Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-24 / 71. szám

4

fúrjon

1967. MÁRCIUS 24., PÉNTEK

Egy kés f

III. A fordulat magyarázata

Különös, hogy a termelőszövetkezet ugyanekkor semmilyen veszélyt sem érez, az élet itt a legtermészetesebb mederben folyik; az öregek elmennek, elhúzódnak, s jönnek a fiatalok.

Nyitva maradt egy kérdés

— bizonyára emlékszik még rá az olvasó —, hogy tudniillik történt-e valami a faluban, amivel a születések számának enyhe emelkedését magyarázhatnánk. Az iskola számításai ugyanis, amint szó volt róla, azt igazolják, hogy az 1969— 70-es tanévig mind csökken a beiratkozó elsősök száma — úgyhogy 69-ben már nem is lesz több csak 9 — ettől kezdve azonban mintha fordulat látszanék: a következő években 15—16 elsős- ígérkezik. Eszerint megállapítható — miután visszaszámítottunk hat esztendőt —, hogy 1963—64 lehetett a mélypont, a gyermek- áldás kivételesen aszályos időszaka.

Történeti áttekintés

Egy kis történeti áttekintés talán megvilágítja a helyzetet.

Tök sem kivétel, itt is, mint tegtöb faluban, bizonyos kortünetekkel járt a mezőgazdaság átszervezése. Legfeljebb annyi a különbség, hogy az itteni jómódú parasztságtól, amely viszonylagosan többséget képviselt, különösképpen idegen volt a közös gazdálkodás gondolata. Továbbá két dolog is, bizalmatlanná tette őket: az tudniillik, hogy az 50-es években túl sokan kerültek fel közülük a kuláklis- tára, s hogy 1956-ig minden szövetkezeti próbálkozásnak csak a kudarcát látták a faluban. A fiatalság tehát már a kezdeti időkben megindult a faluból, menekült a földtől.

Az 1960-as statisztika a következőket mondja erről: A mezőgazdasági foglalkozásúak száma — 730, ipari munkás

— 301, építőiparban, kereskedelemben, közlekedési munkakörben, s egyéb foglalkozási ágban dolgozik összesen — 294 személy.

Ehhez csak annyi magyarázat kívánkozik, hogy a statisztikusok nyilván a családfő foglalkozása szerint sorolták be a gyerekeket az egyes kategóriákba, s az öregeket pedig aszerint, hogy mi volt az eredeti foglalkozásuk. Az adatok összessége- ugyanis az akkori lakosság teljés létszámát adja. Nem lehet kétséges azonban,

hogy az öregek, s legtöbb gyerek — ez már tapasztalati tény — a mezőgazdasági foglalkozásúak kategóriáját bővíti. Alighanem helyes a következtetés, hogy a munkaképes erőnek több mint fele ekkorra már eljáró munkás.

Amikor 1960-ban megalakult a mostani Egyetértés Termelőszövetkezet, a helyzet tipikus: főként a föld mellett maradt idősebbeket fogta ösz- sze. Erre utal az alapító tsz- tagság napjainkig tartó rohamos fogyatkozása.

Az alakulás esztendejében volt 253 tag, s köztük már az akkori értelmezés szerint is 50 hyugdíjas. Tovább, az évek sorrendjében: 1961-ben 248-at, 1962-ben 203-at, 1963-ban

188-at, 1964-ben 182-őt, 1965- ben 179, s 1966-ban már csak 165-öt találunk közülük a szövetkezetben. Közben még a nyugdíjasok száma is növekedett ám; a kezdeti 50 után 1966-ban 70 nyugdíjast számlált az Egyetértés. Ha tehát most arra vagyunk kíváncsiak, hogy az eredeti tsz-tag- ság sorából ezidáig hány munkaképes erő maradt, a 165 főnyi létszámból le kell vonni a 70 nyugdíjas számát. A végeredmény: 95.

Pontosan ennyi; 95 dolgozó tagja volna most a szövetkezetnek, ha időközben rá nem találnak a megfelelő megoldásra. Rátaláltak. Néhány évi bizonytalankodás, útkeresés után 1963-ban az hozta meg a változást, amit a könyvelősé- gek nyelvén garantált bérezésnek, amúgy a közhasználatban biztos megélhetésnek neveznek. Ez időtől következésképpen mind több alkalmazott szerződött a szövetkezetbe. Számokban kifejezve: 1960-ban még csak 3 alkalmazottja volt az Egyetértésnek, 1963-ban már 59, 1964-ben 63, 1965-ben 67, és az elmúlt gazdasági évben — 75.

Csupa fiatal. A 75 alkalmazott átlagos életkora 36 év, közülük 29-en harmincon aluliak. Az alapító tagok között egy sincs ilyen fiatal, negyvenen aluli is csak 23.

Végül vessünk tehát egy pillantást a születési statisztikára, hogy mikor indult el felfelé a grafikon vonala! 1963— 64-ben. Éppen amióta a szövetkezet fiatalodik...

A vonzóerő

Miért ne mondhatnánk el ezek után, hogy a szövetkezet

Torta, pohár, fakanál

Harmincegy talpig fehérbe öltözött fiú, lány. Egy csoport fekete csokomyakkendőkkel felszerelve az asztalok körül foglalatoskodik. A tündöklő tiszta evőeszközöket, metszett poharakat, tányérokat és virágokat rendezik, irigylésre méltó ízléssel. Odabenn a konyhán szakács nebulók forgatják a fakanalat, keverik a rántást, készítik a borsától Szomszédságukban a jellegzetes tornyos kuktasapka alatt kipirosodott arccal verik a habot a cukrászjelöltek. Készül a torta.

Az Utasellátó a Keleti pályaudvar nagytermében rendezte meg a harmadéves vendéglátóipari tanulók vetélkedőjét. A bukás itt bizonyára gyomorrontást jelent, de legalább is odakozmált rántást. Erre azonban nem került sor.

Ellenkezőleg, az első helye7etlek kézhez a segéd. ' ^ levelet.

A pártfogolt ^rSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSWSffSSSAWSSSSfSSSfS^

menti meg a falut az elnéptelenedéstől, amennyiben továbbra is kellő vonzóerőt sugároz a fiatalság felé?

Ezzel pedig nincs baj, az Egyetértés Termelőszövetkezet eredményeiből csak további biztatások olvashatók ki. Elég csupán néhány adat a most elvégzett zárszámadásból:

Az alakulás esztendejének végén — tehát 1960 zárultával

— még mindössze 3376 forint volt az egy tagra eső jövedelem átlaga. Pontosan annyi, mint amit most a készpénzes kereseten felül a részes művelés után, a különböző természetbeli juttatások révén, s a földjáradékból kapnak a tagok. 1966 átlagában áz egy főre jutó kereset — 18 652 forint. A tsz-tagok napszám ja — amint kiszámították -- 94 forint 70 fillér volt, az alkalmazottaké pedig kereken 100 forint.

Még szebb azonban a kép, ha egyes személyek jövedelmének alakulását vizsgáljuk. Móricz Lajos növénytermesztő

— ne legyen a kiválasztott tag állattenyésztő, akiknek általában mindenütt magasabb a jövedelmük — 1963-ban 22 928 forintot keresett, az elmúlt esztendőben pedig 38 762 forintot. És nézzük meg egy alkalmazott jövedelmének alakulását: Hermán Ferenc traktoros, aki 1963-ban 24 500 forint fizetést vett fel, az elmúlt esztendőben több mint 40 ezer forintot keresett.

Melyik eljáró munkás tud ilyen jövedelmet felmutatni? Még tovább; melyik tud any- nyit megtakarítani, mint ezek a helyi szövetkezeti dolgozók, akiknek sem az állandó utazgatás, sem a kosztolás nem jelent különkiadást?

Öntödei tanulók országos versenye Vácott

Budapesti, székesfehérvári, győri, esztergomi, salgótarjáni és diósgyőri szakiskolák legjobb öntödei tanulói álltak rajthoz szerdán Vácott, hogy megmérkőzzenek a „Szakma legjobb tanulója” verseny keretében.

Az írásbeli feladatból és szakmai gyakorlatból álló kétnapos versenyt a szakminisztérium, a szakszervezet és a vállalati bíráló bizottság értékelte. Első helyre került Kamuki Lajos III. éves, alti két évig a váci öntőipariskola tanulója volt; jelenleg az Esztergomi Szerszámgépgyárban tölti utolsó tanulóévét. ö piros szakmunkásbizony ítványt és kéthetes külföldi jutalom- üdif.ést kap. Oktatója: Hidasi László 1000 forint pénzjutalomban részesült.

KÖNYVESPOLC

Robert A. Sulermeister:

Ember és termelékenység

A termelékenység alapvető fokmérője valamely ország ipari fedettségének, a termelékenység növelésének döntő feltétele pedig maga az ember. Az amerikai szerző — aki neves szociológus hazájában — ember és termelékenység viszonyának, összefüggéseinek, pozitív és negatív ráhatásainak vizsgálatával modern korunk egyik leginkább összetett kérdését vette bonckés alá. A könyv fedelének belső oldalán közölt diagram — a maga sok részre oszló mezőjével ■— jól érzékelteti, mi minden befolyásolja egy-egy ember munkavégzését és munkájának termelékenységét: a szerző sorraveszi e tényezőket, sőt, a könyv második részében könyvek tucatjaiból, gyakorlati szociológiai felmérések

alapján készült tanulmányokból közöl fejezetnyi, bizonyító erejű részleteket.

Annak ellenére, hogy Su- termeister vizsgálatai, illetve forrásai minden esetben kapitalista típusú vállalkozásokra terjednek ki — pontosabban szólva, ezek munka- vállalóira —, rendkívül sok és hasznos tapasztalat szűrhető le számunkra is megállapításaiból, okfejtéséből. Különösen lényegesnek ítéljük azokat a részeket, ahol a nem fizikai munkát végzők tevékenységének termelékenységével, illetve annak fokozásával foglalkozik.

Hasznos tett volt a kiadó részéről megjelentetni e könyvet. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.)

(m. o.)

| SÁGI AGNES:

I

u

iM

ura vaőarnap

ár két óra, és csak itt tartunk — mérgelődött magában Mária. — Egyétek már azt a levest — szólt a gyerekekre kicsit indulatosabban, ^ mint ahogy akarta.

— Még vasárnap is bántotok? — feleselt Karcsi, a kisebb, de azért gyorsabban emel- ^ gette a kanalat.

S János nem zavartatta magát, tovább pisz- ^ mögött. Titokban, mintha ezt egyáltalán le- ^ hetett volna titokban, oldalra pillantgatott, § úgy olvasta, mit ír az újság a Ferencváros

^ játékáról.

^ — Az lesz a legjobb, ha János gyorsan le8 szedi az asztalt ebéd után, én pedig sietek §a mosogatással, mert ötre jönnek a lányok.

Sokan elvégezték már ezeket

a számításokat a községben, § A lányok minden vasárnap ötre jöttek, nem kell azt hinni, hogy nem.

Rövidesen bemutatják filmszínházaink A pártfogolt című mai témájú jugoszláv filmet, amely egy gátlástalan törtető életét kíséri végig. A film címszereplője: Ljubisa Samardzic.

Az elvesztett határ

Más baj van azonban. Ennek a szövetkezetnek nincs több földje, mindössze 2589 katasztrális hold. Ebből évente kiosztanak 576 holdat, ami egy kicsit sok is, ha azt vesszük, hogy a tagok, nyugdíjasok, alkalmazottak, bedolgozó családtagok összesen nincsenek 35ü-en; de hát a bőven mért háztáji a jövedelmet gyarapítja, s ebből következően úgy tűnik a munkakedvet is fokozza, tehát szabály ide, szabály oda — jobb, ha szemet hunyunk. Elég az hozzá, hogy véaül marad 1258 hold közös szántójuk, 237 hold gyümölcsösük, s 40 hold szőlő; a többi rét, legelő, erdő, nádas. Már eddig is bőven elegendő a munkaerejük a műveléshez.

Közbevetőleg, hogy hová lett a földjük, amikor a felszabadulás előtt’ még több mint négyezer holdon gazdálkodott

a község

__ A falu területe

k

özigazgatásilag még ma is több mint négyezer hold. Csakhogy a földosztáskor itt alaposan elvetették a kalapácsnyelet. A középparasztok is fogtak maguknak a száz holdnál nagyobb birtokokból, sőt olyan szegényparaszt is akadt, aki annyi földet szerzett, hogy később kulák lett belőle. A művelésbe pedig legtöbben belebuktak, majd jött az 50-es évek ismert agrárpolitikája,, ami ugyancsak közrejátszott; úgyhogy végül is a nagydarab földeket elhagyták, s állami tulajdonba mentek át. Ezeket a földeket azóta is inkább a környező községekből való munkaerővel művelik, a gazdaságok.

Mindebből ma már csak annyi az érdekes, hogy azok a földterületek, amelyek kimondottan a község lakosságának megélhetését hivatottak biztosítani, az elmúlt időkhöz képest összeszűkültek, s a jövőben sem lesznek növelhetők. Márpedig a lakosságnak itt kell munkát biztosítani helyben. Nincs semmi okunk ugyanis a gyermekáldás nagyobb bőségének híját anyagiassággal, növekvő kultúr- igényekkel, vagy a törvény sziorának megszüntetésével magyarázni mindaddig, amíg mintegy 100 fiatal nap mint nap eljár dolgozni a faluból, s valójában nem telepedett le sehol.

Dékiss János

^ Egyébként a koruktól lehettek volna akár ^ nagymamák is. Juci férjhez sem ment, Bori ^ pedig nem szült, mert amikor hozzáment 8 Zoltánhoz, már nem illett a korához. Azután ^ elváltak. Zoltán külföldre szökött. Bori pe- § dig itthon maradt. Nem hagyta itt az any- I ját, el sem tudta volna képzelni „anyus” nél- kül az életet. így éltek aztán tovább hár- § masban, Juci, Bori és anyus. Akkoriban Má- ^ ria minden vasárnap meglátogatta őket, ^ egyetlen ünnepet sem mulasztott volna el. ^ Amióta azonban meghalt az édesanyjuk, Má- 8 ria összeroppant, a lábát sem teszi ki ott- S honról.

§ Juci és Bori jön át Máriához. Előtte való ^ nap, de sokszor még aznap is telefonálnak: ^ jöjjenek-e valóban, nincs-e Máriának más ^ terve. Máriának nincs, mindig a testvéreit ^ várja.

8 Most is.

S Már fél három és nem lehet asztalt bon- 5 tani. Mikorra lesz kész a mosogatással? ^ Uram isten, még át kell öltözni, szellőztetni,

ezek az soha Ott

^ uram ísisn, meg at ksii ónozni, ©zenozi ^ kicsit rendbehozni a szobát, mert ezek ^ átok kölykök mindent felfordítanak. Itt ^ nem lehet olyan rend, mint Juciéknál.

& még a szőnyeg rojtjai is haptákban állnak.

V irsl_1

_ _ __ __1:J_1-1.

8 Ebben az elszalajtott házban pedig a

8 rok sem találják tisztességes helyüket.

« - • . - _ ... *

L*

búto- Per§ sze, így van ez, ahol a szülők mindent meg- $ engednek — szidta Mária fiát és menyét.

v *■ assan asztalt bonthattak. Mária rohant a konyhába, hiába marasztalta a menye, majd ő elvégez, hajthatatlan maradt. A menye mérges is volt:

Mamán nem lehet segíteni, mindig

(Folytatjuk)

§ — Maman nem lehet segíteni, mindig

^ csak az jó, amit egyedül csinál. Majd ösz- S szeesik, mégsem dűl le egy kicsit sem nyu- 8 godni.

§ — Áh, hol van nekem arra időm — intette

$ le Mária a menyét. Mintha kis epe is öm- ^ lőtt volna a sóba, de a menye lenyelte, mi- ^ nek bántsa a mamát, nem rossz asszony az, ^ csak szereti sajnáltatni magát.

8 Még nem mutatott az óra ötöt, amikor a 8 lányok becsöngéttek. Úgy üdvözölte egymást § a három testvér, mintha esztendők óta nem ^ találkoztak volna.

^ — Jaj, még kész sem vagyok — szabad ko8 zott Mária.

8 — Mondtam Jucinak, hogy ne siessünk úgy,

5 mert nem leszel kész, de beszélhetsz annak, $ akár a falnak.

^ — Mondtad, mondtad, de hiába akartam

^ kicsit lefeküdni ebéd után, nem engedtél. Ol- ^ vasni sem hagyott, úgy sürgetett — panaszko- ^ dott a testvér.

§ Közben kirakták a hozott csokoládét, az ^ éppen véletlenül ebédtől megmaradt süte- ^ ményt, kis kompótot.

^ — Minek hoztok annyi mindent, hányszor

^ mondtam már, hogy ne költsetek — piron- S gáttá őket Mária. De, amíg ő beszélt, a két § haszontalan fiú bekebelezte a csokoládét, is-. ^ merve úgyis a vita kimenetelét.

^ — Mi újság nálatok? — kérdezte Juci.

$ — Mi lenne! Majd összeesem a fáradtság^ tói, Ebben a házban sosincs pihenő. Tegnap ^ is, amikor János megjött, alig adtam oda az 8 ebédet, már újra melegíthettem az ételt. Ak- 8 kor jött Karcsi. Sosincs ennek vége. Amíg ^ össze nem esem, addig csinálom ... — egy

^ szóval sem említette, hogy szíves-örömest se- ^ gítenének a gyerekek, ha engedné.

— Hányszor figyelmeztettünk, hogy vigyázz magadra, de neked minden fontosabb, mint az egészséged — szidta Bori.

— Nekem sem könnyű. Bori semmit nem segít Egyedül pucoltam tegnap is az ablakot, mostam, de még a mosogatást is rámhagyta — duzzogott Juci.

— összebeszélsz minden tücsköt-bogarat. Többet dolgoztam, mint te. Az igaz, hogy eszemben sincs a háztartásban elmerülni. Nem élem le négy fal közt az életem. Azt meg különösen nem tűröm, hogy dirigálj.

— Dirigálj, dirigálj, meg a négy fal, csak ezt tudja hajtogatni. Ha én nem végeznék el helyetted, hogyan járnál szórakozni?

Mária fia és menye hirtelen összenézett: megint a szokásos cirkusz. Mária észrevette a feszültséget és itt látta az idejét, hogy megbontsa a társaságot — indult uzsonnát készíteni.

— Majd mi segítünk — ajánlkoztak azonnal a lányok és indultak a konyhába.

Lélegzetnyi szünet állt be, mert a konyhából csak szűrve érkezett a zaj. A bentmaradtak, bekapcsolták a tévét. Mire megterítettek a testvérek, behordták a temérdek ennivalót — nagy méltatlankodás közben a felesleges kiadás miatt —, éppen sötétedett.

| zsonna közben kis pihenő következett. Most már nem egymáson köszörülték a nyelvüket, hanem egyetértésben szidták Magdát és Ilonkát, akik csak a püccért élnek, semmivel nincs gondjuk, csak a jó jutott a mázlistáknak. Bezzeg Han- kának mindenért meg kell szenvednie — szegénynek.

— Dehogy kell, — csattant magasan Bori hangjá. Már miért kellene? Azért,* mert folyton sír, te meg olyan buta vagy, hogy hiszel neki?

— Buta vagy te, mindig így beszél — fordult Juci segélytkérően Máriához, . aki újra csitítani kezdte őket.

— Ne vitatkozzatok már mindig! — pirított rájuk Mária.

— Ö vitatkozik — duzzogott Bori. — Olyan mimóza, hogy nem lehet hozzászólná.

— Mimóza? Ne viccelj.

A tévéből hangfoszlányok hallatszottak csak. A fiatal pár lopva odafigyelt. Hiába. Egy szót sem lehetett érteni. Az asszonyka odasúgta a férjének:

— Gyere, menjünk sétálni.

A férfi ijedten nézett anyjára, nem hallja-e meg az árulást. Anyja szúrás pillantásából látta, hogy lelepleződtek.

— Majd később, édes. Nem hagyhatjuk itt őket.

Azután kártyáztak. Lekötötte őket, hogy ki nyer, ki dobja el magát, kié lesz a parti tíz fillérje. Nagyokat nevettek.

Mária a végén már nem figyelt, kifáradt. Bori és Juci újra hajbakaptak, akár a gyerekek. Máriának eszébe jutott, még rendbe kell hoznia az unokák köpenyét. Amikor a két lány menni készült, nem marasztalta őket. Becsomagolt nekik süteményt, kis gyümölcsöt, legyen egész héten valami jó falatjuk. A két testvér szedelőzködött, de mindenki tudta, legalább tíz perc, amíg beteszik maguk mögött az ajtót. Addig az előszobában, állva adják Máriának a tanácsokat, mit ne legyen egész héten, vigyázzon, ne izgassa magát hiábavalóan, nem érdemes.

Ahogy becsukódott a vendégek mögött az ajtó, Mária sírni kezdett: miért marják mindig egymást a lányok, hiszen nincs senkijük és egy lépést sem tesznek egymás nélkül. Akkor miért mérgezik meg minden pillanatukat. A gyerekek vigasztalják Máriát, de közben ki is fakadnak: ,

— Mondd, mama, miért kell minden vasárnap neked ez a cirkusz? Nem lehetne... — de elharapták a szót, nem mondhatták ki, hogy egész heti munka után jó lenne néha magukban maradni. Elhallgattak, Mária úgysem értené. Hogy is érthetné, amikor alig várja a vasárnapot.

Most is nézi az órát. Végre eltelt harminc perc, biztos otthon vannak már a lányok. Mária a telefonhoz lép, tárcsáz:

— Halló, otthon vagytok? Nem volt semmi baj az úton? Jaj, elfelejtettem mondani, hogy...

síz perc múlva befejezik a beszélgetést. Mindannyian nyugodtak. Megbeszélték, hogy legközelebb vasárnap találkoznak. Igen, vasárnap. Pontosan ötkor.

T