Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-08 / 57. szám

1967. MÁRCIUS 8., SZERDA «ST MEGYEI K^Círlao Élő virág­csokor Egyszer Móricz Virág írón<5, Móricz Zsigmond leánya, mesélte apjáról: a nagy író azért kedvelte meg első. hallásra Leányfalut, mert gyermekkorá­ban állandó fiúnyüzsgésben élt. A hét testvér közül hat volt a fiú és csak a hetedik lány. A pajtásaik, barátaik, mind fiúk voltak, sőt egy időben még fiú diákkamara is volt a házukban, azok is hatan laktak két szobában. Ilyen gyermekévek után vá­ratlanul csillant fel előtte egy falu neve, amely csupa lányt ígért. így vált Móricz Zsigmond szá­mára Leányfalu olyan tündérkertté, ahová el kel­lett jutnia, ötvenhat esztendeje Rózsahegyi Kál­mán hívta először a faluba és ő az első szóra in­dult. Hogyne indulna most, ha még élne és tudná, hogy a falu vezetői — a tanács valamennyi dolgo­zója — kivétel nélkül asszonyok és lányok. Asszony az elnök, a titkár és az üdülőhelyi előadó, leány a gazdasági és az adóügyi előadó. Olyanok együtt, akár egy szépséges élő virágcsokor. . . Okét kö­szöntjük most, a nőnap alkalmából. Szelényi Istvánná vb- elnök Andrásné vb­Ott előadó Katalin adóügyi Bereczki Gergelyné üdülőhelyi előadó Szvoboda Éva gazdál­kodási előadó NINCS KAPACITÁS A Az első negyedév hamarosan véget ér, hogyan áll a me­gyében az idei hatalmas beruházási program? A tavaly meg­kezdett úgynevezett áthúzódó építkezések tervszerű ütemben haladnak-e? S biztosított-e a terv szerint idén kezdődő épít­kezések zavartalansága? Ezekre a kérdésekre a Pest megyei Beruházási Irodánál kerestünk és kaptunk választ. A harmadik ötéves terv két legnagyobb beruházása két­ségkívül a váci és a ceglédi új kórház. Az előbbit, az ÉM 25. Építővállalat, az utóbbit a Bács megyei Építővállalat mostanáig megfelelő ütemben építi. Máris veszélyben fo­rog azonban a befejezés 1969 végére kitűzött határideje. A váci kórház építője, a 25-ös vállalat, ugyan­is közölte, hogy csak az eset­ben tudja tartani a határidőt, ha az- ÉM Fémmunkás Vál­lalat idén megkezdi — még­pedig a kivitelező által meg­határozott ütemben — a nyí­lászáró szerkezetek szállítá­sát. Ablakok nélkül ugyanis az idén őszig felhúzott eme­leteken jövő télen nem végez­hetnek belső munkákat és a nagy hidegben emiatt, esetleg teljesen megáll az egész épít­kezés. A Fémmunkás Vállalat viszont csak 1968-ra vállalja a szállitást. Ezért az építővál­lalat most az Építésügyi Mi­nisztériumhoz fordult és egyeztetést kért. A ceglédi kórházat építő vállalat azonos panasza mellett a födémpane­lek szállításának meggyorsítá­sára is döntést vár a minisz­tériumtól. Ha kérése nem tel­jesül, mindkét építőváilalat csak 1970 végére vállalja a kórházak felépítését. Egyébként a megye terüle­tére kijelölt 25-ös vállalat — amely a legtöbb beruházás kivitelezője — a már tavaly megkezdett építkezéseket, ahol csak lehet, igyekszik meggyor­sítani. Ebben az évben pél­dául befejezi Vácott a ke­nyérgyár építését, az általá­nos iskola nyolc tantermét pe­dig az év 'végi határidő he­lyett már szeptember elsejére használható állapotba helye­zi. Vállalja idei kezdésre a pili-sszentiváni gimnázium épí­tését és ígéri, hogy jövőre be­fejezi. Viszont a dunaharaszti j gimnáziumnál erre az évre legfeljebb az alapozás elvég­zését helyezi kilátásba és csak 69-re, az építkezés befe­jezését. Hosszas tárgyalások után végül is a 25-ös hajlandó megkezdeni ebben az évben a váci járási tanácsház építését is. A tanács azonban 68 vé­géig kénytelen jelenlegi túl­zsúfolt, részben düledező épü­letében folytatni munkáját. Tavaly helyett idén kezdi meg a vállalat a szentendrei turistaszálló és a gödöllői, egyenként 27 lakásos lakóhá­visegrádi csatornázásra monori lakásépítkezésre crdi mozira zak munkálatait. Az egyik há­zat ez év végéig feltétlenül átadja, a másikat is igyekszik azonban elkészíteni. A turista- szálló 1968. május elsejei ha­táridejét ellenben nem vállal­ja, csak jcvő év végére ígéri az átadást. Teljesen bizonytalan egye­lőre a monori lakásépítkezés sorsa. Állami beruházásból 18, továbbá 21 OTP-lakás épülne a községben. A 25-ös vállalat csak az esetben hajlandó a kivitelezésre, amennyiben a közeli környéken más nagyobb munkája lenne, de a munká­latokat akkor is csak 68-ban kezdené meg. Most lázas buz­galommal keres a Beruházási Iroda kivitelezőt a monori építkezéshez. Hasonló a helyzet az érdi mozi évek óta húzódó építkezésénél is. Eddig építő- kapacitást biztositó vállalat sosem akadt, pedig tárgyaltak már Fejér megyei vállalatok­kal is. Legújabb kísérlet: az érdi építő ktsz-nél kopogtat­nak. Ha a ktsz vállalná — akkor, miután százezer forin­tot meghaladó beruházásról van szó — a minisztérium en­gedélyét kell még megszerez­ni. Másoik nagy beruházás, a visegrádi csatornaépítés, ez év­ben kezdődne, de hiányzik hozzá a kapacitás. Az Orszá­gos Vízügyi Igazgatóság kilá­tásba helyezte, hogy esetleg fél év végéig még biztosít hozzá kivitelezőt. Egy asszony A történet majdnem valódi, a nevek kitaláltak és az aláb­bi írásban mégis, minden igaz. Petrikné maga sém tudja pontosan, mi hogyan történt. Annyit tud. hogy a teljes kilá- tástalanságból jó irányba for­dult az élete. Petrikné ala­csony, félénk tekintetű asz- szony. Férje halála napján összekötötte minden ruháját egy zsineggel, barnát, zöldet, pirosat, s étküldte a lányával, aki 15 éves volt akkor: — Vigyed Mari, fessék be min­det feketére! Tiszta feketében járt két évig. Most sötétszürke szoknyát, kockás blúzt és zöld kardigánt visel. Petrikné gombüzemben dol­gozik, egy sajtológép mellett. Azonos mozdulatokat végez naponta. 10 éve már. Tíz asszonnyal ül egy teremben, a termet műanyagszag tölti meg és a gépek csattogása. Miközben dolgoznak — be­szélgetnek. Akkor két éve is így derült ki minden, hogy beszélgettek. Somogyiné meg­kérdezte jó hangosan, hogy túlkiabálja a gépek csattogá­sát: — Mi van Marival, régen beszéltél róla Ilonka!? Petrikné lehajtotta a fejét, majd felugrott és kiszaladt az öltözőbe sírni. • Most is az öltözőben ülünk, munkaidő után. Nagyon hal­kan beszél. — Tudja, amikor az uram meghalt, én nem hallottam és nem láttam magam körül semmit. Azt se tudom, ha így gén láttam a van vele?” Marikádat, mi Somogyiné szép asszony. Lakása tiszta, szoba-konyha, három gyerekkel. Sok horgolt, keményített csipke. Somogyiné hangosan beszél. — Emlékszem én pontosan, hogy mit kérdeztem az Ilon­kától, mert azt kérdeztem: „Mi van Marival, régen be­széltél róla, Ilonka?!” Nagyot, szívből jövőt nevet. — Mert hogy ilyenek va­gyunk mi, asszonyok, néha nem bírunk a nyelvünkkel. Azért mondtam én azt, mert jöttem haza Szegedről és lát­tam, hogy az Ilonka lánya fel­száll a pesti vonatra ezzel a Solymár Lacival. És ezt a Solymárt az egész város isme­ri. Voltak itt állami gondozott lányok, azoknak az ablakán ugrált be, mert hogy ő pesti fiú ... Hát ilyen. De amikor láttam, hogy Ilonka hogyan sírt, akkor ki fogyott belőlem a kíváncsiság, inkább arra gon­doltam, mi lenne, ha -ez tör­ténne majd az én ÉvikémmeL Aztán szégyelltem is magam. Simogatom itt, meg mondok neki mindenféle hülyeséget^ de hogyan vigasztalódhatna meg ettől? • Petrikné a szemközti padra mutat az öltözőben. — Ott ültünk Somogyinéval és én nagyon sírtam. Ennyire még akkor sem sírtam, ami­kor ott álltam a halott uram mellett. Aztán Somogyiné egy­szerre felugrott és azt mond­, ta: „Ne féljél, Ilonka, vissza- j hozom a lányodat, elcsavarták \ a fejét, de azért nem olyan »az.” ! És vissza is hozta másnap 5 az esti vonattal. Sírtunk mind ; a hárman. Amikor Somogyiné $ elment tőlünk, akkor azt $ mondta Marika: „Nem is tu- \ dóm, édesanyám, mi lett volna \ belőlem, ha nem jön értem a i Somogyi néni.” I * ^ Tíz asszony ül egy terem- ^ ben a gombüzemben. Nyolc ^ órán át csattognak a gépek, ^ végzik ugyanazokat a mozdu- § latokat naponta, hónapokon ^ át, évek óta. Azt mondják, ^ Petrikné lakása azokban a hó- ^ napokban nagyon elhanyagolt ^ volt. Megbeszélték és egy dél- ^ után nagytakarítást csaptak. § Aztán néhány hónap múlva S megalakult a „Zója" szocialis- 5 ta brigád. Vezetőjüknek So- ^ mogyinét választották. Min- ^ dent feljegyeznek a brigád- ^ naplóba. Ez a történet nem ^ került bele. De Marika eski- ^ vőjén a jövő hónapban részt i vesz a brigád, s az majd bele- ^ kerül. * Nádas Péter ^Orosz nyelvű verseny megyei döntője § A Magyar—Szovjet Baráti ^ Társaság, a KISZ Pest megyei ^ Bizottsága és a Pest megyei ^ Tanács vb művelődési osztá- ^ lya március 8—9-én rendezi ^ meg a középiskolások hagyo- ^ mányos orosz nyelv versenyé- í nek megyei döntőjét. A vetél­kedőn — amelynek színhelye k monori József Attila Ginv ^ názium — a technikumok, ^ szakközépiskolák, valamint I ^ gimnáz'umok orosz, illetve ál* kalános tagozatú tanulói vesz* í1 nek részt. BEMUTATJUK KÉP VISELŐJELÖL TJEINKET „Mindig érdekeit mások sorsa” — Hol kezdtem? Hát nem segédmunkásként, mint aho­gyan azt valahol olvastam. Tisztességes mesterséget tanul­tam, s választottam magamnak már korán. De ezt megelőző­en ültem én kirakatban is. (Nevet) — Mikor, s miért? — Nem voltam valami jó tanuló. így aztán hat osztály után kenyérkeresetre szánt a családi tanács. Elszegődtem Pesten a Turcsányi nevű töl­tőtollashoz — reklámgyerek­nek. Odaültetett a kirakatba, s íratta velem egyik papírt a másik után. Mikor aztán ösz- szegyűlt jó néhány ember, ki­felé fordítottam az írott szö­veget, hogy olvashassa a tisz­telt publikum: „Turcsányi toll, a tollak tolla.” A közönség nevetett, s én szégyenemben mindig mélyen lehajtottam a fejemet, nehogy rámismerje­nek kint az utcán. Nem is ma­radtam ott csak néhány napig. Ahogy mondani szokás, megérte már a negyedik ik- szet, de harmincegynéhánynak néz ki Turjánszki Mihály, akit nem is olyan régen egyhangú­lag javasolták a ráckeveiek országgyűlési képviselőjelölt­jüknek. Betegsége akadályoz­ta abban, hogy akkor megje­lenjen, s így csak most kerül­hetett sor erre a beszélgetés­re. Kérdezem, kutatom a pá­lyafutását napjainkig. Mind­ezt a Csepel Autógyár szak- szervezeti bizottságának szo­bájában. A képviselőjelölt az szb titkára. — ... Emlékezetes volt a tanoncidő. Pesten kórház- és laboratóriumberendező bádo­gosnak tanultam. Itt a gyárban csak lemezlakatosnak ismer­nek ... Emlékszem, 38-ban jött a törvény a nyolcórás munkaidőről. Akkoriban reg­gel hattól este nyolcig, meg­állás nélkül adtak elfoglaltsá­got. Szóval jött a törvény, s behívatott a főnök: ..Mától nyolcórás a munkaidőd, Mi­hály. s tizenkét nap szabadság is jár.” Mi tagadás, tetszett' a dolog, s mindjárt meg is kér­deztem, hogy ezentúl hányra jöjjek, hogy ..kilegyen" a nyolc óra. Felfortyant az öreg: „Mit nyolc óra! Akkor annyi, ha kérdezik tőled. Ezután is úgy jársz, mint eddig.” így ta­nultam mesterséget, s hogy nem sikerült rosszul, azt talán bizonyítja, hogy segédvizsgát tett inasok közül a főnök egyedül engem tartott meg. Később kettesben fogtunk hozzá, hogy a háború tönkre­tette kórházak műszereit, be­rendezéseit valamennyire helyrepofozzuk. — Merre kanyarodott ez­után életpályája? — Nehezen léptem —, hogy úgy mondjam — mozgalmi út­ra. Világéletemben keményfe­jű, s mi tagadás, egy kicsit malzacs természetű voltam. Negyvenhatban szóltak, hogy lépjek be az MKP-ba. Megtet­tem, fél szívvel, fél meggyőző­déssel. Annyira így volt, hogy — ismét mások tanácsára — átléptem a Szociáldemokrata Pártba. Ott persze nagy csin­nadrattával fogadtak. Aztán hétköznapok jöttek, kitartó beszélgetések s az MKP-ból érkezettek szép lassan vissza­lépegettek. Akkor jött a tag­revízió. Visszaminősítettek az­zal, hogy tanuljak, képezzem magam, hogy szilárdabb le­gyek. Hát én nem vállaltam. Erre kizártak. Na én akkor olyat csáptam az asztalra, hogy a pohár is fölborult, az­tán mint sértett titán, kivo­nultam. — Mi lett a folytatása? — Szép lassan elszállt az én nagy magabiztosságom, kopog­tatott nálam valaki az MDP- től. Azt mondta, ott a helyem, s lassan rávezetett arra is, hogy hol, miben botlottam. Felajánlotta, hogy visszavesz­nek rendes tagnak, de csak 48-tól, mert ami előtte tör­tént, azt nem fogadhatják el... A nemrégen elhunyt Kurucz Béla volt, aki elindított ezen az úton. Akkor jöttem ide a Csepel Autógyárba — 87.-nek. (Megint elneveti magát.) Most nyolcezerhétszázadiknak jö­hetnék. — És attól kezdve, hogy ide­érkeztem, tulajdonképpen tünk, mert én nem főztem, nem mostam, úgy kicsúszott a kezem közül a munka. És nem emlékszem arra se, mit csi­nált akkor Marika. Mert tud­ja, nagyon szerettük egymást : az urammal, mondtam is benn mindig az asszonyoknak, nem : is tudom mivel érdemeltem ki én egy ilyen jó embert. Azért mondom ezt, mert például a Somogyiné sem volt rosz- szabb asszony nálam, mégis ivott az ura és olykor meg is verte csúnyán, míg el nem váltak. És hogy én így nem foglalkoztam akkor Mariká­val ... Nem szabadna erről beszélni, hiszen megváltozott már minden ... Csak arra lettem figyelmes hónapok után, hogy Marika mindig el­tűnik. Egyszer aztán azt mondta, hogy kirándulni megy az iskolával, pénzt adtam ne­ki, összepakolt és elment. A harmadik napra rá, hogy ke­restem az iskolában, mert azt mondta, hogy két napra jön és kiderült, hogy nem is volt semmi kirándulás ... Elkezd­tem kutatni a holmijai között, de nem ott, hanem a váza alatt találtam egy levelet. Azt sem tudom, miért nem vettem ész­re én azt a levelet három na­pig. Az volt benn: „Anyuka ne haragudjon rám, de én el­mentem, mert nem bírom már azt a siralomvölgyet, ami Apu­ka után maradt és a Solymár Lacit szeretem is. Ne jöjjenek utánam, úgy sem találnak meg.” Tudom, hogy bűnt kö­vettem el, de kimentem a konyhába, hogy kinyissam a gázt, vagy valamit csináljak magammal, de féltem... Az­tán másnap volt, hogy meg­kérdezte a Somogyiné: „Ré­SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS » mindig, mindenütt akadt va­lami megbízatás. „Tűzoltó­szerepem” volt: hol itt, hol ott helyettesítettem. Művezető, üzemvezető lettem, s tavaly óta az autógyár szakszervezeti titkára vagyok. ★ — Hogyan lett képviselő, hi­szen 58-ban választották elő­ször. — Az bizonyos, hogy sok ilyen típusú, hozzám hasonló ember van itt a gyárban. Azt hiszem, két dolog is közreját­szott. Részben régi ember voltam, részben — s ez az előbbiekből • következik — is­mertek, s becsültek is. így is fogalmazhatnám: „Népszerű ember” voltam. S ez az 58-as választásokon minden eddigi­nél fontosabb volt. Hozzá kell tennem, hogy ez a népszerű­ség nem a megalkuvásnak szólt. A legnehezebb napokban barátainkkal együtt én is ott álltam a vártán, s vállaltam ennek az őrtállásnak a veszé­lyeit ... Tulajdonképpen pót­képviselőjelöltséggel indultam, s képviselőjelölt lettem. Erre nem számítottam. Kérdeztem is, tulajdonképpen mit kell majd csinálni? — S a válasz? — Az, hogy semmit, csak eljárni... Ma már tudom, hogy a semminek épp ellen­kezője igaz. Nagyon is sokat. Legalábbis kellene még sok mindent tenni, amire már sem időből, sem erőből nem fut­ja. Mert — ne is haragudjon — sok cikkből alig tudják meg a kívülállók, hogy meny­nyi munkát ad a képviselőség. A parlamenti üléseken, bizott­sági munkákon kívül, időről időre részt venni a megyei képviselőcsoport ülésén. Itt aztán számtalan témát vizs­gálni, keresni a megoldásokat. Ilyen a munkaerőhelyzet, a munkavédelem, a kórházak el­látása, s így tovább? S végül ott a területi képviselői mun­ka. Nyolc község gondjában osztozom, négy esztendő alatt kétszáz egyéni kérelmet, s százegynéhány közösséget $ érintő témát próbáltam meg-5 oldani. ★ ! — A jelölő gyűlés egyik fel- ! szólalója az ön távollétében i fejezte ki bizalmát; Nagy csa-: Iád, négy gyermek apja. Ezt; a közösséget becsületesen; kormányozza, s derék állam- j polgárokat nevel. Aki ezen a \ poszton is tisztességesen helyt- j áll, bizonyos, hogy más csalá- i dók gondjait is megérti. I — Fiatal korom óta, egész j életemen át, érdekelt a mások sorsa is. Sok mindent mond­hatnak rólam, de hogy előre­toltam volna magam, azt sen­ki sem ... Az is bizonyos, hogy ekkora családnál előrelátónak, beosztónak kell lenni, úgy, hogy a szerénység a gyerekek emberi alaptulajdonságává lett... így kétségtelen, jobban osztozni tud az ember más családok gondjában bajában. Minden ismerős számára, ami­vel a kisember küzd, a min­dennapi kenyértől a pályavá­lasztásig ... S ha már itt tar­tunk, hadd büszkélkedjek az­zal, hogy legnagyobb, sorka­tona fiam most szerelt le — tartalékos tiszti ranggal. — Ennyi talán elég is lesz... — Az imént aról szóltam, hogy mindig érdekelt mások sorsa, s ezért szívesen vállal­tam szolgálatot is. Hozzá kell tennem, hogy ehhez a felesé­gem önzetlen segítsége kellett. A kenyérkereseten kívül ő vállalta magára a család ellá­tását. így fordíthattam én több időt ~s energiát a közösségre. A nagyobb áldozatot ő hozta. Tóth György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom