Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-09 / 58. szám

1967. MÁRCIUS 9., CSÜTÖRTÖK rear MEfiVEI 3 Tud ön számolni? 84=42 Előny a világpiacon Rajnai ludak Sürgősen változtatni! Több mint egy órája beszél- I akárcsak gettem már dr. Magyari And­rással, a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem álattenyész- tési tanszékének vezetőjével munkájáról, a tanszék gond­jairól, külföldi utazásairól, amikor váratlanul feltette a kérdést: — Tud ön számolni? Gondoltam tréfál, tréfálkoz­va válaszoltam én' is. — Igaz, hogy majd két év­tizede tanultam matematikát az iskolában, de az alapmű­veletekkel talán még elboldo­gulok. — Jó... — bólintott rá ko­molyan. — Egy egyenlő egy- gyel... igaz? — Ebben egyetértünk ... — bólogattam megőrizve ko­molyságomat. • — Kettő nem egyenlő egy- mel. — Ez is igaz... — hagy­tam rá. — De nyolcvannégy egyenlő negyvenkettővel. — Ugrat? — Szó sincs róla! — tilta­kozott. — Akkor ... magyarázatot kérek. — Már mondom ... Egy kiló tisztított, belezett pecsenye­csirke világpiaci árfolyama négy ven-negyvenkét cent. Ugyanakkor egy kiló tisztí­tott, belezett hízott liba vi­lágpiaci ára nyolcvankettő- nyolcvannégy cent. De... és itt következik a matemati­kai bukfenc ... a csirkének és a libának a hazai felvásárlá­si ára lényegében azonos. így lesz a nyolcvannégy egyenlő negyvenkettővel... — Ez valóban érdekes ... jegyzem meg tanácstalanul. — Pedig még csak az egy­szerűbb értékesítési módot említettem. Amikor egyben ad­juk el az egész libát. Sokkal előnyösebb azonban, ha más­ként értékesítjük. — Például? — Egy nyolckilós liba fel­nevelésének világpiaci ára hat dollár. Egy nyolckilós libá­nak átlagosan ötven dekás mája van. Fél kiló libamáj világpiaci ára hét és fél dol­lár. Tehát ha csak a májat értékesítem, a tiszta haszon egy libán másfél dollár. A máj exportjának jelenleg korlátlanok a lehetőségei. Ha­sonlóképpen a libatollnak is. Ez pedig már plusz haszon, a hús. Ebben az esetben pedig már nem a nyolcvannégy egyenlő a negy­venkettővel, hanem a száz­harminc a negyvenkettővel. — A tanulság tehát — fog­lalom össze az elhangzottakat, hogy az . aránylagosan ala­csony felvásárlási ár nem ser­kent a libanevelésre. — Nem ilyen egyszerű a do­log ... — int le. — De ha en­gedi, behívnák néhány szak­embert .. . közösen talán töb­bet tudunk... Egy feketekávényi szünet után már négyesben folytatódik a beszélgetés. Bög­re János a tojástermelés, Pacs István az intenzív liba­nevelés országos hírű szakem­bere. — Az a helyzet, hogy külö­nösen a tőkés piacokon pe­csenyecsirkéből már jelenleg is túltelítettség mutatkozik ... — kapcsolódik a beszélgetésbe Pacs István. — Az érdeklődés mindinkább az extrém termé­kek felé fordul és ebből a szempontból a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező . hazai lúdtenyésztés fejlesztésével a libahús, a libamáj, a toll és a libazsír értékesítésével a vi­lágpiacon előnyös helyzetbe kerülhetünk. Ezeknek az áru­féleségeknek • az exportálás! lehetősége tőkés relációban is hosszú időre biztosított, mert ezekben az országokban a lúdtenyésztés a mezőgazdasági termelés belterjességének nö­vekedésével teljesen háttérbe szorult. Ugyanakkor a liba- hízlalásnak a legtöbb nyuga­ti országban sem hagyomá­nyai, sem kialakult módszerei nincsenek. Hazánk természe­ti adottságai viszont a lúdte­nyésztés széleskörű nagyüze­mi és háztáji elterjesztésének rendkívül kedveznek. Biztosí­tott a kellő hozzáértés, az alapvető takarmánybázis. — A hazai nagyüzemi lúd­tenyésztés legfőbb akadályo­zója hosszú ideig a magyar lúdfajta nagyon alacsony, évi tizenkét-tizenöt darabos to- jástermelése volt — veszi át a szót Bögre János. — A rajnai lúdfajta behozatalával azon­ban kedvező körülményt ér­tünk el, a nagyüzemekben átlagosan negyven darab az évi tojáshozam! Ugyanakkor a gépi keltetésben is jelentős előrelépés történt az elmúlt esztendőkben. Míg hat esz­tendővel ezelőtt a tojásoknak csak a harminchárom, tavaly már a hetvenegy százaléka kelt ki, de volt, ahol ez az arány kilencven százalékra emelkedett! ’ — Ami szintén. nagy dolog szól közbe dr. Magyari András — jelentősen lecsökkent a li­banevelés időtartama. Azelőtt a tavasszal kelt libát ősszel' kezdték tömni. Mire elérte a nyolc-kilenc kilogrammos át­lagsúlyt, hét hónap telt el. Ma az intenzíven neveLt libák nyolc-tízhetes korban elérik a négy és fél kilós átlagsúlyt. További öt hét a tömés. Va­gyis nem egészen négy hónap alatt elérik a nyolc-kilenc ki­lót. A nevelési idő háromhó­napos csökkenése nemcsak ta­karmány és gondozási költség megtakarítást jelent, hanem csökkenti az elhullás veszé­lyét is. Ugyanakkor a tizenöt hetes liba mája ugyanolyan értékű, mint a héthónaposé. A jelenlegi májexport évi tizen- két-tizennégy vagon között mozog. Kereslet huszonöt va­gon libamájra lenne. Ezt tíz nagyüzem ki tudná elégíteni! — Ez így igaz..; — helyesel Pacs István. — A magyar és rajnai lúdfajták májtermelő- képességét széles körű kísér­letek alapján országos átlag­ban ötven dekára, a landesi fajtáét hetven-nyolcvan deká­ra, a keresztezettekét pedig nyolcvan-kilencven dekára be­csüljük. Ezt azonban csak na­gyon intenzív tömési technoló­giával lehet elérni. A baromfi­ipar azonban egyelőre még százezer számra vesz át ' és dolgoz fel félhízott , libákat, amiben csupán husz-huszonöt dekás májak találhatók. Ugyanezek a ludak félkilós májat is adnának, ha azt a korszerű technológia szerint kifogástalanul tömnék. Csak­hogy ... valahol itt van a do­log nyitja ... semmi sem ösz­tönzi erre a termelőket. Ezen kellene sürgősen változtatni! Nyolcvannégy egyenlő negy­venkettővel. A matematikusok bizonyára képtelenségnek tart­ják. Akik azonban libatenyész­téssel foglalkoznak, jól értik e számtani képtelenséget. Csak azt nem értik, miért van szük­ség rá. Prukner Pál Tavaszi iskolai szünet március 28—április 5 Az idén a tavaszi iskolai szünet március 28-án kezdődik és április 5-ig tart. Az általá­nos és középiskolákban a szü­net utáni első tanítási napom emlékeznek meg hazánk fel- szabadulásának évfordulójáról Sikersorozat Mint a skandináviai híradá­sok beszámolnak róla, a kop­penhágai sikeres bemutatko­zás után a Magyar Állami Né­pi Együtttes turnéjának má­sodik állomása Malmö volt. Előadásaik sikeréről hű képet adnak a sajtóvisszhangok. Az egyik svéd lap például így írt: „Ez nem egyszerűen száz éne­kes, táncos és zenész, sokkal több, száz igazi művész telje­sítménye.” Oslóban már az együttes megérkezése előtt az összes jegy elkelt mind az öt elő­adásra. Kitüntetések a nőnap alkalmából Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete Pest megyei Bizottságának közép- káder szakcsoportja tegnap nagygyűlést tartott a nem­zetközi nőnap alkalmából. Megjelent a gyűlésen Barin­kat Oszkárné, a Pest megyei Pártbizottság titkára és Sza­bó Sándor, a megyei tanács el­nökhelyettese is, dr. Stark Janka elnöki megnyitója után Göndics Zoltán, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője ünnepi beszédben méltatta az egészségügy területén dolgo­zó nők áldozatos munkáját. A gyűlésen dr. Békés Zol­tán megyei főorvos az egész­ségügyi miniszter nevében átnyújtotta Nagy Györgyné- nek, a ceglédi kórház sza­kácsnőjének és Zsárta Rezső- nének, a megyei Gyógyszertári Központ dolgozójának, az egészségügy kiváló dolgozója oklevelet és jelvényt. A Földművelésügyi Minisz­térium a nemzetközi nőnap alkalmából tíz Pest megyei A hőerőmű energiájával asszonyt kiváló termelőszö­vetkezeti tag jelvénnyel, ötöt minisztériumi oklevéllel tün­tetett ki. Kiváló tsz-tag jelvényt kaptak az alábbiak: Takács Lászlóné Abony, Kossuth Tsz; Tomecskó Ferencné, Szód, Haladás Tsz; Schiffer Andor- né Pomáz, Petőfi Tsz; Ruff Frigyesné Taksony, Egyesült Erő Tsz; Balaska Józsefné Tá- plószentmárton, Kossuth Tsz; özv. Bandur Józsefné Dány, Magvető Tsz; Engler Antalné Budajenő, Rákóczi Tsz; Sza­bó Jánosné Vecsés, Zöld Me­ző Tsz; Cerovszki Pálné Szob, Üj Barázda Tsz és Széplábi Andrásné, a Pest megyei Ta­nács VB mezőgazdasági osztá­lyának dolgozója. Oklevelet kaptak: Koór Já­nosné Üröm, Magyar—Bolgár Barátság Tsz; Fekete Antalné Ceglédbercel, Egyetértés Tsz; Suhajda Istvánná Sári, Fehér Akác Tsz; Balázs Antalné Bag, Vörös Csillag Tsz és Unyi Já­nosné Tápiószele, Tápiómen- te Tsz. A kitüntetéseket és oklevele­ket a ma reggel 9 órakor kezdődő ünnepség keretében Kovács Antalné, a Pest me­gyei nőtanács titkára és Pre- zenszky Gábor, a Pest megyei Tanács VB mezőgazdasági osz­tályvezetője adja át. PÉCS Száz csonttollú madár egy fán Ritka ornitológiái jelenség szemtanúi néhány nap óta a pécsiek: a város szívében lé­vő Szent István téren, a me­cseki pincegazdaság kertjének egyik évszázados hatalmas ja­pán akácfáján legalább 100 csonttollú madár lakmározik a fa száraz terméséből. A ná­lunk viszonylag ritka mada­rak most vonulnak vissza hi­deg északi hazájukba és eköz­ben „tévedtek be” Pécs belvá­rosába. Furcsa, zizegő hang­juk betölti az egész környéket. A vén fának szinte egyetlen ága sincs, amelyiken ne ülne néhány csonttollú madár. A Dunamenti Hőerőmű szomszédságában építette fel a százhalombattai Rákóczi Termelőszövetkezet a 3000 négyzetméter alapterületű üvegházat, amelyet a hőerő­mű „hulladék” energiájával fűtenek. A kertészek nyolc­vanezer saláta- és paprikapa­lántát tettek a földbe. Ügy tervezik, hogy a primőr salá­tát húsvétra hozzák forga­lomba. A saláta után cecei paprikát termesztenek. Eszti néni BEMUTATJUK KEPVISELOJELOLTJEINKET Gyermekkorától ismerik A fiának főz? — Nem, az már házas. Épp egy hónapja tette nagymamává, akkor szü­letett a kis Kati. Most, nem­rég elhalt bátyjának a fia la­kik nála, annak ad enni. Eiste hétkor pedig lefekszik. Nem fáradt, csak megszokta a ko­rai fekvést. A fiáról büszkén: — Áprilisban lesz 25 éves. Villanyszerelő, szakoktató a tanulóiskolában. Férjétől régen elvált. Mi­ért? Hangsúlytalanul, egysze­rűen felel: — Nem egyeztünk. Munkájáról szerényen: — Itt az Alföldön élünk, nagyétkű emberek vannak a vidéken, de, az egyszerű, ma­gyaros ételeket szeretik. Hát könnyű főzni a szájuk ize sze­rint. Mintha bizony nem lenne mestermunka egy igazán ízle­tes pörkölt vagy gulyás elké­szítése. Eszti néni is a lelkét adja főztjében a betegeknek, de a vérét sem sajnálja tőlük: rendszeres véradó. Amikor még nem volt véradóállomás Cegléden, 47 és 60 között sok­szor fektették beteg mellé a műtőben. Érből érbe szivaty- tyúzták át a vérét. r—r—­------- alkalmából az i A nőnap egészségügyi mi­--------------- niszter — nem a v énadásért —, kifejezetten a főzőkanállal végzett jó mun­kájáért tüntette ki az Egész­ségügy kiváló dolgozója cím­mel és jelvénnyel. Pest megye kórházainak konyhai dolgozói közül ez idáig egyedül Eszti néni részesült ebben a szép ki­tüntetésben. Szokoly Endre 5—;------------------ kész az I Tizenegy óra, | ebéd. Eszti--------------------- néni leve­szi fehér köpenyét, újságot vesz elő és nékidűl a nagykre- dencnek, állva pihen. Leülni nem érdemes arra félórácská­ira, ami a tálalásig hátra van. ^ 1930. július elsején lépett be ^ a ceglédi kórház konyhájába ^ Szabó Eszti. Addig, már 1919- $től, kilenc esztendős korától ^az Unghváryék faiskolájába fcjárt dolgozni reggel besötéte- S désig. i — Akkor a szomszédból egy ^ néni mondta, hogy a két $ konyhalány közül megoperál- J ták az egyiket és nem jön ^vissza, üres a helye. Behozott, § ittmaradtam, s I i~r~ L ------r-j Nagy György­§ I Ferjhezment, | né lett sza­J --------------------- bó Esztiből J és ahogy teltek az évek, Esz­tii néni. Éz csak cím, mert 57 $ esztendővel a vállán, ma is S fürge főnöke immár 47 óta a $ kórházi konyhának. Másfél J órával munkakezdés előtt, ^ fél ötkor minden reggel ott Jván a konyhában. Mire a töb- J biek, hatra bejönnek felforral­ja a tejet, a teavizet. $ — Mondják, hogy Eszti né­5 ni be-bemegy a betegszobák- $ ba. $ — Persze. Mi a betegekért J vagyunk, minden nap beme­gyek közéjük, kérdezem, ki­dnek mire lenne gusztusa, és a 5 kívánságukat, ha csak lehet $ teljesítem. 5 Délután háromig előkészíti Ja vacsorát, a befejezés már a J helyettese dolga. Akkor haza- J megy. ! ——-—— Kicsit összerak, § I Otthon? I szomszédok já­j ---------------rat sok újságot, ! azokat olvassa, meg főz. ! — Mert én már főzés nél­!kül nem tudok meglenni. mesztenek. S a nagyüzemi sző­lőhöz, kertészethez — feldol­gozó üzemeket építenek majd így határozott a „kollektív böl­csesség” a parasztklubokbar — a termelőszövetkezeti de­mokrácia dányi „nevelő házá­ban” — a téli estéken. Mindezek után nem meg­lepő, hogy 38 új tagot vettek fel már az idén (múlt évber harmincat), akik az iparból jöttek vissza. Tíz fiatalt ta­níttatnak különböző iskolák­ban, s az elkövetkező három esztendőben évente 20—25 általános iskolát végzettet vesznek maguk közé és kül­dik őket mezőgazdasági szak­iskolába. így munkálják hát egymás tanácsaira hallgatva a dányi parasztság jövőjét S amikor Valkón meg Zsámbokon is arra a kérdésemre, hogy Gö­dör Jánost miért jelölték kép­viselőnek— ezt a választ ka­pom: „gyermekkorától ismer­jük”, megint csak eszembe jutott egy másik érvényét vesztett közmondás: senki sem próféta a maga hazájá­ban. Lám, ez is az új idők je­le: szülőfaluja és környéke — Túra, Bag, Galgahévíz, Hévíz- jyörk, Valkó, Vácszentlászló is Zsámbok választói éppen azért jelölték Gádor Jánost tépviselőnek az ország leg- :őbb törvényhozó testületébe, mert ismerik. Mégpedig olyan rmbemek ismerik, akire rá­bízhatják érdekeik képvise- etét. Ferencz Lajos sárnak hírét is így kapta szárnyára az idő. S vele együtt az elnökét is, Gádor Jáno­sét, akit képviselőnek jelöl­tek a túrái országgyűlési vá­lasztókerületben. Anélkül, hogy az új képvise­lőjelöltet — a tsz-elnököt — személyesen is ismertem vol­na, nyilvánvaló volt előttem, hogy a jelölés, s a szövetkeze­tében elért gazdasági ered­mények között szoros az ösz- szefüggés: a mázsák és; forin­tok a vezető szakmai tudásá­ról, szervező és irányító ké­pességéről is vallanak. ★ Minden szónál jobban be­szélnek a tények. A „nagy szö­vetkezet”, amelyben már az egész falu benne volt, Dá- nyon 1960 januárjában ala­kult. öt éven keresztül ne­héz körülmények között tud­ták — úgy-ahogy — egyen­súlyban tartani a közös gaz­daság pénzügyeit, nemegy­szer súlyos mérleghiánnyal küszködtek. Gyakran változtak a szakemberek, s a tagság sű­rű figyelmeztetése ellenére, olyan növények termesztésé­vel kísérleteztek, amelyek nem válhattak be a dányi ta­lajokon. A számokban is ki­mutatható fordulat 1965-ben következett be: az egy főre ju­tó átlagjövedelem az előző évi 7300 forintról 13 500 forintra emelkedett. A változás okát megint a tények magyaráz­zák: 1964 novemberében az elnökhelyettes Gádor Jánost elnöknek választotta a tagság. — Az eddigi elnökökkel szemben csak annyi ‘előnyöm volt, hogy ismertem a dányi talajadottságokat és az embe­reket. Magáról csupán ennyit mond, de annál több mentő szót az előző elnökökről. ★ A tagság pedig így véleke­dik: „gyermekkorától ismer­jük, dolgos, sokat próbált em­ber”. Bizalommal álltak mel­lé, mert hallgatott tanácsaikra, öt éve működik a községben a parasztklub. Téli estéken itt vitatják meg a jövő ter­veit. A múltban kapott taná­csok jórészt már gazdasági erővé váltak, a többiek folya­matosan épülnek bele terve­ikbe: van már 170 hold új­telepítésű nagyüzemi szőlő­jük, de még nyolcvanat telepí­tenek, hatvan hold gyümöl­csöst terveznek — cseresz­nyét, meggyet, szilvát, s nem nyugszanak, amíg öntözéses kertészetük nem lesz, ahol paprikát és paradicsomot ter­A változó időkkel az egy­kor örökérvényűnek vélt aranyigazságok” értelme is változik, új tartalommal te­lítődik vagy éppen el is avul. Annyira, hogy — kimondva — nyomban meg is érezzük, mennyire hamisan csengenek már új igazságokhoz szokott fülünkben. Lám, manapság nemcsak a rossz hírek, de a jók is szárnyon járnák, egyre erősebb szárnyakon. A dányi Magvető Termelőszövetkezet évről évre javuló gazdálkodó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom