazdálkodásukhoz szükséges épületeket. Arra is lesz lehe­tőségük, hagy emellett más szervek részére is végezzenek építőipari munkát. A tervezési jogosultság ki­terjesztése természetesen nem jelentheti azt, hogy ugyanak­kor lemondunk a szakmailag legjobban felkészült nagy ta­pasztalatokkal rendelkező köz­ponti tervező szervek munká­járól. Továbbra is súlyt helyezünk a korszerű és gazdaságos meg­oldást elősegítő típustervek, illetve típusszerkezetek széles­körű felhasználására. Az új módszereknek megfelelően azonban e törekvéseinket a jövőben elsősorban nem ad­minisztratív úton. hanem va­lóságos gazdasági előnyök biz­tosításával kívánjuk érvénye­síteni. Árreform az építőiparban Az építőipari árreform ki­dolgozásánál abból az élvből Indultunk ki, hogy ha a meg­felelő feltételek adottak, az építmén3rek árai — hatósági intézkedések nélkül is — a közgazdaságilag indokolt szin­ten legyenek és stabilizálódja­nak. Ezért az árszabályozó rendelkezések lehetővé teszik, hogy a tervezési és kivitelezé­si munkák árait egyre széle­sebb körben az építtetők és a kivitelezők megállapodásai rögzítsék. Ennek megfelelően az építőipar jelenleg merev árszabályozásáról fokozatosan áttérünk a maximált, illetve irányárakkal szabályozott megegyezéses árak rendszeré­re. Az építőipari áraknak tehát az építmények, valamint a bennük felhasznált építési anyagok és szerkezetek tényle­ges társadalmi költségeit kell kifejezniük, továbbá az építte­tő és kivitelező értékítéletét. A várható árváltozások az építő- és építőanyag-iparban általában előnyösen fognák hatni műszaki fejlesztési célja­ink megvalósítására. Az új arányok a beruházót érdekelt­té teszik a korszerű építési mó­dok alkalmazásában, az elő­gyártott szerkezetek és a kor­szerűbb építési technológiák árszintje ugyanis kedvezőbb lesz a hagyományosénál. távlati fejlesztés kulcskérdése A távlati fejlesztés kulcs­kérdése változatlanul a nagy­elemes lakásépítési mód mind szélesebb körű elterjesztése, a korszerű vasbeton- és acél- szerkezetek mind nagyobb mérvű alkalmazása, a közmű­építés technológiai fejlesztése. Felszólalása végén a minisz­ter bejelentette, hogy már eb­ben az évben kidolgozzák a IV. ötéves tervidőszak várható építési igényeihez igazodó mű­szaki fejlesztési koncepciókat, körvonalazzák az építőipar ka­pacitásfejlesztésének követen­dő irányát, s kidolgozzák az építésiparosítás anyagi-műsza­ki bázisának továbbfejleszté­sére vonatkozó javaslatokat. Péter János felszólalása Ebédszünet után Péter Já­nos külügyminiszter emelke­dett szólásra. A nemzetközi élet, a várat­lan események és fordulatok sorozata egyre növekvő erővel, úi arányokban veti fel a há­ború és béke kérdését, új meg új döntéseket követel a kor­mányoktól, felelősségteljes ál­lásfoglalásokat a népektől. Két tendencia egyre erősebb ütközéseinek vagyunk tanúi, hol szenvedő, hol aktív része­sei a jelenlegi nemzetközi ese­mények során. Az egyik ten­dencia a nemzetközi viszonyok javítására, a másik a nemzet­közi viszonyok rontására irá­nyul. Ennek az egész folya­matnak a gerincét a szocializ­mus és imperializmus világ­méretű harca alkotja, de ez a folyamat több és kevesebb is, mint ez a harc. A kormány külpolitikai te­vékenysége nemcsak szom­szédainkhoz fűződő kapcso­latainkra. nemcsak a bennün­ket nyilvánvalóan közvetle­nül érintő ügyekre terjed ki, hanem az öt világrész majdnem minden tájára és a nemzetközi élet minden lé­nyeges eseményére. A föld­kerekségnek ma már nincs távoli pontja. Minden na­gyobb esemény a föld egé­szére kihat. A világ egy és oszthatatlan A mai közlekedési lehető­ség, haditechnika, interkon­tinentális rakéták, űrhajók világában a föld összezsugo­rodott, sőt a kozmosz, a vi­lágmindenség is megkiseb­bedett. Minden megosztott­sága ellenére, a háború és a béke kérdésében a világ eggyé és oszthatatlanná lett Életünk, a magyar nép éle­te, mindennel összefügg te­hát, ami ma a nemzetközi élet terén, a viszonyok ron­tására és a viszonyok ja­vítására irányuló tenden­ciák egyre fokozódó Össze­ütközéseiben történik. Ép­pen ezért tiszteletre méltó éberséggel, gyorsan és ér­zékenyen reagál népünk köz­véleménye minden nemzet­közi eseményre — a közel- keleti válságra, a vietnami agresszióra, a görögországi és ciprusi fejleményekre, a ni­gériai és kongói új megha- sonlásokra. Koszisin elv­társ és Johnson elnök ta­lálkozójára, kormányunk itt­honi és külföldi tárgyalá­saira, a szocialista országok vezetőinek budapesti érte­kezletére. A közel-keleti válság problematikája Érthető módon mélyen fog­lalkoztatott bennünket a kö­zel-keleti válság minden moz­zanata. A feszültségek gyors növekedése, a meglepetésszerű agresszió és a miniatűr villáih- háború. Nemcsak foglalkozta­tott, hanem ma is foglalkoztat. Ez is érthető, mert a közel- keleti válság minden kérdése ma is lényegében nyitott kér­dés. A fegyverszünet ellenére — amely a szó igazi értelmé­ben nem egyezmény, hanem ENSZ-határozat következmé­nyeként. jött létre — ma is nyitottak a fegyveres front ál­tal felvetett kérdések. Vagyis: a háborúnak nincs vége. Nyil­vánvaló ez egyrészt abból, hogy a frontok — újra mon­dom: ezek tulajdonképpen nem fegyverszüneti vonalak — egyes szakaszain újra meg új­ra fellobbannak a harci cse- lemények: másrészt nyilván­való abból, hogy amíg az ag­resszió eredményeként elfog­lalt területeket az agresszor ki nem üríti, addig az agreszió elvben és gyakorlatban egy­aránt lényegében tovább tart. Ellene minden akció, a fegyve­res is. jogosult. A közel-keleti kérdésben a kolonializmus és antikolonia- llzmus világos képletét körül­veszi, át- meg átszövi, beár­nyékolja és olykor meghami­sítja az egyéb problémák egész sora. A problémák sorában sok minden tájékozatlanságból, történelmi szentimentilizmus- ból, vallási vagy hitbeli meg­győződésből ered. Sokan nem tudják, hogy ahol Izrael állam van, ott két­ezer évig arábök éltek külön­böző államhatalmi formák kö­zött. Történelmi hasonlattal kísérlem meg érzékeltetni az arab országok problémáját. Valaha, mintegy másfél ezer évvel ezelőtt, a mai Magyaror­szág területén avarok éltek. Kiterjedt nagy birodalmat al­kottak. A mai arabok számára Izrael jelentkezése azállomal- kotás igényével úgy hatott, mintha valahonnan ma avarok jelentkeznének azzal az igény- nyél, hogy itt a Duna—Ti6za táján ők alkotnak országot és a magyarok menjenek oda, ahova a szemük lát Izrael ál­lam csak 19 éve létezik. Alig százezer fő államalkotó elem­mel jött létre. A lakosok szá­ma ma két és fél millió. Ezek nagyrészt Európából az üldöz­tetések után és a világ más tá­jairól települtek oda. Közben kiszorították és kiüldözték az arab őslakosokat. Sok a kérdés körül a vallá­si és hitbeli elem. Nemcsak a mohamedánok és izraeliták ősi vitájára gondolok. Hanem arra is, hogy izraeliták és ke­resztények egyaránt Izrael ál­lam létrejöttében hitüket érin­tő eseményt láttak. Az elmúlt két évtized alatt azonban Iz­rael állam kormányai megcsú­folták azok fáradalmait, aikik az ország létrehozása mellett döntöttek, és legtöbbet magá­nak Izrael népének ártottak. Hosszú politikai vitákra lesz még szükség althoz, hogy a kö­zel-keleti válság lényegét a rárétegződött hamis problé­mákból kibogozzuk. A Magyar Népköztársaság kormánya a tartós béke ter­vét támogatja nemcsak álta­lában, hanem konkrétan a Közel-Keleten is. Éppen ezért részt vesz minden kezdemé­nyezésben, amely a legutóbbi agresszió következményeinek a felszámolására és a népek egymás mellett élésének elő­segítésére vonatkozik. Mi úgy tekintünk az arab népek or­szágaira, hogy azoknak a gyar­matosító behatások ellen szervezkedő összefogása nem­csak az arab népek javát, ha­nem az.egész emberiség békés jövőjét is szolgálja. Bizalommal jelentem az or­szággyűlésnek, hogy a baráti országok vezetőinek buda­pesti értekezlete reálisan tár­ta fel a közel-keleti válságból adódó nemzetközi problémá­kat. Közös erővel mindent megteszünk a közel-keleti ag­resszió következményeinek felszámolásáért, a békés meg­oldásért. Kormányunk üd­vözli az országgyűlés külügyi bizottságának javaslatát az országgyűlés állásfoglalásá­nak kifejezésére a közel-ke­leti kérdésben. A háborús veszélyről ötven évvel ezelőtt, az első világháború vége felé, az első szocialista forradalom győzel­me a gyakorlatban is új táv­latokat nyitott meg az embe­riség előtt. Az elmúlt ötven év alatt, két nemzedék éle­tének történelmi tekintetben rövid idő határai között, alapjaiban változtak meg az élet körülményei. Régen úgy gondolta az ember, hogy a há­borúk hozzátartoznak az em­beri léthez éis csak az álmo­dozások világában képzelte magát az ember háborúktól mentes körülmények közé. ötven év történelmi válto­zásai között létrejött a szocia­lista világrendszer, felbom­lott a gyarmati hatalmak ural­ma, 6 ma már úgy tekintünk a háborúk esélyeire, mint amelyek nem vezetnek elke­rülhetetlenül a háborúhoz. Annak érdekében azonban, hogy a jelenlegi nemzetközi viszonyok között, a háborús veszélyek növekedésének ide­jén elkerülhetővé tegyük a nagyobb arányú nemzetközi összeütközéseket, a kormányok és népek új összefogására van szükség. A Szovjetunió a kö­zel-keleti agresszió után ki­alakult új nemzetközi veszé­lyek között példaadóan mu­tatta meg, hogyan kell erőfe­szítéseket tenni minél széle­sebb front mozgósításáért, a béke megvédése érdekében. Éppen ezért kormányunk különleges gonddal törekszik a szocialista országok együtt­működésének fokozására. Ez az együttműködés új problé­mákat vet fel, új lehetősége­ket nyit meg, s új formákat követel. A világ más tájaihoz mérten Európa népeinek élete általá­ban nyugodtabbnak látszik. Éppen ezért az európai bizton­ság megszilárdításának kérdé­sei egyre szélesebb köröket foglalkoztatnak Európában, természetesen sok az illúzió is. A illúziók ellen bizonyos fokú józanítással hatott a görögor­szági katonai államcsíny, s így hatnak azok a hírek és híresz­telések, amelyek Görögország helyzetéhez hasonló, más or­szágokban folyó ugyanilyen államcsínyek előkészületeire vonatkoznak. Kormányunk külpolitikai feladataink támogatását látja az országgyűlés külügyi bizott­ságának javaslatában: az euró­pai béke és biztonság védelme kérdéseiben foglaljon állást or­szággyűlésünk. A gyarmati sorból felszaba- dut országokkal, az úgyneve­zett harmadik világgal kapcso­latban az eddigi tapasztalatok­ból azt tanuljuk, hogy a volt és az új gyarmatosítók bár­milyen sikereket érnek is el gazdasági behatolásaikkal, po­litikai államcsínyeikkel, fegy­veres meghasonlásokkal, a gyarmati sors keserű és tragi­kus élményein nevelődött or­szágok nem fűzhetők újra a gyarmatosítók járszalagjára. A gazdasági reform jelentősége A kormány külpolitikai te­vékenységének hatékonysága döntő mértékben belpolitikai viszonyainktól íügg. A kor­mány beszámolója a belpoli­tikai kérdések után tért át a nemzetközi kérdésekre. A do­log természeténél fogva én for­dítva tettem. Itt most befeje­zésül különleges nyomatékkai hangsúlyozom belpolitikai vi­szonyaink jelentőségét a nem­zetközi életben betöltött sze­repünk szempontjából. Egy or­szág nemzetközi súlyát, sok egyéb mellett az is meghatá­rozza, hogy gazdasági és szel­lemi termékei mennyire állják a versenyt a nemzetközi pia­con. Ha a népgazdaság irányí­tásának reformját jól va­lósítjuk meg, a Magyar Nép- köztársaság, mint gazdasági partner, mind a kereskede­lem, mind az ipari koope­ráció terén az eddiginél is megbecsültebb és értékesebb lesz. Ez várható mind a szocialista országok, mind a fejlett tőkés országok, feind a harmadik világ országai viszonylatában. Kormányunk a Magyar Népköztársaság növekvő bel­politikai és külpolitikai ere­jével arra törekszik, hogy ezeket az erőket, a nemzet­közi viszonyok javítására irá­nyuló folyamatok érvényesü­lését segítse nemzetközi kap­csolataink ápolása útján is, Antalfia Jenő Pest megyei képviselő hozzászólása A délután folyamán fel­szólalt Antalfia Jenő, Pest megye országgyűlési képvi­selője, .a Nagykátai Járá3i Pártbizottság első titkára. Iparpolitikai kérdésekről szólva a képviselő, Pest me­gye déli-délkeleti járásainak iparosítási problémáival fog­lalkozott. Megemlítette a töb­bi között, hogy a Pest me­gyei Pártbizottság és tanács a járások iparosítása érdeké­ben már eddig is számos kezdeményező lépést tett. Ez indokolt is, mert különö­sen a nagykátai és a ceg­lédi járásban még mindig igen jelentős a tartalék-mun­kaerő, s az állást kereső nő­ket családi körülményeik miatt lehetőleg helyben kell foglalkoztatni. Megfelelő he­lyi munkalehetőség hiányá­ban igen sokan, például a nagykátai járásból csaknem tizenhatezren — járnak be naponta a fővárosba dolgoz­ni. A tapasztalatok szerint az utóbbi években a bejá­rás túlzott méreteket - öltött. Ez nem kívánatos sem gaz­dasági, sem egészségügyi, sem morális szempontból. Úgy véljük. — hangoztatta a felszólaló —, hogy az emlí­tett járások fokozottabb Ipa­rosításával a bejárók egy ré­sze falujában, vagy a já­rásban maradna, s a bejá­rás mértéke ismét normális szintre mérséklődne. A továbbiakban elmondotta, hogy a megye vezetői kidol­gozták az említett járások Iparfejlesztési programját. En­nek egyik lényeges pontja a helyi ipari foglalkoztatás és az úgynevezett bedolgozó­rendszer jelentős bővítését tű­zi ki célul. Ezzel kapcsolat­ban felhívta a figyelmet, hogy a bedolgozók munkajogi hely­zetét most már egyértelműen tisztázni kellene, annál is inkább, mert az új munka­törvénykönyv tervezetében sem szerepel e kérdés jogi megoldása. A képviselő ezután felsorol­ta a helyi ipartelepítés néhány fontosabb eredményét. így például a nagykátai járásba költözött és igen eredményes munkát végez a budapesti Klíma Ktsz egyik telepe. A járási székhelyen hozzáfogtak a Pest megyei Kézműipari Vállalat konfekcióüzemének építéséhez. Nagy jelentőségű továbbá az állami pénzverő jelvényüzemének kihelyezése Tápiószelére, ugyanis ez a részleg az előzetes elképzelé­sek szerint 1970-ben már kö­rülbelül 600 dolgozót — főleg nőkét — tud majd foglalkoz­tatni. Emellett bővül az em­lített járásokban a bedolgo­zók száma is. Megjegyezte ez­zel kapcsolatban a képviselő, hogy a tervezett fejlesztés tá­volról sem elégíti ki az igénye­ket és viszonylag szűk foglal­koztatottságot biztosít. A továbbiakban arról szóit, milyen lehetőséget látnak Pest megye dél-délkeleti vi­dékeinek iparosítására. Mint mondotta, az üzemtelepítés feltételei változatlanul igen korlátozottak, inkább egysze­rű, kisebb üzemek kialakítá­sánál az alapvető feltétel, a közművesítés általában nem okoz különösebb gondot. A Budapestről Mtelepülő ktsz- ek a megyében aránylag jó lehetőségeket találnak, ugyan­is az említett járások terüle­tén elég sok a kellően M nem ( használt, nagyobb épület, ame­lyek némi átalakítással üzemi célokra jól megfelelnének. Újabb munkalehetőséget le­hetne teremteni az alkatrész- gyártás megszervezésével is. Nagy vállalatok számára ez nem kifizetődő, viszont a kis- és középüzemek az alkatrésze­ket gazdaságosan tudják elő­állítani. A megye illetékesei úgy vélik, hogy ilyen üzemek­nek az említett járásokba történő telepítésével az ál­landó problémát jelentő al- , katrészhiányt is jelentős mér­tékben csökkenteni lehetne. A j képviselő felhívta a Kohó- és | Gépipari Minisztériumot, vizs- I gálja meg annak lehetőségét, I hogy a tárcához tartozó vál­lalatok alkatrészgyártó rész­legei közül néhányat nem lehetne-e Pest megye iparban szegény területein elhelyezni. örvendetes tényként emlí­tette meg a képviselő, hogy Pest megye déli-délkeleti já­rásaiban egyre több a jól gaz­dálkodó termelőszövetkezet. Rámutatott arra, hogy az ilyen jól hasznosítható területek nem lehetnek még sokáig mezőgazdasági-élelmiszeripari létesítmények nélkül. Indo­kolt tehát, hogy lehetőséget teremtsenek a termelőszövet­kezeti termelvények egy ré­szének helyi feldolgozására, vagy legalább az úgynevezett elófeldolgozásra. A képviselő véleménye szerint például igen kifizetődő volna Ceg­léd—Nagykáta vonalában a konzerv előfeldolgozó lán­colatot teljes egészében ki­építeni a Nagykőrösi Kon­zervgyár számára. Jó példa erre a tápiószelei és a far- mosi előrefeldolgozó. A jövő­ben az ilyen irányú tevé­kenységet bővíteni kell. Ter­mészetesen a termelőszövet­kezeteknek maguknak is ha­tározottabban kell töreked­niük az ehhez hasonló mellék­es kisegítő üzemek létesítésé­re. elsősorban hűtőházak, szá­rító. savanyító és más ter- móktartósíló létesítmények berendezésére. Növelné a foglalkoztatottsá­got a szőlőtörköíy feldolgozása is, ipari célokra. Ugyanis Pest megye említett területein je­lentős a szőlőterület, például a n ykátai járásban mintegy tízezer katasztrális hold. Je­lenleg a törköly túlnyomórészt veszendőbe megy, pedig a sző­lőtörköly fontos alapanyaga az iparban igen keresett borkő­savnak, szesznek, olajnak, csersavnak. Ésszerű lenne eset­leg a szőlőterület központjá­ban törkölyfeldolgozó gyárat létesíteni. Fock Jenő válasza A Minisztertanács beszámo­lója feletti vita végeztével a* elnöklő Kállai Gyula felkérte Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét, hogy válaszoljon a kormány beszámolója feletti vitában elhangzott kérdésekre, javaslatokra. A Minisztertanács elnökének beszéde után Kállai Gyula szavazást rendelt el. A Mi­nisztertanács beszámolóját és Fock Jenőnek a vitában el­hangzott kérdésekre adott vá­laszát az országgyűlés egyhan­gúlag jóváhagyta, illetve tudo­másul vette. Az országgyűlés ezután át­tért a második napirendi pont, a külügyi bizottság határozati javaslatainak megtárgyalására Bugát Jánosné, az or­szággyűlés külügyi bizott­ságának titkára a külügvi bi­zottság nevében határozati javaslatot terjesztett eiö az európai biztonság kérdésé­ről, illetve a közel-keleti kér­désről. Ezután Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke szava­zásra tette fel az európai biztonság kérdéséről, vala­mint a közel-keleti kérdésről szóló határozattervezeteket, amelyeket az országgyűlés egyhangúlag elfogadott. Kállai Gyula ezt követően köszönetét mondott a kép­viselőknek az ülésszak ala­pos és sokrétű munkájában tanúsított aktivitásukért. Az országgyűlés ülésszaka ezzel befejezte munkáját (

Next

/
Oldalképek
Tartalom