Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

10 res T megyei Heti jogi tanácsaink k/űrlap 1967. MÁRCIUS 5., VASÄRNAP A fizetés nélküli szabadságról... A betegség idejére járó fizetett szabadságról... A szívességi kúthasználatról... Az albérlő jogairól lakáscsere esetén... és a munkaviszonyhoz nem méltó magatartásról Pintérné lakást kapott CD Fizetés nélküli sza­badság figyelembe véte­le a gyermekgondozási segély megállapításánál. B. I.-né nagykőrösi olvasónk kérdezi: ahhoz, hogy gyer­mekgondozási segélyt kapjon, a szülést megelőzően mennyi ideig kell dolgozni?, kérdezi még, hogy a fizetés nélküli szabadság munkaviszonynak számít-e? Olvasónk egy éve dolgozik az építőiparban, előzőleg taná­csi alkalmazott volt Áthelye­zéssel került jelenlegi munka­helyére, és 14 hónapi folyama­tos munkaviszonyt tud igazol­ni. Ebből háromhcnapi fizetés- nélküli szabadságon volt. Most született egy kislánya, és mivel nem ismeri a rendel­kezéseket, azt kérdezi tőlünk, megilleti-e őt a gyermekgon­dozási segélyt? Ahhoz, hogy a dolgozó nő gyermekgondozási segélyre jo­gosult legyen, a szülést meg-, előzőén 12 havi folyamatos vagy másfél éven belül 12 hó­napi folyamatos munkavi­szonyt kell igazolnia. Olvasónk leveléből megálla­pítottuk, hogy a szükséges munkaidőt ledolgozta, ezért a most született kislánya után a gyermek két és fél éves ko­ráig megilleti a gyermekgon­dozási segély. Arra a második kérdésre, hogy a fizetésnélküli szabad­ság beszámít-e a munkavi­szonyba, közöljük —, és ez vo­natkozik Z. N.-né ikladi ^olva­sónkra is —, hogy akkor szá­mít be, ha azt gyermekgondo­zás céljából vette igénybe. Jár-e betegség idejére fizetéses szabadság? É. IN. dunaharaszti olvasónk 4 hónapi betegsége után kérte munkahelyéről a Sütőipari Vállalattól, hogy a betegsége idejére adják ki szabadságát. A munkaügyi osztályon meg­tagadták kérésének teljesíté­sét, mondván, hogy a múlt év­ben kellett volna kiverni sza­badságát. Sérelmezi a vállalat elutasí­tását, mivel betegségére tekin­tettel nem is volt módja múlt év december 31. napjáig a szabadságot kivenni. Olvasónkkal szemben való­ban nem helyesen jártak el a vállalatnál. A betegség idejére is megillet minden dolgozót a fizetéses szabadság, amelyet újbóli munkábaállásától szá­mított harminc napon belül kell kiadni. A betegségre te­kintettel a vállalat nem hi­vatkozhat a szabadságolási ütemtervre, mert a dolgozó rajta kívülálló okból nem ve­hette ki azt. Tanácsoljuk, a vállalati munkaügyi döntőbi­zottsághoz forduljon panaszá­nak orvoslása ügyében. Szívességi kúthaszná- lat nem vezethet elbir­toklásra. D. Á.-né ceglédi olvasónk írja, hogy a múlt évben 200 négyszögöl telekingatlant vá­sárolt. Ezt a területet egy na­gyobb telekből választották le, és a másik részt más vásárol­ta meg. A telken levő kút, szomszédja területébe esett. Az eladó biztosította a sza­bad kúthasználatot, a másik vevő is megígérte, mégis most megtiltotta a vízmerítést. Ol­vasónk sérelmezi az eladó és szomszédja magatartását — kérdezi, hova fordulhat pa­nasszal? Leveléből megállapítottuk, hogy szomszédja csupán szí­vességi kúthasználatot enge­dett meg, amelyet azonban egyoldalúan visszavont. Ehhez szomszédjának joga volt, eb­ből kifolyólag bírósághoz hiá­ba folyamodik. Ahhoz, hogy a szomszéd telken levő kútra használati jogot szerezzen, a szomszéd telek tulajdonosával való megállapodásra volna szükség, és azt a telekkönyv­ben is feli kellene jegyeztet­nie. Természetes, hogy ehhez a szomszéd hozzájárulása szükséges. A lakáscsere-szerző­dés hatósági jóváhagyá­sát az albérlő nem aka­dályozhatja meg. Cs. F. ócsai olvasónk írja, hogy lakását el akarja cserél­ni. Cseretársánál albérlő is van, aki közölte, hogy meg­akadályozza a cserét, mivel az új bérlő beköltözésével hátrá­nyosabb helyzetbe kerülne. Olvasónk írja, hogy a cseré­lő féllel megállapodott abban, hogy az albérlő a lakásban marad, és most az albérlő ma­gatartása miatt úgy néz ki nem tudják nyélbeütni a cse­rét. Olvasónk kérdezi, meg­akadályozhatja-e az albérlő a lakáscserét, akkor, amikor a másik fél hozzájárult ahhoz, hogy a lakásban bennmarad­jon. Cs. F. aggálya alaptalan. Abban az esetben, ugyanis, ha a lakáscsere-szerződést kö­tő bérlők megállapodnak ab­ban, hogy az albérlő továbbra is a lakásban marad, akkor az albérlő nem akadályozhatja meg a csere lebonyolítását, lakásügyi rendelkezés, hogy a lakáscsere-szerződés ható­sági jóváhagyása nem tehető függővé az albérlő hozzájáru­lásától. Fegyelmi vétséget ké­pez az az eset is, ami­kor a dolgozó munkavi­szonyához nem méltó magatartást tanúsít. O. K. abonyi olvasónk pénz­ügyi előadói munkakörben dolgozik egy fővárosi válla­latnál. Hozzánk intézett leve­lében méltatlankodva írja, hogy olyan magatartásáért akarják felelősségre vonni fegyelmi úton, ami nem kapcsolatos be­osztásával. Mivel nem írta meg, miért akarják felelősségre vonni, csupán általánosságban közöl­hetjük, hogy fegyelmi vétséget képez, a dolgozónak olyan magatartása is, amely nem méltó a beosztásához. Dr. M. J. Zuhogott az őszi eső, amikor először felkerestem. Pintérné nem túlzott. A két méter magas, háromszor-négy- méteres zugot (emeleti veran­da alja, egy sor téglával be­építve) éppen Marika „taka­rította”. De lehet-e ott ren­det, tisztaságot várni, ahol az ajtó alatt alattomosan kúszik be az esőié s magával hozza a szénport? Ahol a szimpla ab­lakon fütyül be a szél s ahol a mennyezet ingadozik, ha fe­lette a verandán járkálnak? És mégis. Pintérné egyetlen kuckója nem mutat olyan szörnyű képet, mint amilyen valójában. Mert olyan csín­nal, szeretettel igyekezett ott­honossá tenni, ami csak ere­jétől tellett. A három ágyon takaró, a falon képek, még két cserép virág is didereg a tűzhely füstös langyosságában. A barna kislány jólnevelt gyerek. Udvariasan tudakol­ta, miért keresem anyukáját — míg meg nem mondtam, be sem engedett az ingatag ajtón — aztán leült, ölébe vet­te a kismacskát és sorban kis- öreg módjára, elmondta gond­jaikat. — Tessék elgondolni néni kérem, szegény anyunak mi­lyen rossz Három műszakban dolgozik és nem tud aludni, mert ha mi itthon vagyuftk, a két kicsinek csak az ágyon jut hely. És én hiába is mon­dom nekik; legyetek csöndben, ők azért csak lármáznak, mert hát ugye, ők még kicsik. Nem értik, hogy vigyázni kell anyu­ra. Most is beteg, tessék el­menni utána a körzeti orvos­hoz. Mi is mindig betegek va­gyunk, anyu azt mondja azért, mert nálunk minden penészes, még benn a szekrényben is. — Ugye szeretnétek másho­vá költözni? — Esténként mindig erről beszélgetünk. Még a Tünde is, pedig csak ötéves. És akkor hozzám is jöhetnének a barát­nőim látogatóba. CD A körzeti rendelő már üres. Pintérné kifelé tartott, kiírták betegállományba. Együtt megyünk vissza a „la­kásba”. — Már beletörődtem, hogy nekem ez jusson az életből. Lelencgyerek vagyok, senkim nincs. Könnyen elboldogulnék „Három kisgyermekem van, öt-, hat- és kilencévesek, özvegyen élek Szentendrén. Férjem tőlünk különváltan élt, de most üzemi baleset folytán meghalt. Lakásom egy kamrá­nak megfelelő helyiség. A mennyezet vizes, a padló korhad. Ha esik, vízben tocsogunk. Sem villanyom, sem fáskamrám nincs, tüzelőmet az ajtó előtt, az udvaron tartom. Az esőtől- hótól mindig nedves. Munkahelyemen állandóan rettegek, hogy nem történt-e otthon valami baj, mert mint írtam, pet­róleummal világítok és hány gyerek halt már meg tűzhalál- lal.” Ezeket a keserű sorokat vetette papírra 1966. október 14-én Pintér Lászlóné, Szentendrén. egyedül, hiszen még fiatal va­gyok s ha rendes otthonom lenne, nem ez a nedves, gom­bás odú, talán mindig egészsé­ges lennék. De a gyerekek. Velük kell törődnöm. Íjossz ember volt a férjem, isten nyugosztalja. Felüdülés volt, amikor egy másik nőért ittha­gyott. Addig a Háziipari Szövetkezetben dolgoztam. Alig kerestem, mert a gyere­kek még kisebbek voltak, még többet kellett mosni rá­juk. Elmentem Pálánéhoz, a képviselőhöz. Nagyon ren­des volt, azt mondta rövi­desen szerez állást. Nem telt bele néhány hét, tényleg fel­vettek a Tollgyárba. Kérdez­ték, vállalom-e a több műsza­kot? El kellett vállalnom. Amióta itt vagyok, a családi pótlékkal együtt megkeresem a kétezerháromszáz forintot. Nyáron eljárok még dolgozni ki a földekre, ott nagyon jó órabért fizetnek. Ennyi pén­zem nekem még nem volt. Minden hónapban veszek va­lami komoly ruhadarabot a gyerekeknek, már pizsamájuk is van. Ma már sétálni mehe­tünk, mert magamnak is vet­tem szép kabátot. Csak ottho­nunk nincs. Néha éjjel felülök, mert félek, omlik ránk a fal. És tudja mi fáj a legjobban? Benn van a kérelmem a váro­si tanácsnál. Arra kaptam egy papírt, hogy építsek KISZ-la- kást, mert ahhoz hozzájuttatt- hatnak. Huszonötezer forintot kémek az induláshoz befizet­ni. Egy keresetből három kis­gyerekkel, honnan vegyek ennyi készpénzt és hogyan tudnám a részleteket fizetni? Mit gúnyolódnak velem? került lakást kapnom a ta­nácstól, két szoba-konyha kamrásat. Nem tudom leírni, mit jelent ez nekünk...” Ezeket a sorokat vetette pa­pírra 1967. február 21-én Pintér Lászlóné, Szentendrén. Komáromi Magda A Gépipari Tudományos Egyesület közgyűlése Szombaton reggel Budapes­ten a Technika Házában meg­kezdődött a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület 7. küldöttköz­gyűlése. A közgyűlésen megje­lent Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese is. Q Sziráki Ferenc tanács­elnök ingatja a fejét. — Dehogy akartunk Pintér- nével, vagy bárki mással gú­nyolódni! Csakhogy próbálko­zunk segíteni minden oldalról. Valamennyi lakásigénylőnek elküldtük ezt a bizonyos le­velet, amiben felhívtuk a fi­gyelmüket, kapcsolódjanak be egy lakásépítési akcióba — a fiatalok esetleg a KISZ kere­tében — s akkor saját erőből, de sok kedvezménnyel hama­rább jutnak lakáshoz. A véletlen — éppen jókor — összehozott Keresztem Mi- hályné védőnővel, aki hivatá­sánál fogva jól ismeri a csa­ládokat. — Le a kalappal Pintérné előtt. Kapálni, mosni járt. Ide­valósi, ismerem nagyon régen. Látja, szemrevaló asszony, ta­lálna támaszt. De még a vén­asszonyok sem pletykázhatnak róla, szépen neveli gyerme­keit. Támogassák, tegyenek valamit érte. GD — Pintérné? — Igen, emlékszem rá — mondta Pala Károlyné, a városi tanács vb- elnökhelyettese. — Eljött egy fogadóórámra, segítséget kért. Azóta érdeidődtem utána, rendesen dolgozik. — Hogyne, nagyon szívesen segítenénk lakáshelyzetén. Fo­gunk is, mert a „Sürgős” lis­tán szerepel kérelme, de ez sem megy egyik napról a má­sikra. A mi kis városkánkban sem jobb a helyzet, mint másutt. Nemcsak Pintérné la­kik nagyon rossz körülmények között. Szentendre nagyon ro­mantikus, de a régi kis terü­leten összezsúfolt házakban nem ideálisak a lakások. Ma­gán- és állami erőből is épít­keznek, de az távolról sem elég. Négyszázötven lakás­igénylő várja, hogy elhelyez­zük. □D „Biztos tetszik rám emlékezni. Én laktam a há­rom kisgyermekemmel egy mosókonyhában tíz évig. Si­ÜJSÄGARUSITÖ AUTOMATÁKAT HELYEZNEK EL HAMAROSAN A FŐVÁROSI UTCÄKON. AZ NDK-TÖL VÁSÁROLT BERENDEZÉSEKBE KÉTFÉLE ÚJSÁGBÓL 500—500 DARABOT HELYEZHETNEK. GYERMEKNEVELES Mindenhez hozzányúl, mindent leszed... A járni kezdő gyermek szá­mára kitárul a világ. A fel­fedezett új lehetőség mindig izgalomba hozza a gyereket (akár csak a felnőttet) újra és újra élvezi diadalát: Men­ni tud! Egyedül! Nem kell a felnőtt közvetítése a felnőtt úgyis olyan értetlen. A baba milliószor ismételgeti, hogy „kömömö” és a család tag­jai nem értik meg, hogy ő a virágvázát akarja az asztal­ról.. Vagy lehet, hogy meg­értik, csak nem akarják ad­ni? Helyette kezébe dugnak csörgőt, babát, kockát ismert és unt holmikat. Ezeket gyors egymásutánban el is hajítja. De most, hogy járni tud egy pillanat alatt a terítő csücs­két rántja és lent van a váza, igaz, hogy darabokban. Amíg a mama a cserepekhez for­dul, ő máris megkaparintotta a széken maradt táskát. Szor­gos elmélyüléssel szedegeti ki a holmikat bele-bele kóstolva a rúzsba, a pénztárcába. , Fáradhatatlanul ügyködik reggeltől estig elszántan ra­gadva meg minden tárgyat, ami nem az övé. Mit tehet ilyenkor a szülő? Mit tesz ilyenkor a szülő. Sanyika szüleinek az a vé­leménye; ilyen kis gyerek még nem érti, mit lehet, mit nem, úgy kell rendezni te­hát mindent, hogy a gyerek bajt? ne csináljon. Mindent ki is rámoltak a szobából vagy magasra tettek, ami a gyerek­nek elérhető volt. Évike szülei ezt az eljárást helytelenítik. „Ne érezze a gyerek, hogy ő a világ köze­pe.” Nem rakosgattak el sem­mit, de ha valamihez közelít ami a felnőttek holmija azon­nal ráütnek a kezére, hadd tanulja meg, hogy nem nyúl­hat hozzá! Ma már ott tarta­nak, hogy ahányat lép Évi, annyiszor csatban az anyai ikéz Évi kezén vagy leggöm- ibölyűbb pontján. Évi dacos •elszántsággal játssza a „ki ibirja tovább” játékot. Egye­lőre ő vezet. Nehéz megoldani ezt a 15—24 hónap közötti idő­szakot. Kielégíteni a gye­rek kíváncsiságát és ugyan­akkor rendhez is szoktatni. „Külön szoba kellene a gye­reknek, de honnan vegyünk?” hallom már az ellenvetést. Valóban jó ha a gyerek és általában a gyerekek számá­ra van egy külön szoba, ami csak az ő birodalmuk, ahol szabadon mozoghatnak, te­vékenykedhetnek. De nem ez az egyetlen megoldás. Különben Sanyikáéknál és Évikééknél is kétszobás la­kás volt.. Ha akarták volna az egyik szobát berendezhették volna a gyerek számára. Sa­nyikáéknál a szülők együtt akartak lenni a gyerekkel ezért nem készítettek külön szobát, a konyhától a szobáig minden a gyereké volt. Évi- ikééknél pedig az új bútorokat féltve semmi sem volt a ki- /csié. A minden és semmi gya­korlatilag ugyanaz. Ha a gyereknek nincs saját külön helye akkor nem tanul meg (különbséget tenni az enyém és másoké között. A szok­tatásnak ez a periódusa meg­lehetősen nehéz. De nem hosszú időszak 3—6 hónap és ez az időszak az amikor alap­vető viselkedési formákat sa­játít el. Éppen ezért fontos és nagy figyelmet érdemlő sza­kasz. Ha egyáltalán nem korlá­tozzák a gyereket mint Sa­nyikét, akkor később is nehéz lesz megkövetelni tőle, hogy tiszteletben tartsa mások hol­miját. Ha pedig állandó kor­látok közé állítjuk mint Évi­két, akkor vagy dacos lázadó lesz vagy érzékeny visszavo­nuló. Évikééknél máris ál­dandó feszültséggel telített a (légkör. Ideges a mama, ne- ■velhetetlen rossznak tartja Évikét. Éjszakákon sokszor felsír a gyerek kétségbeesett sivító sírással. Rosszul eszik morcos nyugtalan. Ha ez így folytatódik, akkor Éviké ki­egyensúlyozatlan, „ideges” gyerek lesz. Ha receptet nem is lehet adni, hiszen minden gyerek egyedi lény. más és különböző, mint a másik gyerek, de van egy pár alapelv, hogy mit le­het tenni és mit nem szabad tenni. Nem szabad; O A járni kezdő kisgyere­ket felügyelet nélkül hagyni még percekre sem. Könnyen baleset történhet, hiszen az ilyen kisgyermek még nem tudja felmérni azt, hogy mi veszélyes és mi nem. O Túl sok tilalmat állítani. Ha mindent korlátoznak, akkor annak nehéz eleget ten­ni, s meg sem kísérli megje­gyezni, hogy mit szabad és mit tilos csinálni. Próbálkozik, hátha -mégis engedik. © Következetlennek lenni! Ez ugyan a nevelésnél alapelv, de ebben a periódus­ban különösen fontos, hogy á követelményeket egységesein és következetesen állítsuk fel. Csak így érhető el, hogy a gyerek megtanulja, hogy a té­rítőt nem szabad lerántani, ha azt senki sem engedi meg, mindenki rosszallását fejezi ki. Mit tegyünk? O Készítsünk a gyereknek egy szobasarkot, ahol nyugodtan tevékenykedhet. Ebben a korszakban még ke­vés időt hajlandó ott tölteni, mert nagyon nagy a mozgás­igénye és ahhoz tér kell. De ebben az időben kezdjük el a szoktatást. Anyuka vagy apu­ka leül vele a játszósarokba labdát gurítanak, építőkocká­val játszanak vagv képesköny­vet nézegetnek. Ha a felnőtt is vele van, szívesebben ma­rad ott. Szükséges ez a csen­des játék a gyerek pihenteté­sére is, öt annyira fűti a kí­váncsiság, olyan fokozott a mozgásigénye, hogy észre sem veszi az elfáradást, csak nyug­talan nyűgössége utal arra, hogy kifárasztotta magát. Ezt meg kell előzni. O A szoba felfedezésénél legyünk a társai. Ha nyúl valami után, fogjuk a tárgyat kezünkbe, engedjük neki is megszemlélni, de köz­ben mondjuk: „Ez az apuka szemüvege, nem a babáé” és egyúttal nyújtsunk neki vala­mi tárgyat, „ez a babáé, ezzel játszhat a baba”. Rendkívül nyugodt hangon, sokszor kell ismételni, hogy megértse és elfogadja. „Ez nem a babáé”. Pár hét múlva már ő maga is mondani fogja, „nem a babáé, mamáé”, ettől természetesen még elveszi, mert könnyebb megfogalmazni a szabályt, mint végrehajtani, de fél év ' alatt kialakul benne az, hogy a mama és papa holmiját el kell kérni, együtt lehet nézni, egyedül nem. O Ne akadályozzuk meg apró, ártalmatlan tevé­kenységét, az asztalra felka­paszkodást vagy az asztal alá búj ást, stb. Dr. H. A. k j r | Ujságárusító automata I

Next

/
Oldalképek
Tartalom