Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-02 / 78. szám
8 ^Cívlan 1961. ÁPRILIS 3., HÉTFŐ K FILM lenni vagy nem lenni Nagy siker volt a felszabadulás után nálunk is bemutatott amerikai film, a Lenni vagy nem lenni. Története Varsóban játszódik, a német megszállás idején. Hősei színészek, akik egy Hitler-elle- nes darab bemutatására készülnek, a bemutatóig azonban nem juthatnak el, a próbákat betiltják s helyette a Hamlet kerül a Színház műsorára. Ettől kezdve a társulat tagjai mindent elkövetnek, hogy kifejezzék a német megszállók iránti gyűlöletüket. Több akciójuk, sikeres végrehajtása után éppen Hitler repülőgépén szöknek meg Lengyelországból, hogy Angli᧠TENAGY SÁNDOR: 8 KASSAI FERENC: Ekevas fényes harapása \ Szabadság met Főbb szerepeit Jack Benny, 5 1 -I ' -n < i O ban folytassák tovább harcu- Rózsa Miklós szerezte. A fii- $ kát. A filmnek több érdekes Carole magyar vonatkozass is van. g«* alakítja, kitűnően. Forgatókönyvének egyik szer- A filmet érdemes volt fel-< zője: Lengyel Menyhért. Ope- újítani és érdemes ismét meg- í> rátörje: Máté Rudolf. Zenéjét nézni is. $ Ekevas fényes harapása — ^ magasból szédül le a tavasz $ s meleggel tömődlk meg a barázda. § $ Most jó, most a legjobb: ^ kifekszem magas földtúrásra, ^ nem kell magamat vidítani, ij kellene inkább csitíjani, | vérem most mindenre hallgat, $ mindenre felel------§ Tegnap még nem hittem el. J Bánthat, de nem hagy el az élet. J Vetőgép karmol a földbe \ ^ s a föld mosolyog: mindent megértett. Áldott, gyötrelmes türelem — ^ Most jó, most a legjobb: $ fölizgulnak palánták, bokrok, ^ kifekszenek a napba, szélbe, ^ kinyílnak minden kis reményre, ^ s örömmel-kínnal várnak, várnak, Lubitsch Ernő rendezte, jä ho^ *»»» l€^en a «y^nak. C Mindennapi kenyeremmé lettél, aki áradó könnyű vetés voltál, hajadban harmat hfise lengett. Mindennapi italommá lettél, aki a mámor maga voltál, áttetsző kristály-mozdulataidból szomjasan kortyoltam nevedet. Reám derültél friss fehér kenyérként, háromszázhatvanöt karéjra szeli az év pengéje mosolyod. Reám derültél forrás-enyheségként, ki vízesésként hulltál rám zuhogva, arcod az éj fekete csermelyében állandó csillagképre változott. Ki megváltásként felragyogtál, és új időnek voltál kezdete, felfoghatóvá lettél, mint a tér. Távoli kéklő csúcsokat mutattál, hol együtt lakik felhő, hegy, zene, s hozzám lettél nagyon hasonlatos, kihez magamtól menekültem én. A sejtjeimben lettél otthonos, anyag ölében csillag és csoda, ha megszoknálak, legyél idegen! A csillagok közt ilyen otthonos, akinek te lettél az otthona. Ha elvágyódnék, légy maga a vágy, atomjaim közt vérző végtelen! Robert 8 SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSTSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/S/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSn ŐSZ FERENC: Két szentendrei művész kamarakiállítása Ki a fénybe Fokozatosan engedtek-----------------------------------egyre több fényt a szobába, míg egy újabb hét elteltével kinyitották az ablakokat fedő spa- le ttákat. Odavezették őket az ablakhoz. Kint a kórház kertjében, pontosan az ablakkal szemben egy aranyeső bokor sárga színzuhataga szikrázott a tavaszi napfényben. János ámultán nézte. — Csodálatos.Ez a sárga... Nézd Zoltán, milyen szép a sárga is... — Szép... — mondta minden meggyőződés nélkül Zoltán. János csodálkozva forgatta kezében a színes gyógyszeres dobozokat. Alig lehetett kivenni kezéből a képeslapokat és mindenen álmélkodott Egyszer egy fiatal orvos egy atomrobbantás fényképét tette elé. János nézte a feketén gomoly- gó gombafelhőt, a robbanás centrumában égő vöröses-sárga' fényt... " — Ilyen szépet még nem láttam — sóhajtotta boldogan. Zoltán az első napok múltával újra csak az ágyán feküdt és többnyire csukva tartotta a szemét. — Zoltán nézd! Zoltán! Ott az udvaron egy csoda szép nő' megy ... Gyere nézd ... Kék ruhája van... Csodaszép kék... Mint az ég... — Teréz nővér a szép nő... De ahhoz be kell hunynom a szemem. Az igazán szépet csak behunyt szemmel lehet látni. Délutánonként együtt sétáltak a kertben. János alig tudott betelni a látnivalókkal. Zoltán alig várta, hogy visz- szamehessen a kórterembe. János még egy kis szemétkupacot is megcsodált, Zoltán egy pillantásra méltatta csak a virágzó fát: — Másnak képzeltem — mondta csendesen. :---------------------- boCSá| Egy napon tották--------------------------el őket a kórházból. A főorvos búcsúzóul csak ennyit mondott: — Ami az én dolgom volt, megtettem. Most kitárult maguk előtt egy világ... Űj, hatalmas lehetőségeket kaptak. De ehhez nem elég csak nézni /.. Meg kell tanulni látni is.., .---------------—- előtt mindI A műtét I kettőjüket ------------------- egy szobába fektették. Jánost és Zoltánt. Mindenki kedves volt velük és mindenki izgult értük. Ha az operáció sikerül, akkor rájuk figyel az ország, a tudományos világ. János és Zoltán születésétől vak volt. Mindketten elmúltak már harminc évesek, abban a korban jártak, amikor egy férfi már mindent tud a saját világáról, amikor megfellebbezhetetlen véleménye van a dolgokról... — Te tudod, milyen a piros? — kérdezte János. — A tűz a piros ... A piros meleg ... a piros éget... — felelt Zoltán. — A rózsa is piros... Annak jó szaga van... A piros jó illatú. Zoltán kicsit ingerülten válaszolt: — A rózsának tövise van... Szúr... — Neked milyen színű a hajad? — Anyám azt mondja, hogy fekete... Ezt könnyű elképzelni. Ha egy látó behunyja a szemét, akkor minden fekete... Ilyen a hajam. írtó ronda lehet — mondta komoran Zoltán. — A férfiak állítólag nagyon szeretik a fekete hajú nőket — vélte János. — Nem mindegy? Ezek a kategóriák csak a látók világában érvényesek. És buta dolgok. A látókat megzavarják a színek és a formák. Nem tudnak miattuk a lényegeshez közeledni. — Te nem örülsz, hogy látni fogsz? — Nem tudom... Félek... Most a hangokból mindent felismerek. Vannak széphangú emberek... Ezek jók ... Utálom az érdes, tolakodó hangokat. Borzadok azoktól, akik mindenen vihognak... Nem szeretem a nevetést... — Azt mondják, hogy egy nevető arc mindig szép. Anyám szerint én mindig mosolygok. lyognak, de nem tudnak róla ...--------------------------: ßak j Napokon át | erről --------------------------- beszélgettek. Próbálták megfogalmazni a zöldet, szavakkal leírni egy dühös arcot, meghatározni a fát, a virágokat, a házak formáját... — A szép nő, magas, nyúlánk, keskeny dereka és gömbölyű csípője van — mondta János. — A szép nő jó. A lelke szép. A szándékai szépek. Az alak, a haj 6zíne független a szépségtől... Teréz nővér szép nő... — Valaki azt mondta, hogy Teréz nővér nagyon csúnya. Kövér, formátlan... A műtős azt mondta, hogy azért is olyan jó a betegekkel, mert nincs senkije aki szeresse. Mi vagyunk a családja... — Teréz nővér gyönyörű nő — jelentette ki Zoltán. — Szeretem Teréz nővért... — Olyan igazi szerelemmel? — Nem tudom, hogy milyen az igazi szerelem. Ha az ember kiszolgáltatott, már nem is szerethet igazán. Csak a szabad embernek lehetnek tiszta, önzetlen érzelmei ... Elérkezett a műtét napja. Egyszerre vitték őket a műtőbe. Késő este lett, amikor az orvosok befejezték a munkát. — Na fiúk... Még egy hét, aztán meglátjuk... — mondta a főorvos. Szobájukat besoté- títették, csak az ajtó felett égett egy halvány vörös lámpa. Egy hét után levették szemükről a kötést. Mindkettőjüket a lámpa felé fordították... — Nézzenek... Egy vörös fényt kell látniuk — mondta izgatottan a főorvos. — Látom ... látom... Gyönyörű ... csodálatos.... Ez hát a piros? Én mondtam, hogy a piros gyönyörű — lelkendezett János. — Hát maga mit lát? — Látom a vörös lámpát... — jelentette ki Zoltán és semmit nem fűzött hozzá. Két szentendrei művész kamarakiállítása látható a budai Eötvös-kollégiumban. Csíkszentmihályi Róbert, Pátzay Pál tanítványa. Március idusára Vácott állították fel Petőfi-szobrát. A kiállításon kő-, fa- terrakotta- és bronzszobrai, domborművei, plakettjei láthatók. Fekvő bika és Vadkanfej című kőszobrai mintha a földből nőttek volna ki. úgy jelennek meg, mint a föld, a természet részei, mint busa bokrai a kőnek. Pygmalion históriája mese. A lesz, s a szobor megelevenedik. E kettő közül az a nagyobb csoda, hogy a kőből szobor lesz. Az élettelenből élőt a természet is tud alkotni. Az élettelenből szobrot csak a művész. Csupa költészet, érzelmek, finom megérzések, a színek és formák egyéni világa Kósza- Sipos László festészete. Mégis közösségi: nagyon szentendrei és minden érző emberhez szóló, a belső, elrejtezett, halk hangokat életrehívó. Egy-egy képen rendszerint egy szí: az uralkodó, de nem a palett színe, nem is a színskála ke veréke, hanem átköltött szí nek hamvas tündérvjlágí melyben azonban az élet, . realitások konkrét meglátás fejeződik ki. A fiatal művéss Barcsay Jenő tanítványa, ki állított már Palermóban, Var sóban is és egy nagyméreti pasztellképét a székesfehérvá ri Csók-képtár vette meg. lőrinc Mit tudunk a világról? Ligeti Vilma könyvéről vagy útikönyv? Mennyiben regény és mennyiben útikönyv? Az írónő nem csupán leírja, de átéli hősei sorsát. Kíváncsi múltjukra, mint ahogy kíváncsi a hatalmas ország bonyolult és szinte áttekinthetetlen múltjára. Pontos lélek- rajzokat és jellemrajzokat ad és pontos képet az országról. S a könyv anyagát adó epizódok és történetek alatt húzódik végig a könyv főhősének, magának az írónak története. Egy gondolkodó európai ember története ez a repülőtértől, ahol ezt gondolja: „Az ember, életútjának felén túl sosem- volttal már nem találkozik” egészen odáig míg megismert egy országot és abban felismerte önmaga helyét: „Megismerkedtem Észak és Dél műemlékeivel és élő embereivel. Koldusokkal, maharadzsákkal, parasztokkal, értelmiségiekkel. Mindegyiktől kaptam valamit, ami nélkül sokkal szegényebb lennék. Egy mosolyt, egy pillantást, új távlatot nyitó szavakat. Békét, nyugalmat, harmóniát. „Indiában, mint a világ bármely részén, gyilkolnak is, gyűlölnek is, a szegénység, nyomor nagyobb, mint bárhol Európában, de mégis az erőszakmentesség, a megértés légköre lengi be az életet. Nekem megengedték, hogy másként gondolkozzam, mást higgyek, illetve ne higgyek. Nem kívánták, hogy azt valljam egyedül igaznak, amit ők, azt szeressem amit ők. Azt hiszem' ez hat olyan vonzóan mindenkire, aki kapcsolatba kerül Indiával, az indiaiakkal, ezekkel a nagy műveltségű, bölcs és ostoba, jóindulatú és kegyetlen, tiszta és piszkos emberekkel. Engem is elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, én meg őket. Barátaim.” Ligeti Vilma könyve útikönyv — eligazít a gondolkodás útjain, s regény, mert elénk tárja az emberi élet lehetőségeinek képét. Kitűnő könyv. Nádas Péter Egy regény sikere Kevés mai író mondhatja él magáról, hogy regénye egy adott idegen nyelven már ötödik kiadásban jelenik meg. E sikerregény szerzője: Viktor Nyekraszov. Művének címe: Fordul a kerék. Mi regénye sikerének titka? Több, mint tizenöt esztendővel ezelőtt jelent meg először az akkor még teljesen ismeretlen fiatal szovjet író regénye s egycsapásra Európa-szerte nagy feltűnést keltett. Pedig regényének hőse nem valami különleges figura volt. A Fordul a kerék egy, a békés életből a háború idegőrlő taposómalmába került fiatalember hétköznapjait elevenítette meg csupán. Sok, hasonló tematikájú mű látott napvilágot azokban az esztendőkben. Nyekraszov regénye azzal tűnt ki közülük, hogy először mutatta meg minden hamis, álromantikus beállítás nélkü a háború, az egyszerű szov jet frontkatonák mindennap életét, megpróbáltatásait é apró örömeit. E megkap őszinteséggel, magas művé szí szinten megkomponál mű ma is ugyanolyan gondo latébresztően, elevenen ha 1 mint első megjelenése idejé ben. Pedig azóta regények ben és filmeken nem égj hozzá hasonló remekmű szü letett. Nyekraszov műve azon ban mégis állja a versenyl népszerűségében vetekszik legsikeresebb — hasonló té makörű — alkotásokkal. A könyvet ezúttal is a Európa Könyvkiadó jelen tette meg, felfrissített, átdol gozott formában, szép kiál Utasban. A regényt Gellér György művészi tolmácso lásában olvashatjuk el ismét Mit tudunk mi a világról? Nagyon keveset. Szinte semmit. Felemelő és megdöbbente statisztikai adataink vannak a világról és sejtéseink ideger létformákról. Most olvastam egy könyvet, amely nem csupán tájékoztat, elgondolkodtat és továbbgondolkodásra serkent, hanem úgy fejezhetném ki legvilágosabban, milyen hatással volt rám Ligeti Vilma „A Siva árnyékában’ című könyve, ha azt mondanám, kinyitja a szemem. A könyv Indiáról szól. Útikönyv. Egy hároméves utazás történetének első része. Útikönyvet sokat írnak. Most olvastam végre egy regényt, amely nem csupán egy számunkra különös, szokásaiban idegen országról szól, hanem arról a nagyszerű folyamatról, amelyet úgy hívnak: megismerés. Egy kitűnő író végigszenvedve a megismerés folyamatának összes betegségeit, lassan alakul át európaiból ázsiaivá, a létforma lényegébe hatol, nem elvegyül, hanem él és ezért tud jó könyvet írni. Megtudunk és átélünk. Az útikönyv, útirajz olyan műfaj, amelyből mindig megtudunk. A regényt átéljük. Milyen könyvet tart tehát kezében az olvasó? Nehéz lenne műfajilag meghatározni. Nem regény ez a könyv, de nem is útirajz. Határeset, mint minden ami új. Újszerűsége következik írójának szemléletéből és helyzetéből. Ligeti Vilma ugyanis nem előkelő idegenként utazott Indiában (megtehette volna), hanem tanítani ment egy iskolába. Ez megváltoztatta szemléletét, hiszen a hatalmas ország hétköznapjainak áramkörébe kapcsolódott, másrészről írói-emberi szemlélete, alapállása kényszerítette arra, hogy a világutazó póza helyett ezt a helyzetet válasz- sza. Eredmény: egy kitűnő könyv. De még mindig nem adtunk pontos választ: regény
