Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
wer március is., vasárnap IW» x/ßrrfap 3 KORSZERŰ TANANYAG Iskoláink fejlődése A Landler Jenő Felsőfokú Építőipari Technikum 1966-ban készült cL Igazi felkarolás. Az élethez igazodva Jobban megállják helyüket Ha visszatekintünk az iskolareform kezdetére, a hatvanas évek elejére, s az akkori állapotokat összehasonlítjuk 3 maiakkal, örvendetes eredményeket mutat az összevetés. Az oktatás korszerűsítésének folyamata szinte minden vonatkozásban meggyorsult, a legégetőbb kérdésekben pedig különösen kiemelkedő buzgalom volt tapasztalható. Régebbi feladat volt például a falusi és a tanyai kis iskolák, valamint a jól felszerelt városi iskolák közti színvonalbeli különbségek csökkentése, hogy a továbbtanulás jogi egyenlősége mellé a lehetőségek nagyobb azonossága is társuljon. És történt is sok minden azért, hogy a falusi és a tanyai gyerekek előtt is megnyíljon az út a középiskolákhoz és az egyetemekhez. Az igazi fordulatot, a fejlődés nagyobb lendületének alapját azonban a származási kategorizálás eltörlése adta. 1962-ben a párt VIII. kongresszusa elérkezettnek látta az időt, hogy a továbbtanulók kiválogatásánál a tudás, a rátermettség, a tehetség és az erkölcsi, politikai magatartás legyen a mérce, s a fizikai dolgozók gyerekeit a tanulásban, magatartásuk formálásában segítsék az adminisztratív előnyökben való részesítés helyett. A formális támogatás helyébe tehát az igazi felkarolást jelentő, hosz- szú távra szóló, megalapozott tudást biztosító segítés megteremtésének az igénye került. Ez a cél, a munkás- és parasztfiatalok igazi felkarolására való törekvés szülte elsősorban azokat az intézkedéseket, amelyek az iskolák közti színvonalbeli különbségeket hivatottak csökkenteni. Megkezdődött az alsófokú oktatásban a kis iskolák felsőtagozatos osztályainak átfogóbb körzetesítése, a tanyai kollégiumok gyorsabb ütemű szervezése, a szaktanárellátottság tudatosabb javítása, s a pedagógiai eszközök összefo- gottabb alkalmazása a fizikai dolgozók gyerekeinek jobb érvényesülése érdekében. S hogy ezek a törekvések milyen gyümölcsöket hoztak, azt jól mutatják a statisztikai adatok. 1961—62-ben 38 ezer, az idén pedig 53 ezer tanyai diák jár a jobb körülmények között tanító körzeti iskolákba — mégpedig most 58,7 százaléikuk autóbuszon. Az általános iskolai kollégiumokban 4 ezer olyan diák kap ellátásit, akik egyébként a körzeti iskolát nem tudták volna megközelíteni a nagy távolságok, s a rossz közlekedési viszonyok miatt öt évvel ezelőtt a felsőtagozatos tanulóknak 84,3 százaléka részesült szakrendszerű oktatásban, ma 92,3 százalékuk. 1962—63-ban az V— VIII. osztályban 100 tanóra közül 56,4 órát tartattak árra képesített szaktanárok, az idén pedig 64,7 órát Ezek a változások jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a fizikai dolgozók gyerekei jobban megállják a helyüket a középiskolákban. Számottevő iskolák tantervei is. Meg kell még említeni, hogy megszűnt az utóbhi évek nyomasztó pedagógushiánya, szép eredményeket ért el az általános iskolai politechnikai oktatás, korszerűsödött az iskolák felszerelése, általában javultak a tanítás és a nevelés feltételei. Az idén további erőfeszítések történnek az iskolahálózat korszerűsítése, fejlesztése érdekében, összesen csaknem 600 általános iskolai tanterem épül, s mintegy 1400 férőhellyel bővülnek a tanyai kollégiumok. A középiskolai oktatást segíti az elkészülő 107 középiskolai tanterem és 800 kollégiumi férőhely. A szakközépiskolai műhelyek fejlesztésére és korszerűsítésére 34 millió forintot fordítanak. A második és a harmadik ötéves tervben épült, illetve épülő főiskolai diákotthonokkal megoldják az arra rászoruló hallgatók kulturált kollégiumi elhelyezését is. Ha tehát nem csupán a maival hasonlítjuk össze az öt esztendővel ezelőtti állapotokat, hanem a fejlődést előrevetítjük a következő évekre, akkor látszik igazán, hogy az oktatásügyről, a fiatalok tanításáról, neveléséről odaadóan gondoskodik szocialista államunk. Közgyűlések után - megyei tanácskozás előtt A megyei termelőszövetkezeti tanács elnökének tájékoztatója A megye közös gazdaságai - ban\ a közelmúltban közgyűlést tartottak, amelyen a tagság megválasztotta küldöttét a megyei tanácskozásra. Felkerestük dr. Pénzes Jánost, a megyei tanács elnökhelyettesét, a megyei termelőszövetkezeti tanács elnökét,* hogy adjon tájékoztatást, a közgyűlések látogatottságáról, hangulatáról, a kialakult vitáról, valamint a megyei tanácskozásra való felkészülésről. — A kögyűlésnek csak az egyik célja volt a küldött személyének megválasztása — mondotta Pénzes János. — A másik, nem kevésbé jelentős feladat volt, hogy ismertessék a vezetőségek a szövetkezeti parasztsággal a IX pártkongresz- szuson hozott, a parasztság munkájával, életkörülményeivel kapcsolatos határozatokat, javaslatokat. A közgyűlések igen látogatottak voltak, s a tagok általában helyeselték a kongresz- szus irányvonalát, az azóta megtett intézkedéseket. A felszólalások a legfontosabb kérdésekkel foglalkoztak, így az új nyugdíjtörvénnyel, a hitelrendezéssel — ezekkel már mint törvényesen is rendezett témákkal —, továbbá a javasolt és a tervezett intézkedések közül, az új termelőszövetkezeti törvénnyel, a földjogi törvénnyel, a termelőszövetkezetek érdekképviseleti rendszerének kiépítésével. Közel ezer szövetkezeti paraszt szólalt fel, s mondotta el véleményét. Nagyon kedvezően nyilatkoztak a társadalombiztosítás rendszerének ki- terjesztéséről. Sokan helyeselték, hogy a jövőben újszerű elbírálás alapján határozzák meg a háztáji föld mértékét. Ugyanígy kedvezően fogadta a szövetkezeti parasztság a munkadíjazás rendszerében és formájában javasolt változtatást. Érzik a termelőszövetkezeti tagok, hogy a társadalom elismeri munkájukat, nagyobb megbecsülésben részesíti őket. Ez növeli biztonságérzetüket, szilárdítja meggyőződésüket a termelőszövetkezeti mozgalomban. A közgyűléseken több mint 200- an kérték felvételüket, közülük 45-en alkalmazottak voltak. Az új belépők száma az elmúlt napokban tovább emelkedett, s számuk egyre nő. A szövetkezetek többségében azonban megoldásra váró feladat a tagság állandó foglalkoztatottságának biztosítása. Meg kell találni azokat a legjobb formákat, amelyek mellett a szövetkezeti vezetőségek a jövedelmezőség szem előtt tartásával biztosítani tudják a rendszeres munkát. A közgyűléseken sikerült több téves nézetet, hiedelmet eloszlatni, helyes irányba terelni a szövetkezeti* parasztság figyelmét. Mutatkozik ennek kedvező hatása a tavaszi munkák megindulásánál. Azok a tagok, akik megismerkedtek a párt politikájával, érzik, hogy a szövetkezeti gazdálkodás, biztos megélhetést , nyújt. jobb kedvvel dolgoznak gazdaságuk fellendítéséért. A termelőszövetkezetek küldöttei — a fővárosiakkal együtt 218-an — sok hasznos tanácsot kaptak a közgyűléseken, így méltóan képviselhetik kisebb-nagyobb közösségüket a március 24-én megtartásra kerülő megyei termelőszövetkezeti tanácskozáson — fejezte be tájékoztatóját Pénzes János. KÁPOSZTA - FOLD ALÓL5 EXPORTROZS az is, hogy a szakmunkásképző iskolák — ahová jobbára munkás- és parasztgyerekek járnak - már nem jelentenek f'"""""""""""""" kerülőt azok számára, akik ^ felnőtt fejjel tovább akarnak § tanulni: hiszen a szakma ta-^ nulása közben szerzett isme- ^ reteket elismerik a középis- ^ kólák. k Ami pedig a középiskolákat ^ illeti: annak ellenére, hogy az ^ Tóth László A dunántúli növénynemesí- bői érkezett két megrendelés, tés egyik nagy eredménye a A mexikói állami kísérleti te- lovászpatonai rozs immár lepek szándékoznak megho- nemzetközi hírnévre tett szert, nosítani ezt az értékes gabo- A külföldi kutatóintézetek nát. A FAO mexikói növény- szinté minden évben igénylik nemesítő központja ugyanak- szaporító anyagát a keszthelyi kor egy mexikói búzafajtával növénynemesítő telep szak- szándékozik „összeházasítani” embereitől. Legutóbb Mexikó- a lovászpatonai rozsot. A kisütő napban úgy vakít, mint a jól megtermett hóbnc- ka. Pedig hol van már a tél takarója? Káposzta került ki a veremből a veesési Zöld Mezőben. Az alsó-dűlőn több- mint 50 vagonra valót „arattak” annak' idején. Azóta tán már piacra is ért ez a halom. (Gábor felvj Gyalogvoks — Tudja, engem bíztak meg.,. Hogy beosztást csináljak ... Fölírjam, ki s hánykor számít szavazni... Hát?..: Mikorra írjam be magukat, szomszéd úr?... Délelőttre? Délutánra? ... Betonáru üzemünkbe SEGÉDMUNKÁSOKAT betonmunkára azonnali belépéssel felveszünk bérezés: teljesítménybérben, jó kereseti lehetőséggel. VÁC ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰ VESSZOVETKEZET Vác, Beloiannisz ufca 3. első osztályos tanulói létszám^ 1960-tól 1965-ig 46 800-ról § 66 500-ra emelkedett, javultak ^ a különböző iskolatípusok köz- ^ ti arányok. A szakközépisko-1 lás diákok száma az 1961— 62-es tanévhez viszonyítva S 1965—66-ra csaknem tízszere- ^ sere nőtt. A gimnáziumokba ^ járók aránya pedig 69,6 száza- & lékről 59,2 százalékra csők- ^ kent, a második ötéves terv ^ alatt A középiskolai hálózat ^ tehát évről-évre jobban igazo-^ dik az élet követelményeihez, ^ mind több gyerek kezébe ad az | érettségi mellé szakmai kép- ^ zettséget is. § Azt pedig, hogy a középis- ^ kólákban is törődnek a fizikai ^ dolgozók gyerekeivel, mi sem ^ bizonyítja jobban, mint az, ^ hogy a származási kategorizá- § lás eltörlése óta nem keve- § sebb, hanem — országos átlgg- ^ ban — többen kerülnek közü- § lük egyetemre és főiskolákra, ^ mint azelőtt. És ami a legfon- ^ tosabb: jobban megállják a ^ helyüket, nagyobb a tudásuk,^ mint régebben. § Az oktatási reform során ^ korszerűsödött a tananyag is. | Ma már az általános iskola ^ minden osztályában új tantér- ^ vek alapján, jobb és szebb tan- ^ könyvekből tanulnak a diákok. 5 \ gimnáziumi reformtanköny- ^ ; ; vek bevezetése a második ősz- $ í i tálynál tart, s 1968-ra elké- | i 1 szülnek az újtípusú szakközép- Sí Ml 1 egényke koromban Becsky bácsit csodáltam az Vicánkban. Tetszett hatalmas, hegyesre pödört bajsza, de még jobban a ruhája. Arany paszománnyal kivarrott, zöld posztó egyenruhában járt, s hozzá arany- zsinóros csákót viselt, meg tükrösszárú, nyikorgás csizmát. Ez a ruha lett álmaim netovábbja, egy csekélyke óhajjal megtoldva még: kardot is viselhessek-hozzá. Érthető hát a megdöbbenésem, hogy amikor kikotyogtam gyermekálmaimat, apám igen lekicsinylőén nyilatkozott Becsky bácsiról, s ráadásul villámló szemmel még rám is ijesztett. — Szíjat hasítok a hátadból, ha urak lába kapcája leszel! Megütközésem csak fokozódott, mikor egyszer magát, Becsky bácsit jószerivel kidobta a lakásunkból. Egy őszi estén, természetesen a szép ruhájában, bekopogott hozzánk, hóna alatt egy hétrét hajlított aktatáskával, szakasztott olyannal, amilyent a végrehajtó hordott magával, aki igen gyakori vendég volt az utcánkban. Édesanyám kötőjébe kapaszkodva én is bekísértem a szobába, hogy közelről csodálhassam a ragyogó uniformist. I desapám láthatóan igen kedvetlenül fogadta a vendéget. Hellyel is édesanyám kínálta, illendően Letöröl- getve előbb a széket, Becsky bácsi leült az asztal mellé, ahol apám olvasott, csákóját az ágyra tette, az aktatáskából egy ív hosszúkás papírt vett elő, s szemüveget rakott az orrára. — A választások miatt jöttem, szomszéd úr! — mondta. Édesapám fölvonta a szemöldökét. — Hogy-hogy? — Minden szavazónak fiákért biztosítunk. Hintán visz- szük a szavazóhelyiségbe, természetesen ingyen! — emelte föl Becsky bácsi a hangját, s az okuláréja felett várakozóan tekintett apámra. Nem nagyon értettem, miről van szó. A fiáJcerezéstől megdobbant a szivem, mert abban reménykedtem, hátha én is felülhetek majd. Szorongva lestem, mit szól apám az ajánlathoz, ügy látszott, egy cseppet sem örül. Csak hallgatott, s elborult tekintettel méregette Becsky bácsit. Aki nem nagyon állta a pillantását, köhintett, a torkát köszörülte, megsodorintotta a bajszát, s mintha elbizonytalanodott volna, apám nézésétől, akadozva így folytatta. c£ fpém a szája szélét rágta, ami nála a nagy belső indulat jele volt. Ijedtem néztem, mert már tapasztalásból tudtam, hogy apám ilyenkor mindig kiabálni szokott. Most azonban mégsem tette, de nagyon idegenül, tompán csengett a hangja, amikor megkérdezte: — Aztán kinek a költségére megy ez? Becsky bácsi szeme fölcsillant az érdeklődésre. — A méltóságos gróf úr, a jelöltünk, kedveskedik vele a szavazóinak. Édesapám felállt. A hangja most már keményen pattogott. — Mi gyalog megyünk, szomszéd úr! A bácsi gyorsan elrakta az ívet, tokba dugta a pápaszemet. vette a csákóját, és sietve elköszönt. — Jó éjszakát, szomszéd úr! <5 1 klcor már az ablaknál állt apám, s kinézett az udvarra. Aligha láthatott valamit, mert már egészen besötétedett, mégis olyan érdeklődéssel bámult kifele, hogy köszönni is elfelejtett Becsky bácsinak. Édesanyám pótolta, aki riadtan kisérte ki a vendéget, s engesztelőén susogta utána. — Ne tessék haragudni! Elhülve néztem édesapámat. Csaknem elpityeredtem, hogy olyan hirtelen-ridegen elutasította a fiákért, még édesanyámmal sem tanácskozta meg a dolgot. Biztosra vettem, hogy a bácsi engem is felültetett volna, ha szépen megkérem. Édesapám észrevehette, mi megy végbe bennem, mert hozzám lépett, megsimogatta a fejem, s azt mondta. — Majd ha megnősz, kisfiam, te is mindig gyalog menj szavazni, akkor is, ha négylovas hintát küldenének érted! I ábólintottam, pedig nem értettem, mit mond. Aznap éjjel, álmomban, gyönyörű, négylovas hintó állt meg a házunk előtt, a sallangos szerszámú tüzes paripák prüszkölve kapálták a földet. Pompás egyenruhájában Becsky bácsi ölt a bakon, s intett, hogy üljek fel. En ugrottam volna, de nem bírtam, mert édesapám erősen fogta a kezemet, s nem engedte el. A táltosok a hintával nélkülem száguldottak el, én meg keservesen sírtam, sírtam. Még reggel is nedves volt a párnám, mikor fölébredtem. Kicsi voltam még. Csak évek múltán értettem meg, mennyivel nagyobb ajándékot kaptam apámtól. Homoródy József
