Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-15 / 165. szám
1967. JÚLIUS 15., SZOMBAT Miért „csak" 1968-ban? A VÁLTOZÁSOKAT AZ IDŐ ÉRLELI Talán soha nem emelkedett a termékeny vitatkozás olyan magas közéleti rangra hazánkban, mint ezekben a hetekben, hónapokban. Egymást érik az ankétok, konferenciák, nem is szólva a vállalati atmoszféráról, amelyet szinte mindenütt az újat kereső gondolat és töprengés jellemez, helyesebben: mindezek vitája. Ily módon vált a gazdasági reform előkészítésének befejező időszakában a társadalmi méretű eszmecsere — a holnapi eredményes gazdálkodás elsőrendű megalapozójává. Mivel a viták az ország jövőbeli fejlődésének ilyen fontos alkotóműhelyei, és mert a gazdálkodás modernebb módszereinek tömérdek részlet- kérdése bőséges és nagyon jelentős polémiaanyagot nyújt, célszerű néhány gondolattal megvilágítani olyan alapkérdéseket, amelyek egyértelműségük miatt aligha érdemesek különösebb vitatkozásra, jóllehet, a közvéleményt ilyen problémák is foglalkoztatják. Magyarán szólva: a gazdasági reformmal összefüggésben akadnak olyan közéleti kérdőjelek is, amelyek voltaképp — ténykérdések: tehát a valóság folyamatainak, számbavételével egyértelműen megválaszolhatok. Ilyen, mostanában felfelbukkanó kérdés ez is: miért éppen most, illetve: miért „csak” most kerül sor az új gazdaságirányítás bevezetésére? Célszerű rendet tartanunk az érvek bőségében, ezért kezdjük a sort — időbeli folyamatossággal — a „régi” mechanizmus néhány stílusjegyének ábrázolásával. Kétségtelen, hogy ez az irányítási rendszer magán viseli azokat a vonásokat, amelyek kialakulásának történelmi-gazdasági körülményei t-tü-krözik. Hadd fordítsuk le ezt a kissé általánosan hangzó megállapítást, a kor- társak, valamennyiünk személyes emlékeire. Másfél-két évtizede alighanem távolról sem az okozta legfőbb vásárlási gondjainkat, hogy kapni-e ilyen vagy olyan színű, mintájú, minőségi ruhát és cipőt, hanem hogy egyáltalán jut-e minden állampolgárnak valamilyen lábbeli, vagy ruha! Alapvetően és általánosan a hiány jellemezte akkor a gazdálkodást, ami egyszersmind azt is jelentette: a termelésnek nem kellett számolnia olyan tényezőkkel, mint az értékesítés, a piaci kereslet, hiszen eleve abból indulhatott ki — és teljes joggal, megalapozottam —. hogy bármit állít elő, mindenre szükség lesz. Ez, a természetesen csak fokozatosan szűkülő hiány volt tehát a gazdálkodási módszerek egyik meghatározó tényezője. A másik sem kevésbé font- tos: a gazdálkodás olyan jellegű, irányai megszervezése, hogy az adott anyagi eszközök felhasználásával lehetőleg minél több ember számára nyíljék foglalkoztatási lehetőség. Gondoljuk át alaposabban, miről van itt szó: a hiányokkal küzdő, beruházási javakban szegény országban azokra a létesítményekre kellett fordítani a rendelkezésre álló eszközöket, amelyek egyrészt: a lehető legtöbbet „adják vissza” az országnak, másrészt, amelyek segítségével gyorsan bővíthető a foglalkoztatás. Az elvi meggondolásokon túl is, az ipar volt kedvező terep ehhez — jóllehet, természetesen, a mezőgazdaság fejlesztése is elsőrendű érdek volt —, ám az iparba beruházott forintok lényegesen gyorsabban növelik a nemzeti jövedelmet, egyszersmind úgyszólván korlátlanul rendelkezésre állt a munkaerő, amellyel a termelés emelhető. Közbevetőleg meg kell jegyeznünk: ebből az objektív helyzetből — és nemcsak „hiba” vagy vállalati „melléfogás” miatt — növelték akkoriban elsősorban új dolgozók munkába állításával termelésüket az iparvállalatok és csak másodsorban a technológia, a műszaki feltételek költséges javításával. Időközben azonban — nem utolsósorban az említett beruházási, foglalkoztatási stb. módszerek hatásaként —, alapjaiban változtak gazdálkodásunk körülményei. Az ipari termelés mintegy ötszörösére nőtt. és egész sor, valamennyiünk életéből ismert ténnyel biztosítható, hogy a mai iparirányítás kinőtte azt a keretet, amilyennel az ötödrésznyit termelő vállalatokat vezették egykor. A boltokban ma már korántsem az a fő kérdés: kapni-e —, természetesek ezek a kérdések is: milyen színben, fazonban, minőségben? Más szóval: a piaci kereslet rendkívül erőteljesen nőtt és változatossá vált. Tegyük hozzá: a mi gazdasági életünkben különösen jelentős arányú külkereskedelemben — tehát a világpiacon — még erőteljesebben teszik fel ugyanezeket a kérdéseket, amikor eladni akarunk. Aligha kell most már mindehhez hozzátenni, hogy lényegében különbözik a hiánnyal, illetve kifinomult piaci igényekkel számoló gazdálkodási irányítási rendszere. Pontosabban: ameddig csak arról van szó, hogy mindenkinek jut-e, mondjuk, elegendő cipő, addig a cipőtermelés egyetlen központból is irányítható, hiszen — némi egyszerűsítéssel — csak a lakosság számát és a cipőgyárak . maximális teljesítőképességét kell ismerni, s kitűzni azt a célt, hogy termeljék a lehető legtöbbet. Az elemi igények kielégítése után azonban ez az utasítás odavezethet — közismerten vezetett is —, hogy eladhatatlan cipőkészletek halmozódnak fel, miközben egyik-másik típust, fazont hiába keresünk az üzletekben. Mindebből az következik, hogy a gazdaság- irányítás korszerűbb rendszerének — történelmi értelemben vett — startidőpontjához előbb arra volt szükség, hogy elérjük a gazdasági fejlődés*bizonyos szintjét. Természetes azonban, hogv az említett tárgyi, tehát gazdasági feltételek és folyamatok „megértése” mellett, bizonyos szubjektív körülmények is szükségesek voltak az új mechanizmus történelmi „színre lépéséhez”. Nyilvánvaló, hős? a gazdaságirányítás alapvető megváltoztatásához szükség volt bizonyos tapasztalatszerző, kísérleti periódusra is. Közismert, hogy lényegében már 1957—58-tól egész sor olyan gazdálkodási változást vezettünk be, amelyek, ha csak lépésekben haladva is, de már a mai új gondolatok és módszerek előhírnökei voltak (elég csak a nyereségrészesedési rendszerre, a tervezés változásaira, a vállalati bér- és létszámgazdálkodás egész sor módosítására utalnunk). Ezek alkalmazásából leszűrt tapasztalatok nélkül aligha kerülhetne sor a szándékolt nagy horderejű változtatásokra. A kérdésre, hogy miért most, sőt: miért „csak” most — az a válasz is hozzátartozik, hogy a „most” korántsem fogható fel az idősor egyetlen pillanataként. Bár az új gazdaságirányítás bevezetése időhöz kötött, a start: 1963. január elseje, hiba lenne ezt statikusan és nem folyamatnak értelmezni. Valójában ugyanis, január 1 — szinte úgy mondhatnék — jelképesen értendő, az új mechanizmus egész sor eleme akkor kezd működni, ám a korszakváltozás összhatása, a korszerűbb gazdaságirányítás teljes fogaskerékrendszerének működése csak hosszabb időszakban bontakozhat ki. Lényegében tehát olyan folyamatról van szó, amelynek bizonyos előtörténete csaknem évtizednyi és kibontakozásának holnapja is csak 'vekkel mérhető! Tábori András Iskolapad helyett... A NŐT AN ÄCS ÖSSZEJÖVETELEN szóvá tette a felszólaló, hogy mind kevesebb a nők száma a dolgozók esti iskolájában. Azt mondta, úgy látszik, nagyon megcsappant a tanulási kedv, vagy — talán — nem vált be az oktatási forma? Már ott többen vitatták szavait. Csakugyan hátat fordítottak asszonyaink a tanulásnak? A sokfelől megszerzett adatok — szerencsére — nem ezt mutatják. Igaz, jóval kevesebb nő iratkozott be esti iskolába, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy a nagy hullámon már túljutottunk. Akinek nem volt meg a nyolc általánosa és munkaköre megkívánta az alapfokú végzettséget, már elvégezte az iskolát. A termelőszövetkezeti asszonyoknak pedig előnyösebb, ha a szakmunkásképzésben vesznek részt. A budai járás négy, a szobi járás három községében a mezőgazdasági szaktanfolyamon teljes egészében nők vettek részt. A szobi járásban például megoldották, hogy a tanítást a nappali órákban tartották, és így nem volt lemorzsolódás. A budai járás mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamain Tökön és Ürömben viszont sokan nem jutottak bizonyítványhoz — mert nem mentek el vizsgázni. Az idősebbek általában szívesebben vesznek részt a vizsgakötelezettség nélküli foglalkozásokon, például a tsz-akadémiákon. A Gödöllői Járási Pártbizottság kezdeményezésére 11 községben indítottak ilyet, kifejezetten nők részére. Az új kezdeményezés szép sikert aratott. MÄSOK SZÍVESEN LÁTOGATJÁK a speciális ismereteket biztosító szakköröket. A háziasszonyok a szakmai ismeretek birtokában bedolgozó munkát akarnak vállalni, a tsz-asszonyok pedig a bedolgozással azt az időt akarják áthidalni, amíg a tsz télen nem tud munkát biztosítani számukra. A monori járásban igen népszerű a szőnyegszövő szakkör, megnőtt az érdeklődés a gobelin iránt. A dabasi járásban négy szakkör is működik, és az oda ellátogató asz- szonyok közül mind többen kapnak munkát a Háziipari Vállalattól. A váci járásban két igen sikeres mezőgazdasági szakkör van, ahol a házikertek gazdaságosabb hasznosítását, az új módszerek — vegyszerezés, palántázás — alkalmazását tanulták. Szobon a sütő-főző tanfolyamnak volt olyan sikere, hogy újabbakat kellett szervezni. A TELJESSÉG KEDVÉÉRT el kell mondani, hogy a középiskolákban más az arány. Da- bason a kertészeti technikumban, vagy Nagykátán, a gimnáziumban a tanulók ötven százaléka nő. Általában a megyében levő középiskolákban több mint kétezer nő tanul. Még ez a szám sem tükrözi a valóságot, mert a Budapestre bejárók közül nagyon sokan ott végzik az esti középiskolát. Nincs ok vészharangot kongatni. Ellenkezőleg. A felnőtt generáció igyekszik korának, érettségének megfelelő formák között feljebb lépni, többrétű tudást szerezni. k. m. Egy éve épülő gázcseretelep Vámqsmikoia és a környékén levő falvak lakói csak nagy távolságra levő telepeken cserélhetnek gázpalackot. Családonként ugyan már egy eSráendeje 150 forintot fizettek hozzájárulásként az épülő gázcseretelep költségeire, az azóta megszűnt helyi földművesszövetkezetnek. Az fmsz kisiparost bízott meg a munkálatokkal, aki azóta is építi a cseretelepet. Holott két-három hónap is bőven elegendő ilyen munka elvégzésére. Am a kisiparos kőművesmester, — akárha állami építő vállalat lenne —, szintén kapacitáshiányra hivatkozik. Csakhogy egy esztendő múltán, mivel több száz család kényelméről van szó, akár a nemrég alakult járási fmsz, akár a tanács segítségével azon a kapacitáson talán lehetett volna tágítani. Ami különben még most sem lenne késő! Új felüljárók - forgalomterelés HÁROMÉVES HÍDÉPÍTŐ PROGRAM Tegnapi lapunkban közöltük, hogy e hó végétől átépítik a Baross teret és a Hungária kőrútnál és a Kacsóh Pongrác útnál felüljáró épül. Mindenekelőtt a Baross térrel kapcsolatos forgalommódosításokról: Növekszik a lucernakazal Hízik a paprika — Szegen a kasza Kánikulai híradás a Duna-menti Tsz-ből Ezen a nyáron is szegen marad a kasza Alsógödön. Az Egyesült ■ Dunámén ti Termelőszövetkezet mind az 1328 hold gabonáját kombájn takarítja be. Teljesen gépesítették már az aratást — a szem levágásától a magtárban való elhelyezéséig valamennyi fontosabb mozzanatot úgyszólván gombnyomásra végeznek. Az árpát már elfelejtették, most van soron a rozs, az érettebb táblákon a búzába is belekóstoltak a Váshartyáni Gépjavító Állomás koiAbájnjal. Albert Mihály elnök, dr. László Domonkossal — az alsógödiek új főagronómusával, elégedetten állapíthatták meg a tegnapi határjáráson: ahogyan tervezték, menetrendszerű pontossággal, nyugodt, de biztos tempóval halad valamennyi időszerű munka. Az aratás mellett elegendő idő jut a lucerna második növedéké- nek gondos betakarítására, tógazdaság dolgozóinak szorgalma és a vezetők szaktudása továbbra is úgy párosul, mint eddig: az idén is sikeres esztendőt zárnak. — sp — a 23-as és 24-es villamos a Mező Imre úton csak a Baross térig közlekedik. A 73-as és 76-os valamint a 67-es és 95-ös troli- és autóbuszok megállója, illetve végállomása a Mező Imre úti torkolathoz kerül. A 25-ös villamos a Május 1 úton a Thököly útig közlekedik. Még az idén a Keleti pályaudvar homlokzati kijáróját is lezárják, s ideiglenesen áthelyezik az úttestet év végén a Kerepesi útnál és Baross térnél. A Hungária körutat né- ' hány év alatt modernizálják. Ennek első, jelentős lépése a tíz- és tízezer ember életét megkeserítő hármas sorompó megszüntetése. Felüljáró készül itt, melyet legkésőbb 1971-ben akarnak átadni a forgalomnak. A Hungária körutat, ezen a forgalmas -ponton a MÁV Szobról és Ceglédről jövő illetve oda igyekvő vasútvonalai keresztezik. A nagy személy- és teherforgalom miatt naponta 12 óra hosszat tartják zárva a sorompókat Közúti felüljárót építenek a Kacsóh Pongrác úti sorompó helyett Is. A munkálatokat július 16-án kezdik el, s ettől kezdve lezárják a kérdéses útszakaszt. Ezután csak kerülővel lehet célhoz jutni. A főváros közlekedési vezetői és a tervezők a fővárosi és Budapest környéki járókelők és utasok türelmét, megértését kérik s szívesen veszik segítőd kész észrevételeiket. —t. gy.— lire való elraktározására. A *""""'""'""'""'"‘"*'"'X'r'""s"wssMmrsmrmsssMss*Msss*ssMMsswssmmfsssssfssssrsssrswMss*sM7» felvételen is látható, hogyan g növekszik a hatalmas lucerna- g kazal. Rakását ugyancsak gép g köhnyíti meg. Alsógöd, Felsőgöd és Duna- g keszi határában — három fa-^ Lakótársat kap- lura terjed ki a Dunamenta * tunk. Vidékről jött. Termelőszövetkezet birtoka — S Családtagként. Jobb különösen érezhető a homokon i híján a fürd5szobá_ a tikkasztó forráság. A kerte- S ban jeiöitük ki szá[. szetben azonban nem teheti lósát> miután em kárt a rekkeno hőség, itt is § csirke az c-zgép az úr, Szeretem a csirkét esőfüggöny alatt hízik a paprika, pirosodik a paradicsom. ^ .... u.~ illető. Szép g fehér csirke, apró pi- g ros fejdísszel, már > ahogy ez feléjük di- § vat. § — Igazi csirke — Éjjel-nappal működnek az ön-§ mutatta be az anyó tözőberendezések, hogy friss g som _ Ez kukoricán zöldáruval láthassák el a gaz- 5 nött feí _ mondta a daság öt üzletét. ^ sorok között fúrva a Tavasz elején Alsógöd az | szövetkezetek tápon ország összes termelőszövetke-1 nevelt csirkéjét A zeteit versenyre szólította a § családi tanács úgy Nagy Októberi Forradalom $ döntött, hogy őcsir- közelgő 50. évfordulója tiszte- $ kesége a vasárnap létére. A jubileumi vetélkedő- g fényét lesz hivatva ben jó példát mutat az alsógö- g emelni, rántottcsirkei diek tizenegy szocialista bri- g minőségben. Uborka- gádja. Amióta megkezdődtek g salátával. — a tél utójától — a kinti g Ekkor hétfő volt. A munkák, g csirke beköltözött a valamennyi tennivalót el- |fürdőszobába. Kapott sőnek fejeztek be az alsó- g kukoricát, ha már gödiek a járásban. ^ azon nőtt fel, egy kis k tányérban vizet, hadd Ennek köszönhető, hogy több § érezze otthon magát. mint 900 000 forint többletbe- g A lányom még füvet vételre tett szert eddig a Du- g is szedett neki. úgy- namenti Egyesült Termelőszö- g hogy a fürdőszoba vetkezet. Lengyel György fő- g hamarosan olyan lett, könyvelő nem szeret jósolni, mint egy háztáji gaz- annyit viszont elárult, ha a daság. A csirke azonban nagyon rendes volt. Hamar beletanult új szerepébe. Barátságosan csipogott, ha valaki bement hozzá. Megfigyeltem; élénk érdeklődéssel figyel, amikor zuhanyozom. Szemeiben tetszés csillant, amit kellőképpen méltányoltam: hiába, kevés a jóízlésű fiatal csirke mostanában. Derék kis tyúk lesz belőle ... illetve nem lesz, mert ebben korai és erőszakos halála megakadályozza. Itt kezdődött. Egyre inkább hozzám nőtt. Már az is előfordult, hogy minden cél nélkül bementem a fürdőszobába, csupán azért, hogy néhány szót váltsak vele. Elneveztem Ma- tildnak. Mert olyan Matildos nézése volt. ö azt mondta nekem: — Pity-pityl Megszerettem. Eddig csak a rántott csirkét szerettem, most élve is szerettem. Uborka nélkül. Küzdöttem az érzéseim ellen. Miféle marhaság ez, beleszeretni egy csirkébe? Erőszakkal az aprólékjára próbáltam koncentrálni, a fehér melle húsára, a zúzára, mely levesben a legkiválóbb zöldség ... De nem ment. _ Elvégre egy élőlény ... Érző, dobogó- szívű élőlény, aki bizalommal van hozzám, aki azt mondja nekem, hogy pity-pity és megeszi a kukoricát a kezemből. Mi vagyok én? Kannibál? Miféle érzékiden fa- tuskó vagyok, aki ilyen szemérmetlenül becsapom őt? A barátjának álcázom magam, lágy hangon fu- volázok neki, közben a halálát várom. Nem ... Nem■ engedem megölni! Nem kell a zúzája, nem kell a fehér melle- húsa, és nem kell a combja. Nem kell még uborka salátával sem. Nem tudnék egy falatot sem enni belőle. Az elhatározástól, több fejjel megnőttem magam előtt és miután sokat adok a véleményemre, éz nagyon jól esett. Ettől kezdve kiegyensúlyozott volt a viszonyunk. Reggel barátságosan üdvözölt, este vittem neki papa-, gájeledelt: kis apró magokat, melyeket nagy élvezettel fogyasztott el. Arra is gondoltam, hogy ki kellene vinni sétálni, hogy napozzon egy kicsit, vagy legalább a kvarclámpát beállítani a fürdőszobába. Eljött a vasárnap... Ebédre csirkeleves volt és rántott csirke. Uborkasaláiával. Ezen rettenetesen összevesztünk a feleségemmel! A levesben nem volt zúza, a rántott csirke fele elégett, a másik fele ki volt szárítva, olyan volt mint a tapló. Pedig az igazi rántott csirke puha és szaftos, a burka zsemlyeszínű és szétomlik az ember szájában. Ezt tenni egy szegény csirkével! ■ Ö. F.
