Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-02 / 78. szám
4 ^K^Círlap 1967. ÁPRILIS 2., VASÁRNAP Történelem a moziban Forradalmi ifjúsági filmnapok: április 5—május 5 Hatezerötszáz bérletet adtak ki az egy hónapon át tartó forradalmi ifjúsági filmnapokra megyénkben, iskolásoknak, falusi, üzemi és hivatali KISZ-alapszervezetek tagjainak. A Pest megyei Moziüze- mi Vállalat állította össze az egyhónapos program filmjeit. Az első csoportban a forradalomról szólók szerepelnek, többek között az Optimista tragédia, A negyvenegyedik. A második csoport filmjei a Magyar Tanácsköztársaságot idézik: A 39-es dandár, Az Édes Anna, a Pár lépés a határ. Hazánk felszabadulásáról is több film szól, vetítik például a Budapesti tavasz-t, a Valahol Európában-t, az Így jöttem-et. A negyedik csoport filmjei ifjúságunk mai életét ábrázolják, többek között a Sodrásban, az Álmodozások kora és a Patyolat-akció. A bérlettulajdonosok mindegyik csoportból egy-egy filmet látnak. A KISZ-bizottság műsorfüzetet adott ki a vetítések pontos menetrendjéről. Megyénkben 21 helyen peregnek a forradalmi ifjúsági filmnapok filmjei. A bérlet- sorozatok első előadásaira fiatal alkotókat hívnak meg, s a KISZ-bizottságok ünnepélyes megnyitón köszöntik a nézőteret megtöltő ifjakat. 5000 matyó formaelem A mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet több mint egy évtizede kezdte meg a lassan feledésbe merülő ősi matyó himzési formakincs elemeinek összegyűjtését. Eddig mintegy ötezer matyó formaelemet gyűjtöttek össze. ÉRD, 67 Rózsaszínű álmok Évente több mint száz gyerekkel nő az általános iskolák tanulóinak száma. Más községekben, városokban ez a szám egyre csökkenő. — Nyolc általános iskolánk van, hatvankét tanteremmel, háromezemégyszázharminc tanulóval. És nyolc igazgatósággal ... — ismerteti a falu oktatási helyzetét Birinyi Ferenc vb-elnökhelyettes. — Nem gondolja, hogy ez egy kicsit sok? Mármint a nyolc igazgatóság. Amelyhez ösz- szesen száznegyvennyolc pedagógus tartozik... A lakáshelyzet? — Ötvenöt bejáró pedagógusunk ván. Szolgálati lakásban mindössze tizennégyen laknak... Ez komoly rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsSSSSSS^ A szerető — Gondoltam, hogy hozzám küldik. Legalább annyi becsület maradt bennük, hogyha korábban nem beszéltek, akkor most sem szólnak. Ez is valami. Mert a döglött oroszlánnal szemben mindenki bátor, ök legalább ezt az alakítást kihagyják. Nos, a lényegre. Ne finomkodjunk: Margitkára nem azt mondták, hogy a Kovács elvtárs barátnője, vagy kedvese. A szeretője — sugdostak kaján mosoly- lyal, persze Margitka háta mögött, mert nagyon nem szerették volna, ha visszajut valami Kovács fülébe. Az ember olykor jobban teszi, ha letagadja azt, amit tud: nemcsak a tudatlanság, a tudás is kellemetlen lehet. Nagy i,keziccsókolom”-mal köszöntek Margitkának, még az idős főorvosok is, holott csak asz- szisztens volt, hivatalos megjelölés szerint szakképzetlen ápoló. Igazság szerint nem is dolgozhatott volna azon az osztályon, de ki húz ujjat Kováccsal? — Margitka szemrevaló teremtés volt, khogy mondani szokás, mindene formás, a feje tiszta babaarc, ilyen külsővel nem nehéz megfogni a férfiakat. Kováccsal nem is járt rosszul, mert két hónapi ismeretségük után benyomta ide a kórházba, s a nyomást szó szerint kell érteni, mert az igazgató-főorvos kézzel-lábbal tiltakozott: mihez kezdjen egy olyan nővel, aki még betegként sem volt soha kórházban, nemhogy a betegellátáshoz, ápoláshoz értene?! Kovács azonban presztízskérdést csinált az ügyből, s mivel az öreg a doktorkodáshoz jobban értett, mint Kovács oldalsó és felső támaszainak megítéléséhez, jobbnak látta, ha nem akadékoskodik. Minek? Pont ezen az 1400 forintos státuson fusson Zátonyra az ő szépen eltervezett nyugdíja? Másfél évig ő már kézenállva is kibírja. Kováccsal meg Margitkával is. Legyen boldog Kovács. Margitka úgysem volt az. Kevesellte az ezernégyet. — Kovács különben ronda fráter, mindenki szívből utálja, annak ellenére, hogy külsőre megnyerő. Jó vállas, magas fickó, elég értelmes is. Ahogy a csúnya külső mögött rejtőzhet szép lélek, úgy a vonzó megjelenés is takarhat ocsmányságot. Kovács az utóbbi esethez tartozik. Három helyről már rövid úton kiebrudáltak, ám mindig megtalálta azokat, akik jóembert keresnek. És van-e jobb ember annál, mint aki ezért vagy azért a lekötelezettem? Kinyitja az a száját? Ok- vetetlenkedik? Észreveszi a suba alatti dolgokat? Nem, nem, nem! így azután Kovács, ha bukott is, újra és újra talpraállt. , — Margitka ügyét már úgy intézte, mint a város főembereinek egyike. Igaz, kisvárosban a főemberek sem olyan nagyon főemberek, de éppen elég, ha annak hiszik magukat. Rögtön akadnak, nem is kevesen, akik örömmel elhiszik nekik. Sokkal kényelmesebb, mint azt mondani... Persze, a baj ott van, hogy az efféle embereknek már az sem jut eszébe, mit is kellene ilyenkor mondani. — A kis nő elténfergett, igyekeztek minél kevesebb dolog közelébe engedni, nehogy valami bajt csináljon, legtöbbször ült a telefon mellett, s ha éppen volt, hát átadta az üzeneteket. Hónap — hónap után, súgdosásokkal, kacsingatásokkal, nézd, már megint küldte Kovács a kocsit érte, s így tovább. Már-már úgy látszott, azoknak lesz igazuk, akik úgy vélekedtek, hogy kényelmes és büntetlen dolog az embernek az állam pénzéből fizetni a szeretőjét, amikor jött az a hagyományos narancshéj. Jött egy kislány, egy hete végezte a képzőt, tele lelkesedéssel, buzgalommal, s persze naivitással. Nem szóltak neki, vagy nem figyelt a célzásokra, a lényeg az, hogy már második napon összeakaszkodott Margitkával. Valami ágyneműváltás, vagy mi volt, a kislány tele munkábal, látja, hogy Margitka ül a folyosón a telefon mellett, kéri a segítséget, erre a kis nő, ahogy ezt szokta, csak megrántotta a vállát. No, a lánynak sem kellett több, kieresztette a hangját, a betegek meg még bíztatták is. végre valaki kiosztja a „naccságát”. Mert csak úgy nevezték Margitkát. — A vége az lett, hogy csúnyán összevesztek, s mit ad a sors, amikor a kislány vörösre bőgött szemmel, könnytől maszatos képpel, halom szennyessel a kezében botladozik le a lépcsőn, összeakad egy ismeretlennel, aki — talán csak megszokásból — rákérdez, mi bántja? Erre kipakol a gyerek. Mindent. Már — 2,7 ... — Milyen nyelveken beszél? Hallgatás a felelet. A továbbtanulni szándékozók válaszai: — Tanárnő... tanárnő ... könyvtáros . .. tanárnő ... orvos ... mezőgazdasági gépész- mérnök. Ugyanebben a sorrendben a tanulmányi átlagok: 4,0... 4,5 ... 4,6 ... 4,2 ... 4,6 .,, 4,0 .*. Valamennyi felsorolt egyetemen négy-hat jelentkezőre jut egy hely! Évek óta hangoztatjuk: az életre neveljen az iskola. És ez így helyes. De mire nevelik a szülők a gyermekeiket? És mit tesznek a realitások megismerésére maguk a gyerekek? Szinte semmit. A pedagógusok hiába mondják a magukét. Ez önmagában nagyon kevés. Mégis, hogyan képzelik? Tanúja voltam egy szülői beszélgetésnek. — Akivel három esztendeje együtt nyaraltunk az üdülőben, a minisztériumban dolgozott. Még dicsekedett is vele, de most szaván fogjuk... — így a marna. — Ugyan, borkóstoló után voltunk... Azt sem tudja már, hogy létezünk... — ellenkezett erőtlenül az apa. — Majd most megtudja ... És így tovább. Kérdezem a lányokat, ők hogyan képzelik? — A papa barátja megígérte ... A bátyám pesti ismerőse __ Van egy rokonunk az e gyetemen... A mama barátnőjének a férje a minisztériumban dolgozik ... Az unoka- testvérem férjének a papája... Odahaza mindenki lázasan keresgél a rokonság, a barátok és ismerősök körében „kapcsolatok’’ után. Nem tagad jäk a lányok. Munkásnő egy sem akar lenni a félszáz érettségiző érdi lány közül. Prukner Pál Virágkoszorús Balaton Teljes tavaszi díszben — valóságos virágkoszorúban — pompázik a Balatont övező üdülővidék. A Balaton-felvi- dék déli lejtőin, lankáin az őszibarackfák után virágba borultak a mandulák is. A Balaton környékén levő több mint negyedmillió mandulafából már legalább 100 000 teljes virágzásban van. Keszthely és Szigliget környékén szinte virágsövényt képeznek az útmenti fák. Kinyíltak a mediterrán éghajlatú táj tavaszi virágai: a világoskék leánykökörcsin, a mélykék színű feketekökörcsin és a szártalan kankalin. 800 zenesz Az újdondász Világszerte növekszik a magyar szórakoztató muzsika népszerűsége: jelenleg 800 zenészünk „működik” Európa, Elő-Ázsia, Afrika s az Egyesült Államok nemzetközi hírű szórakozóhelyéin. MolndrFerenc Tizenöt éve, 1952. április 2-án New Yorkban húnyt el Molnár Ferenc, író, a huszadik század magyar polgári drámairodalmának kiemelkedő, külföldön legtekintélyesebb egyénisége. Krónikánk epizódokat idéz Molnár Ferenc életéből. — Ne félj, Feri, most léptél az irodalomtörténetbe! A tiszteletdíj Molnár Ferenc egyszer megkérdezte Kiss Józsefet, A Hét című irodalmi hetilap főszerkesztőjét, miért ad neki és Krúdy Gyulának csak öt forintot egy elbeszélésért, és Pékár Gyula miért kap tizet? Mire Kiss József azt felélte: — Pékár gazdag ember, annak nem lehet öt forintot adni... Miért nem tapsol a néző? Molnár Ferenc Lilioma sok külföldi színpadon ért el rendkívüli sikert. A bécsi bemutató előadáson a szünetben a darab rendezője, Kari Heinz Martin csatlakozott hozzá és azt mondta az írónak: — Egy szerzőnek nagy eredmény az, ha a közönség ünnepli őt. Molnár elgondolkodva felelte: — Igen, ez szép, de a földszinten, jobbra a negyedik sorban a szélén ül egy kopasz férfi, aki nem tapsol. Molnár az előadás végéig érdeklődve figyelte a férfit, aki nem nevetett és nem tapsolt. Pillantása mindig visszatért rá idegesen, azután mérgesen, végül sértődötten. Az egész este elromlott Molnár számára. Végül kiderült: a nem lelkesülő férfi egy amerikai túrista volt, aki egy szót sem értett az egészből... de megnézte a Liliomot. A háztulajdonos Molnár Ferenc egyszer egy bécsi újságban olvasta, hogy házat vett Bécsben. A hír megjelenése után nyilatkozatot tett közzé, mely így szólt: „Hogy a cáfolatnak, amit ezennel kibocsátók, kellő nyomatéka legyen, ünnepélyesen kijelentem, hogy kész vagyok átadni a „házamat” annak az embernek, aki ezt a mesét kitalálta. Sohase gondoltam arra, hogy a háztulajdonosok gárdájában foglaljak nelyet, mert sokkal szívesebben lakom hotelben, ahol másoknak kell gondoskod- niok arról, hogy én erezzem jól magamat. Az egyetlen ház, ami engem érdekel, a színház — az is csak akkor, ha teli van. Molnár Ferenc” — z. — r. Nyugdíjkedvezmény bányászoknak A nehézipari miniszter ut sítást adott ki a szénbány szat átszervezése által érinti egyes föld alatt foglalkoztatc bányaüzemi dolgozók nyugdj kedvezményeiről. Az utasít szoros tartalmi kapcsolatb; van a SZOT Társadalombizt sítási Főigazgatóságán; ugyanebben a tárgykörben k adott rendelkezésével. E kedvezmények közül i egyik legfontosabb a nyugdi korhatárral kapcsolatos. Az dolgozó ugyanis, akinek mu kaviszonya a bányaüzem sz nálása folytán szűnik meg, f életévének betöltése előtt megszerzi a jogot az öregsé nyugdíjra, mégpedig ann esztendővel korábban, ahán szór öt évet töltött el a ko kedvezményre jogosító vagyis föld alatti — műnk. körben. A más bányaüzem tx hasonló munkakörben eltöltő szolgálati időt is számítási kell venni. Rokkantsági nyu. díjra van igényük azoknak dolgozóknak, akiknek a mic kaképessége a föld alatti mu- kában 50 százalékkal, vagy e nél nagyobb mértékben cső, kent. Ha viszont utóbb, égés sési állapotuk javulása föl; tán az illetékes szervek isin. munkaképesnek minősít őket, állandó foglalkoztat sukról a tröszt köteles gonda kodni. Külön foglalkozik az utas tás azokkal a dolgozókki akik a munkaviszony mej szüntetésekor sem öregséi sem rokkantsági nyugdíj-, nem jogosultak, de már lei alább 15 évi szolgálati id< szereztek föld alatti műnk< körben. Aszerint, hogy mi kedvezőbb számukra, kérheti, hogy majd annak idején nyúl díjuk összegszerű megállapít; sához vagy a bányaüzen munkaviszonyuk megszűnés« megelőző időszak alatt elé munkabérüket, vagy az utol; bányaüzemi föld alatti műi kakörükre a nyugdíjazás id< jén érvényes legkisebb és lej I -nagyobb középarányosát v< 1 gyek alapul. gond. Az albérlet nálunk is \ nagyon drága... — Hány tanuló végez az idén a nyolcadik osztályokban? — Nyolc telefonhívás és megtudhatjuk ... A végeredmény: háromszáz- kilencven végzős diák. — Hány tanuló kezdheti meg ősszel itt tanulmányait? — ezt már Dizseri Sándortól, az érdi gimnázium igazgatójától kérdezem. — Három osztályban összesen százhúsz gyerek. De hozzánk tartozik még Százhalombatta, Tárnok, Sóskút, Pusztazámor és Diósd. — A jelentkezések befejeződtek már? — Igen. Hetvenkét jelentkezőnk van eddig. — Ezek szerint... — Telt ház lesz szeptemberre ... — szakít félbe, kitalálva kérdésemet. — Az általános iskolások közül nagyon sokan jelentkeztek a technikumokba. Ezeknek a zöme végül is hozzánk jön. Tavaly is így volt. Márciusig hatvanan jelentkeztek, de a nyárra már száznegyvenhe- ten. Százhúszat vettünk fel. A felvételi átlag 4,4-es bizonyítvány volt... — Hányán végeznek az idén? — Hetvennégyen. — Hány gyerek tanul tovább? — Huszonöt-harminc is szeretne .,. — Véleménye szerint hányat vesznek fel közülük? — Nyolc-tiz tanuló terve reális ... Sajnos, még nincsenek szakosított osztályaink. — Marad tehát hatvannégy- hatvanöt gyerek. Velük mi lesz? — A fiúk számára, lehetnek vagy tizenöten, már gondoskodtunk elhelyezkedési lehetőségről, De pillanatnyilag még egyetlen végzős lánynak sem tudtunk munkahelyet találni. Senki sem igé- . nyel érettségizett női munkaerőt ... Fél óra múlva ugyanitt fél osztálynyi lánnyal beszélgetek a hogyan továbbról, a néhány hónap múlva kezdődő felnőtt életről. — Laboratóriumban szeretnék elhelyezkedni... Valahol az idegenforgalomban ... Adminisztratív munkakör lenne jó ... Az a baj, hogy ifi helyben nincs semmi munka- alkalom ... Ha divattervező lehetnék ... Felszolgálónő a Budapestben ... Fodrászod a Royal Szállóban ... Akaratlan a kérdés: — Mennyi a tanulmányi átlaga? $ Molnár Ferenc ifjú újságíró ^ korában soha nem aludt ott- ^ hon. Néha két hétig sem ment § haza. Rengeteget dolgozott, ^ kávéházban, szerkesztőségben, ^ a művészek híres Otthon- ^ klubjában. Aludt a gőzfürdő- ^ ben, a barátainál, néha a föl- Sdön. Az Otthon-körben, ru- S hástul a pamlagon. § Egyszer a kőbányai plébánián ébredt fel. Hosszas gon- ^ dolkodás után jutott csak ^ eszébe, hogy Konti József, a ^ népszerű karmester társasága ^ kihurcolta őket Hock János- ^ hoz, egy pohár borra. Elaludt ^ és otthagyták a többiek. ^ „Csak az vigasztal — írta ^naplójába —, hogy Krúdy Gyula, aki korábban ment el, S útközben betért a temetőbe és ^ ott aludt. Ezzel rehabilitálva | vagyok...” | Az ördög premierjén ^ 1907-ben Molnár rettenete^ sen drukkolt Az ördög pre- ^ rnierjén. Ott gubbasztott az ^ igazgatói páholy sötét hátteré- t ben és egyre csak azt hajto- ^ gáttá: § — Jaj, megbukunk, megbu^ kunk! ^ Komor Gyula író, a Vígszín- S ház dramaturgja állott mellet- S te, s abban a pillanatban, § amikor az „ördög”, azaz He- § gedűs Gyula, hirtelen kilép a ^ nagy karosszék mögül, oda- i súgta Molnárnak: amit persze, tudott. Az idegen — oki történetesen csak régi jó barátját akarta meglátogatni — csóválja a fejét, leteteti a lánnyá a ruhát, s azt mondja, jöjjön velem. Mennek az idegen keresi a párttitkárt, erre kiderül hogy olyan nincsen. Se titkár, se pártszerve zet. Egy párttag, ennyi a létszám, az is a kazánházban. A kislánynak addigra csillapult c mérge, mondja a férfinek, hagyják az egészet. A férfi rááll, s felmegy a barátjához c kórterembe. A barát meg leadja neki az égést történetet. Végszóra feltűnik a kislány. Üjabl kazalnyi ruhát cipelve. Margitka ül a telefonnál. Hát nem csodálatos rendező az élet? — Méregből, vagy szándékosan tette-e, odaszól Margitkának az idegen, hogy segíthetne Erre a nő, hogy kicsoda maga, ki engedte föl, mi keresnivalója van a kórteremben, s így tovább. A szóváltásra előkerül az egyik osztályos orvos, s a barát kivételével mindenki megdöbbenésére, nagy kérlek tisztelettel, meg ó, de örülökkel üdvözli az idegent. Aki az egészségügyi szakszervezet egyik országos vezetője. Ott helyben kikérdezi az ■ orvost, csak éppen a folyosóra kilépve. A doki nem kockáztat, mert csak igennel meg nemmel felel. Persze, így is elég, amit mond. Másnap cseng a telefonom, délután már ott a kétoldalas feljegyzés előttem. Ti vagytok a minisztérium, a többi benneteket érdekel — mondja. — A mi hatáskörünk persze csak a kórházra terjed ki, lemegyek, ott szerencsétlenkedek két napot, de csak annyira jutok, hogy lényegében Margitka beosztása szabálytalan, azon a helyen szakképzettség kell. Ha felvették mint szakképzetlent — s erre a rendelkezések módot adnak —, elküldeni nem lehet. Az öreg persze pukkadt, kellett ez az egész nekem, mondogatta, s azt hajtogatta, hogy te elmész, én meg maradok ... Megértettem, bementem a városi pártbizottságra, mert ha már belemásztam, jussak el a végére. Mondom, mit állapítottam meg, mutatom a jegyzőkönyveket, meghallgatnak, bólogatnak, azután tovább küldenek, mert Kovács nem párttag, semmit sem kezdhetnek vele. Átszólnak a tanácshoz, az Kovács felügyelete. Átmegyek. — Ott is előadom a mondókámat, hüledez- nek, mint akik nem hallottak ilyet, igen, igen, Kovács hozzájuk tartozik, a kórház azonban más ügy, abban a megye az illetékes. És egyáltalán bizonyítható-e, hogy Kovács erőszakolta a felvételt? Erre már mérges lettem, észnél legyünk jóemberek, hát minek néznek engem? Erre egy kicsit visszakoztak, hogy hát ők is hallottak valamit, de hát kisvárosban annyi mindent beszélnek az emberek, ugye megértem, hogy minden pletykának nem nézhetnek utána, mert ők azt hitték, a szokásos fecsegés az egész, de most már ezt tényleg rendezni kell. — Visszajövök Pestre, azzal az ígérettel, hogy egy héten belül választ kapok. Eltelik tíz nap, telefonálok, nincs ott az illetékes. Üzenet, hívjon vissza. Nem hív. Másnap megint, ugyanez. Közben a szakszervezettől érdeklődnek, mi van? Mondom, hogy ez. Szak- rament, ahogy lenni szokott, a tehetetlenkedés emlegetése, satöbbi. Az embernek pirosodik a füle, mert letolják, s mégcsak kapálózni se’ tud ellene. Vagy rendezzük, vagy mennek a miniszterhelyetteshez. Menjetek, mondom, az csak nekem is jó lenne. Nagyobb sarzsi, többet tehet. Másnap felhív a titkára, igazoló jelentést kér tőlem. Megadom, leírom az egész feneséget. — Három nap múlva hívnak a megyétől, bizottság megy ki, vegyek részt benne. Mert ugye én már ismerem az ügyet. Lemegyünk, megállapítjuk, amit én már megállapítottam. Alaposan leápolják az öreget, hogy a nőt miért vette fel?! Ha nem veszi, nincs ez az egész kalamajka. Amilyen jó orvos az öreg, olyan rossz taktikus, pillanatok alatt dührohamot kapott, s kipakolt — vedd csak jegyzőkönyvbe, mondta nekem —, hogy annak idején ez ügyben felhívtam a megyét, s ott azt mondták, persze, hogy vegyem fel... Most meg bűnbakot keresnek! A megyeiek erre hamar takarodót fújtak, nagyon megköszönték a részvételem, s betuszkoltak a kocsiba. Rendezik ezt az egészet saját hatáskörükben. Egy hét múlva megkaptam a levelet: Kovács felfüggesztve, Margitka átszervezés címén elbocsátva. És ezzel ad acta tehetjük az ügyet. Mindenki sóhajt egyet, s majd csak más témát találnak a városban is az emberek ... Mészáros Ottó
