Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-18 / 66. szám

1967. MÁRCIUS 18., SZOMBAT 3 JŐ ÖTLET Régiért — «/ ír Rohamosan fiatalodik */ az Örkényi Haladás Negyedév alatt 16 új tag — Megnyílt a Nincsen semmi akadálya annak, hogy megyénkben is megindítsák a használt televí­ziós készülékek csereakcióját — tájékoztatták szerkesztősé­günket a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei. Mint ismeretes, a fővárosban a Ke­ravill Vállalat akciót hir­detett, melynek során új te­levíziós készülékekre cseréli be a használt típusokat, amennyiben ezt a tulajdonos kéri és hajlandó árkülönbö­zetet megtéríteni. Csak üzemképes készü­léket vesznek át. A KERAVILL egy Duna-tí- pusú készülékért például 3150 forintot, Munkácsyért 2520- at, a kisképernyős, szögletes A csaknem háromezer ta­got számláló Pest megyei va­dásztársaságok újabb tíz év­re kötnek bérleti szerződést ezekben a napokban. Ugyan­csak most kötik szerződései­ket a terület nélküli, bér­kilövő vadásztársaságok is. Ez alkalomból csaknem mindenütt rendezik a vadász- társaságok eddigi határait. Az új mezsgyék kijelölésé­nél messzemenően figyelem­be veszik a vadgazdálkodás formájú Kékesért 2340 fo­rintot fizet, illetve ennyit számít le az új tv árából. A tulajdonosok egyetlen napig sem maradnak készülék nél­kül, mert a régi elszállításá­val egyidejűleg hozzák az újat. Az országban nyilvántar­tott több mint egymillió tele­víziós készülék között elég sok az 5 évnél öregebb típus, ezért feltehető, hogy ilyen fel­tételek mellett sokan vállal­koznának a cserére annál is inkább, mert a modern készülék átvé­telét OTP hitelakcióval is össze lehet kötni. A régi készülék árának be­számítása után a fennmaradó különbözet részletre is kifi­zethető. helyi adottságait, az egyes va­dásztársaságok eddigi ered­ményeit és arra törekednek, hogy lehetőleg mindenütt a természetes vonalak; folyók, patakok, országutak, vas­utak, töltések határolják el egymástól a társaságok te­rületét. A jelenlegi szerződések ez év július 31-ig érvényesek s az újakat ugyanezen ideig kell megkötni s jóváhagyatni Erdészeti Fő­Az Örkényi Haladás Tsz tag­jai a napokban tervjóváhagyó közgyűlésre jöttek össze. Elha­tározták, hogy tovább folytat­ják a gyümölcstelepítést, az­után rátértek a következő na­pirendi pontra, dönteniök kel­lett öt tagfelvételi kérelem ügyében. Két kérelmező eddig a tsz alkalmazottja volt, az új betegbiztosítási ren­delkezés után most már kedvezőbbnek látták, ha belépnek. Elsősorban azért, mert a tsz- től részes művelésre így kap­hatnak földet. Kettőjükön kí­vül még egy férfi kopogtatott a tsz-ben, eddig Pestre járt gyárba. Két fiatalasszony szin­tén „bejáró” volt. Mind az ötüket felvették. A zárszámadó közgyűlésen 11 új taggal szaporodtak. Va­lamennyien — ■ miután addig Pesten az iparban dolgoztak — a tsz propán-bután gázpalack- ellenőrző és javító segédüze­mében vállaltak munkát múlt év májusa óta. Részük van ab­ban, hogy a tsz bevétele az üzem révén sok százezer forint­tal gyarapodott. A gázpalacküzem húsz dolgo­zója közül most már csak ki­lenc maradt alkalmazott. ! Egyébként rajtuk kívül még negyven alkalmazottja I van a Haladásnak. Egy részük i az állattenyésztésben dolgozik, 14-en — köztük hat nő — pe­dig a múlt héten megnyílt új galvanizálóüzemben, amely a hódmezővásárhelyi mérleggyár ! részére nikkelez alkatrészeket. Kifizetődő munkának ígérke­zik. Egy évvel ezelőtt 52 tagja volt az 1200 holdas Haladás­nak. Közülük 15 öreg nyugdí­jas vagy járadékos. E pillanat­ban tagjai száma már 68 és miután az újonnan belépettek között 30 esztendősnél csupán négy idősebb, — Nagyon megválogatjuk, kit veszünk fel — jeleníti ki Nádaski Pál, a Haladás elnö­ke. — Vándormadarat, közis­mert munkakerülőt, iszákost nem fogadunk be. A zárszámadó közgyűlésen négy felvételi kérelmet utasítottak el a tagok. A sűrűn jelentkezőket mielőtt akár próbaidőre is munkába galvanizáló üzem engednék, előbb alaposan ,,!e- káderezik”. A jóváhagyott idei terv 1500 forintban irányozza elő, az egy főre eső átlagos ha­vi jövedelmet és ez nagy vonz­erő. Sokat fejlődött a vidéki vá­rosok helyi közlekedése. A statisztika szerint 1950-ben még csak 19 városban, illetve községben járt összesen 31 autóbusz, amely 5 millió utast szállított. 1966-ban 156 város­ban és községben 631 autó­busz, 244 millió 615 ezer utast vitt. 1966. végén már 73 csuk­lós busz is járt a vidéki városokban. Régi kocsik felújításával és átalakításával a MÁVAUT fő­SZENTENDRE Filter-papir A Szentendrei Papírgyár megkezdte a füstszűrös ciga­rettákhoz szükséges, eddig külföldön vásárolt filterpapír gyártását. Az ebben az évben forgalombakerülő majdnem négymilliárd füstszűrös ci­garettához most már kizáró­lag hazai gyártású papír és viszkózafiltert használnák majd a dohánygyárak. A ha­zai papír felhasználásával évi kétmillió forint értékű im­portot takarítanak meg. műhelye is gyárt csuklósokat, az idén már valóságos nagy­üzemi módon a vidéki váro­sok részére. 1967-ben a fő­műhely a tervek szerint 140 csuklóst ad át. Ezekkel nagyobb mérték­ben fejlesztik Budapest környékén, a Borsodi és a Győr környéki iparvidé­ken a helyközi forgalmat, illetve javítják a helyi közle­kedést Szegeden, Debrecen­ben, Pécsett és Székesfehér­várott. A dabasi újak 'Akiket először jelöltek a megyei tanácsba Hz évig zenghet az Országos igazgatósággal. Csuklós buszok Budapest környékén Dohány alá KÖKÄN a KOS­SUTH TERMELŐ­SZÖVETKEZET KERTÉSZETÉ­BEN A DOHÁ­NYOSOK IS HOZ­ZÁLÁTTÁK A TAVASZI MUN­KÁHOZ. FORMA- LINNAL LO­CSOLJAK, FER­TŐTLENÍTIK, FORGATJÁK A MELEGAGYI FÖLDET, HOGY A MAGVETÉST IS MEGKEZD­HESSÉK. 180 HOLDON TER­MELNEK IDÉN DOHÁNYT. Foto: Gábor A mostani választási kam­pányban a dabasi járás mint­ha tudatosan törekedne arra, hogy felfrissítse a parlament meg a tanácsok vérkeringé­sét. Mindkét országgyűlési választókerülete, a dabasi, meg az ócsai, új embert je­lölt képviselőnek, dr. Palo­tai Sándor és Horváth Lász­ló személyében. Sok új név került a tanács­tagjelöltek listájára is. A me­gyei tanácsba első ízben je­löltek aránya is magas. A járást megillető ” nyolc kö­zül, három helyre került új ember. Az agrármérnök A három közül kétségkí­vül Boross András mezőgaz­dasági mérnök tekinthet visz- sza a leghosszabb közéleti szereplésre. Tanulmányai be­fejezése után rövid ideig dolgozott az egyik állami gazdaságban, onnan hama­rosan a Ceglédi városi Ta­nács mezőgazdasági osztá­lyának élére került, majd 1955 decemberében ugyaneb­ben a beosztásban folytatta a dabasi járásnál államigaz­gatási pályafutását. Egy év­vel később — 28 esztendős korában — vette át a da­basi járás tanácselnöki tiszt­ségét. Példás szorgalmával, munkabírásával, komoly, ro­konszenves egyéniségével, ha­tározott fellépésével gyorsan megteremtette a járásban a termelőmunkához elengedhe­tetlen légkört. Azóta — im­már 11 esztendeje — áll a lakosság bizalmából a járás élén. A felettes szervek is mél­tányolják eredményes mun­kásságát és ennek elismeré­seképpen kormánykitüntetés­ben is részesült. 1958-ban a Szocialista Munkáért Érdem­éremmel, két esztendeje pe­dultam hát, meg kell tudni, a helyzetet, csak nem hagyott cserben minket a jelölt úr? . -7—----p messze esik Szerencstől, meglehet vagy harminc­I (lOlOp I negyven kilométer hegyen-völgyön, havas úton •----------- át, és ez az ember végiggyalogolta. Szegény fa­v ágó, egy öl szántója sincsen, de öt gyerek éhes száját kell betömnie. Jobb életre szeretne szavazni, bízik benne, ha a tokaji kerületben az ellenzék győz, több lesz a napszám, meg a munka. — Üljön le ide! — Köszönöm aüássan, de nem ülök, máris fordulok, me­gyek haza a jó hírrel. Hány favágó töpreng kétségek és reménységek között Golopon, lesz-e ellenzék, akire szavazhat, mindegy, hogy kicsoda, csak a kormány ellen legyen. Meg lehet, a falu szé­lén lesik, ezen az éjszakán az utat, úgy várják, mi hírt hoz Kerékgyártó Imre. — Nem megy sehova, Imre. Ideül, koccintunk, aztán szo­bát nyittatunk magának. Reggel meg kimegy autóval Golop- ra. Hé! Pincér! Még egy korsót ugyanabból a hordóból, még egy poharat. Közénk ül a szegény favágó, száját csettintgetve kóstol­gatja az urak borát. Finom, még soha nesm ivott ilyet. Vajon itt termett-e Tokajon? És van annyi tisztesség bennünk, nem áruljuk el, hogy Budafokon készült, a gyárban. Talán úgy halt meg Kerékgyártó Imre, hogy sohase tudta, egyszer egy választáskor kocsisbor helyett, neki is jutott a kortes urak pezsgőjéből. De akármilyen szegény az ember, az urak szivességét ezért csak viszonozza, megnyitja hát tarisznyája száját és egyenként elénk rak az asztalra vagy egy tucat hamuban sült pogácsát, egész útravalóját. Reggel nekem jut az a feladat, hogy hazavigyen! Golopra és mennél több emberrel beszéljek a faluban, cáfoljam az ál­hírt, szítsam a lelkesedést. — Útközben megállsz Ondón, bemész.1 Nem írhatok nevet, harmincnyolc év után nem jut eszembe, elég az hozzá, hogy az illető is napszámos ember, de a szegénység körében van szava, a szomszédok majd ösz- szejönnek nála, beszélgessek velük. Aztán Rátkán — nicsak, ez a név most hirtelen felötlik bennem: a bíróviselt Günther Ignácot kell felkeresnem. Sváb ember, sváb az egész falu. Mondják, mindig az udvaron tesz-vesz, mikor autót hall, ki­jön a kapuba és ha a kocsi a miénk, annak ott meg kell állni, meg kell csókolni — figyelmeztetnek —, mert okvetlenül el­várja, így pecsételi meg naponta a hűséget. Fontos ember, Utána megy a falu. .——7-----r tehát a megadott házat megkeresem, szívesen I Ondón | látnak, bevisznek a fűtetlen tiszta szobába, bor­------------ ral kínálnak, a bicska akar kinyílni a zsebemben, h ogy is teremhet ilyen karcos Tokaj szomszédságában. Ha­marosan összejön nyolc-tíz férfi, tucatnyi asszony, meg pár gyerek. Ülök az asztal mellett a pádon, körülállnak, várják tőlem a szót, én meg hallgatok. Lámpalázam támad, soha nem beszéltem még ennyi emberhez és mit is mondhatnék nekik? Izgatottan töröm a fejemet, nagy-nehezen végre eszembe jut valami. Nemrég olvastam egy falukutató köny­vében, hogy sok falusi gyerek csak azért nem jár télen is­kolába, mert cipője sincs. — Mit tesz a kormány a népért? — hallom, akárha ide­gené lenne, a saját hangomat, lesütöm a szemem és a földes padlón hidegtől kékült apró lábacskát látok, vagy csak káprázat lenne?... — Azzal ki törődik, ha ebben a téli hi­degben sok-soik gyerek azért nem jár iskolába, mert mezít­láb mégsem mehet. Valami meleget érzék az arcomon: csókot Nyolcéves for­ma, szőke varkocsos kislány öleli a nyakam, megcsókol még egyszer. Kék lábán se harisnya, se cipő. Rátkára érünk, nyűik egy kapu, fekete mándlis ember áll ki eléje. — Az ott a Günther Náci bácsi — mondja a sofőr és las­sít. Kerékgyártó Imre pedig könyörög, ne álljunk meg. vagy engedjük kiszállni, de a kocsi már a kapu elé gördül, össze­húzódik. az ülésen, kezét az arca elé emeli, remeg egész tes­tében. Náci bácsi megölel, orráról, bajszáról jégcsapok csünge- nek, és ahogy mondták, meg is csókol, mégpedig a számon. Invitál aztán befelé, közben benéz a kocsiba. — Itt ül még valaki — mondja. — Jöjjön osak be ő Is. Kerékgyártó Imre fúrja tenyerébe az arcát, hörögve zo­kog. — Te vagy az, Imre? — szelíden cseng Náci báos hang­ja. — Ugyan már, egy párton vagyunk, ami történt, régen volt, felejtsük ed. Behajol az autóba, húzza és kihúzza Kerékgyártó Imrét, megyünk be a Günther-portára, az asszony már az asztalra készítette a poharakat. — Kriisz Kott, teség, teség — szíveskedik és kíváncsian néz ránk, ugyan kifélék a vendégek. Náci bácsi átöleli Imre vállát; úgy vezeti felesége elé: — Der Geregjárdo Imri, ausz Kolop, ject száma ám szelbn Szájt. (A Kerékgyártó Lmrus Kolopjról, most egy pár­ton vagyunk.)--------------—r kezet nyújt, Imre lerogy egy székre. Huszon­I Az asszony | öt éve táncmulatságban valami csalfa lány------------------ miatt agyonszúrta Günther Ignác fivérét. N yolc esztendőt ült érte. Szokoly Endre dig a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntették ki. Amióta a járás élére ke­rült, megyorsult a dabasi já­rás fejlődésének üteme. Ne­héz lenne lemérni, mennyi ebben személyes érdeme, de hogy a fejlődés meggyorsí­tásán fáradhatatlanul mun­kálkodik, azt mindenki el­ismeri. Jelenleg a járás egyik legnagyobb problémája, a me­zőgazdasági lakosság téli, az asszonyok — elsősorban a fiatal anyák — állandó fog­lalkoztatottságának megoldá­sán fáradozik. Ezen a téren elért már némi eredményt, de teljességre törekszik, jó­formán nincs olyan nap, amikor efelől ne tárgyalna vállalatokkal, intézmények­kel. Az ócsai jelölő gyűlés a megyei mellett járási ta­nácstagságra is jelölte, hogy amennyiben az új tanács végrehajtó bizottsága ismét elnökévé kívánja választani, annak ne legyen semmi aka­dálya. A vasutas Laczkó Ferenc Táborfalván született 43 éve. Vasutas lett és hamarosan visszakerült ál­lomásfőnöknek szülőfalujába. A Hazafias Népfront községi bizottságának pártonkívüli el­nöke, évek óta egyik legtevé­kenyebb tagja a községi ta­nácsnak. Kiváló szervezőkész­ségét különösen a társadalmi építőmunka előkészítésében hasznosítja. Köztiszteletben áll a környező falvak népe is ismeri, mert azok igazságos igényeinek kielégítéséért is szívesen síkraszállt mindig. Nehéz szolgálata után, sza­badidejében sem pihen, úgy­szólván állandóan a közért dolgozik. önzetlen közszerepléséért és jó munkájáért tavaly kor­mánykitüntetésben részesült. A megyei tanácsba Táborfalva jelölte, a választókerület má­sik községe Tatárszentgyörgy. A géplakatos A három új jelöli közül Bu- gyi községé, Hamar Béla, a Telefongyár 33 éves kommu­nista géplakatosa a legfiata­labb. Mindössze öt éve él a községben a telefongyár ottani telepén dolgozik. Annyi bizo­nyos, hogy nem munkahelyét sűrűn változtató vándormadár, mert életében ez a mostani, csupán, a második. A Csepel Vasműben tanulta a géplaka­tos mesterséget, 1951-ben sza­badult és 62-ig ott dolgozott. Mostani munkahelyén szor­galmas munkával vívta ki az egész. gyár becsülését. Emel­lett rokonszenves egyéniség. Típusa a jó munkásnak, aki mestersége minden csínját- bínját él akarja sajátítani, a gyakorlat mellett az elméletet is. Három éve beiratkozott a gépipari technikum esti tago­zatába és az első két évet jó eredménnyel végezte el. Nős, két gyermeke, egy öt­éves kisfia és egy egyéves kislánya van. Felesége szintén a Telefongyár dolgozója. A megyei tanácstagi válasz­tókerülethez, amely jelölte, két község, Bugyi meg Alsónémedi tartozik, mindkettő lakossága ma is eredményes mezőgazdál­kodást folytat. Csakhogy Bu­gyiból hétszázan dolgoznak a Telefongyárban, a két község­ből pedig háromezernél töb­ben járnak munkába a fővá­ros különböző ipari üzemeibe. Nagyon helyénvaló tehát, ha ipari dolgozót küldenek a me­gyei tanácsba. Hamar Béla azonban nem­csak az ipari, a mezőgazdasági dolgozók, sőt az értelmiség, de még a kisiparosok problé­máját is ismeri. Édesapja ön­álló cipészmester, majd a ktsz dolgozója volt szülőfalujában, a Szabolcs-Szatmár megyei Barabás községben. Nővére az ottani Kossuth Tsz tagja, só­gora kertészeti vállalatnál dol­gozik Budapesten. Húga gyógy­szerész, annak férje pedig or­vos. Bizonyára nem az egye­düli, de egyelőre még elég ritkán előforduló az ilyen, a dolgozók társadalmának leg­különbözőbb rétegeit magába- foglaló család. Szinte igazi szocialista családnak nevezhe­tő, hiszen olyan sejt, amilye­nen felépül az osztálynélküli társadalom. Sz. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom