Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

MCVt. I s^/CírSap 1967. MÄr.CU ,» 19., VASÁRNAP TAVKIABÁLÁS — TÖRÖKBÁLINTRÓL Lesz-e több vonal? A napokban Törökbálintról akartam telefonálni. A busz­megálló mellett sárgállott a fülke. Beléptem, tantusz után kotorásztam és ... előbb a vastag konythajtűmmel ki­halásztam a beszorított öt­fillérest. Bűnjelként ma is ott la­pul a kabátzsebemben. A neheze csak ezután követ­kezett. Hogy a vonal másik végén megértsenek, kida­gadt erekkel kellett kiabál­nom. Másnapra istenesen be­rekedtem. A községi tanácsnál azt mondták, bizony így van ez náluk. A gyerekek is rongál­ják a két szem utcai fül­két, de még nagyobb baj, hogy alapjában rossz a falu telefon-összeköttetése. 1950-ben, amikor négyezer lakosuk volt, öt vonalat kap­tak. Abból három az orvoso­ké lett, egy a szanatóriumé, egy a postáé. Ezekre kap­csolták a tanács és a többi előfizető telefonját. Azóta viszont háromszorosa lett a Film a pásztorkodásról Néprajzi dokumentumfilm készült a hortobágyi pásztor­kodásról. A puszta mai pász­torainak életét, munkáját megörökítő filmet Basilides Abris rendezi. A forgatást tavasszal jószághajtás idején kezdik meg, s a téli szállásra való visszatéréskor fejezik be. lakosság, rengeteg új készü­lékre lenne szükség — de nincs vonal. Kértek utcai fülkét az új településre, mert az a rész boszorkányos gyor­sasággal fejlődik — nincs vo­nal. Ezek után fordultam Ho- moródi Ödön hálózatfejlesz­tési főosztályvezetőhöz. Kész­ségesen elismerte, hogy a törökbálintiak és az én pa­naszom helytálló. Mindkettőre tudott ma­gyarázatot és icike-pici- ke reményt nyújtani. Eddig Nagytétény és Buda*- tétény helyzetét orvosolták, ahová a kézi kapcsolású köz­pont helyett automata kon­centrátort szereltek fel. E program keretében kerül sor Törökbálintra. Nem azonnal, de egy-két éven belül bizto­san. k. m. Tsz-asszonyok — a statisztikában Megy esze rte most rendezik a küldöttközgyűléseket, amelye­ken kiválasztják, kik képvise­lik a tsz-t a sorra kerülő ter­melőszövetkezeti tanácskozás alakuló ülésén. Az eddig megválasztott kül­döttek 12 százaléka nő. Az arány még tovább javul majd, hiszen a €3 ezer tsz-dolgozó közül 27 ezer a nő. Ezenkívül évente rendszeresen 3500 asz- szony segít a legfontosabb munkák idején. A mezőgazdaságban ma már 15 szocialista brigádot tarta­nak számon 187 taggal, s raj­tuk kívül 1200 asszony dolgo­zik valamilyen más verseny- formában. Az itatásos borjú- nevelést 91 tsz-ben alkalmaz­zák; a gondozók nyolcvan szá­zaléka nő. Harminc gazdaság­ban géppel fejnek s ennek a mannának a felét szintén a nők végzik. Érdekesek azok az adatok is, amelyeket a falusi nők tovább- J képzéséről mondott. Az átszer- vezéstől máig 4300 felnőttet és I másfélezer fiatalt oktattak me- | zőgazdasági szakmunkássá. I Közel negyedrészük nődolgozó. | A jelenlegi szakmunkásképző ( iskola első, második és har­madik évfolyamán a tanulók 40 százaléka leány. k. m. ÉPÜL A BNV Két hónap múlva nyit a vásár Jelzett a bécsi naptár Odafenn tél van A budai hegyvidék lakói nemcsak szállingózás közben látták, de a réteken, kertekben, utcákon is taposták, seperték a havat. Igaz, nem esett sok, de arra elegendő, hogy figyel­meztessen: nem jó korán örülni a tavasznak. Valamelyes késéssel, de mégis csak a sokat vitatott bécsi meteorológiai naptár jelzése szerint köszöntött be a hideg és érkezett meg a hó. A hideg talán veszít valamit erejéből, de a csapadék va­lamilyen formájára mindenképpen számíthatunk ma. Néhány nap múlva: jobb időt várhatunk, amely átmenetileg ismét hi­degebbre fordul. CSAK A LÁNYOK MEG NE TUDJÁK Vall az ötvenszeres csaló Kelendő a kerék — licitál a vevő főhadnagy úr. ö is csinálta gyöt, a kűrözí-s alatt álló csa­lót Erden elfogták a nyomo­zók. (Újsághír). Kihallgatás. A csaló: kedé­lyes mesealak. Kék szem, vö­rösesszőke, elválasztott haj, mély sáncok, svábos akcentus. Es kópés mosoly, ahogy mond­ja: — Most már nyugodtan me- sélgethetek. Beleszámít már. Elmondok én mindent ponto­san, hol csináltam balhét. Eddig kétszer ült börtönben csalásért. Negyvenöt éves, négy elemit végzett, írni -ol­vasni félig elfelejtett. Leg­utóbb tavaly augusztusban szabadult. A nővéréékhez ment vissza Pilisvörösvárra. Egy hónapig dolgozott. — Utána kezdtem el a csa­vargást. Voltam Komárom, meg Fejér megyében, meg Pest megyében. — És Budapesten is, Gyuri. Békásmegyer... — Ja! Meg Soroksár, főhad­nagy úr! De én azt hittem, hogy az nem Budapest. I Apja fuvaros volt Pilisvö- rösVáron. ű kocsis egy másik fuvarosnál. Katonának vitték, fogság; 45-től a dorogi bányá­nál dolgozott Első büntetését töltötte, amikor az ellenforra- dalmárok kiengedték, önként jelentkezett — hivatalosan is szabadon engedték, persze fel­tételesen. —- A kerékmesét hol szedte, Gyuri? — Még apámtól tanultam, egy párszor. Az ötlet rendkívül egyszerű. — Kinéztem egy házat, fő­hadnagy úr. Bementem, a sze­mélyi igazolványomat megmu­tattam és mondtam, meszet szállítok, eltörött a kocsikerék. Pénzt kértem, adtak, aztán el­utaztam. Bugyin három na­pig aludtam egy háznál. Azt mondtam, a fiaim nem jöttek még meg a kocsival. Nőtlen, gyereke sincs. — Mennyi pénzt kapott, Gyuri? — 30, 80, 300 forintot fő­hadnagy úr. Volt úgy, hogy 120-at kértem, de kétszázat adtak. — És mindenütt adtaik, Gyuri? — Mindenütt, főhadnagy úr. Hát lássa, ha ilyen buták voltak az emberek... Még ki- se néztek az utcára. A Pest megyei községek kö­zül hamarjában Zsámbékra, Gödöllőre, Tárnokra, Sóskútra emlékszik. Körülbelül 40—50 embertől mintegy tízezer fo­rintot csalt ki. Január elején ment Érdre, ott letelepedett egy asszony­nál. Február elejéig még el­járt pénzszerző körutakra — azzal, hogy Pestre megy dol- go;ci. Az asszony házában ta­lálták meg kedden. — örültem volna, ha előbb elkapnak. — Miért nem jelentkezett önként? CSAKNEM KÉT HÖNAP MÚLVA NYITJA MEG KA­PUIT A BUDAPESTI NEM­ZETKÖZI VASÁR. MAR JA­VÁBAN FOLYNAK AZ ELŐ­KÉSZÍTŐ MUNKÁK, ÚJJÁ­VARÁZSOLJÁK A RÉGI PAVILONOKAT, FELÚJÍT­JÁK AZ UTAKAT, A GYEP- SZÖNYEGEIT. TÖ3B ÜJ BE­MUTATÓTEREM IS ÉPÜL AZ IDEI KIÁLLÍTÁSRA. AZ ÉM FÉMMUNKÁS VÁLLA­LAT MAR TETŐ ALÁ HOZ­TA AZ NDK UJ KIÁLLÍTÓ CSARNOKÁT. A LENGYEL KIÁLLÍTÓ TEREM FELÚJÍ­TÁSA IS CSAKNEM TELJE­SEN BEFEJEZŐDÖTT. AZ ORSZÁGOS , SZAKIPARI VÁLLALAT FESTŐI A VA­SÁR EGYIK SZIMBÓLU­MÁT, A NEMZETEK ZÁSZ­LÓIT TARTÓ OSZLOPSORT FESTIK ÚJRA. a Munkában az ácsok. A vásár főterén álló „aluminiumtü” állapo­tát vizsgálják. — Á, jelentkezni nem sze­retek, higgye el, főhadnagy úr. — Aztán, ha kiszabadul, Gyuri, megint indul a kerék? — Nem, nem, semmi sem indul, inkább a vonat alá me­gyek. Ez már egy kicsit sok nekem, főhadnagy úr! Majd eljövök magukhoz, hogy sze­rezzenek állást. — Rendben van, Gyuri, el­helyezzük. — Jó is lesz, főhadnagy úr. Hirtelen felém fordul: — Aztán, újságíró úr, ne írjon rólam sokat. Nehogy (ne kapjak asszonyt, ha kijö­vök a börtönből. M. J. '///s/ssss/ysssssssss/ssssssssss/sssssss//sssss/ssss/sssss//sss/sssssyssssss/ssssss/ssss/sssssssssssssssssssssss/s/ssss/s/ssssssssfsssssssss/-sssssssssss//ssss/s/ssssssssssss/s/sss. tént. Végül is, már március közepetá- ján, mégis rámfanyalodott és megkért, hogy sürgessem meg a cenzúrát. Köz­ben megjelent a kiadó prospektusa, szép, ízléses, több színben készült nyomtatvány, benne az én megjelenés­re váró új regényem ismertetésével. Fel­kerestem tehát a törvényszék Marka utcai épületében Buzássy Alajost, aki készségesei! megígérte, hogy meggyor­sítja a processzust. Március 17-én hi­vatott és elém téve a kéziratot, mente- getődzve mondta: egy részeges fő­hadnagy-cenzor kezébe került és MAGYAR LÁSZLÓI Letűnt világ-------------- hogy van mindenkinek P ersze | személyes emléke is ar­ról a végzetes napról. SZÖVETKEZETÜNK VALLAL.ÍA: BÚTOROK, KÁRPITOSMUNKÁK HORDOK. KADAK KÉSZÍTÉSÉT, JAVÍTÁSÁT valamint AUTÖFÉNYEZÉST ÉS KARPITOZAS1 a Cegléd Déli út 47. Telefon 231 Albortirsa, Dózsa György u. 26. Telefon: 4 Tápiószele, Bartók Béla u. 3. Tel.: 23. alatti részlegeiben EGLÉD FAIPARI KTS ZS. Súlyos, sorsdöntő emlék. Hiszen minden összekuszálódott és, ami egy perccel előbb még képtelen fantómnak tűnt, rettenetes valósággá vált. A márciusi nap vidáman, sziporkázva kapaszkodott föl a felhőtlen égre. Valósággal özönlött belőle a vasárnapi hangulat. — Sándor, József, Benedek, zsákban hozzak a meleget — idézgettük a régi rigmust, azon a József-napi hajnalon. Sokan titokban még azt is hozzágondol­tuk, hátha meghozzák a békességet is. Hiszen Berlin, amelyre néhány nappal előbb kétezer amerikai repülőgép közel félmillió romboló- és gyújtóbombát do­bott, romokban hevert már; március 13-án a feltartóztathatatlanul előrenyo­muló szovjet hadsereg visszafoglalta Nyikolajevet és Kerszont, 15-én Konyev tábornok hadserege átlépve a Búgot, benyomult Romániába, az amerikaiak 18-án elfoglalták az Admiralitás szige­teket, 19-én pedig Konyev tábornok hadserege már elérte a Dnyesztert. Az acélhurok tehát egyre végzetesebb erővel szorult a veszett fasiszta fenevad torkára. Azon a napon... Arról a napról én is őrzök néhány személyes emléket. Hadd beszéljek ki­csit róluk. Egy dokumentum hívta elő közel negyedszázad messzeségéből, egy régi regénykézirat. Majd kétszáz gép­írásos lap, gondosan összefűzve, hal­ványsárga, kissé elf iszkolódott borító­lapban. Rajta titokzatos jelek, pecsétek, számok, aláírások és a dátum: Bp., 1944. III. 18. Hogyan is történt? Az író számára mindig öröm, ha új kiadó vállalat szü­---------------- letik. Akkortájt, vagy e gy-két évvel korábban, alakult meg az Árkádia Könyvkiadó — amint a kézirat első oldalára nyomott lila színű pecsét­jéről látom — „Budapest, IX., Lönyay utca 39/a. Telefon 184—822 és 184—823.” Hát ez az új kiadó bukkant rám 1943 őszén, és kért regényt tőlem. Volt egy nyomdafestékre szomjas kész regé­nyem, hát fölajánlottam. Hamarosan aláírtuk a szerződést és zsebre tehettem az elég tekintélyes előleget. Szigorú cenzúra őrködött a fasiszta világ politikai és hadi érdekei fölött. A cenzúra-bizottság elnöke dr. Buzássy Alajos ügyészségi alelnök volt, akivel mint törvényszéki újságíró, kerültem elég barátságos kapcsolatba. Előttem nem titkolta: muszájból vállalta a nép­szerűtlen szellemi hóhérságot és számol vele, hogy annak ránézve igen súlyos következményei lehetnek, hiszen a né­met fasizmus közeli bukásiban egyetlen pillanatig sem kételkedett Tudva, hogy egy-egy regény cenzúrá­zása hosszú hónapokig is elnyúlhat, föl­ajánlottam a kiadónak, hogy soronkí­vüliséget szerzek könyvem számára. El­hárította ajánlatomat. Azt hitte, hogy ő maga is megszerezheti. Gyorsan múltak a hetek, a hónapok, és semmi sem tör­— Ä regény az szörnyű dolgot művelt vele, oldala­kat, egész fejezeteket húzott ki belőle. — Képtelenség — hebegtem —, ak­kor a regény nem is jelenhet meg. Szi­gorúan zárt szerkezete van. Négy rész­ből áll, minden rész négy-négy fejezet­ből. Ha egyetlen fejezet kimarad belőle, az egész összeomlik. Buzássy Alajos lapozgatni kezdett a megcsúfolt kéziratban, figyelmesen el­olvasott néhány áthúzott szövegrészt, közben megmegcsóválta a fejét. — Megpróbálom elintézni — mondta és leemelve a telefonkagylót, felhívta kollégáját, dr. Ferjentsik Zoltán ügyészt, aki szintén tagja volt a cenzúra-bizott­ságnak. Kérte, hogy sürgősen jöjjön át hozzá. Aztán megmutatta neki az agyoncenzúrázott kéziratot. — Nézd, Zoli, mit csinált az a részeg barom ezzel a regénnyel. Arra szeretné­lek megkérni, nézd át, mert így, meg­csonkítva, meg sem lehet jelentetni. — Jó, majd átnézem. — De sürgős a dolog, már közel fél éve hever itt. — Mikorra kellene? — Hát... holnap reggelre. —■ Az lehetetlen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom