Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-04 / 103. szám

1961. MÁJUS 4., CSÜTÖRTÖK mert K/virlm> 3 125 éves a BNV Világszínvonal a vásáron Vásár: világszínvonalon 125 esztendeje, hogy Kossuth Lajos kezdeményezésére meg­rendezték az első magyar Iparmű Kiállítást, 213 részt­vevővel, a Duno-parti Re- doutban, a későbbi Vigadó he­lyén. Ez volt a honi ipar első kollektív bemutatkozása. A millennium esztendejében te­lepült a pesti vásár a Város­ligetbe, s bár azóta — szű­kén számítva is —, tízszeresé­re növekedett, még mindig, évről évre a liget árnyas fái alatt kell, „pavilont verniük” a vásár rendezőinek ... Szép ajándék lett volna a 125. szü­letésnapot már az új helyen, Lágymányoson ünnepelni. Ta­valy is több jelentkezőt voltak kénytelenek helyhiány miatt visszautasítani. Egyre inkább vásárrá vá­lik valóban a budapesti vá­sár, s legyünk őszinték: et­től rangosodik igazán. Elvég­re a külföldiek nemcsak di­csekedni jönnek ide, s mi sem azért rendezzük a BNV-t, hogy pusztán csak bemutas­suk a magyar ipar műszaki kultúrájának gyarapodását, hanem hogy üzletet kössünk egymással. 1962—64. között a BNV-vel kapcsolatos üzleti forgalom 3 és félszeresére nőtt. 1965-ben már mintegy másfél - milliárd devizaforint­ra emelkedett a megkötött ke­reskedelmi szerződések érté­ke, tavaly pedig már 2,1 milliárdra. A tavalyi BNV „következményeit” minden­esetre érzékelhettük a fo­gyasztási cikkek hazai pia­cán: a jugoszláv, az NDK-bú- torok, a francia kozmetikai cikkek, az NDK elektromos háztartási gépei, például a városligeti pavilonokból in­dultak üzleteink polcaira. A vásár képe Látnivalókban máris ' gaz­dag a Vásár: ahogy és amivel építik, rendezik, csinosítják — majd ezer ember — az ma­ga is beillik egy ipari bemu­tatónak. A leglátványosabb építkezés most a vásár főte­rén folyik: a tavalyi alumí­niumcsarnok ikerpárját épí­tik. A hatalmas dongákat a helyszínen hegesztik össze, majd speciális darukkal eme­lik őket a helyükre. Az NDK új üvegpavilonjának acél- szerkezetét is a földön, fektet­ve csavarozták össze, s a szer­kezet felállítása itt is látvá­nyos műszaki megoldást kö­vetelt. A főtér xenonizzóit, ame­lyek tavaly újdonságnak szá­mítottak, az idén jódgőzlám- pákkal váltják fel, az Egye­sült Izzó legújabb és leg­fényesebb konstrukcióival. Lesz színes szökőkút, 6 káp­rázatos fénysoron rajzolódik ki majd esténként a vásár emblémája a főbejárat hom­lokzatán. A munkák jól ha­ladnak, s már látszik, hogy május 19-én a megnyitás nap­ján végigsétálva az öregko­rára megfiatalodott vásárváro­son, nemcsak a világszínvonal­lal ismerkedhetünk a pavilo­nokban, de egy világszínvona­lon rendezett, épített — kiál­lított vásárral is. Legfrissebb a Szovjetunió Egyre több hatalmas idegen nyelvű feliratokkal ellátott láda és tartály kerül az utak szélére, a pavilonok elé és kö­ré: érkezik a kiállítás. Eddig a Szovjetunióból érkezett meg a legtöbb kiállítási anyag, 22 vagonnyi rakomány. Az első ládák mélyén, szivattyúk, me­zőgazdasági gépek, szerszám­gépek utaztak. Csehszlovákia elsősorban modem szerszám­gépeit, textilgépeit és ipari varrógépeit mutatja be. A len­gyel ipar — többek között — legújabb bányászati és öntödei berendezéseit, gépsorait küld­te él. Bulgária szinte iparának teljes keresztmetszetét nyújt­ja majd. Anglia szintén teljes­ségre törekedve vesz részt a vásáron. Kiállításuk egy részét a „Szebb és kényelmesebb élet” jelszavával állítják ösz- sze, az emberek mindennapi életét valóban megkönnyítő termékből válogatva. Mindenkit érdekel Egyébként az idei vásár minden eddiginél gazdagabb­nak, tartalmasabbnak ígérke­zik — pedig már a tavalyit sem lehetett egyetlen nap alatt valamennyire is tisztességesen végignézni. Csak a szövetke­zeti ipar 30Ó új ruha-, és 400 új cipőmodellt, több száz új bőrdíszműárut mutat be, 15 teljes szobaiberendezést, 200 új ipari műszert, a magyar vil­lanyborotva elkészült konst­rukcióját, játékokat, a háztar­tási padlósúroló gépet. Az ál­lami építőipar bemutatja a házgyári lakások beépített bú­torait, padlóit, mozgatható vá­laszfal-szerkezeteit. A Hazai Fésűsfonó terliszterből készült teljes — délelőtti, utcai, sport- és estélyi ruhatárat hoz a vá­sárra, garantálva, hogy, amit kiállít, azt az üzletekben is vi­szontláthatjuk majd. A vegy­ipar új mosószereket, festéke­ket és lakkokat hoz a vásárra, természetesen a külföldre új tulajdonságú műanyagokkal és növényvédőszerekkel együtt; összesen 500 új terméket. Ott lesz a vásáron a VTRGY zene­szekrénye, tv-készüléke, (a Ké­kes de Lux) és új rádiói (a Symfónia de Lux, a Velence de Lux)... tehát ott lesz a vá­sáron az egész magyar ipar legújabb termékeivel, s a vi­lág iparának legújabb produk­tumaiból egy tekintélyes rész. A Vásárkatalógus — jelenleg, de még nem teljes az anyag — 1500 oldalt tesz ki! Az idei vásár fényében, résztvevőinek számában, a kiállítási anyag­ban mindenképp méltónak .ígérkezik 125. születésnapját' hoz: érdemes lesz tisztelgő lá­togatást tenni a jubilánsnál... G. F. Megkezdődött a magyar szakszervezetek XXL kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) mukra kiutalt újonnan épült lakást. Szükségesnek tartjuk, hogy a szövetkezeti lakásoknál a kiinduló hozzájárulás mérté­két és a kölcsön nyújtásának módját még inkább tegyék függővé az egy családtagra jutó jövedelem nagyságától. Megítélésünk szerint a kö­vetkező ötéves tervben felül kell vizsgálni egész lakás- építési konstrukciónkat, A 15 éves lakásépítési terv teljesí­téséhez az állami ráfordítá­sokon túl, az üzemi források, a társas- és egyéni építkezé­sek fokozottabb igénybevéte­le szükséges. Életszínvonal — átlagkereset Figyelembe véve, hogy nagy erőfeszítések történnek a gazdaságirányítás új rendsze­re bevezetésének eredménye­ként az életszínvonal növelésé­re, szükségesnek tartjuk, a távlati gazdaságfej­lesztés részeként, a kormány életszínvonal-politikájának hosszabb időre szóló kidolgo­zását. E tervnek tartalmaznia kellene elsősorban a lakás­kérdés megoldását, a sokgyer­mekes családok életkörülmé­nyeinek javítását, az egész­ségügy színvonalának növelé­sét, a nyugdíjrendszer tovább­fejlesztését; az idős dolgozók általános szociális helyzeté­nek további javítását, vala­mint a foglalkoztatottság, a bér- és árpolitika továbbfej­lesztését. — Nem feledkezhetünk meg a dolgozók bizonyos rétegei szociális helyzetének további javításáról sem. Jól tudjuk, hogy vannak, akiknek élete hazánkban ma még nem köny- nyű. Kik ezek? Nagycsalá­dosok, ahol a gyermekek még nem keresnek, a családfenn­tartó szakképzetlen; öregek, akiknek a nyugdija alacsony és gyermekeik nem tudják, vagy nem akarják őket se­gíteni; ide kell sorolni azo­kat a dolgozó nőket, anyákat, akik nehezebb körülmények között dolgoznak, élnek■ Egész társadalmunknak kötelezett­ségei vannak az öregekkel, a csökkent munkaképességűek­kel, a nagycsaládosokkal szem­ben. Eddig is sokat tettünk érdekükben, De számos to­vábbi intézkedés szükséges. Hazánkban az átlagkereset valamivel 1800,— Ft felett van. Az 1959 után, hosszú szolgálati idő után megálla­pított nyugdíjak átlaga meg­haladja az 1100,— Ft-ot. Akik ismerik a kapitalista orszá­gokban a nyugdíjak és fi­zetések közötti különbséget, azok jól tudják, hogy emiatt nem kell szégyenkeznünk. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a régebben, vagy a rövidebb munkavi­szony alapján megállapított nyugdíjak átlaga ennél lé­nyegesen alacsonyabb. Tehát tovább kell csökken­teni a régebben és a újon­nan megállapított nyugdíjak közötti különbségeket. Az ár­változásoknál a nyugdíjak szintjét a régebbi vásárló- értéken kell tartani. A nyug­díjrendszer alapvetően jó. De vannak bizonyos kötöttségei, amelyeket fel kell majd ol­dani. Különösen az ötéves megszakítás eltörlése a volt gazdasági cselédeknél, akik 1945-ben földet kaptak, vagy azoknál az anyáknál, akik kis­gyermekük nevelése miatt szakították meg a munkavi­szonyukat. _ A nagycsaládosokról való megkülönböztetett gondosko­dásnak elsősorban a családi pótlékban kell kifejeződnie. Segíteni kell a nagycsaládo­sokat lakáskörülményeik ren­dezésében, gyermekeik tanu­lásában és más egyéb módon. A dolgozó nők iránti társa­dalmi gondoskodás legfénye­sebb bizonyítéka a közelmúlt­ban bevezetett gyermekgondo­zási segély. A készülő új munka tör­vénykönyvéről §zólt ezután a referátum, s aláhúzta: a mun­ka törvénykönyve alkotó ré­szeként ki kell dolgozni a kol­lektív szerződések rendszerét. Az életszínvonal növelését célzó politikáról beszélt a to­vábbiakban Gáspár Sándor és hangsúlyozta: olyan szocializ­must építünk, amely az embe­rért van, a tömegeket szolgál­ja. III. A szakszervezetek megnövekedett szerepe, felelőssége társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában A szakszervezetek funkciói­nak, feladatainak változását, fejlődését elemezte ezután a' referátum. Aláhúzta: a szak­[ szervezet és a párt kapcsola­tában új elem, hogy a párt a célok meghatározásánál is 1 igényli — az eddiginél jobban Emberek között is ember. Részt vett a megyei ter­melőszövetkezeti tanácsko­záson, s a termelőszövetkeze­tek 1. országos kongresszusá­ra is küldöttnek választot­ták. Az itteni három nap, nagy meglepetéseket tarto­gatott számára. Mindjárt az első napon szót kapott, ami­kor a hangját, a komolyságát adják meg a felszólalók, a tanácskozásnak. A kitünte­tettek között is szerepel a ne­ve: Szűcs Béla a kiskunlac- házi Petőfi Tsz elnöke, a Ma­gyar Népköztársaság Munka­érdemrendjének arany foko­zatát kapta. Az utolsó na­pon, záróakkordként, a kongresszus, az Országos Ter­melőszövetkezeti Tanács tag­jává választotta. A kongresszus befejező­dött, Szűcs Béla is ott folytat­ta munkáját, ahol a múlt he­tekben abbahagyta. Illetve csak akarta folytatni. Előbb fogadni kellett, munkatársai és a tagság jókívánságait a kitüntetéshez és a felelősség- teljes tisztséghez. Most már egyre inkább a rendes kerék­vágásba zökken az élet, keve­sebb az ünnep, több a hétköz­nap. Az a rövid idő, amit az elnöki irodában beszélgetés­sel töltünk, inkább az utóbbi­hoz tartozik, hiszen az elmúlt hét esztendőt elevenítettük fel, a dolgos hétköznapokat A beszélgetés óhatatlanul egy kis történel­mi áttekintéssel kezdődik. 1961 januárjában kerül Kis- kunlacházára, mint kihelye­zett elnölk. A szövetkezetét nagy nehézségek közepette találja. Az előző esztendő mindössze 12 forintos munka­egységet biztosított a tagság számára. Szűcs Béla munKá- hoz lát. Az év végén már 36 forintot ér a munkaegység, egy-egy tag átlagos jövedel­me eléri a 13 ezer forintot. A hét év, minden esztendeje, újabb és újabb eredményt hozott. A múlt évben például 24 ezer forintot keresett egy- egy tag. — Tudta, hogy a megye egyik legrosszabb termelőszö­vetkezetébe jön, hét évvel ez­előtt? Gondolkodás nélkül vála­szol: — Tudtam! — Mi volt, ami arra kész­tette, hogy vállalja? Most már nem tőmonda­tokban beszél, inkább apró­lékosan, mert nem szeretné, hogy félreértsék: — Most negyvenkét éves vagyok, akkor harmincöt vol­tam. Szakember, agrármér­nök, aki bízik magában. Úgy éreztem, hogy az életben, mu­tatnom, alkotnom kell vala­mit. Itt igazán mód adódott rá. Hazudnék ha azt monda­nám, hogy nem vágytam si­kerre, elismerésre. De az ol­csó népszerűséget sohasem hajhásztam. Ismét felidéződnek az indu­lás napjai: az emberek nem akartak munkába jönni. Ha eljöttek, inkább csak azért, hogy híreket szerezzenek. Szűcs Béla megértette őket, hisz a 12 forintos munkaegy­ség sokat mondott. Járkált, talpalt, hogy pénzt, előleget szerezzen. A munkakedvet egy kicsit megolajozza. Mind­járt az elején 20 forintot biz­tosított — állami seg-.tséggel. — Nagyon rizikós dolog volt ez a 20 forintos ' elő .eg. Ha beválik, nyertünk, ha nem, hát ez az összeg is növelte volna az előző esztendők mil­lióit ... — Egy lapra tett fel min­dent? — Nem így mondanám, az emberek értelmében, becsü­• •• letésségében bíztam. Nem csa­lódtam! Az elmúlt hét esztendő alatt, nem egyszer keringtek olyan hírek, hogy, no ez az esztendő a bukás éve lesz. Az volt a vélemény róla, hogy a kalandorságig merész. „Egy lapra” teszi.fel a szövetkezet jövőjét. Nem tiltakozik a „vád” el­len: — Hozzám is eljutottak ezek a jóslatok, de nem ijesztettek meg. Amikor munkához kezd­tem, nek^m volt elképzelésem, ami teljesen egybeesett a me­gyei párthizottság határoza­taival. Sorolni kezdi : — Szőlő-, gyümölcstelepítés, nagyüzemi zöldségtermelés, szarvasmarha-tenyésztés, hús- és tenyészbaramfi-tenyész- tés... — Talán nem is ezt kifogá­solták, hanem a feszített ter­veket, a szédítően gyors üte­met! Elmosolyodik: — Helyben vagyunk. Nem­egyszer a szemembe mondot­ták, hogy türelmetlen vagyok, de erre mindig megadtam a választ. Kiskunlacházán nem éltek rosszul a gazdák egyéni körülmények között sem. El­lenkezőleg. Itt nem lehet 25— 30 forintos munkaegységekkel tengeni-lengeni. Dolgoznak a tagok, ha látják, hogy miért. Mi a feladatokat, minidig a tagság igényéhez szabtuk: Nyomatékosan hangsúlyoz­za: — Szeretem a nagy, a ne­héz feladatokat, a kis, az ap­ró dolgok nem tudnak annyira érdekelni. Egy dolgot azonban nyugodtan állítok: abban az időben is, amikor a legtöbb hír járta körülöttem, a tag­ság többségével egyetértésben dolgoztam. Pontosabban: nem álltam szemben a tagokkal. Ez adott nyugalmat, biztonságot, hogy a lendületiből ne enged­jünk. Példákat sorol és ezek közül egy különösen jól mutatja, hogy az elnöknek —, no meg a vezetőségnek — nemegyszer abból adódott összeütközése a „hivatalos” emberekkel, hogy egy lépéssel előbbre láttalc, vagy gondolkoztak, mint a napi gyakorlat. A szövetkezet­ben például, korábban megho­nosították: előre megszabták, kinek, mennyi munkát kell végeznie. A férfiaknak pél­dául 18—20 ezer forint jöve­delemnek megfelelő mennyisé­get, a családtag nélküli nők­nek 12 ezer forint éftékűt. Nem is olyan régen még vizs­gálat indult ezért, törvénysér­tésnek minősítették. — Mindenki tudja, hogy a 7-es törvényerejű rendelet, nem napjainkban évült el, korábban sem felelt már meg a szövetkezeti érdekeknek, de voltak, akik ragaszkodtak hoz­zá. Most a tsz-kongresszus minket igazolt... Szűcs Béla, maga is tudja, hogy a különböző vállalatok vezetői és dolgozói „nehéz” embernek tartották és tart­ják ma is. Kevés tsz-elnök- nek volt annyi vitája ve­lük, mint éppen neki. Anélr kül, hogy erre büszke len­ne, nagyon komolyan magya­rázza, hogy miből adódtak a nézeteltérések: — Néhány vállalatvezető és dolgozó úgy próbált velünk tárgyalni, mintha nem part­nereik lennénk, hanem leköte­lezettjük. Elnökségem első pillanatától kezdve harcoltam ellene. Egyszer kisebb, más­szor nagyobb eredménnyel. Innét van a „nehéz” jelző. Hozzá teszi még: — Nehezebb volt ezen az úton járni, mint kritikátla­nul elfogadni az utasításo­kat, bárkitől és bárhonnan jött is az. Vállaltuk a nehéz­ségeket, de a szövetkezet ér­dekeit tartottuk a legfon­tosabbnak. — a szazszervezeu moisaiom állásfoglalását, segítségét. Helyzetünk a jövőben még inkább megköveteli, hogy s munkásosztály, a bérből és fi- ^ zetésből élők tömegesen a ^szakszervezetek útján juttas- Ssák kifejezésre véleményüket 8 igényüket, aktivitásukat ai § építőmunkában. | A következő években az ér- S dekvédelmi tevékenység is ú; § tartalmat kap a szakszerveze- ^ tek munkájában — hangoztat- ^ ta ezután. $ Nagy jelentőségű, hogy a ^ dolgozóik minél szélesebb ré- ^ tege ismerje fel: egyéni érde- $ keik érvényesítése elválaszt- | ihatatlan a munkásosztály, a ^ (társadalom érdekeinek érvé- ^ nyesi lésétől. ^ A referátum utalt arra: ^ (tudjuk, hogy a dolgozó tö- ^ megek tudatának formálása ^ nem megy máról holnapra. ^ Feladataink végrehajtásá- ^ mák egyik fontos feltétele a S szakszervezeti demokrácia 8 erősítése. A demokratizmus 8 erősödése növeli majd a szer- ^ vezett dolgozók aktivitását. A ^ jövőben jobban kell számíta- ^ nunk a vélemények, nézetek, ^ érdekek, és álláspontok har- ^ cára. Ez hasznos és célrave- ^ zető. Az ilyen munkában erő- ^ södnek meg a sz'alcszervezeti ^ tisztségviselők és alakul ki 8 megfelelő kapcsolatuk a tag- S ságigal. § Erősíteni kell a vezetésben § a centralizmus elvét, de nem Si a régi értelemben vett apró- ^ lékos gyámkodást. ^ A dolgozók ügyei intézésé- ^ nek jelentőségére hívta fel 8 ezután a figyelmet 8 Hosszantartó nagy taps fo- § gadta Gáspár Sándor referá- 8 tumát. Ezután Somogyi Mik- § lós, a SZOT számvizsgáló bi- ^ zottságának elnöke terjesztet- ^ te elő a bizottság jelentését. ^ Ezután Gál László, a SZOT ^ titkára a szakszervezetek í alapszabályának módosításá- $ ról szólt. | Gál László tapssal fogadott S szavai után ebédszünet kö- 5 vetkezett. $ Ebédszünet után nagy taps $ közben Biszku Béla, az 5 MSZM KB titkára, a Politi- $ kai Bizottság tagja lépett a J szónoki emelvé'nyre. ! Biszku Béla beszéde után ! napirend szerint megkezdő- ^ dött az együttes vita. — Vagy hajtottunk volna végre minden utasítást, s akkor év végén esetleg áll­hattunk volna sorba, állami segítségért. Nagyon örülünk, hogy végre helyesen értel­mezzük napjainkban a szö­vetkezeti önállóságot. Szíve­sen vállaljuk az ezzel járó jelelósséget is. A szövetkezet gazdálkodá­sával együttjáró gondok mel­lett tehát nem egy olyan is akadt, amely a gazdaságirá­nyítás eddigi felépítéséből, bürokráciájából adódott. Szűcs Béla — aki jó szemű szö­vetkezeti vezető — többször összetűzésbe került emiatt a „járással’’ a „vállalatokkal’’ mint az „átlag” szövetkezeti vezető. Sok-sok energiája pocsékolódott emiatt el. De az erőből bőségesen van még. Nem sok olyan szövetkezet van a megyében, ahol eny- nyire felkészültek volna a termelésre, a gazdasági ver­senyre, mint éppen itt. Gyü­mölcstárolót, feldolgozót szán­dékoznak építeni, hasznosí­tani a melléktermékeket. Ba­romfit keltetnek. A tagság szorgalmas munkájával na­gyobb értéket termelnek, mint eddig. A tsz-elnök lelkesen beszél ezekről a tervekről. Ez az igazi lénye, neki való munka ez. Hét nehéz esztendő munká­jának elismerését jelenti a kitüntetés, az Országos Ter­melőszövetkezeti Tanács tag­ság. Amikor a beszélgetést befejezzük, javasolja, nézzek körül a termelőszövetkezet­ben — nélküle. Érdeklődjek az emberektől, nézzem meg a kertészetet, a gyümölcsöst... Megfogadtam a tanácsát. Az „üzemlátogatás” során többek között találkoztam egy idős szövetkezeti gazdával, Tóth Józseffel. A szó kihozta azt is, hogy milyen ember az el­nök. Így jellemezte: — Az emberek között is em- í bér, aki mindent megtesz aj tagságért, becsüli őket, így: azok is őt. Mihók Sándor i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom