Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-02 / 52. szám
1065 MÁRCIUS ?.., CSÜTÖRTÖK /M» MECrEI &úrlap Ma tartják Nagykátán a pedagógusok gyűlését Tegnapi számunkban tévesen közöltük a nagykátai járás pedagógusgyűlésének napját. A gyűlésre Nagykátán, a gimnázium tornatermében, ma, csütörtökön, délelőtt 9 órai kezdettel kerül sor. Baxinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, tart előadást a IX. pártkongresszus anyagából, a járás gimnáziumi és általános iskolai nevelői részére. Ülést tartott a megyei tanacs végrehajtó bizottsága A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt ülést tartott. Ezen megtárgyalta a Szentendrei Járási Tanács vb igazgatási-hatósági irányító munkájáról szóló jelentést, amelyet Korsós László, a járási tanács vb-elnöke terjesztett elő. A megyei végrehajtó bizottság elfogadta a jelentést és ezzel kapcsolatban több határozatot hozott, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Közel van Pest... Esti beszélgetések Gödöllőn Csizmás parasztember lo- hajt előttem hazafelé, utánairamodom. A tsz-irodát keresem Gödöllőn. Ha senki nem, ő biztosan tudja, merre van. Nem tudja ... Inkább csak sejti, pontosabban: — Ügy hiszem, arra egyenest a Kőút mellett, aztán balra, de lehet, hogy tovább egyenest, szóval valahol arra van — mondja, s rámbízza, hogy ezekután odatalálok-e, vagy sem. ö ugyanis nem ott dolgozik, mint hittem. Köztisztasági alkalmazott. De — Pesten ... Világos ablakok fogadnak. BEMUTATJUK KÉPVISELŐJELÖLTJEINKET Egy asszony elindul Késő este van, a hivatalos I c időnek régen vége, de a Pető- I < fi Tsz központi épületében tel- ' 1 jes üzem, zárszámadási hajrá 11 marasztja sötét éjszakáig az < {. adminisztrátorokat. — S az elnök elvtárs ?... — tétova ■ zom az ajtóban, de megnyugtatnak, menjek csak beljebb, itt van ö is, szakmai továbbképzést tart éppen. Napirenden: a legújabb borsófajták. — Bár nekünk a kevésbé újak is meglehetősen idegenek — jegyzi meg félkomolyan Takács László, a termelőszövetkezet elnöke, s körben az asztalnál az agronómusok, brigádvezetők — a szakmai vitákba oly nagyon belemerülni tudó emberek — talán órák óta először elmosolyodnak. Nem véletlenül A szobában, ahol az asz- Bzonyra vártam — sötét volt és csend. Az öregember az ablak közelében, ahonnét némi szürkeség derengett be, valami fekvő alkalmatosság szélén ült, az arcát még egy pillanatra sem láttam, csak a hangjából következtettem, hogy öreg. Én az asztal mellett egy széken kerestem magamnak helyet. — Jönni kell neki, mindjárt jönni kell heki — mondotta egyre —, csak ide ment a Szomszédba a lányához. A hangja barátságos, marasztaló volt, csak azt nem tudtam, hogy miért nem gyújt már villanyt. Persze nem szóltam a villanyért, a sötétben beszélgettünk, hogy az öreg hét éve lakik itt a fiáéknál, s hogy különben nem ide való; Békés megyei, a Viharsarok Szülötte. — Ott volt — kérdeztem —, amikor a menyét képviselőnek jelölték? — Nem -í- mondta »-»■, én nemigen megyek sehova, 28 éve' világtalan vagyok. Ismerős, gondoltam, s eszem- \>e jutottak költő barátom Nyírségből való sorai: *... egy öreg ember jött szorongva bal szemén vastag, szürke hályog. Csak azt érezte, tarlón lépked, és kutatta, hogy nincs-e árok." Találkoztam én már ezekkel az emberekkel; a Nyírségben, Biharban, s íme most is náluk vagyok Dunakeszin — egy békési sok gyerekes nagycsaládnál, ahol a gyerekzsivaj fölött, hosszúkat hallgat az öreg világtalan nagyszülő. ★ Az asszonyt, Darvasi Pálnét már személyesen is ismertem, ott voltam a jelölésén — onnét tudok a hat gyerekéről is —, szemtöl-szemban azonban most, miután hazajött, mégis másnak láttam, mint ahogy emlékeztem rá. Az otthonában koránt sem olyan határozott, mint ott a gyű lésteremben volt, inkább boldog, mint aki valamilyen ajándékot kapott, s aztán egyszerre szinte belepirul, amikor kimondja, hogy a választókerületéhez 18 község tartozik. Hogy ő is 18 község országgyűlési képviselője lesz... Megmutatta az apja levelét, emely a napokban érkezett: „Kedves Lányom! Leveledet megkaptuk, és hogy őszinte legyek, sűrű könnyhullatás közt tudtam csak felolvasni. Édesanyád vette ki a postaládából, és ott kint ő rögtön felbontotta. elkezdte olvasni, de örömében sírni kezdett és nem tudta folytatni, hanem hozta be és adta a kéz sínbe, hogy olvassam hangosan. Hát igen lányom, ezt nem is lehet csak olyan egyszerűen érzékenység nélkül olvasni, olvastam könnyhullatva a boldogságtól, édesanyád meg hallgatta sírva. ő is a boldogságtól...” Ö is megsiratta ezt a levelet, mondta az asszony, neki is eszébe jutott, ha ma már nem is beszél róla, amire az apja figyelmezteti a levelében: ,,.. .könyörögtem a főjegyzőnek, hogy legalább egy hétre írjon ki közmunkára (amiért 6 pengőt adtak egy hétre), hogy legalább egy kevés kenyeret, meg krumplit tudjon adni édesanyád az öt éhes gyereknek, és hogy mennyit koplaltunk, azt lányom te is nagyon jól tudod ..." Dehát, ejh, régen volt... Azóta lassan felnőnek az ő gyerekei is; egy fia kiszolgált katona, egy most várja a behívót, kettő ipari tanuló — ezek a fiúk —, s van még egy kislány, aki tízesztendős és az asszonylánya — aki szemlátomást az első unokát ígéri. Mondhatnám, hogy ennek az unokának az érkezése már törvényszerű — kicsit nevetgélt is ezen az anya meg a lánya —, mert: még él Darvasi Pálné nagyanyja, akinek a leendő kicsi az ükunokája lesz, ez az asszony húszesztendős korában szülte a Darvasiné anyját, két évtized után megszületett ő, s alig múlt húszéves, világra hozta a lányát, aki még innen van a húszon, s íme, ahogy lenni kell neki — a gyerekét várja... így következtek, s következnek kifogyhatatlanul. A márvány talapzat egy darabja... ★ Az asszony az Egyesült Du- namenti Termelőszövetkezet kertészeti brigádjában dolgozik; havi 1200 forintos keresetért jegyzi 60 ember munkateljesítményét, könyveli az árukiadást, egyszóval végzi a kertészet mindenféle papirosmunkáját, s közben kávét főz a kis irodába be-beszaladó embereknek. A férje a konzervgyárban dolgozik: a fizetése 1800 forint. Darvasiné 1945 óta párttag, ott volt az MNDSZ első kongresszusán, 1957-ben ő és a férje élesztgették újra Dunakeszin a termelőszövetkezeti mozgalrpat — jelenleg tagja a termelőszövetkezet vezetőségének, a szövetkezet pártvezetöségének, s a járási pártbizottságnak. Akik jelöltnek javasolták, ismerik a munkáját, a rátermettségét. A falvakban tartott gyűléseken elég volt, hogy elmondták róla kiféle, honnét származik, s hogy hat gyerek anyja — elfogadták. Valahol, egy csatlakozó gyűlésen — ahogy mesélte — elfelejtették bemutatni, tulajdonképpen megyei tanácstagjelöltet választottak és a képviselőt csak futólag említették. Felállt egy öreg ember, s kijelentette, hogy márpedig ő tudni akarja, hogy ki lesz az a képviselő, mert őt egy ilyen valamikor a szobalányával tessékeltette ki, amikor elébe akart járulni. Ezután többen is hasonlóan szóltak. Felállt Darvasiné és bejelentette, hogy ő a képviselőjelölt. Egyszerre megnyugodtak a kedélyek — az más ... ★ Amikor közölték vele — behívatták a kis irodájából, s akkor tudta meg —, hogy képviselőnek javasolják, egyszerűen nem is nagyon értette, hogy mit kívánnak tőle. A Parlamentben sohasem járt, és még most is, mint valami elbeszélést hallgatta, amit a piros képviselői igazolványról, a mentelmi jogról, a Tisztelt Ház ülésszakainak rendjéről magyarázgattam neki. — Én mindenesetre — mondta —, továbbra is meg akarok maradni annak a parasztasszonynak, aki eddig is voltam. — És elmondott mindjárt egy élményt, hogy milyenek az emberek. Akivel világéletében csak ,Jó naesett a választás a borsófajtákra. Az idén először foglalkoznak a velőborsó nagy arányú termesztésével. Szeretnék gépesíteni az ezzel kapcsolatos munkálatokat. Valamennyit ... Ez a cél vezérelte a tsz vezetőit akkor is, amikor megrendelték a borsófejtőgépet. Ritka, nem mindennapi berendezés. Nehéz megszerezni. Kezdetben, pár évvel ezelőtt azzal intették le őket, hogy j importgép, kevés van belőle. I Később azután a hazai ipar is bevezette a borsófejtő gyártását. No, nem túl sokat, s annak is jó részét exportra ... De —, hogy, hogy nem — az egyik lengyel megrendelésből visszamaradt egy „gépecske”. S megtörtént a csoda: a gödöllői Petőfi Tsz-be megérkezett a várva várt borsófejtő. Ez történt tavaly decemberben. — Azóta végigtelefonáltuk az összes létező konzervgyárat, hogy szerződést köthessünk, de nem találtunk partnert, szól — nem panasszal, hisz elmúlt, csak némi rezignációval — az elnök. — Sehol nem akart sikerülni, már-már letettünk a reményről is ... Volt többek között olyan főosztályvezetővel is dolgunk, aki „megnyugtatásul” azzal bíztatott bennünket: vessük el a borsót szerződés nélkül. Majd csak lesz valami... Hát, erre nem bízhatja magát az ember. Különösen nem egy termelőszövetkezet nevében. Jó öt-hat hetes kínlódás, „könyörgés” következett ezután, míg végre a Konzervipari Tröszt — végül már «da fordultak — intézkedésére sikerült szerződést kötniük a Főzelék- és Gyümölcskonzerv Gyárral. — Igaz, csak 75 holdat kötöttek le, az pedig nem elég. Mi többet akartunk. Legalább 150 holdat... Éles, hideg szélben baktatunk az állomás felé. Mellettem a főagronómus — Németh Imre — a tsz helyzetéről, régi s új gondokról beszél. Nem az újságírónak, csak úgy... — Kevés a munkaerő. Alig van néhány emberünk. Legalább is aki munkaképes... Rövid, számszerű információ a szövetkezetről: 1655 hold földön gazdálkodnak, ebből 869 hold szántó — s hozzá mindössze 149 tag, annak is több mint a fele 60 éves elmúlt. Ez a bajok forrása. Negyven év alatti dolgozójuk jóformán nincs is. Közel van Pest... Elmennek. Nemcsak a fiatalok. Pedig nálunk készpénzfizetés van évek óta. Mégis... A főagronómus hangjából némi pesszimizmus érződik. Elbúcsúzunk. Már nagyon késő van. Fehér Mária Milyen lesj? Épül a váci általános iskola Az elmúlt évben központi fűtéses, korszerűen közművesített, nyolctantermes általános iskola építését kezdték meg Vácott. Az új iskola az Árpád utca mellett épül, s 1968 tavaszán adják át. Földszintjén konyha és étterem, tágas tornaterem — öltözővel, meleg vízzel ellátott mosdóval — orvosi szoba, úttörőszoba és két politechnikai műhely kap helyet. Az emeleten a tantermek s a tanári szobák mellé természet- tudományi előadótermet építenek, elsötétíthető ablakokkal, a katedra felőli oldalon beépített vegyi fülkével. Üvegfalai feltolhatok és tetszés szerint egybenyithatok akár a szertárral, akár a tanteremmel. Az épület folyosóin beépített szekrényekben tarthatják a tanulók felső ruháikat és váltó cipőiket. A tantermek külső falát szinte teljes szélességben ablak töri át. Az iskola telkének egy része játszóudvar lesz, más részén parkot, sétányokat alakítanak ki. Berendezéssel együtt mintegy 5 millió 700 ezer forintba kerül az iskola. Ma ünnepi bemutató a Szikra moziban A cár és a tábornok Ünnepi előadáson, bolgár művészdelegáció részvételével mutatják be Velő Radev „A cár és a tábornok” című filmjét csütörtökön a Szikra moziban. A nagy sikerű „Baracktolvaj” című film alkotójának új műve két történelmi alak, III. Borisz bolgár cár és Zaimov tábornok konfliktusát mutatja be a második világháború kritikus szakaszában. Lehet tőlük tanulni lyett 168-ra teljesítették. Negyedszer nyerte el a szocialista címet az a Zója nevét viselő növénytermesztési brigád, amelynek minden tagja rendszeresen részt vett a szakmai, vagy politikai oktatásban, s a közösségi szellem kialakításában követendő példát mutattak mindenkinek. De rosszul ismeri a Kossuth Tsz-t, aki azt gondolja, hogy „csak a szépre emlékeztek”. Szó esett itt a segédüzemben dolgozó Augusztus 20 brigádról is, amely munkavállalásainak ugyan becsülettel eleget tett, de sem a tanulásból, sem a közéletből nem vette ki a részét. A szocialista címet — éppen ezért — nem is kaphatták meg. S kijutott a jogos bírálatból azoknak a traktorosoknak is, akiknek emberi magatartása, magánélete nem mindig volt méltó egy négyszeres szocialista brigád tagjaihoz. Az egyes üzemágak legjobb brigádjainak pénzjutalma végül is igazságos döntés alapján, azoknak jutott, akik a leginkább megérdemelték. Hosszan idézhetnék a Kossuth Tsz zárszámadási beszámolójából. Beszélnem kellene arról az önkritikus hangnemről, amely külön értékelte a vezetők munkáját, brigádvezetőktől — az elnökig. Idézhetném az okos, megfontolt határozati javaslatokat, melyeket a közgyűlés egyhangúlag emelt „törvényerőre” a tsz további fejlődése, erősödése érdekében. Idézés helyett hadd javasoljak én is valamit: akit érdekel e tsz sikerének, egy esztendő alatt több mint 13.6 millió forintos bruttó jövedelmének titka, aki tudni szeretné, hogyan lehet valamennyi üzemág termelési tervét — belvíz, jégkár, csapadékrekord ellenére — túlteljesíteni —, látogasson el az abonyi Kossuth Tsz-be. Nem bánja meg... Nyiri Éva őszintén szólva, nem tudom, rendeztek-e közös vacsorát, reggelig tartó mulatságot zár- számadási közgyűlésük után az abonyi Kossuth Tsz tagjai. Okuk éppenséggel lett volna rá, hiszen nem minden tsz mondhatja el magáról, hogy tagságának a közösből származó múlt évi jövedelme meghaladta a 9 millió forintot! De akár vigadtak, akár nem, azóta újra munkás hétköznapok köszöntöttek rájuk. Annak pedig, hogy most ismét szeretném felidézni azt a napot, a vezetőség beszámolója az oka. Ha rajtam állna, tankönyvként adatnám ki, s eljuttatnám valamennyi közös gazdaságnak ... Nem kívánom hosszan idézni a számokat, adatokkal, hiszen abban más beszámolók sem szűkölködtek. Csupán a tárgyi hűség kedvéért említek meg annyit, hogy a szövetkezetben egy munkaegységre 47 forintot fizettek, — 78,21 százalékát készpénzben — s hogy az egy dolgozó tagra eső évi átlagrészesedés meghaladta a 23 ezret... Arról szeretnék inkább beszélni, amivel kevés zárszámadási beszámolóban találkoztam mostanáig: az önmagunkkal és másokkal szembeni igényességnek, a végzett munka tárgyilagos értékelésének néhány példájáról. A Kossuth Tsz tagsága 1965- ös zárszámadó közgyűlésén határozatban mondta ki: a munkafegyelem megsértőivel, s a közös vagyon déz&málóival szemben a nevelés mellett alkalmazzák a legszigorúbb fegyelmi eszközöket. Nos, mint a beszámolóból kiderült, ez a határozat nem maradt írott malaszt: a tagság és a vezetőség egyaránt érvényt szerzett neki. Rossz minőségű, hanyagul végzett munka, ittasság vagy a közös vagyon sérelmére elkövetett. lopás I miatt, kilenc tsz-tagot büntet- | tek munkaegység, illetve prémium elvonással. Sorozatos lopás miatt S. Józsefet a tagság kizárta a termelőszövetkezetből. Aki ismeri a falu szerkezetét, társadalmi életét, a rokonság szerteágazó szálainak — gyakran visszahúzó — erejét, az tudja értékelni igazán a Kossuth tagságának erkölcsi nagyságát, amellyel személyre való tekintet nélkül büntette a vétkest, és óvta a közös vagyont. A ceglédi járás egyik jó hírű, erős termelőszövetkezetének brigádvezetője panaszolta nemrégiben: náluk nem érdemes munkaversenyben dolgozni. Amit a tagság az év elején szívvel, lendülettel elvállal, az mind zátonyra fut a vezetőség közönyén. A versenyt senki nem ellenőrzi, nem értékeli. A zárszámadó közgyűlésen rendszerint az történik, hogy a legjobbaknak kitűzött pénzösszeget szétosztják a brigádok között. Mindenki egyformán kap — egyformán keveset. De hogy is tehetnének mást, amikor semmiféle mérce nincs, amely el- döntené az elsőséget?! Ez a panasz jogos — és nem egyedülálló. Éppen ezért, hadd álljon itt követendő példaként az abonyi Kossuth Tsz, amelynek zárszámadó közgyűlésén nemcsak brigádonként és üzemáganként értékelték részletesen a múlt évi munkaversenyt, a szocialista brigádmozgalom eredményeit, de még a versenybizottság munkáját is elemezték. Ahol ennyire szívügyének tekinti a vezetőség a versenyt, ott nem csoda, hogy a tsz mind a 25 munkacsapata küzdött az elsőségért! Nem csoda, hogy olyan eredményekkel büszkélkedhetnek, * mint a szocialista címet már ötször kiérdemelt Béke brigád tagjai, akik a szőlészet termelési tervét a vállalt 105 százalék hepot!” — „jó napot!" viszonyban állt, most egyszerre a nyakába ugrik, csókolgatja, tegezi, szervuszozza... — Jaj — rándult meg a válla. — Hát pedig lesz ilyenben is része — vígasztalgattam. — Örszentmiklóson arra kértek, hogy járjak ki a falunak egy iskolát. — Ezen már mosolygott. — Nem tudom egyelőre mi a módja. Én úgy gondolom, hogy ebben a választókerületben sok a parasztember, s nekem első sorban az ő érdeküket kell szolgálnom. Az állam, a kormány már eddig is sokat adott a parasztságnak, de úgy gondolom; a lehetőségek szerint mehetünk még tovább ... ★ — Mit tart a legközelebbi lépésnek? — Az emberek elmondják, hogy nagyon szép az új nyugdíjazás, csakhát a termelőszövetkezeti paraszt 65 éves korában mehet nyugdíjba az új törvény szerint, s a nyugdíj alapjául az utolsó öt év keresetének átlagát veszik. Ahogy a helyzet engedi ezen kell majd módosítani, hiszen az ember hatvanon túl már kevesebbre képes, mint annak előtte... Országos gond valóban; majdan a Tisztelt Ház asztalára való téma. Dehát milyen más gondok foglalkoztatják még? — Hat gyerek anyja — mondtam —, hozzászólna-e, ha az országgyűlés egyszer napirendre tűzné a népszaporulat alakulásának égető kérdését? — Feltétlenül — válaszol azonnal. — És mit mondana? — Hogy találnunk kell valami megoldást. Legyen ez a nevelés ... De lehetne törvény is. Nem valami erőszakos törvény, . hanem ami eredményre vezet, önzés, kényelemszeretet nem lehet ok, hogy ne szülessék gyerek ... 2s persze javítani kell tovább a körülményeket ... Tudom, azt már hiába is mondanám, hogy engem még ötödmagammal hogyan neveltek, s hogyan neveltem fel én a hat gyerekemet ... Mit sem teszek végül az apai levélhez: „Kedves lányom, most egy a kérésem hozzád, úgy viseld magad ezután is, hogy ezt a nagyon nagy megtiszteltetést továbbra is kiérdemeljed ...” Az asszony ugyanis meg akarja érdemelni a megtiszteltetést ... Amint már eddig is megérdemelte ... Dékiss János
