Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-05 / 55. szám
1961. MÁRCIUS 5.. VASÁRNAP í* NADASS JÓZSEF: Osztályon [elüli ŐSZI RUDI Az első ilyen meghök- :entő eset a piacon történt, hol az azelőtt sosem látott öldségeskofa így szólított neg: — Kérem, művész úr, a jó [őslevesbe ne gyenge karottát essék kérni, hartem öreg sár- ;arépát, az aztán beleadja az zét. Körülnéztem, semmi kétség, i címzés nekem szól. Éltem a gyanúval, s a fod- ásznál kurtára nyirattam a lajam. De alig telt el néhány hét, íz utcán a nyakamba ugrott; ;gy vanília illatú nő. — Édes művészkém, hogy s nint! — kiáltott rám vidáman is a rejtély kezdett megvilágosodni, mert így folytatta —, nég mindig Füreden? Még nindig ott muzsikál? A kérdés kis horgán fönn- ikadt a lényeg. Nyilván vallani nagyon, szeretetne méltó és Tálamnál érdemesebb műrésszel, egy muzsikussal, nép- 'enésszel, sőt, ha szabad mon- lanom, egy cigányprímással «vesztenek össze. De annyi íróm mégsem volt, hogy visz- .zautasítsam a meg nem érdénél t rangot. A hiúság eler- lyeszti az ember szívósságát. — Még mindig Füreden. — Akkor az Anna-bálon megint találkozunk — biztatott az asszony és a kezemen laeyott némi vaníliaillatot Mindezt el sem mondanám, ha nem az alábbi kedvéért. Mert ezután is találkoztam művész-önmagammal, de most már mint gyakorlott szélhámos, jót is cselekedtem a nevében. A hegyek kÖ2Ött csavarogtam, a nyáridény küszöbén, mikor a lombok még zsengén zöldek, a fiatal platánok keményen tartják leveleiket az ég felé, mikor a nyárfák tükrös csillogással rezegnek az üvegnél átlátszóbb, tiszta világban. Mondom, csavarogtam és így közben betértem egy hegyi vendéglőbe. A kertben vakítóan fehér, zúzott kavics, az asztalokon illedelmesen tiszte térítők és a virágok körül fiatal darazsak kicsiny motorjainak zúgása. Ünnepi hétköznap délelőtt. Leültem és várakoztam. A pincér nem jött. Ez amolyan gebines kiskocsma, talár nem is volt itt pincér. Raj tan kívül még egy másik asztal nál ültek. Éreztem, valaki fi gyei. Ketten voltak ott, égj feszülő bőrű, telt asszony mintha most kelt volna ki valami duzzadt habfürdőből és igen, egy művész, vagyis egy friss tarkasággal öltözködő, muzsikusszerű fiatalember. Az asszony váratlanul odajött hozzám, kezet nyújtott, kedvesen a szomszéd székre telepedett és megkérdezte: — Jól utazott? — Jól — mondtam. A muzsikus segélytkérően rám pillantott. — Sört? — kérdezte a nő — éppen most csapolunk. Ez egy ilyen üzlet — csattintott a két ujjával és máris elment, csak sem sikerült. Mindig előbb érkezett, mindig neki kellett várni, a? ajtónyílást lesni, szorongva számolni a perceket. Most pedig arról álmodozott, hogy a noteszában böngészgetve kijelenthesse: sajnos, képtelen vagyok több munkát vállalni! — Na, mamikám... minden úgy megy, mint a karika- csapás. — Hogy bírod... — hajtogatta az öregasszony. — Az a sok bevásárlás, cipekedés ... nekem nem volt sok. Egész életemben azt csináltam ... ellátni a családot, úgy beosztani... de te ... sohasem tudtál beosztani. — Most tudok... Az ember belejön. Egy-kettőre összecsapom az ebédet... Az öregasszony arca besüppedt, a szeme is mintha hátrább csúszott volna. — összecsapni... Mindennek megvan az ideje... Képzelem, hogy néz ki a lakás. A parkett ösz- szetaposva, a szekrény teteje poros. Nem is győzheted egymagádban, segítség nélkül. — Győzöm — mondta Vilma eltökélt türelemmel. Szegény mama, még mindig a parkett miatt bánkódik. Olyan a lakás, mint egy zsibvásár. A gyerekek nem segítenek, önzők, akár az apjuk! Természetesnek találják, hogy elébük rakja az ételt, mosson, főzzön rájuk. Észre sem veszik, hogy az örökös gondban elmorzsolódik az élete. Az öregasszony szempillája megrebbent. — Szóval, győzöd — mondta színtelen hangon. — Mit adsz ma vacsorára? Mit tudom én, gondolta Vilma. Ezer dolgot kell még addig lebonyolítani. Dudás megígérte, hogy egy plakáttervezést szerez neki. Mit főz! Majd csak akad valami otthon. Ha más nem... — Mit mondasz, mamikám? — Semmit. Vilma abban a percben megérezte, hogy a mama azt várta tőle, hogy kétségbeesve panaszolja, meg se tudok mozr dúlni mama nélkül, képtelen vagyok dolgozni, nézzen rám, ez a sok házimunka lenyúz, tönkretesz, kiszívja az energiámat. Az nyugtatta volna meg a mamát... Ha ónélküle boldogul, akkor mire való az erőlködése, hogy ezt a rozoga szervezetét foltozgassa.. mi értelme az életének, ha nem tudja hasznukra fordítani, ha minden úgy megy, mint a karikacsapás ?! — Paradicsomlevest főzök. Bontok egy üveget... — Ugyan — legyintett az öregasszony. — Ildikó utálja a paradicsomlevest. — Nem válogatunk — mondta összeszűkült torokkal Vilma, mert valami gyengédet akart mondani, valami olyat, hogy a mama megsejtse, szüksége van rá, az éjszakáit átvirrasztja miatta, reszket érte, el sem tudja képzelni az életét nélküle, mama, mama! De csak ez a suta, szigorú mondat jött ki belőle: nem válogatunk! Amikor beadta a vacsorát, Ildikó elfintorította az arcát. — Paradicsomleves! Mikor jön haza a nagymama? — és zaklatottan, reszelés sírással — mikor jön már haza? Mindenért szidsz1 és paradicsomlevest kell enni és ideges vagy és... — hirtelen félrekapta a fejét, mint aki pofont véd ki. Sohasem értette meg, hogy pofon helyett miért szorította úgy magához az anyja, hogy a brosstűje recésre nyomta a homlokát. i \ szó. Hogy ő őszi Rudit várja, mert az egy országos hírű prímás, rádióból közismert és igazánból ő azt szeretné. Ezt pedig azért hozta elő, mert téged, Rudikám, éppen most kellett, hogy ideszállítson az a magasságos úristen! Most hát pajtás, fuccs az egésznek, pe- . dig annyira számítottam itt ! maradni. Nem vagyok én rossz prímás, nézd csak a kezemet, l és a bandám is elmegy. Dehát, ' ilyen a szegényember szeren- ‘ cséje. Pedig már a címem is . fölírta, miegymás. És itt a gyerek, ami lesz, meg az új ruha, kérlek, amit csináltat- . tam, mert ide új ruha kell... Fényes volt a homloka, a szeme is gyanúsan fényes, , Nagy, sötét, több ezer éves t szeme van. í — Mert ha megtennél nekem valamit, pajtikám, te is művészember vagy, én is az lennék, egyszer fel, egyszer le, ki tudja kinek, mikor és hogy... és te nagy prímás vagy* a rádióból közismert. Nézett, nézett, immár a leendő újszülött félelmével a tekintetében. Felemeltem a fejem, igazságosan, tisztán viszonoztam a tekintetét. Az asszony még mindig a söntésben tett-vett és valamit magyarázott. Nyilván rólam beszélt, a rádióból közismert őszi Rudiról. — Hát ne mondd rólam, pajtás, hogy én nem vagyok jó szaktársad — felálltam, nyújtottam a kezem — üzenem az asszonynak, én már máshová szerződtem. A gázsihoz pedig ragaszkodj. Ha gyerek lesz, kell a pénz. És gyorsan kimentem. Egy magas útról, ahonnan lelátni a vendéglőkertbe, visz- szanéztem. Az asszony meg a prímás megint egy asztalnál ült. A prímás az én sörömet itta. Láttam, ahogy kezet fognak. Bizonyára megegyeztek. egy kis szappanillatot hagyott maga után. Ekkor a másik asztalnál fölállt a kolléga. Sután,, kissé féloldalas nyakkal, mint akit megkínzott a huzat, közelített hozzám. Hangjában mollra fogott panaszossággal megszólalt. — Pajtás, drága pajtás, te nem is tudod, mit csináltál nekem... — egészen közel leült hozzám — te is művészember vagy, én is az vagyok, hát megértheted. Ez a gebines úrinő már majdnem leszerződtetett a bandával, amikor jöttél te. Nahiszen, ez kellett ennek a maszek nőszemélynek. Ahogy te beteszed ide a lábad, pajtás ... már ne haragudj, hogy így beszélek, de te is művészember vagy, én is az vagyok... szóval ahogy meglát téged, azt mondja: sok a gázsi, amit követelek, pedig isten engem úgy segéljen, nemrég nősültem, most lesz gyerek ... szóval már ott tartottunk, hogy megnézte az igazolványt, vagyis lekádere- zett, aztán elromlott minden. Kidumálta, hogy miről is van ültem, ide az asztalodhoz, ^ hogy megmondjam neked: ma\ is téged szeretlek ... Találkoz- \ hatnánk ... ö délelőtt mindig § távol van ... Délután is gyak- ^ ran ülések, konferenciák .. § Hívj fel... Reggel kilenc és ^ tíz között a legbiztosabb...^ Felírom a számot... Adj egy ^ ceruzát ... * /I férfi hallgatott. A nő (Jf kinyitotta krokodil re-!; tiküljét és belebeszélt^ a táskába: — Milyen utálatos vagy .. . ^ várj csak ... papírom sincs ... ^ — Zsebnaptárából kiszakított ^ egy lapot, felírta a számot és^ a papírt odatolta a fiú elé. ^ — Tedd el... már jön ... ^ A fiú összeszorított öklébe ^ gyűrte a papírt. A férfi éppen hogy leült, ^ amikor hozták az ételt. — Félreteszik a két jegyei. | — mondta —, de egy órán \ belül érte kell menni. Külön-§ ben is, be kell még néznem § az intézetbe, ellenőriznem a ^ vizsgálatot... siessünk ... A fiú kimérten biccentett amikor ők ketten felkeltek^ az asztaltól és barátságosan$! bólintottak feléje. Mikor vég-\ re a ruhatár felé vezető aj-^ tóhoz értek, utánuk nézett. ^ Vjjai szétnyíltak, a cédulát i keltétépte és odadobta az asz- ^ talra. ^ — Fizetek! A pincér magasba húzta a $ szemöldökét és azonnal hozzá-!: lépett. A széttépett cédulát is,^ a kétforintost is otthagyta$ az asztalon. /t ruhatár előtt állva még! látta, amint odakint ko-■: csiba szállnak. Az asz-! szony lábán magasra felcsú- J szott a ruha, mielőtt az ajtój becsukódott. Átvette a kabát-\ ját. Indult kifelé. Hirtelen \ megtorpant, gúnyosan lebigy- \ gyesztette alsó ajkát és visz-\ szament a terembe. Rekedt \ hangon mondta a pincérnek: ; — Itt felejtettem egy cédu-i lát az asztalon, nem látták? ; A pincér méltóságteljesen! válaszolta: — Cédulát? Lehet, hogy itt: volt uram, de minden vendég \ után letakarítjuk az asztalt.. , \ Bocsánat... mi osztályon felüli! üzem vagyunk! J i\mcs zaniuszom... — Persze... — hirtelen a fiatalember felé fordul: — Bocsánat uram, nincs véletlenül egy telefonérméje? „Minek csinálja ezt? Minek keveredik beszélgetésbe velem? A végén még össze- ismerkedést rendez, bemutatkozás: Mi a célja?” — Parancsol? Telefonérme... — nekik persze nincs, mert hivatalukban is, lakásukban is van telefon. — Van kérem, tessék ... Van kettő is. Kiveszi a két érmét és az asszony felé nyújtja. Ahogy az átveszi, ujjai megszorítják a fiú ujját. A férj pénzt vesz elő és Cjt a fiú-felé nyújtja. — Nagyon köszönöm a szívességét ... Merre is van a telefon? A férj felkel és eltűnik a telefonfülke felé. Az asszony a fiúhoz fordul: — Haragszol rám? — Miért jöttél ide? Az asszony elmosolyodik: — Dühös vagy? ... Ezt jól megrendeztem, mi? A hét elején erre jártunk, és láttalak, amint bejöttél ide. Na, gondoltam, ennek felvitte az isten a dolgát. Azóta mindennap itt ebédelünk. De soha nem tudtalak itt érni, most aztán sikerült ... — És mi a célod ezzel? — Azelőtt soha nem voltál goromba hozzám. — Ne beszélj arról. — Kerestem az alkalmat, hogy találkozzam veled? Meg akarom magyarázni, nem tehettem másként. Meddig vártam volna még rád? Két évig jártam veled. — Én is elvettelek volna. , — Megmondtam, hozzád megyek, de az én gépírónői . fizetésemre, meg a te albér- . leti szobádra házasodtunk vol- , na össze? — Persze, a professzor úr! — Hiába gúnyolódsz... 0 nagyon jó hozzám.. t ' Azért /! pincér meghajol, pon- cjf tosabban inkább csak biccent és a konyha felé indul. A testes, tekintélyes külsejű fizetőpincér, a szája szegletéből kérdezi: — Megint ugyanaz? — Megint elfoglalja a helyet is tudja, mikor méltóztatik neki távozni. A fiatalember nem érti, hogy ez a kettő mit beszél. Ha van egy kis pénze, beül valami drágább helyre. Ha utazik, az utolsó fillérjét arra szánja, hogy beüljön az étkezőkocsiba, hacsak egy feketére. Most se költhet sokat, ebben az előkelő vendéglőben. Kiszá- mítottan rendel, mindig csak erőlevest, meg valami főtt tésztát. Ezzel épphogy elveri az éhségét, olcsóbb, mint a menü, a pincérek láthatóan dühösek rá. Az ajtón házaspár lép be, jólöltözött fiatal, csinos nő, mellette lomha, idős férfi. A főpincér eléjük siet. Míg a pincér helyet keres, a magányos fiatal férfi asztalához lép. A főpincér be sem várja a választ, udvariasan hátraemeli a két széket, hogy a pár leüljön. Megigazítja a tányérokat, kis karcsú vázát állít az új vendégek elé és átnyújtja a bőrbekötött étlapot. A fiatalember csak egy- (Jf szer pillant lopva az 1 asszonyra, aztán cigarettára gyújt. Az asztal másik végén megtörtént a döntés. A főpincér bólint, természetesen, ahogy mindig, sovány, szép borjúsültet, s maga megy a konyhába, hogy a professzor úr meg legyen elégedve. A fiatalember szemügyre veszi a férjet. Kerek fej, rövid, ősz haj. — El kellene mennem — gondolja a fiú — azonnal felkelek és itthagyom őket.., Igen, de előbb fizetni kell Szegényes kis ebédet ettem Itt maradok, kivárom őket. Már kikanalazí-k a levest megszólal az asszony: — Mégis meg kellene nézn azt a filmet. Menjünk el c fél négyes előadásra ... nine: kedved? — Hát... és ha nincs jegy' Az asszony karórájára néz A fiú látja, arany karkötőóra — Fél kettő, hívd fel a pénz tárt, jó öt perc, amíg kihozzák a húst, addig lebonyolít hatod. A férfi hangja kelletlen. — Innen telefonáljak? .. DEVECSERI GÁBOR: Zöldfa, Gellérthegy utca OJ { Látom, ez épület itt búcsúzik és születik. Am az a hajdanidő í nékem a hajnalidő, s lesz noha szebb ez a más,! nékem az alkonyulás. $ t ! Hajdani, kocsmai fal: ! téglaporos ravatal; I I ! szemben a házkapuval, ! honnan a hangja rivall I ! ifjúkorunknak, a friss, ! édes örökre ma is. PALOTAI BORIS: Nem válogatunk . — Már nyolcadik hete... — mondta az öregasszony, és várta, hogy a lánya sóhajtson. De a sóhajtás elmaradt — Az a fő, hogy jobban vagy — mondta szigorú mosoly- lyal Vilma, s a szájaszéle vibrált, össze kellett szorítania, attól keményedett meg a mosoly az arcán. — Beszéltem az orvossal. Jövő héten hazaenged. A kórteremben megfülledt a levegő. A verejtékes testek kigőzölgését nem tudta elnyomni a kinti világ illata, amelyet a látogatók hoztak magukkal. Vilma egy cserép jácintot tett az asztalra, támadóan éles illatán keresztülszivárgott az öregasszony savanykás lehelete. — Jövő hét... azt csak úgy mondják — dünnyögte az öregasszony, és a falnak fordult. Vékony hajfonata szürke madzagként futott a határa. — Én már ellennék itt... csak miattad ... Hogy bírod ... hogy bírod egyedül ? — Azzal ne törődj, mama. Látod, bírom. Kóstold meg, reggel sütöttem. Az öregasszony gyanakodva harapott a piskótatésztába. — Nem szalonnás. — Miért lenne szalonnás? — A sóhajtás most hangzott el. Fegyelmezett sóhajtás volt, nem az a mélyről fakadó, kétségbeesett, mely az öregasszony idegeiben élt. — Mennyi bajt zúdítok a nyakadba, mennyi munkát! Bevásárlás, főzés ... mikor jutsz hozzá, hogy a magad dolgát csináld ? — Hát... úgy osztom be, hogy mindenre jusson idő. Épp most készültem el két borítólaptervvel — mondta Vilma egy árnyalattal lelkesebben, mint ahogy akarta. Nem tartozott a befutott grafikusok közé. Még mindig rengeteg utánjárás, telefonálgatás előzte meg, hogy megrendeléseket kapjon. Mire a rajzasztalához ült, elfáradt a könnyed csevegéstől, attól, hogy „fontos” emberekkel itta a duplákat, miközben azon töprengett, nem célravezető bb-e, ha panaszkodik: két gyerek, • meg a mama ... a férjem disszidált... úgy maradtam itt... Kislánykorában, amikor tánciskolába járt, az volt a vágya. hogy azt mondhassa: minden négyesem foglalt már. De erre sohasem került a sor. Nagylánykorában- azt szerette volna, ha egyszer legalább késve érkezik a randevúra. Ez
