Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-08 / 82. szám

^KrSű'Hap 1967. ÁPRILIS 8., SZOMBAT S hogy mindenki lépést tart­hasson a legfrissebb irodalom­mal; amikor a megyei tanács mezőgazdasági osztálya két tanfolyamot rendezett a ter­melőszövetkezeti kertészeti vezetőknek — elmentek és be­mutatták a legfrissebb szak­irodalmat, ismertették a könyvtárak szolgáltatásait. k. m. Fogy a könyv, ha jó az előadás Sikerrel zárult a mezőgazdasági könyvhónap — Ha az előadás témája és a közönség érdeklődése talál­kozik, a siker nem marad el — állapították meg a megyei könyvbarátbizcttság tanács­kozásán. Az érdekes megbeszélésen elsősorban a téli mezőgazda- sági könyvhónap tapasztala­tairól esett szó. A művelődési autók februárban sorraj árták a tanyai településeket, ahol szakfilmeket vetítettek és mindjárt könyvkiállítást is rendeztek — általában igen eredményesen. De azt is el­mondták, hogy jobban össze kellene han­golni a vetített filmeket és a megjelent új könyveket, hogy lehetőleg azonos témát ismertessenek. Ezeket az elő­adásokat a legkisebbtől a leg­öregebbekig mindenki szíve­sen megtekinti, te’hát igen jó propagandaeszközök a cél ér­dekében. Pátyott a helyi könyvtár újjal kísérletezett: a mezőgaz­dasági könyvhónap sikere ér­dekében „mezőgazdasági mű­szaki vetélkedőt” tartottak. Az alaposan felkészült ver­senyzők mellett a közönség is bekapcsoló­dott a játékba és válaszolt a különböző kér­désekre. Középkori gabonásverem Kisvárda központjában — a főutcán — mély üregbe sza­kadt az úttest kövezete. Arra gondoltak, hogy ismét az 1584-ben kihalt Várday család által épített zegzugos pince­hálózat újabb részletét talál­ták meg. Az alaposabb vizs­gálat azonban kiderítette, hogy középkori gabonásve­remre bukkantak. A hordó­alakú 3 méter mély verem ol­dalát körben kiégették, s ez­által falán 2—3 centiméter vastagságú kemény réteg kép­ződött. Ez védte meg a talaj­víz beszivárgásától és a be- omlástól. Péceli gondcsokor: Út, csatorna, lakás? Nagyon rosszak az utak eb­ben a községben. Eső után la­tyakban járnak az emberek és a gyerekek térdig sárosán állí­tanak be az iskolába. A MÁV- állomástól a tanácsházához, csak nehezen lehet eljutni a sár miatt. Ezen az úton találkoztam a tanácselnökkel, Faragó And­rással. — A többi között ez az egyik legnagyobb gondunk — mutatott az útra. — Szép tér-, veink vannak, de sajnos a ta­nács a maga erejéből nem tud­ja megvalósítani azokat. Ter­mészetesen, állami támogatást But holdun sport Több mint félmilliós beruházás Üllőn És uhiluft nem érdekel... Üllő a sportszerető közsé­gek közé tartozik. Elsősorban labdarúgói, kézilabdázói köz­ismertek. Egy-egy sportese­mény" közügynek számít. A régi futbállpálya körül ilyen­kor széles körben parkíroznak az autók, mert a környékről is ellátogatnak hozzájuk. A Kossuth Tsz sportköre és a községi tanács tavaly nagy lépésre határozta el magát: sportkombinátot kívántak lét­rehozni. A szándéknak hamar híre szaladt, napokon keresztül egymásnak adták a kilincset a tanácsnál, s‘ akik társadalmi munkában § vállalták a közreműködést $ Bárdóczy Károly építész bá- ^ mulatósán rövid idő alatt el- ^ készítette a terveket. A ta- ^ nácsülés pedig megszavazott ^ 450 ezer forintot a költségek- ^ re, holott ezt a pénzt másutt ^ is jól felhasználhatták volna, ^ hiszen száma sincs még, hány ^ pán a megyei sporttanácsot nem érdekli. Kétszer is írtak nekik, kérték, jöjjenek ki, te­kintsék meg, mire mentek sa­ját erőből':' Bár a sporttanács vezetői elismerik, jártak arra, a levelekre nem válaszoltak. Azt sem tudják, megkap­ták-e? Mindenesetre, május 1-ig, az ünnepélyes megnyitóig van még idő. Ha késve is, ne saj­nálják a jó szót az üllői sport- szerető lakosságtól. k. m. is kapunk, de keressük annak a módját is, hogy a lakosságot érdekeltté tegyük a társadalmi munkában: szeretnénk, ha szí­vesen jelentkeznének, megér­tenék a fontosságát, meg azt, hegy saját érdekükben teszik, ha segítenek. — Látja, Isaszeg milyen szépen megoldotta, a nagy községek között elsők lettek a társadalmi munkában. Most, a választások után, kidolgozzuk a programot, mi is a társadal­mi szervek, ipari és kereske­delmi egységek, valamint az iskolák bevonásával. A csatornázási munkálatok az ősszel megkezdődtek, és azóta jól haladnak. Ez év nya­rán megkezdik a gázvezetékek lefektetését, az utak építését. A fővárostól kapná a gázt a község, az Országos Gázipari Tröszt, és a Tervhivatal is be­leegyezett. 1968 végére terve­zik a próbaüzemeltetést. — A járás 27 községe közül Pécel lakáshelyzete a legrosz- szabb — folytatja az elnök. — Az állami házak között sok az életveszélyes. Jó hír viszont, hogy a volt vásártéren társas­házak épülnek. A munkát a kistarcsai ktsz már a nyáron elkezdi. 156 családnak biztosí­tunk itt lakást. — Meg .kell oldanunk a zöldség- és gyümölcsellátást' is. A tsz nem tudja biztosítani a szakaszos ellátást, ezért tár­gyalást folytatunk a MÉK-kel. Aztán a parkosítás, meg a fő­útvonalon a lámpatestek... Szóval van mit tenni. Ekkorra elértük a tanácshá­zát, a sarat ugyan felcsaptuk derékig, de mosolyogva kí­vántunk „minden jót” egymás­nak. Csiba József SZOT-ÜDÜLÉS Külföldi hajóutak ♦ Pihenés szállodákban 10 nap az Al-Dunán * 70 ezerrel többen A szakszervezetek XXI. kongresszusa és az üdülési idény közeledtével a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Fő- igazgatóságán felmérték a két kongresszus közötti időszak tapasztalatait. Ez idő alatt több mint két és fél millió fel­nőtt és gyermek vett részt a különböző formájú kedvezmé­nyes üdültetésben. 1963. és 1967. között különö­sen a gyógy-, a családos és a nyári gyermeküdültetés fejlő­dőt'.. E fejlődést több új üdülő felépülése is segítette. Ezek­ben az években nyűt meg többek között a Dunakanyar­ban Leányfálun a SZOT Pano­ráma üdülő. Sok üdülőt újított fel az eltelt négy esztendőben a SZOT. Az üdülőtelepeken bővítették a könyvtárakat — ma már mintegy 90 ezer kötettel rendelkeznek — mindenütt televíziók, rá­diók, különböző rendezvények szórakoztatják az üdülésre ér­kezőket. A sok eredmény ellenére sem sikerült minden igényt kielégíteni, hiszen időközben a szakszervezeti tagok száma nagyobb arányban növekedett, mint az üdülők férőhelyei. A dolgozók üdülési lehetőségei­nek további növelését úgy is segítik a szakszervezetek, hogy a vállalatok saját anyagi esz­közeiből létesítenek üdülőkét, fejlesztik a meglevőket, vagy a SZOT-tal társulva, kölcsönö­sen előnyös feltételek mellett kötött szerződés alapján, új üdülőket építenek. Az új be­ruházások és bővítések ered­ményeként 1970-ig — a har­madik ötéves terv utolsó évé­re — több mint 50 ezer felnőttel és 20 ezer gyermekkel töb­ben üdülhetnek a szakszervezeti mozgalom keretében. A kedvezményes üdültetés kiterjesztésére a fő­városon kívül különböző vi­dékeken a szállodák szabad kapacitását is igénybeveszik. A hazai üdültetésen kívül a külföldi kedvezményes üdültetést is tovább fej­leszti a SZOT. A magyar szervezett dolgozók ellátogathatnak a Szovjetunió, Bulgária, Románia, Csehszlo­vákia, legszebb városaiba és üdülőhelyeire, sőt Ausztriába, Olaszországba, Svájcba is utazhatnak. A Budapest nevű SZOT üdülőhajó hatnapos utakra vi­szi el a beutaltakat az Al- Dunán Jugoszláviába, Romá­nia partjaira, a Duna felső szakaszán pedig Csehszlovákia és Ausztria irányába, érintve a legszebb dunai tájakat, vá­rosokat. Az idén új üdülőhajó­val is gazdagodik a SZOT. Hatnapos utakat terveznek az új hajón Bratislavába, Bécsbe és az Al- Dunára, kísérletként pedig há­rom esetben tíznapos al- dunai útra viszi el utasait az üdülőhajó. Útirány a Fekete­tenger lesz, de megáll a hajó Mamaiában, Efóriában, Új­vidéken, Belgrádban is. A hat­napos út Bratislavába 833,— 733,— és 633,— forint, Bécsbe 1013,— 913,— 813,—az Al-Du­nára 903,— 803,— 703,— forint Az al-dunai tíznapos út ára 1703,—, illetve 1503,— forint lesz. A Magyar Hajó- és Darugyár óbudai telepén a közeljövőben bocsátják üdülő hajóját. vízre a SZOT új 'sss/sssssssssssssssssssssssssysssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssss/ssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssss. János; akit Frédinek hívnak járdára, kútra és másra lenne § szükség a faluban. De távo- ^ labb tekintettek, gondoltak a ^ fiatalokra, akiknek annyira ^ fontos lenne hol szórakozni, ^ hasznosan „tombolni”. § t _r. 1__í a O K ijelöltek hat holdat, hozzáláttak planírozni, betonoszlopokat ^ leásni, füvesítem. A drótkerí- tés mellett két sorban fasor ^ szegélyezi az óriási területet, % ez választja el egymástól a ^ futball-, kézilabda-, kosárlab- ^ da- és teniszpályát. Építettek ^ öltözőket, s a pályagondnok ^ szolgálati lakását. Szombat-vasárnaponként « csak úgy feketéllett a pálya a \ szorgalmas munkásoktól. Ba- ^ bosa János., az asztalos, Zimo- ^ nyi János a kőműves, Major ^ István és Rákosi Jenő a vil- ^ lanyszerelésben segítők mun- § káját eddig irányította. Összesen ^ társadalmi S munkaórát dolgoztak. Már $ minden készen áll, csupán a S vizet és a villanyt kell beve- § zetni. A kosárlabda és a te- niszpálya berendezése jövőre ^ marad, amikorra megkapják ^ a pénzt a régi pályáért. Az ^ OTP négy telket tud itt kiala- kitárni s igazán nem gond az S eladása, olyan sok rá a jelent- S kező. i » s Összegezve: valóságos tömegmozgalommá $ vált a sporttelep építése. Csu- § O dajött az ebédlőben az asztal­hoz, rátenyerelt a szakadt, itt- ott megpörkölt viaszosvászonra, s megkérdezte: — Te vagy az új fiú? Ültömből felnéztem rá, marha da­rab ember volt, olyan vállakkal, hogy Tarzan is megirigyelhetné. — Én! — Szóval te? — Na és? — A híres fiú? Meresztette rám vörös vérerekkel átszőtt szemét, láttam, ugrál az ádámcsutkája. Szája szögletében a ráragadt csikk. Mint egy giccses vagány — filmben. A borosta sem hiányzott az áliáról. Ez most léphe­tett ki egy maszkműhelyből. Még mindig ültem. — Aki le ... az összes szkräper- kezelőt? Az asztaltól, ahonnét felállt, át­szóltak: — Frédi, ne kabarézz! — Idejöttél okosnak? A másik tenyerét is az asztallapra tette, s belehajolt a képembe. El­toltam az arcát. — Untatsz, fiúka. Vagy Frédi Úgy hallom, így hívnak. Asztaltársaim, éreztem, inkább, mint láttam, mert Frédi képét néz­tem, odébbhúzódtak. Frédi megsimí­totta az arcát, mint aki nyálat töröl le. Csönd lett, csak Frédi asztalától morgott valaki: — Szétszakítja a marhát. Megint teleitta magát. O dakinn már sötét volt, arra gon­doltam, merre lehet itt az első­segélyhely? Frédi megint fölémhajolt: — Szétváglak, érted? — Verekedni akarsz? A kiszolgálólány kezében csöröm­pölni kezdett az edény. Világosan hallottam, ahogy a tányérok széle összekoccan. Frédi nyúlt értem, hogy felhúzzon ültömből, de elhajoltam, s amire nem számított, felálltam úgy, hogy a szék kettőnk közé került. Meghök­kent egy kicsit, üres, semmibemar- koló keze tétován megállt a levegő­ben, majd a szék támláját markolta meg., Frédi asztalától felállt egy gennyes kis alak, odabillegett elém, s azt mondta: — ö Frédi. Különben Jánosnak hívják, Jó, ha tudod. Beke Jánosnak. Ha kérdezné a rendőrség, hogy ki vert össze? Különben nem is nagyon kell. Ismerik már a munkáját... — Tűnj el, mert rákenlek az asz­talra. — Pimaszkodsz a barátommal — méltatlankodott Frédi. A kis gennyes azért jobbnak látta, ha eltűnik. Visszament az asztalhoz, s vigyorogva bámult felénk. Ujjai­val dobolt az asztalon, mint aki már türelmetlen, mi lesz!? Frédi még mindig állt. Éreztem, hogy gyorsan szedi a levegőt, a savanyú bórszag undorított, kicsit hátrább léptém.: Olyasmit kérdezett Frédi, amin csak vigyorogni lehetett: — Nem félsz? — Nem hallod, hogy kocog a tér­dem? — Te! Hördült, mint akit képen csaptak. Elkényesztetett fickó lehetett, aligha verekedett másért, minthogy kiadja a kedvét. Komolyan nem verhette meg még senki. iákkor nem lenne ilyen magabiztos. Vártam, hogy üs­sön, Ebből az egészből úgyis zűr lesz, hiányzik nekem, hogy én kezdtem? Ha Frédi ütött, az más. Akkor lelke rajta. A drukkerok Frédi asztalánál pusmogni kezdtek. Nem értet­tem mit hötyögnek, de láttam a ké­pükön, hogy csodálkoznak. Máskor, úgy látszik, Frédikéjük ennyi idő alatt már pépesre verte a soros ál­dozatot. Mennyit ülhetett ez? És mit keres.akkor itt? Ide mindenkit fel­vesznek? Ö is szkräperes lenne? Ürügy volt csak? Vagy féltékeny a szerencsétlen? Kitől hallhatott ró­lam? Az az újságcikk, az kerülhe­tett a kezébe? Az ország legjobb szkraperkezelője..., illetve, pardon, talajgyalúkezelő. Azt írták. Pedig a szkráper az szkräper. Az ország leg­jobb szkraperkezelője a budahalmi építkezésen. Micsoda mai haság. Ha idehelyezték, idehelyezték. Micsoda szószt kanyarított az a fickó belőle!? Frédi még mindig állt, szemben velem. Ránéztem. Láttam, hogy le­veszi rólam a tekintetét. Nocsak, nem is olyan fenefickó ez. — Frédiké ... Tetszett, ahogy felkapja a fejét. A részegek mindentől sértett önérzeté­vel. Nem értette. — Frédiké — mondtam újból — nem unod még a cirkuszt? Mert én igen. Nem hagynád, hogy megegyem a vacsorám? Éhes vagyok, érted? — Nesze — mondta, s lelökte a tá­nyért. Csattanva törött szét, a len­csefőzelék elkenődött az olajjal át­itatott hajópadlón. Kezdtem unni a fickót. A maga ostoba erősködésével. Ilyesfajtával volt már néhányszor dolgom. Nem nyugszik, míg nem ve­rekedhet. Hányszor kellett akaratom ellenére belekeverednem ilyesmibe?! Mert csak fehér galléros fickók hi­szik, hogy egy-egy ilyen nagy meló tiszta lelkesedés, meg öntudattól el­borított tagok sétamenete. Hány ro­hadt alak sodródik össze egy he­lyen? Frédi. A megszokott fenegye­rek. Mindenütt akad belőle. Retteg­nek tőle, senki nem szegül vele szembe, napók alatt kialakul a sleppje, a góréság meg úgy tesz, mintha semmit nem venne észre. Ha nagy kalamajkát kever, majd el­intézi a rendőrség. Ez a legkényel­mesebb. örülnéztem a többi asztalnál, K kintetüket. Majd’ mindenütt így van. Mindössze egyetlen helyen akadt egy fickó, aki odaállt közém, meg a másik közé. Azt nem Frédi­nek hívták. Minek? Fene tudja. Ak­kor csak három hónapot kapott. Ké­sőbb megbicskázott valakit, s akkor rávertek tíz évet. Mert meghalt az ipse. A sitten elmélkedhet, ha van egy csöpp esze. De az ilyeneknek ál­talában nincsen. Csak ereje. — Menj a fenébe — mondtam Frédinek, mert már nagyon untam az egészet. — Velem így ne beszélj! Szánalmas volt, ahogy okoskodni próbált. Billegett a feje, a szája ne­hezen mozdult. Hullarészeg. Megint nyulkálni kezdett. Persze, a levegőbe. Többen, messzebb, vi­hogni kezdtek. Frédit dühítette. Meglódult, de ahogy a széket odább lökte, a lencsefőzeléken megcsúszott. Leült a kufferére. A kis gennyes te- leszájjal felnyihogott. P’rédi ült a padlón, s látszott rajta, nem érti egész pontosan, mi történt vele. Fel­nézett, megakadt rajtam a tekintete. Valami gonosz parázs izzott a sze­mében, de el-elborította a szűkülő félelem. Ott, még ültében felordí­tott: — Itt, itt szúrj meg! , Ü gy rántotta fel az ingét, hogy a gombok reccsenve szakadtak le. — Hülye r— mondtam, s rápaskol- tam a fejére. Kikerültem, ahogy ült a földön, s az ételkiadóablakhoz indultam, hogy kérjek egy tányér lencsefőzeléket. Mészáros Oltó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom