Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-08 / 57. szám

1967. MÁRCIUS 8., SZERDA Hajógyártási világstatisztika Az elmúlt évben több mint 14,3 millió brutto-regiszterton- na hajótér épült a világon. Eb­ből Japánra 46,7 százalék jut. A második helyen Nyugat-Né- metország áll, több mint 1 100 000 tonnával, kiszorítva ezzel Svédországot, amely 1965-ben még a második he­lyen állt, tavaly pedig a har­madik helyre került a világ­listán, miután 20 000 tonnával kevesebbet gyártott Nyugat- Németországnál. V álasztókkal négyszemközt Ä növénytermesztő Tsz-tag 59 óta. Akkor lé­pett be Tóth Sándor a fóti Vörösmarty Tsz-be 12 hold földdel. Abból, évről évre négy holdon termelte a fóti vörösaranyat, a paradicsomot Termelt némi gabonát is, fő­képpen rozsot, meg uborkát, babot, egyszóval mindig jól fizető, de sok munkát adó nö­vényt. — Most is ugyanúgy dől­Nőnapi egy s más A parkban — Icuka ezt hoztam nőnapra, de gondoljunk ar­ra is, hogy még lesz gyermeknap is. Pásztor Péter rajzai gozom, ahogy akkor. Nem vándoroltam el soha, mindig itt éltem és itt akarok élni Mindennap munkába megyek, tud télen is munkát adni a tsz. Számolgatja, mennyit is ke­res. Havonta átlag 1150— 1200 forintot. — Nem sok, dehát nekünk a feleségemmel, meg öreg anyámmal — beleszámítva, amit a háztáji hoz — éppen hogy elég. A gyerekek is ke­resnek, a 20 éves fiam gyár­ba jár Pestre. A lányom 24 esztendős, férjnél van, mind a ketten az iparbon dolgoz­nak, saját házukban laknak. Lányom, B. Balogh Sándorné tanácstag is. A nászuram ve­zetőségi tag a tsz-ben. — Fel­csillan a szeme: — És van egy négyesztendős fiú uno­kám. Hogy lenne-e valami kíván­sága? — Nézze, idén töltöm be az ötvennyolcat, magamnak mit kívánhatnék? Házam van, idén is felhizlaltam két sül­dőt, a feleségem baromfit ne­vel, nem éhezünk. Persze jobb lenne a nagyobb kereset, de így sem elégedetlenkedem. Csak rosszabb ne legyen. Opportunista? Nyílt, őszin­te tekintete felel a néma kér­désre: nem. Azért a jelöltekhez mégis csak lenne kívánsága: az Okerteknél van egy patak, azon keskeny, rozoga híd, nem rég már be is szakadt, csak kijavították. Szóval ezt a hidat kellene kicserélni. Miért? — Arra lakik talán azért fontos magának az az új híd? — Nem. Csak hát arra eső földjeinkről biztonságosabban szállíthatnánk be a tsz termé­nyeit, hát ezért. Nincs még nyolc éve, 12 holdas magagazdája volt. Most már teljes egészében tsz-gaz- da. A géplakatos Akkora gyár, mint a Hír­adástechnikai Anyagok Gyára egy, vagy kettő akad még Vá­cott, de régibb nincsen. Éppen hetven esztendeje létesítették ausztriai tőkések a Váci Hor­ganylemezgyárat, anyavállala­ta Moravska-Ostravában volt. Onnan telepítették át az első szakmunkásokat, csupa fiatal­embert. Majdnem mind váci lányt vett feleségül és persze végleg ittmaradt. Ennyit el kellett mondani elöljáróban,, másként nehezen értenénk meg, amit Schenk József gép­lakatostól hallunk: — Családomból a fiam már a negyedik nemzedék, aki itt dolgozik ebben a gyárban. Apósom apja az első szakem­berek között jött, fia is ebben a gyárban dolgozott. Az enyém 23 éves, szintén géplakatos és itt tanult. Aztán sokáig az én kezem alatt dolgozott brigá­domban. Most máshová osz­tották be, máris megkeresi a felét az én keresetemnek. Ne­kem havonta 2700—2800 fo­rintom van. Schenk József is ebben a gyárban szabadult fel 28 esz­tendeje. Soha nem akart más­hova menni. — Nálunk mindig jó volt a légkör, szeretek itt dolgozni és a többiek is. Azt hiszem, nem csak én mondhatom el magamról, hogy elégedett em­ber vagyok. Kívánsága azért lenne. Pél­dául, sajnálja, hogy a régi időkben a gyár munkáslakása­it még fürdőszoba nélkül épí­tették. — Akkoriban ez így volt, bele kell nyugodni — vigasz­talja magát. Ilyen egyszobás szolgálati lakásban él 1943 óta. — Az nagyon érdekel, hogy az új mechanizmus mit hoz, mert sokat remélnek tőle. Nem is magamnak — teszi hozzá sietve. Ragyogó arccal újságolja: — Tavaly nagyszerűen dol­gozott a gyár, még soha nem volt olyan nagy a nyereségré­szesedés, mint amennyit 1966- ra kapunk. Ügy hírlik, húsz napi jövedelemnél kevesebb semmi esetre sem lesz, inkább több. — Azért valami panaszolni- valója csak akad? — Hogyne! A városi tanács­tagjelölt lelkére szeretném kötni, hogy az útépítést, amely a gyár épületénél tavaly abba­maradt, sürgesse. Folytassa a tanács. Lakásaink előtt se járda, se úttest. Szokoly Endre Szemüveg, több nyelven Miért kell hetekig várni? — Színes dioptriás üveg Kilián György özvegye Szolnokon A Német Demokratikus Köztársaságban élő Maria Reischmann, Kilián György hős kommunista mártír özve­gye, két napig vendége volt a szolnoki városi KlSZ-bizott- ságnak. Kedden, a látogatás második napján, a Kilián György repü­lőtiszti iskolán tett látogatást és részt vett a Kilián György szobránál rendezett koszorú- zási ünnepségen. Szemüveg, több nyelven, jelképes cím is meg valóságos is. Jelzi mindenekelőtt, hogy az OFOTÉRT Rákóczi úti op­tikai szaküzletében a külföld­ről érkezőket is akadálytala­nul kiszolgálhatják. Az eladók több nyelven beszélnek. De azt is elárulja, hogy a szem­üveg körül akad egy s más kérdezni, s tennivaló. Mi érdekli mindebből olva­sóinkat? A tegnap újjáalakítás után megnyitott, a Magyar Optikai Művekkel közösen üzemeltetett bolt orvost, opti­kust, s a mindezt előállító gyári szakembert hívta meg. A velük folytatott beszélgetés­ből kiderül, hogy a korábban gyártott és még ma is forga­lomban levő SZTK-keretet bi­zony az orvos sem szívesen látja. Legújabb típusa annál jobban sikerült. Általában a drágább keretek előnye, hogy szebbek és tartósabbak. Az új boltban ötféle színes dioptriás üveg kapható. A vidékről ér­kező, többnyire a helyszínen megvárhatja a szemüveg el­készítését. Sajnos, akad azon­ban nem egy eset, amikor he­teket kell várni. Az OFOTÉRT főosztályvezetője Csór Mihály. ezt. válaszolja erre: — Ebben a boltban négy-hat hét helyett feleidő alatt meg­kaphatják az új szemüveget. Kivételes, igen sürgős esetben néha telefonon adják le a ren­delést a MOM-nak, s három­négy nap alatt szállít. Sajnos az is igaz, hogy tavaly év vé­gén drasztikusan csökkenteni kellett a rendelkezésre álló készletet, s bizony az év első két hónapja ráment arra, hogy úgy ahogy utolérhessük ma­gunkat. Oka meglepő, nehezen ért­hető és gyors orvoslásra vár. Sajnos a bank kereskedelmi áruként kezeli a szemüvege­ket, holott ez éppen olyan egészségügyi cikk, vagy gyó­gyászati segédeszköz, mint a patikában, vagy más hasonló szaküzletekben kapható hol­mi A nagyobb készletet ir­galmatlanul „megadóztatja” a bankember. És ennek azok lát­ják kárát, akik — és ez gyak­ran előfordul — már holnap­ról holnapra szemüveg nélkül maradnak, s így tulajdonkép­pen munkaképtelenné válnak. — t. gy. — „Divatba jött“ a közgazdaságtan Negyedmillió hallgató — Még három hét, s kifut­nak a hajók, elindulnak a vo­natok, autóbuszok az országjá­ró kirándulásokra. Tavaly csaknem 19 ezer Pest megyei lakos vett részt ezeken, idén , ennél is nagyobb érdeklődésre számítunk. — Az útvonal? — Változatos. A hajókirán­dulások kedvelőinek Visegrá- dot, Esztergomot, Dunaújvá­rost, Győrt ajánljuk. Szeretet­tel várjuk azokat is, akik még nem ismerik _Pest megye leg­szebb műemlék városát, Szent­endrét. A történelmi és építé­szeti emlékek iránt érdeklődők­nek különvonatokat indítunk Egerbe, Veszprémbe. Ismerve a Pest megyei szer­vezet szűkös létszámkeretét, csak elismeréssel nyugtázha­tom, mi mindenre futja ere­jükből, miközben a tavalyi munkáról s az idei tervekről faggatom Földes Istvánt, a TIT Pest megyei titkárát. — Nem is tehetnénk mást — hárítja el az elismerést —, hiszen úgy megnőtt az érdek­lődés a filozófia, az irodalom, a művészetek, a közgazdaság- tan, a csillagászat iránt, hogy 'SS"S'SSSSS'S/SS/SSSSS/S/SSSSSS/SSSSf/SSSSS/SSSS//S/S////SSS/-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSfSSSSSS/SfSSSSSSSS/SS//SSSS//S/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSSfSSSSSSSf/SSfSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSfSSSSS, ij.£nt ez valósággal kényszerít ben­nünket az igények kielégíté­sére.. Bizonyítékul számokat idéz: az elmúlt évben 5600 TIT-előadás hangzott el a megyében, kitűnő felkészültségű előadók közreműködésével, 255 ezer főnyi hallgatóság előtt! Csak a pedagógiai-lélektani előadáso­kon több mint 46 ezren vettek részt; kishíján harmincezer megyei lakost érdekeltek a művészeti kérdések. — Ha még azt is hozzáte­szem, hogy az 5600 előadás közül több mint háromezret mezőgazdasági dolgozóknak tartottunk — tsz-ekben, álla­mi gazdaságokban és falusi művelődési otthonokban — akkor értékelhető igazán ez a tudnivágyás Pest megyében! Amire tíz-tizenöt éve még keresve sem igen akadt volna jelentkező — gondolok itt a műemléki sétákra, a múzeum- és színházlátogatásokra, a vá­rosnézésekre — arra 1966-ban több mint ezerkétszázan tar­tottak igényt. Nyolc-tíz eszten­deje könnyen meg lehetett számlálni, hányán érdeklőd­nek közgazdasági kérdések Mi jáf wúSigámMii Ü gy dekkoltak a gépek között, hogy belássanak az üvegkalic- kába. Mert mindjárt kezdődik a cir­kusz. A kese Fabók most indult a rozoga ajtó felé, ahol kopott Detűk sejtetik az üzemirodát; pillanatokon belül kitör a botrány. Három napon belül a harmadik szerszámot . töri el Fabók. Micsoda hoppárét csinált már az elsőnél is az öreg Bódi! — Bódi bácsi... — Mi van, fiam? — Tetszik tudni, megint... Az öreg levegő után kapkodott: — Te jó isten, csak nem törted el megint!? — Igen, de az ... Ott, a gépek között röhögtek. Na, mit mondtam, most ugrik fel az öreg. Hadonászik. Veri az asztalt. Minden stimmel. Ekkora zűrt egy vacak szerszámért. Mit.fáj az neki? Kihoznak a raktárból egy másikat, s kész. Jól néznénk ki, ha mindenütt ekkora feneket kerítenének egy szer­számtörésnek ! — ... azt a kétbalkezes mindensé­git a fajtádnak... hát nem meg­mondtam, ha nem értesz valamit, akkor szóljál, nekem, vagy ... — Az úgy volt, Bódi bácsi .. Hatvankét kölök rászabadítva a gépekre. Vihognak, lökdösődnek, sportot csinálnak abból, hogy mikor kivel toljanak ki, s a rendesebbje, ha csendes utálattal is, figyeli a hangosokat, pisszenni sem pisszeg amikor rapport van. Ez a felnőttek dolga, azért kapiák a fizetésüket. Nem? Kizavarta Fabókot. F abók sunyi vigyorral vonult ki­felé, rákacsintott a többiekre, s grimaszokat vágva lépegetett a gépe felé. Még oda sem ért, amikor Bódi kijött a kalickából. Kijött? ügy vi­harzott ki, hogy nem volt idejük szétspriccelni, egy rakáson kapta őket az öreg, tudta, nagyon jól tud­ta, miért a gyülekezet: — Ingyen cirkusz, igaz? Annyira meghökkéntette őket az öreg hangjában búvó keserűség, hogy elkapták róla a tekintetüket. — Drukkerok. A cipőjük orrát nézték. — Gyilkoljátok a gépet. Mit fáj az Bódinak? Töritek a szerszámot. Miért csikarja ez Bódi hasát? Tíz­szer kérlel, magyaráz az ember fü­tyültök rá. Miért fáj ez magának? A koszos cementpadlót nézték, a feketén csillogó, apró olaj gyöngyö­ket, a kunkorodó spéndarabokat, a többiek félretaposott, agyonnyűtt ci­pőit, amit élvezettel rúgnak be a szekrény alá az öltözőben. — Na, miért nem szóltok?! A kisöreg teljesen becsavarcdott — gondolták, de valahogy most ma­gukban sem tudtak vihogni ezen, mint máskor. Ilyennek még soha nem látták. Második éve bajlódik velük itt a tanműhelyben, de eny- nyire még soha nem készült ki. — Egyszer még ti is lesztek öre­gek. Csontos kezével felkapott egy el­fuserált, a betonon hányódó nyak- csavart, s a tenyerére fektetve na­gyon csendesen azt mondta: — Rosszul vágjátok rá a menetet. Na, és? Félrelökitek. Nyúltok a má­sikért- a ládába. Vagy sikerül, vagy nem. Mi lenne, ha apátok is így ke­resne kenyeret? A lelkifröccs — mocorgott ben­nük az olcsó cinizmus. Filléres ügyekért. Ennyire odalenni vacak vasdarabokért. Rossz lett, hát rossz lett. Legalább abbahagyná, hogy gyorsan a gépükhöz mehessenek. Áll itt az ember, mint akit idecövekel- tek. Még mindig a földet nézték, s csak a csöndből vették észre, hogy Bódi otthagyta őket. — A kisöreg tisztára bedilizett... Jocó próbált meg szellemeskedni, de egyedül Fabók heherészett. — Mit prüszkölcs, te szerencsét­len!? Felkapták a fejüket, ügy néztek Várnaira, mintha most először lót­nák. Fabók szívóskodni próbált: — Prüszköl az ángyikád. Várnai odalépett Fabók elé: — Tudod, mit csinálnék én az öreg helyébe’? Úgy kirúgnálak in­nét, hogy hápogni sem tudnál. Ér­ted, kisapám?! Akkor nem röhögnél, a nyakam teszem rá! Fa-bók elbátortalanodott, Jocóra nézett, de az a nyakát tekergette, mintha reggeli torna lenne, a töb­biek szeméből sem tudott kiolvasni semmit. Izgalmában a szája szélét nyalogatta, ha Várnai nem kétszer nagyobb nála, nekimegy. — Rohadt alakok vagyunk, tisz­telet a kivételnek ... V árnai úgy mondta ezt, hogy fur­csa lett volna valami beköpés- sel megtoldani. Végeredményben tényleg sokat köszönhetnek* a kis- öregnek, s mivel fizetnek érte? Múltkor is, amikor Jocó leállt szemtelenkedni vele, jót vigyorog­tak, Milyen piros tud lenni a méreg­től a kisöreg! Ez, csak ez jutott az eszükbe. Mi ebben az érdekes? Mit lehet vihogni ezen? Jocó mormogott: — Ne hasogasd a szivünket... Még csak kuncogást se’ hallott. Nézte a többieket, akik még tegnap is fülig érő szájjal pislogtak ilyenkor rá, de most közömbös tekinteteket látott, szorosra zárt ajkakat, s vala­mi, már-már kitapintható dacossá­got. Nem tévedett. A félkörből előbbre jött Jumbó, s egyenest neki címezte: — Kezd a képed nem tetszeni ne­kem. Ha most visszakozik, vége: — Tehetsz' egy szívességet... Jumbó kinyújtotta a fél kezét, te­nyerét feléje fordítva: — Jocó fiúka, ha rosszalkodsz, dá-dá lesz! Az eddig néma csöndben hallga­tókból kipukkadt a röhej. Vihogtak, nyerítettek, mint akik soha ilyen jót nem hallottak, s kárörömmel figyel­ték, ahogy Jocó ádámcsutkája ug­rál, de szólni nem mer. Jumbó ma­ga is laposra verné, hát még Vár­naival ketten. Maguk is meghökken­tek. Egyből úgy fogták fei, hogy Jocó mellé senki nem állna. A kese Fabók, de hát ő nem szoroz, mm oszt. Nem véletlenül kapta a Gilisz­ta nevet. Jumbó meg Várnai egy­másra nézett, kicsit értetlenkedve, hiszen soha nem beszéltek ők össze, r őst mégis olyan egyszerre ... ég mindig nevetve, egymást ta­Ma pedig? ^ — Közgazdasági tárgyú elő­§ adásainkon tavaly csaknem ti- ^ zenháromezren vettek részt. ^ Harminckilenc munkásakadé- ^ miánk 54 tagozatának, s a tsz- § akadémiáknak zöme a gazda- ^ ságirányítás reformjával fog- ^ lalkozik. Ugyancsak ez a té- § mája a négy helyen folyó ipa- ^ ri vezetők továbbképzésének, 5 s három szabadegyetemünk- ^ nek. | — S az „újszülött?” ^ — A közlekedési szabadaka­§ démiára gondol? Körülötte § ketten bábáskodtunk: a Pest 6 megyei Közúti Balesetelhárí­^ tási Tanács és a TIT. Ezek- $ ben a napokban indulnak $ meg az előadássorozatok — ^tizenkét művelődési házban — $ gépjárművezetőknek. Témáju- ^ kát elsősorban jogi és műsza- ^ ki, továbbá orvosi és biztosítá- ^ si tudnivalók köréből merítik. | — Távolabbi tervek? § — Szeretnénk előadássoro­§ zatot indítani — nem is so- fcká — a mezőgazdasági veze­M pekhez. Ha hátranéznek, talán meg­látják, hogy Bódi most nyel le va­lami gyógyszert. De hány év kell még ahhoz, hogy az ember ilyenkor — hátranézzen ... ? Mészáros Ottó v; gazdasági kérdésekről. Többet § kívánunk foglalkozni a bejáró $ munkásokkal is. Jelenleg $ Nagykátán és Tápiószecsőn in- § dífottunk számukra munkás- $ akadémiát, amelyen az ama- ^ tőrfilmezéstől a közlekedés- § büntetőjogig, művészeti kérdé- ^ sektől az egészségügyiekig a ^legváltozatosabb előadásokat 8 hallgathatják. Ilyet szeretnénk 8 indítani más járásokban is, 8 ahol erre igény és lehetőség $ mutatkozik. * ny. é.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom