Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-01 / 153. szám
2 1967. JULIUS 1., SZOMBAT ■martat) Újabb szovjet hajót bombáztak Haiphongnál A szovjet kormány erélyesen tiltakozott az Effyesült Államok kormányánál amiatt, hogy az amerikai légierő bombát dobott — a Mihail Frunze szovjet kereskedelmi hajóra Haiphong kikötőjében. A jegyzék, amelyet tegnap adtak át az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének, rámutat, hogy június 29-én a szovjet kereskedelmi hajóra repeszbombát dobtak, amely felrobbant és kárt okozott a hajóban. A szovjet kormány jegyzékében figyelmezteti az Egyesült Államok kormányát, hogy az amerikai légierő kalóztámadásainak veszedelmes következményeiért neki kell viselnie a felelősséget. A Pentagon egy pénteken kiadott nyilatkozatban elismerte, lehetséges, hogy amerikai bombázók eltaláltak egy szovjet hajót, amely Haiphong kikötőjében horgonyzott. A nyilatkozat a többi között kifejti, habár a pilóták utasítást kaptak, hogy kerüljék el a szovjet hajókat, lehetséges, hogy valamelyik lövedék, amelyet egy légvédelmi állásnak szántak, a hajóra esett. A parancsnokot felkérték, vizsgálják meg a bomázásról készített fényképfelvételeket, hogy minden lehetséges tájékoztatást megszerezhessenek az incidensről. Kivégzések Kaifiban A forrongó Haitiből érkező hír szerint hétfőn kivégeztek négy embert, akik állítólag meg akarták gyilkolni Duva- lier diktátort. Santo Domingó- ban, a szomszédos Dominika fővárosában, úgy tudják, hogy a kivégzettek a diktátor vejé- nek testőrei voltak. Meg nem erősített jelentések szerint hétfőn, amikor a négy emberrel sortűz végzett, Duvalier magánhadserege börtönbe vetett öt magasrangú katonatisztet és 66 polgári személyt. Állítólag azzal gyanúsítják őket, hogy összeesküvést szőttek a 10 éve hatalmon levő véres '.ezű diktátor ellen. New Yorkban élő haiti száműzöttek azt állítják, hogy az összeesküvés szálad egészen a kormányig vezettek. Négy kabinettagot tartóztattak le. Nem tudná, má lett a sorsuk. Föld alatti nukleáris robbantás — radioaktivitás Az Egyesült Államokban a nevadai kísérleti telepen csütörtökön kis hatóerejű földalatti nukleáris robbantást hajtottak végre. Az idén ez volt a 16. bejelentett amerikai nukleáris kísérlet. Az amerikai atorr.erő-bizott- ság elismerte, hogy a robbanás következtében kis mennyiségű radioaktivitás volt észlelhető a kísérlet színhelyétől öt kilométernyire. Mint a UP1 megállapítja, technikailag ez a „radioaktív-szellőzés” megsértése az atomcsend-egyezmény- nek. A szóvivő még azt Is elismerte, hogy a múltban is voltak hasonló „kisebb incidensek". Ügyintéző kormány Dél-Vietnamban ? Ky — alelnökiéi ölt Saigoni jólértesült körökre hivatkozva jelentette az AP, hogy Ky miniszterelnök és Thieu dél-vietnami elnök lemondani készül, hogy az elnökválasztási kampány ideje alatt egy ügyintéző kormánynak adja át a vezetést. Egy AFP- értesülés szerint a dél-vietnami elnökválasztásra eddig összesen 13 politikus jelöltette magát. Eredetileg Ky is az elnökjelöltek között szerepelt, de most úgy döntött, hogy az alelnöki tisztségre pályázik Thieu listáján. 200 ezer vörösgárdista tüntetése Burma pekingi nagykövetsége előtt Az AFP hírügynökség jelentése szerint a csütörtöki nap nyugodtan telt el Burma fővárosában, amelynek négy kerületében rendkívüli állapotot vezettek be a Kína-ellenes tüntetések megfékezése céljából. Ugyanakkor a burmai rádió közölte, hogy értesülése szerint a pekingi burmai nagy- követség épületét csütörtök délután óta 200 kínai katona őrzi. Az Üj Kína jelentése szerint előző nap a burmai nagykövetség előtt 200 ezer vörösgárdista tüntetett. CSAK RÖVIDEN... PÉNTEKEN DÉLUTÁN folytatódott az ENSZ-közgyű- lés közel-keleti vitája. DJAKARTÁBAN a betiltott Indonéz Kommunista Párt 3400 tagját tartják fogva. FOLYTATÓDOTT a megfeszített küzdelem a Róma központi pályaudvarának alagsori folyosórendszerében pusztító tűz ellen. BEFEJEZTE MUNKÁJÁT a mongol írószövetség kongresszusa. MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT Londonban a világ első automatikus bankpénztára. II. ERZSÉBET ANGOL KI- \ RALYNÖ egyhetes hivatalos látogatásra Kanadába érkezett Hejkal cikke az A1 Ahramban A kairói kormányhoz közel álló A1 Ah ram főszerkesztője, Hejkal, pénteki hírmagyarázatában részletesen elemzi az arab országok és a világ többi részének bonyolult viszonyát, s azokat a tanulságokat, amelyeket a közel-keleti izraeli agresszióból Egyiptomnak és az araboknak le kell szűrniük. Hejkal — akit Nasszer elnök barátjának tartanak — mindenekelőtt leszögezi, hogy „egyetlen hüvely knyi arab földről sem szabad lemondani, még akkor sem, ha másodszor is csatasorba kell állni érte”. Melegen méltatja a szovjet magatartást a közel-keleti válságban. A Szovjetunió — írja — régi és igaz barátunk, s mindent megtett értünk, amit csak tehetett. Rámutat azonban, hogy a Szovjetunió és az arab országok viszonya más természetű, mint amilyen Izraelt fűzi az Egyesült Államokhoz. Az arabok nem várhatják el a Szovjetunió közvetlen fegyveres segítségét, támogatása más módon érvényesül — írja. Franciaország magatartását bátorítónak nevezte, annak ellenére, hogy előzőleg fegyvereket szállított Izraelnek. Angliával kapcsolatban kiemelte, hogy bár az a kormány az Egyesült Államok támogatója, London és Washington között a közel-keleti érdekekben mégis vannak nézeteltérések. Megjegyzi: az arab kijelentések a múltban gyakran nem voltak arányban azzal, amit az arab országok valóban ki akartak fejezni, vagy amit végre tudtak volna hajtani. így például rádiónk Izrael szétzúzására szólított fel, holott erre nem voltunk képesek és — fűzi hozzá — „ha dicsőséges harcunkból vérfürdőt csinálunk, a világ elfordul tőlünk”. A Mena hírügynökség, a cikket ismertetve, kiemeli, hogy Hejkal megemlítette: az Egyesült Arab Köztársaság az Izrael elleni háborúban csaknem ötezer katonát vesztett. Ez volt az első bejelentés az BAK háborús veszteségeiről. GENF A „Kennedy-forduló aláírása A genfi Nemzetek Palotájában, a Népszövetség egykori székhelyén pénteken délelőtt negyvenhat ország képviselői aláírták a vámtételeik csökkentése céljából majdnem négy éven keresztül folytatott tárgyalások záróokmányát. A megállapodás ugyan csak részben érte el az eredetileg kitűzött célt, a vámtételek ötven százalékos csökkentését, de így is Szokatlan „pisztolypárbaj“ Washingtonban pénteken Szokatlan „pisztolypárbaj” zajlott le egy ékszerész és egy bandita között. A bandita belépett az ékszerész üzletébe és pisztolyt rántva pénzt és drágaköveket követelt. Az ékszerész erre a pult alól ékszerek helyett pisztolyt kapott elő és a rablóra lőtt." A pisztoly azonban csütörtököt mondott. Most a rablón volt a sor: de az ő pisztolya sem sült eL Légi szerencsétlenség Hongkongban Egy thaiföldi Caravelle típusú repülőgép, a személyzettel együtt, összesen 82 utassal, pénteken manőverezési hiba következtében elvétette a hongkongi nemzetközi repülőtér köd- beborult kifutópályáját és leszállás közben a tengerbe zuhant. A baleset után a hongkongi repülőtér forgalmát felfüggesztették. A helikopterek és mentőcsónakok 53 utast szállítottak élve a partra, huszonnégy ember . sorsáról nem tudnak, de remélik, hogy a gép felszínen lebegő hátsó utasterében rekedtek és még meg lehet őket menteni. több mint hatezer ipari és mezőgazdasági termék vámja jelentős mértékben csökkenni fog a megállapodást aláíró országok viszonylatában. Közvetlenül vagy közvetve a vámtételcsökkentések nyolcvan országot érintenek és becslések szerint ezen országok egymás közti kereskedelmének volumene a világkereskedelemnek mintegy nyolcvan százalékát teszi ki. Az ünnepélyes aláírási aktus délelőtt 11.40 órakor kezdődött. A negyvenhat aláíró ország között van Argentina, Ausztria, Brazília, Kanada, Ceylon, Csehszlovákia, Finnország, Franciaország, az NSZK, India, Izrael, Olaszország, Japán, Malawi, Hollandia, Pakisztán, Peru, Lengyel- ország, a Dél-afrikai Köztársaság, Spanyolország, Svédország, Svájc, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Uruguay és Jugoszlávia. Wyndham White, a GATT főtitkára elégedetten állapította meg: „A Kenmedy-forduló minden idők legnagyobb kihatású nemzetközi kereskedelmi tárgyalása volt.” Az idézett derűlátó nyilatkozattal éles ellentétben állt Jósé Antonio Ensinas perui nagykövet nyilatkozata, amelyet a Kennedy-fordúló tárgyalásaiban részt vett, a gazdasági fejlődésben elmaradt országok nevében tett. A nyilatkozat szerint „a fejlődőben lévő országok mélységesen sajnálják, hogy nem osztozhatnak a gazdaságilag fejlett országok megelégedettségében. A fejlődő országok sürgetik^ hogy a lehető leghamarabb, újabb tárgyalások induljanak a fejlődő országok igényeinek fokozottabb figyelembevételével”. Az eredeti tárgyalásokon részt vett nyolc ország képviselője egyelőre nem is írta alá a záróokmányt. Ezek az országok: Ciprus, Elefáncsont- part, Ghana, Malta, Niger, Togo, Uganda és az Egyesült Arab Köztársaság. SZILVESZTER Az újságíró szilveszterkor elment a Házba a feleségével. Éjfélkor csupán egymásnak kívántak boldog új évet, mert a zsúfolt termekben egy fia újságíró sem volt rajtuk kívül. Hajnalban meghívták egy pohár pezsgőre a bál főrendezőjét, és egy gyors kis interjút készítettek vele. A rendező a következő szellemes kis történetet kerekítette ott, az asztaluknál. „Tudod, kérlek, akik itt vannak, javarészt sznobok. Szeretik a színészek és az újságírók társaságát Már december első napjaiban megindul a harc, a verseny a szilveszteri jegyekéit. Es mi adjuk, miért ne adnánk? Az újságíró trehány banda, későn ébrednek, szilveszter előtt egy nappal kérnek asztalt. Természetesen már egy sincs. És ha már kiszorultak innét, átmennek szembe, a színészek klubjába. Ott mindig van hely az újságírók számára...” — És ezek itt mégis, kik? — kérdezte az újságíró. — Nem csináltam szociális statisztikát róluk, de egy fix: nem munkások.. — És jól érzik magukat? Hiszen itt nincs rajtam kívül újságíró, pedig te azt mondtad, azért jönnek... — érdeklődött tovább a hírlapíró. — Nagyon jól érzik magukat. Mindenki azt hiszi itt a másikról, hogy az az újságíró. Megkérdezni pedig szégyellik, mert ugye, a nagy nevet illik ismerni annak, aki idejön. Nagy blama volna öszetéveszteni az újságírókat. METAMORFÓZIS A színész leült kártyázni. Felvette a lapot, bemondta a piros ultimót és kért a pincértől egy fél konyakot. Az ultimót elfogták, kért még egy konyakot. A harmadik konyaknál már az ötödik ultimóját bukta el. — Veszítesz, öregem, és ez egyenes arányban van a konyakok számával — mondta a partnere, meglehetősen bosszúsan, mert a színész rossz játéka következtében ő is veszített már néhány garast. — Miért iszol annyit? — kérdezte még, mintha tényleg érdekelné a dolog. — A feleségem ... Szegényt, bevitték a kórházba... — Mi a baj? — Epekő... — Szegény barátom. No, kérlek, ne köny- nyezz, akkor én is elsírom magam. A színész tényleg könnyezett, nagyon szomorú volt. Abba is hagyta a kártyát és csak ivott. Este tízkor a többiek is abbahagyták és kérték a szomorú embert, tartson velük. — Tudjátok, nemrég az anyósomat is epekővel operálták. Meghalt, szegény — mondta az utcán. A vendéglő, ahová betértek, elegáns volt, tele jól öltözött emberekkel és magányos hölgyekkel. A színész mindenkinek kért egy konyakot. Éjfélkor összetolták az asztalukat a legközelebb ülő, három magányos, elhagyatott hölgy asztalával. A színész azonnal átváltott gin-fix-re, mert a hölgyek azt kívánták. Jöttek csengve a poharak, s akkor a színész megszólalt pohárral a kezében: — Hölgyeim és uraim! Most arra ürítsük poharunkat, hogy én szalma vagyok. És boldog! Mindannyiotokat meghívlak a lakásomra. Meg kell azt ünnepelni, ha az ember szabad ... Ezt pontosan olyan hangsúllyal, olyan remegő hangon, olyan pátosszal mondta, mint este tízkor a szomorú szöveget, azt, hogy beteg a feleség. PIACKUTATÁS Negyvenöt őszén meguntam a hadifoglyok keserű, naponként 10 dekára szabott kenyerét és harmad magammal megszöktem a táborból. Egyhónapos viszontagságok után hazaértünk szeretett, fatornyos falunkba, örültem mindennek, édesanyám is nekem és a két kezemnek. Lementem a pincébe szénért és fáért. Látok ott a szén mellett két hatalmas tömött zsákot. Nézem, kénlapok, mázsányi mennyiségben. Gy.. .-ben és mindenütt ahol szőlőt, bort termelnek, megfizethetetlen portéka ez. Kérdem jó anyámtól, kié? Nem tudja. Akkor a miénk. Mert abban a pincében csak mi raktározzuk a szenet. „Kincs ez, anyám!” — kiáltottam örömömben, hogy erre a logikus következtetésre jutottam. Másnap elmentem Weiszpeck úrhoz, aki fűszer- és gyarmatáru nagykereskedő volt és megkérdeztem, venne-e kénlapot. Weiszpeck úr éppen a fogát piszkálta egy 30 centiméter hosszú hurkapálcával és unottan annyit válaszolt: — Minek? Kinek kell az? A háború tönkretette a szőlőt. A parasztok 44-ben rámetszet- tók, akkor termett, mint a rossznyavalya. Most megjött a böjtje. Elköszöntem. Otthon a sarokba leültem, elloptam apámtól egy fél cigarettát, rágyújtottam és törtem a fejem. Egy óra múlva felugrottam, és az apám azt hitte, elment az eszem, mert felordítottam: — A kén, márpedig kincs! Abból mi enni fogunk! Másnap Weiszpeck úrnál a vevők kétórán- ként adták egymásnak a kilincset. — Kén, kénlap van? — Adjon 30 csomag kénlapot! — Botos úr, tessék kénlapot adni! — Miért nincs maguknál kén lap? — Pont most, ősszel, szüret után nincs kénlap? Harmadnap délelőtt, amikor éppen Weiszpeck úr előtt sétáltam, kiszólt a kereskedő: — öcsi, mi van a kénlappal? Megvan még? — Hát... Javarészt eladtam a parasztoknak. Mindössze két zsákkal maradt, azt is... — Mennyiért adtad? — Nem pénzért... Nem siettem. Bement délig még három haver kénlapot kérni Weiszpeck úrtól. Azoknak már délutánra ígérte az árut. Amikor jelentették, egymagám, két fordulóval bevittem a zsákokat az üzletbe. Már minden haver megfordult Weiszpeck úrnál, mint kénlapvásárló; ezért nem segíthettek. A kereskedővel megegyeztem. Azt végképp nem akarta megérteni, miért csomagoltatom a cukrot is, a lisztet is, meg a sót is külön, tizenegy zacskóba. Az étolajat egy demizsonba mérte, azt otthon egy rossz bögrével kellett a haverok között szétmérni. Januárban egyszer megint kiszólt a kereskedő, amikor meglátott az utcán. Bementem hozzá és maximálisan ártatlan arcot vágtam. Vizsgálgatott, megnézett élőiről, hátulról, oldalról, azután megkínált egy szivarral és megszólalt: — Hát az a kénlap, az a kutyának sem kell! Hol tanult maga, fiam? Ahogy elnézem, maga a munkácsi bocher-iskolából jött, vagy onnét is jöhetett volna. Pallérozott, rafinált gescheit volt, amit maga csinált. Becsapott, de okosan; Magából jó üzletember lenne. Válaszolnom kellett, mert igazán szívhez- szólóan dicsért. — Kedves Weiszpeck úr, iskoláimat nem Munkácson végeztem, bár ami a származásomat illeti... tűz, tűz! Kereskedő sem akarok lenni, egészen más ambícióim vannak. Egyébként az éhség nagy tanítómester. Emellett a kénlap jövőre tényleg nagy érték lesz, nem kötött maga olyan rossz üzletet. Én a maga helyében ezt az üzletet egy közönséges jelzálogkölcsönnek fognám föl. 46 őszén, a forint megjelenése után néhány héttel bementem Weiszpeck úrhoz. — No, hogy megy a bőt, uram? A botos megkínált szivarral, mosolygott, leheletfinoman összedörzsölte a kezét és ebből megértettem, hogy a két mázsa kénlap mind egy szálig elkelt, jó kemény forintért. — No, ugye? — mondtam Weiszpeck úrnak vigyorogva. Utólag bevallom, hogy nagy kő esett le a szívemről, merj: mégsem egészen jelzálogkölcsönnek tekintettem én ezt a dolgot eladdig. Suha Andor .
