Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-08 / 82. szám

1967. ÁPRILIS 8., SZOMBAT Mar MEGYEI ^JCírtap Ötször a fekete földrészen Sikló a Várba A budai Vár újjáépí­tésével kapcsolatban tervbe vették a sikló helyreállítását is. Képünkön az egyik terv modellje lát­ható. Madame Zya-Péli Afrika-utazó, Hernád, Pest megye Akád itt a megyében min­denféle ember, világjáró is jó egynéhány, de hogy valaki, aki nő létére öt hosszú uta­zást tett a fekete földré­szen, mégpedig egyedül, sa­ját karavánnal,' arról eddig sejtelmünk sem volt, pedig már nyolcadik esztendeje él közöttünk. Mentségünkre szol­gáljon, hogy madame Zya- Péli Hernádon a Váradi­telepen mostanáig kis szőlő­jében munkálkodott és ta­valyig szerződéses sertéshiz­lalással foglalkozott, egyszó­val csupa hétköznapi mű­velettel. Különben erősen szőke fürtjei és nyúlánk, kispor­tolt, remek termete ellenére sem gondolná róla senki, idestova negyven esztendeje lépett először Afrika föld­jére, indult első riportkör- útjára az egykori francia gyarmatokon. Újságíró volt ugyanis — Párizsban. Ismét Lujza I A becsületes munka haszna Visszakerült a zászló, meg még egy Két hete megjelentek a me­gyei tanács munkatársai a dánszentmiklósi Micsurin Tsz- ben, s magukkal vitték az egy esztendeig őrzött megyei ván­dorzászlót. Nem tiltakoztak a vezetők, de nagyon sajnálták. Valahogyan megszokták máír, hogy ott függ az elnöki iroda falán a megyei elsőséget szim­bolizáló jelvény. Nem sokáig maradt „üre­sen” a fal. A megyei termelő­szövetkezeti tanácskozás zá­róakkordjaként jutalmazták meg a tavalyi termelési ver­seny legjobbjait. A dánszent- miklósi Micsurin vezetőségé­nek, tagságának eredményeit ismét a legjobbra értékelte a megyei versenybizottság. A megyei elsőséget jelentő zász­ló mellé, még egy másik ki­tüntetést is kaptak a dán- szentmiklósiak, hozzájuk ke­rült a kongresszusi verseny győztesét illető zászló is. Jól működő, korszerű mezőgazdasági nagyüzem a Micsurin. Hosszan lehetne sorolni, kimagasló termelési eredményeit, a gazdaságban alkalmazott fejlett termelési módszereket, az ezek nyomán született eredményeket. Az utóbbiakból néhányat: az el­múlt évben egy-egy tag átla­gosan 28 200 forintot keresett. 41 millió forint értékű árut termeltek. Egy-egy tag több mint 100 ezer forint értékű terméket „állított” elő. Az ár­bevétel meghaladja a 23 mil­lió forintot. A szövetkezet tiszta vagyona harminc és fél millió, készpénz és érutartalé- ka öt és fél millió. 325 szö­vetkezeti tag 3700 hold föl­dön gazdálkodik, s mintegy 80—100 állandó alkalmazottat foglalkoztatnak. Székely István a tsz elnöke, 1959 óta vezető ember ebben a gazdaságban. Korábban fő- agronómus volt, két esztende­je elnök. Éppen erre az idő­pontra esik a szövetkezet gaz­dálkodásának felemelkedése. — Minek köszönhetjük eredményeinket? — kérdez vissza. — Szerintem annak, hogy teljes a bizalom a tag­ság és a vezetőség között. Nincs rosszindulatú intrika, segítik egymást az emberek. Ha a bizalom az, ami az eredményeket szüli, akkor ez egyúttal válasz arra is, hogy miért volt a dánszentmiklósi Micsurin egy időben a megye legrosszabb gazdasága. A megye legrégibb múltú gazda­sága sok elnököt, szakembert „fogyasztott” el. S ahogyan így utólag a tagok jellemzik, a korábbi vezetőket, kitűnik, hogy legnagyobb hiba az volt: nem találták meg a megfelelő kulcsot a tagsághoz. — Mi semmit nem csiná­lunk a tagság háta mögött! Egy kis fekete borítású könyvecske kerül az asztalra: — Ez tartalmazza az ötéves és az éyes tervünket. Ez a kis könyvecske mindegyik tagnak megvan. Bárki ellenőrizheti, hogyan hajtja végre a vezető­ség azt, amit ígért, vagy azt, amit a tagság határozott. Belelapozunk a könyvecské­be. Termelési, pénzügyi rész, utána a cím: Szociális terv. Ilyen alcímek szerepelnek: baleseti alap, nyugdíjkiegé­szítési alap, tanulmányi se­gélyalap, társadalmi tanul­mányi ösztöndíj-alap, fizetett szabadság, nyaralási lehető­ségek biztosítása, alkalmi se­gélyek. — Ebben már nem szerepel, mert ezt a könyv készítésé óta vezettük be, az a határozat — hívja fel a figyelmet az elnök — a traktorosok és a gépen dolgozók biztosítása, ötven­öt tagunk részére kötöttünk 100 ezer forintos balesetbiz­tosítást. A díjtételeket be is fizettük. — A tagságnak látnia kell és látja is, hogy a szövetkezet1 őérte van. Ezt mi be is bizo­nyítjuk. Nyugodtan állítha­tom, hogy szövetkezetünkben, nincs szegény ember. De nem túlzók, ha azt mondom, hogy a faluban sem. Meglepő és merész kijelen­tés! Ezt tanúsítja azonban a vezetőség többi tagja, köztük Papp Andrásné is, aki sorra felkereste az idős embereket, megvizsgálta szociális hely­zetüket, s ahol indokolt volt, havi rendszeres járadékot sza­vaztak meg az egyedülálló idős embereknek. A bizalom egyik jelével ta­lálkoztak a közelmúltban le­zajlott közgyűlésen. A vezető­ség azt javasolta a tagoknak, térjenek rá a garantált díja­zásra. Ügy gondolták ugyan­is, hogy ezzel tovább növe­lik a tagság biztonságérze­tét. A válasz szinte egyöntetű volt: nincs rá szükség. Ma­radjanak a munkaegység mel­lett, ők biztosak abban, hogy a mostani vezetés és a tagság becsületes munkája mellett így is „garantált” a jövede­lem. — Nekünk nem kell negyed- i évenként hiteltervet készíteni a bank járási fiókja felé. Be­mutatjuk éves tervünket, s az abban szereplő hitelösszeget a fiók folyósítja. Nem szól bele, hogy mikor, mennyi pénzt ve­szünk fel. Nem akadályozza pénzforgalmunkat, gazdasági tevékenységünket — mondja Székely István. — Ez a gazdagok kiváltsá­ga? Tiltakozik: — Nem, szó sincs róla. Igaz, hogy tekintélyes vagyonunk alapot adhat erre, de legalább ilyen fontos, hogy egyetlen esetben sem , fordult elő az utóbbi években, hogy mi visz- szaéltünk volna a bizalom­mal. — Ügy látszik, hogy a biza­lom — amelyet nyugodtan nevezhetünk becsületnek is — nem is kamatozik rosszul. Példa erre a MÉK-kel kiala­kult kapcsolat. A vállalatnál rájöttek arra, hogy ennél a szövetkezetnél soha nem ta­pasztaltak olyasmit, hogy ke­vesebb lett volna a szállít­mány. Vagy olyat, hogy a lá­dák alján rosszabb minőségű volt az áru, mint a láda te­tején. Egyezséget kötött tehát a szövetkezet és a vál­lalat: — Mi mérjük az árut és a mennyiség mellett garanciát vállalunk a minőségért is. Gyakorlatilag tehát nincs szükség ellenőrzésre — ismer­teti az elnök az érdekes kez­deményezés formáját. — Ugyanez vonatkozik az ex­portra küldött áru esetében is. Tavaly csaknem 200 vagon áru ment külföldre és egyet­len reklamációnk sem volt. — Haszna? — Kilónként 36 fillérrel kapunk többet, összesen, több mint 700 ezer forintot! Nem lenne teljes a kép, ha itt megállnánk. Mert a biza­lom, amelyben a Micsurin Tsz is gazdálkodik, még szé­lesebb körű ennél. Az országos vezetés is bizalommal visel­tetik a termelőszövetkezet tag­sága és vezetősége iránt. Ezért nyújt lehetőséget az ön­álló gazdálkodásra. Az új lég­körben a Micsurin Tsz tagjai, vezetői meg is találják helyü­ket. Rengeteg új elképzelés, kezdeményezés születik eb­ben a szövetkezetben. Mind mind a tagság jobbléte, to­vábbi boldogulása érdeké­ben ... Mihók Sándor Pontos életkorát termé­szetesen nem kérdeztük meg, de miután ő maga mondta el nekünk, hogy mikor utazott ki a francia fővárosba, nem követünk el indiszkréciót, ha eláruljuk, 1922-ben már olyan nagylány volt, aki ilyen hosszú útra kísérő nél­kül vállalkozhatott. — Festő akartam lenni — emlékezik most a régi idők­re. — Sikerrel le is tettem a felvételi vizsgát, mégsem iratkoztam be az akadémiá­ra, nem volt hozáá pénzem. Papája tudniillik az idő­ben éppen munka nélküli asztalos volt, miután kom­mun alatti magatartása miatt a MÁV-gépgyárból elbocsá­tották és ilyen priusszal el nem helyezkedhetett, kül­földi tanulmányaiban sem tá­mogathatta lányát. Péli Luj­za ezekután felvette a Zya- Péli írói nevet és felcsapott újságírónak. A Courriere Co­lonial című, Párizsban meg­jelenő gyarmati napilap szer­ződtette. Szépen keresett, de szerényen élt, hogy minél több pénzt juttathasson szüleinek. Hazaküldött frankjaiból vet­te meg az apja a hernádi bolthelyiséges házat, a hozzá tartozó szőlővel. Szatócsbol­tot nyitott, az most persze már a földművesszövetkezeté. A ház pedig arra jó, hogy fedelet nyújtson a Zyából ismét Lujzává lett Péli lány­nak. — De eladom, van rá vevő. A magányt még elviselem, csakhogy a nagy ház_ rend­ben tartása, meg a szőlő ma már sok munka nekem. Fá­radt vagyok. Az első fehér nő Bezzeg fáradhatatlan volt, amikor 1928-ban először küld­te ki lapja Afrikába. Akkor majdnem egy teljes esztendőt töltött Marokkóban, Algírban és Tuniszban. Utazott hajón, vasúton, autón, lóháton, te­vén, meg gyalog. Harmincban és harminckettőben Francia- és Belga-Kongót járta be. aztán az akkori Francia- Egyenlítői-Afrikát és a Sza­harát. — No azért arrafelé még a hernádinál is több a ho­mok. Eljutott a Csád-tó vidé­kére is. — Akadt olyan környék, ahol előttem még nem járt soha fehér nő. Képzelhető, meny­nyire nagy szemekkel néztek rám. Különösen az asszo­nyok. Szőke hajamat simo­gatták, kedvesek voltak. Eljutott Madagaszkárba is és harminchatban meg har­minchétben ismét Észak-Af- rikába. Akkor járt utoljára azon a kontinensen. Képeket mutat. Zya-Péli oroszlánbébivel, csimpánzzal enyelegve, néger asszonyok meg férfiak csoportjában ajakos néger is akad közöt­tük —, hordszéken, vagy au­tón. Aztán nagy halom régi, sárgult francia újságot, meg lapkivágást vesz elő, a cik­keit. — A háború előtt majdnem minden évben hazajöttem szüléimhez. Olyankor felol­vastam a pesti rádióban, cik­keket írtam magyar újságok­ba, képeslapokba is. Krokodilok a verandán Megmutogatja azokat is. Csukott verandája kis Afrika. Jókora filodendron — ezek élősdiek, hatalmas fákat pusz­títanak ki, magyarázza — kisebb-nagyobb kaktusz cse­repekben. íróasztalán pre­parált apró krokodil, tűhe­gyes fogai még így is fe- nyegetőek. Másik asztalon a veszedelmes hüllő ébenfá­ból faragott mása. Bennszü­lött munka. — De értéktelen, mert új keletű. Ami értékes, régi em­léket magammal hoztam, mind eladtam a Néprajzi Múzeum­nak. Kellett a pénz. — Vágyódik vissza Afri­kába? — Két sír, az anyámé, meg az apámé ideköt. Ha mégis elköltözöm innen — Pestre készülök — csak kicsit több kényelmet keresek. Higgye el, rámfér. Van még egy vágya, meg szeretné írni úti emlékeit. Sz. E. KISZ-esek a népművelésért Ülést tartott tegnap délelőtt a KISZ Pest megyei Végre­hajtó Bizottsága. A KISZ kul­turális tevékenysége, az űttö- rővezető-képzés, a KlSZ-alap- szervezeti vezetőségválasztá­sok és a megyei küldöttérte­kezlet előkészítése szerepelt napirenden. Megyénk valamennyi jelen­tősebb ifjúsági eseménye kö­zös feladatokat jelentett, ezek megvalósításán KISZ-vezetők és népművelők összhangban dolgoztak — sikeresen. Az if­júsági szervezet akár koordi­náló, szervező, vagy irányító szerep hárult rá, jól látta el feladatát. A klub-vetélkedők, a megyei kulturális bemuta­tók, a forradalmi ifjúsági na­pok, vagy például az irodalmi rejtvénypályázat megszerve­zése egyaránt igazolta ezt az együttműködést. TIT-statisztika Júliusban vándorgyűlés Miskolcon 1966-ban Budapesten és vi­déken 8850 előadás hangzott el a TIT különféle fórumain az egészséges életmódról, a betegségek megelőzéséről. A hallgatóság száma együttesen csaknem félmillió volt. Az évenként ismétlődő országos egészségügyi vándorgyűlést az idén Miskolcon rendezik — júliusban. Uj mezőgazdasági gépek íraktorvontatású gereblye Rotációs szárzúzók A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyáregysége új konstrukciójú mezőgazdasági gépeket állít elő. Megkezdték többek között a traktorvontatású gereblye sorozatgyártását. A gyáregy­ségben elkészült két speciális munkagép prototípusa is. A rotációs szárzúzó a szőlőter­melő gazdaságok munkáját könnyíti meg, a másik szár­zúzó típus a kukoricatermelő gazdaságoknak jelent majd nagy segítséget. RADIÓUZENET: A lakodalmi vendégek 28-án érkeznek Csütörtökön este Minszkből közvetített a rádió Tápiószent- mártonba, Söregpusztára, Koncz Sándoréknak. Votjakov Benjamin, az orvostudomá­nyok doktora közölte, hogy a lakodalmi meghívást köszö­nettel vette és Novoszibirszk- ből érkező kollégájával, Ru­Összecsukható kerékpár összecsukható kivitelben készül a Csepel Autógyárban a „Csilla” elneve­zésű kerékpár, amelynek ülése és kor­mánya állítható, vázcsöve összehajtha­tó, s az egészet egy gumihevederrel le­het rögzíteni. Nógrádi László tervező bemutatja a csepeli gyár újdonságát. dőlj Szolganikkal, az orvos- tudományok doktorával, együtt e hó 28-án érkezik Budapest­re. Mindkettőjük felesége és kislánya is eljön, s 30-án reg­gel pontosan valamennyien megérkeznek a fiatal Koncz Sándor, Benjamin Rudolf es­küvőjére. A Vörös Hadsereg időközben magas tudományos képesítést $ nyert két egykori orvosa, mint ^ azt már megírtuk, a harcok ^ idején segítette világra a ^ Koncz-fiút és mentette meg ^ édesanyja életét. A hálás csa- ^ Iád fiuk esküvőjére meghívta ^ őket, és boldogan jönnek, hogy ^ viszontláthassák a Koncz csa- ^ ládot. A fiú születése utáni S napok — tehát 22 esztendő — 5 óta nem találkoztak. Akkor ^ hirtelen tovább kellett vonul- ^ niuk, mielőtt még biztosak le- ^ hettek volna afelől, hogy a ^ szokatlan körülmények között ^ végrehajtott műtét sikerült-e. ^ Mindig szerették volna tudni, i mi lett azóta az anyából és 5 gyermekéből; de csak múlt év $ végén sikerült megtaláLniok 6 őket. * ^ A két szovjet tudós csaknem ^ két hétig tartózkodik Magyar- ^ országon. Néhány napot az i ünneplő család körében tölte- § nek ,aztán fel akarják keresni ^ Ceglédet, Szegedet, a Bala- $ ton déli partját és Szombathe- ^ lyet, ahol a háború alatt meg- § fordultak. Természetesen Bu- ^ dapesten is lesznek rövid ideig ^ és ezalatt magyar tudományos ^ intézeteket szándékoznak meg- ^ látogatni. Magyarországi uta- i zásuk során családjukkal § együtt a Magyar—Szovjet Ba- ^ róti Társaság és az Országos Béketanács vendégei lesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom