Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-14 / 138. szám
IIW XI. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1961. JÜNIUS 14., SZERDA , - -»5' ... ■ a r» c < * T MEGYEI H Gyermekek a kastélyban A szülői szeretet nem pótolható Pomázon, 1945-ig egyetlen család kényelmét szolgálta az emeletes, sokszobás hatalmas kastély, melynek kapubejáratán ma ez a tábla olvasható: Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet! Eszményibb környezetben gyermekotthont nem is lehet elképzelni. Hatalmas virágos park, ragyogó tiszta szobák, társalgók. Sík János, az intézet igazgatója, elmondja —, míg végigjárjuk az épületet —, hogy az átmeneti otthon legnagyobb nehézsége az, hogy hároméves kortól tizennyolc évesig kell felügyelniük fiúkra, lányokra egyaránt. — Ne gondolja, hogy ezek a gyermekek árvák. Sajnos, túlnyomórészt az emberi felelőtlenség, szülői nemtörődömség áldozatai ők. Az egyik szoba vidám apróságai közül Józsika szalad az igazgató bácsi felé. Bájosabb, kedvesebb, mosolygósabb négyéves pufók kisfiút ritkán látni. Miért van itt?! — Az ok hihetetlen és megmagyarázhatatlan. Szüleik nem szeretik, sőt ki nem állhatják őt. Jól kereső üzemi dolgozók mind a ketten. Három testvérét elviselik otthon, de Józsit nem tűrik. A községi tanács kénytelen volt elvenni szüleitől. S itt bizony nem győzték eltüntetni kékre-zöldre vert kis teste és lelke sok-sok sebét. Hol laknak a szülei? — A szomszédban, Pomázon. Soha nem látogatják, pedig látogatási napokon sok itt a mama, papa. Szomorú dolgok ezek, mert semmilyen jogszabályokon alapuló gyámügyi határozat és intézkedés, pazar grófi kastély, jómódú és lelkiismeretes nevelő vagy örökbefogadó szülő sem pótolhatja az anyaiapai szeretet melegét. Gyámügyi kongresszus Pénteken egész napos gyámügyi „kongresszust” rendezett a Pest megyei Tanács, melyen részt vett a megye minden járásának és városának gyámügyi előadója. A gyámügyi munka ezer szövevénye, a mindenkor eltartásra kötelezhető valódi apa személyének megállapítása volt a vita középpontjában. A mi társadalmunkban ugyanis nincs törvényes és törvénytelen gyermek. A kongresszuson dr. Nosz- lopy László egyetemi tanár, pszichológus a gyermek lélektanáról tartott előadást. PALÁN K ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ ÍZBÉGEN A Vörös Hadsereg utca 30 szám alatti házban, az utcára nyíló földszinti helyiségben működik a Háziipari Szövetkezet új részlege. Az egykori kiskocsma falán még most is ott van a felirat: ittas egyéneket nem szolgálunk ki! Ennek ma már nincs jelentősége, mert asszonyok, leányok járnak ebbe a helyiségbe, a szövetkezet bedolgozói. Január elsejétől működik ez a részleg. Szebbnél szebb pulóverek, kardigánok, horgolt blúzok készülnek otthon a szövetkezet anyagából. Micskey Tivadarné részleg- vezető elmondja, hogy ma már ötvennél több bedolgozójuk van. Meglepő, hogy a bedolgozók között jelentéktelen a szentendreiek száma, tizenket- ten vannak mindössze! Hihetetlen, a szentendrei lányok, asszonyok, nem tudnának horgolni?' Honnan verbuválódnak a bedolgozók? A környező községekből, Pomázról, Budakalászról, Du- nabogdányból, sokan Leányfaluról. De Verőcéről és tízen Nagymarosról dolgoznak rendszeresen. Miosikeyné szerint a horgoló nők a havi hat-nyolcszáz forintot is megkeresik, de vannak, akik még ennél is többet keresnek. Heti javaslatunk Az Idegenforgalmi Hivatal szép új tájékoztató táblákat festetett. Kérjük, most már a portája feletti neont is javíttassa meg. Addig is vegyék le, mielőtt valakinek a fejére szakadna. Ez nem jó propaganda! Kósza-Sipos László tollrajza „Ügyes kezek szakköre” címen a kitűnő fiatal tanárnő, Szatura Istvánná vezetésével működik a szakkör, s az ő érdeme a kiállítás megrendezése is. De van még néhány dicsérendő szakkörük, melyeket Margaritovits Ivánná, Tarnó- czy Györgyné, Sala Erzsébet és Poór László tanárok vezetnek, s a kiállításon mindegyik „termése” ott látható! A kiállítás június tizenhetedikéig, egész napon át megtekinthető! (horváth) Atlantis kontra Atlantis Beat-kirándulás Szentendrén Ballagó diákok Emlékezés a régi szentendrei iskolákra Asszonyoknak t lányoknak Hdklis külföldiek ? Sajnos nem verték eléggé nagydobra, hogy a Rákóczi utcai iskola földszinti nagytermében remek kiállítás mutatja be az iskola növendékeinek a Ráby Mátyás úttörőcsapat tagjainak rendkívüli ügyességét és tehetségét. Sikerült rajzok, festmények a falon, s alattuk ötödik, hatodik általános osztályos tanulók nevét találjuk. Hímzett párnák és térítők, többek között Krizsán Kató VI/B, Fitos Adrienn VI/A, Tóth Zsuzsa VI/B munkái! Ügyes kis mérlegek, Mód Tibor VII/B, Csikós Lajos VII/B osztályos tanulóké. Egy szépen faragott és festett botot Fenyőházi Mária a IV/B-ből varázsolt elénk, s a tévé közismert Foxi-Maxi- ját Czifferi Jóska, a Vl/C-ből készítette el. rSSSSSSSSSSSSifSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfss KIÁLLÍTÁS Ügyes kezek szakköre és a többiek .' v járási lanacs ernoKiieiyeitese, mint saját tapasztalatát, mondta el a következőket: — A leányfalui Hableány Vendéglőben ültem, amikor a SiráLy hajóval svájci vendégek jöttek az étterembe. Enni akartak, s asztalokhoz telepedve, viszolyogva vették kezükbe a vendéglátónál újabban divatba jött alumínium evőeszközöket. Piszkos! Kérünk tiszta evőeszközt! — mondták és egymás után adták vissza a késeket, villákat, kanalakat. A felszolgálók rohantak a konyhába velük, ahol azután smirglizni kezdték az evőeszközöket. A külföldi vendégek a konyha előterében nézték a kapkodást, s az evőeszközök visszaérkeztével, szalvétáikba törölgették és mutatták, hogy most is fekete nyomokat hagynak. Kedves Vendéglátóipari Vállalat! Jól felfogott népgazdasági és idegenforgalmi érdekből nem lehetne az asztalra visz- szatenni a remélhetően még meglevő régi alpakka evőeszközöket? Szeretnénk, hogy svájciak és más külföldiek szívesen jöjjenek a mi vidékünkre. Tanévzáró hangverseny a zeneiskolában Természetes, hogy kissé elfogulta»: vagyunk a szentendrei gyermekekkel szemben. Kétségtelenül megállapítható azonban — tárgyilagos zeneértők szerint is —, hogy zeneiskolai növendékeink szép fejlődést mutatnak, s tanévzáró hangversenyeik is kellemes élményt jelentenek mindig. Szombaton este is megtelt a tanácsháza nagyterme, nemcsak boldog szülőkkel, hanem zeneértőkkel, zenekedvelőkkel. S nem bánták meg, hogy hall- : hatták a műsort. Persze, azt: restellem, hogy minden sze-1 replőt név szerint nem említ- i hetek meg, de hát harminckét! számból állott a műsor! Az első részben a nagyon; szépen induló kezdőket hal- \ lőttük, az elsőéves zongora, ] hegedű, gordonka és fagottos j tanítványokat. Kedvesek, te- i hetségesek voltak mindamy-: nyian. i A műsor nagy számai kö-; zött az előttünk már sok-sok j pódiumi szerepléséről ismert\ Libalegelő - parkban A Bükkös patak festői szép partján, az Egészségház közelében, kedves kis park létesült, zöld gyeppel és néhány paddal. Szívesen vették igénybe az arra sétálók, gyermekek és felnőttek egyaránt. Azonban a befektetett drága pénz ellenére rr„ már nemigen tudja betölteni hivatását ez a kis parkocska. Az Üttörő utcából ugyanis odahajtják ki libáikat, a „libatenyésztők”. A hangos had nagyon jól érzi ott magát. Persze, nemcsak a gyepet legelik le. hanem ellepik a padokat is. Nem túlságosan türelmes a libatulajdonosokka] szemben a Czweibert Margit, Egressy Zsuzsa, Győry Károly, Ambrózy György, Likó Júlia arattak vastapssal kísért sikert. A kellemes estéért külön köszönetét mondunk minden szereplőnek, tanárnak egyaránt. örömmel tapasztaltuk, hogy zeneiskolásaink évről évre szép fejlődésiről tesznek tanúbizonyságot. Ehhez csak gratulálni tudunk! <-th) j 1 2 1 í í r 1 s A „Jaguárországban” c. könyv első oldalán egy fiatal, 24 éves vadász képe néz velünk szembe. A brazíliai Ford- ültetvény mezőgazdásza: Molnár Gábor. Ma sötét szemüveggel, de még mindig életvidáman és mosolyogva állott olvasói elé ízbégen, a ma 59 éves vak író és utazó: Molnár Gábor. A százhúsz főnyi hallgatóság feszült csendben hallgatta az író őszintén feltárt, nagyszerű élményeit. Különös vonzása van Molnár Gábor előadásának. Ezt a varázst az igazsághoz hű ragaszkodása adja. A varázs akkor is érezhető, sőt talán még fokozódik is, mikor leleplezi a misztikumot, a képzelgést, mikor kiábrándít az igazsággal — a téves hiedelmekből. Mi Dél-Amerika legveszedelmesebb állata? A szúnyog — válaszolja mosolyogva. Ez terjeszti a maláriát, az elefan- tiázist... S folyt a szó, emlékek képe izzott. Lélegzetvisszafojtva hallgatták a robbanóanyag megmentésének történetét, melynek nagy ára volt: Molnár Gábor szemevilága. Természetszeretete és biztos tájékozottsága a biológiában, példaként állhat minden fiatal előtt. Könyvei, előadása — sok-sok földrajz- és biológiai órával felérnek. (m) j Városunkban június 18-án ! „Beat-kirándulás Szentend- i rén” címmel tánczenei sorozat ! indul, melynek első vendégei > az Atlantis együttes és szólis- ; tái lesznek. Erről a fellépésről | beszélgettünk Neményi Béláival, az együttes vezetőjével: j — Szeretnénk sikerrel be- ; mutatkozni a Dunakanyar fő- ! városában. Nehéz lesz régi ; hírnevünket visszaszerezni, 5 ugyanis valaki tudtunkon kí- ( vül Atlantis hangversenyre J hívta meg Káka, Leányfalu és t Dunabogdány lakóit. Nem tu- | dóm, mit éreztek a nézők, mi- j kor egy teljesen ismeretlen I együttes jelent meg helyet- i tünk. Az ilyen esetek zeneka- | runk hitelét erősen rontják, de ! remélem, hogy 18-án délelőtt S fél 10 órakor a „Beat-kirándu- | lás Szentendrén” című műsor- S ban, a szabadtéri moziban, ! nem az üres padoknak fogunk í játszani. Jó játékunkkal és ki- íváló szólistánkkal — Koncz \ Zsuzsa, Németh József és ; Gabriel de Souza — sok új hí- ! vet szeretnénk toborozni a ! beat-zenének. : Eddig a nyilatkozat: mi pe- í dig kíváncsian várjuk az igazi i Atlantis-együttes bemutatko- “zását nos úr kettőszáz darab süteményt osztatott ki közöttük, akiknek élelmezéséhez ezenfelül még Pistyur Mihály, Hu- gyec Györgyné és Vaskó János járult hozzá frissen szedett cseresznyével.” Felszabadulásunkig az egyházközségek erejükhöz mérten látták el oktatási feladatukat. A város képviselőtestülete, olykor-olykor méltányos- sági alapon nyújtott csak gazdasági segítséget. így az 1887. évi május tizenhatodiki képviselőtestületi jegyzőkönyvben ezt olvassuk: „Tuhárszky Ferenc r. kát. hitközségi elöljáró a r. kát. iskola és plébánia kitatarozásához téglamennyiség díjtalan kiutalványozását kéri." S a képviselőség határozata: „Az előterjesztett kérelemnek méltányosság szempontjából hely adatván, utasíttatik Pálfy Richárd gazdászati tanácsnok úr...” Ilyenekre is emlékezni kell, amikor most általános iskolás gyermekeink vidám ballagásaiban gyönyörködünk. Közülük ballagás után egyetlen egy sem megy cselédnek, háztartási alkalmazottnak! És egyetlen egy sem kénytelen köny- nyező szemmel kezet csókolni „egyes jótékony úrhölgyek” által ajándékba adott fejkendőért. Horváth Levente Mert ne felejtsük el, addig nég mozink sem volt. Az első, i Bogdány utcai mozi is csak 907-ben indult! 1907 novem- jerében olvasható: „A mozgófény képelőadások Huzsvik féle, volt vendéglő •pületében (a mai Vörös Had- ereg utcai Népbolt) a jövő va- árnap kezdődnek. Attól kezd- :e minden csütörtökön és va- árnap tartatnak előadások.” Zeneiskolánk sem volt akton „Magdics István tanító legedűtanitásait főtéri lakásán negkezdte, a tandíj havi négy corona.” Az én időmben a szentend- ei kisiskolások legnagyobb iröme az elmaradhatatlan ■•ztaravodai majálisok voltak, dézem az 1906. június harma- liki szentendrei újságból: „A szentendrei r. kát. fiúis- cola növendékei szerdán Óvi- :en majálist tartottak. A támlák Győré, Ivanits és Pfen- üng osztálytanítók vezetése ilatt példás rendben, énekelve vonultak ki a zöldbe, ahol a tápot nagy örömök között öltötték. Kada Mihály plébársssy///sss/ssssss//ssssssssss// A z én gyermekkoromban, tanév végeztével, csak a középiskolákban, gimnáziumokban ismerték a „ballagás” fogalmát. Kisvárosunk legmagasabb fokú iskolája a ref. egyház polgári iskolája volt, Szentendrén nem voltak hát ballagások. Most, hogy ragyogó arcú, jól öltözött vidám: gyermekek ballagását láthattam mindhárom általános iskolánkban, nap mint nap eszembe jutottak egykori elemi iskolánktól búcsúzó gyermektársaim. Ki § rongyokban, éhesen, ki job- ^ ban öltözötten, ünnepfényes $ vizsgák után szóródott szét a ^ világban. Ök is ballagtak, igaz, másképpen, mint a mi gyermekeink. A Szentendre és Vidéke Hírlapja 1906. január elsejei számában olvashatjuk: „Karácsonyi ajándék. A hercegprímás, a megyés püspök és egyes magánosok adományából a szentendrei római katolikus zárdanövendékek közül hatvan gyermeket ruháztak fel ruhával és ötvenet téli kendővel. Meglepő látványt nyújtott a tömeges gyermek- sereg elvonulása a zárdából, könnyező szemekkel, hálálkodva vitték otthonukba, amit egyesek jótékonyságából a zárda főnöknője közöttük szétosztott." Ilyen könnyes szemű „gyermekballagások” voltak akkoriban. Pedig többféle iskolánk volt, mint ma: katolikus, református, zsidó és “görögkeleti szerb iskolák. Nehogy az apró kisemberek „egészségtelenül keveredjenek egymással”. Egyedül ízbégen volt csak állami iskola. Egy tanítóval, a hat osztályra. És Schidló Bertalan izbégi állami igazgatótanító ténykedéséről már 1909 januárban olvashatjuk ugyanebben a szentendrei hírlapban : „Ez év január harmadikán alakította meg Schidló Bertalan igazgató-tanító az iskolával kapcsolatos ifjúsági egyesületet. Az egyesület célja, a tanköteles kort túlhaladott ifjak tisztességes, erkölcsös életmódhoz szoktatása.”
