Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-30 / 125. szám

1967. MÁJUS 30., KEDD 3 ÜLDÖGÉLŐ EMBEREK Hétköznap, délelőtt, munka­idő. Gyárakban, hivatalokban serényen — vagy kevésbé se­rényen — dolgoznak, s ahogy szívesen mondogatják, „meg­halni sincs idejük”. Kik azok, akik ráérnek ilyenkor üldö­gélni — bevallom, magam­nak is többször feltettem a kérdést, s hiszem, hogy má­sok is többször kérdezték ezt önmaguktól. Eszpresszók­ban. parkok padjain: üldö­gélő emberek. Kik lehetnek? Hűsítő szél a víz felől. Ka­tonás sorrendben sorakozó padok, teli emberekkel. Ápolt, szemre is tetszetős a váci Du- na-part. Legalábbis ez a ré­sze. Mert távolabb, a püspök- kert tövében a városi szemét­tel töltik fel az árteret, s ott fütölög a por, a terhűktől sza­baduló kocsik sűrűn váltják egymást. Itt csönd van, fel­frissülve tágul s szűkül, rit­mikusan a tüdő a jó levegőtől. — ... én megmondtam né­ki, bármit is ítéljen a tör­vény, nem eszik belőle. Apám nem azért görnyedt, hogy most néki legyen miből flan- cölni... Fekete ruhás, fejkendős idős parasztasszony. Padszom- szédja sűrű bólogatásokkal hallgatja. Rácz Károlyné Du­nakesziről jött be Vácra, a ' járásbíróságon van poros ügye, elhunyt testvére felesé­gével. A nyilvánosság lehe­tősége nemhogy feszélyezné, sokkal inkább ösztönzi: — ír­ja csak ki az újságba, hogy ... Sorolja, mi mindent kellene kiírnom” az újságba arról a másik asszonyról, aki „Pestről bérelt ügyvédet”, s aki leg­alább olyan szívóssággal kar­doskodik a por mellett, mint Ráczné. Padszomszédja ugyan­csak Dunakesziről jött, ám jó­val békésebb szándékkal: vá­sárolni. Miért nem Pestre, amikor az közelebb van? „It­ten jobban kiismerem ma- I gam.” Meg a fővárosban „ha­marosan ráförmednek az ilyen magamfajtára, ha csak tiblábol az üzletben”. Mindket­ten végeztek azzal, amit ter­veztek, s a félhármas vonatig — „a délit elszalasztottuk” *— üldögélnek itt a parton, be­szélgetnek. Téma van: a pör is, meg az is, mit lehet kapni, s mit nem az üzletekben ... — ... teljesen becsavaro­dott, ül, ül otthon, körülbás­tyázva könyvekkel, s azt hi­szi, hogy okos lesz. Tisztára kileffed, ha így folytatja, hát nem? A kislány bólogat, közben szemérmes mozdulatokkal igyekszik meghosszabbítani mini-szoknyája rövidke szö­vetét Gondolom, a mozdulat nekem, s nem a fiúnak szól... Egy kicsit megszeppennek, s a fiú vallja be, hogy „nagyon nem jó lenne”, ha úgy együtt szerepelne a nevük. Érettségi előtt állnak mindketten, ta­nulni jöttek ki a partra — alibiül hamar meglobogtat­ják előttem a könyveket, fü­zeteket —, de odahaza, meg talán a „suliban is zűr lenne”, i ha megtudnák, hogy együtt! voltak itt. Mert „csak vélet-i lenül” futottak össze, de „rög- i tön azt gondolnák" a felnőt- j tek... Nem is faggatom to-; vább őket. Én is készültem] érettségire valaha ... Kelletlen mozdulatokkal i húzza magához közelebb i nyűtt, zsírpecsétekkel, piszok- ] foltokkal tarkított vászontás- ] káját, s borostás arcát, a szá- ; jából áradó sörszagot számi- ] tásba véve már-már a tovább- ] állás mellett döntök, amikor j tüzet kér tőlem. Hullott dohá- nyú, girbe-gurba Kossuthot halász elő, krákogva fújja ki a füstöt, s mintha ezer év óta ismernénk egymást, nekem szögezi: — Tudna nekem egy jó állást? —■ Milyet? — Mindegy az, csak fizesse­nek. Meg szállás legyen. Előhúzza a munkakönyvét. „Nem vagyok én vándorma­dár” — mondja, s közben haj­togatja a lapokat. „Itt is fél évig voltam, s csak azért jöt­tem el, mert kiszúrtak velem”. Tovább lapoz. „Ez volt az utolsó helyem”. A pecsét a 31-es Építőipari Vállalaté, a dátum március 22. Eljött, mert más munkahelyre tették vol­na, s oda ő nem megy. Miért? ,J\lem volt kedvem.” Nyomós indok... Azóta nem dolgozott, illetve: „alkalmi ez-az mindig van." Mert tavasszal, nyáron könnyebb. ,^Sok a magános, építkeznek, nem kérdik, kön­net jöttem, csak megcsináljam, amit kell. És rögtön este fizet­lek.” Reggel érkezett Vácra, sze­rencsét próbálni, de „söröztem egy kicsit a restiben.” És most „szellőzik". Ésszel élő ember: .,olyanok ezek a felvételisek, hogyha megérzik rajtam a sör­szagot, rögtön nemet integet­nek.” Egy óra felé jár. Alig­ha hiszem, hogy ma már be­lép bármelyik gyár kapuján... zetése, s ezért nem tudja, hogy menjen-e dolgozni, vagy ma­radjon otthon, míg a kisfiú legalább két-három éves nem lesz? Gyöngéd mozdulatokkal Igazgatja el a pici feje alatt a pólya anyagát. Nevető kék szempár néz rá, a valószínűt- lenül pici ujjak külön életet élnek, szünet nélkül mozog­nak. Auer Sándomé két hó­napja szülte meg Tibor nevű kisfiát. Minden nap — persze, ha ilyen jó idő van, mint ma — kijönnek a partra, legalább egy órát. „Vizes a lakás, sötét, az udvarra meg nem merem i kitolni a kocsiban, mert ott ugrálnak a nagyobbacska gye­rekek, s föllökhetik, kiborít­ják.” A fiatalasszonyka mdndösz- sze tizenkilenc éves, tavaly érettségizett, rögtön férjhez ment, s a trónörökös az es­küvő utáni kilencedik hónap­ban menetrendszerűen megér­kezett. Férje Újpesten, az erő­műben dolgozik, elég jó a fi­Király István mérges. Ba­lassagyarmatról „jött le”, ahogy mondja, de ismerősét nem találta otthon. „Pedig egy nap szabadságot vettem ki miatta, s leleveleztem vele. Hát nem disznóság, kérem?" Különben ismerősével valami haszonbérleti ügyben van be­széde, „ami úgy látszik, kelle­metlen a számára, ezért mehe­tett el direkt”. ötszáz négy­szögöl gyümölcsös a bérlet, Király István tulajdona, „de nem sok a köszönet benne. Nincs ott az ember, mondani meg azt mondanak neki, amit akarnak. Hát nem? Horniét tudjam, hogy tényleg annyi termést szedtek le, amennyit megírnak? És ha a kétszere­sét? Az ilyen ügylet persze biza­lom kérdése, de mint Király mondja, „örülni kell ebben a városban, ha akad vállalója”. És sorolja? hogy hányféle ke­reskedhet a váci ember, „nincs rászorulva a földmű­velésre”. Miért nem adja el? „Kell valami az ember há­ta mögött. Ha nagyon meg­szorul, ha nagy baj esik vele, akkor van mihöz nyúlnia. Ar­ra tartogatom, hisz? elmúlot­tam ötvenesztendös, s ilyen­kor már jobban tart a sorstól, bajtól az ember”. Indul is, hátha azóta hazaérkezett bér­leje. „Ha nem, olyan levelet hagyok ott neki, hogy nem köszöni meg” .,. KlSZ-küldöttgyűlések a gödöllői járásban és a városban Védnökség a munkába lépő fiatalok felett Szombaton délelőtt tartot­ták küldöttgyűlésüket a KISZ VII. kongresszusára készülő alapszervezetek a gödöllői já­rásban és Gödöllő városában. Az agráregyetem impozáns előadótermében virágdíszes asztalok mellett az alapszerve­zetek 111 küldötte és 22 meg­hívott vendége foglalt helyet. Dolányi Sándor, a járási KISZ-titkár beszámolójában a mezőgazdasági és üzemi fiata­lok életéről beszélt. Általában helytállnak a munkában, de a mezőgazdaságban dolgozók helyzete még nem kielégítő. A jövő politikai feladata lesz — mondotta —, hogy a szakmunkásképzés és a tsz-vezctés szemléletének megváltozása folytán ezen javítani lehessen. * Kiemelte, hogy a legutóbbi ta­nácsi választások során a já­rásban 58 KISZ-tag nyerte el a választók bizalmát és beke­rült a tanácsokba. A beszámoló után 35-en mondták el véleményüket. Horváth János Aszódról az if­júság hazafias neveléséről, Mihály István járási rendőr- kapitány az új szocialista er­kölcsről beszélt. Rékay Pál, Verseg küldötte azt elemezte, miért nem találja sok fiatal agrárértelmiségi a helyét a fa­luban. Varga János vácszent­lászlói KISZ-titkár az alap- szervezeti élet nehézségeit is­mertette. A Hazai Fésűsfonó­gyár KISZ-szervezete a Nagy Októberi Forradalom 50. év­fordulója tiszteletére bejelen­tette, hogy védnökséget vállalnak az új, most munkába lépő fia­talok felett. A városi KlSZ-alapszerveze­tek gyűlésüket a járási tanács nagytermében tartották. A titkári beszámoló után tizen­öten jelentkeztek szólásra. Puskás József városi KISZ-tit- kár kérte felmentését, amit a küldöttgyűlés elfogadott és he­lyette Mérey Tibort, a Ganz Árammérőgyár fiatal gépész­mérnökét bízták meg a titká­ri teendők ellátásával. Társadalmi óvoda Felsősödön Szombaton délután, vasár­nap pedig reggeltől estig az óvodában asszonyok és fér­fiak dolgoztak Felsőgödön. S ahogy ezúttal máskor sem csak a szó szoros értelmében érdekelted vesznek részt a munkában. Végtére óvodás­korú gyerekek nem áshatják ki egy épület alapját. Már­pedig ez a felsőgödi építkezés nekik készül, az óvodát bő­vítik még egy teremmel. Két teremben működik az óvoda, de hatvan apróságnál több nem fér el benne. Sok­kal több hely kellene, még legalább negyven az igény­lők száma. A járási és közsé­gi tanács, meg a lakosság, sőt, a helybeli ktsz, összefog­tak tehát és októberre meg­építik az óvoda harmadik ter­mét, hogy ezzel úgy-ahogy megoldják a kisgyerekek problémáját. Azért változatla­nul szükség lesz a múlt ősz­szel létesült „magánóvodára”, amit a felsőgödiek társadalmi óvodának neveznek. Ugyanis a társadalom, helyesebben 22 piciny gyerek szülei a maguk erejéből létesítették és tart­ják fenn. Persze, az igazi óvodában mégis jobb lenne, de a ma­gánóvoda fenntartói ezt a kevés helyet a szegényebb szülők picinyeinek engedik át. Ezzel is bebizonyítják, hogy van bennük közösségi érzés. Méginkább azonban az­zal, hogy a „társadalmi óvo­dások” szülei csaknem vala­mennyien vállaltak társadal­mi munkát az óvoda építésé­nél. Elmúlt egy óra, fogynak a padokon ülők. Vonathoz, busz­hoz indulnak, vagy éppen a szomszédba csak, ebédre. Mint Fehér Kálmán bácsi, akiért most érkezett meg a felesége, s nógatja viccesen: „gyere már gyorsabban, úgy­mint utánam jöttél — negy­ven esztendeje ...” Letelep­szem magam is egy padra, s rendezgetni kezdem jegyzetei­met, kik is az üldögélő embe­rek? S mivel nincsenek kivé­telek, a jegyzetek végére oda­írom: plusz egy papírjait né­zegető újságíró. A neve: M. O. Gyermeknap - Budapesten AZ EGÉSZ OR­SZÁGBAN VI­DÁM MŰSOROK­KAL. VETÉLKE­DŐKKEL ÜNNE­PELTÉK VASÁR­NAP A GYERE­KEK A GYER­MEKNAPOT. BU­DAPESTEN IS VÁLTOZATOS PROGRAM SZÓ­RAKOZTATTA A KICSINYEKET. FELVÉTELÜN­KÖN A ROLLER­VERSENY RÉSZTVEVŐI. 1. A nő Vízszintes: négy ^ Odamegyek a pulthoz, kérek ^ valamit, a nő adja és közben S sír. Szeme duzzadt, orra vö- 5 rös, régen sírhat már. S — Mi a baj ? — kérdem. ^ Egy hete ismerem és ez köte- ^ lez. . ^ Belekezd. A férje..., a lá- ^ nya ..., a kisfia ... ^ — Ez tényleg sok egy em­^ bernek — mondom, de sze- i mem már keresi a kártya- t; partnereket. Nehéz napom ^ volt, sok panaszt végighall- ^ gattam, most agyam és ideg- ^ rendszerem védekezik a túl- ^ terheléssel szemben. Este van, ^ jó volna kikapcsolódni, játsza- ^ ni, veszekedni a partnerekkel, * hogy rosszul játszottak. Nem S lehet, itt egy síró nő élete tel- ^ jes drámájával. ^ Mondok kedvesen néhány § banalitást, hogy azért az élet ^ mégis csak szép, meg aztán... ^ — Vigyázzon! Jön a Frici! ^ -v vág közbe izgatottan, és ^ szemlátomást félve a nő. i — Hát az ki? — kérdem $ vissza. $ — Együtt járunk — mondja ^ természetes mosollyal. ^ — És miért kell vigyáznom ^ ettől a l'ricitől? ^ — Féltékeny magára. Már ^ látott bennünket együtt be- í szélgetni. S — Igazán ? ... — hüledezek. % Már a harmadik piros ulti- ^ mómat fogják el és még mindig ^ nem értem: a férjet, a gyer- ^ mekeket, a hatalmas könnye­zi két — és Fricit. | ___________________ | i 2 Az orvosság | Elmegyek az orvoshoz, jön § a kollégám is. Mérik a vér­szarni- s KŐMŰVES, ÁCS. BURKOLÓ. TETŐFEDŐ, VILLANY­SZERELŐ SZAKMARBAN. Jelentkezés: Iskolai lelentke- zésl lappal személyesen vaqy postán. Budapesti lakás, vaqy napi bejárás szükséges. Foq- lalkoztatás tancsoportokban. Munkaruhát, étkezést biztosí­tunk. Jelentkezés: ÁPRILIS 4 KTSZ Bp. Vili., Auróra u. 23. I 4. Az ital | Édesapa vasárnap délután keresztrejtvényt fejtett. _Alár majdnem befejezte, amikor a problémához érkezett. , Függő­leges 16. ital, három betű — így szól a feladvány. Azonnal beírta, hogy bor. Azután gyor­san kiradírozta, mert összeol­vasva a vízszintessel, nena stimmelt a szöveg. — Igen — mondta félhango­san — nem bor, hanem rum. Ez sem volt jó. — Igaz is, ki iszik ilyenkor Magyarországon rumot? Elő­ször is meleg van, más rész­ről megírták, hogy a rum árt a látóidegeknek és nyomorba dönt. Csak nem fognak a ke­resztrejtvény szerkesztői a rumnak propagandát csinálni? A rumot is kiradírozta. — Aha — mormogta újból a felfedezés édes gyönyörével — nem bor, nem rum, hanem sör. A sör is három betű, ital és ilyen melegben csak sört le­het inni, finom, kemény habú, pincehideg sört. — Apád sört kért, hozd ki a jégszekrényből, kisfiam — szólt a felesége, aki félálom­ban ott pdhegett a rekamién, de idegrendszere most is szol­gálatban volt, mint az őrtálló katonáé. — Ez sem jó! Tehát: a bor nem jó, a rum nem jó, a sör nem jó, viszont a pálinka, ko­nyak és pezsgő az sokkal több betű. — Pezsgő nincs itthon, édes kisfiam. Ne haragudj, de azt nem mondtad szombaton — motyogta az asszony. — Ital, három betű? Hát akkor mi a fészkes fene lehet az? — Víz — szólt a kisfiú, sö­rösüveggel a kezében. — Az ám, a víz, az is ital... Suha Andor mindegy, folytatnom kell”, gondolta magában. — A régi gazdasági mecha­nizmusunk, tehát a régi mo­dell megbukott... Józsi ismét rángatta a nya­kát, az előadó szép csend­ben elkezdett izzadni. — Üjat akarunk, előrelépni, de nem kapitalista modellt. I Szeme megbabonázva me­redt a szakemberre. A pára, amely egész testét elöntötte, hideg volt. Szája kiszáradt, a gyakran fogyasztott víz sem oldotta görcsét. „Miért kell ilyen nyilvá­nosan, tüntetőén csinálni. Elő­ször is a barátom, azonkívül tiszteletlenség. Ha nem tet­szik amit mondok mondja el a végén, négyszemközt. Elvég­re elvtársak is vagyunk”, ker­gették agyában egymást a gondolatok. Már maga sem tudta, mit beszél, milyen gondolatot feje­zett be és milyent hagyott nyitva, éppen ezért előadása kínosan hosszúra nyúlt, csak a harmadik órában tudta be­fejezni. — Vállalnunk kell a rizikót — mondta üresen kongó pá­tosszal és leült. Szétszéledtek. Az előadó megkérte Józsit, igyon meg vele a közeli presszóban egy feketét. Leültek a füstös -he­lyiségben és a nőkről beszél­gettek. „Az a fekete csinos” — mondta az előadó és Józsi he­lyeselt. Közben kutyául rán­gatta a nyakát megint. — Édes Józsikám, nem ér­tem. Ha egyetértesz, hogy az a fekete nő csinos, akkor miért rángatod jobbra és balra a nyakadat, fejedet? — Nyakcsigolya-meszesedé- sem van. A rángatódzás ön­kéntelen, bár enyhít valamit a nyomáson — mondta ártatlan szemmel Józsi, a szakember. nyomásom, száznyolcvan! Szép dolog! Kezd cserben­hagyni a fizikumom. Aztán rádöbbenek, ez igazságtalan­ság: időnként én hagyom cserben őt. Nézem a barátom, sápado- zik. Azt mondja, az övét ne mérjék, csak írjon fel a dok­tor úr neki is Rausedilt. — Hozom én mind a ket­tőnkét — mondja az utcán —, te nyugodtan menj vissza a hivatalba, öt perc múlva ott vagyok. Visszamegyek. Fél ötkor eszembe jut: nem jött még Nem baj, holnap se késő, ki tudja, mióta magas a vér­nyomásom, egy napot már kibírok valahogy. Másnap péntek, akkor sem jön. A tit­kárságon azt mondják, ki­szállt vidékre. Ez jó, gondo­lom, bár a lelki ismeret... Szombaton délben odajön hozzám egy fiatal kolléga, arcán bűnbánó mosoly, kér, hogy ne haragudjak. — Nem értem, kérlek, miért kellene... —- meglátom kezé­ben az orvosságot, s kezdem érteni. — Szőnyeget vásároltunk és (én segítettem hazavinni Jó­zsi bátyámnak. Tudod, a kis­üsti, az volt a baj. Sok volt belőle és mind megittuk. Jó­zsi kért, hogy másnap hoz­zam be az orvosságot, mert ő vidékre utazik, viszont más­nap nekem is megugrott a vérnyomásom, úgy éreztem, elpárolgott az egész vércuk­rom. Nem tudtam bejönni. — Láttad te, öcskös, azt a filmet: „Ha a világon minden­ki ilyen volna”? Abban is egy orvosságról volt szó, ha jól emlékszem. Csakhogy abban a történetben távolságokat és országhatárokat legyőzve idő­ben vitték a gyógyszert... — Nem. láttam, Béla bá­tyám, én még fiatal vagyok — szólt bűnbánóan. | 3. A félreértés | A szakemberek már körül­ülték az asztalt, amikor az előadó megérkezett. Itt mind­annyian jól ismerték egymást, az előadót is és az előadó őket. — Hát akkor elkezdjük elv- társak. — Azok bólintottak. — Az új gazdasági mecha­nizmusban a piac — kezdte, azután vizet ivott, lassan, ki­mérten. Közben a homlokát ráncolta és azon gondolko­dott, hogy is folytassa. Marha­ság volt idejönnie. De jó len­ne ezt símán, blama nélkül megúszni. Nem készült, papír­jai sincsenek. Ráadásul éjsza­ka kimaradt, zúg a feje, kép­telen koncentrálni. És itt ül­nek vele szemben a szakembe­rek, akiket ő irányít és akik tőle várják az igét. Ismét ne­kiveselkedett. — Az értéktörvény hatására a dolgok nálunk is másképp alakulnak... Józsi a legrégibb és legjobb szakember megrántotta jobbra is, balra is, a nyakát. Az elő­adó azonnal észrevette. „Ez a legdörzsöltebb közöt­tük, ez a Jóska máris rájött, nem készültem, hasalok. No

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom