Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-15 / 63. szám

1961. MÁRCIUS 15., SZERDA rtat JfEC tartan Szakszervezeti tanácsok ÚT A víznek A bizalmiak, mühelybizott- ságok, gyáregységi szakszerve­zeti tanácsok megválasztása során általánosan érződött az igényesség az új tisztégvise- lőkkel, vezetőtestületekkel szemben. E gyűléseken a tag­ság 80—85 százaléka megjelent és 25—30 százalék felszólalt. Megmozdult a szervezett dol­gozók csaknem hárommilliós tábora, s a választásokra álta­lában a tárgyilagossággal pá­rosult nyíltság, őszinteség, kri­tikai készség volt a jellemző. Számos tisztségviselőt szemtől- szembe megbíráltak. Nem ment ritkaságszámba, hogy el­vetették a jelölő bizottság ja­vaslatát. A tisztségviselőknek mintegy 15—20 százaléka cse­rélődött ki. Adódik a kérdés: mennyiben lesz meg a lehetőségük a meg­választott vezetőtestületeknek, hogy éljenek jogaikkal? A SZOT elnöksége nemrégiben irányelvet adott ki a különbö­ző szakszervezeti vezető szer­vek jogköréről. Ebben a töb­bi között megjelölték az elő­ször megválasztott szakszerve­zeti tanácsok hatáskörét. Ez a jog sokkal jelentősebb, kiter­jedtebb, mint a megszűnt üze­mi tanácsoké volt. A szakszer­vezeti tanács választott vezető­testület. Feladata működési te­rületén a szakszervezeti tevé­kenység irányítása, a dolgozók érdekében a szakszervezeti jogok és kötelességek gyakor­lása, a dolgozóknak a vállalat irányítására történő bevonása. A szakszervezeti tanácsok döntési hatáskörébe tartozik: az alsóbb szintű szakszerveze­ti szervek és a saját köréből választott szakszervezeti bi­zottsága hatáskörének és fel­adatainak meghatározása; a nyereségrészesedés felosztásá­nak irányelvei; az igazgatói alap jóléti keretének felhasz­nálása; a szociális beruházá­sokra szánt összegek felhasz­nálása; a munkaruha elosztá­sa, a törvényes lehetőségeken belül; a törzsgárda fokozott megbecsülését biztosító, általá­nos érvényű szabályozási rendszer kialakítása. Jóváha­gyási hatáskörébe tartozik a szakszervezeti bizottság mun­katerve, az szb. végzett mun­kájáról szóló beszámoló, az alapszerv költségvetése. Véle­ményezési hatáskörébe tarto­zik: a vállalati terv, a vállalat szervezési felépítésének mó­dosítása, az ügyrend és ügyvi­telszabályzat módosítása. A szakszervezeti tanácsok­nak mindezeken kívül az is a szerepük: ahol valamilyen ok­ból, például a dolgozók magas létszáma, a munkahelyek szét­szórtsága, több műszak miatt nem hívható össze rendszere­sen a szakszervezeti taggyűlés, ott felelősen képviseljék a szervezett dolgozókat, azok ér­dekeit. Am ez nem mentesíti a választott vezető szerveket, hogy minden szinten beszá­moljanak munkájukról a tag­ságnak, nem csökken a szak- szervezeti taggyűlések, csopor­tok. bizalmiak munkájának je­lentősége. Vállalni kell az ál­láspontok, vélemények harcát, lehetőséget teremtve arra, hogy a döntő szót a tagság mondja ki. A gyors reagálás, a rugalmas vezetés céljából csak a kérdé­sek viszonylag szűk csoport­ját, az alapvető fontosságú ügyeket utalják a szakszerve- i víz az elolvadt csapadék és Soha ennyi koszorú Emlékezés 1942 március idusára Több mint 200 holdat borít zeti tanácsok hatáskörébe. A kérdések nagyobb része a szakszervezeti bizottságok ha­táskörébe tartozik. Kimondja azonban a SZOT elnökségé­nek irányelve: a vállalati kol­lektívát közvetlenül érintő, magas talajvízszint miatt az üllői Kossuth Tsz-ben. A tag­ság nap mint nap azon mun­kálkodik, hogy megszabadul­jon a hívatlan vendégtől. Az összegyűlt beltenger megfojtja a veteményt, de az üres szán­alapvető kérdésekben (pl. jut- ! tó földjének nem tesz jót, mert tatások mértéke, aránya stb.) a döntést meg kell előznie a dolgozókkal történő tanácsko­zásnak. A választások, a SZOT el­nökségének irányelvei gazdag útravalót adnak a megválasz­tott vezető testületének, tiszt­ségviselőknek. Továbbiakban minden azon múlik: hogyan tnd élni a szakszervezeti moz­galom a megnövekedett lehe­tőségekkel. (K. T.) kilúgozza, táperejét veszi. (Gábor felv.) | jQ ió márciusában már ! 17 HZ, majd egy éve, a né­! met hadvezetőség alárendelt- 1 ségében, fasiszta területhódító célokért háborút folytatott a hivatalos Magyarország a Szovjetunió ellen. Mi mást te­hettek volna, mint valamilyen költői megemlékezéssé, szok­ványos ünnepséggé szelídíteni j a harcos népmozgalom ünne­pét? De vajon megfakult-e a nemzeti függetlenség és de­mokratikus átalakulás köve­telését tartalmazó márciusi „12 pont” mozgósító ereje? Nem csengett-e nagyonis idősze­rűen a hatóságok önkényével szembeforduló és a hiábavaló előszobázást megunva az utca [ népéhez forduló 48-as márciu­si ifjak példája? Eszménykép­pé magasodott a „szélsőbal” magatartása azáltal, hogv mert és tudott szakítani a külsőre hatalmas, de korhadó monar­chia rendszerével! S a XX. századbeli „szélső­bal”, a kommunisták és az ak­kori „márciusi fiatalok”, az Országos Ifjúsági Bizottság tagjai 1942 márciusában meg­értették a „Talpra magyar” sürgetését. Bárdossy miniszter- elnököt, aki hadat üzent a Szovjetuniónak, aki felelős volt az újvidéki vérengzése­kért, március 8-án Horthy kénytelen volt meneszteni. Kállay Miklós március 9-i kinevezése nem hozott fordula­tot, legfeljebb leplezte a fenn­Négy megye rendezésében: Palóchónapok (Tudósítónktól) Az elmúlt évek nagysikerű palócnapjai folytatásaként az Építőipari konferencia Harmadik ötéves tervünk nagyarányú ipari, lakás és kommunális építkezései el­engedhetetlenné teszik az épí­tőipar korszerűsítését, új anyagok és technológiák al­kalmazását. E vonatkozásban jelentős konferenciára kerül sor március 16-án és 17-én a Magyar Tudományos Akadé­mián. Solymár kétszeres szerencséje Ingyen élelmiszerbolt, iparcikk és húsüzlet Űttal, járdával, villanyháló­zattal jól ellátták önmagukat. Most még az állam is hozzá­járult ehhez oly módon, hogy Solymáron keresztül vezeti a 801-es műutat, amely Pilis- szentivánt köti össze a bécsi országúttal. Viszont a négyezer lakosú faluban mindössze három üzletet találni. Nagy a tolongás mindegyik­ben, amit még tetéz az is, hogy nagyobbítani sem lehet őket. Régi kis szatócsboltok voltak, raktár, mellékhelyiség nélkül. A községi tanácselnökkel egyetemben mindenki azt vár-. ja, mikorra készül el a /,/////w/w////////////////////////////////////////////////////////////////w///////^ Templom téri élelmiszer és 4 húsbolt, amelyet még az ősz­az udvartartását, kegyes intés- meg vigyorgott: — A Sándo- $ szej a sei dolgunkra zavart bennün- rék csapata. Életek már, he? § megyei tanácstagjuk har­colt ki számukra. két. Akkor kezdtünk csak vi-S £ Másnap ebédnél — ez volt hogni, s hazafelé olyan jóked-fc ; - vűen bömböltük ezt meg azt a^A SZ®P tagas epuletet solymá­dalt, hogy még a jobb idegze- ^ ri tizem használta raktárnak, tűek is a másik oldalra ke-^e építkezés meg­rültek, csakhogy távolabbra $ kezdődött és a számítások sze- legyenek. A plakátháborúnak 5 n?X®A'?er 7'ea "tarják ezzel azonban nem szakadt vé- i elkészültét ünnepelni. Ha meg­te is re * a naevoDoaKat az Be. Másnap újra ott voltunk, fc.2» f vegyesbolt 5- UU i". M • de most már senki nem jatt ^ iparcikk üzletté alakul, tehat idősebbeket választotta, San- de most mar senki nem jött s háztartági oAnf,k(5rt tv-ért rá­d orral maradtak Fél óra velünk, vagy sok dolguk volt, $ BePekert, tv ért, rá , “ , , . J rasv _ár $ dióért, konyhafelszerelésert es múlva ott álltunk a kizgazda- vagy mar tegnap magszolgai-s.. lábukat párt épülete előtt s vételeztük tok a bizalmat Kiszámolták * vasaru®rt nem keit a labukat part epulete előtt, s vételeztük, huszonötöséveJ a plakátokat,$ sem kitenni a faluból. de már a csirizkészítést is $ Azt mondják, ha jön, csős- ránkhagyták. Palit faggattuk ^ tői jön az áldás. Az útépítés suttogva, mi legyen? Integetett $ nemcsak azért nyereség, mert csak a fejével, csináljuk. Meg- $ eSY. kitűnő úttal több vezet tettük. Hanem amikor az ut- i ma5d át a falun, de azért is, cára jutottunk, leintett ben- $ “«* a M0t>^ utcában a ki­.. , . T __ ^ , s jelolt nyomvonalba esik a ha­n unket: - Lemegyünk a Bok-fc^ k,/ élelmiszerbolt egyike. roshoz, ott elüldögélünk. Az- \ Ezt szanálják, de a KPM vál- után visszamegyünk. Hárman 5 lalta: hazaviszik a plakátokat. Ma ^ modern élelmiszerboltot már úgyse’ nézik, holnap meg? $ építenek helyette. A kommunisták megint tele- ^ \ szerződés szerint a toki ragasztották — s kész. Mi dől- $ Egyetértés Tsz építőbrigádja a gunk vele? ^ napokban megkezdi az új üz­Igy lett. Visszavittük a bö- k ^et felhúzását, átadását pedig dönöket, leszámoltuk a pemz- ^az végére igéi ik. liket, lássák, nem akármiféle $ hogy a sorból a vendég­srrVTT-'“". ■ i”H ballagtunk. A követ Bérc, saa-^ _ különören >ho, dél_ tonnás lebbencslevest meg kol-^ ^ föznek _ de már na- bászos paprikás krumplit fő- 5; gyón zetett. Annyit^ hogy még re-| férnc ery alapos peta is jutott belőle mindenki-s ,,, nek. ^ renoválás. ^ A Budakörnyéki Vendéglátó­1 ,-----, ettem életembe’ i jparj vállalat az átépítés, ta­I AKROr I először és utoljára t tarozás minden gondját magá­------------ kortesvacsorát . . . ^ ra vállalta. M észáros Ottó j; k. m. mindig az estébe nyúló gyűlé­sek kezdeté — Pali kihirdette: ötvenen vele mennek, a többi meg Sándorral. Járt végig az asztalok között, a képünket nézte, s böködött: te is jössz, te is, te 1.. • A nagyobbakat, az amit kellett. Pemzli, csiriz fa- bödönben, nagy köteg plakát. A harcsabajuszú jött velünk, meg egy másik. Hármasára választottak szét, egy a hol­mit vitte, egy csirizeit, a har­madik ragasztott, simított Buzgón csináltuk, de magunk­ban Palit mindennek lehord- tuk. Hat felé végeztünk, ami­kor visszaballagtunk az üres bőd önökkel, a megkeménye­dett szőrű pemzlikkel, a har­csabajuszú, meg a másik na­gyon dicsért bennünket, s mondták, hogy holnap is ugyanígy jöjjünk. Indultunk haza, s Pali, mielőtt még ne­kieshettünk volna, vigyorogni kezdett: — Gyertek csak, gyer­tek. Visz visszafelé, ahol ra­gasztot­tunk. Itt- ott egy csücsök kandikál csak ki, de a többit fedi egészen a kommunista plakát. A nyá­lunk is megakadt a torkunkon, a levegő is alig ment le. Pali idén már palóchónapoíkat ren­deznek Nógrád, Pest, Heves és Borsod megye részvételével. Egerben palócki állítással nyí­lik a gazdag sorozat és vele egyidőben rendezik meg Sal­gótarjánban az észak-magyar­országi képzőművészek III. területi tárlatát. A palóckiál­lítás anyagát — többek között — bemutatják Aszódon is. A kiállítások anyagát ván­dorol tátják és zömmel a ba­lassagyarmati múzeum eddigi gyűjtéseiből állítják össze, ki­egészítve azt a többi megyék népművészeti anyagával. így például a képzőművészek tár­latát május elején már Ceglé­den láthatja a művészetked- velő közönség. — gáldonyi — tartásnélküli háborús politi­ka folytatását. A baloldalnak semmi oka sem volt várako­zásra Kállay deklarálta né­met-barátságát, megerősítette elődje ígéretét további kato­nai egységek frontraküldésé- ről, újabb zsidóellenes intéz­kedéseket helyezett kilátásba és — hogy lehetséges ellenfe­leit megfélemlítse — előké­születeket tett a baloldaliak sorozatos letartóztatására. L assan azonban hallatta szavát a másik Magyar- ország is: 1942 januárjában tartották első konferenciá­jukat a szovjet hadifogságba került magyar katonák, akik saját tapasztalatuk alapján szóltak az igazságtalan hábo­rúról. Üzentek a hadkötele­seknek: tagadják meg a ka­tonai szolgálatot; felszólítot­ták a fronton levőket: a né­metellenes tisztekkel össze­fogva készítsék elő az elszaka­dást Németországtól. Február 1-én — hosszas előkészületek után, a terrorral és tiltó ren­deletekkel dacolva — megje­lent a kommunista párt ille­gális lapja, a „Szabad Nép". „Nép és szabadság” címen so­katmondó freskópályázat mű­veinek kiállítása nyílt meg. A fellendülő szakszervezeti moz­gatom 15 százalékos béreme­lést csikart ki. A Történelmi Emlékbizott­ság tagjai fáradhatatlanul folytatják felvilágosító mun­kájukat. Megjelenik a „Petőfi útján”. Sikerül előállítani és terjeszteni a március 15-í tün­tetés jelvényét, a Petőfi-emb- lémát. De Horthy-Magyaror- szágon, ahol a kokárda előírá­sos volt, Petőfi neve és képe már lázadás jele, a jelvény vi­selése üldözendő cselekmény! Országszerte terjedt a függet­lenségi mozgatom. A Szociál­demokrata Párt lapja, a Nép­szava, március 1-én felhívást tett közzé országos ünnepsé­gek szervezésére. Amint 1848 ifjúsága is ma­gára vállalta a szervezés gond­ját, 1942 ifjúsága is tudta, „a nemzeti függetlenség, szabad­ság és a dolgozók szociális jo­gainak hármas parancsát át kell vinni a gyakorlatba", hogy „ne maradjanak ezek el­vont jelszavak". Ez az ifjúság nem a kormányhatóságoktól kért audienciát, hanem arra szólított fel, hogy „tisztázni kell, mit jelentett március 15-e 1848-ban és mit... tanít a mának?” „Azt — hogy ren­dezzen a szabadságszerető ma­gyar ifjúság — pártállásra és társadalmi rétegeződésre való Tavaszt érez már, s konyhába kívánkozik hosszú, téli pi­henő után a burgonya is. Hozzá is fogtak a monori Kos­suthban, hogy előszedjék, megtisztogassák, s átadják a MÉK-nek az 50 vagonnyi árut. Ily módon napok alatt prizmából a piacra kerül. Gábor telv. tekintet nélkül — közös már- cius 15-ét, szerte az ország­ban”. N agy volt a készülődés. A szociáldemokrata párt- szervezetekben és a szakszer­vezeti csoportokban gyűjtés folyt koszorúk vásárlására. Rajzhoz értő fiatalok transzpa­renseket, képeket készítettek. Az SZDP vezetősége viszont — mint éveik óta már annyiszor — a belügyminiszter felszólí­tására visszakozott A rendőr­séggel várható összecsapástól visszariadt Tulajdonképpen a mozgatom nagy sikerétől ijedt meg, mivel abban — joggal — a kormánypártoló, tárgyalásos politikájától való gyökeres el­térést, népi akciók kezdetét fe­dezte fel. Hátbatámadta az egész mozgalmat cserben­hagyta a részvevőket A Nép­szava március 14-én és 15-én a „várható rendőrségi közbelé­pésre” hivatkozva a Szakszer­vezeti Tanács és az SZDP ve­zetőségének közös álláspontját ismételte: a szakszervezetek nem vesznek részt a tünteté­sen, sőt megtiltják a szerve­zett munkásoknak az egyéni bekapcsolódást is. A tüntetést mégis megtartot­ták. Délelőtt a Vasas-székház­ban rendezték a szociálde­mokraták hivatalos ünnepsé­gét. Az érkezőket a kapuban ifjúmunkások fogadták, súgva közölték: „délután 3-kor a Pe- tőfi-szobornál”. A pártvezető­ség tilalma ellenére az „ifik” tovább szervezték a tüntetést. D élután háromra munká­soktól, diákoktól feketél- lett a Petőfi-szobor-kömyéke. Megkezdődött a koszorúzás, sorra helyezték el a Történel­mi Emlékbizottság, a szakszer­vezetek, üzemek, diákszerveze­tek, ifjúmunkáscsoportok ko­szorúit. Petőfi a „hivatalos Magyarországtól” még soha ennyi koszorút nem kapott! A tér közelében rendőrszakasz állt beavatkozásra készen. Az­tán valaki elkiáltotta magát: „Menjünk a Kossuth-szobor- hoz!" S a tömeg elindult az akkori Mária Valéria utcán (ma: Apáczai Csere u.) a Kos­suth Lajos tér felé. S a höm­pölygő emberáradat felett —■ becslések szerint tízezren le­hettek — kibontott transzpa­rensek követelték a „Békét!” a „Független Demokratikus Ma­gyarországot”, s azt, hogy „Hozzák haza katonáinkat!” A szűk utcában felerősödve szállt a kiáltás: „Le a háború­ról ”, „Békét — kenyeret!” „Egy katonát se Hitlernek!” A hangvihar megrázta a Du- na-parti szállodasor ablakait, s az ablakok mögül az előkelő szállodák magas rangú német vendégei félve tekintettek az utcára. A Lánchídnál a közben oda­érkező rendőri erősítés várta a menetet és elzárta a tovább­vezető utat. A tömeg a Him­nuszt énekelte. A rendőrök egy pillanatig tanácstalanul álltak. Még sohasem kellett olyanokat szétverniük, akik a Himnuszt énekelték. A rend­őrtisztek parancsára aztán gyorsan működésbe lépett a gumibot és a kardlap. A tö­meget feloszlatták. Sokakat a téren álló rendőrfőkapitánysá­gi épület őrizetes celláiba te­reltek. Kis csoportoknak, ke­rülő utakon mégis sikerült el- jutniok a Kossuth-szoborhoz. Ott azonban már a rendőrök körülzárták a 48-as szabadság- harc vezérének szobrát és sen­kit nem engedtek a közelébe A rendőrkordonnal körülvett Kossuth-szobor szimbolizálta: milyen volt a helyzet Magyar- országon 1942 március idusán. S ha csak néhány órára is sikerült a magyar népnek igazi hangját hallatnia, ezen a délutánon ez a kiáltás erő­sebbnek bizonyult az elnyo­mók minden handabandázásá- nál. Amikor hazafias lelkese­déssel emlékezünk ezen a na­pon 1848 márciusának ifjúsá­gáról, hasonló büszkeséggel emlékezhetünk késői utódaik­ra is, akár huszonöt esztende­je, 1942-es március 15-én, nemzeti történelmünk sötét napjaiban bátran képviselték a jövő Magyarországát. Dr. Ságvári Ágnes történész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom