Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-02 / 154. szám

1967. JÜtiIUS 2., VASÁRNAP s "\Miriap Nem mindegy: milyen a válasz A nagykátai járás vezetőinek zöme sikeresen elvégezte a marxista-leninista esti egyetemet Jobbára életük delét elért, észülő halántékú férfiak, bal- zaci korú asszonyok, s most mind a tizenkilencen úgy drukkolnak, mint a kisdiá­kok. Egyikük még kabala­mackóját is magával hozta. Három éven át tartó, szívós tanulás után — felkészültsé­gükről kell számot adniuk. Azt szeretnék, ha bizonyítvá­nyukba, melyet az MSZMP Pest megyei Bizottságának marxizmus—leninizmus esti egyetemétől kapnak, jeles kerülne. A járásban sokan réznek érdeklődéssel vizs­gájuk elé: ők az elsők, akik a Nagykátára kihelyezett ta­gozat III. évfolyamát elvé­gezték, ók a pionírok, a bi­zonyság arra, hogy — csak akarni kell. — Hogyan kerültek az egye­temre? Érdemes volt-e fára­dozniuk? Ki-ki melyik évet találta a legérdekesebbnek? Hogyan vélekednek a tan­anyagról? Alakultak-e ki élénk viták szemináriumai­kon? Észlelték-e, hogy nem­csak elméleti és módszerta­ni ismereteket adott az egye­tem, de a mindennapi munka végzéséhez gyakorlati segítsé­get is? Elégedettek voltak-e tanáraikkal? Hogyan kíván­ják a jövőben frissen tartani tudásukat? — torlódnak kí­váncsian kérdéseink. S íme, sorjáznak a feleletek is! Rada Aladár, a nagykátai általános gimnázium igaz­gatóhelyettese: — Régebben, amikor a járás pedagógusai­nak ideológiai továbbképzésé­ben szerepet vállaltam, elő­készítő tanfolyamon vettem részt Ez a tanfolyam keltet­te fel érdeklődésemet a mar­xizmus—leninizmus iránt. Alaposabban meg akartam is­merkedni vele. Kapóra jött hát nekem a pártbizottság szervezte esti egyetem. Mate­matika és fizika szakos tanár vagyok, következésképp a túl­nyomórészt természettudomá­nyokhoz kapcsolódó dialekti­kus és történelmi materia­lizmus érdekelt a legjobban. Jövőre a középiskolákban be­vezetik a „Világnézetünk alap­jai” tantárgyat, az esti egyete­men szerzett bizonyítvány e tantárgy oktatására jogosít, de mint TIT-előadó is jól fel tudom használni a három év alatt szerzett ismereteket. Kertész Pál, a tápiószőllősi tanács elnöke: — Nehéz volt, tanulni is, és dolgozni is. A községben a tsz-tagoknak alapfokú szemináriumot ve­zetek, szükségem van a mar­xista—leninista képzettségre. De beosztásom is megköve­teli, hogy tájékozott legyek: a tanácsi munka elsősorban politikai munka, odahaza az emberek Sok-sok kérdés­re tőlem várnak magyaráza­tot, s nem mindegy, hogy ez a magyarázat milyen. Szerin­tem a marxista egyetemet minden párttitkárnak el kel­lene végeznie. Főként a poli­tikai gazdaságtant találtam érdekesnek, ez volt a legélőbb anyag, hasznosítani is ezt tu­dom leginkább. Dr. Konsánszky Antal, Tá- piószentmárton körzeti orvosa: — Rendelőmben mint beteg, mindenféle ember megfor­dul, s miközben gyógyítgatom őket, bizony, politikai és gaz­dasági vonatkozású témákkal is előhozakodnak. Semmikép­pen sem térhetek ki faggató­zásaik elől. Válaszolgatni vi­szont kellő tájékozottság nél­kül nem lehet. Deák Dezsöné személyügyi előadó: — Amióta az eszemet tudom, politizálok. Az esti egyetemen nagyobb biztonsá­god szereztem, tisztábban'látok sok mindent, mint annak­Gödöllői szombatok,1967 A városi tanács művelődési osztálya szervezésében Gödöl­lői szombatok, 1967 címmel új sorozatot indítanak július 8- án. A kulturális eseményeket általában a kastély előtti sza­badtéri színpadon fogják meg­tartani. Ízelítőül a. programból: Jú­lius 8-án megnyitják a váci és gödöllői képzőművészek közös kiállítását az Erzsébet- park sétányán, este tánczenei koncertet rendeznek. Ellátogat Gödöllőre a KISZ Központi Művészegyüttes, fellépnek a járás népművészei. Augusztus 5-én a Fővárosi Operettszin- ház, augusztus 19-én a Nép­hadsereg Központi Művész- együttese ad műsort az al­kotmány tiszteletére. Anna- bál lesz július 29-én és szüreti bál szeptember 16-án, amely- lyel zárják a gödöllői szom­batok eseménysorozatát. előtte. En egyszerűen csak ta­nulni akartam, azért jelent­keztem. Ősztől pártoktatóként fogom majd tudásomat hasz­nosítani. Kiss Sándor földművesszö­vetkezeti telepvezető: — Köz­gazdasági technikumot végez­tem, közgazdasági egyetemre szeretnék beiratkozni, az el­múlt három év e célom meg­valósítását segítette elő. Varsányi Rezső általános is­kolai igazgató: — A nevelő- testület eszmei-politikai egysé­gének megteremtéséhez, az is­kolavezetéshez, az ideológiai munkához nagyobb határo­zottságot adtak itteni tanul­mányaim. Lassan múlnak az órák, s lassan mindenki sorra kerül. Somogyi Gyula honvéd alez­redes, a Zrínyi-akadémia ta­nára, akire ebben az utolsó évben bízták a csoport okta­tását s akiről Sófalvi Zol­tánná, az esti egyetem igazga­tója, mint kiváló képzettségű, nagy gyakorlattal rendelkező marxista oktatóról nyilatko­zik, elégedetten konstatálja: egymás után érik a kellemes meglepetések. Kilenc hallga­tónak kell jelest és hatnak kell jó osztályzatot adnia, kö­zepesen, illetve elégségesen csak ketten vizsgáztak. S egy­általán nem maradnak el az egyetemi végzettségűek mö­gött a kevesebb iskolát jár­tak, sem a párttagok mögött a nagy számban levő párton- kívüliek. A három év vizsga- eredményeit összesítve: 4,1 az osztályátlag. A járás vezetőinek zöme si­keresen elvégezte a marxista —leninista esti egyetemet. Nem a formaság kedvéért ad­ták tanulásra a fejüket, nem azért' mért úgy vélték, beosz­tásuk illővé teszi, hogy jelent­kezzenek, hanem, mert kész­séget éreztek magukban a marxista tanok befogadására. Valamiféle önellenőrzés volt ez részükről, vajon jól vála­szoltak-e, helyesen cseleked­tek-e eddig, s eltökéltség, hogy alaposabb marxista tu­dásra szert téve, a jövőben még több hiba és tévedés ki­zárásával lássák el feladatu­kat. Ügy igaz, ahogy Monda Já­nos, a nagykátai tanácselnök, vizsgát tett társai nevében is, tanáruknak kijelentette: a fáradozás nem volt hiábavaló. Polgár István emiatt a belföldi piac telítő­dött Ezt árcsökkenés követte, amit ugyancsak megérezték a termelők. Az eper — a jelen­legi árak mellett — csak úgy fizetödik ki, ha a termésnek legalább fele exportra megy. A járási felvásárlási adatok­ból az tűnik ki, hogy az idén nem érték el ezt az arányt. Erről panaszkodik egyébként Bonda Árpád, a kisoroszi szakszövetkezet elnöke is. Két évvel ezelőtt a dunai árvíz tönkretette, valamennyi ültet­vényüket újra kellett telepí­teni. Egy kicsit kedvetlenek a tagok, nem találták meg szá­mításukat. A szakszövetkezet udvarán van a felvásárlótelep. Az idén először a szakszövetkezet veszi át a termelőktől a gyü­mölcsöt. Amint mondják, ez­zel igyekeztek lerövidíteni az áru útját — a földművesszö- vetkezetet az idén kikapcsol­ták. Nyaguly Vince felvásárló, az első kereskedő, aki találko­zik az eladóval. Talán neki a legnehezebb. Minősíteni kell az árut, neki kell hallgatni a panaszt, a kifogást. Egy idős asszony, akit a felvásárló Gaáí néninek szólít, rátámad az átvevőre: — Igaz, hogy 3 forint hat­van, az eper kilója? — Ki mondta ezt? — A faluban beszélik! — Ne higgyen senkinek, ha valamit meg akar tudni, ak­kor hozzám jöjjön. — Majd megmutatja a táblázatot, a hivatalos árakkal. Gaál néni megnyugszik. A kirendeltség vezetője utasítást ad a felvásárlónak: hirdesse ki, hogy exportládákba szed­jék a málnát, lehetőség van magasabb ár elérésére. Dunabogdány j Dunabogdányban, este hét óra körül, már áll a „vásár”, özönlik az áru. Eper, málna és a sok cseresznye. A földmű­nünket a maszekok — mond­ja a kirendeltségvezető. A rendeletek lehetőséget adnak arra, hogy a kiskereske­dők vásároljanak gyümölcsöt a faluban. A tagok tehát oda adják az árut, ahová akarják. Igen ám, csak a termés túl­nyomó többségét leszerződ­ték a MEK-kel. Most pedig, folyik a gyümölcs szerteszéj- jel. A kirendeltségvezetőt az dühösíti, hogy a vállalat gön­gyölegeit használják. ...a fogyasztóig vesszövetkezet elnöke arról tájékoztat, hogy sokat tettek a növényvédelem megszerve­zése érdekében. Azóta ugrás­szerűen növekedett az export, persze a termelők jövedelme is. Lebukik a nap a Duna túlsó oldalán, amikor a tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet fel­vásárlótelepén, Lázár Antal fő- mezőgazdásszal beszélgetünk. A nagy raktárhelyiségben fo­lyamatos az átvétel, szinte hó­dít a málna és az eper édes il­lata. A főagronómus és a ki­rendeltségvezető azonban ez­zel keveset törődik, másról esik szó: — Megint megszálltak ben­Az egyik udvarban, Tahi- tótfalun Opel-kocsi. Csomag­tartója nyeli az eperrel teli re­keszeket. — Mennyit ad az eperért? — Kilónként öt forintot! A kirendeltségvezető a ház asszonyának mondja: — Mi őtötvenet adunk! — Ja, de abból a szakszö­vetkezet levon a közös alapra. Így mi jobban járunk! Egymásután futnak be a köz­ségbe a kiskereskedők autói, csaknem mindegyik udvar­ban rakodnak. Szükség van a kiskereskedőkre, helyes, hogy tehetőséget kapnak a felvásárlásra, a jobb áruellátás érdekében. De valahogyan nincs rendben a szakszövetke­A holnap kooperátorai Középkorú asszony lép La- . még szétszedett gépek sora- katos Imréhez, s azt mjtndja: koznak. Rövidesen munkába — Imire bácsi, fölmondta a \ állnak, most még a bevezető szolgálatot a fóliavágó. Adja I csoport gyerekei. És mint a ide a Miskát fél órára, mert' csak ő tudja megcsinálni, máshoz hiába is mennék... — sóhajt, s sokat sejtetően el­hallgat. Lakatos Imre elmo­solyodik, mert színpadon sem lehetne tökéletesebb a vég­szóra való belépés. Arról be­szélgettünk ugyanis, hogy cso­portjának egyik tagja, Szó- móri Mihály lakatos nem­csak „gyári lexikon”, hanem rendkívül tehetséges kezű, s okos szerelő, esztergályos, hántoló, köszörűs, s még vagy féltucat más dolog tudója, olyan ember, aki — mint ké­sőbb a kísérleti műhelyben az egyik fiatal szakmunkás mondta — egymaga fölét egy brigáddal. A föntebb leírtakból egy és más magyarázatra szorul. Dolgozik a Magyar Gördülő­csapágy Művek Diósdi Gyá­rában egy hatfőnyi csoport — hivatalos megjelölésük: beve­zető csoport —, akik dolga, feladata a gyártásfejlesztés ezernyi szálának igazgatása, csomóinak bogozgatása, azaz közük van mindenhez, ami a — holnap... Nekik kell egyeztetniük a gépátalakítások tervezésének, kivitelezésének menetét, biztosítani az új be­rendezés fölszerszámozását, beállítását az üzembe, a gép „belövését”, azaz az előírt mű­szaki mutatók üzemszerű használat melletti elérését, a gépkezelő betanítását, együtt­működni mindazokkal, akik ugyancsak bábái a holnapnak, a technológiától a munkaügyi osztályig. A csoport vezetője Lakatos Imre, rajta kívül még két műszaki — Koncz László és Palásti Ferenc — van a cso­portban. s három olyan uni­verzális-fizikai ■ — • Szomort Mihály mellett Bottyán Lász­ló és Figura Károly —, akik semmin sem lepődnek meg, ha megkezdenek egy munkát, nem pislognak a bélyegzőórá­ra, mikor is telik le a nyolc óra, s ha kell, hetekig kínlód­nak egy-egy géppel, de addig nem adják át üzemelésre, míg nincs minden rendben, míg a kellő mennyiségű, s főként minőségű terméket — ahogy ők mondják — nem hozza a gép. @ Az esztergaüzemben jól megtermett, többorsós, s félig zeteknél a közős alaphoz való hozzájárulás gyakorlata — a maszekok javára hajtják a vi­zet. gyerekekkel általában, nem­csak öröm, baj is van velük. Kábelvégek, a hidraulika bo­nyolult tömlőhálózata, helyük­ről kiemelt ilyen és olyan al­katrészek — a laikus számára lehangoló látvány. A csoport számára munka, a holnap, a kialakuló rend. És amikor dolgozni kezdenek majd a gé­pek, még hetekig rajta lesz a kezük. Figyelik, mérik, szá-' montartják a termelési ered­ményeket, a tűrési határok betartását, ha baj van, nekik szólnak, őket — szidják. Az új, a holnap munkaköri kö­telességük. Ez önmagában azonban kevés lenne. Szív­ügyük is. Es ez az a többlet, ami átsegíti őket buktatókon, ami nem engedi, hogy az oly­kor túl szűkre szabott határ­idők mindenároni betartása érdekében összecsapják a munkát. A bevezetőben „gyári lexi­kon”-ként említettem Szomo- ri Mihály nevét. A lakatos, aki most éppen a fóliavágóval bajlódik, s zsörtölődik amiatt, hogy a tervezésnél nem jártak el kellő alapossággal, hihetet­len helyismerettel rendelke­zik. Fejből tudja, melyik gép­be mikor-mit építettek be, öt vagy hat esztendeje milyen változtatást hajtottak végre rajta, s való igaz, hogyha va­lahol kifogynak a tudomány­ból, már csak egyetlen lehe­tőség marad: hívjuk a Miskát, mondják. Pedig nem sokkal múlt harminc esztendős, s ő is, akárcsak két másik, cso­portbeli társa, saját nevelés, azaz itt a gyárban tanulták meg a szakmát — pontosab­ban, ha nincs is róla papír­juk, szakmákat —, s lassan eljutnak odáig, hogy álmuk­ból fölébresztve is elsorolják a gyár egész berendezését, mert majd’ minden gép volt már a kezük .alatt. . . o A kísérleti műhelyben ott sorakoznak azok a gépek, amelyek innét kikerülve a be­vezető csoport tagjainak keze alá jutnak. A köszörű-üzem­ben a pneumatikus mérőfejek piros és zöld lámpácskái vil­lognak — ők szerelték föl eze­ket, s folytatták le a kísérlete­ket. Nincs olyan részlege a gyárnak, ahol ne lenne olyan gép, amihez sokféle emlék — öröm, hogy az „átbütykölt”, az eredetire nem is hasonlító gép a korábbi termelés kétszere­sét adja, bosszúság, hogy hete­kig tartó munka után még mindig nem tökéletes a méret­tartás — ne fűzné őket. Ember és gép viszonyának — amire csak az elmúlt években kez­dett kellő figyelmet fordítani a munkapszichológia — igen érdekes, külön tanulmányozást érdemlő vonásai alakulnak ki itt a berendező csoport tag­jainál. Ez pedig óhatatlanul kihat azokra is, akik dolgozni kezdenek a korszerűsített, el­sősorban automatizálási ele­mek segítségével korszerűsí­tett gépeken, végső soron tehát a holnap kooperátorai nem­csak a szó műszaki, hanem egyéb értelmében is alakítói a jövendőnek. Tíz esztendő alatt — átlag­típust számítva — felére csök­kent az egy csapágyra jutó nor­maidő a gyárban úgy, hogy je­lentősebb beruházásokat nem hajtottak végre, gépparkjuk zöme tíz évnél idősebb, s ha valami segített, akkor az a sa­ját ötletességük, kezdeménye­zésük, bátorságuk volt Házi­lag, önerőből alakították át gé­pek tucatjait, másutt leselejte­zett berendezéseket vettek át, s azokból félautomatákat épí­tettek, csökkent a dolgozók fi­zikai igénybevétele, s jelentő­sen nőtt a csapágygyártás alap­vető, mindennél fontosabb elő­írása, a pontosság, a minőség. A berendező csoport joggal ér­zi, hogy ezekben az eredmé­nyekben a maguk munkája is megtalálható. A gazdaságirányítás új rend­szere a gyártásfejlesztést az eddigieknél is lényegesebb té­nyezővé emeli, s ezen belül a csoport kötelezettségei is növe­kednek. A közelmúltban éppen erről beszélgettek a gyár fő­mérnökével Masszi Tiborral, s arról, hogy az eddigieknél is szorosabban, szervesebben kell beilleszkedniük a fejlesztés egész gyárat átfogó folyamatá­ba. Az elvekkel általában so­ha nincs baj, a gyakorlat a ne­hezebb. Itt is így van ez: gond még, s ezt a kísérleti műhely* mondták el, hogy elég sok az utólagos, korrekciót -Igénylő rak.- - -'-anyagellátási fönnakadások késleltetik, szer­számgyártási kapacitás gon­dok hátráltatják az új beren­dezések határidőre történő át. adását, s ahogy mondani szok­ták. a végén csattan az ostor, itt is a csoporton kérik számon az „elcsúszásokat”. Egy-egy gyáron belül, s így van ez Diósdon is, a termelő, munka dominál, az a fontos, ami készáruként kikerül a mű­helyekből, az üzemekből. Akik az utat egyengették ehhez, rit- kán kerülnek az érdeklődés reflektorfényébe: az ő mun. kájuk is ilyen. Mégis, a holnap kooperátorai nem elégedetle­nek. Minden szereplésnél, dl- cséretnél több örömöt ad, ha látják, hogy pontosan s meg­állás nélkül dolgoznak a kezük nyomát viselő gépek... Mészáros Ottó Százhalombatta Csak 20 fokos hidegben dermed meg az új téli motorolaj | Szigetmonostor Este van, villany ég a szi- gebmonostori Béke Tsz fel­vásárlóhelyén. Papp Ernő, a szakszövetkezet elnöke a ha­tárból érkezik. Amint mond­ja, az eperszezon lejártával, figyelmük a gabonabetakarítás felé fordult. Az a véleménye; változtatást kellene végrehaj­tani a szigeten a szamócater­melésben. Jobban szét kellene húzni az érési időszakot — különböző fajtákkal. Ahhoz azonban a kereskedelemnek árpolitikával kellene segítsé­get nyújtania. Éjfél! A tahitótfalui Duna- hídnál a Vöröskő Étterem be­tonján, négy-öt teherautó. Be­vetésre várnak. A diszpozíciós irodán cseng a telefon: Duna- bogdány kocsit kér. Felbúg az egyik autó motorja ... Egy óra múlva megrakva robog el az étterem előtt, ahol a kellemes hűs éjszakában jólesik a be­szélgetés. — Tizenhárom autó gyü­mölcs ment el ma tőlünk — mondja Szondy Endre áru- diszponens. Néhány teherautó üresen indul útnak Szentendrére. Hiába, a szezon vége felé tar­tanak ezen a vidéken. Mihók Sándor Csak mínusz 20 fokos hi-1 degben dermednek meg azok I az új motorolajok, amelyeket közös munkával állít elő a Százhalombattai Dunai Kő­olajipari Vállalat és a Komá­romi Kőolajipari Vállalat. Eddig a féli motorolajo­kat külföldről szerezte be a kereskedelem, mert a hazai olajfajták nulla fok­nál már megdermedtek. Százhalombattán több külön­leges technológiával működő üzemrészt építettek, így vált lehetővé az új téli motorolaj előállítása. A százhalombattai utófinomító részleg azonban még nem készült el, ezért a félkész párlatokat a komáro­mi vállalat almásfüzitői üze­mébe küldik a finomítás befe­jezésére. A két gyár az év végéig 60 ezer tonna olajpárlatot dolgoz fel közösen. A két vállalat annyit termel, hogy nemcsak hazai használatra, hanem kül­földi értékesítésre is jut belő­le. Felvételre keresünk budapesti munkahelyre szerkezetlakatos és hegesztő szakmunkásokat. Szállást biztositani nem tudunk. Vidéki munkára röntgen- és magasnyomású hegesztőket, csőszerelőket, gép- és szerkezetlakatos szakmunkásokat. Jelentkezés Országos Bányagépgyártó Vállalat IV., Baross u. 91—95.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom