Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-25 / 148. szám

1967. JÜNIUS 25., VASÁRNAP “fe^JÍrtop a TUDOMÁNY - TECHNIKA Elektronika az orvostudományban Nemrégiben egy külföldi kórházban megoperáltak egy agybeteget, akinél epileptikus görcsös állapotra való hajlam lépett fel. Az operációs „kollektíva” 13 főből állt. Egyikük — és hem is a legkevésbé fontos — bármennyire is különös: elektronikus mérnök volt, ugyanis tucatnál több elektronikus műszert alkalmaztak ennél a sikeres műtétnél. Életmentő elektronikus készülékek Még nemrégiben is az or­vostudomány és a technika szoros együttműködése szi­gorúan specializált kutató- intézetekre és kórházakra korlátozódott. A fejlődés azon­egy, a szívveréssel együtt­futó „szinkronizált” villa­mos áramlökést nem adtak a szívre. Két perc alatt el­tűntek a szívben jelentkező zavarok, néhány másodperc légzés üteme, a vérnyomás stb. Gyakran 12 beteget is „rácsatlakoztatnak” egyetlen központra. A berendezés az eredményt ernyőre vagy kártyákra raj­zolja fel, azonban figyelmez­tető csengőjeleket is ad vagy vészjelző készülékeket mű­ködtet. Ezek a készülékek automatikusan működésbe lépnek, amikor a beteg álla­pota feltűnően megváltozik, pl. ha a vérnyomás egy bizo­nyos érték fölé emelkedik, — Az orvos nyugodtan végezheti egyéb munkáját a dolgozószobájában, helyette vigyáz a betegre az automatikus készülék ban oda vezet, hogy' a tech­nikus és orvos közötti fon­tos együttműködés minden­napivá válik. Sokszor olvashatjuk új­ságokban a hírt: az áldoza­tot a villámcsapás után a klinikai halál állapotában kórházba szállították. Ma már az ilyen áldozat sorsa nem reménytelen: különleges elekt­ronikus készülékkel, az ún. „defibrillátor”-ral megment­hető. A készülék bekapcsolá­sa után a szív szabályosan dobogni kezd. Amint a mű­szert üzembe helyezik, az előbb már alig észrevehetően működő szív ismét normáli­san kezd verni " és az élet visszatér a beteg testbe. En­nek az elektronikus készü­léknek az alkalmazása azon­ban nem korlátozódik csupán az ilyen súlyos esetekre. A műtőben mindig készenlét­ben áll, ha fennáll annak a veszélye, hogy a szív mű­ködése — operáció közben — megszűnik. A hírek arról is beszámol­nak, hogy újabban másfajta elektronikus készüléket is alkalmaznak a szív rendelle­nességeinek megszüntetésére. Egy súlyos, tachikardiában (percenként 200 szívverés) szenvedő 63 éves asszonyt szállítottak be a klinikára. Semmiféle gyógymód nem segített rajta, amíg azután az új készülék segítségével Vízben oldódó papír Amerikai kutatók olyan pa­pírfajtákat dolgoztak ki, amely ha vízbe kerül, gyor­san feloldódik. Ugyanakkor a légköri nedvesség semmiféle hatással nincs rá, így csoma­golásra továbbra is kiválóan alkalmas. Használat után vi­szont nem gyarapítja a házi­szemetet, hiszen oldott álla­potban a vízlefolyóba enged­hető. múlva, pedig a beteg isimét teljesen rendben volt. Életfunkciók elektronikus ellenőrzése Igen nagy jelentőségre tet­tek szert azok az elektro­nikus készülékek, amelyek­kel a testfunkciókra szerez­hetnek értesüléseket. Ezeket az „elektronikus betegápolók­nak” nevezett készülékeket sok kórházban alkalmazzák, majd olyan osztályokon, ahol súlyos betegeket ápolnak. Segítségükkel egyetlen szak­képzett nővér felügyelete mel­lett. központi helyen meg lehet állapítani, hogy a kü­lönböző betegszobákban el­helyezett betegeknél hogyan alakulnak az életfunkciók: a hőmérséklet, a szívverés, a vagy pedig — ami még ve­szélyesebb lehet — egy bi­zonyos küszöbérték alá süly- lyed és így jelzi a szív erejének fenyegető csökkené­sét. Mind nagyobb mértékben alkalmaznak a kórházakban elektronikus inkubátorokat. Ezeknél a készülékeknél a hőmérséklet, a levegő ned­vességtartalma és az oxigén­adagolás automatikusan sza­bályozható. A gyógyászat és technika közötti együttműködés mind fontosabbá válik a kórház, a beteg és az orvos gyakorlati hasznára. Az elektronikával való együttműködés elősegíti majd azt is, hogy a kutatók még jobban megértsék a be­tegségek lényegét és így új gyógyítási módszereket al­kalmazzanak \ „termeszálló“ műanyag A trópusokon a termeszek eíőszereterttel pusztítják a po­lietilént. Az elüenük való vé­dekezés világméretű problé­ma, hiszen sok országnak a trópusi vidékekre irányuló exportját nagyban gátolják e kártevők. Az ausztráliai Mel- boume-ben most megtalálták a védekezés egyik egyszerű módját: csiszolóanyagot (szilí­cium vegvületet) kevernek a polietilénbe, fenolgyantákba. PVC-be és a többi műanyag­féleségekbe. A csiszolóanya­gok jelenléte — a tapasztala­tok szerint — „elveszi a ter­meszek étvágyát” a műanya­goktól. Automata tyúk farm A kisállattenyésztés sok munkát igénylő foglalatosság. A baromfiak táplálása és a tojások gyűjtése töméntelen időbe kerül. A tojóház helyi­ségben a levegő hőmérsékleté­nek 10 C° körül kell lennie: ha a hőmérséklet valamivel kisebb, vagy nagyobb, akkor a tojáshozam rohamosan csök­ken. Télen fel kell melegíte­ni az ivóvizet, nyáron védeni kell a tyúkokat a melegtől. A helyiségek tisztítása is időt vesz igénybe. Ezer tojótyúk kiszolgálása meghaladja a leg­jobb munkás erejét is. Éppen ezért egyre inkább előtérbe kerül az automatizálás. A krasznodari kerület (Szov­jetunió) „Upuszkij” szovhozá- ban az új tyúkfarmon a több, mint száz méter hosszú kifu­tót középső folyosóval két te­remre osztották, a folyosó­menti helyiségekben három fémrács-emelettel. A tyúk emeletről emeletre haladva ehet és ihat. A harmadik eme­leten pedig a tyúk tojást to­Sarkvidéki nyár A nyár sokak számára forró napsütési, hullámzó tengert je­lent, vagy éppen árnyas er­dőt »így tó, vagy sebes vizű patak partján. De milyen a nyár a sarkvidéken? Ezt kér­deztük Borisz Pribilovszkijtól, a sarkvidéki meteorológiai jel­zőszolgálat vezetőjétől. Vá­laszként az alábbi táviratot kaptuk Dicksonból... A sarkvidéken későn kezdő­dik a nyár. Május végén — június elején még hó borit mindent, s nem ritkaság a 15 —20 fokos hideg. Ám Dickson városa napfényben fürdik; olvadni kezd a hó, s lassan megjönnek az első madarak, a hósármányok is. A házak ablakaiban szépen fejlődik az uborka, paradicsom, papri­ka és a sokféle virág. Júliusban beköszönt a nyár Vízsótalanítás — tablettával A tengervíz sótalanítására alkalmas tabletták gyártását kezdték meg az NDK-ban. Mintegy fél óra alatt teszi ihatóvá a tengervizet, mely­nek sótartalmát 0,2 százalék­ra csökkenti, összehasonlítot­ták több hasonló nyugati ké­szítménnyel és kitűnt, hogy kétszer olyan gyorsan hat, mint az eddig ismert tablet­ták. \ bálnák védelmében Az ENSZ egyik szakértője a világ bálnaállományának rohamos csökkenésére hívta fel a figyelmet. Adatai sze­rint 1830-ban a déli-tengere­ken a bálnák száma kb. 400 ezer volt, jelenleg pedig már csak 35 ezer. A teljes kipusz­tulás megakadályozására a szakértő ebben az ügyben nemzetközi konferencia ösz- rzehívását sürgeti Helikopter csukló nélküli légcsavarral A Bölkow Művek útmutató munkát végeztek; A nemrégi­ben bemutatott, Bo 115-ös ne­vet viselő könnyűhelikopter — amely sorozatban gyártva vevőkre is talált — az első konstrukció a világon, amely forgó- és rúgóscsukló nélküli légcsavarokkal készült. A csa­varokat a hajtótengelyen rögzítették. A hagyományos módszerrel szemben ez az újítás lényeges üzemeltetési előnyt jelent. Megszűnnek a kopás és súrló­dás következtében fellépett javítási költségek, növekszik a helikopter üzembiztonsága. Fém helyett a légcsavarok ezentúl üvegszálakkal megerő­sített műanyaglemezekből ké­szülnek, amely egyben bizo­nyos fokú súlycsökkenést is jelent. A kísérleti repülések során a Bo 115 óránként 200 km-es sebességet ért el. A tervek szerint ez a sebesség még nem végleges. Az új gépet két tur­binás, kétszer 375 lóerős motor hajtja, öt személy kényelme­sen elhelyezhető a tágas utas­fülkében. A szakemberek ér­deklődve várják, hogy az új eljárással készült helikopter mennyire fogja megállni he­lyét a légiforgalomban. és két hónapig tart. A tundra nagy részén gyors fejlődés­nek indulnak a növények, amelyekből errefelé több mint ötven félét ismerünk. Ezek rövid életűek, akárcsak a si­vatagi tájak növényzete. A virágok helyenként sűrű szí­nes szőnyeget alkotnak. Sár­gászöld színben virít a sark­vidéki pipacs, élénkfehéren a gyapjúsás, és sötétzöld a sarki fűz levele, barkája. Mélyké­ken pompázik a nefelejcs, s az alacsony szürkésbarna sziklák, kövek közé tarka szőttest min­táz a zuzmó. A völgyekben a tavak és patakok partján fű zöldell. A tengert július közepéig jégpáncél fedi, és az északi lej­tőkön még tartja magát a hó­takaró. Szélcsendes nyári es­téken a nap sugarai halvány- biborszinűre festik a havat. Csodálatos látvány. De a sarkvidék mégiscsak sarkvi­dék, és júliusban 4.8 fok, augusztusban pedig 5.2 fok a havi középhőmérséklet. Nyá­ron is gyakori a köd, az ala­csony felhőzet, sőt néha már augusztusban esik a hó. S bár a nyár általában hi­deg, Dicksonban olykor — különösen júliusban — mégis felmelegszik az idő, és a hő­mérséklet eléri a 20—25 fokot is. Ilyenkor a helybeliek örömmel cserélik fel a téli­kabátot és a bekecset nyári ruhára. Szabad idejükben na­poznak, sőt néhányan még fü- rödnek is. Július végén meg­kezdődik a turistaszezon. Ilyenkor a turisták a Jenyi- szejen hajózva keresik fel a sarkvidéken. ji’k. A vízvezető csatornába jutó vizet a vízíeimelegítő tartályban elhelyezett úszó szabályozó segítségével szabá­lyozzák, amely egyszerű szele­pet működtet. Amikor elérkezik az etetési idő a táplálékot előállító mű­helyben az őrlő rakodógépek a tartályba rakják a táplálé­kot, amelynek előkészítése és berakodása három percet vesz igénybe. A táplálékszétosztó a folyosó mentén haladva, az etetőcsövekbe tölti a táplálé­kot. A folyosó végén a csille zárja az érintkezőt, és elindul visszafelé. Öramechanizmus és néhány jelfogó látja el tehát a tyúkok naponta hatszeri eteté­sét — emberi beavatkozás nél­kül. Ha pótlólagos táplálék­osztásra van szükség, akkor ezt nyomógombos vezérlés se­gítségével biztosíthatják. Ahhoz, hogy a tyúkok jól bírják a telet, a napnak 15 óráig kell tartania. Korán reg­gel, 4 órakor húsz mesterséges „nap” gyullad ki. A tyúkok megkapják a fényt, a kiegé­szítő meleget és az ibolyántú­li sugárzást. Az utóbbi meg­előzi a betegségeket és pótolja az élelem vitamintartalmát. A fény lassan alszik ki, hogy a tyúkok nyugodtan térjenek nyugovóra. Amikor „estele­dik”, akkor a húsz mesterséges „nap” egymásután „lemegy”. A természetben sincs ennél pontosabb „tyúknap”. A létra mögött mindegyik tyúknak megvan a maga fész­ke. Lágy gumiszőnyeg, kis nyílással és vitorla vászonlap, ez minden „bútorzat”. A vi- torlavászonlap megakadályoz­za a tojás leesését és megóv­ja azt a többi tojáshoz való ütközéstől. A tyúkházakban a fészkek alatt, a csőben lassan hidad a szállítószalag. A hosszanti szállítószalagról a tojások a kereszrtirányú szállítószalagra kerülnek és onnan a vibrációs átvételi asztalra. Amint ösz- szegyült 90 tojás, (ez általában egy óra alatt megtörténik), az .asztal kikapcsolja a szállító­szalagokat. A tojások dobozok­ba és onnan a raktárba kerül­nek. Az említett „Upuszkij” szov- hoz tyúkfarmján — 12 ezer tyúk — a munkát egyetlen ember végzi, aki a vezérlőpult­nál irányítja az automatákat. A Szovjetunióban ma már 50 ezer, sőt 100 ezer tyúkot befo­gadó „tyúkgyárakat” is ter­veznek. A további irányzat: az auto­mata tyúkfarmok programve­zérlésűvé alakítása. A prog­ramnak figyelembe kell ven­nie a tyúkok növekedésének biológiai sajátosságait, a me­teorológiai és egyéb viszonyo­kat is. Az új tyúkfarm egyik változata a mikroklímájú he­lyiség, amelyet elszigetelnek a környezettől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom