Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-21 / 93. szám

«IT SfECrEf írlap ige1!. ÁPRILIS 21.. PÉNTEK Megkezdődött a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) díjazási feltételeket, szociális és nyugellátást élveztek, mint a szövetkezet tulajdonosai, a tagok. Azok a változások, amelyek a közelmúltban a szövetkezeti nyugellátásban és szociális ellátásban a tagok javára bekövetkeztek, jelenté­kenyen hozzájárultak ennek a feszültségnek a feloldásához. Lehetővé válik, hogy — az al­kalmazottak szerzett jogainak sérelme nélkül — fokozatosan megszűnjön a tagok és az al­kalmazottak helyzetében ki­alakult feszültség. — Általános kívánság, hogy az új helyzetnek megfelelően kell meghatározni a termelő­szövetkezeti vezetés szabályait és rendszerét is. Kívánatos, hogy növekedjék a közgyűlé­sek szerepe az alapvető dönté­sek meghozatalában, mód nyíl­jék a vezetőség feladat- és ha­táskörének megfelelő rendezé­sére is. A jövőben is szükségünk van a háztáji gazdaságokra — Általánosnak tekinthető szövetkezeteinkben az az igény is, hogy az új szabályok élet- beléptetésével hatékonyabban szerezzünk érvényt a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos politikánknak. Ez feltétlenül helyes, hogy a jövőben is szük­ségünk van a háztáji gazdasá­gokra. Javasoljuk, hogy az ed­digiektől eltérően minden olyan szövetkezeti tag, aki írt murukakötelezettségét, jo­gosult legyen legalább 800, legfeljebb pedig 1600 négy­szögöl háztáji földre. Igazsá­gosnak tartjuk, hogy azok a szövetkezeti tagként dolgozó asszonyok, akik becsülettel elvégzik a rájuk háruló fel­adatokat a közös gazdaságban — ha a férjük máshol dolgo­zik is — ugyanakkora háztáji földet kapjanak, mint a töb­bi szövetkezeti tag. — Az eddigi tanácskozások egyértelműen állást foglaltak amellett, hogy a háztáji föld juttatását — sokkal inkább, mint eddig — a közösben vég­zett munkától kell függővé tenni. Ezért törvényben java­solják kimondani, hogy a nyugdíjasok, a járadékosok és a tartósan munkaképtelenek kivételével — csak azokat il­lesse meg háztáji föld, akik eleget tesznek a közgyűlés, il­letve a vezetőség által meg­határozott munkakötelezett­ségüknek. Hasonlóképpen ren­dezésre vár a termelőszövet­kezeti alkalmazottak illet­ményföld-jogosultsága és in­dokoltnak látszik, hogy tör­vény mondja ki: a termelő­szövetkezeti alkalmazottak il- letményföldje kevesebb le­gyen, mint a tagok háztáji földje. A háztáji állatállo­mány nagyságát illetően ja­vasoljuk, hogy ezt továbbra is az 1959. évi 7. sz. törvény­erejű rendelet keretei között állapítsák meg. — A közös és a háztáji gaz­daságok sokrétű kapcsolatát a tagok és a népgazdaság ér­dekeinek megfelelően tovább­ra is szerves egységként kell oiyan szovewtezieii ua.^, cuvi . id i teljesíti a közgyűlés által elő- | kezelnünk. A szövetkezeti gazdaságok tevékenységi köre Bizonyos, eléggé széles — Az utóbbi évek fejlődé­sével kibővült a szövetkezeti gazdaságok tevékenységi kö­re. Akadályozná az egészséges és ésszerű fejlődést, ha a szö­vetkezeteket csupán szántó­vető, kertészkedő és állatte­nyésztő gazdaságoknak tekin­tenénk és megtiltanánk, hogy terményeik, illetve termékeik feldolgozásával, értékesítésé­vel és különféle szolgáltatá­sokkal foglalkozzanak. Kívá­natosnak látszik, hogy a szö­vetkezetek a jövőben minden olyan mezőgazdasági termék feldolgozásával foglalkozhas­sanak, amelyek a belföldi el­látás javítása és az exportigé­nyek kielégítése szempontjá­ból szükségesek. — A szövetkezetek tevé­kenységi körének bővítésé­vel kapcsolatban nem feled- kezhetünk meg olyan üzem- ^ ágakról sem, amelyek valójá- S ban nem mezőgazdasági jel- | legűek, de ésszerű, hogy a sző- § vetkezetek is foglalkozzanak ^ velük. Ilyen a fafeldolgozás, | a mészégetés, a kő- és homok- 1 bányászás, a fuvarozás és kü- | lönféle, úgynevezett szolgál-1 tató tevékenység. zetek. körűen elterjedt félreértéssel kapcsolatban rá kell mutatni, hogy a garantált munkadíjazás nem jelent feltétlenül és ki­zárólagosan pénzbeli- díja­zást. A földhasználat és földtulajdon egysége — A szövetkezetek haszná­latában levő földek 58 száza­léka a tagok, 22 százaléka az állam, 20 százaléka pedig nem szövetkezeti tagok tulajdoná­ban van. A tulajdonviszonyok ilyen megoszlása önmagában xs zavarja a szövetkezetek nagyüzemi földhasználatát. Az élet olyan megoldást köve­tel, ami a nagyüzemi földhasz­nálat és földtulajdonos egysé­gének kibontakozását segíti elő. Ilyen megoldás az, ha le­hetővé tesszük a szövetkezeti használatban levő földek szö­vetkezeti tulajdonba vételét, megváltási ár ellenében. Fon­tos az is, hogy föld tulajdono­sa részére választási lehetősé­get biztosítsunk. Maga dönt­hessen abban, hogy földjével együtt belép-e a szövetkezet­be, és akkor tulajdonában marad a föld, vagy kívül álló marad, és akkor a föld — a megváltási ár ellenében — a szövetkezet tulajdonába kerül. Demokratizmus — A szövetkezeti mozgalom demokratizmusának fejleszté­se érdekében javasoljuk, hogy a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa és a Területi Szö­vetségek között, valamint e két testület és a szövetkezetek között ne legyen alárendeltsé­gi viszony. — Sem az Országos Tanács, sem a Területi Szövetségek nem lesznek hatósági jogkört gyakorló hivatalok. Nem gya­rapítani, hanem éppen ellen­kezőleg, csökkenteni akarjuk azoknak a szerveknek a szá­mát, amelyek beleszólnak a szövetkezetek működésébe. — A szövetkezetek társadal­mi képviseleti szerveinek ki­alakulásával és a szövetkeze­tek önállóságának fokozódása révén megváltozik a Szövetke­zetek és az úgynevezett külső szervek kapcsolata. Megszűn­nek többek között a tanácsok gazdasági irányítási operatív funkciói, módosul a szövetke­zetek és a bank viszonya, a szövetkezetek és az állami vállalatok kapcsolatai az egyenjogúság alapján fejlőd­nek tovább, úgy, ahogy az új gazdaságirányítás elvei meg­határozzák. Javasoljuk, hogy a kong­resszus határozatban kérje az országgyűléstől új, szövetkeze­ti törvény és új földjogi tör­vény megalkotását Az elmúlt évek fejlődése időszerűvé tette és lehetőséget ad arra, hogy intézményesen elősegítsük a demokratizmus i további megerősödését a szö­vetkezetek életében és mun­kájában. Ezt u célt szolgálja az az egész országban helyes­léssel fogadott javaslat, hogy szövetkezeteink hozzanak lét­re társadalmi-képviseleti szer­veket. Azt akarjuk, hogy ezek a társadalmi-képviseleti szer­vek elhárítsák az akadályokat a szövetkezeti gazdálkodás erősítésének és fejlesztésének útjából. A szövetkezeti képvi­seleti szervek létrehozása egy­befonódik a munkásosztály és egész társadalmunk érdekei­vel, azzal a közös érdekkel, hogy minél előbb teljesen fel­épüljön hazánkban a szocializ­mus . Ilyen alapon javasoljuk a kongresszusnak, hogy vá­lassza meg a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsát, s ennek megfelelően határozza meg feladatait is. — Egész népünk várakozás­sal tekint a szövetkezetek to­vábbi működése elé, s figye­lemmel kíséri ezt a tanácsko­zást is. Állásfoglalásainkkal, határozatainkkal tegyük em­lékezetessé a termelőszövet­kezetek első országos kong­resszusát, parasztságunk fel- emelkedésének, szocialista tár­sadalmi és gazdasági rendsze­rünk építésének ezt a kiemel­kedő jelentőségű eseményét — mondotta befejezésül dr. Di- mény Imre. Dr. Nagy Sándor beszámolója Dr. Dimény Imre nagy tapssal fogadott beszéde után szünet következett, majd dr. Nagy Sándor, a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Miniszté­rium főosztályvezetője, a kongresszus előkészítő bizott­ságának titkára tartott beszá­molót a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Terme­lőszövetkezetek Területi Szö­vetségei működésének irányel­veiről. Hangsúlyozta: a termelőszö­vetkezetek társadalmi, képvi­seleti szerveinek létrehozását szükségessé teszik a termelő- szövetkezetek működésének, gazdálkodásának a gazdaság- irányítási rendszer reformjá­val kialakuló új feltételei, s ezzel kapcsolatban különösen a termelőszövetkezet önálló vállalati gazdálkodásának ki­alakítása, erősítése. A szövet­ségek feladata lesz a hatékony szövetkezeti érdekvédelem is olyan, még ma is gyakori ese­tekben, amikor egyes állami vagy szövetkezeti vállalatok a termelőszövetkezeteket a jogtalan vállalati nyereség és a prémiumnövelés szabad va­dászterületének tekintik. Az előadó azután arról be­szélt, hogy a szövetségektől sok helyütt szinte valamennyi hiba, fogyatékosság azonnali megszüntetését várják. Ezt az igényt azonban a képviseleti szervek csak fokozatosan, szervezetük, működési körük, személyi állományuk és mun­kamódszerük kialakítása után tudják kielégíteni. Továbbiakban a területi szövetségek feladatköréről be­szélt. Majd rámutatott: aján­latos azt az elvet követni, hogy a területi szövetségek egy-egy megyén belül gazda­sági körzetenként alakuljanak meg. Ugyanígy kívánatos, hogy egy-egy területi szövet­ségben legalább ötven, de leg­feljebb száz szövetkezet ve­gyen részt. Dr. Nagy Sándor befejezésül hangsúlyozta: az országos kongresszus, a termelőszövet­kezetek területi szövetségei mind célkitűzésükben, mind működésük demokratizmusá­ban, s munkamódszereikben egységes rendszert alkotnak. A termelőszövetkezetek szö­vetségeinek ez a rendszere szerves folytatása a magyar szövetkezeti mozgalom lenini elveken nyugvó hagyományai­nak, ezekre épül és ezek to­vábbfejlesztését jelenti. A beszámolók után megkez­dődtek a küldöttek felszólalá­sai. Ebédszünet után Győré Sán­dornak, az abonyi Kossuth Tsz elnökének elnökletével foly­tatódott az ülés. Üdvözölte Gáspár Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját,. a SZOT főtitkárát, ugyancsak részt vett a utáni tanácskozáson. aki dél­Szűcs Bélának, a kiskunlacházi Petőfi Tsz elnökének felszólalása A délutáni ülésnek első fel­szólalója Szűcs Béla, a kiskun- lacházi Petőfi Tsz elnöke volt, aki Pest megye mezőgazdasá­gának eredményeiről, problé­máiról beszélt. Utalt arra, hogy a megyében az utóbbi években örvendetesen nőtt a mező- gazdasági árutermelés. 1966- ban 900 millió forint értékű árut adtak át a felvásárló szerveknek. Több mint két­szer annyit, mint 1960-ban. En­nek a nagy mennyiségű áru­nak több mint 80 százalé­kát a közös gazdaságok ter­melték. Az átszervezés óta a termelőszövetkezeti gazdasá­gok erőteljes fejlődésnek in­dultak. Különösen nagy az elő­rehaladás a kenyérgabona- térmelésben. Pest megyében A történelem útjain Három noteszlap Gazdasági, pénzügyi önállóság nagy, és hogy ne legyen bal­eset, a gyárudvaron közleke­dési rendőrök irányítják. A munkafolyamatok 80 százaléka automatizált A ka­pun percenként gördül ki egy új négy és fél tonnás te­herautó. Megkapó látvány. Engem mégis más jelenség vonzott, egy ember, aki mindig tiszte­leg. A szereidében találkoztam vele. A futószalagnál elé ért egy hosszú alváz; tisztelgett. Szavakat intézett hozzá az üzemvezető; tisztelgett. Uta- telefonáljon alkatré­Miért tiszteleg folyton ez a fiatalember? — kérdeztem. A szovjet elvtársak moso­lyogtak. Aztán a gyár főmér­nöke így felelt: — Nemrég még katona volt Megszokta. Amikor csökken­tették a fegyveres alakulatok létszámát, akkor jött hoz­zánk. Ha az egész világon megva­lósulna a leszerelés, több mil­lió fiatalember tiszteleghetne a fegyverek helyett a mun­kának. ★ Október I. Reggel. Jegyzet- füzetemből ezt olvasom: „Tíz órakor a Dél-Nyugati kerület építkezésvezetője fogad. Ki­adós, húsos reggelit enni” Az első mondat természe­tesnek hat, a második meg. Hogyan került mégis a notesz- lapra? ... Nálunk egyes he­lyeken szokás, hogy fogadás esetén sok a reprezentáció és kevés a beszéd. Moszkvában is számítottam a reprezentáció­ra. Ezért írtam le a második mondatot és cselekedtem uta­sításom szerint. Hiábavaló volt. Az asztalon nem sorakozott, pálinkás, rumos, vodkás üveg. De sorakoztak a szavak. Az építésvezető két és fél órán keresztül felelt a kérdéseimre. Fizikai értelemben véve, meg­izzadt, míg elmagyarázta; a mostani utcasarok helyén 1953-ban még szeméttelep volt, most 45 000 lakos él itt. Három év alatt 10 millió négy­zetméter lakásterületet építet­tek fel. Annyit, arrtennyi a for­radalom előtt Moszkva egész területén volt. Italt nem fogyasztunk, de megtelt a jegyzetfüzetem. A poharak nem koccantak össze, de megismertem egy új kerü­let nagyszerű építési tervét. A vodka ízét nem éreztem, de barátságot kötöttem egy épí­tésvezetővel. aki —, mint me­sélik — sokszor még késő este is a terveken dolgozik. Túlóra nélkül. Ügy érzem, ez volt az igazi reprezentáció. ★ Leningrád. Szmolnij: ,Ji ne­meslelkű lányok” egykori ne­velőintézete 1917-ben a forra­dalom központja volt. Ma is őrzi Lenin emlékét; dolgozó- szobáját. A válaszfal két rész­re osztja a kis szobát Az egyikben asztal, néhány szék. A szoba másik részében két vaságy; Leniné és Krupszká- jáé. Járok a padlón, ahol Lenin járt, megfogom a széket, amit Lenin fogott. A tolmács követ a tekintetével. Azután mellém lép. — Ha akarja, elmondok egy anekdótát Leninről. Nagyon jellemző. Példázza, mennyire hitt az emberekben. Bólintok." Lassan mesélni kezd; — A forradalom után tör­tént. Este volt. Lenin — bár sokan figyelmeztették, hogy veszélyes — az utcán sétált. Mindig az embereik között szeretett lenni. Amint ment, hirtelen arra lett figyelmes, hogy nagy embergyűrű egy fiút vesz körül. Hangoskod­nak, bizonygatják; a fiú pénz­tárcát lopott Lenin magához kérette a fiút. Leültette, és a zsebé­ből egy darab kenyeret adott. — Ne félj — mondta —, csak kérdezek tőled valamit, aztán le is út, fel is út. — Nem is akartam erszényt lopni — mondta a fiú, kis bizalmatlan hallgatás után. Lenin mosolyogva legyin­tett: — Hagyjuk most ez az egész erszényügyet. Látom rajtad, hogy te nem is tud­nál, lopni... De miért csa­varogsz? Tanulnod kellene. — Minek tanuljak? — kér­dezte a fiú. I 1964 óta minden esztendőben ! túlteljesítették a kenyéigabo- I na-felvásárlási tervet, s ezzel a megye gazdaságai jelentő­sen hozzájárultak ahhoz, hogy az ország saját terméséből fe­dezze kenyérgabona-szükség­letét. A fejlődés más terüle­teken is meggyorsult. Napra­forgóból nyolcszorosát, ba­romfiból ötszörösét termelik az átszervezés előtti mennyi­ségnek, a tojástermelés és a zöldségtermelés négyszeresére növekedett, a tejtermelés meg­duplázódott. Ezután részletesen szólt a kiskunlacházi Petőfi Tsz mun­kájáról, problémáiról. Mint mondotta, Pest megye többi szövetkezetéhez hasonlóan itt is nagyot fejlődött az áru­termelés, s átalakult annak szerkezete is. Néhány évvel ezelőtt a szövetkezettől felvá­sárolt áruknak mintegy 80—90 százalékát még a szántóföldi növények és a zöldség, kerté­szet adta. Azóta az adottsá­goknak és a felvevőpiac igé­nyeinek megfelelően — első­sorban az állatállományt gya­rapították, s most már bevé­teleiknek több mint felét ál­lattenyésztésük biztosítja. Ezután arról beszélt, hogy a szövetkezetek időnként gyen­ge minőségű vetőmagot kap­nak. Szóvátette azt is, hogy drágák és gyakran rossz mi­nőségűek a zöldségfélék táro­lására, szállítására szolgáló ládák. Nem ritka eset, hogy a göngyöleg majdnem annyiba került, mint az az áru, amit belecsomagolnak. Ezek a problémák azonban megoldhatók —, s ehhez nagy segítséget nyújthatnak a ter­melőszövetkezeti mozgalom most megalakuló érdekképvi­seleti szervei. Utalt arra, hogy szövetkezetében is felké­szültek a termelés módszerei­nek további javítására, a ho­zamok növelésére. Emlékezte­tett arra, hogy a harmadik öt­éves terv időszakában a zöld- ségtermő terület 20. a termés­hozam 30 százalékkal növek­szik a tervek szerint. Ennek megfelelő fejlődési ütem vár­ható a kiskunlacházi Petőfi Tsz-ben is. A szövetkezetben a beruházásoknak mintegy fe­le a zöldség- és gyümölcs­termelést szolgálja. Ezzel egy- időben azonban erőteljesen tovább fejlődik a szövetkezet és Pest megye állattenyészté­se is. A délután folyamán felszó­lalt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese is. — Tökfej vagy — mondta Lenin. — így beszél egy fel­nőtt fiú, akinek pár év múl­va már bajusza lesz? ... Re­pülő is lehetne belőled. És megtanulhatnál harmonikázni is. Sokáig beszélgettek. Végűt Lenin öt rubelt adott a fiú­nak éjjeli szállásra, meg egy címet, ahol tanulásra jelent­kezhet, hogy repülő legyen. Aztán elindult. Két perc telhetett el, Lenin hirtelen megtorpant. Valaki szaladt utána és kiabált. A fiú volt. Lélekszakadva ro­hant. Előbb ki kellett magát fújnia, hogy beszélni tudjon: — Az erszényt, azt... én loptam el... de aztán ... az­tán istenbizony vissza akar­tam már adni... — Ügy? ... Hát csakugyan te loptad el?... — kérdezte Lenin. — A, nem, nem attól, aki az előbb rámfogta, attól nem én, de... — A fiú kinyitotta tenyerét, Lenin erszénye volt benne. Lenin nem lett ingerült Dorgáló szavakat nem mon­dott. E helyett lassan megint elismételte a címet, ahol a fiú repülő lehet, és harmoni­kázni tanulhat. Azt mondják, a fiú, akivel ez megesett — még él. Re­pülő nem lett belőle soha, ahhoz nem volt tehetsége. De kiváló műszerész lett és kéz­ügyessége sok dicsőséget szer­zett neki. H. Barta Lajos Ferihegyen leszáll a re­pülőgép. Véget ért a tízezer ki­lométeres út. Budapesten va­gyok, indul az autóbusz a vá­ros felé, de a gondolat még messze jár. Az élmények visz- szahúznák. Otthon körülüli az asztalt a család. Mesélni kell. — Harmincemeletes szállo­dában laktam, lépcsőház nincs, hat gyorslift szalad a magasba. A leningrádi váró­teremben Márkus Emilia lá­nya szólít meg. Párizsba uta­zik, elém idézi egy sosem lá­tott művész életét. Kievben paprikás vodkával kínálnak, kegyetlenül csíp, Igor, Újság- Író barátom megjegyzi: „No, 'logy viszonyul ez az óbudai halászléhez?” Félórát tart, míg körüljárom a Lomonoszov Egyetemet, az épületben any- nyi a helyiség; ha az első szó­jába újszülött költözik és min­ien héten másikban lakik, az rtolsóban már nyolcvan éves esz. Minden eseményt leírni :redménytelen vállalkozás. Könyvterjedelem kellene. A egjellemzőbb a lényeges. Há- ■om jegyzetlapot másolok le: A moszkvai Lihacsov Autó­gyár monumentális alkotás. Negyvenezer dolgozó munka- íelye. Az épületek közötti óútvonal szélesebb, mint ná- unk a Körút. A forgalom — A gazdaságirányítás re­formjának egyik lényeges kö­vetkezménye lesz, hogy nö­vekszik a szövetkezetek gaz­dasági, pénzügyi önállósága, növekszik a termelőszövetke­zetek pénzbevétele, fokozódik önálló pénzgazdálkodásuk le­hetősége. Ez a körülmény szükségessé teszi a szövetke­zetek pénzügyi alapképzési rendszerének megváltoztatá­sát, továbbfejlesztését. — A tanácskozásokon sok szó esett a különböző jöve­delemelosztási módszerekről. Ma már, — hangoztatta a mi­niszter — szerencsére túl va­gyunk azon a vitán, hogy he­lyes-e, ha a jövedelemelosztás formája, módszere az egyes szövetkezetek adottságaihoz igazodik. Feltétlenül ez a helyes, és éppen ezért nem hi­ba, hanem örvendetes dolog, hogy hazánkban változatos ké­pet mutat a szövetkezetek jö­vedelemelosztási rendszere. — A pénzügyi önállóság nö­vekedése lehetőséget nyújt ar­ra, hogy — 1968-tól fokozato­san — a tervezett részesedés legfeljebb 80 százalékának erejéig, garantált munkadíjat fizessenek a termelőszövetke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom