Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-22 / 94. szám
wot. Április 23., vasárnap fMT mecvEt K^Cwiap Picasso érthetetlenségének korszaka nálunk is a végét járja. Ma már egyre többen elfogadjak, egyre kevesebben tagadhatjuk, hogy képei előtt meg kell állni, mondanivalójára oda kell figyelni. Tömegek jönnek Pestről és az ország minden tájáról a Műcsarnokba, hogy végignézzék Picasso grafikáinak tárlatát. E nagy művészről eredetiben most alkothat először képet a magyar közönség Nagy dolog mert ez a művészet a maga rafinál tan nagyszerű színharmóniáival, tónusainak finomságával még sokáig rajta veszt S nyomdatechnikán. Picasso sajátos sokszorosító technikákkal kísérletezett, figyelő szem előtt előbb-utóbb mindig megnyílik. Picasso mindig emberközelben keresi problémáit, témája elsősorban az ember. A kiállítás 150 grafikai művet sorakoztat föl 1931-től napjainkig A legkésőbbi művek egy 85 éves mester alkotásai. Megdöbbentő az az örökös megújulás, az a fáradhatatlan alkotó kedv, szellemi frisseség szellemesség ami Picasso életművéből sugárzik. Joggal gyaníthatná a művészetben tájékozatlan tárlatnéző, hogy egy tucat alkotó műveivel áll szemben. Nemcsak a technikai próbálkozásoknak, a világ értelmezésének sokfélesége lep meg, meglepő a hangvétel is, mely hol költőien, hol szigorúan egzaktul, hol pimaszul szól hozzánk, Picasso ez utóbbit is megengedheti magának, mert hihetetlen magabiztossággal kezeli alkotó szerszámait. Néhol el- merésztkedik a testalakok, a körvonalak végső fellazításáig, ^ már-már csak hajszálak kötik & az odavetett figurákat eredeti * jelentésükhöz, már-már oma- mentális felületekké válnak az ábrázolt jelenetek, de ezzel új értelmet, új képi tartalmat nyernek. Harmonikusak, szel- lemesek. § 1 A tárlatlátogatók jó része azonban — másfél ^ századdal visszamaradt be- ^ idegződés — még mindig a | hasonlítás virtuóz teljesítmé- § nyén méri a művész nagysá- gát Az is tagadhatatlan per- ^ sze, hogy értve, vagy nem ért- 8 ve. a töbhség tisztelettel jár a 8 műcsarnok termeiben, érzi, 8 hogy itt a hétköznapinál jelen- ^ tősebb egyéniséggel áll szemközt so épp grafikájában néhány ;§ művészi problémáját — mint ^ a kublzmus teljes kibontása, a § tér képi ábrázolásának végső ^ megoldása — alig érinti. Ezen 8 a tárlaton istenek, faunok 8 élettől duzzadó nőalakok, pi- 8 cadorok, bikák foglalják el a ^ fő helyet A bikaviadalok, a ^ mesés színvilág, a képek vn- 8 nalaiban bujkáló bujaság Picasso mazásáról árulkodnak. Bika 8 motívuma, hol az impozáns 8 erő, hol az embert megalázó § erőszak jelképeként bukkan ^ elő. Ez az absztrakcióra hajló és ^ sok könnyelműséget megen- ^ gedő művész mindig nagyon is ^ politikusán nézte és ábrázolta 8 a világot Picasso képeiről röp- 8 pentek fel az 50-es években 8 Európa békegalambjai. Embe- ;> ri és művészi magatartásával ^ olyan hagyatékot ad tovább az ^ Sajnos nem kaptam jegyet utána jövőknek, és rációk sora tanulhat Kk ÍVCiJCA. VV7— ^ iló érzékiség, ^ spanyol szár- 8 i __i__1- T3íi,~ C J <3.11 ““bJ CtU WjycU/JJ uá ^ kXljlhJiy 1 lül 11 ltv<xy UHU JV'ö*/ v- t ána jövőknek, műértöknek ^ az Erkel Színháziba, így csak a művészeknek, amiből gene- ^ rádióban hallgattam végig az tanulhat § előadást, benne a sanzonok Dozvald János ^magyar fordítását, s a tévében | VÉD ÁT ÓL - A Ishbt mám Picasso témái rafinál tan nagyszerű színharmóniáival, tónusainak finomságával még sokáig rajta veszt a nyomdatechnikán. gyakorta származnak a mito- 8 Picasso sajátos sokszorosító lógíából, s a klasszicizmus fi- 8 technikákkal kísérletezett, nomságával, nagyon is közért- 8 Már két hét múlt él Ravi Shankar, a világhírű indiai 5 szitárművész budapesti vendégszereplése óta, de a zeneér tó í nagyközönség és a szakemberek fülében még mindig csengésnek a csodálatos melódiák. Hogy nagy élmény volt hallani, ; kétségtelen, de még nagyobb zenélés közben látni. Úgy érez- 8 zük, ez a zene számunkra idegen, pedig oly közel áll hoz- | zánk. | Célom nem egyéb, mint elkalauzolni az olvasót ennek a ^zenének különleges világába. Mindehhez vissza kell tekintetnünk a múltba, a muzsika eredetéhez. í A hindu nép vallása és költészete az i. e. V. században ^alakult ki. Első költői alkotásuk a Kigvéda (véda — tudás) ^ himnuszsorozat ugyanebből az időből származik. Ezzel pár- | huzamosan, szorosan a valláshoz kapcsolódva jött létre az in- 8 diai zene. Ekkor még nem művészet, csak mennyiségtan. ^ Ennek lényeges gyakorlati következménye, hogy elméletük ^sokkal gazdagabb, mint a később kialakult európai zenéjé. 8 Példának említeném a skálarendszerüket, A mi hétfokú, $ azaz do-re-mi-fá-szó-lá-szi diatonikus skálának megfelel $ ugyan az indiai sa-ri-ga-ma-pa-dha-ni elnevezésű hangok ösz- t szességének, de ez nem képez egy oktávot, azaz egy teljes 5 hangsort, csak annak egy részét. Nemcsak negyed- és fél- ! hangot ismernek, harmadot is, és ezért egy-egy hangsor 24 S stratira, hangra, oszlik. Műveik ezért olyan cifrázatosak és í dinamikailag oly sokrétűek. Ez a hanggazdagság magával t vonja a zene természetes mozgását. ; A kelet-ázsiai zenében, az indiaival együtt nincs har- 5 mónia, tehát nem ismernek durt, mollt, tonikát, dominánst, 1 de műveikben mégis sok a feloldatlan feszültséget keltő ! disszonancia. Hat fő hangnemet, ragát és harminc mellék- ! hangnemet, raginit, tartanak számon. Ezek tulajdonképpen I egy-egy mű alapmelódiáját is jelentik. A dallamépítés a kom- J ponista, vagy az előadó munkája, mely nem egyéb, mint a ! raga variációs feldolgozása. Szinte valamennyi mű természeti í jelenséghez kötött, napszakhoz, évszakhoz vagy annak han- S gulatához. Nagyon kevés véglegesen megkomponált zenemű- ivet hallhatunk, a szerző ráhagyja az előadóra és hangulatára ! a mű teljes kibontakozását. Ravi Shankartól is többnyire i improvizációt hallottunk. Zenéjük színességének fő oka hangszereik gazdagsága. A leghíresebb ma is használt ütchang- ! szerük a tambura-dob. A kísérő osztinátószerűen adja a mű í alapritmusát. Több ezeréves őshangszerük a v 1 n a. Á gitár- ; fajták családjába tartozik hét bambuszra feszülő fémhúrból táll. A megfelelő rezzonancia miatt két végén egy-egy lopótö- ; köt helyeznek el. Ugyanebbe a családba tartozik Ravi Shan- j kar hangszere is, a szitár. E nyolcszázéves hangszer hűr- í jai bélből készülnek, és rezzonansztestét szintén lopótök ké- Spezi, a húrok alatt apró fogólapok helyezkednek el, melyek : két dimenzióban forgathatók , aszerint, hogy a zene kivánja. JSzabad kézzel pengetve egészen lehelet finomságú hangok Jszólaltathatók meg rajta. Egy-egy mű mindig lassan kezdődik, majd felgyorsul, ez nem véletlen, szoros összefüggésben ! áll az érzelmek és ösztönök feloldozásával. ; Meglepő volt a hír számomra, hogy az elmúlt évben ! Ravi Shankar londoni vendégszereplése alkalmával közös í koncertet adott a Beatlesekkel. A hangverseny végén a világ- Jhífű zenekar improvizált az indiai művész hangszerén. Ez 5 az, amiért annyira közel áll hozzánk. Hiszen a „fáradt” etiró- ! pai zene — ahogy a modern zene irányzatát nyomon kísér- 5 jük — innen hozza a „felfrissülést”, az újat. Bartók Béla 5 óta senki sem tett le határkövet a zeneirodalomba, nincsen $ új formai és tematikus anyag. Bizonyára a beat-zenének és ä a keleti zenének kapcsolata van, az újat hozó, „felfrissülés” J is innen várható. Mindkét zenének értelme, sokatmondó tar- t talma, és érzelmeiben és tematikus anyagában kapcsolata ^ van. 8 Hlaváts Gabriella Fiúfej, 1945. láttam néhány pillanatra „Párizs fekete napsugarának” so- váhy alakját, egyszerre nőies és intellektuális vonásait, sátoros haját, karjait, amelyeket úgy használ az énekléshez —, e kezek szinte filozofálnak — mint madár a szárnyait a repüléshez. Azt mondják, Magyarországon haldoklik a sanzon; a műfaj ismert hazai előadóinak állítólag nem biztosít megélhetést; a fáma . szerint egyik sanzonénekesünk iparművészeti tevékenységéből tartja el magát. Elgondolkoztam ezen, miközben a rádióból áradt a vastaps. A siker okait kerestem. Juliette Greco oly érdekes, vonzó és tehetséges, hogy ez esetben a magyar közönség felmen the tő a sznobizmus vadjától. De nemcsak Greco aratott diadalt az Erkelben, hanem a műfaj is. A sanzon tehát kell. Ezért már csak azt kérdezhetjük, milyen sanzon kell és milyen nem kell itthon? Részletes elemzés helyett, csak egy észrevétel Greco dalszövegeiből. Milyen szokatlan, merész, végletes, bizarr témák, hasonlatok, kifejezések! Egy lányról énekel, aki a pulóvere alatt nem hord semmit, és akit mindenki kéz- bevehét, mint egy őszi falevelét, mért hiszen ő csak egy kis, csinos nőcske; halott fákról, amelyeken madarak ülnek; egy évekkel mindinkább fogyatkozó asztaltársaság valamelyik tagjáról, aki egy másik embernek, nem tudni, miért, a sorsot szimbolizálta; egy térről, ahol szorgalmasan dolgozik a bakó —, elegáns, fejnélküli hölgyeket is látni itt; egy valakiről, aki gyűlöli a vasárnapokat; másvalakiről, aki nem bánná, ha marquis de Sade lenne a kedvese; egy halról, és egy madárról, mélyek szeretik egymást, de soha nem találkozhatnak, mert az egyik hal, a másik madár. Nem történeteket mesélnek nekünk ezek a dalok. Legtöbbször hangulatok, sajátos életérzések felkeltésével kívánnak közölni egy-egy kis igazság-töredéket. A szövegíróik — sokszor kiváló költők, vagy a mai francia próza mesterei — azt alkalmazzák a sanzon könnyű műfajában, amit modem lírájuk évtizedes munkával ötvözött hagyományok veretévé. De felesleges irigyelnünk őket: nekünk is van támaszkodásra alkalmas modem líránk, még Tóth Árpádig sem kell visszanyúlni Weöres. Kassák, Takáts Imre. Pilinszky. Nagy László, Juhász szö- vegíró-kortársainak. Arról nem is beszélve, milyen előnyt jelentene a hazai sanzon számára, ha mai költőink legjobbjai imák a szöveget. Hiszen a sanzonban szöveg és dallam —egyenrangú. Ha költészet és zene magas színvonalon találkoznának ebben a műfajban nálunk is, ez idővel színre segíthetne egy magyar Grecót. Padányi Anna Fotó: Ágoston István Ön kivel készítene interjút? Fél éven át minden vasárnap feltettük a kérdést lapunk hasábjain neves közéleti személyiségeknek, művészeknek, tudósoknak és sportolóknak: ÖN KIVEL KÉSZÍTENE INTERJÚT? Most ugyanezzel a kérdéssel a Pest megyei Hírlap olvasóihoz fordulunk. Kérjük, írják meg: kik azok a neves, közérdeklődésre számot tartó emberek, akikkel Önök interjút készítenének? Kérdésünk az olvasóhoz tehát: ÖN KIVEL KÉSZÍTENE INTERJÚT? Várjuk az olvasó válaszát, hogy e válaszok alapján folytathassuk interjúsorozatunkat. hetően meséli el. Az optikai] realitás azonban szűk keret e] nagy művész zsenialitásának, i minduntalan szétfeszíti ezt, el- i jutva a legmerészebb absztra-i háló törekvésekig. Igaz Picas- j Bandilierok tánca, 1954. ezek bonyolultságát csak az avatottak tudják igazán értékelni, a közönség csak az összhatást érzékeli, ami néha jnegejtően egyszerűnek, máskor bonyolultnak tűnik, ám a
