Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

1967. ÁPRILIS 16.. VASÁRNAP reat MUHI K^íírlm) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának május 1-i jelszavai 1. Világ proletárjai, egyesül­jetek! 2. Éljen május 1., a munkás- osztály nagy nemzetközi harci seregszemléje! 3. Éijep a munkásosztály le­győzhetetlen eszméje, a mar­xizmus—leninizmus! 4. Éljen és erősödjön a szo­cialista országok népeinek egy­sége! 5. Forrón köszöntjük az 50 éves szovjet hatalmat! Test­véri üdvözlet a kommuniz­must építő nagy szovjet nép­nek! 6. Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! 7. Éljenek az emberi haladás élén küzdő testvéri kommu­nista és munkáspártok! 8. El a kezekkel Vietnam­tól! Éljen és győzedelmesked­jék az amerikai imperialisták ellen harcoló hős vietnami nép! 9. Éljen a népek egységes harca az imperializmus ellen! 10. Testvéri üdvözlet a sza­badságukért és függetlensé­gükért harcoló népeknek! 11. Éljen a népek harca Eu­rópa biztonságáért! 12. Éljen a szocializmust építő magyar nép! 13. Forró üdvözlet a harma­dik ötéves terv teljesítésén dol­gozó munkásoknak, parasz­toknak. értelmiségieknek! 14. Éljen dolgozó népünk vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt! 15. Éljen és virágozzék sze­retett hazánk, a Magyar Nép- köztársaság! 16. Előre a IX. pártkong­resszus határozatainak vég­rehajtásáért! 17. Előre az Októberi Forra­dalom 50. évfordulójának tiszteletére indult munkaver­seny sikeréért! 18. Éljen a szocializmus és a béke! Április 25-én a belga külügyminiszter hazánkba látogat Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere hivatalos látogatásra hívta meg Pierre Charles Jose Ma­rié Harmelt, a Belga Király­ság külügyminiszterét. A meghívást a belga külügymi­niszter elfogadta és 1967 áp­rilis 25—29 között Magyar- országra látogat. Készülődés május 1-re A 23. szabad május elseje megünneplésére különös gonddal készülnek a megyé­ben is, mert a világtörténe­lem nagy fordulópontja, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója ünnepségsorozatához kapcso­lódik ez a nap az idén. A Hazafias Népfront és a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa a társadalmi szerveze­tekkel összefogva máris ki­dolgozta a kétnapos ünnepség- sorozat főbb programját. Má­jus elseje reggelét általában mindenütt ébresztővel, zene­szóval köszöntik. Gödöllőn, Vácott, Cegléden, Dunakeszin, Szobon és Nagykőrösön ünne­pi felvonulást is tartanak. A munkásmozgalom hagyo­mányait ápolandó, a KISZ, az MHS és az MTST ünnepi tú­rákat indít majd Horányba, Felsögödre és a Lajos-forrás- hoz. A művelődési otthonokban délelőtt gyermekmatinék, tré­fás versenyek lesznek, dél­után sportrendezvények, este pedig táncmulatságok. A kereskedelem gondosko­dik, hogy a kétnapos ünnep­re friss áruval, üdítő itallal, sörrel és minden szükséges élelmiszerrel ellássa az üzle­teket, valamint a felvonulá­sok útvonalán és a kirándulá­sok területén felállított alkal­mi sátrakat. Gyapjúmosók tentenáriuma Tollpehelytől a Policelinig Az öreg, sok évtizedes falak határolta szobák egyikében felnagyított, barna színű fény­kép függ: cilinderes urak az előtérben, hátrább munkások és munkásnők, gyapjúmosó kádak, egyéb eszközök. A ci- linderes urajs,.áz Első Magyar Gyapjúmosó és Bizományi Részvénytársaság Pesten ne­vű vállalat tulajdonosai, a munkások és munkásnők pe- _____ d ig — nos, őik keresték meg | náriumi az uraknak a cilinderre, meg sok egyéb másra valót... Tollpehely és Policelin Centenáriumra, fennállásá­nak századik évfordulójára készül az ország legrégibb kártoltszövet gyára, a Gyap­júmosó és Szövőgyár. Sárgult papírok: a gyártörténet érté­kes forrásai. Mintegy három­száz embert foglalkoztatott az üzem, főként asszonyokat és lányokat. Mert az ő bérük a férfiakénak csak a fele volt... Évente 20—25 tonna gyapjút mostak, majd ágytoll és toll­pehely mosását is vállalták. A mintaszobában ott sora­koznak a polcokon a mai gyár korszerű, mutatós termékei: a szintetikus szállal kevert Summa, Pátosz, Policelin. És ott függnek a belőlük készült női és férfiruhák, kabátok, gyermek- és bakfisrühák. Toll­pehely mosástól a nagy poly­ester tartalmú Policelinig — igy rajzolható fel a gyár útja. Ami a két pont között van — száz esztendő. Vaskos kötete­ket megtöltő ipartörténelem. Köszöntő — szövetben A pomázi, budakalászi, vá­ci és budapesti gyáregységek­ben háromezer ember dolgo­zik. Évente 4,5 millió négy­zetméter gyapjúszövet kerül le a gépekről, s ennek 35 szá­zalékát exportálják. Az ex­port három év alatt — a ba­ráti országok tekintetében — 56,5 százalékkal, a nyugati piacokat illetve pedig 48,8 szá­Ne hanyagolja el gépkocsiját! MÁPOÚSI SZEREKET vásároljon az AUTÓ ÉS ALKATRÉSZ­KERESKEDELMI VALLALAT megyei fióküzleteiben BUDAPEST IX., Ráday u. 31. VI., Népköztársaság útja 28. SZOLNOK, Beloiannisz u. 22. shamponok, balzsamok, fényesítőszerek stb. nagy választékban zalékkal nőtt. Űj termékek so­kaságát küldték piacra, kor­szerű gépek több tucatja állt munkába, a körhurkolt kel­mék előállításához — eddig teljesen ismeretlen volt a ha­zai textilpiacon — most vár­ják a nagy teljesítményű ThomsonakaL Adatok, adatok, adatok. A gyártörténetből könyv lesz, képekkel, rajzokkal. A cente- bizottság, Balatoni Pál üzemgazdasági főosztály- vezető irányításával vaskos anyagot gyűjtött össze múltról és jelenről. A dessinatőrök már készítik a jubileumi kö­szöntő — mi más lehetne ez, mint különleges szövet! — mintáit. A gyár valamennyi dolgozója emlékérmet kap, a férfiak kézelőgombot, a nők brosstűt, rajta a GYM szignó. Bélyegterv készül, s lottósor­solás, műsorral egybekötve, a műsor természetesen a gyár­ról szólna. Ünnepség is lesz, természetesen, de — s ez a leglényegesebb — a gyár nem­csak külsőségeiben, hanem tartalmában is emlékezetessé kívánja tenni a jubileumi esz­tendőt. Mutatós, könnyű és főként — olcsó szövetekkel. A sorrend nem vitás A gyár azért van, hogy a fogyasztók igényeit a legtel­jesebben kiszolgálja — mond­ja Titz Mátyásné, az igaz­gató. A gazdaságirányítás új rendszere — öreg gyár, friss szellem — itt már nem vita­téma. Árubemutatók az or­szág minden táján, közvéle­ménykutatás, új tartalmú külkereskedelmi kapcsolatok, rugalmas együttműködés a ruhagyárakkal — nem ter­vek, hanem tények. A gyár­nak már 1897-ben — a régi iratok tanúsítják — külke­reskedelmi kapcsolatai vol­tak több országgal, közöttük Oroszországgal is. Mai leg­nagyobb vásárlójuk: a Szov­jetunió. A múlt kötelez. Évek óta egyetlen esetben sem szál­lítottak késedelmesen, kül­földi partnereiktől minőségi reklamáció nem érkezett. A nemes hagyományok leg- fontosabbja ez: a jó munka. E nemes örökség továbbfej­lesztői ott vannak minden gyáregységben, műhelyben. Tizenöt szocialista brigád és 48 szocialista címért küzdő közösség. Fiatal lányokból ál­ló, s tapasztalt, idős mun­kásnőket tömörítő brigádok, öreg, nyolcvanesztendős ma­sinákat ma is működtető mű­szakiak, s gazdaságossági szá­mításokat végző közgazdá­szok. Négy gyáregység, sok­féle ember, eltérő adottságok, s mégis: azonos szellem. Igaz, a jó munka nemcsak dicső­ség dolga. Pénzben is mind érezhetőbbé válik ... Ösztönző összegezés A hazai gyapjúipar legöre­gebb üzemének jubileuma a nyugalomba vonultakon kí­vül megkülönböztetett figye­lemmel kívánja köszönteni azokat, akik ma is dolgoz­nak, alkotó részesei a gyár­történetnek, immár harminc­negyven esztendeje. Korber János, Horváth István, Já­nosi Ferenc negyven éve, Ja- kubek Andrásné, Egyed Jó- zsefné, Hegedűs Jánosné, Forgács Pál, Szedlák Anna és mások harminchét éve lép­tek ' be az akkori RT-hez, s most, a jubileumra készül­ve, mind többet kell me­sélniük a fiataloknak a múlt­ról. A múlt iránti érdeklődés ösztönző összegezés. Mert azt ítélik a legfontosabbnak, amit a holnap tartogat. 1970-re évente ötmillió négyzetmé­terre nő a termelés. Emel­kedik a szintetikus kártolt szövetek aránya, körhurkolt kelméből félmillió négyzet- méterre nő a mostani tízezer. Űj gépek érkeznek, bővülnek a gyáregységek, javulnak a szociális körülmények, nö­velni kell a választékot; van tehát tennivaló bőven, lesz mivel eltölteni az újabb száz esztendőt... Mészáros Ottó Mire tanítanak az ötvenéves „Áprilisi tézisek“? A VELEJÉIG KORHADT CÁRI RENDSZER az első vi­lágháború súlyos megpróbál­tatásait, a háború során fegy­verhez jutott tömegek öntu­datra ébredését nem bírta ki. A paraszti és munkástö­megekben felhalmozódott megaláztatás, nélkülözés, ke­serűség elöntötte Oroszor­szágot, s elsodorta a cári tró­nust. A forradalmi mozgalom sikerét könnyítette, hogy a po­litikai hatalomhoz nem ju­tott burzsoázia és a háborúban szövetséges országok (Anglia, Franciaország és Olaszország) is a cár ellen fordultak. Ez utóbbiak pálfordulását az idézte elő, hogy a cár — a for­radalmat megelőzendő — kü­lön béke kötésére készült Né­metországgal, ami érzékenyen érintette volna az antant- hatalmakat. Az orosz és a szövetséges burzsoázia azon­ban csak palotaforradalomra készült: nem akarta a cári rendszer bukását Mikós fiát akarta trónra ültetni, s foly­tatni a háborút „a végső győ­zelemig”. A tömegek elemi erővel fel­törő mozgalma, amelyet a petrográdi katonaság is támo­gatott, elsöpörte a cári ön­kényuralmat. 1917. február 27- én győzött a polgári demok­ratikus forradalom Oroszor­szágban. Még aznap este — a bolsevikok felhívására — megalakult a Munkás és Ka­tonaküldöttek Szovjetje, ösz- szetétele azonban mensevik (jobboldali szociáldemokrata) és eszer (parasztpárti) többsé­gű volt Szocialista jelszava­kat hangoztattak ezek is, és a tömegeknek még nem volt módja különbséget tenni sza­vaik és tetteik között. Ezek a kispolgári vezetők a forra­dalom első napján a meg­egyezés útjára léptek a bur­zsoáziával. Támogatásuknak és a tömegek hiszékenységé­nek köszönhető, hogy a pol­gári liberálisokból álló „Ide­iglenes Kormány” hivatalba léphetett. Kettős hatalom alakult ki ilymódon: a mun­kásokat és parasztokat kép­viselő szovjetek, és a burzso­ázia hatalma. Az ideiglenes kormány csak homályos ígé­reteket tett a társadalom át­alakítására, a földosztásra, — mindezeket azonban a béke­kötésig el akarta halasztani. MINDERRŐL A TÖMEGEK MIT SEM TUDTAK, s a for­radalom által felszínre do­bott kispolgári vezetők nem is siettek felvilágosítani őket. Ök amúgy sem akarták a for­radalom továbbfejlődését: vá­gyaik netovábbja a polgári de­mokrácia volt. A Pétervárott tartózkodó bolsevik vezetők véleménye megoszlott, voltak akik azonnal fegyveres felke­lést akartak kirobbantani az ideiglenes kormány megdön­tésére, mások kényszeríteni akarták azt a nép követelései­nek teljesítésére. A bolsevikok vezetője, Le­nin, hosszú emigráció után április 16-án érkezett Péter­birtokokat és átadja a paraszt­ságnak. Nem irányulna köz­vetlenül a tőkés rendszer el­len, de — a bankok államosí­tásával és nemzeti bankban történő egyesítésével — felüld ről —, a termelés és elosztás szovjetek által gyakorolt el­lenőrzésével pedig — alulról korlátozná a nagytőke hatal­mát. Lenin az ülésen javasolta a párt nevének megváltoztatá­sát: a szociáldemokrata jelző­nek kommunistával történő felváltását. Ugyanezt az elne­vezést javasolta Lenin a nem­várra. A pályaudvar előtti te- __ zetközi munkásmozgalom íor­ret zsúfolásig megtöltő mun kasok és katonák előtt beszé­det mondott, amelyben a nép legfontosabb követeléseinek megvalósítását sürgette. Más­nap ült össze a párt központi bizottsága, amely előtt Lenin ismertette a forradalom to­vábbvitelére vonatkozó ter­veit „A proletáriátus felada­tai a jelenlegi forradalomban” címmel. Felhívta a párt fi­gyelmét, hogy a kettős hata­lom tartósan nem állhat fenn. A burzsoázia csak az alka­lomra vár, hogy felszámolja a szovjetek hatalmát. A munká­soknak és parasztoknak ezért meg kell dönteniük az ideig­lenes kormányt, de nem fegy­veres felkeléssel, hanem a „Minden hatalmat a szovje­teknek”! jelszó valóra váltá­sával. Meg kell győzni a mun­kásokat, parasztokat és kato­nákat arról, hogy az ideigle­nes kormány nem akarja igazságos, annexiómentes bé­kekötéssel befejezni a hábo­rút, hanem elődeihez hason­lóan, hódító törekvései van­nak. Nem ad földet a parasz­toknak, hiszen az orosz bur­zsoázia ezer szállal kötődik a nagybirtokosokhoz, a banko­kon keresztül maga is ha­szonélvezője a nagybirtok­rendszernek. Nem fog demok­ráciát biztosítani a népnek, s csak az alkalomra vár, hogy — a legreakciósabb nvonar- chista erőkkel összefogva —r- katonai diktatúrát valósítson meg, megdöntse a szovjeteket. HA VISZONT A SZOVJE­TEK kezükbe veszik a hatal­mat, munkás-paraszt forra­dalmi demokratikus diktatúra jön létre. Ez már több mint a polgári demokrácia —, de még nem proletárdiktatúra. Ez a hatalom demokratikus békét köthet, elkobozza a földesúri radakrú erői számára. Ezen a gyűlésen beszélt Lenin először a kommunista internacionálé megalakulásának szükségessé­géről. A Központi Bizottság heves vita után elfogadta Lenin té­ziseit az elkövetkező időszak stratégiájáról és taktikájáról, amelynek sikere a szocialista forradalom békés győzelmét. eredményezte volna Oroszor­szágban. A mensevikek és eszerek azonban elárulták osztályos társaik érdekeit, s az uralkodó osztályok szolgá­latába szegődtek. Így a bur­zsoázia 1917 nyarán nyugod­tan rájuk bízhatta a kor­mányt, hogy ök végezzék el a legalávalóbb munkát, amelyet. magát szocialistának nevező párt végrehajthat: a forrada­lom erői elleni támadást. IGY OROSZORSZÁGBAN nem valósulhatott meg a for­radalom békés győzelme. A zseniális terv azonban, ame­lyet Lenin 1917. áprilisában kidolgozott, ma is alapját ké­pezi a modern proletár-straté­giának és taktikának. Lenin a demokráciáért folyó harcot nem a szocializmusért folyó küzdelem akadályának, hanem feltételének tekintette. Elsőnek mutatott rá, hogy ko­runkban már nem a félfeudá­lis elemek, hanem a möno- poltőkések képezik a demok­rácia legfőbb akadályát. Ezért fonódik egybe a monopoltőke megfékezéséért folytatót harc a demokrácia kivívásáért, megvédéséért és kiterjesztésé­ért vívott küzdelemmel Ezért minden a demokrácia felé tett lépés — lépést jelent a szocia­lizmus felé is. Ez az Áprilisi tézisek mának szóló legfőbb mondanivalója. Csonka Rózsa a Megkezdődött második szakasz // Vetik a kukoricát Vegyszerezik a gabonát Szárba szöktek a palánták Jó hírek érkeznek a földek­ről: a mezőgazdaság munká­sai megyeszerte szorgalmasan végzik az időszerű tenniva­lókat. Ennek köszönhető, hogy továbbra is tartani tudják a tavaszi munkákban szerzett másfél-kéthetes előnyt. Jó ütemben halad a szán­tás-vetés az északi ken, resze­Ipartörténeti érdekességszámba megy ez a felvétel: az első magyar gyapjúmosógyár múlt század hetvenes éveiben. /✓ a váci, szobi és a szentendrei járásban. Sokhelyütt már eze­ken a helyeken is földbe tét- 1 ték a koratavasziak magját. A déli járásokban pedig meg­kezdődött a tavaszi munkák második, s egyben befejező szakasza. Több termelőszö­vetkezetben, állami gazdaság­ban hozzáláttak a kukorica vetéséhez, nekifogtak az őszi gabonák vegyszeres gyomir­tásához. Vértesi István megyei me­zőgazdász szerint ehhez a művelethez most már mindenütt kedvezőek a feltételek. Minthogy a növények gyor­sabb fejlődésnek indultak, ajánlatos a vegyszerezést meg­gyorsítani, mert a későbbiek­ben leszűkülhet a rendelke­zésre álló idő. Hasonlóan kedvező a hely­zet a kertészetekben is. Szár­ba szöktek a palánták, sor kerülhet a kiültetésükre. Javában tart a prímőrsze- zon, nagymennyiségű salátát, ret­ket, karalábét küldenek fel Nagykőrös, Cegléd környéké­ről a fővárosi piacokra. Lá­zas munka folyik a szőlők­ben és a gyümölcsösökben: be­fejezésnél tart a permetezés és a metszés. Ugyanígy vége felé közeledik a tavaszi szőlő­gyümölcs telepítés is. —sp— ¥

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom