Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

1907. ÁPRILIS 16., VASÁRNAP Lebontják a nagykátai cukrászdát Üzletház és KISZ-lakások épülnek a helyén Első pillanatban ugyancsak meglepődik az az átutazó, aki megszokott, kedves helyét ke­resd Nagykátán, a Szabadság téri kis cukrászdában: az épü­letből már csak néhány csonk meredezik, azt is rövidesen eltünteti a bontócsákány. — Ne sajnálja — mondja Berényi György, a Hazafias Népfront járási titkára —, mi sem sajnáljuk: sokkal szebb, nagyobb és modernebb épül majd a helyén. Megtudom, hogy a lebontott épület megvásárolt telkével nagyszabású tervei vannak a földművesszövetkezetnek és a KISZ-bizottságnak: négyszin­tes épületet terveznek ide, földszintjén kétszáz személyes étteremmel, száz személyes cukrászdával. Három emele­tén összesen 27 kényelmes, kétszoba-összkomfortos KISZ- lakással. Az építkezés tervei már elkészültek, még a kivi­telezés okoz gondoit a beru­házóknak. Ha ez is megoldó­dik, újabb huszonhét boldog nagykátai család tervezgetheti a fészekrakást leendő ottho­nában. — ny — Kerekes kunyhó Az idén tovább bővül a hor­tobágyi pásztormúzeum mel­letti szabadtéri bemutató­hely, a skanzen. Többek kö­zött kiállítják a vándorló pásztorkodás egyik jellegze­tes eszközét, a „kerekes kuny­hót”. Ma már csak két — használaton kívüli — kerekes kunyhó van a Hajdúságban, s közülük a hajdúböszörmé­nyi határban állót viszik be a hortobágyi skanzenbe. Hajdanában az ilyen négy keréken mozgó pásztorkuny­hót bivallyal huzatiák. Moldavai fények A MOLDAVAI KULTÚRA NAPJAI Egyébkénf az a véleményem... ... hogy meg kellene pró­bálni: csúzlival eljutni a Holdra. Sok ember húzná, egy nem engedné el, s az jutna el erre a sápadt fényű égitestre. Már hallom az ellenvetést: milyen naivitás ez megint. Ko­runk utóvégre a korszerű technika, a rakéta, az atom­energia kora, s nem a régi, a primitív elképzelések idősza­ka. Még ilyet írni és monda­ni, hogy csúzlival a Holdra, amikor a technika, ugyebár, rohamléptekkel halad előre?! Hát ami igaz, az igaz, sok­szor elmondjuk, hirdetjük is, hogy egész életünket forra­dalmasítja a technika, s kü­lönösen forradalmasítja az ipar, a mezőgazdaság termelé­sét .ilyen viszonyok között valóban botorság lenne csúz­lival próbálkozni... os, hát természetesen ( /it tréfa az egész, de a tré- v fa csak félig tréfa, már ami a Holdra jutást illeti fel­tétlenül, de ami a korszerű el képzelések korszerűtlen meg­valósítását illeti, már koránt­sem az. Mert ugye mindenki felkapta a fejét és a legkeve­sebb, hogy jóindulatú mosoly- lyal nyugtázza gyermekkori emlékeit, ha Verne ágyúgolyó­rakétájáról hall, de koránt­sem kapja már fel a fejét, ha arról esik szó, hogy sokan nem, vagy alig értik a korsze­rű technika még korszerűbb gépeinek működését és annak elveit. Annyit természetesen min­denki tud, hogy légpárnás kö­szörűvel felesleges kenyeret szeletelni, nem arra való, de már a szomszéd gépen dolgo­zó szakmunkásnak alig van fogalma arról, hogy voltakép­pen mire is való. A minap volt szerencsém találkozni egy árokásó géppel és kezelő­jével is. A gép nagyszerű, kor­szerű, úgy szeletelte a földka­rajokat, mint éles kés a vajat, de vezetőjének nem volt kü­lönösebben fogalma arról — néhány általános technikai és vezetési tudnivalón kívül —, hogy voltaképpen mire képes ez a gép, milyen sebességgel halad, mennyi az óránkénti teljesítménye és így tovább. f) kkor jutott eszembe ez a fj vicc a csúzlival: ennek az embernek — és még mennyi másnak — a kezében csúzlivá degradálódik a leg­korszerűbb automata is, és így aztán dehogy is jut el a „Holdra”, nemhogy még a Csillagokba. Nálunk hovato­vább már kötelező társadalmi iVemszabály bölcs arccal, kellő fontoskodással beszélni arról hogy mennyire jutottunk cl illetőleg mennyire nem jutot­tunk még el a korszerű tech­nika bevezetésében, a modern, nagy teljesítményű, világszín­vonalat jelentő gépek alkal­mazásában. Néha bizony fej­csóválva háborgunk is, hogy no lám, meg no csak. bez­zeg ott, meg amott már mi­lyen gépekkel készítik a fu- szeklit, míg nálunk ugyebár az uránhasadást is bicskával csinálják... De arról már, úgy látszik, nem illik beszélni, hogy egy fenét sem érnek a legmoder­nebb gépek, ha a legavittabb tudatlansággal állunk mellé­jük és eléjük, hogy szappan- buborék a legkorszerűbb tech­nika is, ha nincs hozzá meg a kellő és korszerű tudás, szak­mai biztonság és akarat. A technika, hogy úgy mondjam, mechanikai előrehaladását il­lik és kell is nálunk bíráló szavakkal illetni, mert ehhez mindenki ért, de legalábbis úgy tesz, mintha értene. A technika szellemi, emberi vo­natkozásait azonban csak „konkrétan” illik és kell fe­szegetni, amenyíben ez és ez a művezető, vagy főmérnök avagy igazgató egy tökkel- ütött fajankó, akinek fogalma sincs semmihez, de mégis az, ami... x^\s^em arról beszélek én, (/Sí hogy általában a mi ^szakmunkásgárdánk nem érti a dolgát, még csak arról sem, mert méltatlan és igaztalan lenne —, hogy a mi majdani szakmunkásgár­dánkat rosszul nevelik, nem lesz belőlük csak munkás, de „szak” az már nem. Szó sincs róla, bár minden bizonnyal e viszonylatban is lehetne, ha nem is valami gigantikus, de amolyan kis gyermekcsúzliról viccelődni. De arról — egyéb­ként ez a véleményem — be­szélni és szólni kell, hogy a technika fejlődésével való lépéstartás mintha kissé bice­gős lenne nálunk. Arról is fel­tétlenül beszélni kell, hogy sokan úgy képzelik el a leges­legújabb kor legeslegújabb technikáját, hogy az csak a gépeken, a még újabb, sőt az annál is újabb gépeken s nem velük együtt, a még újabb és annál is újabb isme­retek megszerzésén és hasz­nálatán múlna. Valóban vicc volt: jussunk el csúzlival a Holdba; való­ban tréfa, hogy az emberiség legkorszerűbb álmát az embe­riség bibliai múltú energia- hordozójával valósítjuk meg. De tréfa-e valóban? Nem ta­lálkoztunk még soha és sehol korszerű, nagy teljesítményű gépekkel, amelyeket egysze­rűen nem tudnak kihasználni, mert nem tudnak használ­ni? /f z ember feje állítólag r/f nem azért találtatott fel, hogy legyen mivel kalapot hordani, hanem, hogy legyen mivel gondolkodni: ha csyzlival nem megy —, mert nem megy — akkor mivel, hogyan sikerül? Rakétával? Nagyszerű Csakhogy a raké­tához hónapokon, éveken ke­resztül nevelt és kinevelt szakemberek szükségesek. Es minden újabb rakétához a ré­gi szakemberek számára is megújított tudásra ... Es erről van szó ... Gyurkó Géza 1 A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom, amelyet Mol- dava népe lelkesen fogadott, gyökeresen megváltoztatta e nép történelmi sorsát. Amikor befejeződött a polgárháború, 1924-ben, a Dnyeszter balpart­ján élő moldavaiak elnyerték nemzeti államiságukat, s az orosz és ukrán, néppel együtt megkezdték a békés gazdasági és kulturális építést. A Dnyesz­ter és a Pruth folyók között elterülő Besszarábia lakossága azonban a félfeudális Romá­nia hatalmába került, és csak 1940-ben egyesült újra a Szov­jetunióval. Alig egy év múlva megkez­dődött a Nagy Honvédő Hábo­rú. A német hordák behatoltak Moldavába, s ez a sokat szen­vedett föld csak 1944-ben sza­badult fel végleg. A moldavai nép egésze ekkortól építheti zavartalanul új, szocialista gazdaságát. A szovjst hatalom éveiben 160-nál több nagy gyár és üzem épült; megszületett a gépipar és a műszergyártás, az elektromcsipar és a vegy­ipar, az építőanyaga par stb. Magas műszaki színvonalon fejlődik az élelmiszer- és könnyűipar. Az ipari összter­melés 16-szorosan haladja meg az 1940. évi színvonalat. A szovjet hatalom éveiben épült erőművek már 1965-ben több áramot adtak, mint amennyit az egész cári Oroszország ter­melt 1917 előtt. A régi Besszarábia mezőgaz­dasága pangott. Ezzel szemben Szovjet Moldava ma a bruttó mezőgazdasági termelés te­kintetében hatodik helyen áll a Szovjetunióban. A kolhozok és a szovhozok bruttó terme­lése az utolsó 15 év folyamán 2,5-szeresére nőtt. Bámulatos változások mentek végibe Moldava kultu­rális életében. A hét főiskolán és a 36 szakközépiskolában 1965-ben körülbelül egymillió ember tanult. Besszarábiában alig akadtak diplomás szak­emberek; most, mintegy 130 000 felső- és középfokú képzettséggel rendelkező szak­ember dolgozik, s többsége moldavai születésű. A Tudo­SAT ORAUAUJHELY TORONYÓRÁK — bim-bam-os ütőszerkezettel Sátoraljaújhelyen 1910-ben szerelték fel az első „nyilvá­nos órákat” a Kossuth téri templom tornyá’oa. A torony­órák a második világháború idején tönkrementek és azóta nincs pontos időt mutató köz­ponti órája a nagy idegenfor­galmú városnak. Az idei tanácstagi jelölő gyűléseken a választók szóvá tették ezt a hiányosságot mányos Akadémia intézetei­ben 25 doktort és 184 kandi­dátust találunk. A köztársaság nemzeti jö­vedelme, amely köztudomá­súan az anyagi jólét növelésé­nek fő forrása, csupán az utol­só hét év folyamán 72 száza­lékkal nőtt. A munkások és alkalmazottak átlagbére ugyanakkor 25,1 százalékkal, a kolhoztagok pénz jövedelme pedig 90 százalékkal emelke­dett. Moldava dolgozói tudják, hogy gazdaságuk és kultúrájuk sikeres fejlődését mindenek­előtt a Szovjetunióban élő összes népek testvéri segítsé­gének köszönhetik. Nemcsak a jelene, a jövője is gazdag, bíztató ennek a köztársaság­nak. Negyvennél több nagy­ipari vállalat épül. Rövidesen befejezik a Moldavai Hőerő­mű építését. Az erőmű kapa­citása már 1968-ban 1 200 000 kilowatt lesz. A mezőgazdaság­ban az öntözött földek terüle­tét 100 000 hektárral növelik s ennek megfelelően emelik majd a hektárhozamot, bőví­tik a gyümölcs- és szőlőterü­letet, valamint az ipari növé­nyek vetésterületét. Az új öt­éves terv időszakában befe­jeződik a mezőgazdaság villa­mosítása. 'IÁI > tr, I Sä © :© Monumentális szoborcsoport Volgográdban, a legendás emlékezetű Mamajev kurgán magaslaton emlékművet emelnek a sztálingrádi csata hőseinek. Az Októberi Forra­dalom 50. évfordulóján lelep­lezendő emlékmű szobor- csoport lesz. Az elmúlt év őszén magyar kulturális napokat rendez­tek Szovjet-Moldáviában. Vi­szonzásul a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Haza­fias Népfront április 16—26-a között országszerte megren­dezi a moldavai kultúra napjait. — A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság országos köz­pontjának meghívására, ez alkalomból hattagú delegáció és mű­vészküldöttség érkezik ha­zánkba — informál Hegedűs Istvánná, az MSZBT Pest megyei tit­kára. — A delegáció veze­tője K. F. Iljasenko, a Mol­davai Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke. A művészküldöttségben a Ki- sinyovi Állami Operaház és a Moldavai Állami Filhar­mónia Mugurel Együttesének tagjait láthatjuk vendégül. — Pest megyében is? — Igen! A moldavai ven­dégek április 19-én egy na­pot töltenek a gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen. — A program? I — Délelőtt 10 órakor a me­gyei és a városi pártbizott­ság, a megyei és a városi tanács, a Hazafias Népfront és az egyetem képviselői fogadják a vendégeket. Dr. Kiss Albert kandidátus, az egyetem rektora tájékoztatja őket az intézmény oktató-ne- velő-kutató munkájáról, s be­mutatja néhány tanszék mű­ködését. Ebéd után, 15,30 óra­kor ünnepi nagygyűlés kez­dődik, amelyen részt vesz­nek a város lakói is. Itt Varga Ferenc, a Pest megyei Tanács vb-elnöke, az MSZBT megyei alelnöke mond ün­nepi beszédet. Az esemé­nyekben gazdag nap prog­ramja a művészdelegáció tag­jainak műsorával zárul. ny. é. JUHÁSZ GYULA UTCA ISndapesf, XVIII. kerület Pestlőrinc Kíváncsian vizsgálgatom kétmilliós világvárossá duzzadt Budapestünk tér­képét. Szeretnék megcáfolni vele vala­kit, aki azt állította, hogy Juhász Gyu­lának, a váradi Holnaposok forradalmá­ban megújult líra egyik legnagyobb büszkeségének, még ma, halálának harmincadik évfordulóján, sincs méltó utcája a magyar fővárosban. Az utca­nevek lepedőnyi mutatójában rá is buk­kanok a nevére. Mellette a kerületszám: XVIII. Tehát Pestlőrinc. Magához a térképhez már nagyító kell. Nehezen találom meg a nyúlfarknyi utcácskát, azt is a város legszélén, Béla-telep sze­gélyén, a rákoskeresztúri köztemető hatalmas zöld mezője mögött, nem messze a Ferihegyi repülőtértől. Igaz, hogy elég jó társaságban, Karinthy, Móra, Krúdy, Riedl szomszédságában. Pestlőrinc, amikor ezeket az utcákat el­nevezte, még nem tartozott Nagy-Buda- pesthez, önálló város volt és nem kel­lett törődnie azzal, hogy Juhász Gyu­lán kívül a többieknek már van a régi Budapest területén is utcája. (Van egy „Juhász utca” a X. kerületben, Kőbá­nya legszélén, de ez nem a költőről kapta nevét. Még 1900-ban nevezték el a közeli birkalegelőn legelésző nyájak őrzőjéről, a juhászról.) Szó, ami szó, szép Budapestünk — amelynek utcáin a „szegedi költő” egyik csudálatosán szép, forradalmi versét már plakátok is zengték — mintha adós lenne emlékének méltó megörökítésével. Böngészgetem a térképet tovább, mert nehéz elhinni, elfogadni a való­egy nagyon régi és nagyon keserű emlék. Néhány csöndes szóval beszélni kell róla. Juhász Gyula, aki a Horthy-korszak- ban üldözött és meggyalázott remete­ként élt szülővárosában, Szegeden. 1937. április 6-án szökött meg reménytelen­nek érzett életéből, és költözött ki a szegedi temetőbe. Az ország dolgozó népe a maga halottjának érezte min­dig, de a hivatalos Szeged még holta után is megtagadta. Költészetének hívei mozgalmat indítottak, hogy a város ne­vezzen el legalább egy utcát akkor már négy esztendeje halott, nagy költő­fiáról, Szeged sz. kir. város törvényha­tósági bizottsága azonban 1941 február­jában tartott közgyűlésén kimondta, hogy az erre vonatkozó indítványt még csak tárgyalni sem kívánja. Voltak, akik nem tudtak beletörődni ébbe a szégyenletes ridegségbe, köztük elsősorban egy lelkes tanárnő, a költő önkéntes titkárnője, és kéziratainak fá­radhatatlan gyűjtögetője, Kilényi Irma. Benne született meg a szép gondolat, hogy Szegedet, az Alföld büszke metro- politását — pontosabban a város akkori urait — szégyenítse meg a szomszédos kis falu, Tápé, ahová mindig szívesen átlátogatott a költő és merített ihle­tet — apró házai között — számos örök­szép verséhez. Kilényi Irma tehát bead­ványt intézett a falu elöljáróságához, kérte, hogy nevezzék el Juhász Gyula útjának az országúinak azt a szakaszát, ahol egy korhadt feszület áll. A tápéi Krisztus című versének megrázó szim­bóluma. A falu, amelynek népe mindig tisztelte, szerette a költőt, elfogadta és végrehajtotta az indítványt. Ettől fogva a kopott, rozsdás kereszt, amelynek bá- dogeorpusa A falu népét nézi csöndesen, Amint ballagva munkából megyen, Az ősi népet, mely az ősi föld Zsellére csak és várja az időt, Mikor saját portáján úr leszen, Mikor az élet néki is terem, már Juhász Gyula útján függött. A Holnap városa, Nagyvárad is utcát adott Szeged költőjének, valamint Pest­lőrinc, Vác és velük együtt még nyil­ván sok városa, faluja az országnak. Csak éppen a szülőváros tagadta meg továbbra is, egészen a felszabadulásig. A felszabadult város első, új, demokra­tikus közgyűlése kimondta határozatá­ban, hogy azt az utcát ékesíti fel a költő nevével, amelynek egyik kis házában remetéskedett és mondott búcsút az életnek. Szobra azonban még mindig hiányzik a szegedi Dóm tér árkádjai alatt, a sze­gedi Pantheoriból, és nincs méltó ut­cája Budapesten sem. Juhász Gyula utolsó fényképe Magyar László I A nemrég megalakult ta­nács elhatározta, hogy a 22 év óta rossz toronyórákat újakkal cserélteti fel. A négy — korszerű világító számla­pokkal ellátott és az időt bim- bam ütőszerkezettel jelző órát a tanács rendelésére a prágai Kovo cég most szállította le. A négy toronyórát május 1-ére szerelik fel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom