Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-23 / 119. szám
1967. MÁJUS 23.. KEDD reai MBCVBI K-JCívimi n •• Akar-e On hólabdázni — nyáron? Számomra a dolog ott kezdődött, hogy a mostohaanyám kétségbeesve nyitotta rám a fürdőszoba ajtót, jöjjek gyorsán, segítsek egyetlen édes fiacskáját észheztéríteni, mert a becsületét kockáztatja. A gyerek görcsösen szorongatott egy levélpapírt, melyre a következőket gépelte a feladó: „Szeretnél sok pénzt kapni? Nyerhetsz, ha becsületesen játszol. Az alábbi öt név közül a legfelsőnek küldj postán nyolc forintot, s ragassz az értesítő szelvényre kétforintos okmánybélyeget. Ezután hagyd el az első nevet, s legalulra írva a magadét, öt példányban küldj el hasonló szövegű levelet egy-egy ismerősödnek. Mire a neved az első helyre kerül 3125 helyről küldenek számodra nyolc forintot”. Mostohaanyámmal korholtuk a gyereket, hogy marhaság az egész, csalás. — Nem igaz — zokogott, mert ő matematikai tagozatúba jár. — Nézzünk csak utána — sírta —, matematikailag hibátlan. labdázók búzaszem helyett 8 forinttal kezdik és ráadásul az előzőnek mindig ötszörösét tetetik a következő kockára. A játék nem áll meg az első öt név után, mindig új nevek jönnek legalulra. Először csak öt ember játszik, aztán 25, majd 125, 625, 3125. Ha a következő napon mindenki tovább küldi a levelet és a pénzt, az ötödik napon már 3125 levél kering a■ postán. Ennek a 3125-nek még további öt láncszemet kell megvárnia mire az ő neve kerül az élre. Akkorra — kiszámíthatod — éppen 9 millió 765 ezer 625 ember kapja kézhez, hogy akar-e sok pénzt? KEMIZÁLÁS Egy új iparág születése © © Másnap én is illatos levelet kaptam: akarok-e sok pénzt? Azzal vágtam zsebre, hogy ennek utánajárok. Mi célt szolgálhat az a kétforintos okmánybélyeg? Az utcán valaki az utolsó pillanatban rántott vissza a buszról. A barátom, Pista volt. — A szerencséd elől rohansz, te őrült!? — vigyorgott. Rögtön néztem, melyik kezében szorongatja a listát. Mindkettőben volt egy. — Hagyj engem — mondtam. — Elrontod a játékot?! Ha mindenki tisztességes ...!-r Te is bediliztél? Útjaink elválnak! — Visszaugrottam a buszra. Megyek az egyik hivatalba, mutatom ismerősömnek az illatos levélkét. — Cegléden már az egész vállalatunk ezt játssza. Hólabda, régi játék, azelőtt képes levelezőlappal csinálták. Másnap értem csak rá bemenni a postára. — Betiltották — mondta a kisablak mögött ülő postáskisasszony. — Nemrég kezdődött — mondta a posta vezetője — pénteken már 88, szombaton 114 befizető jött. Hétfőn fél kilencig egy tucat, de már nem vettük fel a pénzt. Jöttek a telefonok: talán félünk, hogy sokat kell dolgoznunk? Jött egy harcias fiatalember, azért is befizetett 9 forintot, okmánybélyeg nélkül. így fel kellett vennünk. Az okmánybélyeg afféle fedezete lehet a játéknak, az állam lekenyerezése: ha az adót megfizetik, bizonyára szemethunynak fölötte, gondolhatták az ötlet ezerzői. — Csirkefogók voltak a dologban — állt elém a sarkon este a barátom. — Azt'mondják, nem ötöt küldtek, hanem 150-et, és olyan is akadt, aki minden helyre valamelyik rokona nevét írta. — Látod, ez az ötlet nekem is eszembe jutott — mondtam —, hogy kapok öt nevet és miért ne cserélhetném ki mindegyiket a rokonaim nevére. A biztonság kedvéért arra is gondoltam, hogy mindjárt a magamét írom legelőre. Kapok ötször nyolc forintot, az első lánc még a legvalószínűbb, a többi meg le van fütyülve. De becsületes voltam, nem csináltam. — Ha csak tisztességesek játszanának — zokogta mostohaanyám fia. Tiszta még a lelke, azt hiszi az emberekben is úgy lehet hinni, minit a matematikában. — Nézd csak te szerencsétlen, mennyire lehetetlen, hogy csak a becsületesek játsszák: ismered azt a keleti mesét a sakktáblával és a búzaszemekkel, Ott minden kockára csupán kétszer annyi került, mint az előzőre. A 64. kockánál mégis elképesztő eredményhez jutottak. Ezek a hóÉn nem jártam matematikai tagozatúba, de a szorzással aligha tévedhettem, legfeljebb mindez egy nappal előbb vagy később következik be. Mindenféleképpen katasztrofális állapot, mert az a 9 miidó 765 ezer 625 is, hogy a fenébe ne akarna sok pénzt De kitől? Ebben 1 már benne vagyunk, magyarok, valamennyien. Pedig még csak alig két hete tart a játék. Talán más nagyobb országok felé terjeszkedjünk? Próbáljuk meg! A következő napon tehát megközelítőleg 50 millió levelet indít útnak a kicsiny magyarság, azután 250 milliót pottyantanak a postaládába. A vegyipar világméretű és i A szédületes ütemű karrierjét talán ez a szakkifejezés fejezi lei a legsürítettebb tömörséggel: kemizálás. A technikai csodákban oly kifogyhatatlan vegyipar egyik legjelentősebb — és „kemizálási” hatását tekintve is legszámottevőbb — ága: a műanyaggyártás. Ma már aligha szorul különösebb bizonyításra, hogy a „mű”-kifejezás e korszerű alapanyag nevében korántsem valamilyen jobb híján használt pótanyagot sejtet, ellenkezőleg: a műanyagok egész sor tulajdonsága kedvezőbb a hagyományos anyagokénál, például a fémekénél. felhasználási lehetőségek rendkívül széles skálája indokolja, hogy a műanyagok termelésé világméretekben már megelőzött sok hagyományos alapanyagot; térfogatban számítva a világ műanyaggyártása például 2,5- szerese a színesfémekének. Nálunk is, csakúgy, mint a fejlett ipari országokban, a vegyipar egyik leggyorsabban fejlődő ága a műanyaggyártás. Az elmúlt másfél évtizedet — a korszerű magyar-műanyagtermelés megalapozásának időszakát — áttekintve a második ötéves terv befejező évéífe, a következő adatok jelzik a fejlődés arányait: 1950 1960 1965 © S most ezek utón nézd csak kisfiam — mondtuk mostohaanyámmal édesfiának. — Ha csak a becsületes emberek játszanának, ahogy te mondod, s mondjuk még az ingatag jellemeket is kihagynánk, ugyan honnan akadna elég partner? Jó, mondd azt rózsaszín lélekkel, hogy csak egy-két rossz akad a világon. Az is elronthatja az egészet, ha a láncolatba belekerül. Mint ahogy el is rontotta, mindjárt az elején, mert különben hogy lehet az, hogy két hét játék után nem foszlottak még szét a postaládák, nem kaptak rángógörcsöt a posta-alkalmazottak, nem találkoztam egyetlen vagyonra szert tett ismerőssel, sőt még a levelecskét sem kapta kézhez az én 625-öd izigleni rokonom Tokióban, hogy akar-e sok pénzt nyerni? Dozvald W///////////////////////////////W/////A Szocialista ipar Vegyipar Műanyagipar 100 100 100 266 239 607 383 928 1445 Különösen emlékezetes időszak az utóbbi öt esztendő a hazai műanyagipar ma még meglehetősen fiatal történelmében. A műanyaggyártás és feldolgozás kapta ebben az időszakban a vegyipari beruházások 14,3 százalékát, s ebből üzembe helyezték a Borsodi Vegyi Kombinát évi 6000 tonna kapacitású, világ- színvonalon működő PVC- gyárát, rekonstruálták a műanyag-feldolgozás legfontosabb üzemét: a Hungária Műanyag- feldolgozó Vállalatot. Ha egy alapvető gazdaság- földrajzi tényt is figyelembe veszünk — azt ugyanis, hogy hazánk nyersanyagokban szegény ország, viszont rendelkezik a műanyagot előállító petrolkémia olyan fontos anyagaival, mint az olaj és a földgáz —, akkor nem szükséges tovább indokolni, miért került annyira előkelő , helyre a műanyagipar fejlesztése a jelen és a közeljövő feladatainak rangsorában. A jövő képe A harmadik ötéves terv előirányzatai szerint az 1965. évi, összesen mintegy 30 000 tonnányi műanyagtermelés több mint a háromszorosára, évi 100 000 tonnára bővül. Szemléletesen jelzi a termelés gyors emelkedését a tervidőszak két legfontosabb műanyagtermékének növekedési grafikonja: PVC-ből a jelenlegi mintegy 6500 tonnáról 30 000 tonnára, polietilénből pedig — amely új termék nálunk —, évi 24 ezer tonnára emelkedik 1970- ig a termelés. Emellett egész sor más műanyagtermék — különböző ragasztók, gyanták stb. — gyártása is számottevően növekszik. Jellemzi a méreteket az is, hogy az egy főre jutó termelés mintegy 8— 10 kilogramm, az egy főre jutó — behozatali többletből is származó — fogyasztás pedig 10—12 kilogrammra bővül. Érdemes, csupán címszavakban összegezve, megemlíteni az előttünk álló néhány év műanyagberuházási programját is. A tervek szerint 1968- ban kell üzembelépnie a Borsodi Vegyi Kombinát PVC termelését többszörösére növelő üzembővítésnek; 1970-ben fejeződik be a Tiszai Vegyi Kombinát polietiléngyárának beruházása; Debrecenben jövőre készül el a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat új, kezdetben évi 5000 tonna teljesítő képességű feldolgozó- üzeme; 1969-ben a Tisza Cipőgyár új műtalpgyártó kapacitása láthat munkához^ 1968-, ban az Országos Bőripari' Vállalat pécsi gyáregységében kezd termelni az új rostmű- bőrrészleg. Új „tantárgy" A kapacitásbővítés e vázlatos összegezéséből is kitűnik, hogy az alapanyagtermelés gyors fejlesztésével párhuzamosan bővül a műanyagok hazai feldolgozása Is. A jelentős beruházások tényleges megtérülésének ez szinte a legfontosabb feltétele, elvégre az értékes műanyag csak korszerű technológiával előállított késztermék formájában „kamatozhat” a népgazdaságnak. Figyelembe kell venni a közeljövő tervezésénél azt is, hogy nemcsak a feldolgozóipart, de az egész népgazdaságot — nem utolsósorban: a lakosságot — célszerű időben felkészíteni a műanyagok rohamos térhódítására, a sajátos alkalmazási módszerek megismerésére. Ez, egyebek között, azt feltételezi, hogy a hazai alapanyaggyártás bővítésével, jelentős meny- nyiségű importanyag is érkezik az országba — nem csupán a szükségletek kielégítésére, hanem szinte az új „tan tárgy”: a műanyagfelhasználás „megtanulásának” lehetőségét biztosítva. így, ilyen harmonikus tervezési előkészületekkel 1970-ben, a hazai alapanyagok tömeges „piacra- lépésekor” felkészülten fogadhatjuk a nehezen várt újdonság okát! Tábori András Újfajta fmsz-szoígáitatás Abonyban Világszerte divatba jött a barkácsolás, a „végezd magad" gyakorlata. Kispénzű fiatal házasoknak jelentős megtakarítást, ülőfoglalkozásúaknak, szellemi dolgozóknak ezenkívül egészséges kikapcsolódást is jelent ez a sajátos házkörüli munka. A házilag barkácsolt dísztárgyak, könyvespolcok, virágállványok, állólámpák, a sajátkezűleg készített kisbútorok után a festés is bevonul a „végezd magad” akció repertoárjába. Ezt kívánja szakszerű felvilágosításaival megkönnyíteni az Abonyi Földművesszövetkezet, a Tiszai Vegyi Kombináttal május 26-án közösen tartandó festési bemutatójával. A máris érdeklődéssel várt bemutatón a TVK szakemberei részletesen tájékoztatják majd a közönséget a különböző festékanyagok tulajdonságairól. A békehónap eseménye Nemzetiségi találkozó Pomázon Szombat—vasárnap a béke- hónap során nemzetiségi találkozót rendeztek Pomázon. A nap még az égen ragyogott, amikor a kastély udva- i'án a szabadtéri színpadon megkezdte programját a magyarországi Nemzetiségi Központi Táncegyüttes. A hangulatos műsor romantikus kísérője volt a tábortűz, majd az azt követő tűzijáték. A kevésbé látványos programra még a szombat délutáni órákban került sor. A pomázi ta- nácsházán Nyári Károly magángyűjteményéből berendezett kis múzeumot és bélyegkiállítást mutattak be. A vasárnap zenés ébresztővel kezdődött. A település lakói s az érdeklődő vendégek, a népviseletbe öltözött csoportok, gyerekek, ifjak színpompás felvonulásában gyönyörködtek. A békéért folytatott küzdelemről szólt a jíkási KISZ- titkár, Simon Jcrnos beszéde. A komoly szavakat vidám esemény követte: a lacipecse- nyés. keszegsütő sátrak körül találkoztak az éhes-ínyenc emberek. Három kis szobát rendeztek be magyar—szerb és szlovák eredetű berendezési tárgyakkal, öltözékekkel. A leglelkesebb hozzáértők, idegenvezetők a kisdiákok voltak. Megérdemli, hogy leírjuk az egyik legtalpraesettebb nevét: Várszegi Laci még a subák készítési módját is elmagyarázta. A napot a nemzetiségi együttesek szabadtéri - bemutatója s a művelődési ház udvarán rendezett bál zárta. Véget ért a Savaria-táncverseny Vasárnap Szombathelyen véget ért a Savaria nemzetközi táncverseny és V. magyar tánc bajnokság. A legmagasabb osztályú párok standard táncversenyében a franciák kitűnő párosa, a tavalyi latin-amerikai táncviláá%jnok- ság második helyezettje, a Barsi-házaspár győzött. A latin-amerikai táncokban a négyszeres világbajnok Dr. Jürgen és Helga Bernhold, valamint a francia Rene és Josette Barsi megosztozott az első helyen. Amatőrök esi- S Esőre liajlolt az i<io, azért mindenki eljött, a főnök is. Elég szép kis kalibát sikerült a Duna- parti homokra építeni. A házigazda, szerény fickó, de most a gratulációktól és a birtokosi örömtől megtáltosodott, bort öntött mindenkinek, aztán hagymát tisztított, szalonnát vágott, kenyeret szeletelt. És mindenkihez volt egy kedves, barátságos szava. A társaság java része bigott józan életű volt, ezért most rövid időn belül mindenki pi- tyókás lett. Nyársat vagdostak, már égett a tűz, amikor közöttük a legidősebb, egy nagyon szellemes aszkéta külsejű bácsi megszólalt: — Kartársam és egykori jóbarátom, Csekonics báró imádta a parázson pirított szalonnát. Napestig elette volna. Egyszer... — itt az öregúr nagyot nyelt, de már nem jutott szóhoz, mert a házigazda közbeszólt, — Nézzétek Bélát, milyen ügyesen pirítja a szalonnát. Meglátszik rajta, hogy alföldi gyerek. Közben eleredt az eső. Mindany- nyian beszaladtak a picinyke vík- kendházba, a főnök nem. Jócskán ivott már ő is, ezért ott maradt a tűznél és sütötte a szalonnáját. A tűzön a hatalmas hasábok már pa- rázslottak, a bibliai vízözön sem tudta volna eloltani ezt a tüzet. A főnök orkánkabátját a fejére húzta és az így sikerült alkalmi sátor alatt, az újságpapírra helyezett kenyérszeletek sein áztak el. Többen visszamerészkedtek a tűzhöz. A finom lelkű házigazda ismét megszólalt: — Látjátok Jóskát, ő még az esőben is érti, meglátszik, hogy a Mátrában nevelkedett. Béla röhögve annyit mondott: — Én alföldi gyerek vagyok, a főnök elvtárs viszont Vidróczki ' kortársa volt. Ezen a butaságon & jót ne_ vettek, mert már mindannyiok kedve csiklandós volt. — Ki volt az a Vidróczki? — kérdezte egy idősebb hölgy. — Egy betyár a Mátrában! — mondta Béla. Az eső nem állt el, bőrig áztak, de jó kedvük volt. A szalonnát félig- sülve ették, erre is jólesett a bor. Megszólaltak a táskarádiók, a házigazda az Ave Mária dallamára tangót lejtett, egy másik táskarádión cigányzenét fogtak, és az idősebbek csárdást jártak. Mire besölétedett, az eső is elállt. Valaki kitalálta, hogy menjenek a csárdába feketéz- ni. Egymásba karolva mentek a frissen ázott homokúton, gyönyörű október eleji este volt. A vegetáció még élt, s mintha a közeli elmúlás tudatától megrészegült volna, vidáman, gazdagon, két kézzel szórta kincseit. Özondús illatok szálltak, odafönt ragyogtak a csillagok. A teraszon összetoltak öt asztalt és helyet foglaltak. Feketét kértek, lábuk szinte belelógott a Dunába. Hangosak voltak, ismét szóltak a táskarádiók, az idegenek bámulták őket, de most semmit sem vettek észre, semmi sem számított. Egy hivatalban dolgoztak, miről is beszéltek volna, a munkáról. Tulajdonképpen minden igaz volt amit mondtak, és mégis. A szesztől az igazság torzzá változott és mint árnyékkép hasonlított önmagára. Prémium, fizetés, anyagszállítás, Kovács kartársnak a fegyelmije — összehordtak hetet-havat, filozofáltak, saját szájuk szerint igazságot osztottak, úszott hangjuk mint az ökörnyál. A feleségek sem unatkoztak. Egyesek, az okosabbak azt játszották, hogy ők semmit sem tudnák a vállalat ügyeiből, mert nekik a férjük otthon nem fecseg. Ezért ők a divatról beszéltek. Másokat őszintévé tett a bor és feladva minden óvatosságot, beszélteik a vállalat ügyeiről az abszolút beavatottak tájékozottságával. Hűvösödött A főnök unta ezt a játékot és proponálta, igyanak forralt bort. Hozták jó melegen, édesen, ittak. Aztán ismét fordultak a pincérek, ismét itták. A főkönyvelő elérzékenyült és énekelni kezdett.: „Akácos út...” közben fölhajtott még egy pohárral és akkor megszólalt: — Gyerekek, kapjátok el a lábatokat — és külön odaszólt az igazgatónak — Jóska vigyázz a nadrágodra, te^ nagyon pedáns ember vagy. — Azzal lerántotta az abroszt, poharastul, üvegestül. Folyt a bor, csörömpölték az üvegcserepek, a nők vÍ6ongtak, az az idősebb férfi aki Csekonics kortársa volt, basszus hangján csupán annyit mondott, hogy ez amatőr munka volt. A főkönyvelő ismét énekelt: „Fizetek főúr, volt egy feketém és néhány poharam, amit összetörtem én.. Megint hozták a bort, ettől a főkönyvelőnek újabb ötlete támadt. — Mutassuk meg ki a legény, ki mer a Dunában fürödni. No Béla, fiam gyere! Béla, az alföldi gyerek zseniálisnak találta az ötletet, már vetkőzött is. Az asztaltól a vízig, mindössze tíz méter volt az út. Menetközben repült az orkán, a pulóver, a nadrág, a cipő, az asszonyok ismét sikongattak, Béla felesége hangosan sírt és az igazgatót kérte, páni félelemmel a hangjában, ne engedje őket, odavesznek. — Jóska, az istenért segítsen! Belefullad a férjem a Dunába, hiszen látta, hogy ivott. Miközben sírt, könyörgő tt, kiabált, gondosan szedegette férje után a ruhadarabokat. Az igazgató szólt valamit, de nagyon bátortalanul, nem is hallgattak rá. Béla már anyaszült meztelenül állt a dermesztő hideg vízben. A főkönyvelő szemérmesebb volt, alsónadrágban követte a fiút. Amikor a víz térden felül ért nekik, hirtelen beleültek, aztán fölugrottak. Az asszonyok még jobban visongtak, a férfiak röhögtek. A fürdőzők pillanatok alatt megunták a vizet, vacogva kiszaladtak a partra. Béla felesége megkönnyebbülten szidta férjét — Az orkánod hova tetted, te tró- ger? — aztán a többiekkel együtt jót nevetett ő is a főkönyvelőn, aki meglehetősen groteszk látványt nyújtott a víztől térden alulra nyú- lott alsónadrágjában. Az öregúr Csekonics kortárea bosszúsan mormogta: amatőrök. Ehhez sincs szívük, tehetségük. Suba Andor A műanyagipar fejlődése
