Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
» 1967. JÜNIUS 25., VASÁRNAP UTAZÓ PEDAGÓGUSOK POLGÄR ISTVÁN RIPORTJA Az elfutó táj sem és a magammal hozott könyv sem kötött le: unalmasnak, valahonnan már ismerősnek találtam mindkettőt. Társaimat kezdtem figyelni. Szemközt velem fiatal nő ült. Nyúlánk termetű, rokonszenves arcú, szemüveges. Iskolai füzeteket lapozgatott, piros ceruzával ki-kijavított bennük valamit. A következő percben az egyik füzet lecsúszott a térdéről, zizzenve a padlóra esett Felvettem, átnyújtottam neki. — Tanárnő? — kérdeztem. — Gyógypedagógus vagyok. Ahogy itt a megyében mondják: utazó nevelő. — Fárasztó lehet — Ha délelőtt tanítok, negyed hatkor kelek. Hat húszkor indul a vonatom a Keletiből. És délután fél négyre érek haza. Este meg, ha délutános vagyok, fél kilencre. — Nincs kedve vidéken letelepedni? — Nagykátán? Dehogy! Szüleim Budapesten laknak, főbérleti lakásuk van. Velük élek, amióta megszülettem. A szivem csak Budapestre húz. . — Meg se fordult a fejében, hogy esetleg Nagykátán marad? — Hatvannégyben végeztem, s a Gyógypedagógiai Tanítóképző Főiskola mindjárt oda irányított Azzal fogadtak, szolgálati lakás nincs, csak albérlet Havi háromszázért kaptam szobát, két évig ott laktam, csak tavaly szeptember óta utazom. Rájöttem, így a jobb. Most ahogy sokan mások, megpályáztam néhány fővárosi helyet Az ötödik kerületből már visszautasították, a tizennegyedik és a tizennyolcadik kerületből még nem kaptam választ, és nem válaszolt a Csalogány utcai Gyógypedagógiai Nevelőintézet sem. Van tehát még remény, hogy ősztől a fővárosban tanítok. — Nem köti semmi a községéhez? — A Gyógypedagógiai Főiskola megbízásából tanulmányt írok Nagykáta és környéke fogyatékos gyermekeiről. Azt vizsgálom, valóban az alkohol áldozatai-e. s ha igen, mi- ijyen módon és mértékben befolyásolta szüleik iszákossága agyműködésüket, idegrendszerüket? Kitérek arra is, hogy azok, akiket fogóval segít világra az orvos, nem sérülnek-e meg szellemileg? Munkámat befejeztem, megfigyeléseim ellenőrzése maradt már csak hátra. Magát a tanulmányt a nyári hónapokban írom meg. Olvasmányélmények éledtele fel emlékezetemben. Bródy Sándortól, Gárdonyi Gézától, Móricz Zsigmondtól kaptam valamikor ezeket az élményeket. Utaltam rájuk, s közben hirtelen elhatározásom született. — Ha hiszi, ha nem, maga most igazán jó étletet adott nekem — mondtam útitársamnak. — Utánanézek, hogyan él a pedagógusok társadalma ebben a megyében? Megtesznek-e a tanácsok mindent, hogy letelepítsék a nevelőket, hogy bevonják őket a község munkájába, hasznosítsák tudásukat? Mert, ugye, édeskeveset érnek azzal a tanítóval vagy tanárral, aki leadja az óráit, aztán rohan az állomásra, és sipirc, haza. — Miért, mi maga? — kérdezte ekkor úti- társam, némiképp megszeppenve. Megmondtam. — Hát próbálja meg — hangzott a bíztatás. A vonat befutott a Keletibe. Szirák Judit vagyok — árulta el nevét Újdonsült ismerősöm, amikor elbúcsúztunk. — A viszontlátásra — ráztam kezet vele. És jnég egyszer megköszöntem az ötletet. Közbevető megjegyzés Persze, nem számítottam arra, hogy a kérdés meglehetősen bonyolult. Amikor meg már nyilvánvalóvá vált, milyen sok utánjárás szükséges ahhoz, hogy áttekinthető kép alakuljon ki előttem, nem visszakozhattam. Egyébként is — állni akartam az ígéretem. Pályázzanak ség él, hat, irányít a faluban. A dabasi járásban ismerték fel leginkább. Községfejlesztési alapból ott építették a legtöbb nevelői lakást. Es, egyelőre, a nagykátaiban a legkevesebbet. Egyébként, ebben az évben kapcsolódott az úgynevezett pályázati rendszerbe a megye. Megszűnt az áthelyezés. A munkaerőgazdálkodást új alapokra fektették. A Művelődési Közlönyben a járási tanácsok meghirdetik, melyik iskola, milyen szakokra keres pedagógusokat. S a pályázók közül bizottság választja ki a legérdemesebbet. Jelenleg telítettség mutatkozik biológiából, földrajzból, magyarból és történelemből, jelentéktelen hiány matematikából, fizikából és idegen nyelvekből. Tudják ugyan, hogy ez a pályázat útján való elosztási rendszer egyik napról a másikra nem vet véget a nevelők utazásának, nem szünteti meg a letelepedés körüli nehézségeket, de reményeket fűznek hozzá, mert biztosra veszik, hogy a réginél csak jobb lehet. Sőt, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a végzős pedagógusok mindmáig szokásos elosztását is, mely kerékkötőjévé kezd válni a munkának, meg kell szüntetni. Pályázat révén helyezkedjenek el a végzős pedagógusok is. Az élet már ezt kívánja. Legtöbb Budapestről kijáró pedagógusa a megye legnagyobb járásának, a budai járásnak van. Elvegyültem az utazók között, bekukkantottam egy-két községbe, megfordultam néhány helyen. A kölcsön is segít A következőket tapasztaltam: Sok nevelő ugródeszkának tekinti ezt a járást. A távolabbi vidékről idejutná, itt dobbantani egyet, s máris bent teremmi Pesten — ez a cél hajtja őket. Több százan adtak be kérvényt az ország legkülönbözőbb tájairól a közelmúltban is. Mások, elsősorban a pedagógusnők, akik férjükkel, családjukkal a fővárosban élnek, még* álmukban sem gondolnak arra, hogy vidéken telepedjenek le. Sem az előzőekre, sem az utóbbiakra a községek tehát nem számíthatnak. A többiekre azonban igen. Az utazó pedagógusok száma évről évre fogy. 1965-ben még háromszázharmincnégyen voltak, jelenleg harminchattal kevesebben. Az érdi tanács példáid, pedig anyagilag nem éppen rózsás a helyzete, különösen szívén viseli pedagógusainak sorsát: új lakást vásárolt nekik, s a régiek karbantartására is jelentős összeget fordított. Budakeszin és Perbálon hasonlóképpen hóna alá nyúltak a pedagógusoknak. S még jónéhány más községben is. Aztán a megyei tanács is sokat segített. Az utolsó két évben például Érden hat, Pilis- csabán három házat vásárolt pedagóguscsaládok részére. Végül, de nem utolsó sorban, ott a pedagógus építési kölcsön. Két-három éven belül minden igénylő megkapja. A járás 850 nevelője közül eddig — két esztendővel ezelőtt született meg a kölcsönről szóló rendelkezés — 16 részesült belőle. Bián például két pedagóguscsalád emeltetett 'magának házat kamatmentes kölcsön segítségével, melyet 21 év alatt kell visszafizetni. Előnyben részesülnek a pedagógus-házaspárok, a fiatalok és azok, akik már telket vásároltak. Építkezők Pilisvörösvár. Két általános iskolája van, az egyik gimnáziummal áll közös igazgatás alatt, 78 nevelőt tart számon, s e 78 közül 20 nem pilisvö- rösvári lakos. A budai járásban itt áll a legkevesebb lehetőség a letelepedésre. Gáborházi Károlyné óvodai felügyelő, férje is pedagógus: rajztanár. Mindketten pilis- vörösváriak. — Kicsi a lakásunk — mondta. — Két gyermekünk van, egy 13 éves lány és egy 4 éves kisfiú. Nem férünk az egyszoba-konyhá- ban. A helyi tanács nem talált megoldást, a szolgálati lakás leválasztott, nagyobb felében ugyanis egyedülálló nyugdíjas kartársnőnk lakik. — Elpályáznak? — Nem, dehogy. A pedagóguskölcsön segítségével kétszobás, összkomfortos házat építtetünk. Most futkosok az építési engedély után. Év végére a házunknak állnia kell. S akkor a szolgálati lakás általunk lakott része is otthont ad majd valakinek. — Példájukat nyilván mások is követik? — Nem mi vagyunk az elsők. Magyari Fe- rencék is pedagóguskölcsönből építenek. A helyi ktsz már megkezdte telkükön az alapozást. — Nem hallotta, terveznek házépítést jövőre mások is? — Akik Budapestről járnak ki, nem akarnak Vörösváron fészket rakni. Kedvezőek a közlekedési lehetőségeik. íme, ez Pilisvörösvár, ahol a budai járás községei közül a „legmostohábbak” a körülmények. Közbevető megjegyzés S most lássuk a nagykátai járást, ahol, pedagógusokról szólván, a megye járásai közül a „legkevésbé” ismerték fel, milyen jelentősége van e szónak: letelepíteni. Háromszázkilencvenöt általános iskolai és 34 középiskolai nevelő, továbbá 40 óvónő fáradozik itt azon, hogy embert faragjon a nebulókból. Garzonlakások, jóbaráti kapcsolat í—Valamikor, úgy öt-hat éve, csakugyan vándorló járás volt a nagykátai, harmincan- négyvenén is kérték innen áthelyezésüket, Pestre, Pest környékére, más járásokba, más megyékbe, mindegy, akárhová, csak jobb szociális körülmények közé. De most? — húzta mosolyra a száját Mészáros Judit művelődésügyi osztályvezető. Valami enyhe sértődöttség is bújkált a hangjában. — 1961-ben alakult meg a művelődésügyi osztály, s kezdettől fogva elsőrendű feladatának tekinti a nevelők letelepítését, a nevelőkkel a járás, a járásban folyó munka megszerettetését. — Hogyan? — Először is: a tanácsok társadalmi ösztöndíjra kötöttek szerződést felsőfokú tanítóképzőben és tanárképző főiskolán tanuló, községükben fiatalokkal. Több ösztöndíjas jelenleg is tanul, tizennégyen azonban már végeztek, hazamentek, Farmoson, Kókán, Nagykátán, Tápiógyörgyén, Tápióságon, Tápiósze- lén, Tápiószentmártonban, Tápiószőllősön és Újszilváson hasznosítják tudásukat. — Másodszor: építettek és vásároltak is pedagóguslakásokat a községi tanácsok. Három pesti lányt, Iván Máriát, Hajas Gizellát és Szabó Annát, valamint az esztergomi felsőfokú tanítóképzőből odakerült Mátyás házaspárt azzal édesgette magához Tápiógyör- gye, hogy garzonlakásokat építtetett nekik. A fiatalok jól érzik magukat, eszük ágában sincs, hogy elmenjenek. Nagykáta és Tápió- szentmárton egy-egy család részére építtetett lakást. Pánd három házat vásárolt, Tápiószele egyet, de ez utóbbi két újat is építtetett. — Harmadszor: a Művelődésügyi Minisztérium által biztosított pénzügyi ‘ keretből Szentlőrinckátán, Tápióbicskén, Tápiószecsőn, Tápiószelén, Tápiószentmártonban és Tápiószőllősön egy-egy, Nagykátán pedig két lakást vásárolt a járási tanács művelődésügyi osztálya. Egyrészt házaspárok költöztek ezekbe, másrészt olyan nevelők, akik rossz lakáskörülményeik miatt elkívánkoztak. — Negyedszer: az elmúlt évben 12 nevelő építtetett, az idén, december végéig, 18 építtet magának pedagóguskölcsönnel lakást. A járási bizottság elsősorban azoknak az igénylőknek biztosította a kedvezményes építési kölcsönt, akik vasúttól távoleső helységben tanítanak, de figyelemmel volt arra is, hogy a szaknevelők letelepedését segítse, mindenekelőtt a tanyavilágból keletkezett Újszilvás és Tápiószőllős községekben. — Ötödször: a nevelők ügyes-bajos dolgaival, gondjaival, bajaival egyénileg is foglalkozunk. Személy szerint ismerjük a járás minden pedagógusát, nemcsak a munkájukat, de családi körülményeiket is, és igyekszünk velük a hivatali munkakörön túl is elvtársi, jóbaráti kapcsolatot fenntartani. Bizalommal keresnek fel bennünket, mi megértjük őket, és ahol mód van, segítünk nekik, mert tudjuk, ahhoz, hogy valaki eredményesen dolgozhasson, a magánélet rendezettsége is szük- séges. Nincs még minden rendben — Természetesen, azért vannak, akik elkívánkoznak? — Az idén csak négy áthelyezési kérelem érkezett az osztályra. Két gyógypedagógus Pestre menne, két nevelő pedig, családi körülményei miatt, más megyébe, illetve más járásba. — Tudomásunk szerint a járás 15 községében, 21 igazgatósággal, 31 iskola működik. E 31-ből tizenöt tanyai jellegű. A tanyai nevelők sem elégedetlenek? — Mind szolgálati lakásban lakik. Aggregátorokkal biztosítottuk nekik a villanyt. Elektromos háztartási gépeket használnak. Televíziójuk van, a járási könyvtár művelődési autója kéthetenként meglátogatja, friss könyvekkel látja el őket, filmeiőadásokat tartanak számukra, öt-hat éve még mindentől elzárva, szórakozási lehetőség nélkül éltek, futottak is volna világgá. Most elégedettek, nem kacsingatnak másfelé. — További tervek? — Persze, nem minden papsajt Tápiósze- csőre, e Pesthez legközelebb eső községbe, több nevelő kijár, sokat utaznak. Albérletben húzza meg magát néhány pedagógus Tápiószőllősön, Újszilváson, Nagykátán, és az albérlet drága. Tápiószecső népessége állandóan szaporodik, pedagógusainak létszáma is növekszik, a lakáskörülmények viszont meglehetősen mostohák. Főként ezeken a helyeken kell javítanunk a pedagógusok lakás- helyzetén. Ez a legfontosabb feladat. A járásban a vezetők megbecsülik a nevelőket, és ez biztosíték arra, hogy érdekeik előtérben maradnak, nem sikkadnak el. Javítani min- dig lehet és kell is, de égbekiáltó panaszra a mi járásunkban egyetlen nevelőnek sinaj oka. A kör bezárul Pár nappal ezelőtt, Pest felé menet, a vir szontlátás reményében búcsúztam, a vasúti kocsiban, Sziráki Judit nagykátai gyógypedagógustól. S lám. a kör bezárult, a viszontlátás esakugyan bekövetkezett. A tanév utolsó napjának utolsó óráján, annak is az utolsó percében bekopogtattam Sziráki Judit tantermének ajtaján. Jelentettem, hogy megtartottam ígéretemet. Beszámolómat az iskola másik gyógypedagógusa, Virág János is végighallgatta. Történetesen ő is utazó nevelő: biológia- és kémiaszakos gimnáziumi tanár feleségével, Pest- szentlőrincről jár ki, naponta, Nagykátára. Hároméves kislányuk meg Szentmártonkátán nevelkedik, a nagymama védőszárnyai alatt Jobb lenne, ha együtt lehetnének, Pesten, mindhárman. — Eredetileg Nagykátán akartunk lakást venni, de még pénzért sem kaptunk megfelelőt. Ez volt az egyedüli akadálya itteni letelepedésünknek — vallotta meg kis keserűséggel. — Két esztendő híján egy évtizede tanítok Nagykátán, az érettségit is ebben a községben tettem le, a feleségem ugyancsak erről a környékről való. S most mégis pesti lakosok vagyunk. Minden nap három órát utazunk, és a kislányunk hiányát is nagyon érezzük. Már-már azt hittem, csüggesztő befejezéssel ér véget vizsgálódásom. Ketten maradtunk — Sziráki Juditot tudományos munkája szólította el, orvosok vártak rá, csecsemők —, szűk padban ültünk, szemben egymással, ki-ki a maga gondolataival, töprenkedőn. Az ajtó előtt vagy másfél tucat fiú és lány türelmetlenkedett, bebocsátásra várva, vagy másfél tucat vakációra készülő felsős. Még ez a délután, és övék a világ. Sült galamb? — Nekem az a véleményem — jelentette ki ekkor határozottan Virág János —, hogy a nevelők letelepedési, illetve lakásproblémáját a kedvezményes építési kölcsön lényegében megoldotta. És, hadd tegyem hozzá, messzéA megyei tanács művelődési osztályán hallottam: A gond — országos gond. A főváros, nagyvárosok vonzóerejétől a pedagógusok sem tudnak szabadulni. Ráadásul, alak dapesten, Pécsett, Szegeden, Miskolcon lettek, körömszakadtukig ragaszkodnak zeti előnyükhöz. Sokan közülük, még ha lotát építenének nekik, akkor sem maradnának vidéken. Utazó nevelővel minden gyében sűrűn találkozhatunk. Lehet, hogy akad község, ahol így gondolkoznak: rengeteg a pedagógus, Dunát lehetne S velük rekeszteni, minek törnénk hát magun- kát, úgyis kapunk minden tanévben annyit, § amennyire éppen szükségünk van. Akár még $ egyetemi végzettségűt is az általános isko- ^ Iánkba... De Pest megyére nem ez a jellem- ^ ző. Itt azoknak, akik tényleg le akarnak te- ^ lepedni, a lehetőséget mindenképpen igyekez- ^ nek megteremteni. Ma már jóformán mindé- ^ tiütt felismerték, milyen előnyökkel jár, ha ^ tégleg meggyökeresedett, stabilizált értelmi- h án ezt '^yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy'yyyyyy'yyyyyy'yyyyyyyyyyyyyií X | *r°s. a& Ll»|I---------------------------------------------------------------- -------------------1 -------1.......— / ó gusok 5 If .............—----------------------"M 1 íj (•; $ , k Bu-| jflfrff' Q I | ff Jj § n szü-S ..................... .......................................................................■ f—I—ff W’ : hely- ^ ji jlg .... ............... ............______________, —dj.', T í $ r adná- J Ty~°------------ | ' | li/f 1 me-$ 7~á~ífTi I lUVvfrX^.'T'/ | I . Y----—^==^====^17 1 LiiVl|Yi Lfffrrf 1 ! i ondoi-^ Ifcítfrx ■———did___________.zr-Zd il/ /¥ T17\ L1/ /. ^ ' *■*vmf ...... * 1" dZ*" ' t-alT* ImíwMkIH rrtr-E-ft iff It*. I I it S K ertész László rajza menően helyeselhető, hogy a kölcsön és nem más oldotta meg. Ne várják a pedagógusok a szolgálati lakást, mint a szájba repülő sült galambot. Építkezzenek. Előbb építkezzenek, s csak azután vegyenek kocsit. Sajnos, egyesek fordítva csinálják. Saját kocsijukon furikáznak, tetőt meg az államtól várnak a fejük fölé. — Kevés lehet az ilyen — kockáztattam meg a feltételezést. — Több mint gondolná — hallottam a feleletet. — Persze, az lenne a jó, ha minél többnek lenne lakása is és gépkocsija is. A gyerekek egyre zajosabban várakoztak odakint. Szinte minden pillanatban várni lehetett, hogy felcsapódik az ajtó, és beseregle- nek. Szedtem a sátorfámat. Éreztem, mennem kell. De hát felesleges is lett volna továbl maradnom. Dolgom végére jártam. Az udvaron fémes csillanás hasított végig & szememen. Virág János motorkerékpárját verődtek vissza a júniusi napsugarak.
