Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

ARANY JÁNOS született magyar | 150 esztendeje | szó és nyelv mind­----------------------------- máig legnagyobb művésze, Arany János, akinek költői műved Petőfi—Ady—József Attila hármas csillagké­pe mellett talán leginkább közelítik meg azt a demokratikus, népi magyarságeszményt, mely irodalmunk sok évszázados fejlődése során kialakult. Nevének csengése egyszerre idézi bennünk a népi természetesség, közvet­lenség és egyszerűség költői színezetét, egy­szersmind a magyar múltba forduló, azt ki­aknázó nemzeti érzület magas hőfokát — a Toldi és a balladák alkotóját. Petőfi mellett, az ő nyugtalan, forradalmas, népuralmat állí­tó géniuszának ihletésére jutott el Arany is a nép versbe emeléséig, a János vitéz és a népdalok példájára teljesült ki a nép nemzet­té emelkedésének nagyszerű poétái vállalko­zása — a Toldi. Mindez a példakövetés és kapcsolódás mit se von le Arany művének eredetiségéből és jelentőségéből, annál inkább nem, mert hi­szen Petőfi népi essé­ge, majd forradalmi- sága is voltaképp nagy összefoglalása volt mindannak a roppant szellemi és politikai fellendü­lésnek, progresszív világnézeti és kultu­rális fejlődésnek, mely a megelőző év­tizedekben, a reform­kor negyedszázadá­ban Magyarországon megvalósult. A Toldi . páratlan sikerének, máig nem szűnő nép­szerűségének titka — a benne megnyilvá­nuló költői tehetsé­gen túl — abban rej­lett, ami Petőfi élet­művének is a vará­zsát megadta: egyet­len műben összegezte mindazt a haladó szellemiséget, ame­lyet a negyvennyolcat megelőző időszak polgárosodás és nem­zetiség jegyében fel­halmozott.------------------------------- alakult ki Aranysa^ | Ebben a korban | jótos költői karak- ------------------------------- tere, alkotói lelkisé­ge, melyet később olyannyira a feladattel­jesítés, kötelességvállalás, felelősségtudat, a közösséghez való hűség maradéktalan őrzé­se jellemzett. A költészetbe emelkedést, az alkotói polgárjogot Arany számára nemcsak a Kisfaludy T4rsaság húsz aranya, hanem Pe­tőfi borostyánt nyújtó, szívközeibe emelő le­vele is jelentette, az a páratlan levél, mely a nép uralkodóvá válásának szolgálatát kötötte barátja lelkére. „... ez a század feladata” — írta a költőtárs, aki neki a XIX. század „lángoszlop”-poéta ideálja volt — vagyis a társadalomszolgálat morális parancsa Arany számára olyan útravaló és egész életre szóló iránymutatás volt, melynek hitelét a nagy barát segesvári önfeláldozása adta meg vég­érvényesen. Az örökségnek ezt a .mandátu­mát”, a nemzeti felhivatottságot megtagadni Világos után már nem lehetett. A demokratikus nemzeteszményinek és né­piesség költői programjának hatásfokát, a kö­zönséget fogva tartó szuggesztivitását Arany ritka esztétikai ereje, nyelvteremtő zsenije biztosította Ady szavát kölcsönvéve „teljes- séges” nagy művész volt Arany János — ké­pei mindmáig utolérhetetlenek, a látomás fényével égetik az olvasókba mindazt, ami az alkotó lelkivilágának vágya és törekvése volt. Híres, szállóigévé vált sorai rendszerint egy-egy nagyszabású kép, gazdag árnyalatú, színváltó látvány nyelvi realizációi. „Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon”, „Őszbe csava­rodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele”, „Sűrű setét az éj, Dühöng a déli szél”, „Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja”, „Edwárd király, angol király Léptet fakó lo­ván; Körötte csend, amerre ment És néma tartomány” — és még sorolhatnánk sokáig, e sorok mind-mind a vizuális szemléletesség­nek tökéletes megnyilatkozásai, a magyar nyelv képi és jelképi tömörítő készségének, reális érzékletességének gazdag leleményű kiaknázásai. TAMAS MENYHÉRT: 1. Önarckép Szemöldököm gondba-ráncosodó. hűs homlokomat tartja, és csak néha-néha akad fönn egy-egy öröm-rög rajta. 2. Van úgy. kiszikkad szememből a fény. és iassúdan sóréteg rakódik le benne — hallgatagon a tág semmibe nézek. így élek; örökké szomjasan rabja a magánynak, részese a közösségnek. Ez a varázslatos nyelvi találékonyság, fan­táziaérzék, a szemléletességnek ez a szüntele­nül előhullámzó ereje azonban nem pusztán a tehetség bravúrja, kifogyhatatlan formai remeklés volt, a legtudatosabb és legművel­tebb poéták közé tartozó Arany Jánosnál. Még kevésbé volt valamiféle spontán szó­virtuozitás. Ellenkezőleg: mindig a népi élettartalmak, érzelemformák, táji szemlélet­mozzanatok és erkölcsi hagyományok együt­tesének olyan nyelvi megjelenítésén nyugo­dott, ahol a szavak, rímek, ritmusok és mon­datlejtések összeszövődése mindig a néphez, paraszti milliókhoz való hűséget asszociálta, íme egy strófa az élete alkonyán írt Vásár­ban című elégiából: „Gyékényes, abroncsos alföldi szekér, Honnan cipel a sors — se három egér? § Hoztál-e pirosló új búza magot? Mezők üde lelkét: friss széna-szagot?"----------------------- hangzása és jelentése^ I E négy sor | alighanem magaspontja ^--------------------- az Arany-életműnek — ^ e gyszersmind azon- ^ ban az életmű korlá- i tozottságát is felidézi ? bennünk. A korsze- $ rűség problémája ez, $ amelyet Arany bírálói $ előszeretettel emle- $ gebnek vele kapcso- $ latban — nem is $ minden igazság nél- ^ kül. A valóság ugyan- $ is az, hogy Arany e $ népiessége, nép-nem-$ zeti költészete a vi- $ lágirodalomnak olyan $ modern alkotóinak! kórusában, illetve ve- 5 lük egy időben való-; sül meg, mint Baude-; laire, Verlaine, Rim-; baud, Dickens és; Dosztojevszkij mű-; vészete, s a Buda ha-; lála vagy a Toldi sze-! reime hét, illetve hu- i szónkét évvel későbbj keletkezett, mint pél-: dául A romlás virá- i gai. Hozzájuk képest,: az egykorú ma- j gyár valóságból i Kiragadva — tagadhatatlanul egy előbbi fej-: lődési fázist képvisel az Arany János-i életmű, i De hát éppen ez az, hogy egy költészetet az időszerű társadalmi folyamattól nem szabad elkülönítenünk! Arany tevékenységének de­reka, túlnyomó része egy elbukott forrada­lom némaságának és egy elvetélt kapitaíízá- lódás zsibvásárénak, az osztálykompromisz- szumoknak és a dzsentrivé züllésnek korsza­kára esett, egy olyan népi-nemzeti tragédiá­nak idejére, amikor a költészetnek mindenek­előtt a megtartó, nemzetfenntartó erő szere­pét kellett vállalnia. „Oly korban élt” Arany e földön, amikor a költészettel szemben el­sősorban „erkölcsi elvárásokkal” viseltetett a közvélemény. Amikor, hogy ennek eleget te­gyen — hiszen a tudatos nemzetszolgálat próféciáját éppen Petőfi hagyta rá! — a nemzeti múltból kellett felmutatnia az időt­álló, a romlékonysággal dacoló morális érté­keket, hiszen jelenének, vagy jövőjének si­várságában ilyet sehol nem láthatott. S eh­hez járult természetesen, hogy Arany ke­délye, vérmérséklete, alkata és érdeklődése szerint nem annyira az úttörő, az újat kezde­ményező, hanem inkább a megtartó és kitel­jesedő egyéniségek közül származott — von­zódása a kikristályosult értékek és energiák megvalósítására, és továbbhagyományozására ösztönözte nagyszerű tehetségét és erkölcsi emelkedettségét. —-------------- nem volt forradalmár tehát, | O mafia | hanem az addigi népi-ple­----------------- bejus vívmányok „őrzője a strázsán”, de vajon az a másik, aki őt úgy szerette, ment volna-e azon a napon meghal­ni a „Világszabadság” piros zászlaja alá, ha nem tudja, hogy van, aki megmarad, akire hagyhatja népét? Mert nemcsak a vállait ha­lálnak, de a vállalt életnek is megvan a ma­ga pátosza — kivált az olyan kataklizma után, mint amit a világosi nemzeti kataszt­rófa jelentett. Arany Jánosnak az a feladat jutott osztályrészül, hogy ne a való, hanem „annak égi mássa” költője legyen — ez az „égi más” tündököl elő ránkmaradt sok ezer­nyi, halhatatlan verssorából. Fenyő István ön kivel készítene interjút? Szendrey Karper Lászlóval hogy pontosan meg lehet ha­tározni, mit kéne tenni és hogyan. Azért vagyak eny- nyire határozott ebben a kér­désben, mert 29 éve játszom hangszeren, láttam a küzdel­meket, láttam az eredménye­ket, láttam a zsákutcákat. Ja­vasoltam már, hogy csináljunk a tv-ben gitártanfolyamot, mert úgy hiszem sok ezer gi­táros érdeklődését lehetne ki­elégíteni evvel, mert jó iskola nincs Magyarországon ... Fog­lalkozom a megoldás lehetősé­geivel, csak egy kissé el va­gyok keseredve. Kiaknázatlan­nak tartom azt amit tudok a hangszerről, amire az életemet tettem, azt a tudást tartom ki­aknázatlannak, ami itt van a kezemben. Tanítok, a főisko­lán, s itt van félúton az a ge­neráció, amely emberileg, mű­vészileg is bizonyítja az én módszerem helyességét. Van alapfokú, középfokú és felső­fokú oktatás és mégis vala­hogy a sötétben tapogatózunk, valahol az őskáoszban. ŰJSAGÍRÖ: Ha zenéről van szó, számomra mindig Bartók a mérték és a példa. Meg­komponálta a Kossuth szim­fóniát,- aztán elment felfedez­ni a világot. Zenei világot ment felfedezni és zene lett abból amit látott itthon és másutt, ön is hangsúlyozta a világ és a zenész kapcsolatá­nak fontosságát. Érdekelne a folyamat, hogyan lesz egysze­rű, hétköznapi emberi tapasz­talatokból zene? SZENDRE KARPER: Jó, hogy Bartókot említi. Én min­dig Bartókot, az embert, érez­tem útmutatónak. Bartók nem attól lett nagy ember, és nagy zeneszerző, mert lejegyzett tíz vagy száz népdalt, hanem azért mert a népzenén keresz- tü1 felfogta az i igazi világot* alapvető igazságérzete orien­tálta ebben a világban a nép, az internacionális gondolat fe­lé, s annyira letisztult benne a világ, hogy volt mit elmonda­nia. Az ősi világgal való kap­csolat tartotta meg ebben a törékeny, dekadens alkatú em­berben a realitást. Én is így igyekszem fenntartani a ru­galmasságot, mert a valóságtól való elszakadás a legveszélye­sebb. Őszintén, hittel és meg­győző erővel csak akkor lehet muzsikálni, ha az ember vi­lágképe igaz, ha legalább kö­zelít az igazsághoz. Vannak hullámvölgyek és törések, át kell lendülni rajtuk. És érez­tem is, hogy azok a korsza­kaim, amikor a világképem bizonytalanná vált, a muzsi­kálásom hatása is csökkent. Az élettel való kapcsolatnak dia- lekt-'kus kapcsolatnak kell len­ni — nem lehet azt modani, hogy elég volt, én már eleget ismerek az életből, hiszen nincs megállás! ŰJSAGÍRÖ: ön kivel készí­tene interjút? SZENDREY KARPER: Ami nagyon érdekel, amibe nagyon beleszerettem az az első 400 év a magyar történelemben. Bak­fark Bálint műveit játszom, 9 így jutottam közel ehhez a világhoz. Érdekel az archeoló­gia, a művészettörténet. Dr. Kaba ..leiindával készítenék interjút. Nádas Péter kés ez önnek, aki például ba­rokk és preklasszikus zenét in­terpretál? SZENDREY KARPER: Azért érdekel, mert nem sze­retek behúzódni egy kaszt fa­lai közé. Azért, mert az em­ber mindig hajlamos a betoko- sodásra, ha mindig csak ugyanavval a körrel találko­zik. Azért érdekel, mert ha az ember csupán egy körben mo­zog, akkor számára az élet nem azt jelenti, ami. Az élet mindig szélesebb egy szakmá­nál. Engem nem érdekelhet csak az az ember, akinek ze- ^ nélek, hanem mindenki, a mi- ^ niszterelnök és a kalauz. Egy- ^ formán izgalmasak. S, hogy én ezt vallom, úgy érzem, hogy a ^ társadalomról alkotott képem ^ nagyjából a valóságnak meg- felelően alakul. Pontosabban, arra törekszem, hogy a való­ságnak megfelelően alakuljon. v Egyébként számomra a más- a fajta gondolkodás, a másfajta * élet jelenti a kikapcsolódást 1 is. összegezve: ha a művészet € a nagyközönségnek akar be- 5 szólni, akkor együtt kell tud- 1 ni gondolkodni az emberekkel j — és ez jelenti a fiatalságot. ' ŰJSAGÍRÖ: Megkérem, j hogy beszéljen hangszeréről. ^ A gitár sokáig elhanyagolt . hangszer volt... ] SZENDREY KARPER: Fél- 1 reismert. Talán így mondha- i tó. Én csak szubjektív szem- 1 mel tudom ezt megítélni. A i hangszer félreismertsége nem- i csak onnan adódik, hogy azok, : ' akik játszanak rajta, nem tud- ] * ják, hogy mit lehet belőle ki­hozni, a félreismertségnek ( több oka van. Egyrészt a nagyközönség számára gyár­tott hangszerek minősége nem volt megfelelő, másrészt a sajtó az elmúlt egy-két évben elég rossz irányba orientálta a gitár iránt érdeklődőket. tlJSAGlRÖ: Ez miben áll? SZENDREY KARPER: Ab­ban, hogy a gitározással fog­lalkozó különböző cikkel, nemhogy a nívós gitárjátékot propagálták volna, hanem tu­lajdonképpen az értéktelenebb gitármuzsikát propagálták. ’ ŰJSAGÍRÖ: Ez bizonyára t személyekhez kötődik. Kire vagy kikre gondol? Az amatőr gitárzenekarokra? ^ SZENDREY KARPER: ösz- szetévesztenek dolgokat. Az, hogy valaki kísérettel énekel, t nem jelenti még azt, hogy tud gitározni. Nemrég két ilyen t jellegű cikket is olvastam. Az egyik közölte, hogy a tehet­séges táncdalénekesnő, maga * is gitározik, a másik pedig azt, * hogy egy pécsi színésznő Ti- nódi-dalokat ad elő. Egyik r esetben sincs szó arról, hogy _ gitároznának — kísérik magu- . kát gitáron. Ami a zenekaro- a kát illeti, az együttjátszást én a feltétlenül értékelem, még ala- _ csonyabb szinten is, az együtt- játszásnak, mint a kamaramu- r zsikálásnak kitűnő emberfor- (5 máló hatása van ... Figyelni a egymásra, együtt dolgozni... „ A baj ott kezdődik, hogy a j fiatalok többsége nem tanul _ hangszerkezelést és rettenetes . hangerősítő berendezéseket a használnak, amelyek egyes e muzsikusok szerint borzalma- y sak, szerintem eltorzítják a n hangszer hangját. Erről egyéb- i. ként a uatalok nem tehetnek, s mert eszik, nem eszik, nem kapnak mást. Ami pedig a hangszerkezelést illeti, többet nem tudnak megtanulni, mert .. sajnos, nincs honnan. A jelen- ii leg használatban levő gitáris- kólák rosszak; k ŰJSAGÍRÖ: És véleménye ), szerint mit lehet tenni, hogy a y gitározásban se a dilettantiz- i- mus vagy a jó középszer győz- - zön? v SZENDREY KARPER: Olyan * helyzetben van a gitározás, Ha megnyomom a csengő- combot, kis harangjáték szól, majd egy kutya csahol bent- :ől vadul, a kutyát bezárják valahová, aztán Szendrey Kar­per László ajtót nyit. Nagy fa­mennyezetű terembe lépek, az ablakok a Népköztársaság út­jára néznek. ŰJSAGÍRÖ: Akkor talán kérdeznék... SZENDREY KARPER: Csak annyit még, hogy ha nem si­kerül az interjúban elérni egy olyan szintre, ahol az ember őszintén azt mondhatja, ami izgatja, akkor elbeszélgetünk, megihatjuk a kávénkat, de nem érdemes különöskép­pen ... ŰJSAGÍRÖ: Mi az, ami őszintén izgatja? SZENDREY KARPER: Azt tudom mondani, ha van az ämbemek egy szakmája, ame­lyet művel, ha szeretne elő­relépni, ha tudatában van an­nak, hogy a közönség avval a kérdéssel és várakozással te­kint egy-egy újabb fellépése elé, no, mennyit fejlődött, ho­gyan lépett előbbre az előbbi találkozás óta, ha az ember érzi, tizenkilenc éves koncerte­zés után, hogy a közönsége a legfőbb kritikai támasz, akkor azt tudom mondani, hogy ez izgat. Az én világom a gitár, az, hogy muzsikálok az nekem jó, sőt, olyannyira szükséges, hogy gitározás nélkül testi és lelki egyensúlyomat sem tu­dom fenntartani... Mint egy sportoló, ha a napi munkát, edzést mellőzi, akkor elveszti a talajt a lába alól. Tehát a gitár az én életem és az a tö­rekvés, hogy előbbrelépjek mindig, de ha ezt meg is csi­nálom, ez még mindig nem elég. Tanítok. És még ez sem az, ami az élet iránti érdeklő­désemet száz százalékig kielé­gítené, mert a színeket és íze­ket az embernek az élet min­den területéről gyűjtenie kell. A művészet halála az elzárkó­zás. Az a mondat, hogy a mű­vészet mindig az ember, az emberiség iránt érdeklődik, el­csépeltnek tűnik már, de még­is igaz. Emberekkel emberkö­zelbe kerülni, ez izgat. S eh­hez azt hiszem nagyon jó esz­köz a zene. ŰJSAGÍRÖ: Azt hiszem, minden igazi művész saját szakmáját érzi jó eszköznek ehhez. SZENDREY KARPER: A zenével, én így érzem, egy-egy hangversenyemen azon igyek­szem, hogy hidat verjek az emberekhez... De a hídon át kell tudni kelni, ez az, ami a végső élményt és a végső célt is jelenti. ŰJSAGÍRÖ: Átkelni a hí­don. Hogyan értelmezi ezt ; konkrétan? | SZENDREY KARPER: Akár i egy turné alkalmával, kül- j földön, vagy itthon, ha a kö- j zönségből bárki feljogosítva : érzi magát ahhoz, hogy a i hangverseny után felkeres- ! sen, ez a tény azt igazolja, j hogy hidat tudtam verni akár : egy emberhez is. Megiszunk : egy kávét, beszélgetünk a > szállodában, kapcsolatban ma- i radunk egymással, egyszóval : izgalmasé válunk egymás szá- : mára, ez azt jelenti, hogy át­> keltünk a hídon, amelyet a i zene segítségével vertem. De ! akár egy szalonnasütés, vagy ! borkóstoló egy pincében olyan > emberekkel akik el sem kerül- S nek egy hangversenyre, ez is S hallatlanul izgalmas. Kapcso- ! latot teremteni egy olyan vi- ! lággal, ami nem az én vilá- ; gom, ami nem a koncertter- i mek világa, és megismerni 5 ezeket az embereket, az életü- ; két... Mindig a hétköznapok í embere érdekelt leginkább, J azok az emberek, akik úgy 5 élik le az életüket, hogy mű- 5 vészettel nem nagyon talál- ! koznak. 5 ŰJSAGÍRÖ: És miért érde­A világ ébredő tekintetében, holnapba-hajló reményeink ivére hajtva fejem, magamat is látom. Ilyenkor belém villan a vágy, hogy megkeresselek titeket, hogy mindannyiunk álma, tovafutó fény-hullámokat verve, békésen csobbanjon az éjszakába, hogy a háztömbökben, az utcákon ne ömöljön szét a magány.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom