Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-30 / 152. szám

1967. JÜNIUS 30., PÉNTEK "%ff«rfqp Türelem játék, életekért A kéz a legkényesebb Hétfőn teffenérhető A virtus sokba kerül A plakát és a többi A Dunai Vasmű új terméke Szénkéneg a mezőgazdaságnak műtrágya § újabb tér- i A Dunai Vasmű és kolloidkén után méket: szénkéneget is ad a § mezőgazdaságnak. A Vasmű | vegyiművének szakemberei $ ugyanis az üzem egyik desz- ^ tillációs egységére kidolgoz- ^ ták a szénlcéneg előállítására ^ alkalmas technológiát. Ezzel ^ a módszerrel — két menetben ^ — összesen 20 tonna szánké- ^ neget gyártottak. Ezt a meny- ^ nyiséget már átadták az Aa- i rotrösztnek. nyiséget már átadták az Ag- s- I Francis nag^adak országában 52 részes tv-film ötvenkét részből álló fran- ^ cia filmsorozatot vásárolt a ^ Magyar Televízió nemrégiben. § Az újfajta produkció különö sen az ifjúság számára nyújt ^ jó szórakozást: egy-egy rész-| let 15 perces időterjedelemben§ egzotikus tájak jellegzetes éíő-§ világával egészíti ki a termé-§ szettudományos oktatást. Az \ új ifjúsági műsor: „Francis a ^ nagyvadak országában” cím-§ mel hetenként egy alkalom-^ mai jelentkezik a képernyőn. \ A sorozat több darabját még ^ a ■nyári szünidőben bemutat- S Ük. már a rozsot is Hétfőn, kedden még az árpát uralták az arató­gépeik, a dabasi járás déli fekvésű határrészein. Azóta a forró június sokhelyütt a rozs táblákon is kasza alá érlelte a termést. Szerdán és csütörtökön a gépek — mint a felvé­telen is látható, hozzáláttak a rozs betakarításához Foto: Gábor Fiatalok az üzemekben A tanácsok és szakszervezetek együttműködése a lakóhelyi érdekvédelemben Húsz-huszonkét év körüli fiatalemberek játszanak. Mun­ka közbeni pillanatok. Be­lülről fogják a raktár nagy szárnyas ajtaját, idekünn hárman húzzák. Jó másfél méter magas, beton rakodó­rámpán állnak, ha hirtelen elengedik a bentiek az aj­tót, menthetetlenül lebucs- kázik valamelyikük, a rámpa alatt futó sínek pedig na­gyon is kemények a fejnek ... Gábris Ferenc biztonsági megbízott, akivel együtt bal­lagunk a rekkenő hőségben a MÁV Dunakeszi Jármű­javító Vállalat épületei kö­zött, rájuk szól: — Baj lesz gyerekek, hagyjátok abba ... A „gyerekek” kelletlenül ott­hagyják az ajtót, s odamo­rognak: — Jól van öreg, de nem kell mindenütt bajt szimatolni... A biztonsági megbízott: — Sajnos, ez tü­relemjáték. Évente 20—25 baleset történik ilyesfajta játszadozásból... Szólni kell és megint szólni, és újra ... © öles plakátok az egyes gyáregység nagycsarnokában. Ezernyi, s valós veszélyre figyelmeztetnek, például a védőszemüveg használatára. A plakáttól néhány méter­nyire homlokára tolva a szemüveget dolgozik egy fia­talember ... Türelemjáték. Életekért, testi épségért, a riadalom elkerüléséért: bal­eset történt. Tíz éve nem volt halálos baleset a jár­műjavítóban, s csonkulásos baleset sem történt hosszú évek óta. Súlyosabb sérülést okozó azonban már igen — egy állkapocstöréses munkás például másfél éve van be­tegállományban — s köny- nyebb sérüléssel járó még több. A mérleg egészében pozitív: havonta ezer dol­gozóra 5,7 baleset jut, a ta­valyihoz mérten — az év élső öt hónapját tekintve — huszonkét balesettel kevesebb történt, a balesetek miatt le nem dolgozott munkana­pok száma 1446, tehát cse­kély. És mégis: addig, míg egyetlen baleset történik, míg egyetlen egyszer is a rendelőbe kell támogatni va­lakit, míg mentőt kell hívni, míg jajszó hallatszik, nincs, nem lehet nyugalom, nem csökkenhet a figyelem, nem lankadhat az ellenőrzés. A szemüveget nem hasz­náló fiatalember a figyel­meztetés után morogva tolja szemére azt: miért pont vele történne baj? örök hiede­lem, örök téveszme. 1965- ban a balesetek szenvedő alanyainak zöme 18—30 év közötti volt... © Szemüveg. Azt mondták, azért nem használják, mert kényelmetlen, rossz, stb. A vállalat főmérnöke, Kalmár János intézkedett, újakat, job­bakat hoztak. Ezeket sem használják... Türelemjáték. — A virtus nagyon sokba ke­rül — mondja Csuti László, a vállalat szakszervezeti bi­zottságának munkavédelmi felügyelője. — Az okos szóra nem minden ember hallgat, van, akinek tízszer is el kell mondani ugyanazt, és tizen­egyedszerre is szabálytalanul GUMIMATRAC JAVÍTÁS MAJOROS gumijavítónál VÁC, Széchenyi u. 33. csinálja... A balesetelhárítás képzettség, mondjuk meg nyíltan, műveltség kérdése is. No, meg türelemé ..: Nem beszéltek össze Gábris Ferenccel, ahogy nem tehet­ték ezt a fémcsiszoló-galvani- záló műhelybeliek sem, s még­is, ott is a türelmet, a szívós munkát említik. Legutóbb igazgatói jutalmat kaptak, példás munkavédelmi tevé­kenységükért. Pedig itt igazán olyan a munka, hogy minden pillanatban ott ólálkodik a veszély is. A műszaki veze­tők türelmes, s szigorú mun­kája, s a dolgozók egymás kö­zötti őrködése azonban ered­ménnyel jár. Legalábbis eb­ben a műhelyben ... Haraszti István, Fodor Kál­mán, L.esnik Kálmán, mind­hárman lakatosok, Bőgér Márton pedig kovács. A leg­jobban dolgozó — és másutt sajnos, régen „elaludt” moz­galom részvevői — munkás­védelmi őröik. Társaik épsége fölött őrködnek, szóvá tesz­nek mindent, ami rossz, hibás, balesetveszélyes. — Nehogy abban a hitben ringassa ma­gát — mondja egyikük —, hogy túl népszerű munka ez. Vannak, akik szabályosan sértve érzik magukat, mert szól nekik az ember. Nem­hiába mondják, hogy az em­ber az oktalan állatnál is csö­könyösebb ... Lesnik Kálmán egyhónapos iskolát is végzett, nem sajnál­ta a fáradságot; Fodor Kál­mán karbantartó lakatosként a gyár egész csőhálózatát jár­ja végig, ott van mindenütt, s ha kell, ha nem is tetszik mindenkinek, szól: Haraszti István az egyes gyáregység­ben, Bőgér Márton a négyes­ben tevékenykedik, ök és tár­saik azok, akik e sajátos és nagyon fontos türelemjáték­ban sokat segítenek. Jó szót nem sokat kapnak érte, meg­jegyzést annál többet. Azoktól, akikért teszik mindezt.. .1 © A legsűrűbb a kézsérülés, utána a lábfejsérülések kö­vetkeznek: anyagmozgatás — HA AZ ÖSSZEGET, ame­lyet a községek új létesítmé­nyekre költenek, összevetjük a kiadással, amelybe a tatarozá­sok, átépítések, felújítások ke­rülnek, kiderül, hogy az utób­biak e viszonyításban sem képeznek elhanyagolható summát S óhaj szerint még többet kellene fordítani a kü­lönböző felújításokra, mert ha egy űj dologra nincs pénz, az kevésbé sajnálatos, mint­ha egy fennálló „robban le”. Hiszen azzal, ahogy a meg­lévő értékeket gondozzuk, ön­magunkat is becsüljük: egy málladozó kultúrotthon, egy elhanyagolt üzlet a település egészéről is mond valamit. Felújításra különben hama­rabb kerül fedezet, mint be­ruházásra: tudjuk, néha ezért hagynak meg egy részletet a régi épületből. SOKSZOR NEM A PÉNZ, hanem a kapacitás hiánya az akadály. Az állami építő­ipari vállalatok és a ktsz-ek még az előnyösebb üzletet je­lentő nagy munkákhoz is csak nyújtott határidőre vál­lalkoznak. S mi legyen a ki­sebbekkel? Forduljanak a községek a maszekhoz? De a magánkisiparos sem túl szí­vesen fogadja a tanács meg­rendeléseit. Húzódozása ért­hető: először is lemondó nyi­latkozatot kell szerezni a kör­nyékbeli ktsz-ektől, hogy nem tartanak igényt a munkára. Aztán engedélyt kell kérni a sajnos, korszerűtlen körülmé­nyek között végzett anyag- mozgatás —, rakodás közben történik a legtöbb baleset. A védekezés nemcsak meggyő­zés, hanem technológia, mű­szaki ■ színvonal kérdése is. És ebben, akárcsak másutt, Dunakeszin is van mit tenni. Bonyolult tevékenységi kör ez, csak találomra kiragad­va, mi-minden fér bele: nem­rég hét munkavédelmi kis- filmet vetítettek le, elég szép számú közönség előtt; évente kétszer tárgyalja a szakszer­vezeti bizottság a munkavéde­lem helyzetét; a baleseteket minden esetben fegyelmileg kell tárgyalni, megállapítva a felelősek személyét; a gyár minden vezetője sikerrel vizs­gázott az új óvórendszabályok- ből; három művezetőt nem­rég felelősségre vontak az előírások megszegéséért; a hétfői napok „kritikusságá- nak” megszüntetése, mert a tánc, a kirándulás, a kevés al­vás után a fiatalemberek könnyen fizetnek sérüléssel keserű vámot... s így to­vább. Ezernyi kisebb és na­gyobb dolog: türelemjáték. Jegyzőkönyveket böngészek: „.. .a szakszervezeti bizottság a sörétező berendzés üzembe helyezését megtagadja, mert...” A másik: „.. .az ötös gyár­egységben működő ilyen és ilyen típusú emelőberendezés jelzőrendszere nem működik, üvegezése hiányos ...” Zára­dék: „ ... a megállapított hiá­nyosságok megszüntetésének határideje... felelőse...” Má­sik papír: „...mivel a fiata­lok között igen sok baleset tör­ténik, a vállalat KlSZ-bizott- sága elhatározta, hogy létre­hozza saját munkásvédelmi őr hálózatát...” A „Bartók-teremben”, aho­gyan a gyári kiszólás jelöli a rendkívül zajos egyes gyár­egységet, rövid szemlélődés után a magam laikusságával is fölfedezek három embert, aki fittyet hány előírásra, óva­tosságra, s ügy dolgozik. Nap- ról-napra figyelmeztetik őket, s mégis ... Türelemjáték. Bal­lagok ki a gyárból, látom, a fiatalember, akit befelé me­net Gábris Ferenc figyelmezte­tett, miért nem használja szem­üvegét, ismét a homlokára tol­ta azt. Vígan fütyül, neki es­nék baja? Türelemjáték. És egy furcsán hangzó, de jo­gos kérdés: okos emberek va­gyunk-e, ha egészségünk, ép­ségünk másoknak fontosabb, mint önmagunknak? KISZÖV-től. Tízezer forintos költségvetés felett már a járási tanács elnökének, hu­szonötezer forint felett pedig a megyei tanács elnökének aláírása is szükséges. Csak ezután láthat munkához. De a különböző hivatalok hossza­dalmas eljárásai miatt még újabb hónapok múlva kapja csak meg a pénzét. S miért is törnék magukat a magánkis­iparosok a tanácsok megren­delései után, amikor olyan ke­vesen vannak, hogy nincs konkurrenciájuk: az árak tehát magasak, s a szinte ki­szolgáltatott lakosság megren­delései így is özönlenek. Ha mégis elvállalják a közsé­geknek a munkát, leggyakrab­ban lojalitásból teszik. S MILYEN EGYÉB LEHE­TŐSÉGE VAN a tanácsoknak? Az úgynevezett házikezelés. Ez be is váltotta a hozzáfűzött re­ményeket — ott, ahol nem hi­ányzik az adottság: szakmun­kások, műszaki hozzáértés, stb. A budai járás községeiben pél­dául kiváló eredményeket lát­ni, de máshol is. Baj altkor van, ha a taná­csok felkészültség híján is rá­kényszerülnek a házi kezelés­ben végzett felújításokra. Itt van például a dunaha- raszti József Attila Művelő­dési Otthon korszerűsítése, melynek hosszú és máig lezá­ratlan története még 1964-ben (!) kezdődött, amikor a me­gyei tanács művelődési osztá­A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa elnökségének tegnapi ülésén a Mechanikai Művek és az Ipari Műszer­gyárban dolgozó fiatalok hely­zetét, a tanácsok és a szak- szervezetek együttműködé­sét a lakóhelyi érdekvédelem­ben, valamint — a Ganz Mű­szerművek Árammérőgyára szakszervezeti bizottságának jelentése alapján — az üzemi és szakszervezeti demokrácia kialakulásának problémáját vitatták meg. Az SZMT munkásvédelmi bizottsága, valamint az üzemi szakszervezeti bizottságok felmérései alapján megálla­pítható, hogy mind a Mecha­nikai Művekben, mind az Ipari Műszergyárban nem foglalkoztatnak Hatá­lya 177 ezer forintot utalt ki a kultúrotthon igazgatójának a tatarozásra. Az összeg leg­jelentősebb tételét a villany- szerelési munkák képezték. A villanyszereléssel a művelődé­si otthon akkori igazgatója a kultúrház gondnokát bízta meg. Az elvégzendő munkák­ra nem készült terv, a szer­ződést sem hagyta jóvá a ta­nács, de a költségvetést is csak öt hónappal az építkezés el­kezdése után engedélyezte a járási tanács műszaki osztálya. Noha a házikezelés azt jelen­ti, hogy az anyagot a beruhá­zó — itt a művelődési otthon — adja, s az építőknek csak munkabér fizethető, a járási tanács műszaki osztálya kifi­zetésre jóváhagyta a villany- szerelő által benyújtott első, 19 ezer forintos részszámlát, melynek mintegy a fele anyagvásárlási tételeket tar­talmazott ... De ne szaporít­suk a szót: a különböző, felül­vizsgálatra hivatott szervek egyszer csak — hónapok múl­va — észrevették, hogy vala­mi nincs rendben ebben a do­logban, s egy szép napon gép­kocsi fékezett az építkezés színhelye előtt olyan jelentő­ségteljes csikorgással, akár egy llf-Petrov novellában. A revizorok munkalapok, szám­lák hiányában nehezen tud­ták rekonstruálni az építke­zés menetét. A művelődési ház akkori igazgatója és gondnoka szerint ugyanis a lókat egészségre káros munkakörben. A munkahelyek általában ki­elégítőek, kivéve az Ipari Műszergyár tanműhelyét, ahol egészségügyi szempontból több kifogásolni való van. A legnagyobb hiba a túlzsúfolt­ság: az előírt két négyzetmé­ter szabad terület helyett mindössze fél négyzetméter áll rendelkezésre. Ugyancsak ebben az üzemben túlzsúfol­tak a szociális létesítmények is. Az Is előfordul itt, hogy fiatalkorú betanított munká­sokat túlóráztatnak, volt eset, amikor tizenhat órát egyfoly­tában. A szakmai utánpótlás tervszerűtlensége követ­keztében ugyanitt a fel­szabaduló ipari tanulók jó bizonylatokat egy vaskazettá­ba zárták, de a vaskazettát, sajna, ismeretlen tettesek el­lopták. A MŰVELŐDÉSI HÄZ ál­lapotából a meglevő pénzki­utalások és az elvégzett mun­ka között a vizsgálat 10 ezer forint különbséget állapított meg, a villanyszerelést végző gondnok terhére. De ezt az összeget nem lehet az illetőn behajtani, mivel a kifizetés óta több mint két év telt el. Az ügyben eddig senkit sem vontak felelősségre, csak a kultúrotthon műszaki dolgok­ban feltehetően járatlan igaz­gatóját váltották le. A villany- szerelést pedig mindmáig nem fejezték be. Ehhez még 34 ezer forint kellene. A műve­lődési otthont a tűzrendészeti hatóságok nemrég bezáratták. A dunaharasztiak tehát egyelőre csak szomorú ta­pasztalatokkal gazdagodtak korszerűsített művelődési ott­hon helyett. (Megtanulták: sa­ját, községi vállalkozásban olyan munkába érdemes bele­fogni, amelyhez adottak a szakemberek. Avagy: jobb, ha egy kultúrház csak megnyitá­sa után ad teret a műkedve­lésnek. OTT PEDIG, ahol a szak­emberek hiányoznak, dilet­tánsokkal való kísérletezés he­lyett biztosabb útnak ígérke­zik, ha elhívják akár a ma­gánkisiparost. Ennek lehetősé­gét talán megkönnyíti majd az új mechanizmus. Mindeneset­re olyan utakat kell keresni, ahol a garancia és a felelős­ség jobban érvényesül. P. A. részét nem tudják képesí­tésüknek megfelelő mun­kakörben foglalkoztatni. Megállapította az elnökség) hogy a két üzem közül a Me­chanikai Művekben fordíta­nak nagyobb gondot a fiatalok érdekvédelmére, szociális és munkakörülményeinek javí­tására Megrótta az Ipari Mű­szergyárat azért is, hogy e fontos probléma tárgyalására tőlük senki nem jelent meg az elnökségi ülésem A szakszervezeti érdekvé­delem egyre jobban kiterjed a lakóterületre is. Ennek ér­dekében a megyei tanács és az SZMT közös munkatervet dolgozott ki. A lakóhelyi érdekvédelem feladatait a községi tanácsok és a helyi szakmaközi bizott­ságok látják el, a közös mun­katervben kidolgozott irány­elvek alapján. t. I. Levelező tagozatú közgazdasági technikusi képzés! Általános Iskolai véqzettséq- tjel négy, érettségivel két év. Jelentkezési határidő: Július 15. Kérjen Jelentkezési lapot. Berkes Ferenc Közqazdasáqi Technikum levelezd oktatás. Kecskemét, Bajcsy-Zsilinszky u. 1. szám. Telefon: 29 — 75. Ipari tanuló [elvétel: kőműves, ács, burkoló és bádogos szakmában. Jelentkezés iskolai Jelent­kezési lappal személyesen vagy postán. Budapesti la­kás vagy napi bejárás szükséges. Foglalkoztatás tancsoportokban. Munka­ruhát, étkezést, szabad szombatot biztosítunk. JELENTKEZÉS „ÁPRILIS 4" KTSZ Bp. VIII., Auróra u. 23. Mészáros Ottó Felelősséggel

Next

/
Oldalképek
Tartalom