Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-02 / 78. szám

1967. Április 2., vasarnap rear MECYKI t^rfap Energiatermelésünk átalakulása AZ UTÓBBI IDŐBEN köz­életi gonddá váltak a szénter­melés csökkentésének társa­dalmi következményei. Köztu­domású, hogy a kormány egész sor intézkedéssel és összesen mintegy 200 millió .forintot elő­irányozva gondoskodik az ily módon más bányavidékre tá­vozó, esetleg más szakmába, munkakörbe kényszerülő bá­nyászokról. Érthető viszont a kérdés: megéri-e vállalni ek­kora szociális és anyagi terhet, vajon valóban elkerülhetetlen lépés-e a hazai széntermelés csökkentése, helyesebben: az energiahordozók népgazdasági fel használásának szerkezeti át­alakítása? Aligha várható, hogy akár a legtárgyilagosabb érvek is egy­szeriben eloszlassák azoknak a bányászoknak a keserűségét, akiknek talán már apjuk, is a most bezárásra ítélt aknában dolgozott. Az ő személyes ér­zelmeik nemcsak tiszteletet, de figyelmes társadalmi gondos­kodást is érdemelnek — más kérdés azonban, hogy a rideg tényeken ez bizony kevéssé változtat. Azokon a gazdasági tényeken ugyanis, amelyek ér­telemszerűen bizonyítanak. Induljunk ki mindenekelőtt a világhelyzetből, amely arra a nemzetközi irányzatra utal, hogy a szén egyeduralkodói helyzete az energiatermelésben mind kétségesebbé válik. A század eleje óta, de különösen a második világháborút köve­tő években gyorsan tört előre az úgynevezett szénhidrogé­nek — a földgáz és a kőolaj — alkalmazása. Hadd emlé­keztessünk egy különösen ér­dekes adatsorra, amelyet a te­kintélyes világcég: a British Petroleum Company tett köz­zé. Eszerint 1900-ban a világ energiatermelésének mindösz- aze 0,9 százaléka származott földgázból, 1930-ban már 4 és 1960-ban 14 százaléka. A kő­olajfelhasználás karrierjét a következő számok jelzik: 1900- ban: 2,6 százalék. 1930-ban: 14,2 százalék, s végül 1960- baní 34“százalék.- A fejlődés pályaívét szemlélteti például az is, hogy a világ teljes föld­gáztermelése 1940 óta 5,4-sze- resére nőtt, miközben a szén­termelés 1,4-szeresére. a földgáz és a kő­olaj rohamos térhódítása természetesen nem puszta vé­letleneken, hanem a költségté­nyezők gondos számbavételén alapul. Más szóval: a szén ki­termelési költségei nemzetközi átlagban is magasabbak a szénhidrogénekénél, de különö­sen vonatkozik ez Magyaror­szágra. Köztudomású, hogy ha­zánkban a széntermelés átla­gos költségei — természeti, geológiai okokból — különösen magasak, s még ezen belül is I rendkívül kedvezőtlenek né­hány szénmedencében. Bár az árrendszer eltérései miatt a nemzetközi összehasonlítás meglehetősen nehéz, egy ko­rábbi vizsgálat megállapította: a termelés önköltsége Magyar- országon kőszénnél 80, barna­szénnél 370 százalékkal maga­sabb, minit Csehszlovákiában. Jogos lehet itt az ellenkér­dés: ha mindez így van, akkor miért fejlesztettük eddig erő­teljes ütemben a szénbányá­szatot, hiszen közismert, hogy az elmúlt évtizedekben egyre több és több szenet kértünk a bányászoktól. A válasz rendkí­vül prózai: az akkori feltéte­lek alapján nem volt más le­hetőségünk. A gyorsan bővülő ipar, általában a fejlődő nép­gazdaság krónikus energia­hiánnyal küzdött, s mivel az energia a termelés létfeltétele, | egy ideig nem is merülhetett j fel az a kérdés: mennyibe ke­rül az energia előállítása, egyetlen meggondolás érvé­nyesülhetett: legyen! IDŐKÖZBEN viszont a kül­kereskedelem és a — mondjuk így — „geológiai szerencse” együttesen módosították ezt a helyzetképet. Az utóbbi évek földtani kutatásai rendkívül értékes földgázkincseket tár­tak fel, s ennek nyomán 1966- ig ismert földgázkészletünk az 1959. évi szint tízszeresére nőtt! Ily módon a második ötéves terv éveiben nem is remélt módon emelkedhetett a földgáztermel ás: 1960-ban 342 millió köbméter volt, s 1965- ben: 1107 millió köbméter. Az a megállapítás tehát, amely szinte gazdaságföldrajzi köz­hellyé vált nálunk — tudmil- 'lik; hogy-hazánk Európa;egyik energiahordozókban • legszegé­nyebb országa —, ha alapjai­ban nem módosult is, némileg változott. Ismeretes, hogy hozzákezd- tünk új geológiai kincsünk hasznosításához; földgázveze­ték rendszer épül — részben már épült —, amely 1970-ig teljesen behálózza az országot, s egész sor ipari üzemet, il­letve több város háztartási fo­gyasztóit kapcsolja be e kor­szerű energia felhasználásába. (Előzetes számítások szerint a földgáztermelés 1970-ig’ mint­egy 250 százalékkal növelhető, ami egyszersmind azt jelenti, hogy az ország teljes energia- igényének 8—8,5 százalékát fedezheti.) S kapcsoljuk visz- sza most már mindezt eredeti kiindulópontjukhoz: a szén­hez, méghozzá egy olyan adat­tal, amely egyszeriben megvi­lágítja a probléma lényegét: nos, a szén — egységnyi ka­lóriára jutó — termelési költ­sége hétszer magasabb a föld­gázénál. Kérdés: nem termé­szetes-e, hogy a népgazdaság ezt a sokkal előnyösebb utat választja, még akkor is, ha ez­zel gondok, személyi sorsok szövevényét kell megoldania? A KEDVEZŐ FÖLDGÁZ- HELYZETHEZ JÁRUL to­vábbá az is, hogy a magyar népgazdaság jelentős mennyi­ségű kőolajat kap a Szovjet­unióból. Azért még jócskán a szén­termelés dominál az energia­felhasználásban, s ez így ma­rad továbbra is. Végered­ményben tehát szó sincs a széntermelés általános csök­kentéséről. Csupán a különö­sen ráfizetéses bányák terme­lése szűnik meg, a kedvezőb­beké viszont növekszik is — így végeredményben átalakít­ható a szénbányászat terme­lési szerkezete a költségténye­zőkben előnyösebb struktúra irányában. Ez pedig a közös, társadalmi mérleg „bevétel” oldalán jelentkezik, magya­rán: mindnyájunk számára előnyös! Tábori András Művészek kitüntetése Kiosztották a „kiváló’* és „érdemes“ rímeket Hazánk felszabadulásának 22. évfordulója alkalmából szombaton az Országház dele- gációs-termében művészeket tüntettek ki a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Művésze, illetve Érdemes Művésze cím­mel. Az ünnepségen megje­lent Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Cseterki La­jos, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára és Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, művelő­désügyi miniszter. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány nevében Kállai Gyula üdvözölte a kitüntetet­teket, s átnyújtotta a kitünte­téseket. A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány a szocia­lista kultúra terén elért ered­ményeik elismeréséül a Ma­gyar Népköztársaság Kiváló Művésze címmel tüntette ki Gábor Miklós színművészt, Gádor István keramikusmű­vészt, Illés György operatőrt és Melis György operaénekest. A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címmel tün­tette ki: Birkás Lilian opera­énekesnőt, Borsos Miklós szob­rászművészt, Erdélyi Miklós karmestert, Kovács András filmrendezőt, Kovács Károly színművészt, L ontay Margit színművészt, Mikó Andrást, az Operaház főrendezőjét, Ney Tibort, a Magyar Rádió és Te­levízió Szimfonikus Zenekará­nak koncertmesterét, Rábai Miklóst, az Állami Népi Együt- ! tes művészeti vezetőjét, Sza­bó Árpád operatőrt, Szabó Iván szobrászművészt, Szecső- di Irén operaénekesnöt, Színe- tár Miklóst, a Televízió főren­dezőjét, Szőnyi Katót, a Báb­színház főrendezőjét és Vámos Lászlót, a Madách Színház ren­dezőjét. A Népköztársaság új kiváló és érdemes művészei nevében Melis György, az Állami Ope­raház magánénekese mondott köszönetét. Irodalmi és művészeti díjasok Szombaton a Fészek Mű­vészklubban kiosztották a ha­zánk felszabadulásának 22. év­fordulója alkalmából adomá­nyozott 1967. évi irodalmi és műyészeti díjakat. Az ünnep­ségen megjelent llku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, művelődésügyi miniszter, Orbán László és Óvári Miklós, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztályve­zetői. Ott voltak többen kul­turális és társadalmi életünk vezetői, ismert személyiségei közül. A kitüntetetteket Ilku Pál üdvözölte, s sok sikert kívánt további munkásságukhoz, majd átnyújtotta az irodalmi és .művészeti díjakat. József Attila-díj: 1. fokozat: Gereblyés László költő, Or- j kény István író. Palotai Boris írónő, Rónay György költő, Simon István költő, Thurzó Gábor író, 2. fokozat: Almási Miklós kritikus, Falus Ró­bert irodalomtörténész-kriti­kus, Gáli István író, 3. foko­zat: Sipkay Barna író. Jászai Mari-díj: 1. fokozat: MEGKEZDTÉK SZÁZHALOMBATTÁN A LEGNAGYOBB TOBO A költészet napja — Pest megyében Költő-olvasó találkozó, irodalmi estek, szavalóversenyek Mindössze három esztendeje rendezik meg hazánkban a nagy proletárköltőre, József Attilára emlékezve, a költé­szet napját, de e kis idő is elégnek bizonyult ahhoz, hogy a szokás — hagyománnyá, áp­rilis 11-e pedig az irodalom piros betűs ünnepévé váljék. Ebben az évben megyénkben is minden eddiginél színesebb, gazdagabb programmal ké­szülnek a községi, városi és járási könyvbarát bizottságok erre az eseményre. A gazdag programból is kiemelkednek a költő—ol­vasó találkozók, amelyekből mutatóba köz­lünk néhányat: április 6-án Váci Mihály költő váci ol­vasókkal találkozik; verseit az előadóművészet neves képvi­selője, Keres Emil tolmácsol­ja. Két nappal később kerül sor Baranyi Ferenc találko­zására gödöllői olvasóival. Április 11-én Zelk Zoltán lá­togat Szentendrére, 14-én pe­dig a Katonafiamnak című, halhatatlan vers költője, Vár­nai Zseni találkozik az érd- ligeti versbarátokkal. A megye számos községé­ben szavalóversennyel teszik ünnepélyesebbé a költészet napját. Április 9-én Törteién járási döntőt, április 11-én Daba- ton, 14-én Maglódon, 16-án Gyömrőn községi szavalóver- senyt rendeznek. Az irodalmi estek sorából máris nagy érdeklődés előzi meg dr. Czine Mihály irodalomtörténész elő­adását. A XX. század magyar lírájáról, amelyet április 14-én Pilisvörösvárott, 28-án pedig Nagykátán tart. Vácott Szabol­csi Gábor irodalomtörténész tart előadást József Attila költészetéről. Fontos szerep jut a prog­ramban az irodalmi szín­padoknak is. Az ócsai művelődési ház irodalmi színpada április 9- én Három tavasz címmel Pe­tőfi, Vörösmarty, Gyóni Gé za, Tóth Árpád, Radnóti Miklós és Váci Mihály ver seiből ad ízelítőt. A dunake­szi művelődési ház irodalmi színpada Felsőgödön vendég­szerepei április 13-án, Jó­zsef Attila esttel. Ugyancsak a nagy proletárköltőre emlé­keznek a monori József Attila Gimnázium és a járási könyv­tár irodalmi színpadának tag­jai április 12-én, Dömsödön hétfőn, április 3-án kerül sor a járás irodalmi színpadainak bemutatójára. Bizonyára sok érdeklődőt vonz majd Csernus Ma­riann és Bánffy György előadóestje, amelyet április 21-én Rác­kevén tartanak A XX. század lírája címmel. Érdekes ese­mény színhelye lesz április 16-án a gödöllői kastély is: a Zenélő Kastély című hang­versenysorozat keretében be­mutatják Ágh István fiatal költőt. + A Dunai Kőolajipari Vál­lalat építkezésénél megkez­dődött az egyik legizgalma­sabb munka, az évente két­millió tonna nyersolajat fel­dolgozó desztillációs beren­dezés legnagyobb tornyának beemelése. Egy-egy hatalmas acélhenger felállítása nagy körültekintést igényel, mivel az acélgyűrűk átlagsúlya 100 tonna, átmérőjük pedig meg­haladja a 4 métert. Az acél- alkatrészeket négy nagy telje­sítményű bikával emelik a vasbeton talapzatra. Kinek jut eszébe ? Evek során sok mindent tisztáztunk, kezdve attól, hogy miért életlenek a hazai borot­vapengék, egészen addig, hogy kinek van népesebb elégedet­lenkedő tábora, a Házkezelési Igazgatóságnak-é, vagy a GELKA-nak. Mondom, sok mindent... az azonban, hogy ki a dolgozó, pontosabban ki mikor dolgozó — ez még ma sem elég világos nekem. Mindez arról jut eszembe, hogy a minap hivatalos le­velet kézbesített a postás ... azaz, hogy csak kézbesítette volna, ha történetesen odaha­za vagyok. De nem voltam otthon, mert véletlenül dél­előtt 11 óra volt és én ilyen­kor véletlenül mindig a munkahelyemen tartózkodom. Azt hiszem, ezzel széles e ha­zában nem állok egyedül. Na már most a postás kitöltött egy kis cédulácskát, misze­rint holnap — ugyancsak dél­előtt 10—11 között — újra megkísérli a kézbesítést. Nem tudom, honnan támadt az a bohókás ötlete, hogy akkor véletlenül nem a munkahe­lyemen, hanem otthon leszek, mindenesetre nem azt irta, hogy holnap délután vagy este kísérli meg a kézbesí­tést, hanem azt, hogy délelőtt. Am, mint már fentebb jelez­tem, én délelőttönként — ez ugye a csodálatos véletlen so­rozat — sok mindenfelé tar- tózkodhatom, de otthon soha­sem. Így nem is kaphattam meg a levelet, el kellett men­nem érte a fő-főpostahivatal- ba. Hasonló a helyzet, ha a te­levíziószerelőt hívom, ha a la­kásban keletkezett rövidzár­lat ügyében kérek szakem­bert, ha a házkezelöség tech­nikusa kívánja felderíteni a mennyezetbeázás okát, ha rossz telefonomat a műszerész akarja megjavítani... és így tovább. A megoldás ugyanis mindig az: maradjak otthon napközben, mert a szerelő, a javító, a műszerész, a techni­kus — véletlenül — a napnak ugyanabban a nyolc órájában van szolgálatban, miben én. S dolgozót ugye nem lehet arra kényszeríteni, hogy akkor dolgozzon, amikor én nem dolgozom, amikor otthon va­gyok, televíziót nézek, olva­sok, vagy barátaimmal kár­tyázom. Igaz, hogy én is — meg sokmillióan mások e honban — dolgozó vagyok, de sajnos, pontosan ugyanab­ban az időben, amikor ők, így hát a probléma mindmáig megoldatlan. Érvként felhozhatnám ugyan a mozdonyvezetőket, a pincé­reket, a gyógyszerészeket, a pékeket, a színészekét és még sokan másokat, akik mind nem akkor dolgozók, amikor mi többiek, de hát erre köny- nyen azt vágnák a fejemhez, tudok talán jobb megoldást? S miután sohasem szeret­tem, ha bármit is a fejemhez vágnak, csendben maradok, mert az igazán nem juthat senkinek sem az eszébe, hogy a kézbesítő-postások, a tv-mű- szerészek, a csődugulás-javí­tók, a villanyszerelők mun­kaidejét úgy állapítsák meg, hogy közös forgó színpadunkon váltakozó szereposztásban le­gyenek dolgozók velem, ve­lünk, mindnyájunkkal. H. Gy. Bodrogi Gyula színművész, Bródy Vera báb- és díszlet- tervező, Darvas Iván színmű­vész. 2. fokozat: Horváth Sán­dor színművész, Kibédi Ervin színművész, Koós Iván báb- és díszlettervező, Sárosdy Re­zső színművész, Szénási Ernő színművész, Tyll Attila szín­művész, Vpor Péter színmű­vész, 3. fokozat: Jurik Júlia színművésznő, Király Levente színművész, Miszlay István színházi rendező, Pándy Lajos színművész, Varga Géza, a Magyar Rádió rendezője, Vata Emil színházi díszlettervező. Végvári Tamás színművész. Balázs Béla-díj: 1. fokozat: Szabó István filmrendező, 2. fokozat: Bara Margit színmű­vésznő, Nepp József rajzfilm­rendező. Préda Tibor filmren­dező, 3. fokozat: Kézdy Lóránt tv-díszlettervező, Zsombolyai János operatőr. Erkel Ferenc-díj: 1. fokozat: Mihály András zeneszerző, 2. fokozat: Gyulai Gál János ze­neszerző, 3. fokozat Sebestyén János zenei riporter. Liszt Ferenc-díj: 1. fokozat: Barta Alforiz operaénekes* Déry Gabriella operaénekesnő, a Magyar Fúvósötös tagjai (Lajos Attila, Pongrácz Péter, Kovács Béla, Tarjám Ferenc és Fülemüle Tibor), 2. foko­zat: Barlay Zsuzsa operaéne­kesnő, Medveczky András, as Operaház zenekari művésze* Sándor János karmester, 3. fo­kozat: Szabó Miklós karnagy, Tóth Béla karnagy, Zámgó István karnagy. Munkácsy Mihály-dij: L fokozat: Balogh István gra­fikusművész, Csohány Kálmán grafikusművész, Kántor Andor festőművész, Sarkantyú Simon festőművész, 2. fokozat: Áron Nagy Lajos festőművész, Ei- gel István festőművész, Fett Jolán iparművész, Gross Ar­nold grafikusművész, Illés Gyula szobrászművész, Kass János grafikusművész. Rido- vics László festőművész, 3. fo­kozat: Bodnár János belsőépí­tész, Bozsóki Anna iparmű­vész, Emyei Sándor grafikus- művész, Hegedűs István gra­fikusművész, Kovács László belsőépítész, Németh József festőművész, Réber László grafikusművész, Sós László és Kemény Éva grafikusművé­szek, Várnai György grafikus- művész és Végvári Gyula ipar­művész. A sajtó dolgozóinak kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulá­sának 22. évfordulója alkalmá­ból eredményes munkájuk el­ismeréséül a lapok, a folyóira­tok, a Magyar Rádió és a Te­levízió, a Magyar Távirati Iroda több dolgozóját kor- mánykitünitetésben részesítet­te. A Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki dr. Dobsa Jánost, a Magyar Táv­irati Iroda Daily News című angol és a Neueste Nachrich­ten című, német nyelvű napi­lapjának szerkesztőjét, Gombó Pált, a Magyar Sajtó című fo­lyóirat főszerkesztőjét és dr. Zentai Jánost, a Magyar Rádió irodalmi főosztályvezetőjét. Négy újságírót a Munka Ér­demrend ezüst, kilencet pedig a Munka Érdemrend bronz fo­kozatával tüntettek ki. A kitüntetéseket szombaton Naményi Géza, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalá­nak vezetője, az Országhózban adta át. Ybl Miklós-díjasok Az építésügyi miniszter — a Magyar Építőművészek Szö­vetsége véleményének meg­hallgatása után — az alábbiak­nak adományozta az idei Ybl Miklós díjakat. 1. fokozat: Farkas László építésznek, Ju­hász Miklós mérnöknek, Csán­gó András és Szrogh György építészeknek. 2. fokozat: Ivá- nyi László, Kiss István, Tenke Tibor és Erdei Ferenc építé­szeknek, 3. fokozat: Balázs György, Lestyán Ernő, Lőrincz József és Mészöly András épí­tészeknek. A díjakat szombaton délután dr. Trautmann Rezső építés­ügyi miniszter nyújtotta át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom