Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-15 / 88. szám
I ft ftsr HEGYEI ’'■zMírhm 1967. ÁPRILIS 16., VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink Az öregségi járadékról... Az illetékfizetési kötelezettségről... Az ajándék visszaköveteléséről... és a házas társak vagyonközösségéről Ki jogosult öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékra? P. L. tápiógyörgyei lakos írja, hogy sokat olvasott már a tsz-nyugdíjrendeletről, de a saját problémájára eddig nem talált választ. Olvasónk 1961- ben lépett be a tápiógyörgyei tsz-be, amely akkor alakult meg. Tehát a tsz sincs 10 éves, így neki sem lehet meg a szükséges tsz-nyugdíjéve. írja, hogy 72 éves, és 4 évet dolgozott a tsz-ben, amikor megbetegedett, és azóta betegállományban van. Kérdezi: jogosult-e nyugdíjra? A tsz-nyugdíjtörvény szerint öregségi nyugdíjra akkor lenne jogosult, ha legalább 10 nyugdíjévét szerzett volna. A kor szempontjából már elérte a jogosultsághoz szükséges 65. életévét, csak az egyéb feltételek hiányoznak. Ezzel szemben az öregségi járadékra jogosultságot szerzett, mert 3 évnél többet dolgozott a termelőszövetkezetben és a 70. életévét is betöltötte. Azt viszont nem közölte, hogy van-e önnek vagy együttélő házas- társának egyéb jövedelme. Ha ugyanis van, és ez a jövedelem (nyugdíj) a 280,— Ft-ot meghaladja, akkor nem jogosult az öregségi munkaképtelenségi járadékra. Jogosultság esetén öregségi munkaképtelenségi járadék címén havi 260,— Ft illeti meg. Ezenkívül megilleti házastársa után 40,— JTt pótlék is. Ha olvasónk egészségi állapota annyira javul, hogy továbbra ts tud dolgozni a tsz- ben, akikor újabb nyugdíjéveket szerezhet az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíj megállapításához. Takarékoskodni akartak az illetékkel, duplán kellett megfizetni. Á. T. ceglédi olvasónk írja, hogy tízezer forint értékben bútort vásárolt egy abonyi lakostól. A megállapodást írásban kötötték, és az ügyletről okiratot állítottak ki. Az illetékről azonban a felek megfeledkeztek, és emiatt őt megbírságolták. Sérelmezi a bírságot, mivel jogi szakember is közreműködött a megállapodás elkészítésében és nem hívta fel a figyelmét senki arra, hogy illetéket kell lerónia. Olvasónk úgy érzi a felelősség megoszlik, őt nem terheli felelősség, és különösen méltánytalannak tartja a 100 százalékos bírságot. Az ingó dolog visszterhes átruházásáról kiállított okirat .3 százalék illeték alá esik. Olvasónknak 300 forintot kellett volna az okiratra illetékbélyegre leróni. Ha az okiratot jogi szakember készítette, természetes, hogy annak kötelessége lett volna az illetékfize- -tési kötelezettségre önt felhív- .ni, de lehet, hogy ennek elmulasztása olvasónk hallgatólagos tudomásulvételével történt. és így akarta „megspó- Tolni” az illetéket. Ha az VESZ esztergályos, marós, viilanyhegesztő szakmunkásokat. Térítéses vasútijegyet és szállást biztosítunk. Jelentkezés: levélben Budapest Vili., Vajda Péter u. 10. Munkaerőgazdálkodás Engedély—házassághoz Gyermekszerelem — Nem vár a baba Mi legyen az igen ifjú párokkal? utóbbiért maradt el az állammal _ szembeni kötelezettség tejesítése, akkor úgy hiszem, nem lehet méltatlankodni a bírság kiszabása miatt. Ha valóban jóhiszeműség áll fenn, sőt az ügyvéd mulasztotta el az Illetékfizetési kötelezettségre való felhívást, akkor a jogi szakember is felelős jogi tanácsaiért, s ezt a követelését *n polgári bíróság előtt érvényesítheti. _ Mikor követelhető vissza az ajándék? Z. K. vecsési 60 éves rokkant olvasónk azért fordult hozzánk tanácsért, mert unokájának évekkel ezelőtt ajándékozott egy fél házrészt és most szeretné azt visszaszerezni. Írja, hogy 260.— Ft munkaképtelenségi járadékot kap és fél hold háztáji földje van és csekély összegű földjáradékot kap. Létfenntartási szükségleteit fedezni nem tudja, unokája nem segíti, s ezért határozta el, hogy a házrészt visszaköveteli. Olvasónk azt kérdezi van-e erre törvényes lehetősége? A Ptk. rendelkezése szerint, a még meglevő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti, ha arra létfenntartása érdekében szüksége van és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását ■nem veszélyezteti. Levele alapján mi nem tudjuk eldönteni megnyugtatóan olvasónk valóságos vagyoni és jövedelmi helyzetét, és azt sem, hogy ezáltal unokája létfenntartása veszélyeztetve lenne-e vagy sem. Ezt csak a polgári bíróság állapíthatja meg, de jogilag mindenesetre lehetősége van az ajándék visszakövetelésére. A házastársak közös vagyonát képezi az együttélés alatt szerzett vagyon. H- N. váci olvasónk írja, hogy édesanyja magával vitte őt a második házasságába. Anyja és mostohaapja 15 évi együttélés után kötöttek csak házasságot, de az együttélésük I ideje alatt már több ingatlant vásároltak. Az ingatlanok a mostohaapja nevére kerültek, akinek több testvére van. Olvasónknak előbb édesanyja, majd azt követően nevelő apja is meghalt. Az elhunyt testvérei maguknak követelik az összes vagyont, és ezért olvasónk azt kérdezi, jár-e neki is valami a házból és a benne levő ingóságokból? Végrendelet nem maradt hátra, mert édesanyja is és mostohaapja is hirtelen haltak meg, nevelő apja pedig őt nem fogadta örökbe. Sűrűn előforduló eset, hogy a házasság megkötése előtt a házastársak hosszabb ideig együtt élnek. Jogosan merülhet fel olyan aggály, hogy ilyen esetben hogyan alakul a vagyonközösség kérdése. Ugyanis a jogszabály szerint csak a házasságkötés időpontjától áll fenn a házastársi vagyonközösség. A bírói gyakorlat azonban rendszerint a vagyonközösség időtartamához számítja az együttélés alatt szerzett vagyont is akkor, ha az együttélést házasságkötés követte. E szerint olvasónknak jogos az igénye még akkor is, ha a később házasságot kötött szülők közül csupán a nevelőapja nevére kerültek a közösen szerzett ingatlanok. Véleményünk szerint, ha a házastársi vagyonközösségbe tartozó ingatlan a telekkönyvben egyedül a férj nevére is kerül, az ingatlan ebben az esetben is a házastársak egyenlő arányú közös tulajdona. A feleségnek, illetve most már olvasónknak, mint az anya utáni törvényes örökösnek, a fele ingatlan igénye véleményünk szerint megalapozott, de ennek elbírálására azonban csak a bíróság illetékes. Dr. M. J. Fejkendős, bekecses asszony toporog a megyei tanács portáján. Ott faggatózik, hogy kihez menjen házassági engedélyért? Mellette fiatal leányka. A télikabáton keresztül is látni, hogy úgy van. A portás magyarázat nélkül is tudja, miről van szó. Mindennapos jelenet ez itt. ahol végső soron döntenek a kiskorúak házassági engedélye ügyében. Ez adta az ötletet, hogy megtudjam, mi most a törvény véleménye az ilyen gyermekházasságokról ? — Nehéz eldönteni, mi a leghelyesebb eljárás, amikor a tizenöt éves menyasszony és tizennyolc éves vőlegénye felháborodottan reklamálják, miért állunk a boldogságuk útjába, miért nem engedjük ösz- szeházasodni őket? — mondja dr. Ádárn Mihály, a megyei tanács vb titkára. — Miért ellenzik a fiatalok házasságkötését? Nem az volna a leghelyesebb, ha rendezett családi életet élnének? — Első pillanatra valóban így látszik. De... A legtöbb esetben nem ilyen egyszerű a dolog. Széles körű, nagyon alapos felmérés, évtizedes adatgyűjtés után született meg az 1953. évi családjogi törvény, amely a kiskorúak házasságának engedélyezését a gyámhatóságok körébe utalta. Azelőtt csak szülői belegyezés kellett. A törvénynek éppen azt kell biztosítania, hogy vagyoni, vallási és más szubjektív okok ne gátolhassák a házasságkötést. Viszont azt is meg kell vizsgálni, hogy a tervezett házasság erkölcsileg, anyagilag megalapozott-e? Ezt az eljárást a kívülállók gyakran formálisnak tekintik. A gyámhatóság szerepét úgy fogják fel, hogy „még egy pecsét kell a papírra”. Ebből a felfogásból adódik aztán, hogy a tervezett esküvő előtti napon jönnek az engedélyért. Nemegyszer arra hivatkoznak, hogy felkészültek a lakodalomra, meghívták a vendégeket, leszerződhették a zenészeket és ez sokba került. Nem akarják megérteni, hogy a tervezett házasság megalapozottságát semmiképpen sem azon mérjük, felkészültek-e a lakodalomra, vagy sem. Ilyenkor aztán protektorokat és szószólókat keresnek, bizonyítani, hogy az ő esetük különbözik minden többi esettől és kérelmük feltétlenül teljesítendő. — Igen, igen. De a mai fiatalok tes-tileg-lelkileg érettebbek az előző generációknál. Ezt is tekintetbe veszik-e és azt, hogy vidéken még mindig szokás, fiatalon férjhez menni? Es különösen, ha a leány már másállapotos, miért nem szentesítik a helyzetet? — Ezt tudva is, a gyámhatóság általában elutasítja a túl fiatalok házassági kérelmét. Egyszerűbb az eset akkor, ha a kiskorú menyasszony a tizenhatodik életévét már betöltötte, igazolni tudja a házassághoz szükséges testi és szellemi fejlettséget, a tervezett házasság anyagi megalapozottságát. Az elutasításnak jogi, egészségügyi és lélektani okai vannak. A kiskorú a házasságkötéssel nagykorúvá, önjogúvá válik. Ez azt jelenti, hogy a jövőben ügyeit önállóan kell intéznie és ha fiatal kora miatt ismét nehéz helyzetbe jut, a gyámhatóság — hatáskör híján — már nem segíthet rajta. A tankötelezettség hatályát tizenhat éves korban állapították meg. A tizenhat éven aluli gyerekek házasság- kötése épp ennek a törvénynek az érvényesülését gátolná. Most nézzük az egészségügyi oldalt. Orvosi vélemény szerint, egy emberpár akkor képes egészséges utódokat létrehozni, ha a nő legalább tizenhat, a férfi pedig legalább tizennyolc éves. Ezen időpont előtt a rendszeres nemi élet az egészségre is káros hatású. Tény, hogy a túl fiatal korban tervezett házasságok egyik fő oka a tizennégy-tizenöt éves leány terhessége szokott lenni. Ez azonban még nem ok a házasságkötésre, ha azt erkölcsi-anyagi megalapozottság nem támasztja alá. Az 'ilyen terhességek rendszerint a meggondolatlanságot, a kialakulatlan egyéniséget mutatják. Volt olyan eset is, hogy a tizenötödik éves leányt megerőszakolták. Amikor a férfit bűnvádi úton felelősségre vonták, védője felvilágosította, hogy büntetése korlátlanul csökkenthető, ha a nőt feleségül veszi. Az utóbbi időben két olyan ügy is volt, hogy a házasságkötési engedélynél derült ki; az illető csupán a bőrét menti. — A testi fejlettség sem minden. Volt egy eset, ahol a házasságkötést arra hivatkozva kérték, hogy a tizennégy éves iskoláslány testsúlya hat- vankilenc kiló, ennélfogva alkalmas a családi életre. A családjogi törvény szerint viszont megengedhetetlen, hogy iskolaköteles, a korlátozott beszámítási képességet alig meghaladó korú fiatalok kössenek házasságot és kellő szellemi felkészültség nélkül viseljék az élet gondjait és neveljenek gyermeket. A kamaszkor, különben is, a gyermek életében a második dackorszak. Erre az időszakra jellemző, hogy a fiatal szüleivel és általában a felnőttekkel szemben önfejű, álláspontját a vele egykorú hangadó társai véleménye alapján alakítja kd. A testi és á szellemi vágy sincs egymással harmóniában, nem tudja megkülönböztetni az érzékiséget a szerelemtől. A kamasz hajlamos arra is, hogy lészle- ges tulajdonságokért lelkesedjen. E téren is később áll be a változás, amikor nem a hajszínt, vagy a búgó hangot, hanem a partner személyiségének egészét keresd. — Elképzelhetetlen, hogy két, egészen fiatal ember egy életre megtalálja egymást? Es arra nem gondolnak, hogy ma még a közvélemény — különösen falun — messzemenőleg elítéli a fiatal leányt, ha házasságon kívül szüli meg gyermekét? Ha az így kötött házasságoknak csak a fele sikerül, s a család egybenmarad, az már nyereség a társadalomnak és a születendő gyermeknek. Arról nem is szólva, hogy a leányt csak a házasság „rehabilitálja” az emberek szemében. — Ha úgy látjuk — és az SZÖVETKEZETÜNK UIIAUA: BÚTOROK, KÁRPITOSMUNKÁK HORDÓK, KADAK készítését, javítását valamint AUTÓFÉNYEZÉST ÉS KÁRPITOZÁST a Cégléd Déli út 47. Telefon 231 Albertirsa, Dózsa György u. 26. Telefon: 4 Tápiószele, Bartók .Béla u. 3. Te!.: 23. alatti részlegeiben alapos környezettanulmányhoz igénybe vesszük a helyi állandó bizottságok segítségét is — hogy a házasságkötés a kiskorú érdekeit szolgálja, helyzete a házassággal erkölcsianyagi szempontból megalapozottabbá válik, ahol ezáltal fokozzuk a nagykorú vőlegény felelősségérzetét, ott megadjuk az engedélyt. Mint annak a leánynak az esetében, ahol az elvált szülők nem biztosították a kellő felügyeletet. A bajbajutott lányon a vőlegény szüléd segítettek, az összes erkölcsi-anyagi lehetőségeket biztosították számukra. — Minden esetet gondosan mérlegelünk, pedig az utóbbi időben mind több van belőlük. Higgye el — mondta dr. Ádárn Mihály — hogy a gyámhatóságok következetes gyakorlata nem a hatósági jogkör fitog- tatása, hanem éppen a kiskorúak érekeinek távlati, mesz- szemenő figyelembevétele. k. m. A VAROS SZÉLÉN Foto: Kotroczó GYERMEKNEVELES Következetlenség Ez talán korunk legjellemzőbb nevelési formája, aminek forrása a szülők nevelési képzetlenségéből és kiegyensúlyozatlanságából fakad. Valójában ezekben az esetekben nincs is nevelési módszer. Cél is csak annyiban; azt akarják, hogy gyerekük sikeres, értelmes, a szülők számára kellemes ember legyen. Ha a szülő jókedvű, mindent megenged, ha kellemetlenség érte, fáradt, vagy rosszkedvű, Jobb, ha a gyerek sem tűnik a láthatáron, mert biztos, hogy verésre, veszekedésre kerül a sor. Ilyenkor gyermekének minden tettében hibát talál, mindenért elítéli. Lehet, hogy a verés után az anya vagy az apa némi bűntudatot érez, érzi, hogy igazságtalan volt és akkor az elkövetett hibát újabbal tetézi; békítgeti, engeszteli, édességet vásárol vagy engedi, hogy eddig féltett holmiját előszedje. Ez még inkább megerősíti a gyermekben azt az előbukkanó gondolatot, hogy szülei felelőtlenek, rapszódikusak. Ha ez többször ismétlődik, akkor a gyerek már a jogos büntetést, tilalmat is sérelmesnek, jogtalannak találja. Ki kell alakítani már a kicsi gyermeknél az erkölcsi normákat, a szabad, nem szabad íratlan törvényeit, amelyek a közösségi élet alapjai. Szükséges, hogy ezek a normák egyöntetűek legyenek: amit szabad ma, azt szabad máskor is, akár jókedvű az anyu, akár nem. Ami tilos, az ne azért legyen tilos, mert az anyu bal lábbal kelt fel, vagy, mert az apu összeveszett munkahelyén a főnökével, hanem azért tilos, mert a közösségi élet szabálya így kívánja. A gyermek, aki nem tudja kiismerni magát a felnőttek világában, mert nem érti a tilalmakat és engedményeket, úgy érzi magát, mint az az utcai járókelő, aki olyan helyre téved, ahol a közlekedési lámpák jelzése teljesen rapszódi- kus, hol a piros, hol a zöld jelzi a szabad utat, nincs egyezményes jel. A gyalogos biztos pánikba kerül. Leküzdve azonban rémületét, egy idő múlva már rá sem hederít a jelzésekre, saját elképzelései szerint próbál közlekedni — amire esetleg ráfizet, baleset érheti. Lehet azonban, hogy a rémület megbénítja, visszahúzódik és lemond arról a lehetőségről, hogy valaha is átkerüljön a másik oldalra. Különösen felfokozott a bizonytalanságérzés azoknál a gyermekeknél, ahol a szülők között sok az ellentét. Egymás nevelési módszerét a gyerekek előtt kifogásolják, ha az egyik büntet, a másik védelmet nyújt, esetleg a gyermeken keresztül bosszantják egymást. Ezek a gyermekek a felnőttek kiegyensúlyozatlanságának igazi áldozatai. Ennek a nevelési módszernek tipikus példái Zsuzsa és Bandi. Zsuzsa 14 éves nagylány, Bandi 9 éves. A szülők között sok az ellentét. A mama elégedetlen a papa „élhetetlensége” miatt, hogy nem keres eleget, de elégedetlen a mama a saját sorsával is. Ingerült ember, aki nem rejti véka alá véleményét, könnyen dühbe gurul. Igaz, hogy könnyen meg is békül, és érthetetlen számára, hogy mások miért tartják a haragot. Felháborodik azon, hogy akiket megsértett, elkerülik, őt és megbántódik. Gyakran panaszkodik kimerültségről, fájdalmakról, és ilyenkor megköveteli a legnagyobb csendet. Mások fáradtságát azonban nem tudja elfogadni. Az apa ritkábban, de erősen robban. Olyankor zeng az egész ház, az anya veszekszik, majd sír, végül meg- békülnek és megy az élet tovább, mintha mi sem történt volna. Azaz nem egészen úgy. Ä gyerekek a családi viharok villámcsapásait először természeti katasztrófaként fogták fel, Bandi még most is rémülten húzódik vissza, Zsuzsa fölényes, mindent tudó arcikfejezéssel vonul félre, nehogy a vitában neki is állást kelljen foglalnia. Zsuzsa, az anyai érzelmi vagy dühkitöréseket nem veszi már komolyan. Időnként szemtelenül visszabeszél, majd sírva kér bocsánatot, Úgy viselkedik, ahogy a mama. Látszatra minden utasítást elfogad, ha a mama rossz kedvű, de valójában mindig azt teszi, amihez kedve van. Bandi kétségbeesik a szidalmaktól, nem tud hozzászokni a családi viharokhoz, összerezzen, ha hangosabban szólnak hozzá, mint az ijedt kis nyúl, lapít, ha anyja őt szidja. Nem tud bocsánatot kérni, amivel pedig sokszor fel lehet oldani anya haragvó kedvét és Zsuzsa ezt mindig meg is teszi. Kedves se tud lenni. Szenvtelen az anya időnkénti becézésére. Apával valamivel jobban megértik egymást, de felengedni vele sem tud. Anya szívtelen, érzés nélküli, hálátlan gyereknek tartja Bandit. A papának az a véleménye, hogy nem rossz érzésű gyerek, csak egy kicsit tompa, mert a mama rosszul neveli. Ha nem változtatnak a családi légkörön, Zsuzsa célratörő, képmutató felnőtt lesz, Bandi riadt bizalmatlansága arra utal, hogy nehezen tud majd helytállni a későbbiek-* ben Is. (Dr. H. A.)
