Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

A rendelő egyúttal dolgozószobája. íróasz­tal, mögötte szék, előtte kényelmes fotel. A fal mellett mennyezetig érő könyvszekrény. A paraván mögött egy másik világ. Könnyű cigarettára gyújt, ujjnyi konyakot tölt a két pohárba. Aztán közelebb húzza ma­gához a fehér telefont. Hívást vár a kórház­ból, lehet, hogy még mennie kell. Az óra fél kilencet mutat. Hosszúra nyúlik számára ez a nap. Biztosan fáradt, gondolom, de szavából, beszédéből mindez nem derül ki. Ma két szülést vezettem le. Két pislákoló élet ragyogott fel a kilenchónapos kényszerű sötétség után. Ha idealista lennék, azt monda­nám: ma két új, eddig ismeretlen csillag fé­nye érkezett el hozzánk... És ugyanezt a ragyogást láttam felfényleni két asszony mo­solyában. Talán nincs is az életnek derűsebb, örömtelibb pillanata annál, amikor egy anya szembogara először fogadja be az áhított és ezerszer megálmodott képet. Eletek ... Két parányi ember indult útjára. Az élet kapuja kitárult előttük és az anya áldozatvállalása megváltotta mindegyikük számára a világra szóló belépőjegyet. Ma két szülést vezettem le. Másik három asszony nem volt hajlandó megváltani az új életek belépőjegyét. A törvény jogot biztosit erre és ők éltek a jogukkal... Tíz éve van érvényben az a kormányrendel­kezés. amely törvényesen lehetővé teszi a terhességek művi megszakítását. Ezzel egy időben széles körű propaganda kezdődött a ezületésszabályozás egyetlen helyes módjának, a fogamzásgátlásnak érdekében. Bár több mil­liót meghaladó példányszámban jelentek meg erről füzetek és könyvek, ez a propa­ganda hatástalan maradt. Ezt bizonyítják az egyre emelkedő számok. Míg a rendelet meg­jelenésének évében, 1956-ban. 82 500 művi abortusz volt, ez a szám 1963-ra már 173 800- ra emelkedett. Még egy számadat és nem is a legfrissebb! 1964-ben az összes szülészeti események szá­ma az 1957. évhez képest 6 százalékkal emel­kedett. Ezen általános emelkedésen belül, a születések száma 21 százalékkal csökkent, a vetélések száma viszont jelentősen. 34 száza­lékkal növekedett Három asszony nem volt hajlandó megvál­tani az új életek belépőjegyét. Az első még szinte maga is gyerek. Eddig mindössze 17 születésnapot ünnepelt. Sírt, amikor beleptem a műtő ajtaján. Úgy éreztem, őszinték voltak a könnyei. Csak azt nem tudtam bizonyosan, hogy mit siratott inkább: könnyelműségét, hogy tervek és igaz érzések nélkül akarta a szerelmet, vagy a gyermeket, aki éppen ezért nem léphette át az élet kapuját. Egy csillag kihunyt, mielőtt fénye elért volna hozzánk. Ilyenkor mindig felteszem magamnak a kér­dést: helyesen cselekedtem? Meddig világí­tott volna ez a csillag és hogyan? Csak pis­lákolt volna, de fénye senkit sem hint be su­garával? Akkor jobb így... Sajnáltam a lányt. A másik, idősebb asszony volt. Két szép, egészséges gyermek anyja. Boldogan él ez a család, de nem gondtalanul. Az új csillag a másik kettő fényét homályosította volna. Ke­vesebb jobb falat, kevesebb új ruha jutna a gyerekeknek Es egészségtelen zsúfoltság az egyszobás lakásban. A férj tanul, esténként egyetemre jár. Ha mérnök lesz, nő a fizetés, gondolhatnak a nagyobb lakásra ... Ezúttal csak egy pillanatra villant fel bennem a kér­dés: helyesen cselekszem? Az ész most köny- nyen győzött az érzelmek felett. Megértettem az asszonyt, az én életemnek is volt már ilyen nehéz próbatétele. A harmadik asszony 28 éves volt. Hat éve házasok. Azóta házat vettek, most autóra gyűjtenek. Most születhetne az ötödik gyere­kük. Egy sincs. No, főorvos, mondtam ma­gamnak. most mit teszel? Akár a szivemre hallgatok, akár az eszemre, a legszívesebben sarkon fordulnék és jó hangosan bevágnám magam mögött a műtő ajtaját. Az asszony a törvény adta jogára hivatkozik. En mivel ér­veljek? A humánummal? A gyermekáldás boldogságával? összetartó erejével? Hol van olyan ház, amely felér egy gyermek mo­solyával? Hol van olyan autó, amelynek halk zúgása feledtetni tudná a hangos gyermek- kacajt? Csak szánni tudtam az asszonyt, amiért ilyen szegény az élete. Az, hogy évente közel 180 ezer művi meg­szakítás történik, nyomasztó gond. Nem tú­loznak. akik azt állítják, hogy ma talán ez a legsúlyosabb „népbetegség". Egészségügyi és társadalmi kihatását tekintve egyaránt a születéskorlátozás egyik legelőnylelénebb módja. A mérleg egyik oldalán az egészségügyi ár­talmak sokasága áll. A terhesség művi meg­szakítása intézeti viszonyok között sem ve­szélytelen, a beavatkozás káros hatásai és utókövetkezményei közismertek. Statisztikai­lag igazolt tény, hogy az okozott ártalmak a későbbi generációt is károsítják. A mérleg másik oldalán a társadalmilag káros következményeket találjuk. Anyagilag komoly megterhelést jelent egyénre és társa­dalomra egyaránt. Morálisan a nők bizonyos fokú meghurcolásával jár. Egy időre elvonják az anyát, feleséget családjától és a munkától. Sok kórházi férőhelyet és egészségügyi dol­gozót von el a gyógyító tevékenységtől és ilyen értelemben árt az általános közegész­ségügynek. Mindebből következik: a művi abortuszok csökkentése a legfontosabb feladatok közé tartó,zik. Eredményt elérni ebben nem az abortusztörvény korlátozásával lehet, mert ez csak a kriminális abortuszok számát nö­velné, hanem elsősorban a szülési kedv fo­kozásával, másrészt a fogamzásgátlás elter­jesztésé veL Tény, hogy a modern és felvilágosult em­ber életének nem jellemzője a korlátlan gyer­mekáldás. A kultúra és a technika növekvő térhódítása fokozza az emberek igényeit, ez pedig közismerten csökkenti a születések szá­mát. De semmiképpen sem befolyásolhatja olyan nagy mértékben, mint ahogyan azt az elmúlt esztendők példázzák. Társadalmtmk a szülési kedv, a gyermekek vállalása érdekében a lehetőségekhez mérten gazdasági intézkedések egész sorával — a csa­ládi pótlék összegének felemelése, a gyer­mekgondozási segély bevezetése — igyekszik segíteni a családokat. Megszűnőben van az a naiv szemlélet, amely a szülészorvosoktól és az abortuszbizottságok lebeszélő képességé­től várta a változást, a születések számának emelkedését. Ma már egyre inkább az a szemlélet terjed, miszerint a gyermekszülés és nevelés társadalmunk egészének érdekét szolgáló, hasznos tevékenység. A nők amel­lett, hogy új értékeket termelnek, új életet is hoznak a világra. A társadalom részéről mindezért fokozottabb megbecsülést és tiszte­letet érdemelnek. Az új intézkedések ennek kifejezői. Azt a célt szolgálják, hogy a két- három gyereket tudatosan vállaló családok. biztonságos körülmények között — eddigi életszínvonaluk jelentősebb csökkenése nél­kül — várhassák gyermekeik világrajövete­lét. A józanul gondolkodók számára ma már világos, hogy a művi terhességmegszakítás és a fogamzásgátlás lehetősége vem oka, ha­nem eszköze a születésszabályozásnak. Erre utal az Egészségügyi Felvilágosítás Társadal­mi Tanácsa kiadásában a közelmúltban meg­jelent egészségnevelési útmutató is. „Tévesen és nem kevesen a szülési kedv csökkenését a jelenlegi abortuszgyakorlattal hozzák összefüggésbe. Eltúlzottnak kell tarta­nunk azokat a nézeteket, amelyek a fogam­zásgátlás terjedését azért propagálják rosz- szul, vagy egyáltalán azért tagadják alkalma­zásuk jogosságát, mert úgy vélik, hogy az ilyen gyakorlat tovább csökkentené a születé­sek számát. Népünk, társadalmunk érdeke, hogy minél szélesebb körben vegyék tudomá­sul: védekezni kell mindaddig, amíg nem alakultak ki a gyermek fogadásának szubjek­tív és objektív feltételei." A műtét előtt beszéltem mindhárom asz- szonnyal. Megkérdeztem tőlük: Ha még, vagy már nem akarnak gyereket, akkor miért nem védekeznek ellene? A teherbeesés elkerülhető. A válaszok az idézett sorrendben: Nem isme­rem a módját, a férjem nem akarja, akkor éppen nem védekeztünk... Nem lepődtem meg a válaszokon. Nem először hallottam ezeket az okokat. Sajnos, az okok igazak. Tény, hogy a szü­lök álszeméremből, nemtörődömségből és ki tudja, még milyen okokból eredően elmu­lasztják felserdült gyermekeik nemi felvilá­gosítását. Úgy érzik, hogy erről a témáról' nem tudnak őszintén beszélni, inkább hallgat­nak róla, és rábízzák gyermekeikre az isme­retek megszerzését. Ám, ha az ismeretek he­lyett csak tapasztalatokat szereznek, ők es­nek kétségbe, ők háborodnak fel legelőbb ... Az igazság az is, hogy a nők jelentős része keveset törődik a megelőzéssel, a klasszikus védekezési módszerek használata iráni alig mutat készséget, sőt, a tapasztalat szerint még az ismétlődő művi abortuszokból sem okul. Ennek nemcsak lelki okai vannak Eh­hez társul a klasszikus módszerek viszonylag alacsony biztonsági foka, a hazai védekező eszközök minőségi kifogásolhatósága és sok egyéb más is. A legfőbb tanulság: baj van a felvilágosítással. Beszélni, az eddiginél sokkal többet beszélni erről... — jegyeztem fel ma­gamnak. De feljegyeztem azt is, hogy feltét­lenül szükség van olyan, aránylag könnyen hozzáférhető fogamzásgátló szerre is, amely magas biztonsági fóka, higiénikussáqa és könnyen kezelhetősége következtében a leg­inkább megfelel a követelményeknek. Szük­ség van rá, mert gátját kell vetni az egyre szaporodó művi terhességmegszakiiások- nak... Beszéljenek a számok. A művi vetélést végeztető nők közül 1960- oan negyvennyolc százalék, 1964-ben pedig negyvenhat százalék nem védekezett egyál­talán. A többiek között is az esetek kéthar­mad részében a védekezés elmulasztása miatt keletkezett terhesség. A fogamzásgátló sze­rekkel rendszeresen védekező házaspárok, illetve nők számát mindössze 20—30 száza­lékra lehet becsülni. A születéskorlátozás mértéke a műveltség fokával egyenes arányban nő. Ez tény. De tény az is, hogy a megelőzés tekintetében még nagyon sok a tennivaló. Bizonyítja ezt az a tanulságos felmérés is, amelyet az Egészségügyi Felvilágosítás című lap közölt háromszáz orvossal folytatott beszélgetés alapján. Ezek szerint a fogamzásgátlás mód­ja abszolút értelemben az orvosok körében is dominánsan korszerűtlen. A megkérdezettek 12 százaléka egyáltalán nem védekezik, 44 százaléka pedig kevésbé megbízható módszert alkalmaz. Ennek oka — a cikk írójának véle­ménye szerint — nem a klasszikus módszerek ismeretének hiányában keresendő, hanem ab­ban a belső ellentmondásban, ami az egyén szándéka és cselekedete között fennáll. Egyetemista diákok kérdései egy nőorvos- hoz az elmúlt héten tartott ismeretterjesztő egészségügyi előadáson: „Mint nőgyógyász, hogyan vélekedik a há­zasság előtti nemi életről? Milyen megoldást javasol olyan egyetemis­táknak, akik három-négy éve járnak együtt, de összeházasodni még nem tudnak? Forgalomban van-e Magyarországon orális (szájon keresztül bevehető. A szerk.) fogam­zásgátló tabletta? Ha van, mi a neve? Kap­ható-e orvosi recept nélkül?” Ilyen'és ehhez hasonló kérdések szinte ki­vétel nélkül elhangzanak minden, nőgyó­gyász által tartott egészségügyi ismeretter­jesztő előadást követően. Hír a Nép szabadság 1967. április 26-i szá­mából : „Hormonális hatáson alapuló fogamzásgátló tabletta kerül forgalomba. Akik a szert al­kalmazni kívánják, a rendelőintézetek szakor­vosaihoz fordulhatnak, s tőlük kapnak meg­felelő tájékoztatást a felhasználás módjáról." Akaratlan a kérdés. Egy néhány soros hír mennyiben segítheti azt a nagy feladatot, amit a megelőzés, az évi közel 180 ezer művi terhességmegszakítás elleni küzdelem jelent? Vajon miért vagyunk ennyire szemérmesek egy ilyen fontos kérdésben? Miért tartozik még mindig az amiről nem beszélünk rovatba ez a téma? * Az orális fogamzásgátló tabletta lényege, hogy a fogamzókészséget időlegesen megszün­teti. Előnye, hogy az egyén számára a véde­kezésnek az eddigieknél könnyebben kezel­hető, esztétikusabb, tehát könnyebben elfo­gadható, ugyanakkor biztonságosabb és egy­szerűbb módja. A már idézett egészségneve­lési útmutató szerint: „Eredménye százszázalékos ... Az eddigi tapasztalatok meggyőzően bizonyítják, hogy az esetleges mellékhatások nem lépik túl azokat a mellékhatásokat, amelyek más gyógyszerek szedésével kapcsolatban is bekö- vetkezhetnek egyéni érzékenység alapján... Alkalmazása után bármennyi ideig tartott is az, a normális fogamzókészség helyreáll Fel- használása veszélytelen és egyszerű .. Ha ezeknek a tablettáknak a segítségével sikerül a művi abortuszok számát jelentős mértékben lecsökkenteni, nagy lépéssel ju­tunk előbbre a ma „népbetegségének” le­küzdésében. Csakhogy... A néhány hete megjelent újsághír fedi a valóságot. Az Infecundin tabletta kapható. Megbízható, korszerű és higiénikus védekező­szer. Elterjedésében mégsem vagyunk bizto­sak. Hogy miért? Egyetlen példát említenék csak ennek bizonyítására. Pest megyében • mindössze 14 helység szakorvosi rendelőjé­ben írhatja fel az orvos — nagykorú nők számára. De más, hasonló, különleges meg­kötöttségek is gátolják megismerését, elter­jedését. l^gy tűnik: a szándék és a cselekedet közötti ellentmondás nemcsak az egyénre jel­lemző. Kisvárosi gyógyszerész: nincs kereslet a gyógyszer iránt, úgy látszik, még nem isme­rik az emberek. Egyetemet végzett, könyvpropagandista az egyik kiadónál: Infecundin? Nem, soha nem hallottam róla. Úgy látszik, aznap nem futot­tam át az újság hírrovatát. Munkásasszony, 30 éves, három gyermek anyja; négyszer voltam eddig kórházban, ha lenne valami gyógyszer, sok kellemetlenség­től kímélhetne meg minket, anyákat, asszo­nyokat. Hogy már van ilyen? Nem, soha nem hallottam róla. Termelőszövetkezeti asszony, 25 éves, há­rom gyermek anyja: védekezés? No hiszen, mondana is valamit a férjem. Hogy én? Hát, ha lenne valami olyan ... Egyetemista lány, 22 éves: nehéz kérdés ez, valami segítség kellene. Már nem va­gyunk gyerekek, gyakran mégis úgy kezelnek minket ebben a kérdésben ... Ma két szülést vezettem le. Két pislákoló élet ragyogott fel a kilenchónapos kényszerű sötétség után. Tiszta szívből örülnöm kellene. Nem tudok. Másik három asszony nem volt hajlandó megváltani az új életek belépője­gyét. Inkább a műtőasztalt választották. A pillanatnyi fájdalmat és szenvedést, az eset­leges károsodást, az évtizedekre szóló áldo­zatvállalás helyett, őszintén sajnálni csak ket­tőjüket tudom. Mégis, ha arra gondolok, hogy mindhárman megszabadulhattak volna nemcsak a műtét fájdalmától, hanem mind­attól, ami ezzel együtt jár, akkor azt kell mon­danom: mint embert, sajnálom mindhármu­kat. A sajnálat azonban mit sem segít. Leg­feljebb az elhatározást erősíti az orvosban: beszélni, az eddiginél sokkal többet kell be­szélni a megelőzésről. Nemcsak az asszo­nyoknak és a lányoknak. A férfiaknak is. Ar­ról, hogy az embert az különbözteti meg más élőlénytől, hogy cselekedeteit az értelem sza­bályozza. Es arról, hogy a mi társadalmunk nem ítéli el azt a szexuális kapcsolatot, amelyben a partnerek érzelmileg megalapo­zottan, a következményekkel számolva, úgy élik az életüket, hogy magatartásukra a fele­lősségérzet a jellemző. Más szóval: a legbiz­tosabb fogamzásgátló szer sem teheti felelőt­lenné a szexuális kapcsolatot, azaz etikailag nem jelenthet szabadosságot. De biztosítékot igen a tudatos családtervezéshez. Végre, el kell jutnunk^ odáig, hogy a születésszabályo­zás a megelőzés útján történjék, ne pedig az egészségre és a társadalomra egyaránt káros hatású terhességmegszakítás formáidban. Napjainkban sokat beszélünk a modernség­ről az élet minden vetületében, így a szere­lemben is. Nos, véleményem szerint a sze­relem modernsége nem lehet egyéb, mint az egymás iránt érzett megbecsülés, a tudatos­ság, a felelős magatartás. Ehhez kell nekünk, orvosoknak megadnunk minden segítséget. Csak igy juthatunk előbbre. Csak így lehet biológiailag és morálisan is egészségesebb ez a nemzedék. • Ma már egyre többet beszélünk az eddig kényesnek tartott kérdésekről. S ez így van jól. Az őszinteség minden tekintetben erény. De csak beszélni, önmagában soha nem ele­gendő. A szó és a tett csak közösen teheti szebbé, tartalmasabbá, boldogabbá az éle­tünket KERTÉSZ LÁSZLÓ RAJZA PRUKNER PAL RIPORTJA % AMIRŐL MÉG NEM BESZÉLÜNK

Next

/
Oldalképek
Tartalom