Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
MOT. ÁPRILIS 9., VASÁRNAP HIT jfccr» K^ürlap 3 Villanófény Túlórák Megint sok: a túlóra. Vagy pontosabban szólva: még mindig sok. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál is sok, s például a leltározók némelyike esetében képtelen méreteket ért el. Budaörsön, a porkohászati gyárban ötezerrel több túlórát használtak fel az elmúlt évben, mint egy esztendővel korábban. Pozitívum, hogy az említet* helyeken, de másutt is, a szakszervezetek mind keményebben fellépnék a túlóráztatás ellen, nagyobb szervezettséget, körültekintést követelve a gazdasági vezetőktől, elítélve, hogy túlóráztatással próbálják meg ellensúlyozni a szervézet- lenségből eredő nehézségeket. A könnyebb út persze fez: elrendelni a túlórát. A nehezebb: kellő felméréssel, szervezeti intézkedésekkel olyan gyártási körülményeket kialakítani, hogy valóban csak a legszükségesebb esetekben vegyenek igénybe túlórát. Mert ki is vitatná, hogy szükség van túlórára?! A karbantartóknál például, mert igen sok termelőberendezést csak vasárnap lehet javítani, egész héten dolgozik a masina, megállás nélkül. Egy-egy igen gyors szállítás esetén is helye lehet túlórának. Am nincs hely© ott, ahol hét közben állnak az emberek, s ugyanakkor a hét végén négy-hat órát is rádolgoztatnak velük, vagy éppen vasárnapi műszakra rendelik be őket. A szakszervezetek nagyon helyesen teszik, hogy élitek jogaikkal, hogy nem engedik a mértéktelen túlóráztatást. Még akkor is helyesen teszik, ha az esetek többségében viták, s „asztalraverések” származnak belőle. Mert ma még a gazdasági vezetők közül né- hányan nem akarják érteni, hogy a könnyebb út a rosz- szabb út: a túlóráztatás csak pillanatnyi megoldást jelent. A szervezettség javítása, a gyártási körülmények tökéletesítése — ez jelenti a megnyugtató, s megalapozott rendezést. (m. ©.) Miért hiányzik a hiánycikk? Idén több a mezőgazdasági szerszám' — de még mindig kevés Hónapokig tartó országos vizsgálat során keresett választ a Belkereskedelmi Minisztérium arra a kérdésre, hogy miért hiányzik a hiánycikk. A Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőségre hárult az a feladat, hogy a megye területén igyekezzen megállapítani az áilami, valamint szövetkezeti boltok áruellá- tobtságát. Vizsgálata különös tekintettel volt a mezőgazdasági szerszámokra és a kisgépek alkatrészeire. A megyében nagy a kereslet a permetezőgépek és azok alkatrészei iránt. A ' Pest— Nógrád—Komárom megyei AGROKER az igényeket eddig nem tudta kielégíteni. A gyártásukkal foglalkozó Ti- szakécskei Vasipari Vállalat a kereskedelem idei 14 700 darabban meghatározott rendelését nem vállalja, csupán 12 999 darab szállítását ígéri. Ennek a mennyiségnek azonban csak mintegy kétharmadát szállítja az év derekáig, vagyis a permetezőgép-ellátás ebben az esztendőben sem lesz tökéletes, bár a tavalyinál jobb. A permetezőgép pótalkatrészei sok boltban nem kaphatók, pedig a nagykereskedelemben beszerezhetők lennének. Óvatos boltvezetők ilyen apróbb cikkekkel nem növelik árukészletüket, s alacsony áruk miatt sem szívesen foglalkoznak eladásukkal. Ez esetben, ahol az alkatrész hiánycikk, annak a kiskereskedelem az okozója. Viszont a gyártó iparra hárul a felelősség az ácsszekerce és kőműveskalapács hiánya miatt. A Szentendrei Kéziszerszámgyár a belkereskedelemmel szemben az exportot részesíti előnyben. Ugyanez a gyár készíti a megyében nagyon keresett Kecskeméti metszőollót, amely szintén hiánycikk. A gyár kalkulációja alapján az ollók fogyasztói árát 60 forintban javasolta megállapítani, de 42 forintban szabták meg és így a gyártás nem kifizetődő. Ezért a tavalyi 33 ezer darabbal szemben ez évben csak 17 ezer darabot szállít. A kerítésdrót hiányának oka viszont a termelési forgalmiadó nagysága. A drótgyártás többek között ezért sem kifizetődő. További hiánycikkek, illetve ritkán kaphatók a televízió, a rádió, a mosógép és egyéb villamossági cikkek legfrissebb modelljei, holott a vásárlók éppen ezeket keresik. Az ÄKF szükségesnek tartaná, ha a gyárak elavult cikkeiket gyorsabban korszerűsítenék. Az üveg- és porcelánárukból a megyei kereskedelem ellátottsága csak 60 százalékos. Ok: a gyárak túlzott előnyBen részesítik az exportot. Ennek orvoslására — több vasipari cikknél is — azt tartaná helyesnek a kereskedelmi felügyelőség, ha az ipar egyformán bírálná el kül- és belföldi szállításait. S végül a kifogástalan gyári csomagolást sürgeti, miután a helytelenül burkolt mosógépek, hűtőszekrények, tűzhelyek és egyéb áruk szállításánál nagyon gyakran fordul elő zománcsérülés, vagy más hiba. Április a földeken: Retek, saláta „Sátorerdők" - fóliából Nem zavartatják magukat a szántóvetők Rossz nyelvek szerint a mostani április nem is az igazi. Nem, mert csak esik, borong, véletlenül sem bukkannak elő a napsugarak. 'Még szerencse, hogy a szántóvetők — amint Vértesi István megyei mezőgazdász tegnapi tájékoztatójában elmondotta — nem hagyják magukat zavartatni a hűvös, nedves időjárástól. Ha az eső abbamarad, megszikkad a föld, nyomban teljes erővel dolgoznak. Rugalmas munkájuknak köszönhető, hogy lényegében nincs fennakadás az időszerű tennivalók végzésében. Befejezéshez közeledik a cukor- és a takarmányrépa vetése, készítik a talajt a hónap vége felé megkezdődő ku- kukoricavetés alá. Hasonló a helyzet a kertészetekben is. Ha didergés is az idő, a munkacsapatok mindenütt gyors tempóban dolgoznak, nevelik a palántákat, rakják az ágyásokat. Sok helyütt szedik a primőr termést, nagy mennyiségű saláta és retek kel útra a Pest megyei kertészetekből a fővárosi piacokra. Pancsovai Nándor megyei főkertész elégedett a kertészeti munkák ütemével, s mint újságolta is, a szőlőkben és gyümölcsösökben pezseg a tavaszi élet. Rendezik az ültetvényeket, permetez- nek, telepítenek. Eddig a me- § gye közös gazdaságai Cegléd^ környékén a dabasi meg a ^ monori járásban négyszáz J hold különféle gyümölcsfát is elültettek. Mindenhol kiköltöztek a dinnyések, nevelik a palántákat, készülnek a kiültetésre. Feszülnek már a fóliasátrak is a palánták fölött a nagyobb termelő- szövetkezetekben. Minthogy e műanyag alkalmazása már tavaly is tetemes hasznot hozott a gazdaságoknak, az idén megduplázták a fóliás területet, 120 ezer négyzetméterre rakták ki a növények fejlődését meggyorsító fóliasátrakat s. p. Elszívják-e az export békepipát? Kötegnyi jegyzőkönyv — Pihen a gyökérfa Nem is olyan könnyű elkezdeni: mert hol az eleje és hol a vége? Mivel kezdjem: a hárommilliót meghaladó anyagkészlettel; az importanyag lekötési bírsággal; az érintettek eddig semmire nem jutó tárgyalásaival; vélt és va- iós igények ellentmondásaival? Az elejét talán sikerül felderíteni, de a vége hol van — még inkább: hol lesz — azt senki nem tudja. És ez öreg hiba. Nem kell és — meglett A nagykőrösi Faárú- és Do- hányzócikkgyártó Vállalat — népszerűbb és közismertebb nevén a pipagyár — hazánkban kizárólagos nagyüzemi készítője a különböző pipafajtáknak. A harmincas évek elején kezdett, magánalapon folytatott gyártás a tanácsi vállalattá alakulás után már nemcsak a hazai igényeket elégítette ki, hanem exportra is tudtak szállítani. Az export azonban kín-keservesen indult: nem volt megfelelő alapanyag — a jó pipához több éves száradású, vadkörte vagy gyökérfa kell — s így a vállalat javasolta is, hogy szüntessék meg a gyártást. Szó sem lehet róla — mondták a másik oldalon, külföldön olyan az érdeklődés, hogy nagy mennyiséget elhelyezhetünk. Az exportálást intéző ARTEX Külkereskedelmi Vállalat tizenöt országból jelzett érdeklődést, s ugyanakkor mind jelentősebb tételeket szállítottak máris Hollandiába, Svédországbat, Jugoszláviába, sőt, még a pipások hazájába, Angliába is. A fénykorban évi 250 ezer darab pipa, illetve svéd pipafej kélt útra Kőrösről, de — hol van már a tavalyi hó? Azaz a tavalyelőtti meg azelőtti — export? Mert a gyártás feszt tartott, csak éppen olyan anyagból, ami nem volt a legjobb ... Közben újabb, jelentős megrendeléseket kellett visszautasítaniuk, mert nem volt megfelelő anyag — a gyökérfa importcikk — s külföldről érkeztek a külkereskedelmi vállalathoz a reklamációk a rossz minőség miatt. A külkereskedők a vállalatot szorongatták, s itt nem is vitatták a minőségi kifogások jogosságát, de: előírásszerű alapanyagot kértek. Mert ez az alfája és ómegája annak, hogy jobb minőséget produkálhassanak. Tehát először: volt egy javaslat, hogy ne gyártsanak, s lett belőle az, hogy még exportáltak is pipát. Futnak a fa után 1964-ben a külkereskedelmi vállalat javaslatára — ahonnét angol, norvég, finn, görög stb. partnerek érdeklődését jelezték — a pipa'gyártás évi tervét négymillió forintról kilencre (!) emelték fel. Megközelítően egymillió darab pipa és svéd pipafej gyártásának szükségességét jelezték a gyárnak, hozzátéve, hogy ugyanakkor az addigiaknál sokkal jobb minőséget kell biztosítani. A gyár elismerte •a minőségi kifogások helyénvalóságát, de vállalta az exportot, mert közben az örök gond, az alapanyag kérdése megoldódott. Kellő devizakeretet kaptak, s a LIGNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat megkezdte a mintegy hárommillió forint értékű gyökérfa folyamatos szállítását... A pipagyár közben gépeket szerzett be, a harmincas pipagyártó létszámot hetven főre növelte. Joggal kezdték, hinni, hogy az indiánok valamikori tollas nádszálának, a ka- lumethnek Made in Nagykőrös jegyet viselő utódaival jelen lesznek a világ sok táján. Azaz: felvirradt a napjuk. Pedig akkor már — leáldozott . •. Érkezett a sok köteg pipafa: csak erre a célra jó, semmi másra nem. Ám ki gondolta volna akkor, hogy ez még kínzó fejfájást okoz majd Kőrösön? A fa utáni hajsza tehát véget ért, volt már kellő anyag, gép is, most már csak rendelés kellett. 1965. júliusában a külkereskedelmi vállalattal, a megyei tanáccsal — mint felügyeleti szervvel — közösen. rendezett megbeszélésen még az hangzott el, hogy keli a pipa. Rendelés viszont mindössze 156 ezerre volt. A korábban jelzett egymillió helyett. Tehát másodszor: Keményvalutáért megvásárolták a pipafát, a gyár gépeket szerzett, berendezkedett a nagytömegű gyártásra, ám a várt rendelések elmaradtak. Jegyzőkönyvek és bírság Belföldre évente mintegy hetvenezer pipát gyártanak. Ezzel nincs is baj. Jó része vadkörtefából készül, kisebb hányada csak a jóval drágább gyökérfából. A felhalmozott gyökérfa mintegy tíz évre fedezné a hazai igényeMagyar lenáru amerikai piacon Egyhavi fizetéstöbblet — brigádsegítséggel Felvenni az év tizenhárma- | lehetőleg kifogástalan s minél ^ k havi fizetését — a lehető I nagyobb tételű textilia fusson $ dik legkellemesebb és legörvende- 1 ki az üzemek kapuján tesebb feladat. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója, Nyitrai Ferenc erről az eseményről emlékezhetett meg a szocialista brigádok vezetőinek értekezletén. Győrtől Budapestig öt, a vállalathoz tartozó üzem legjobbjai találkoztak Budakalászon. A részvevők örömmel hallották, hogy a nem is olyan régen egyesített üzemek gárdái tavaly kitűnően munkálkodtak. Termékeikkel betörtek az amerikai piacra, s ott korlátlan mennyiségben átvennék az újabb tételeket is — ha kapnának eleget. A legjobb kis együttesek, brigádok, sokat segítenek abban, hogy A szót kérők egymás után ^ mondták el, hogyan élnek ^ munka közben. Készítenek ^ közös programot gyáron ki- J vül is. Gondjuk van a szülő anyákra, a nyugdíjasokra s igyekeznek önmagukat művelni. A színházi program,- a zene-% akadémiai jutalomjegy sem ^ hiányzik a listáról. Sokan $ vágtak neki felnőtt fejjel az ^ iskolának, hogy legalább a $ nyolc általánost elvégezzék, ^ vagy akár technikumba in- £ dúljanak. A tegnapi találkozó során § || egyenként ezer-ötezer forint J | jutalomban részesítették legjobb szocialista brigádo- $ kát. § A KOHÁSZ Foto: Kotroczó két... persze, hogy a Magyar Nemzeti Bank — törvényszabta kötelességét teljesítve — bírságot szabott ki a pipagyárra, importanyag- lekötésért. A bírság: 336 ezer forint! A gyár felszisz- szent. Ugyancsalt törvényadta lehetőségeikkel élve, fellebbeztek. A sok-sok személyes beszélgetés után most jegyzőkönyveket böngésznek. Első etap: mérsékelik a bírságot — a bank — 252 ezerre. Második etap: a gyár a központi döntőbizottsághoa fordul. Ott megszületik — 1966, december 20-án — a határozat, s ugyanakkor a döntőbizottság az ügy népgazdasági fontosságára is kitért határozatában, de itt nincs utasítási illetékessége. Még javaslati lehetősége sem. Csupán: „jelezhet”. Ezt meg is tette. A határozat különben megállapítja a két fél vétlenségét, hiszen a külkereskedelmi vállalat, s a gyár is jóhiszeműen járt el. Kérje a gyár a bírság eltörlését. Jegyzőkönyvek, papírok, kimutatások. 1962-ben a tervezett 372 ezer forinttal szemben 1 254 000 forint jövedelmet hozott a pipagyártás. 1963-ban 1 654 000 Ft: 1964-ben 4 452 000 Ft, 1965ben 4 443 000 forintot. 1966- ban már csak 100 ezer pipát rendelt az Artex Külkereskedelmi Vállalat — hol volt akkor már a korábbi egymillió? — s ebben az évben eddig mindössze — tízezret Többre nem sok a remény. Tehát harmadszor: viták, értekezletek, jegyzőkönyvek, bírságkiszabások és csökkentések, törlés, iránti kérelmek vannak, csali egy dolog nincs. Pipaexport. Körtelefon, néhány következtetéssel Körtelefon. Ráment néhány nap. Megyei tanács, mint felügyeleti szerv. Sajnos, semmit nem tehetnek, az illetékességi jog az exportban csakis az ARTEX Külkereskedelmi Vállalaté. Ha ott lemondanának róla, a megyei tanács megpróbálhatná a sok mindent... ARTEX. Az illetékes külföldön van. Helyettese. Annyit tud, hogy ma sem tettek le az exportról, a piackutatás tart. Sajnos, régi üzletfelük, aki nagy mennyiségű pipát vett át, visszalépett. Oka? Hát... azt nem nagyon tudni... A bank különböző fokozatai: sajnos, sem adhatnak felvi- lágositást a bírságügyben. Magánértesülések: a bank a bírsággal lényegében nem a vállalatot kívánta büntetni, hanem az ügyet elmozdítani a holtpontról. A döntőbizottság igazságos volt. A döntőbizottság nem volt igazságos, határozatában „belső ellentmondások” vannak, ezért .. bank új eljárást indít... Nem folytatom. A gyökérfa ott van a körösi raktárban. Az országban senki nem tudja használni, mert csakis pipának jó. A gyár szeretné, ha LIGNIMPEX, aki vette, most eladná valahol külföldre. Más külkereskedelmi cégek ezt nem helyeslik. Kell az a fa. Lesz még pipaexport, addig persze a vállalat fizessen. A felvett negyven ember egy része ugyan ott maradt a gyárban, de egy részüknek kénytelenek voltak felmondani. Nesze neked „jó kenyér a helyi ipar”... No, de ezt sem folytatom. Még csak egyetlen kérdést: van-e annyi akarat az ösz- szes illetékesekben, hogy végre történik valami, s a kötegnyi jegyzőkönyvből fidibusz lesz a közösen elszívott, s természetesen export békepipához... ! ? Mészáros Ottó
