Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-30 / 125. szám

4 ^^Mírtap 1967. MÁJUS 30., KEDD ÜNNEPI KÖNYVHÉT 67. Régen várt kiadványok a külföldi szépirodalom választékában TÖBB ÉRDEKESSÉG A FIATALABB KOROSZTÁLYNAK Sokszínű, változatos prog­rammal szerepelnek a kiüíöldi költők és írók alkotásait meg­jelentető kiadóink a könyv­héten. A sok éves hagyomá­nyoknak megfelelően olyan reprezentatív kiadványokat juttatnak el az idei ünnepi al­kalommal is a közönséghez, amelyek a világirodalom él­vonalába tartoznak. T]yen például mindenekelőtt az alkotóereje teljében már­tírhalált halt, világhírű spa­nyol költő, Federico Garcia Lorca nagyszabású életműve, mely a Helikon Klasszikusok sorozatában jelenik meg, két kötetben, majdnem 1500 olda­lon. Régi hiányt pótol a ha­zánkban szintén népszerű Paul Eluardnak, a haladó francia költészet vezéralakjának Nap­palunknál jobb az éjszakánk címmel megjelent versesköte­te, mely a Helikon Liliput- sorozatában, Hincz Gyula il­lusztrációival díszítve látott napvilágot. Ugyancsak a mo­dem világlíra egyik kimagas­ló képviselőjét szólaltatja meg magyarul az ünnepi könyvhé­ten megjelenő harmadik kül­földi verseskötet is, mely Kar- diogram címmel Eduardos Miezelaitis, Lenin-díjas szov­jet—litván költő válogatott verseit foglalja együvé. A szépprózai kötetek közt szintén egy sor válogatott ér­dekesség szerez majd örömet a szép könyvek kedvelőinek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő ötvenedik évfordulója alkalmából kiad­ják Jelenő Drabkina A jégme­ző hősei című - dokumentum­regényét a kronstadti ellenfor­radalmi lázadás mozgalmas napjairól. Drabkina kora if­júságától kezdve részvevője és szemtanúja volt a forradalom eseményeinek, a nagy átala- __ kulásnak. A közelgő jubileum j? alkalmából lát napvilágot a S mai szovjet irodalom egyik út- § törő képviselőjének, Leonyid ^ Leonovnak A csavargó című ^ kötete: kilenc ifjúkori elbe- ^ szélése, melyek sajátos tükrei ^ az októberi forradalom utáni ^ esztendők izgalmas életanya- ^ gának. A szovjet irodalom ^ még két kötettel szerepel ^ egyébként a könyvhéten: a i szovjet írók új elbeszéléseivel s és Konsztantyin Szimonov há- \ borús naplójával. Régen várt kiadványoknak ^ örvendezhetnek a német nyel- ^ vű irodalom kedvelői is. A könyvhétre jelenik meg ugyan- 8 is Szöllősy Klára fordításában S Thomas Mann öregkori nagy ^ alkotása, a Doctor Faustus, ^ mely mindmáig egyik legna- ^ gyobb szabású, monumentális ^ művészi általánosítása a de- ^ mokrácia és fasizmus proble- ^ matúrájának. S a huszadik i mutat be a költői, folklori&z- tikus mítoszokkal és szimbó­lumokkal áthatott széppróza sajátos eszközeivel. Az Olvasók fiatalabb kor­osztályai számára is több ér­dekességet tartogat az idei könyvhét. Az ő figyelmükre tarthat számot például Jerzy StaiL'inski lengyel író Pingvin című regénye, mely a mai Varsó ifjúságának problémák­ban, ellentmondásokban és eredményekben egyaránt gaz­dag hétköznapjairól ad képet. A prózairodalom legfiatalabb kedvelőihez szól végül a Tán­coskedvű Tűztündér: váloga­tás a világirodalom legszebb tündérmeséiből, Andersen, Hauff, Perrault és még sok más alkotásaiból. AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT ELSŐ NAPJAI (Tudósítónktól): Kedves eseménnyel kezdő­dött Vácott az idei ünnepi könyvhét. A Dunamenti Ce­ment- és Mészmű bejáratánál állandó jellegű, önálló köny­vesboltot adtak • át rendelteté­sének. Jászberényi József, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgatója mondott avatóbeszédet, majd a DCM igazgatója vette át az új léte­sítményt Szombat reggelre állt a Bí­ró Ádám grafikusművész ter­vezte könyvsátor a Lenin út és a Széchenyi utca sarkán. Jutott bele valamennyi újdon­ságból. Sokan keresték a 10 forintos József Attila-kötetet és az Olcsó Könyvtár tetsze­tős indítópéldányait A MNK Zalka Máté boltjá­nak kirakata keltett indokolt feltűnést és érdeklődést. Berg- hoffer Róbert — a világot be­járt iparművész — modem tervezésű könyvtablót szer­kesztett. Vácott készítette el ennek prototípusát Ha meg­nyeri a közönség tetszését, or­szágszerte bevezetik. Az üz­letben a sláger: Berkesi And­rás új regénye és a Magvető Körkép 1967 című novelláskö- tete. Üzemi jelentés: A Fortéban szombaton hatezer forint érté­kű könyvújdonság talált gaz­dára. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában új, megfe­lelő helyiséget kapott a könyv­bizományos. Á Kötöttárugyár­ban Egy könyv — egy ember jelszóval szeretnék megnyerni az ünnepi héten az újdonsá­goknak a nagy textilüzem va­lamennyi dolgozóját. (P. r.) Tizenhat aranyérem Szép Pest megyei sikerekkel ért véget a Gárdonyi Géza diáknapok Egerben. Az egri diákok a megnyitó napján, este, történelmi játékot mutat­tak be a vár falai között, reflektorok fényében és tűzijá­ték közepette. Négy napon át minden reggel megjelent és beszámolt az eseményekről, a versenyekről a diáknapok al­kalmából kiadott újság. i Tizenkét kategóriában ver­senyeztek Pest megye képvise­lői s 16 aranyérmet, 12 ezüstöt és 13 bronzot hoztak haza. Az 5 aranyérmes szavaló közül kettő Pest megyei volt: Bálint Ágnes ceglédi, és Kármán Éva nagykátai gimnazista. Arany­érmet nyert Heller Antal, fóti tenorkürtös. Zongorán Raksá- nyi Ildikó és Hacheleva Lud­milla ceglédi gimnazisták kap­tak aranyérmet. Az énekkari kategóriában a szentendrei gimnázium együttese és a váci Sztáron Sándor gimnázium kamarakórusa, a kamarazene- karok között pedig az abonyi gimnázium két zenekara ka­pott aranyérmet. A verspályá­zaton Horváth Katalin fóti diák lett az első. a néprajzi pályázaton Dudás László rác­kevei gimnazista, a fotópályá­zaton ifj. Tóth István ceglé­di ipari tanuló, a képzőművé­szeti pályázaton Banger Fe­renc és a Fóti Gyermekváros képzőművészeti köre nyert aranyérmet. „Csokomii-pajta“ A hajdúhadházi szőlőkben régi, nádfedeles épület áll, amelyben többször járt ven­dégként Csokonai Vitéz Mi­hály. A „Csokonai-pajta” né­ven ismert épületet kis múze­ummá alakítják át, s benne a szőlőművelés és bortermelés régi eszközeit állítják ki. A Maj-expressz első útja Az új menetrend életbelépé­sével vasárnap tette meg első „hivatalos” útját Budapest és Nyíregyháza között a Tokaj- expressz. A nyolc kocsiból álló azúrkék színű, villamos- mozdonnyal vontatott szerel­vény menetrend szerint érke­zett Miskolcra, s folytatta út­ját Tokajba, illetve Nyíregy­házára. A 270 kilométeres tá­vot, menetrend szerint, 176 perc alatt futotta be. Nyolcféle jugoszláviai társasutazást szervez az IBUSZ Az IBUSZ a legrégibb és a legnagyobb jugoszláv iro­dával, a PUTNIK-kal, közös sajtótájékoztatót rendezett hétfőn a Magyar Sajtó Házá­ban. A PUTNIK igazgatója egyebek között elmondotta, hogy a jugoszláv idegenfor­galom évről évre mintegy 25 —30 százalékkal növekszik. Tavaly 3,5 millió külföldi töltött rövidébb-hosszabb időt Jugoszláviában. Az IBUSZ a jugoszláv uta­zási irodával együttműködve az idén mintegy nyolcféle ju­goszláviai társasutazást szer­vez, amelyeken a tavalyi lét­szám több mint kétszerese, 22 000 fő vehet részt. Július­tól szeptemberig egyebek kö­zött Opatijába, Lovranba, az Lsztria-félszigetre, Splitbe in­dít turistacsoportokat az IBUSZ, amely még két jugo­szláviai körutazást is szer­vez. A jó együttműködés nyo­mán az IBUSZ kívánságára az egyéni útlevéllel utazók el­szállásolásáról, programja DÉLUTÁN Foto: Kotroczó ról is gondoskodik. 'ssssssfss/fsssssssssssss/sssfss/ss/sssssss/ssss/ssssssssfsfsssfsssss/ssss/sss/sfs7ss/sssssss/sssfs/ssf/sfs/sj'sss/sssssfs/s/sf/sssf/yss.rfssfs/sr/s/ssfss///s/s/sss///s//fssfr/sfss/rrsfsffrs//ffss///ss/ffsssssssf/sssss/ssss/j* lehet BEJÖTT HOZZAM EGÍ EMBER retten területét mutatja be az Európa Kiadó Dekameron- ^ sorozatában megjelenő Mai s osztrák elbeszélők. A kötetben ^ Rilke, Stefan Zweig, Werfel, $ Hoffmannstahl, Doderer, Rein- ^ hard Federmann, Peter von § Tramin, Milo Dór és Jakov ^ Lind alkotásai szerepelnek ^ magasszínvonalú válogatásban ^ és fordításban. & A kalandos-izgalmas hábo- ^ rús regények kedvelői számá- $ ra jelentetik meg Marcello ^ Venturi Fehér zászló Kefaló- ^ nia felett című regényét. A ^ népszerű olasz író e regényé- ^ ben egy görög szigeten álló- ^ másozó olasz katonai egység ^ tragikus sorsát jeleníti meg. ^ Üjabb nemzeti szabadságküz- delem mozgalmas eseményeit kelti életre Pierre Boulle Híd s a Kwai folyón című regénye. § Az ismert francia szerző éve- ^ kig dolgozott Malájföldön ^ mint katona, majd mint a tit- ^ kosszolgálat tagja, s írásban ^ személyes emlékeit eleveníti ^ fel az izgalom és a fantázia, a ^ kaland és a humor méltán ^ népszerű eszközeivel. A ^ könyvhétre adták ki a haladó ^ brazil irodalom nagy alakjá- ^ nak, Jorge Amadónak Az éj- ^ szaka pásztorai című új köte- ^ tét, mely egy nálunk kevéssé | ismert, egzotikus népi világot ^ — Bejött egy ember hozzám. Nem volt senki a titkárságon, mert ezek is futkosnak össze-vissza, sok­szor hosszú percekig csöng a telefon, s nem veszi fel a kutya sem, keres­hetnek a minisztériumból, az atya­úristentől, jelenthetnék, hogy ég a fél üzem, de hát, nincsen kapcsolás. Mert nincsen itt a titkár, nincs itt a titkárnő sem, én meg ülök a párná­zott ajtó mögött, s hallom, ahogy — mintha nagyon messze lenne — csi­lingel, csöng a telefon. Na, mindegy, nem erről akarok beszélni. Bejött az az ember, sötét foltokat rajzolt az olaj meg a maszat a kezeslábasára, a bal térdén jókora szakadás volt a szöveten, kilátszott alóla a fehér bő­re. Bejött, megállt néhány lépésre az asztalomtól, s azt kérdezte, ugye, maga az igazgató. Bólintottam csak, s hazudnék, ha azt állítanám, hogy különösebben érdekelt, mit akart. Sajnos, ilyen fásult az ember, de nézze: ott volt előttem a miniszté­rium felszólító levele, azonnali iga­zoló jelentésre, hogy ugyan a félévi tervet teljesítettük, de miért marad­tunk el ezzel és ezzel az exportszál­lítással, holott az fontos népgazdasá­gi érdek? Legszívesebben felvettem volna a telefoht, hogy azt mondjam, a kutya ... neki, ti tudjátok a leg­jobban, hogy elvittétek februárban tőlem a másfél tonna rézlemezt, va­lahová, az isten se’ tudja, hová, hogy valami rést, gátszakadást be­tömjetek vele, amit a ti kapkodáso­tok okozott valamelyik üzemben, s ezért nem teljesítettem az exporto­mat. Értitek? Persze, nem értették volna, mert hol vannak ők már a februártól, meg a rézlemeztől, rég elfelejtették, csak azt tudják szá- montartani, hogy ezek, no, lám, nem teljesítették az exporttervüket. Ezek. A stilus az ember. Nehogy azt higy- gye, hogy minisztérium-ellenes va­gyok. Csak elkap olykor a harctéri idegesség, amikor két esztendeje még egyetemi padot koptató tacs­kók idejönnek nekem, s persze ud­variasan, tisztelettel, oktatni kezde­nek, hogy „de, kérlek, hiszen az le­hetetlen, hogy ilyen fontos népgaz­dasági érdeket...” Érti? ötezer em­berrel dolgozunk, a géppark hatvan százaléka húsz évnél idősebb, s ak­kor ... Na, megint másról beszélek. Az az ember. — Bólintottam, fáradtan, mérge­sen, igazoló jelentést kell diktálnom, s most itt ez az ember. Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor azt mondta: stimmel. Láttam néhány­szor az elnökségben, az április ne- gyediki, meg a május elsejei ünnep­ségen. Jól tud beszélni — mondta, s kicsit gúnyosan elhúzta a száját. Mit akar tőlem? Néztem, s ahogy látta, figyelem, kicsit elbizonytalanodott. Helyet mutattam neki, de a ruhájá­ra bökött, s ezzel el is intézte. Nem fogja bepiszkítani a kárpitot. Állt. Azután megkérdezte: ugye, nem tudja, miért jöttem fel? — Nyert — mondtam, erre köze­lebb jött, cigaretta után kaparászott a zsebében, eléje toltam a dobozt, tele jó fajta tabakkal, zavarba jött, láttam, nem altar közéjük túrni az olajos kezével. Köszönöm, biccentett, s előhalászta a gyűrött Kossuth-cso- magját. A szájával húzott ki egyet belőle, ahogy ezt a piszkos munkát végző emberek szokták, jól tudom, magam is így húzkodtam vagy tíz esztendeig. De az már régen volt. Intettem, mondja már, mi hozta ide. — Azért jöttem — mondta —, mert ki vagyok rúgva. A lemezkivá- góban dolgozom, nem tudom, sejti-e, merre van? Tetszett nekem a szem­telensége. Én is ilyen voltam, meg vagyok is, amikor feszít a méreg. Szeretem a hegyes nyelvű embere­ket, csak ott csípjenek, ahol kell. Szólni akartam, de intett, hogy még nem fejezte be. Kirúgott a főműve­zetőm — folytatta —, a Bakcsányi szaktárs. Mármint a szokás mondat­ja ezt velem, mert különben szak­társa a fészkes fenének. Kitettek már engem szépen innét, onnét meg csúnyán kirugdaltak. Jól van, ezt még nem szívom mellre, az ember megszokja, hogy ha túl sűrűn nyitó- gatja a száját, előbb-utóbb a huzat magamagát is elsodorhatja. Itt azért mégiscsak lenyomtam négy eszten­dőt. Ez is valami. Meg az is, hogy nem Bakcsányinak mondtam, te ilyen olyan gazember, ezzel is, meg azzal is kivételezel, ezzel, meg azzal a nővel is szemtelenkedsz, hanem csupán annyit mondtam, hogy nem vagyok hajlandó csalni. — Erre már azután tágra nyitot­tam a szemem. Mit nem hajlandó? Csalni? Igen — bólintott az ember. Bakcsányi kiadta, hogy a nulla ket­tes lemezből kell vágni. Felrakják nekem az ollóhoz, odastószolják az asztalra, amikor látom, hogy redves az egész. Selejt. Ebből nem semmit csinálni. Csak vacakot, amit a félkész-szereidében töméntelen krucifiksz közepette félrehajigál- nak. És keresni kezdik, ki volt az a marha, aki ilyen lemezből leszabta? Hát, engem ne emlegessen senki, a mamámat meg végképp ne. Mondom a művezetőnek, a Karcsinak, mi van. Erre a szemembe vigyorog, hogy tudja. Tudod? Hát, persze, nem volt más lemez benn az anyagraktárban nulla kettesből, csak ez. A lelkész­nek meg kell. Nahát akkor? Sürgős munka. De hát selejt! Erre Karcsi: csináld, a többi nem a te dolgod. Nem? Hát az atyaisten se’ törődik itt semmivel?! Csak a nyakunkról lemenjen? Odaát már a gát is lesza­kadhat, minden? Mi átadtuk, a töb­bivel rágódjon a másik marha a szomszédban? Hát az nem ugyan­olyan olajos ülepű, mint én? Akkor már ordítottam, mert a legszíveseb­ben a gégéjét szorongatnám az ilyes­féle embernek. Erre odajön a Bak­csányi. Persze, a Karcsit kérdezi, nem engem. Az meg leadja a süket szöveget, hogy én akadékoskodom, meg hasonló. Bajba keverem a le­mezkivágó műhelyt, pedig itt ilyes­mire még nem volt példa ... Bak­csányi rámförmed, hogy kezdjem. Én bizony nem. Ebből az anyagból nem. Ez az egész selejt. Mire az a senki­házi, ordítani kezd: mars innét, munkamegtagadás, azonnal tűnjön el, holnap jöjjön be a könyvéért, mit merészel, az egész ügy különben is utasításra megy, mert a fődiszpé­cser mondta, hogy ha nincs más, hát ezt a lemezt kell felszabni... — Otthagytam azt a ..., szóval a főművezetőt. Mentem a fődiszpécser­hez. Azt se’ tudtam, hol az irodája, mert a magamfajta nem szaladgá­lással tölti az idejét a gyárban. Azért megleltem. Mondom annak is, mi van, illetve volt. Sima úriember az, annyi biztos, dörzsölgette a kezét, meg a nyakkendőjét igazgatta, hogy így elvtárs, úgy elvtárs, vannak ob­jektív nehézségek ... Vele is ősszel vesztem. Bolond itt mindenki? Hát kit akarunk becsapni? önmagunkat? A félkészszerelde úgyse’ építi be. Nem? Dehogynem! Sőt, a készre- szerelde is. Az átvevő is átveszi. El­viszik, kiderül, hogy hibás. Elismeri a gyár, s cserél. Mert addigra meg­jön a megfelelő minőségű lemez! Hát nem értem? — Legszívesebben az asztalba vertem volna azt a mosolygó képét. Amikor látta, hogy szétvág a méreg, gyorsan kinyögte, hogy ő a termelési főosztálytól kapta az utasítást, s ha­mar kitessékelt. No, nem nyújtom tovább. Oda is elmentem, mert az én időmbe ez már belefér, úgyis ki­rúgtak, nekem már nincs veszteni­valóm. Ott csak a titkárnőig jutat­tam, mert „a főosztályvezető elvtárs tárgyal” csicseregte, s arra, hogy megvárom, csak nevetett. Estig tár­gyal, mondta, s közben kölnit rakott az ujjahegyével a füle mögé. Nyel­tem egyet, s mondtam, hogy kisasz- szony — régen lehetett már az — kérem, csak annyi kellene ... Erre az öreglány szive egyből felpuhult, s elcsicseregte, hogy igen, tudja, per­sze, hiszen ő telefonált Sumi elv­társnak, mármint a fődiszpécsernek. Meg is mutatta a füzetében a fel­jegyzést, miszerint „közölve Sumi e.-al 9,15-kor”. Épp ezt sillabizálom, amikor kidugja fejét a gömböcke, mert mit tudom én, hogyan hívják; „Margitka, négy kávét legyen szi­ves”. Erre a Margitka „igenis”, s már húzná vissza a fejét a tag, ami­kor szólok, hogy egy pillanatra ké­rem. Azután három mondatban le­adtam neki, mi szél hozott az elő­szobájába. Erre húzza a vállát, hogy ö most értekezik, s különben is, az igazgató elvtárs mondta, hogy „old­ják meg” ezt a munkát. Hát, most itt vagyok. — Az ember fújt egy nagyot, látszott, kifárasztotta a beszéd, talán az utóbbi évben nem szólt összesen annyit, mint most nekem. Megint kihúzott az ajkával egy Kossuthot a csomagból, s várt. Tényleg, én mondtam tegnap délután Barnának, a főosztályvezetőnek, hogy oldják meg ezt a munkát, félnapos ügy az egész, ne piszkáljanak érte a mi­nisztériumból. Elég nekem most ez az egy igazoló jelentés. És ez lett belőle. Mit mondjak most ennek az embernek? Vizsgálatot rendelek el? Jöjjön vissza, elvtárs, holnapra tisz­tázunk mindent? Mit vigasztalja ez őt? Neki igaza volt, s erre beletapos­tak. Nem, nem kínos ügy. Ez fáj. És ez a rosszabb. Mindez tegnap volt. A vizsgálat pillanatok alatt lement. Mindenki csak hebegett. Főzettem az emberemnek egy kávét, várt egy órát a titkárságon, utána behívtam, s mondtam, menjen vissza ti mű­helybe, minden rendben lesz. Köszö­ni — mondta, tehát tisztázódott? — kérdezte. Igen, igen — feleltem. Akkor jó. Akkor már nyugodtan mehetek a munkaügyre, hogy leszá­moljak, s kiadják a könyvemet. Mi­csoda? De hiszen ... Az emberem csak mosolygott, s itthagyott. Evek óta először éreztem, hogy még nem felejtettem el, mi is a szégyen... Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom