Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-02 / 154. szám

1967. JULIUS 2- VASÁRNAP sTÄÄ>tap Kádár János beszéde a KISZ VII. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) hogy a jelen történelmi vi­szonyok között a világháború pusztulásukat jelenti, de bé­kében sem tudnak élni, s úgy látszik, tudatosan irányt vet­tek úgynevezett helyi hábo­rúk kirobbantására. Ezek kö­zül kettőről szeretnék szólni, a vietnami és a közel-keleti háborúról. Vietnam Az Egyesült Államok Dél- Vietnamban klasszikus gyar­matosító háborút folytat: te­rületet akar befolyása alatt tartani és az ott található legreakciósabb erőkkel szövet­keztek, hogy a legkönyör­telenebb eszközökkel elti­porják Dél-Vietnam né­pét; semmivel sem enyhébb, s minden nemzetközi jogot sértő agressziót folytatnak a Vietnami Demokratikus Köz­társaság, egy szuverén ország ellen, bombázzák városait és a legkülönbözőbb természetű háborús cselekményeket köve­tik el az ország és népe eilen. A hős vietnami nép immár két és fél esztendeje nyílt há­borúban, hősiesen és eredmé­nyesen áll szemben és harcol a világreakció fő erejével, az amerikai agresszorokkal. A háború eddigi menete és tör­ténete bizonyítja, hogy a viet­nami nép a testvéri szocialis­ta országok támogatását él­vezve tovább fogja folytatni hős harcát és meg fogja hiú­sítani az amerikai imperialis­ták minden tervét. A nyugatiak id «zakónként szónokolnak arról, hogy ők nem akarják folytatni a viet­nami háborút; így, vagy amúgy hajlandók lennének a háborút befejezni. Ezeket a szólamokat a valóság tényei leleplezték már. Biztosak le­hetünk abban, hogy az ame­rikai agre&szor akkor fog meg­hátrálni, amikor a vietnami nép és a haladó emberiség egyesített ereje erre kénysze­ríteni fogja Nekünk interna­cionalista kötelességünk, hogy minden tőlünk telhető segítsé­get megadva hozzájáruljunk a vietnami háború befejezésé­hez. Ennek feltétele, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a bombázást és mindenféle agressziót a VDK ellen és a vietnami elvtársak követelé­seinek megfelelően ixmja ki csapatait Dél-Vietnamból. Ez a vietnami háború befejezésé­nek módja Ez így lesz, erről szilárdan meg vagyunk győ­ződve. Ennek tudatában élűnk és vesszük ki részünket ebből a valóban világjelentőségű harciból. Közei-Keiet t Legutóbb Közel-Keleten tört ki háború. Ez a háború azzal kezdődött, hogy Izrael állam katonai egységei június 5-én hajnalban támadást indítottak az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria és Jordánia ellen. Ez kétségtelen és yitathatatlan agresszió. Az izraeli csapatok arab országok területét foglal­ták el, tartják megszállva és különböző kegyetlenségeket követnek el az általuk meg­szállva tartott területeken, el­űzik az arabokat saját hazá­juk területéről, saját földjük­ről. Az izraeli agresszióval kap­csolatban pártunk, kormá­nyunk állást foglalt idehaza és nemzetközi fórumokon, Moszk­vában és az Egyesült Nemze­tek Szervezetében. Állásfogla­lásunk világos, közvélemé­nyünk azzal egyetért Az iz­raeli agresszió ellen vagyunk és a megtámadott arab orszá­gok oldalán állunk. Minden nemzetnek, népnek joga van az áiiamaikotáshoz ' A viszály magva régi, nem újkeletű dologról van szó. Az összeütközések évtizedek óta folynak ebben a tér­ségben. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a közel-keleti tér­ség teljes egészében az im­perialisták gyarmati birtoka volt. Az imperialisták rá­tették kezüket a világnak erre a térségére, amely nagyon gazdag egy termé­szeti kincsben, az olajban és katonai-politikai szempontból rendkívül fontos. Az arab né­pek szabadságharcának ered­ményeként azonban ez a te­rület jelentős mértékben és jelentős részben ki­csúszott a kezükből. Az im­perialisták nem adták fel a térségért a harcot, a június 5-i izraeli agresszió mögött is ők állnak. Mi elvi alapon hívei va­gyunk minden nép nemzeti szabadságának és valljuk, hogy minden nemzetnek, nép­nek joga van az államal­kotáshoz. Ebből az elvből ki­indulva, az annak idején is­mert módon létrejött Iz­rael állammal, annak létét elismerve, diplomáciai kap­csolatot létesítettünk és tar­tottunk fenn, annak ellené­re, hogy Izrael szabályos imperialista, kapitalista ál­lam. Harc a faji megkülönböztetés ellen Hozzátartozik a kérdéshez az is, hogy a világon szét­szórtan élő, magukat zsidó­nak valló emberek a zsidó nép hazájaként tekintenek Izraelre. Jól emlékezünk arra, hogy a Hitler-fasizmus miféle bar­bárságokat követett el. Kö­zépkori nézeteket hirdettek, faji megkülönböztetést al­kalmaztak és nagyszámú zsi­dó származású embert meg­gyilkoltak. A mi álláspon­tunk, a kommunisták állás­pontja e kérdésben sohasem volt bizonytalan, vagy vi­tatható. Mi mindenkor, min­denféle fajelméletet elutasí­tottunk és minden erőnkkel, fenntartás nélkül harcoltunk a második világháború idő­szakában is a faji megkülön­böztetés, a zsidóüldözés és a hitleri fasiszta barbárság el­len. Harcoltunk és harco­lunk a faji megkülönbözte­tés és atrocitás ellen bármi­kor és bárhol találkozunk azzal, legyen az az amerikai négerekkel szembeni diszkri­mináció, vagy bármilyen más. Ez a kérdés egyik oldala. A külpolitikai állásfoglalásnak elvi alapokon kell nyugodnia A másik oldala az, hogy az elmúlt évtizedekben a világ különböző országaiból nagy számban vándoroltak ki Iz­raelbe zsidó emberek, így Ma­gyarországról is és izraeli ál­lampolgárok lettek. A rokoni, érzelmi kapcsolatok zavarhat­ják a tisztánlátást. Meg lehet érteni, hogy egy ember politi­kai állásfoglalását megzavarja, ha az agressziót elkövető or­szágban testvére, vagy rokona él. Az állásfoglalásnak azon­ban a külpolitikában is elvi alapon kell nyugodnia. Ha nem elvi alapon foglal­nánk állást, akkor komoly za­varok keletkezhetnének. A Inagyar állampolgárok közül Viszonylag soknak él gyerme­ke, testvére, vagy más rokona íz Egyesült Államokban és Nvugat-Németországban is. Hová jutnánk a politikában, ha azért, mert néhányszor tíz­ezer magyar állampolgárnak rokona él az Egyesült Álla­mokban, nem ítélnénk el kö­vetkezetesen az Egyesült Álla­mok uralkodó köreinek impe­rialista politikáját és vietna­mi agresszióját. Hová jutnánk, ha nem szállnánk szembe a Nyugat-Németországban újjá­születő neofasizmussal, milita- rizmussal, és az uralkodó re- vansista politikával azért, mert ott magyar állampolgárok ro­konai élnek? És hová jutnánk, ha mi Iz­rael kétségkívül jogtalan há­borús lépéseit nem ítélnénk el, mint imperialista agressziót azért, mert néhány ezer em­bernek apja, gyermeke, vagy testvére él Izraelben? Mi azt valljuk, hogy az Egyesült Államok népének jö­vője akkor lesz jó, ha az Egye­sült Államok abbahagyja a vietnami háborút és minden agressziót Nyugat-Némqtor- szág népének akkor lesz jó, ha feladják a revansizmust, fel­számolják az agresszív milita- rizmust és megkeresik a test­véri egység útját a Német De­mokratikus Köztársaságban élő német néppel, a béke és a barátság útján Európa többi népével. És az Izraelben élő népnek, dolgozóknak akkor lesz jó, ha szembe szállnak sa­ját kormányuk imperialista agressziójával, és megkeresik a béke, a barátság és az együttélés útját az ott élő arab népekkel. Mi tehát az impe­rialista politika és nem a zsidó nép, nem Izrael állam ellen vagyunk. Ötven éve annak, hogy a vi­lág egy nagy országa, az ak­kori Oroszország kiszakadt a cárizmus, az imperializmus bilincseiből. Azóta a szocializ­mus világrendszerré vált és ma három földrészen vannak szocialista országok. A szocia­lista országokon túl is vannak i Mostanában egyes szocialis­ta országoknál felbukkannak a nemzeti elkülönülés elemei. Ennek szélsőséges példáját látjuk a pekingi vezetők na­cionalista, nagyhatalmi maga­tartásában és politikájában. Mi a szocialista országok kap­csolataiban a nemzeti korlá­toltság, a nemzeti elkülönülés ellen, a proletár internacio­nalizmus, valamennyi szocia­lista ország testvéri egysége és együttműködése mellett va­gyunk, A szocialista országok vi­szonya jelenleg nem zavarta­lan, a világ kommunista moz­galmán belül nincs teljes egy­ség. De mi kommunisták va­gyunk ; -és ezzel a helyzettel is szembe tudunk nézni. Szá­munkra van egy parancs, az, hogy ilyen viszonyok között is szorosabban kell tömörítenünk azokat az erőket, amelyek tö­mörülni óhajtanak az impe­rializmus ellen. Mi így látjuk a követendő utat is. Hívei vagyunk a szé­leskörű és nagy tanácskozá­soknak. Több regionális, és még szélesebb körű tanácsko­zást kell tartanunk, és arra kell irányt vennünk, hogy aki egyetért, az találkozzék és konzultáljon. Szeretném megértetni az itt képviselt korosztállyal, hogy bár a jövendőhöz nagyon fon­országok, nem utolsósorban arab országok — Algéria, Egyiptom és Szíria —, ame­lyek a társadalmi haladás és szocializmus saját értelmezé­sük szerinti útján haladnak előre. Nem véletlenül és nem utolsósorban ezért is követ­kezett be az imperialista ag­resszió az Egyesült Arab Köz­társaság és Szíria ellen. A gyarmati rendszer ro­mokban hever. A mi világnézetünk győzelméhez nincs szükségünk háborúra t_ A történelem azt bizonyít­ja, hogy a szocialista ország­ból sohasem lesz többé még egyszer kapitalista ország, és a gyarmati rendszert az im­perialisták nem tudják még egyszer visszaállítani. Mi azt valljuk, hogy a má világnéze­tünk győzelméhez nincs szük­ségünk háborúra. A szocialis­ta társadalmi rend enélkül is felül fog kerekedni a kapita­lizmuson a föld minden or­szágában a társadalmi erők harcának eredményeként és a társadalmi fejlődés törvény- szerűségeinek megfelelően. tos a romantika, meg sok egyéb, ami a fiataloknak kell, de a legeslegfontosabb, hogy a magyar ifjúság elvek szerint éljen, s legalapvetőbb elvünk szocialista hazafiságunk és proletár internacionalizmu­sunk. Belpolitikánk Belpolitikánkkal kapcso­latban szeretném hangsúlyoz­ni, hogy törekvéseink, társa­dalmi céljaink tömör meg­fogalmazása a szocialista tár­sadalom teljes felépítése. A szocializmust építő Ma­gyarország a magyar nép kö­zös műveként jött létre, és az a nép, országa. Még igazabb, hogy az ifjúságé lesz a jövendő szocialista Magyarország. És az szép ország lesz. Ott igaz­ság lesz olyan dolgokban is, amikben ma még nincs. Felvetődött itt az a problé­ma. hogy mit csináljon a KISZ a gazdasági mechaniz­mus reformjával kapcsolat­ban, mi a feladata. Én a KISZ-nek azt ajánlom, hogy amint nem szükséges a KISZ bizottságainak külön és ön­álló külpolitikát, külön és önálló belpolitikát kidolgoz­niuk, ugyanúgy nem szüksé­ges kidolgozniuk külön ifjú­sági gazdasági mechanizmus­reformot sem. A reform alap­elveit tudományosan kidol­gozták, ellenőrizték és korri­gálták, most a kormány ren­delkezéseiben és jogszabá­lyaiban konkretizálja, teljessé teszi és bevezeti. Az ifjúság a maga lendületével, szocialis­ta meggyőződésével, helyeslé­sével és kritikájával eleve­nen és bátran kapcsolódjék bele és végezze el azt, amit az ifjúsági szövetség és az ifjúság elvégezhet. Az ifjúságnak természete­sen vannak anyagi, művelődé­si problémái. Ezekkel foglal­koznak az illetékesek, de tény, hogy tíz esztendő alatt a dolgozók reáljövedelme több mint ötven százalékkal növekedett. Ennek megfele­lően az ifjúság — a mai kor­osztály is — ennyivel jobban él, mint a tíz esztendő előtti fiatalság. A modernségről és a korszerűségről Sok sajátos kérdés és je­lenség van, amivel foglalkoz­Végül van vita a körül — ezt nem a fiatalok kezdik—, hogy milyen a magyar ifjú­ság, milyenek a magyar fia­talok. Ezekről szeretnék né­hány szót szólni. A vadnyugati nadrágokkal, meg hajviselettel, meg sza­kállal nem akarok foglalkoz­ni. Az öltözködésnek meg­van a maga jelentősége, min­den ember szeret jól ki­nézni, a fiatal pedig tet­szeni akar, és ez normá­lis dolog. Azonkívül van a világon divat is, és azzal valamiképpen haladni kell. Persze, ennek is megvannak a maga civilizált normái és ehhez ragaszkodni kell. Ami itt fontos, hogy a párt, az ifjúsági szövetség nem divat- tervező cég, nem fodrászipari ktsz, és nem is kell ilyesmi­vel foglalkoznia. A pártnak, a KISZ-nek e kérdések tár­sadalmi oldalával kell fog­lalkoznak. Először arra szeretnék vála­szolni, hogy milyen az ifjúság. Teljes meggyőződésből mond­hatom, hogy a magyar ifjúság jó ifjúság, általában a szocia­lista társadalomba beleillesz­kedő szocialista ifjúság. Ha azonban azt kérdezik, hogy milyenek a fiatalok, akkor azt mondom, hogy tulajdon­képpen a kérdés ilyen felveté­sének semmi értelme, mert csak egyetlen módon lehet vá­laszolni rá: különbözőek. Ami a korszerűséget és a modernséget illeti: nem külső­ségek dolga, hogy valaki kor­szerű-e. modern-e. Ma nincs korszerűbb eszme nia kell az ifjúsági szövet­ségnek. Vannak például egyes nyugati divatok, ame­lyek bizonyos mértékig ná­lunk is hatottak, más diva­tok pedig a hazai talajon is kitermelődtek. Ezek egyi­ke a cinizmus és a közöny a közéleti kérdésekkel szem­ben. Nyugaton ez párosul a vadnyugati nadrágviselettel, meg a hosszú hajjal, a bo­rotválkozás elhagyásával, sőt a legfejlettebb szektákban még a fehérneműviselést és a mosást is elhagyják. Ná­lunk ebben a mértékben ter­mészetesen nincsenek, de szórványosan felüli a fejét. Komoly vita van — ez részben a Nyugat befolyása, részben saját, még nem tisz­tázott kulturális nézeteink­ből következik — a modern­ség és a korszerűség körük Mi a modern, mi a korsze­rű? A fiataloknál ennek nagy jelentősége van, mert természetesen mindenképpen modernek és korszerűéi? akarnak lenni. a kommunizmus eszméjénél és aki korszerű és forradal­már akar lenni és igaz ma­gyar hazafi, az a kommuniz­mus eszméjét sajátítja el, azt vallja és azt szolgálja életé­vel és tevékenységével. Ak­kor lesz a legkorszerűbb és a legmodernebb ember. Ki a felelős az ifjúságért? Utoljára hagytam azt a kér­dést, amely sokszor szerepel cikkekben: ki felelős az ifjú­ságért? Az ifjúságért felel a párt, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, felelősek a pedagó­gusok, a szülők és felelős ez egész társadalom. Én azonban ezt kiegészíteném azzal, hogy az ifjúság is felel önmagáért, És minden egyes fiatal felel saját magáért. Azt javaslom önöknek, dől- gozzanak szívvel és ne szé­gyelljenek lelkesnek lenni. Ma mintha a „korszerűség” egyik formája lenne, hogy az em­berek néha restellik, hogy lel­kesedni is tudnak. Voltaik ná­lunk hibák valamikor, de a hiba nem az eszmében volt, A kommunizmusnak minden­ki lehet lelkes hive, az olyan eszme. És a szocializmust is mindenki lelkesen építheti, mert az olyan ügy. Mi akar­juk, hogy legyen több pré­mium és fontos az anyagi ér­dekeltség, de az embereket éa különösen a fiatalokat első­sorban az eszme hű szolgálata vezesse és eközben javuljon az életük és a keresetük. A kommunista mozgalom egységéről Milyen a magyar ifjúság ? A sajtó szorgalmasan közli a piaci jelentéseket, özönlik az áru és csaknem kétmilliós fővárosba. A folyam egyik vé­ge itt van a betonon, a másik kint a földeken. Az áradatot a felvásárló, a közvetítő és a kiskereskedelem mozgatja. Hogyan? A vásárlót elsősorban az érdekli: azt kapjon pénzé­ért, amit kíván. Igaza van! Érdemes tehát nyomon követ­ni az áru útját. A Szentendrei-szigetet úgy könyveli el a közvélemény, mint nagyszerű kiránduló-, üdülővidéket. Igaz is. A két Duna-ág között azonban tekin­télyes mezőgazdasági terület van. Klímájában, tájjelegében nem hasonlítható hazánk egyetlen vidékéhez sem. Itt sajátos mezőgazdasági kultú­ra kristályosodott ki. Földi­eper, málna, egres, cseresznye. A bogyós és csonthéjas gyü­mölcsök hazája a Szentendrei- sziget. Szentendre A gyümölcs zömét, a szövet­kezeti kereskedelem, a MÉK vásárolja fel. A szentendrei kirendeltség körzete az egész járás és a budai járás egy ré­sze. Bent a járási központban kicsi a forgalom. Ennek két oka van: egyrészt a nagy sze­zonnak — az epernek — a vé- gefelé tartanak, másrészt a délelőtti órák az előkészületé. Püspöki Károlyné, a kiren­deltség vezetője is nyugalom­ra int: — Nem érdemes sietni, még úgy sem lehet látni semmit. A kirendeltség vezetője ki­használva az időt, a felvásár­lás eddigi eredményeit ismer­teti: — Eperből a felvásárlás jó­val meghaladja a tavalyit és a tervezettet is. A terv 90 va­gon, most a 121. vagonnál tar­tunk. Ebből 45 vagonnal kül­földre ment. Cseresznyéből a terv 28 vagon, 25-nél tartunk. Egresből 18 vagonnal vettünk át a termelőktől. A járásban zömmel szak- szövetkezetek gazdálkodnak. A szervezés idején sokan ké­telkedtek abban, hogy betöl- tik-e majd fontos szerepüket, gazdái tudnak-e lenni, a sok szakértelmet és vesződséget adó bogyós-gyümölcsűek ter­melésének. A vizsga sikerült. — Az idei többlettermés, el­sősorban a növekvő terület eredménye — mondja a ki- rendeltség vezetője. Tavasszal ugyanis az időjárás nem ked­vezett az epernek és mosto­ha volt a szedéskor is. Az eső a minőséget rontotta. Ebben az időben leállt az export is. Tahitótfalu Jóval elmúlik dél, ©mikor útnak indulunk. Tahitótfalu az első állomás. A MÉK-nek a tavasz végi és a nyár eleji időszak nagyon fontos. Ilyenkor a megye más részeiből felvásárlási szakem­bereket csoportosít át a szent­endrei járásba. Versenyt kell ugyanis futni az idővel. Az idén öt ilyen szakember van itt. Kettővel — Petes Ferenc­cel és Szondy Endrével — ha­marosan találkozunk. Első kérdésük a kirendeltségveze­tőhöz: — Mikor mehetünk haza? A válasz nem késik: — Még e héten ki kell tar­tani. A kinnlevő 20 vagon epret fel kell vásárolni! Egy hónappal ezelőtt kez­dődött a szezon, ennyi ideje vannak távol otthonuktól. Hosszú ez az idő. Tahitótfalu határában, a révhez vezető országút két oldalán, hatalmas tábla eper. Fejkendős asszonyok, lányok hajladoznak a sorokban. A nagy táblákat apró parcellák­ra szabdalta a szakszövetkezet,, családi művelésre adta ki tag­jainak. A parcellák végén kis kunyhók, nádból, kukorica­szárból, szalmából. A ládákba szedett epret tárolják itt a ké­ső délutánig. Nagy érték, vi­gyázni kell rá. Kisoroszi Délután négy óra körül — amikor a kirendeltség veze­tője még mindig azt mondja: nem kell sietni és még min­dig nem látná semmit — Kis­oroszi határában járunk. Meg­állunk az országút melletti epertáblánál. A kirendeltség­vezetőnek feltűnik, hogy na­gyon kevesen szedik a termést. Idős nénike hajladozik közel az országúihoz. Szabó Ferenc- né. A termésre nem panasz­Egy nap a Szentendrei szigeten kodík, annál inkább a jövede­lemre: — Ha jövőre is így jövünk ki vele, meggondoljuk, hogy vállalunk-e epret. Itt kirnt a földön azzal a problémával találkozunk, amit Püspökiné bent az irodában mondott. A három-négynapos esőzés miatt leállt az export, A termelőtől...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom