Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-15 / 63. szám

ÍOP 1961. MÁRCIUS 15., SZERDA ^Emeletről surran a tészta 22 méter magas liszttorony 18 tonna kenyér naponta Szilveszterre felépül a váci kenyérgyár? A huszonkét méter magas liszttoronyban elhelyezett négy nagyobb és három ki­sebb silóban tárolják a lisztet. Az üzemépület emeletén gé­pek keverik és dagasztják a tésztát. S ha szépen megkelt, ugyancsak gépek porciózzák ki az előírt adagokba, s szinte i észrevétlenül dobják le a „sur- ( rantón” át a földszinti munka- I terembe. Itt már pékek veszik ! kezelésbe, s gyors mozdulattal j belendítik az olajtüzelésű ka- J zánokkal fűtött kemencékbe. I Tizennyolc tonna kenyeret sütnek majd naponta a váci kenyérgyárban. De mikor? Erre a kérdésre kerestem, a választ a kenyérgyár építői­nél. A falak már állnak. A húsz centiméter híján huszonkét méter magas liszttorony záró­födémének a zsaluzásán dol- j goznak. A vízvezeték és a fű- I tőhálózat csöveit is szerelik. A I földszinten, a munkateremben a kemencék betonlapja is már elkészült, s lehetne sze­relni az olajfűtésű kazánokat is — ha megérkeztek volna. Mikorra fejezik be az építkezést? — Az eredeti terv szerint 1968 augusztus 20-ra kellett volna átadni a gyárat, de az Építésügyi Minisztérium előbbre hozta az építkezés be­fejezésének határidejét ez év december 31-re. — A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulója tisztele­tére vállaltuk; már április 30- ra olyan állapotot teremtünk, hogy megkezdhessék a szere­lést. S a szerelők? Az Élelmiszeripari Beren­dezés és Gépgyártó Vállalat sürgősebb megrendelésekre hivatkozva — még a szerző­dést sem írta alá. Egyelőre hát arra a kérdésre, hogy mikor sütnek kenyeret a váci ke­nyérgyárban — senki nem tud válaszolni. Vagy mégis akad? Várjuk a választ! (ferencz) „Kicserélték" a Balaton vizét A Balatonba évenite 500—600 milüméternyi csapadék hullik, s hozzávetőlegesen ugyanilyen tömegű víz párolog el. Ezt a természetes kiegyenlítődést az elmúlt két év megbontotta. Az átlagosnál sokkal több csapadék hullott a tóba, a hosszú ideig tartó borús időjárás miatt pedig a megszokottnál kisebb ará­nyú volt a párolgás. Az egyensúlyt a Sió-csatorna zsilipjeivel mesterségesen ál­lították helyre; az elmúlt két évben kereken kétmilliárd köbméter vizet engedtek le a Sió-csatornán a Dunába. Ez az óriási vízmennyiség megfelel a Balaton közepes vízkészleté­nek, a leeresztéssel tehát gya­korlatilag kicserélték a magyar tenger vizét. Ez a „csere” természetesen nem értelmezhető szó szerint. A szakemberek vizsgálatai’ szerint azonban a vízkicserélő­dés aránya rendkívül nagy és kedvező volt. A Balaton vízszintje jelen­leg még 10 centiméterrel ma­gasabb a megengedettnél, de ez a számítások szerint már nem okoz nagyobb gondot a parti területeken. Négynyomsávos főutca összesen 18 millió forintos költségelőirányzattal nemrég kezdték meg az Ipoly-parti pa­lócváros, Balassagyarmat ivó­és szennyvízcsatorna-hálózatá­nak fejlesztését. A munka pár­huzamosan halad az Ipoly-fo- lyó városszéli szabályozásával és az új határátkelő közúti híd építésével. Jelentősen fejlesz­tik a palócváros úthálózatát és villanyvilágítását is. A főutcát négynyomsávosra szélesítik. fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA. Panaszkodik a népművelő Óriási S7PTR.Inmrní}lí 28 ezer négyzetméter alap- területű vasvázas szerelő- csarnokot építenek Győr­ben a Vagon- és Gépgyár bővítése során. A méretekre jel­lemző, hogy 1200 tonna vasszerkezetet építenek be, s mint­egy 10 ezer négyzetméternyi az üvegfelület. Képünk: a sze­relők az oldalfalak állványozásán dolgoznak. A NÉPMŰVELŐ RÉGI IS­MERŐSÖM. Valaha kultúros- kodtunk. Keserveit egy délután fekete mellett mondta el. Lehet, hogy néhány dologban kicsit elfogult volt, dehát az ves- : se rá az első követ, aki tel- i jesen mentes a szubjektivitás- i tói. < Körülbelül így mondta: ! ■— Tíz éve vagyok kultúros. j Ez az ötödik munkahelyem. : Mint tudod: kultúrházigazga- ! tó vagyok. A rangom szép, I Igazgató. Kapok mellé 1800 (forint fizetést. Egy független!- ; tett beosztottam van. Öt igaz- i gatom. Meg a takarítónőt és a ; néhány tiszteletdíjas szak- J körvezetőt. J Hivatásom a tudatformálás. ; Manapság az egyik legfonto- (sabb kérdés. Én legalábbis an- 5 nak tartom. $ Nálunk vidéken a kultúr- J ház a mozi, a színház, a klub, ^ de mi adunk helyet a KISZ (és más tömegszervezetek ren- [ dezvényeinek, néha a ktsz $ közgyűlésének vagy a sorozás- $nak és még el nem tudnám $ mondani hány fajta megmoz- J dulásnak. Mindent kell csi- $ nálnunk ezért gyakran észre- ^ vesszük, hogy semmit nem (tudunk csinálni. $ DE A FECSEGÉS HE- $ LYETT INKÁBB KONKRÉ- i TUMORÁT. Minket rászok- $ tattak a jelentésírásra. Nagy 5 könyvekben statisztikákat ve- ? zetünk. Bármikor napraké­szen meg kell mondanom, $hogy egy adott tárgyidőszak­iban hány személy látogatta a Í kultúrházat globálisan és ren - Í dezvényekre bontva. Ugye [ milyen szakszerűen mondom? Í A jelentésekben csak a nagy i számok mutatnak. Ha azt i írom, hogy egy — mondjuk Í képzőművészeti szakkör — 8 i fővel tartott foglalkozást, ak- $ kor ez nem sokat javít a sta­tisztikámon, nem beszélve ar- I ról, hogy van egy rendelet, ; hogy tíz tagon alul nem szak- ! kör a szakkör. Az én válla- í mon van a bonyolult köny- : velés, a keretek pontos betar­tásának felelőssége, a tervek ; és tervszámok teljesítése, äHelyben vagyunk. Terv! ! Nos én nem vagyok anar­chista, de nem tudok egy nép­iművelési évre becsületes ter- Svet készíteni. Mert itt a kész (tervre adják a költségvetést, i Nekem szeptemberben be kell ! tervezni, hogy júniusban mi- i lyen népművelési feladatok > megvalósításához kell pénz. ! Aztán egy évig juthat az i eszembe bármilyen világ- ! megváltó ötlet: nem szerepel [a tervben, nincs rá költségve- S tés. : Hát így legyél rugalmas, ■ édes egy komám! : Aztán a terveket felülbí­rálják a népművelési szak­iemberek. Helyes! Így van jól. j Aztán a költségvetést kezelés­ibe veszik a pénzügyesek. Akik i remek számszaki emberek, de- |hát annyit értenek a népmű - íveléshez, mint én & költség- í vetéshez. Nem is értjük egy­más nyelvét. Én azt mondom, hogy esztétikai nevelés, ő azt mondja, hogy kötött gaz­dálkodás, én azt mondom, hogy korszerű ismeretterjesz­tés, ő azt mondja, hogy ál­lományon kívüli béralap. Aztán van itt még egy baj. A kultúrához és a népműve­léshez mindenki ért. Egy gép­konstrukcióba, vagy agro­technikai eljárásba csak az szólhat bele, aki szakember. Ebbe mindenki beleszólhat. Bele is szól! Vannak akik azt mondják, hogy huligántanyát csinálok a kultúrházból, mert megen­gedem, hogy szombatonként a fiatalok beat-zene mellett táncoljanak. Előtte az volt a hiba; nem követek el min­dent, hogy a fiatalokat a kocs­ma helyett ideszoktassam. Mit csináljak, ha a fiatalok nem szeretnek keringőzni, mint az én ötven éves bírálóm? Hogy ne csak a saját példámat hoz­zam: egy kollégát megbírál­tak. Az történt, hogy irodal­mi színpada a Carmina Bu- ranát. akarta feldolgozni. A tagok; mintegy harminc fia­tal lelkesen látott munkához. A bírálat úgy hangzott, hogy csoportja öncélú, befelé for­dul, mert ilyen „zagyvaságo- kat” tanul, mint a „cantata burmina, vagy mi a fene”. Szegény kolléga hiába bi­zonygatta, hogy már az is eredmény, hogy harminc em­ber ezzel foglalkozik. Rásü­tötték, hogy elszakadt a tö­megektől. Mert ugyebár a kultúrház- nak a tömegigényeket is ki kell szolgálnia. Ezért tanulta be egy csoport a Luxemburg grófját. Ekkor az lett a baj, hogy ilyen színvonaltalan giccseket propagálnak. NOS, ÉS AZ ISMERETTER­JESZTÉS. Tudod, hogy milyen formalista ügy ez így, ahogy van? Arra nincs lehetőségünk, hogy mindig színvonalas, ma­gasan kvalifikált előadókat ho­zassunk. Ez sok pénzbe kerül, de még így is alig sikerül a közönséget összehozni. Ilyen­kor kénytelenek vagyunk vat- tázni. A múltkor egy Kossuth- díjas író előadására az esti is­kola két osztályát hoztuk el, de megkértük őket: egyenként jöjjenek, nehogy az előadónak feltűnjön, hogy kivezényelt közönségnek beszél. A helyi előadóra még kevésbé kíván­csiak. De ez nem közönyösség. Az emberek esti iskolába jár­nak, szemináriumokat hallgat­nak, újságot olvasnak, könyv­tári tagok, van televíziójuk, rádiójuk. Hát ki konkurrálhat öveges professzorral, ki tart­hat jobb politikai összefoglaló­kat, mint a tv kommentátora. Az iskola-tv az ágyba jön, a legkorszerűbb szemléltetési le­hetőségekkel. Nálam egy olyan előadás, melyen húszán részt vesznek, egy dicséretes tett. Pedig én azt írnám be elége­detten a jelentésbe: Ma a Tu­domány a filmszalagon című tv-adást ötezer ember tekintet­te meg, ezért a kultúrházban meghirdetett „Sic itur ad ast- ra” című előadás, melyet az iskola fizikatanára tartott vol­na meg, elmaradt... Akartam szervezeni a ház­ban egy olyan igazi klubot. Nem klubnak álcázott előadás- sorozatot. Az volt a tervem, hogy berendezek egy helyisé­get. A lehető legmodernebbül és legkényelmesebben. Teszek bele egy kis bárpultot, ahol feketét főznek, és szeszt is iratok; könyvek. Lehet kár tyázni, beszélgetni, olykor vi tákat rendezni. Eddig nine benne semmi új. Csak a szesz ellenezték. Nem lehet, mer berúgnak. Mondtam, én ner sértem meg a leendő klubta gokat azzal, hogy egy pohá konyakot se merjek a kezükb adni. De a nagy baj akkor let amikor szigorú zárt tagságc akartam csinálni. Tagsági díj jal és alapszabállyal, melyne egyik pontja megkövetelte vol na a tisztességes viselkedés és az egymás megbecsülését i kifejező elegáns ruhát. Ner frakkot, de nem pufajkát. Üg terveztem, hogy a tagsági dí fejében bizonyos kedvezme nyékét adunk, még a fékét áránál is. Az első vád, ami ér hogy úrikaszinót akarok esi nálni. Ezt még vállaltam, mer mondtam, hogy valóban az Ürikaszinót az esztergályo uraknak, a kőműves uraknat a pedagógus uraknak és a sző vőlány- hölgyeknek. Aztán ki derült, hogy pénzügyi fegye lemsértést is elkövettem, mi vei nem vettem tudomásu hogy klubtagsági díjakat b kell fizetni a tanács bevéte számlájára. De hát ekkor mi nyújt a klub? Kényelmes fc telokat? Az már otthon is var Minden létező klubot ilyen dói gok tartanak össze. Igaz lel kém szerint még egy kis klub sovinizmust is elhintettem vol na, hogy e klub tagjának len ni egy kicsit kitüntetés legyei mint annak idején a kaszinó tagság. AZTAN A LEGFŐBB PA NÁSZOM. Én a tanács vezetc részére csak akkor kellek, h egy állami ünnepet rendezne nálam. Ilyenkor én terítem 1 piros drapériával az asztalt, é én jelölök ki két szavaiét, ab a beszéd előtt és után elmon egy-egy verset. A tanácselnc köm becsületes, derék ember Érti, és jól végzi a munkájá de a múltkor betévedt egy kép zőművészeti kiállításra, és han gosan azt mondta, hogy mi kor dobjuk ki innen ezeket : mázolmányokat. Vitáztam ve le, de hiába. Az emberek hal lották ezt, és megerősödtek hi tűkben: a modern képzőművé szét öncélú ostobaság. Az el nők szemében mi amolyan de koráió, csasztuskabrigád-szer vező léhűtők vagyunk. Ezer nevezte ki mellém a művésze ti előadót, aki már mindéi létező hivatalt megjárt, de se hol nem vált be. Dekoráln meg színházjegyeket áruin mindenki tud. Hát ez a szak mánk becsülete. Tudnék még példákat mon dani, de minek? Úgysem me red megírni. És talán nem i; kell. Majd megoldódik ez ' is Az lehet, hogy ebből a kultúr házból elmegyek, de a pályá nem hagyom ott. Hogy miért' Mert én már ennek a bolondjé vagyok, nekem ez már hivatá­som, és még akkor is szeretem ha lázadok ellene, még pa­naszkodni is jólesik róla. KÉPZELD, HA SIKERÜL most szervezek egy modern pantomimegyüttest, mely a2 Irodalmi Színpaddal és a kó­russal közösen csinál egy mű­sort a mai fiatalokról, mai szerzők műveiből. Mit szólsz hozzá? ősz Ferenc Barátságos szócsata Két fontoskodó diák vitázik élénken a padsorok előtt. Egyi­kük Pest megyei Hírlapot szo­rongat a kezében. — Mondom: nincs ebben a lapban semmi! Egy hűh-de-jó sportesemény vagy valami rob­bantás krimi... — érvel fa­nyalogva az egyik. — Dehogy nincs! Nézze csak: hisz’ naponta peregnék a la­pokon a frissebbnél frissebb események! Belvíz, tavaszi gépszemle? Ez magának sem­mi?! És a választások? Egy- egy jelölt bemutatása? Ez is semmi?! És ... ★ A vitát vagy negyvenen le­sik, drukkolva, hogy jól sike­rüljön. Hisz tulajdonképpen ez a mai önképzőköri foglalkozás keretjátéka, ezen múlik a kez­deti lendület. A ceglédi Kos­suth Gimnázium irodalmi ön­képzőkörének tagjai a lap ceg­lédi oldalának munkatársait látják vendégül a beszélgeté­sen. — Vendégül? Valóban, újságírónak való vendégség. Vitázni kell — csak épp kicsit fordítva, mint ahogy ez lenni szokott. Most nem az újságíró Gimnazista—újságíró beszélgetés kérdez: ő csak válaszol. Még helyeseben meghatározva ten­nivalóját: csak győzzön vála­szokat adni az egymást érő kérdésekre! ..... ★ Az emberek általában „csak olvassák” az újságot. De hogy tulajdonképpen hogy is készül naponta a lap, milyen a mun­ka egy szerkesztőségben, ho­gyan indítják útnak a nyom­dából a friss számot, hogy idő­ben vidékre érjen — s mi is az a mutáció, kevés embert ér­dekli. A diákok viszont azok közé tartoznak, akiket minden érdekel, s így az újság is, kí- vülről-.belülről. Érdeklődve hallgatják a rögtönzött kiselőadást a több száz év előtti sátoros híradók­ról, az első nyomtatott újsá­gokról, majd az első hazai új­ságokról. A beszéd fonala vé­gül is a Pest megyei Hírlapig kanyarodik. ★ Záporoznak a kérdések. Ho­gyan lehet mindig aktuális eseményeket találni? Hogy szerkesztik a lapot, hogy minden elférjen benne? Mii jelent a szó: mutáció és futár- szolgálat? Hány olvasója van a Pest megyei Hírlapnak? S végül: hogyan lesz egy szó nyomán felgöngyölített beszél­getésből érdekes riport? A találkozó végül közvéle­mény-kutatással zárult. Arról folyt a beszélgetés, hogy mii olvasnak — s mit olvasnának szívesen a fiatalok a napilap­ban. Egyesek a folytatásos, iz­galmas kisregényeket szeret­nék a lapban látni, másik e sportesemények mellett ö sportolókról mint emberekről szeretnének néha ismertetőt olvasni. Szeretik a keresztrejt­vényt és a „rázós, problémás” dolgokat, amiket meg lehet ol­dani legtöbbször, ha „az új­ság megindítja a bogozást”. ★ A baráti légkörben ötletei keretjátékkal indult beszélge­tés jól sikerült a gimnázium­ban, s még a lépcsőházban is ezt verték vissza az öreg épü­let falai: — Jó lett volna megmonda­ni, hogy még azt szeretnénk gyakrabban olvasni a lapban, hogy... (— eszes —) Elme- és idegápoló okleveleket osztottak ki Pomázon A pomázi Munkaterápia In­tézetben szombaton délelőtt Pest megyében először osztot­tak diplomát elme- és ideg­ápolóknak. A hároméves mun­ka melletti tanfolyamot egy fiatalember és tizenöt leány végezte el az intézetben jó eredménnyel. Az egyik lány érettségi bizonyítvánnyal je­lentkezett a tanfolyamra. Jú­niusban a második tanfolyam első évfolyamát fejezi be hu­szonkét hallgató. Szeptember­ben kezdődik a harmadik tan­folyam, amelyre szintén első­sorban környékbelieket vár az intézet wsssMrsssssfrjmssssMssssssswssssssssssssssssssfsfts.fssssMrsssssMrsfsssswss SToni — Van egy jó sztorim. Megírha­tom? — Aktuális? — Persze. Tu­dod, albérletben la... — AUj! Állj! Az idén már há­romezer ötszáz­negyvennyolc cikk, riport, glossza, humoreszk jelent meg ebben a tárgyban. Űjabbat csak akkor közöl­hetek, ha eredeti. — Az enyém az! Képzeld, a házi­gazdám este fél tízkor kikapcsolja a villanyt... —... és a gázt. Igaz? — Honnan tu­dod? — Onnan, hogy ez nem eredeti. Ismerek egy fő­bérlőt, aki már fél nyolckor kikap­csolja a villanyt, és az albérlő a lépcsőházban ol­vassa el az esti la­pot. Sőt... Hal­lottam már olyan­ról is, aki a gázt nem ki-, hanem bekapcsolta, s a gyanútlan albérlő csaknem megful­ladt. — És ahhoz mit szólsz, a főbérlőm azt sem engedi, hogy a menyasz- szonyom néha meglátogasson ? — Régi. Ismerő­söm mesélte: a főbérlője a felesé­gét és anyját se engedte be, még a lépcsőházba sem. — Ne mondd! Akkor ez azt je­lenti, hogy nem is lakom olyan rossz helyen? Nem, ez mégsem lehet, hiszen ve­lem megfizettetik a villanyt és a gázt is, akár hasz­nálom, akár nem. — Bagatell! Az unokaöcsém most végezte el az egye­temet és egy ra- biátus embernél kapott albérletet, ö az általad mon­dottak mellett fi­zeti a vizet, a fű­tést, a főbérlő rá­dió- és tv-szám- láit, s kártyaadós­ságát. És takarít, gyermeket ringat, s ha a főbérlő úgy kívánja, szórakoz­tatja a családot. — Na, de nem fizet havi hatszá­zat. — Ebben igazad van. Nyólcszázat fizet. — Szóval azt mondod, az én esetem nem kü­lönleges? — ...s így az erről írtakat nem tudom közölni. ★ — Mi az, megint itt vagy? — Igen... Itt vagyok..; Tíz perccel ezelőtt... rövid ... szóváltás után... a főbérlő a hátamba szúrta a bicskáját... Megírhatom? — Ezt már igen. ha el nem vérzel — a poénig. Gőz József !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom