Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-18 / 66. szám

1967. MÁRCIUS 18., SZOMBAT Buzgárok Sárospatakon A Bodrog árvédelmi tölté­sein pénteken már négy nagy gépesített egység erősítette az átázott és szivárgó gáta­kat. Sárospatakon a fővédelmi vonal mögött felfakadt buz­gárok vize körülfogott néhány házat. Felsőbereckinél a Bod­rog árhulláma a tetőzéstől péntek délutánig 16 centimé­terrel apadt, Sárospataknál pedig 7 centiméterrel süly- lyedt a folyó vízszintje. Eger csillaga Eger csillaga néven új bor­különlegességet hoz forga­lomba húsvétra az állami pin­cegazdaság egri pincészete. Ízelítőként 20 000 palackot töltenek belőle. l\ /f ______7. c1 . J J " * Bemutatják az ünnepi műsorban M egragadta Szentendre derűje... Rajkin a m EMLEKEZES FERENCZY KAROLYRA .ötven esztendeje hunyt el a huszadik század magyar fes­tészetének jelentős alakja, Ferenczy Károly kiábrán­dultán panaszkodott Nagybá­nyán az őt ért méltánytalan­Ferenczy Károly. Első mara- I ság miatt. Ha magános nem DEBRECEN 103 esztendő Csütörtökön a debreceni Nagyerdőben levő szociális otthonban kedves ünnepséget rendeztek. Az intézmény igaz­gatója és gondozottjai szeretet­tel köszöntötték az otthon leg­idősebb lakóját: a 103. szüle­tésnapját ünneplő Wemt Fe­rencet. dandó művészi alkotása 1889 ben Párizsban készült. Kallós Edét ábrázolta a portré, mely — egyéb remekműveivel együtt —, a Nemzeti Galériá­ban látható. A művészt először a szép­séges Duna-táj, Szentendre romantikus derűje ragadta meg (1889—1892), majd Mün­chen városa következett (1893 —1896), ahol sajátos festői stí­lusa végleg kiforrott. Itt ké­szült az egyik legmegragadóbb magyar önarckép (1893, Nem­zeti Galéria), s a természet és az ember összeforrottságá- ról valló Ádám (1894). Nagybányán történt Nagybányán (1896—1905) a remekművek sorozatát festi. Legemlékezetesebbek közülük A hegyi beszéd (két változat­ban, 1896, 1897; az első a Nemzeti Galériában), mely­nek történetét hadd idézzem fel. A bibliai-tárgyú kompozí­ció a második nagybányai-ki- állítás szenzációja volt. Erdő­ben lovagló lovasok, hatal­mas vászon, remek munka. AI közönség azonban nem lelke- j sedett érte és nem is kelt el. Első nagy megbízatásom Részt vettem én már az 1947-es és az 1949-es válasz­tásokon is. Agitáltam, futká- roztam, ügyeletet tartottam, de 1950-ben, az első tanácsvá­lasztásra különös izgalommal készültem. Azt hiszem akkor még nem elég tudatosan fo­galmaztam meg a miértet. Nem a politikai jelentőségén meditáltam, bár szemináriu­mokon ebből sem volt hiány. Valami önző, egyéni öröm ke­rített hatalmába. Dolgoztam már addig is a pártban, fel tudtam volna sorolná néhány kisebb megbízatást. Rendeztem kartotékokat, azután újra rendeztem, mert két nap alatt valaki mindig összekeverte. Jártam ki falu-' ra agitálni, bár ebből az idő­ből csak arra emlékszem, hogy ponyvázott teherautón utaztunk, énekeltünk oda-visz- sza, mi fiatalok helyezkedtünk, hogy mindenki a megfelelő partner mellé kerüljön. Em­lékszem arra is, hogy szép ta­vaszi, nyári idők voltak, akár kirándulásnak is beillett az egész. Arra nagyon kevés időnk maradt, hogy dolgoz­zunk valamit, mert aki az egész szervezésért felelős volt, jó messzi vidéket választott uticélul... Mindegy. Ez is pártmunka volt, mint ahogy az is, hogy magamra vállaltam a szeminárium megszervezését, felajánlottam egy-egy alka­lomra lakásunkat is, mert mi fűtöttünk ha csak a kis szo­bában is, ahol olykor a föl­dön jutott egyik-másikunk­nak hely... A tanácsválasztásra készülés egészen más volt. Itt igazi megbízatást kaptam. Fogal­mam sincs kinek juthatott eszébe, de választási elnöki tisztségre javasoltak. Több­ször elmagyarázták mi lesz a dolgom, hányán lesznek a vá­lasztási bizottságban az én körzetemben. Figyelmeztettek mire vigyázzak, senki ne csal­hasson, senki ne szavazhasson kétszer, de ügyeljek arra is, senki ne maradjon ki a sza­vazók közül. Hogyan bánjak a névsorral, a listával. És így tovább. Vállalom-e? — kérdezték tőlem. Mi az hogy vállalom, feleltem azon nyomban. Meg­jött a hivatalos papír is, raj­ta állt, mikor jelentkezzem eskütételre. Huszonhárom éves voltam akkor és rendkívül büszke, hogy az ismerősök kö­zül én vagyok az egyetlen, aki ilyen jelentős szerepet ka­pott. Október 22-re tűzték ki a Választást. Vasárnapra. Izgul­tam, kiváncsi voltam, hogyan állom meg a helyem. Talán a tanácsjelöltek, a jövendő ta­nácstagok sem szoronghattak nálamnál jobban. Persze, ak­kor én ezt senkinek be nem vallottam volna, talán ma­gamnak sem. Tavasszal, amikor egyszer orvosnál jártam, megnyugta­tott, hogy szépen fejlődik a magzat és október 21-re, leg­feljebb 22-re várhatom a jö­vevényt. Azután megismétel­te ezt minden két hétben. Anyám sokszor mondta, hogy az orvosokat tisztelni kell, nagy tudású emberek azok — de azt mégis kétségbe vontam; ilyen pontosan megmond­hatja-e a legjobb orvos is, melyik nap jön világra egy csecsemő. Nagyon vártuk a gyereket, ez volt az első. Készítettük a pólyát, a kiságyat, a babake­lengyét, már babakocsit is kaptunk kölcsön a hivataltól. Fehér volt, modern, mély és magasra lehetett húzni a rol- lóját... Minden készen állt és a csa­lád elismerően mosolygott, mi lyen helyre asszony az utolsó hetekig pártmunkát vállalok, hogy pihennék. Eszembe sem volt pihenni. Ha mást kértek § volna helyettem körzeti vá- ^ lasztási elnöknek, kikapartam % volna az illető szemét. $ is, de a kormány megvehette volna! — Ha valaki most ötven pengőt adna érte, bizony oda­adnám — mondotta elkesere­désében. Barátai — élükön Hollósy Simon, a nagybányai művész- csoport vezetője —, csilla- pítgatták. Másnap a mester le­velet kapott: „Tisztelt Művész Ür! Amennyiben még most is állja a kijelentését, hogy ötven pengőért eladná a képet, én hajlandó vagyok annyit adni érte!” Ferenczy Károly megdöb­bent az első pillanatban, de hát amit mondott, megmond­ta, s a kép gazdát cserélt. Télen a remekművet egy műkereskedő tizenkétezer ko­ronáért megvette, s tizennégy­ezerért még aznap eladta. A cipész-költő Történt, hogy a mester egy nagybányai cipész-költőtől rendelt egy pár cipőt A derék suszter a költészetet sokkal nagyobb szenvedéllyel űzte, mint a cipőcsinálást. A cipő idejekorán elkészült, s a festőművészt egy reggel meglátogatta a cipész-poéta, hóna alatt vadonatúj verseskö­tetével: — Kérem, művész úr, el­hoztam a cipőt és egyúttal bátorkodom egy verses kötete­met is átnyújtani. — Helyes. Akkor mivel tar­tozom? — Itt a számla: egy pár cipő 8 forint, egy kötet vers egy korona, összesen 8 forint 50 krajcár. Ferenczy megcsóválta fejét, íróasztalához ment, és egy da­rab papírlappal tért vissza: — Hát nézze, kedves költő úr, a cipőt és a verses kötetet átveszem. Egyben pedig bátor­kodom ezt a kis rajzomat át­nyújtani. Az ára 25 forint... Ön tartozik tehát nekem 16 fo­rint 50 krajcárral... Alkony előtt Ferenczy Károlyt 1905-ben J a Képzőművészeti Főiskola tanárának nevezték ki. Buda­pesten már nem festhetett a természetről regélő hatalmas képeket. Fővárosi műtermében zártabb témák adták az ihle­tet a mesternek: csendéletek, artisták, birkózók, női aktok születtek. Színei világosodni, tüzesedni kezdenek, stílusa egyre közelebb kerül az imp­resszionizmushoz. Említésre méltó e korszak kiemelkedő művei közül Béni fiát megerökítő monumentális arcképe (1906), a Hármas arc­kép, mely gyermekeit: Valért, Noémit és Bénit ábrázolja (1911, Nemzeti Galéria). Már nagy betegen vázolta fel utol­só képét 1916-ban, melynek cí­me : Parkrészlet Lipikfürdőn. Ferenczy Károly az impresz- szionizmus hazai ágazatának vezető mestere volt. Kortársai­ra nagy hatást gyakorolt, s ta­nultak tőle a későbbi művé­szek is. R. T. Komi Zsuzsa a moszkvai metrón Elkészült az első szovjet-magyar koprodukciós tv-film ROMAI UT Kőszegtől Koperig A nemzetközi idegenforgal­mi évben megnyitják az Alsó- és Felsőpannóniát összekötő, az ország délnyugati határvi­dékét átszelő hajdani római utat. A Zala és a Vas megyei tanács és idegenforgalmi hi­vatal az útvonal 100 kilomé­teres magyarországi szaka­szát az idegenforgalmi idény kezdetére rendbehozatja. A romantikus hetési és őrségi tá­jon áthaladó útvonal men­tén pihenőhelyeket alakítanak ki és csárdákat létesítenek. A római útnak a nemzetkö­zi idegenforgalom előtti meg­nyitása gondolatához déli szomszédunk is csatlakozott. A „Barátság útja" Kőszegtől az Adria partján épült Koper városkáig húzódik, s hossza 400 kilométer. Az útvonal ju­goszláviai szakaszait is végig kijelölték. Ezen a területen a rédicsi magyar határállomás­tól számítva Lendva—Mura­szombat—Maribor—Ljubljana érintésével lehet eljutni az Adriához. Végig az úton egyezményes jeleket helyez­nek el, hogy az autós turisták megtudják, hol mit találnak. Tájékoztatásukra magyar, szlovén és német nyelvű pros­pektust adnak ki közösen a magyar és jugoszláv szervek. A „Barátság útjának” ün­nepélyes megnyitására ápri­lis 30-án és május 1-én ke­rül sor. Sárga, cirkuszi sátorhoz hasonló építménybe költözött ideiglenesen a gellérthegyi Citadella étterme. A Magyar Televízió 1-es stúdiójában építették fel a díszletkészí­tők az étterem egy részletét, méghozzá olyan tökéletesen, hogy a pincérek is elégedet­ten nézik a sziklából ki­képzett faiakat. Az egyik pincér nekitámaszkodik, az egész építmény megremeg: hiába, ezek a sziklák pa- pírmasséból készültek. — Az utolsó felvételeknél tartunk — mondja Deák városnézésre mennek, ismer­kednek a két főváros életé­vel. Mindez persze csak ke­ret ahhoz, hogy énekelje­nek, táncoljanak, hiszen a film kifejezetten szó­rakoztató szándékkal ké­szült. — Láthatták forgatás köz­ben Rajkint Budapesten, a Váci utcában, a moszkvai metró utasai pedig Koncz Zsuzsát hallhatták. Kedves szerep jut Ráthonyi Róbertnek. Egy moszkvai szín­ház nézőterén ül, de a közön­A Citadella Étterem a tv-stú dióban. Az előtérben Larissza Trembovelszkaja, a Moszkvai Nagyszínház tagja. István, a Moszkva—Budapest címmel készült produkció rendezője. — A filmnek az kölcsönöz különös érdekessé­get, hogy ez az első ma­gyar—szovjet koprodukcióban készülő televíziós film. A szereplőket még a smin­kesek készítik elő, így a rendezőnek van néhány jerce a tájékoztatásra. A film fel­vételeit Moszkvában és Bu­dapesten forgatták. Cselek­ménye mindössze ennyi: ma­gyar színészek Moszkvába, szovjet színészek Budapestre utaznak. Ott fogadják őket, ség felismeri. A színpadra hívják, s ott a Csárdáski­rálynőből énekel részleteket A szovjet vendégek egyike, Igor Kirilov, a népszerű tv­bemondó, s bizonyára meg­szereti majd a magyar kö­zönség • a csinos Larissza Trembovelszkaját, a Nagy­színház tagját. A leglátványosabb szov­jet felvétel az orosz far­sangról készült epizód, egy amelynek „főszereplője” havon száguldó trojka. Közben összegyülekeztek a színészek, bekapcsolják a vi­lágítást, és Sik Igor, az ope­ratőr megkezdi a felvételt e sorok megjelennek, a m „„„„ . film már dobozokban B | 6 w 4? ezer kilométeren át: „Gondolsz rám?” | varja a forgatást. Egy idő­T M&üim ■ —„De ez tévedés...” — száll vissza Köp- S ^en mutatja be a produkciót R Mmdw ÁH ffl IP W fm 8 penhágába a válasz. „De Heléna, miért tré- $ a szovjet es a magyar tele­§ P*« B W w fálsz?” § vízió a hazank felszabadulá­M — „Én Edit vagyok, Budapestről!” — „Hát nem Krakkó? Nem a 36-os mel­Y vagvok: Mire e Ä * És angolul jelentkezik a férfihang, több \ k<:sz ’ eyett’t‘ m fj O «_ Jr ezer kilométeren át: „Gondolsz rám?” s varja Szombat volt. Október sőbb uzsonnaidő bennünket. s ^ A hó megroskadt, elolvadt: előbújt a levél. A .tavalyi levél. 21. ^ Már a tavalyi! Otthon tettem-yettem, korány Szeptemberben, mikor hullott, azt mond- hazaertem az irodából. Ke- ^ tuk: őszi levél. Októberben már száraz volt, sétáltunk, majd az^ zörgőit, bíborban égett — egy nyár tüze éget- F htfCSal°St0U ^ — okkor is csak azt mondtuk: haldokló le­, , . akkor, akkor... s Novemberben, mikor már párába, ködbe borzalmas nyilalast ereztem. ^ vonta az ősz a földeket, s a kertekből füst „z,f™ sokat, s kanyargóit, mert a kertészek egybehordták a S5nklt ne„m akfar' | leveleket, égették, máglyákat raktak belőle; haTasS afartam a'" “ S6m m0ndtUk’ h°Sy levél’ a ^ SSb hé«*? Hít Ä - M6° 18 “ “ hetett, amikor vegre nem tit-S ’ kolhattam többé semmit. $ Most a hó alól ismét előtűnt és már többé — Gyerünk kórházba, hisz- inem idei. Égetni sem lehet, a tűz nem fogja, tériázott körülöttem minden- $a kertész tavasszal gödröt ás néki, eltemeti. ki. ^ Korhadó, jó, kesernyés illata van, színe is — Majd bolond leszek, ráz- $ meghalt, nem lázas, nem sápadt többé, egy tam le magamról a beijedte- ^ lett a felázott erdővel, a földdel. két. | De benne nyit majd az első hóvirág... Vitatkoztunk vagy fél órát, !> Decemberben kezdődik: az év utolsó napja kabban szóltam!6 s hét ^Srára I elöt} hullnak, halnak a levelek, telefonszá­már ott voltak értem a men- $mo ’ uzene e • tők... § Ez a telefonszám — a krakkói Hotel Po­Azért az orvosnak mégsem ^ Ionra 36-os szobájáé — például csak a múlt lett igaza, mert a fiam előbb | héten lett tavalyivá. Az ott szereplő magyar jól megkínzott, és csak októ- ^ revű egyik művésznője mesélte. bér 23-án jött világra. § Éjjel egy órakor felcsengeti szobáját a tele­A választásból pedig ne- J fonközpont. „Harminchatos mellék? Kopper- kém csak annyi maradt, hogy ^ hága keresi!” még szombaton megüzentem, $ _ Engem? Ez lehetetlen!” ne haragudjanak, másnapi ” . nem lehetek elnök. $ „Harmmchatos. Még csak nem is szavaztam $ Sági Agnes $ lék?” I $sa 5; népi műsorban. C tiszteletére készített ün­B. B. I. Tojástárlat „Az.” „Akkor kapcsolom Koppenhágát.“ § — Éjjel egy volt, fárasztó előadás után § voltunk — mesélte Edit — mit mondhattam ^ volna mást, s bizonyára ez is az igazság: § „Xfram, az ön száma nem jó, az már tava- S lyil”... ^ Őrzök egy levelet, Kairóból hozta egy nő- ^ Érdekes bemutatóra készül nek a posta a napokban: tavalyi levélgyűjte-\a budapesti Néprajzi Mu- ményemhez csatolom. íze“m: hím^tojas kiállítást Még a tavalyi január elsején — szokás ez > L. ®z‘ceb^n nyí- —, az egyik nagy világlap körkérdést tett $ ^an ” ]a ar^at a miizeum- fel a föld különböző nagy városaiban élő § ’ lakókhoz: Mit vár az új esztendőtől? $ ^ kiállítás külön látvá­Nem is a válasz ragadta meg nőismerősö- $ ny°ssaga: két hímző paraszt- met, akitől a levelet kaptam, hanem az egyik J assz°py az egyik Úszódról, válaszoló neve. Heddinsalah abd el Karaf. S a Báta községből jön Mint egy vers, magasba szálló hinta első íve, % a .^varos*?a a _ látogatók lendülete: Heddinsalah-abd-el-Karaf. s előtt pingaljä majd a húsvéti Nem csodálatos? Muzsika és kelet és ezer- & tojaskulonlegessegeket. egy éjszaka. Ki lehet, milyen lehet ez az bér? , Majd egy esztendeig dédelgette ismerősöm l BAKERSFIELD ezt a nevet, ha magára maradt, bánat érte, ^ csak elsuttogta: Heddinsalah abd el Karaf... § A niK7ftnPf!VPf1ilf S most álmát szembesíteni akarta a való-§ 9 1cul1' • • • Sággal: felkutatta Karaf jártak címét, s levelet § Eldora Parnell 42 éves ba- irt néki, kérést: írjon rúagáról, mert neve \ kersfieldi lakos (Kalifornia) után szívébe fogadta. ^ a napokban 21. gyermekének Őrzöm a Kairóból érkezett ezeregy éjszaka $ adott életet. Edvin Parnell, mesehősének levelét. Az illető úr a Subra- boldog apa, gépkocsivezető, negyedben lakik, 54 éves, könyvelő a Lapace- i afcj jelenleg egy teherautón cégnél, 5 gyermeke van, 160 cm magas és bt- i dolgozik és ezen szokta sé- zony, 76 kiló. „ .. hajam ritkás, már csak ha- S tára vinni népes családját. A lántékom fölött tudom fésülni A pestieket > 21 gyermek közül 19 egész- sokszor udvozhy cl kiscLSszoTiy őszinte h-odolo* ^ sécjes két yyérmék néhány ja: Heddinsalah abd el Karaf.” ^ évvel ezelőtt egy autóbaleset Kőbányai György áldozata lett. ezer- § em- S §

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom