Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-14 / 164. szám

1967. JŰLJTJS 14- PÉNTEK 3 "'"KMtrlan Részvétem, mezőgazdasági osztály! Nemrég: a Gödöllői Járási Tanács mezőgazdasági osztá­lyához fordultam információ­ért, Az, akii státusa foly­tán illetékesnek gondoltam, készséggel vállalkozott is fel­világosításomra. Aztán várat­lanul percnyi türelmet kért, még mielőtt elkezdte volna, és rövid csönd következett — nyilván. rövid tanácskozás. Amikor felvette ismét a kagy­lót, azt mondta, nagyon saj­nálja, de az osztály nem il­letékes felvilágosítást adni, csak a tanács titkársága jo­gosult erre. Megvallom, meg­lepődtem, de rövid, megrö­könyödött morgás után elsík- lottam a dolog fölött. Éjszaka azonban álmatlanul forgolódtam és arra gondol­tam: nekem vajon hogy es­ne, ha a barátom, akivel ösz- szeákadok az utcán, megkér­dezné: „hogy vagyok, és én nem nyilatkoznék, mert mit- tudomén, az erre vonatkozó jogot a feleségem tartaná fenn magának? Milyen lenne? Szégyenteli és megalázó, igaz? Nahát, akikor ezt se hagyhatom annyiban! Kimondom tehát: igazság­talannak érzem, hogy a me­zőgazdasági osztályt, amely felkészültsége folytán egye­dül illetékes a tájékoztatásra, megfosztják ettől a jogától, ezzel azt a látszatot keltve, mintha az osztály dolgozói a saját szakmájukhoz neon ér­tenének. , Hogy olvasóink felfoghas­sák az említett osztály két­ségbeejtő helyzetét, hadd mondjam el: a kérdésem csu­pán annyi volt, hogy a ká­nikula idején akadnak-c ne­hézségek a munkában, »ho­gyan haladnak az aratással? Te­hát nem is mélyen szakmai jellegű tájékoztatást, nagy horderejű nyilatkozatot kér­tem, csak egy kis hangulatké­pet. És az osztálynak hallgat­nia kellett, mintha mit sem tudna, s szégyenkeznie miat­ta, pirulnia, abban az amúgy is pirító melegben. I>ozvald Híd a varos felett Süllyesztik a Baross teret Épül Budapest legnagyobb aluljárórendszere Híd a város felett — egy kicsit jelképes is, mégis kézzel fogható valóság lesz rövidesen. A Rákóczi út vé­gén ível át, hogy megszün­tesse a mostani kereszteződést és zsúfoltságot. Am nemcsak a 165 méter hosszú, 6 nyílású vasbetonszerkezet építése az egyedüli érdekesség. A Baross tér átrendezése megváltoztatja a város ké­pét és ideális közlekedési viszo­nyokat teremt. Indító ok: az ország keleti és nyugati főútvonalai kö­zött megteremteni az ideális gyorsforgalmú összeköttetést, így a Hegyalja úton, Erzsé- bet-hídon, s a Rákóczi úton át roboghasson a jármű a Ba- ross-tér, Kerepesi út irányá­ba. öt aluljáróval biztosítják a napi száz és százezres tömeg zavartalan célhoz jutását. A tér széléről torkollnak aluljárók a központi, sül­lyesztett, de nyitott térségbe. A tér közúti forgalmát öt ide torkoló útvonal áradata határozza meg. A legzsúfol­tabb és legkényesebb része a Mező Imre út, Rákóczi út és Rottenbiller utca keresztező­dése. A fővonalon kereszte­ző forgalom megszüntetésé­re, illetve elterelésére építik a már említett átívelés köz­úti hidat. A munkálatok a közeli he­tekben megkezdődnek, s előreláthatólag 1970 első felében adják át a teret tel­jes egészében a forgalomnak. A rendezésre 220 milliót köl­tenek. A Hungária körút és Ka- csóh Pongrác út között is felüljárót építenek, ezzel megszüntetik a MÁV szobi és ceglédi vasútvonalainak ke­reszteződését. Erről és a vár­ható forgalomkorlátozásról lapunk holnap tudósítja olva­sóit — t gy. — Szocialista országok fiatal zeneszerzőinek találkozója A szocialista országok zene­szerző szövetségei vezetőinek moszkvai értekezletén fontos határozatot hoztak. így például elhatározták, hogy a jövő évben Magyaror­szágon Egerben rendezik meg a szocialista országok fiatal zeneszerzőinek találkozóját, amelyet 1968 áprilisára tervez­nek. Megállapodtak abban is, hogy 1968 áprilisában magyar szerzőknek az ifjúság számára komponált műveiből „magyar zenei hetet” rendeznek Moszk­vában, Leningrádban és Tal- linnban. Tervbe vették, hogy 1970- ben Lenin születésének 100. évfordulóján Moszkvában megrendezik a zenélő ifjúság nagy nemzetközi találkozóját. Nagyobb gondoskodást tanácsainktól Műemlékvédelem és idegenforgalom - Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai A művészi és történelmi szempontból értékes régi épü­letek és más műemlékek re­konstrukciója, felújítása és gondozása országos értelem­ben már polgárjogot nyert, s mind a hazai, mind pedig a külföldi idegenforgalom növe­kedésével párhuzamosan, egy­re fontosabb feladattá válik. Amikor megelégedéssel vesszük tudomásul a híres, különösen nevezetes műemlé­kek gondos ápolását, szomorúan látjuk elsősorban a falvakban, kisebb városainkban sok műemlé­künk mostoha sorsát, pusztu­lását. A szemlélődő utas és turista ilyen megállapításait erősíti meg a népi ellenőrzés Pest megye négy járásában, három városában és húsz köz­ségében a közelmúltban vég­zett vizsgálata, a műemlékek, védett épületek állapotáról, arról, milyen gondot fordíta­nak megőrzésükre. A megyei népi ellenőrzési bizottság jelentése megállapít­ja: a járási, városi tanácsok építési csoportjainak és mű­velődési osztályainak a mű­emlékek gazdáinak kellene lenniök, de általában nem nagy gondot fordítanak rájuk. A ráckevei, a szentendrei és a váci járási és a Szentendre városi tanácsnál nem vezetnek műemléknyilvántartó könyvet és így a védett épületekről még áttekintési lehetőségük sincsen. Igaz, hogy három év­vel ezelőtt, felsőbb utasításra, mindenütt felülvizsgálták a műemlékeket, de az e célra akkor kiállított íveken — ame­lyeket az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőségnek meg­küldték — semmiféle műszaki véleményt nem rögzítettek. Ez alól egyedül Vác város építési csoportja kivétel, amely álta­lában példamutatóan foglalko­zik a műemlékekkel és a föl­méréskor a részletes adatok mellett fényképfelvételeket is készített. Az is megállapítható, hogy a tanácsok a házak felújításá­ra és karbantartására kapott hitelekből úgyszólván semmit nem fordítottak a védett épületekre. Ismét kivétel Vác, amely a több mint hétmillió forintos állami költségvetés mellett, saját községíejlesztési alapjából külön 180 ezer fo- rintot használt l'tíl müéiiilék- veaeiemre. Említést érdemel még a váci járásban a rádi kastély, amelynek felújítási több mint félmillió forintot fordítottak. De az igazsághoz tartozik az is: az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség a védett épületek felújítására olyan kis pénzügyi fedezetet nyújt, hogy az még a karban­tartásra sem elegendő. Ez ter­mészetesen nem menti például a ráckevei építési csoport elégtelen munkáját. A KNEB- vizsgálat megállapítása sze­rint még azt sem ellenőrizték, hogy a szükséges engedélyek alapján végzik-e a folyamat­ban levő felújításokat? Há­rom esetben is megtörtént, hogy műemlékké nyilvánított épületen engedély nélkül dol­goztak. Amikorra ezt az épí­tési csoport felfedezte, akkorra már úgy átalakították a vé­dett épületeket, hogy azok műemlék jellegét meg sem lehetett állapítani. Az építési csoportoknak ar­ra is módjuk van, hogy a kü­lönböző intézményeket, válla­latokat kötelezzék az általuk használt védett épületek fel­újítására. Ezzel a jogkörrel is csak Vác város élt. Ez a nem­törődömség mindjárt érthető­vé válik, ha az is kiderül: az építési csoportok dolgozói nem is ismerik, vagy p>edig nem alkalmazzák a műemlék­védelemmel kapcsolatos ren­deleteket és Vác kivételével, nem tartanak kapcsolatot a velük egy épületben levő mű­velődési osztályokkal. A NEB jelentése Ságokkal, amelyek a műem­lékvédelemnél fennállnak. A védett épületeket részben álla­mi, részben szövetkezeti szer­vek, szociális intézmények használják. Nagy százalékban lakások céljait is szolgálják, de műhelyeket, sőt raktárakat is berendeztek a régi, értékes falak között, csak kisebb szá­zalékban veszik azokat igény­raai Lhp múzeumok céljára, sara Fontos és hasznos munkát végzett a népi ellenőrzés, ami­kor felmérte a műemlékvéde­lem jelenlegi helyzetét. A fel­tárt hibák és mulasztások egyben megmutatják a továb­bi feladatokat is. Hetési Ferenc Pál Mélyül az árok - köt a beton Régi is, keskeny is, kacska- ringós is a Gödöllő felé vezető országút. Rendbe teszik most az útépítők. O Kistarcsánál a IIÉV-vonal magasságába emelik az eddig mélyre bukó, s utat ke­resztező fővonalat. A vasbe- tonliid szerkezetét az elmúlt hét közepéig szerelték, s most megkezdték betonozását. O Ugyanitt árkot mélyíte­nek a csapadékot leveze­tő csatornának. Nemsokára ezt is betemetik, s a vasúti pá­lya magasságáig töltik fel. © Gödöllőn túl egy megle­hetősen veszélyes út ka­nyart vágnak át. A teherautók szünet nélkül szállítják a mar­koló mázsányi földfalatjait. Év végéig a Gödöllő—Aszód útvonal több szakaszán már végleges pályán roboghatnak a kocsik. Foto: Gábor __________________________________________________________________________________________________________________________ hosszasan azokkal a foglalkozik még különböző visszás­A közös munka becsülete A NAPOKBAN SZIGET­CSÉPEN jártam és hosszasan elüldögéltem a hűvös tanács­irodán. Sok mindenről szó esett, végül a munkaerő- helyzetről is. Magyar István titkár kimutatást tett elém. — A múlt héten készítet­tük — mondta. — A falu kétezeregyszáz lakósából mindössze tíznek nincs állan­dó, rendszeres munkája. A papír tanúsága szerint a 14—18 évesek közül két le­ány maradt otthon a háztar­tásban. a 20—59 éves férfiak közül kerül ki az a bizonyos tíz, míg az ilyen korú nők­ből 125 nem dolgozik. Job­bára nagycsaládos asszonyok, akik azonban eljárnak nap­számba. Hatvan éven felül 95 férfi és 230 nő él a fa­luban, java részük nyugdíjas. — Amióta Dobó István tsz-elnök állt a „mezei ha­dak” élére — céloz a történel­mi analógiára, nincs munka­erőgond a termelőszövetke­zetben. Hatforintos órabér falun megmozgat minden­kit. A gyerekek gazolni, az idősebbek kapálni, egyelni mennek... MÁSIK ESETRŐL, IS TU­DOK. A nagykátai járás egyik falujában afféle pa­lotaforradalom tört ki az asszonyok között, amiért a tsz-vezetőség idegenből ho­zott néhány émbert a ker­tészetbe, részesművelésre. Igaz, ez a tsz még távolról sem dicsekedhet olyan előre­haladással, mint a szigetcsépi. Attól félnek az asszonyok, hogy nem teljesíthetik a kö­telező munkaegységet. Arról már kevesebb szó esett, hogy eddig, ha a szőlőben volt munka, mind a tőkék között forogtak, tőlük a kertészet...! Két példa, de bizonyítja, mennyire változnak a körül­mények falun a termelőszö­vetkezet javára. A kezdeti bizonytalankodáson túljutva, egyrészt a gazdaságok erő­södése, másrészt a kormány intézkedései mind vonzóbbá teszik az eddig nehezen vál­lalt közös munkát. MEGYÉNK HELYZETE ugyan különbözik az ország más tájaitól, de itt is sokan otthagyták a gyári munkát és a termelőszövetkezetben je­lentkeztek. Fiatal, jó erőben lévő munkások. Miért van mégis, hogy akad termelőszö­vetkezet, ahová máshonnét kell munkaerőt hozni, ha az egyenletes munkát biztosí­tani akarják? Erre is választ ad a nagykátai járási példa. Az új és szorgalmas munkás nem a gyenge tsz-be akar bejutni, hanem oda, ahol meg­élhetése legalább olyan fo­kon biztosított, mint az üzemben volt. A gonddal­bajjal küzdő termelőszövet­kezetekben ma is kevés a munkáskéz, és ezért külön­böző módszerekkel kísérle­teznek, hogyan juthatnának túl a nehezén. A régi és az új tsz-tagok zöme nem a kertészetben akar dolgozni, oda csak akkor megy, ha va­lamilyen előnyt biztosítanak számára. A gép, a tsz kere­tein belül végzett ipari mun­ka az, ami vonzó, különösen a fiatalok számára. Hiába fi­zet jól például az állattenyész­tés, oda is nehéz jó munkást találni, mert a gépi munka rövidebb ideig tart, előbbre- lépés a hagyományos paraszti munkakörökkel szemben. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI TAGOK tulajdonosok is egyben, elsősorban tehát a; tagok megélhetését kell biz-- tosítani. Ezért keresnek olyan eljárásokat, amelyekkel a célt elérik. Szigetcsépen már megtalálták a megöl- * dást. Kemény, céltudatos munkával odajutottak, hogy a nyári csúcsmunkák idején sem szorulnak rá az ország más tájairól jövő részes mű­velőkre, vagy napszámosokra, mert a csépi paprikásban hajladozni, vagy répát egyelni biztos és jó kerese­tet jelent. k. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom