Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-26 / 122. szám

1967. MÁJUS 26.. PÉNTEK “"kJCIHop Villanófény Üzemi fogyókúra Sokszor és jogosan hangzott el az észrevétel: iparunk ter­mékeinek egy jó része — kü­lönösen a gépiparban — a kel­leténél jóval súlyosabb. Része volt és van ebben a túlbizto­sításnak, annak, hogy a szük­ségesnél vastagabb öntvénye­ket használnak fel, s annak is, hogy — bár itt már csak múlt időben érvényes a megállapítás — jóidéig a termelési felada­tok teljesítésénél is a kilókat, s nem a hasznosságot értékel­ték. Az üzemi fogyókúra hasz­nos és szükséges dolog tehát: a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat igazgatója például külön célprémiumot tűzött ki a szerkesztési cso­port tagjai számára, annak ér­cekében, hogy a Pionír aszfalt­keverő telep óránként öt ven tonna anyagot szolgáltató, to­vábbfejlesztett változata köny- nyebb legyen. A gyárban nem egészen új törekvés ez. A kínálkozó pél­dák közül elég megemlíteni a talajgyaluk tengely csonk bekö­tésének módosítását, ami egy­maga darabonként 170 kilo­gramm anyagmegtakarítást je­lentett, ennyivel soványította a terméket. Maga az anyag ér­téke is számottevő az üzemi fogyókúra hasznosságát te­kintve, van azonban másféle haszna is. Ez pedig a megmun­kálási idő csökkenése, a nor­maóra megtakarítás. A súly­felesleggel készüld termékek többsége ugyanis a szükséges­nél több munkát köt le, az ön­tödékben épp úgy, mint a forgácsoló üzemekben. Feles­legesen terheli tehát a munka­idő mérleget, hasznos tevé­kenységtől vonja el a legérté­kesebbet, a munkaerőt. A ceg­lédi célprémium ugyan apró, de jó jelzője annak, hogyan kezdi éreztetni hatását a gaz­daságosságra való törekvés, minden területen. Az üzemi fo­gyókúra jó erőforrás: a termé­kek karcsúsítása az üzemi ha­szon hízásához vezet.. . (m. ©.) Bemutató - égen - Miön ORSZÁGJÁRÓ DIÁKOK GÖDÖLLŐN „Töltsük a hét végét a sza­badban” — adta ki a jelszót a KISZ Központi Bizottsága, s a fiatalok szót fogadtak: az or­szágjáró diákok Pest megyei találkozója után, május 27— 28-án a budapesti fiatalok ran­devúznak egymással a gödöl­lői vitorlázó repülőtéren. Az edzettebb országjárók már szombat délben „szedik a sátorfájukat”, s délutánra tá­bort ütnek Gödöllőn. S hogy a másnapi gazdag sportműso­rig se unatkozzanak, tábortűz­zel, szalonnasütéssel s rögtön­zött kulturális műsorral szó­rakoztatják egymást — és ön­magukat. A vasárnapi program dél­előtt 10 órakor kezdődik. Ekkorra mintegy négy-ötezer budapesti és gödöllői diákra számítanak a rendezők. A megnyitó után égen; földön megkezdődnek a versenyek és bemutatók. A levegőben az egyéni és kötelék műrepülők, s az MHS ejtőernyősei star­tolnak. őket követi a sorköte­lesek ejtőernyős zárógyakoria- ta, terepen végrehajtott harci feladatokkal. Bemutatót tar­tanak a vitorlázó repülők, s a körrepülő- és rakéta-modelle­zők. Lenn, a földön ezalatt természetjáró ügyességi ver­senyek, légpuskás lövészverse­nyek, kispályás labdarúgó­mérkőzések, röplabdacsaták zajlanak. Táborbontás előtt két Órán át táncolhatnak a fiata­lok, a Tűzmadár-együttes mu­zsikájára. Ml LEGYEK? JÁTÉKVÁSÁR A május 28-i gyermeknap alkalmából az áruházak ezen a héten játékvásárt tartanak, amelyen több száz féle játékot kínálnak harminc százalékkal olcsóbban. A Pest megyei Könyvtáros legújabb száma a magyar be­tű ünnepének előestéjén je­lent meg. Első oldalán közli az ünnepi könyvhét 16 kl­eméit, Pest megyei rendezvé­nyét. Bemutatja két íróvendé­günket: Karsai Eleket és Sze- berényi Lehelt. Fábián Zol­tánná három új versgyűjte­ményt ismertet. Érdekes Gal- góczy Károlyné tanulmánya a Szentendrei Járási Könyv­tár irodalmi propagandamun­kájáról. Pásztor Antal a mono- ri könyvtár-korszerűsítési moz­galomról ír. Megtudjuk, hogy jó helyre került a Tiszán in­nen — Dunán túl vetélkedő rádiós jutalma: a ráckevei művelődési ház 20 000 forin­tot kapott folyóiratolvasó lé­Gomba itt, gomba ott... Hogy nem rossz üzlet a gom­batermesztés, arra már so-kan rájöttek. Persze, kellő adottság és szakértelem kell hozzá, de ha ez a kettő együtt van, ér­demes vele foglalkozni. Sok példa bizonyítja ezt Pest megyében. Az utóbbi években a földművesszövetkezetek Jövedelmező üzletága lett. Néhány termelőszövetkezet megpróbálkozott az intenzív gombatermesztéssel, hozzá­láttak a telepítéshez. A fóti Vörösmarty Tsz egyike volt az elsőknek. A zöldségtermeszté­si holtszezonban betelepítet­ték az üvegházakat és négyzet- méterenként 5 kilogrammot , szedtek le. Ez gazdaságos ered­mény, mert a három kilogram­mon felüli termés már tiszta jövedelemnek számit. Nem szólva arról, hogy így az üvegházat módsze­resen ki tudják használni. Ebben az évben ezer négyzet- méter üvegházi felületen foly­tatják a termesztést Nagykő­rösön a Rákóczi Tsz 800 négy­zetméteren ugyancsak ered­ményesen dolgozott, a Dózsa Tsz-ben pedig a sikerek láttán külön gombaház építését vet­ték tervbe. Mások ragaszkodtak a ha­gyományos módhoz és pincé­ben telepítették a gombát. A váchartyányi Alkotmány Tsz 360 négyzetméteres gombásza- ta kifizetőnek bizonyult. Kiemelkedő a pomázi Pe­tőfi Tsz eredménye. ölt szentendrei pincéket bérel­ték ki és ott egy négyzetmé­terről hat kilogrammot szed­tek le. A Szövetkezetek Pest me­gyei Központjának nyilván­tartása szerint a kezdeti si­kernek köszönhető, hogy Száz­halombattán többszintes, pol­cos rendszerű pincegazdálko­dást terveznek, míg Gödöllőn ezer négyzetméteren, pincébe telepítettek gombát. Várható, hogy Szentlőrinckátán az Üj Világ Tsz, Galgagyörkön pedig szak­csoport foglalkozik rövide­sen gomba tenyésztéssel. Az országos hírű Sasad Ter­melőszövetkezetet legtöbben kertészetéről és gyümölcster­mesztéséről ismerik, pedig gombatermesztéssel is foglal­kozik. (A képen.) Tavaly tíz­ezer négyzetméterről 450 má­zsa gombát értékesítettek. tesítésére. Színes hírrovat, a népszerű Fórum oldal és Ma­gyar László karikatúrasoro­zata egészíti ki a második ne­gyedévi számot (—ő) EZT A KÉRDÉST mostaná­ban sok fiatal teszi fel magá­nak főleg falun. Az általános iskolákból, gimnáziumokból kikerülők elhelyezkedési, pá- lyaválasztási gondokkal küsz­ködnek. Legtöbben valamilyen szakmát szeretnének tanulni, városba kerülni. Még mindig igen kevesen gondolnak arra, hogy odahaza, a mezőgazda­ságban maradjanak. Vajon miért? Mert a mező- gazdasági munkának nálunk évtizedekig nem volt meg a kellő becsülete. A felszabadu­lás előtt a feudális jellegű me­zőgazdaságban nem volt szük­ség tanult, művelt gazdákra, mezőgazdasági dolgozókra. A helyzet azóta gyökeresen megváltozott. A mezőgazdasá­gi munka sokrétűvé, bonyo­lulttá vált. Specializálódnak a munkafolyamatok. Az új üze­mi és munkaszervezeti eljá­rások alkalmazása, a kisegítő- és melléküzemágak szervezése lehetőséget ad arra, hogy a képzettebb, iskolázott fiatalok is helyet kapjanak a tsz-ek- ben. S egyre többen marad­nak otthon, helyezkednek el a mezőgazdaság valamelyik ágában. A mezőgazdaságban jelenleg körülbelül 300 ezer 16—26 év közötti fiatal dolgo­zik. Ebből 60 ezer a tsz-ekben. Jövő vasárnap kezdődnek az ifjúsági klubvetélkedők A Pest megyei Tanács mű­velődésügyi osztálya, a me­gyei KISZ-bizottság és a nép- művei ési tanácsadó összefo­gásából érdekes, újszerű kez­deményezés született. A Pest megyei városok és községek ifjúsági klubjai számára elő­készítették négyfajta vetél­kedő anyagát és biztosították a legjobbaknak járó jutalma­kat is. Négy alkalommal jönnek össze egy-egy klub tagjai és a következő témákban mérik össze erejüket, tudásukat: Mo­numentális művészet Pest megyében; Utazz velünk; Öt­órai tea és Forradalmi kö­szöntő. Változatos témakörök: zenei, irodalmi, földrajzi és történelmi felkészültség kell a viadalokon való részvétel­hez. Júniustól novemberig tart a vetélkedő sorozat. A startolók: Nagymaros és Aszód június 4- én mérik össze erejüket, de a következő szombat—vasár­napok valamennyi délután­ján lesz a megyében vetélke­dő. Érdemes felküzdeni magát egy-egy csoportnak a legjob­bak közé, mert az első díj egy nagyképernyös televíziókészü­lék; a második egy magne­tofon és a harmadik díj 500 fo­rint értékű kiskönyvtár. (P. r.) A tsz-fiataloknak 60 százaléka a növénytermesztésben, 10 százaléka az állattenyésztés­ben, 25—30 százalékuk pedig a gépparkban dolgozik. AMINT A SZAMOK MU­TATJÁK, a falun élő fiatalok nagy része tehát nem a tsz-ek­ben dolgozik. Sok fiatal — 1961-től 150 ezren — pedig el­hagyta a falu' és városon, ipartelepeken próbált szeren­csét. Miért volt ez a nagy el­vándorlás? Mindenekelőtt azért, mert a vidékre telepített üzemek, fej­lődő városok nagy vonzóerőt jelentenek a falusi fiatalok­nak. Nagy hatást gyakorolt az, hogy a városban fix-fize- tést kapnak, szakképzettséget szerezhetnek. A másik ok, amiért eddig nemigen akar­tak a fiatalok a mezőgazda­ságban maradni, főleg az volt, hogy a tsz-tagok átlagjövedel­me alacsonyabb volt, mint a munkásoké és az alkalmazot­také. A tsz-ekben különösen a szakképzetlen, úgynevezett gyalogmunkások kerestek ke­veset. Egyrészt azért, mert több tsz-ben alacsony volt a munkaegység értéke; más­részt a növénytermesztésben évente csak 5—6 hónapot tud­tak dolgozni. Az előleghiány is közrejátszott, hogy a fiata­lok elhagyták a falut. Egyál­talán nem csábította a fiata­lokat az otthonmaradásra az sem, hogy több tsz-ben a ve­zetőség nem becsülte meg őket: nem biztosítottá részük­re rendszeres előleget, az ál­lattenyésztőknek szabadnapot stb. A IX. PARTKONGRESZ­SZUS határozatai és a kor­mányrendeletek, valamint a tsz-kongresszus útmutatása nyomán tovább fejlődik a gazdálkodás, bővül a tsz-gaz- dák jogköre, tovább javul a szociális és kulturális ellá­tottság Az önálló, vállalat- szerű gazdálkodás, a segéd­üzemek létesítése, a szociális ellátottság javulása remélhe­tőleg egyre több fiatalt tart odahaza. Némi változás máris érez­hető. Az utóbbi néhány hó­napban 20 ezren kérték fel­Mezőgazdasági eszközök története Faekétől a kombájnig Jó gazdák a honfoglaló magyarok Méhészek az őshazában Kasza a keltáktól Egy 1872-ben készült felmé­rés szerint a Duna melletti te­rületeken és az Alföldön a vaseke már mindenütt felvál­totta a faekét Ugyanebben az időben az ország peremrészein még a fából készült ekéket használják, sőt, még 1920-ban is találtak Somogybán és Za­lában faekés földművelőket A hazánkban összegyűjtött régészeti, történeti és néprajzi leleteket az ország 140 múzeu­mában őrzik. A budapesti Me­zőgazdasági Múzeumban most szervezik azt a munkaeszköz­archívumot, amely áttekintést ad a helyi múzeumok kincsei- rőL Új feltevés Dr. Balassa Iván, a Mező­gazdasági Múzeum osztályve­zetője az archívum anyagára támaszkodva akadémiai disz- szertációt készített a hazai mezőgazdasági eszközök fejlő­désének történetéről, amely ér­dekes adatokat és tényeket is tartalmaz a Magyarországon használt földművelési eszkö­zökről. Az első ekevasleletek, melyeket a Kárpát-medencé­ben találtak, a keltáktól szár­maznak, s az időszámítás előtti harmadik-második századból valók, míg a következő évszá­zadokból alig maradt fenn va­lami, mivel a népvándorlás hullámai mindent elsöpörtek. A honfoglaló magyarok az újabb kutatások szerint már fejlett mezőgazdasági ismere­teket hoztak magukkal. A földművelést még a Volga- kanyarban. a bolgár—török bi­rodalom lakóitól sajátították el. Ennek bizonyítéka például az is, hogy maga az eke bol­gár—török szóként került nyelvünkbe. Az eke alkatré­szeinek elnevezésére is több­nyire szláv eredetű szavakat használunk, amelyeket a ván­dorló magyar törzsek jórészt Kijev táján tanultak meg. Így szláv eredetű szó a gerendely, sőt az annyira magyaros hang­zásúnak vélt ösztöke is. Az újabb kutatások során az a vé­lemény alakult ki, hogy a honfoglaló magyarok az eddigi elképzelésekkel szemben fej­lettebb mezőgazdasági eszkö­zökkel rendelkeztek, mint azok a népek, amelyeket bejövete­lükkor a Kárpát-medéncében találtak. „Fiatal" eszköz a kasza A méhészet Is hagyományo­san magyar mezőgazdasági ágazat, mivel a méz és a méh szavaink finn-ugor eredetűek, tehát a magyarok már a hon­foglalás előtt is foglalkoztak méhészettel. Az ásó legrégibb példányai még fából készültek. Az idő­számítás utáni ötödik század­ból fennmaradt leletek azon­ban már tanúsítják, hogy a faásót vasból készült szegély- lyel, úgynevezett papuccsal vették körül. Az ilyen fajta ásók még a 19. században is tömegesen előfordultak. A ka­sza a viszonylag „fiatal” me­zőgazdasági eszközök sorába tartozik. Először a kelták és rómaiak használták, de csak füvet vágtak vele: a gabonát még sokáig sarlóval aratják: így van ez Magyarországon a középkorban is. Gabonavágás­ra csak a 17. századtól alkal­mazzák, méghozzá kétféle for­mában. A hegyvidékeken rövi- debb, az Alföldön hosszabb vágóéllel készítik. A kaszának azonban még ekkor is voltak ellenzői, akik arra hivatkoztak, hogy nagyobb a szemveszte­ség, mint a sarlóval történő aratáskor. Az évszázadok során a fa­eke is korszerűsödött, de a döntő fordulat csak a 19. szá­zadban következett be. Az első vasekéket még külföldről hoz­ták, de 1842-ben Pesten már működött Vidacs István mű­helye, amely csakhamar az el­ső jelentős hazai vasekegvártó manufaktúrává fejlődött. Üzenet a jövő századnak Századunkkal látszólag be­fejeződik a történeti kutatás területe. dr. Balassa Iván azonban elmondta, hogy az ar­chívum anyagában napjaink eszközei is helyet kapnak. Do­kumentálják például a ma leg­korszerűbb kombájnokat, me­lyeknek évtizedekkel korábban ugyancsak voltak ellenzői, akik szintén a nagy szemvesz­teségre hivatkoztak... A ké­sőbbi századok kutatói már pontos és szakszerű leírások alapján folytathatják a mező­gazdaság történelmi útjának megrajzolását. B. B. I. vételüket a tsz-ekbe, főleg fiatalok. A dánszentmiklósi Micsurinban, a kiskunlacházi Petőfiben, a lőrinckátai Üj Vi­lágban és több más tsz-ben eddig is sok fiatal dolgozott. Ezekben a tsz-ekben a vezető­ség megtalálta a módját, hogy a fiatalokat otthontartsa: há­zassági segélyt adott, társaski­rándulást szervezett, jól fel­szerelt klubot bocsátott a fia­talok rendelkezésére. A fiatalokban is kezd tuda­tosulni, hogy a szocialista me­zőgazdasági munkának is meg van a maga szépsége. A fiata­lok között is találni állatte­nyésztőt, jószággondozót, ju­hászt. EBBEN A DOLOGBAN IS van tehát változás. Ez azonban még nem elég. Az elhelyezke­dés előtt álló fiataloknak — tizennégy-tizenöt éveseknek — kétharmada, évente 100—130 ezer ifjú, még mindig a falusi általános iskolákból kerül ki. Közülük jó, ha egyharmada marad otthon, választja a me­zőgazdaságot. Pedig 50—60 ezer fiatalnak kellene legalább a mezőgazdaságban maradnia, hogy a nyugdíjba vonuló tsz- tagok helyére álljanak. Vagyis otthon kellene tarta­ni a fiatalok egy részét, de ho­gyan? A fiatalokat ma már nem vonzza a kézikasza, a primitív technika. Viszont örömet talál­nak a gépekben. S a mi me­zőgazdaságunk egyre jobban gépesedik, technikailag maga­sabb szintre emelkedik, ipar­szerűvé válik benne a munka. Ehhez ad embert a szakmun­kásképzés. Eddig 60 ezer fel­nőtt és 7500 fiatal szerzett szakmunkásbizomyítványt. Mindössze hatesztendős ez a mozgalom, de máris szép ered­ményt hozott. Évente hatezer fiatalt vesznek föl a mezőgaz­dasági szakmunkásképző isko­lákba. Jelenleg 50 ilyen jelle­gű iskola működik az ország­ban, amelynek három évfolya­mán mintegy 14 ezer fiatal ta­nuk A fiatalok otthon tartásának tehát egyik módja lenne « szakmunkásképzés bővítése. A falusi iskolák mellett működő továbbképző iskolákat is a mezőgazdasági szakképzés szolgálatába állíthatnánk. Több helyen ma már jól együttműködik az általános iskola és a tsz vezetősége ezen a területen. AZ ILYEN LEHETŐSÉGEK aztán elősegítik, hogy a falusi általános iskolákból kikerülő fiatalok az eddiginél jobban megszeressék a mezőgazdasá­got, amely egyre jobban fej­lődik, korszerű munkalehe­tőségeket biztosít. Ezért a „Mi legyek?” kér­désre az iskolából kikerülők közül egyre többen válaszol­hatják azt, hogy mezőgazdasá­gi szakmunkás, tsz-tag, hiszen a paraszti munkát a jövőben még jobban megbecsülik. Gáli Sándor MAHART Hajójavító üzemigazgatóság Csepeli (CJszóműhely) üzemegysége felvételre keres HEGESZTŐ, HAJOKOVACS és több éves gyakorlattal GÉPLAKATOS szakmunkásokat, valamint FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT A felvételt nyert dolgozóink és közvetlen családtagjai részere személyzeti tégy váltására jogosító vasúti arcképes igazolványt biztosítunk. Jelentkezni lehet: MAHART Hajójavító Budapest XXI. (Csepel), Szabadkikötő. Főút naponta 8—12 óra között

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom