Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-17 / 114. szám

A Pionír ismét a BNV-n A héten megnyitja kapuit az idei Budapesti Nemzetközi Vásár. A hazai kiállítók pavi­lonjaiban az érdeklődők ismét találkozhatnak néhány ceglédi gyártmánnyal. A Szeszipari Vállalat és a KQV ceglédi üzeme a budapesti központtal együtt mutatja be azokat a gé­peket, amelyek érdemesek ar­ra, hogy ország, világ megis­merje őket. A KGV most is a C—25-ös Pionír aszfaltkeverőt viszi a kiállításra. A keverő teknőjét és hajtóműjét külön egységbe szerelve, a mérlegfejjel együtt mutatják be, működés közben. A Pionír automatikus vezérlő- berendezését is felküldték a BNV-re, szemléltető kíséreté­ben, amely a munka folyama­tát ábrázolja. A kiállításon szerepel a C— 25-ös Pionír aszfaltkeverő 1:10-ben kicsinyített makettje is. Szintén ilyen arányú kicsi­nyítésben készítették el a 4,5 tonnás Reizert, és a hatköb­PCST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I XI. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM 1967. MÁJUS 17., SZERDA Korlátozzák a vízfogyasztást Javulást jövőre várhatunk Hétfőn a kora délutáni órák­ban kannákkal, vödrökkel, a háztartásban fellelhető ivó­víz tárolására alkalmas edé­nyekkel indultak vízkutató körútra a Rákóczi úti lakók. méteres talajnyesö makettjét. 1 Sokak tették fel a kérdést: mi Ezek mellett mutatják be számos tablón a vállalat életét. lesz majd, amikor valóban megjön a kánikula, ha már Mosdatják a tejeskannákat Naponta indul a friss tej a ceglédi tejüzemből a városba és a járásba. Az üres kannákat — mielőtt ismét megtöltenék — gondosan tisztítják, kimossák, hogy a higiénia követel­ményeinek megfeleljenek. Foto: Jakab Zoltán Képeinek gondolata: a humanitás Jegyzetek Cseh István kiállításáról Csláh István festőművész ceglédi kiállításának különös jelentősége van. Nem arra gondolok, hogy ő éppen ebben a városban született, mint em­ber, de talán mint művész is, hanem arra a különös figyel­mességre, melyre szülővárosa méltatta. Erről szeretnék né­hány szót írni. Művészek közt, akik saját egyéniségüket akarják kifejte­ni, elfogadtatni, és személyisé­gük problémáit, művészeti lá­tásukat, egész formaművésze­tüket általános érvényűvé ten­ni, mi sem természetesebb, mint az a törekvés, hogy má­sok fölé kerekedjenek. Ebbéli törekvésükben nincs módjuk arra, hogy a félrehúzódóra, a csendes, halk szavú emberre odafigyeljenek. Cseh István is ezeknek a keveseknek a sorá­ba tartozik, akikre különös gonddal és szeretettel kell odafigyelni. 1945-től vannak itt kiállítva képei. Ebből az időből való a „Sárgakendös nő”, mely egy önmagába zárt emberi lény önmagába fojtódását, egy ki- teljesedést ígérő élet befelé fordulását, elmerülésének re­mek drámai feszültségét szó­laltatja meg. Ha a „Bolond nő” — bizonyára nem indoko­latlan — félelmét, mély meg- bántottságot kifejező, üressé vált tekintetét, a rikító, sikol- tó sárga és mélybarna színek drámai hatását nézzük, lehe­Lakosság részére végzünk kőműves, ács, tetőfedői, bádogos, burkoló és víz­vezetékszerelő munkákat CEGLÉDI VÁROSGAZDÁLKODÁSI V. Tanácsháza II. emelet FELVESZÜNK : kőműveseket, ácsokat és segédmunkásokat tetlen nem éreznünk a ma­gunk bűnösségét vele s az em­beriségnek azzal k szenvedő felével szemben, mely egy há­ború s a vele együttjáró meg­rázkódtatások. terhét elviselte. Innen indul az út, mely a té­mák változatosságán, formai variációk széles skáláján át sok veszélyes kanyarral és fordulóval vezet a „Gondolko­dó férfi” aszkétikus szenvedé­séig és szenvedélyességéig. Ez az út, mely itt a formák gaz­dagságán keresztül, a bolond értelmetlenségtől a gondolko­dó nem könnyű, de értelmes küzdelméig vezet, valóban ki­fejező és megbecsülendő, akár művészi, akár politikai szem­szögből nézzük is. De ne csak a szélsőséget lássuk, sőt elsősorban ne ezt lássuk Cseh Istvánnál, tehát ne a szélső­séges drámai feszültséget, ne a leegyszerűsített drámai szemléletet. Én korhűbbnek és mélyebb­nek, sokrétűbbnek és igazabb- nak, de mindenképpen embe­ribbnek azt a küzdelmet tar­tom, mely itt az árnyalatok közt zajlik. Az árnyalatok, a részletek néha epikus, néha poétikus hangú, küzdelme az igazi izgalom számomra, a korszak igazi drámaisága, mely itt az elemző és önelem­ző aprómunkában kifejeződik. Gondoljunk akár a tájképei­re, akár a csendéleteire, me­lyeknek elsődleges mondani­valója a humanitás gondolata: a sokszínűség mögött ott az egységes tónus, a vonalak szaggatottsága mögött ott az átívelő lendület dinamizmusa, mely a Táncoló fák „embe­riességét” olyan megragadóvá és feledhetetlenné teszi. Valóban nem mindennapi művésszel állunk szemben. S ez csak akkor derül ki, ha visszatérünk hozzá és köze­lebb engedjük magunkhoz. Ez a fajta művészet igényli az el­gondolkodást, a meditálást és azt, hogy vissza-visszatérjünk hozzá. most vízhiányban szenve- amit a városi tanács illetéke- dünk? sei jóváhagyásával adunk A kérdésre Szilágyi János, közre. Ebben a vízfogyasztás a Víz- és Csatorna Vállalat korlátozását javasoljuk. A kirendeltségének vezetőjej rendszabály megsértői ellen szabálysértési eljárást indí­adott választ. — A panasz jogos. A régi és az új víztorony szivaty- tyúinak maximális teljesít­ménye kétezerhatszáz köb­méter naponta. Természetesen, ahogy emelkedik a hőmé­rő higanyszála, úgy emel­kedik a város vízfogyasz­tása is. Ez érthető. Csakhogy ez a mostani kapacitás nem ele­gendő akkor, ha a vizet paza­rolják. Gondolok itt a —- kü­lönösen az esőtlen napokra — amikor a kiskertek gaz­dái bővebben locsolnak a kel­leténél. — A nyári vízellátás biz­tosítására vállalatunk rendszabályokat dolgoz ki, tunk. Erre azért kerül sor, mert a lakossághoz szóló tava­lyi felhívásunk bizony nem sok eredménnyel járt. Ezzel segíteni akarunk a megértőbb és a vízellátás szabályait be­tartó fogyasztókon, és ter­mészetesen megbüntetjük azokat, akik megszegik a rendeletet. — A rendszabályok feloldá­sára csak a jövő évben lesz lehetőség. Az év végén ugyanis befejeződik egy per­cenként 800 literes kút fú­rása, mely naponta 1200 köb­méter vizet ad. Addig azon­ban vízhiányra számítha­tunk, s ennek súlyosságát csak a megértés enyhítheti. (csat—) 0T Árpád-kori köcsögre bukkantak Hogy Cegléd valóban város legyen... Arany-, ezüst-, bronzjelvények Negyven név a névsorban A legutóbbi tanácsülésen negyven nevet olvastak fel. A névsor azok nevét tartalmaz­ta, akik 1966-ban a városban a társadalmi munkában sokat tettek, s ezért a végrehajtó­bizottság őket kitüntetésre ja­vasolta. öten arany-, tizenné­gyen ezüst- és tizennégyen bronzjelvényt kaptak. Hét brigádnak oklevelet adomá­nyoztak. A társadalmi munkai nap­jaink egyik jellegzetes és közismert munkaformája. Ta­lán nincs a városban senki, aki valamilyen módon és for­mában ne végzett volna tár­sadalmi munkát. A városfej­lesztési tervekben évek óta mindig jelentős tényezőként számolnak vele. Értéke az el­múlt években többször is el­érte az egymillió forintot. Az idei költségvetésben 650 000 forint értékű önként vállalt munka szerepel. Előttem a negyven név. A nevek mellett ott van az in- dokiás is. Van olyan, aki a belvízkárosultaknak épülő lakásokon 160 órát dolgozott önként és ez húsz munkanapnak felel meg. Van, aki szervezőmun­kával segített, ismét más az idomgyártó gépek elkészítésé­nél tevékenykedett. A város területén sok utcában készül salak alapozású aszfaltjárda, más utcákban a vízvezeték- hálózatot építik. Árokásás, csőfektetés, árokbehúzás, sa­lakterítés és sportpályaépítés szerepel az indoklásban. A kitüntetésre javasoltak között 80 óránál, tehát 10 munkanapnak megfelelő idő­nél kevesebbet nem végzett | senki. Emellett persze sokan j vannak azok. akik egy-két I napot, vagy öt-hat napot la- j pátoltak és a városszépítéshez j a maguk képességéhez, erejé- 1 hez mérten hozzájárultak. S ez a lényeges. Egyesek azon a ' véleményenYO.np^k, högy az l 'eífajtá 'munkát"“' nem szabad | túlértékelni. Ha túlbecsülni nem is szabad, de számítani lehet rá, mert minden méter helyére tett vízvezetékcső, minden elhelyezett járdasze­gély, minden lapát föld, ho­mok, vagy salak útjaink, te­reink, közterületeink szépíté­sét szolgálja. Megfelelően szervezett és megfelelően irányított közös munkával a város külső ké­pét meg tudnánk változtatni. Most ilyen munka csak éven­ként néhány utcában, vagy egy-egy kisebb körzetben fo­lyik. De mi lenne akkor, ha egy­szer nekifogna a város minden lakója az utcák tavaszi nagytakarításához, a gyomtalanításhoz, a fo­lyókák kitisztításához, a lesüllyedt, bedugult, el­szennyeződött átereszek kitakarításához és szintbe­helyezéséhez? Mi lenne akkor, ha valaki­nek, eszébe jutna, hogy csak a járdaszegélyek mellett hagy­junk füves, gyepes sávot, és a többit nyessük fel? Ha az ut­cák kátyúit városszerte be­tömnék, elplaníroznák, ha senki többé szemetet, hulladé­kot, törmeléket, salakot nem hordana az utcára és nem töl­tené a kocsiút közepét a jár­daszintnél fél méterrel maga­sabbra? A kitüntetettek lajstroma azoknak a becsületes és a köz érdekéért fáradozóknak a névsora, akik egy-egy helyen példamutatóan dolgoztak. Vannak még közönyösök, le- gyintők, nemet mondók is. Azért aki a „szervezésért” ka­pott kitüntetést, annak kétszeresen is elismerés jár. Mert ha még többen volnának jó szervezők, előbb járhatnánk a járdaépítésben, a vízveze­ték-hálózat fejlesztésében, a parkosításban és a város csi­nosításában. A lakosság további önkén­tes segítségével válhat való­ban várossá Cegléd. (Sz. I.) Fö az, hogy csini... A Gubodi utcában az építkezés során ismét meglepő leletet hozott felszínre a munkások ásója. Az Arpád-kor jellegzetes használati edényei, korongon készített három cserépbögre került elő a földből, eléggé ép állapotban. A gömbölyű köcsögöket Filák Ferenc — régi leletmcntő — találta meg. Ennél az építkezésnél 1965-ben több má­zsa súlyú, 50 darabból álló, ritka, középkori vasleletet is találtak már. Csomagot kapni öröm és izgalom. Különösen, ha az a csomag külföldről jön. így volt ez nálunk is. A gye­rekek egymás ke­zéből kapkodták a szappanízű csoko- v Iádét, a férjem fél­óráig forgatta ke­zében a nőt aktot viselő nyakkendőt, amit szerényen a szekrény legmé­lyebb fiókjába csúsztatott egy óvatlan pillanat­ban. No, de az a piros kámzsás nya­kú pulóver! Meg hozzá az isteni klassz fekete nasztró! Ha ezt meglátják a kolle­ganőim, elbújhat­nak magyar las- texükbe! S milyen jól áll! Igaz, ez a piros szín egy kicsit élénk már nekem, ez a fekete csoda is simulhatna lá­gy abban, de a di­vattól egy brosú­rával elmaradtak is látják majd, hogy ez tengeren­túli darab. A tü­körből látom, hogy fiam jelentőségtel­jesen bökdösi a húgát, aki válasz­ként belerúg a bo­kájába és úgy röp- dös körülöttem mint egy kisma­dár. Hiába no, a női dolgok, azok női dolgok! A fér­jemet meg rajta kaptam, hogy az újságja mögül pil­lantgat ki percen­ként. Nem állja meg a drága! Ö már iyen. Sosem szeretett szemem­be dicsérni. Most meg, ha hátra for­dulok, azonnal szeme elé emeli az újságot. Hát kell azt szégyellni, hogy ennyire tet­szem neki ebben a csodában? Földöntúli bol­dogságomat egy kis kellemetlenség zavarta meg. Fér- jemuram ugyanis a kezembe nyom­ta a vámjegyzéket, amiben — a hete­dik rubrikában ezt olvastam: egy db. fekete férfi hosszú alsónadrág... (esi — 1) A Néma levente — tsz-színjátszókkal RHU ismeri a József Attila Tér- | melőiszövetkezet színjátszó § csoportját, és bemutatott mű- § sorukat is. Nemrég elhatá- ^ rozták, hogy felújítják egyik & sikert aratott színdarabjukat, § Heltai „Néma leventé”-jét. $ Bemutatására a saját kultúr- $ házukban kerül sor először. ^ Vendégszereplésre a Magyar ^ Hajó- és Darugyár művelő- ^ dési házába hivatalosak, ott $ adják elő W//////////////////////////////////////^y////////////////////yy//w//////////////////////y/////////////////////////,w/////////^ Tavaszi szél vizet áraszt... hivatalosak, ismét, a helyinél nem kisebb siker- ^ rel. § remélhetően i > — A ceglédi Kossuth Mű-!; zeumban 4 év alatt 56 kiál- $ lítást rendeztek, ezeknek ^ több mint 80 ezer látogatója $ volt. | Somlny Szabó József Zentai Pál rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom