Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-07 / 32. szám
ns r uecrei 1967. FEBRUÁR r, KEDD Beruházás nélkül... Több autóparkolót! ♦ Sok a tiltótábla — kevés a strand ♦ Ne a naptárt — az időjárást nézzék! Ha szakembereink olykor még ma is vitatkoznak hazánk természeti szépségekben bővelkedő tájainak rangsorolásán, a bel- és külföldi .turisták már döntöttek: a Balaton után, számukra a Dunakanyar következik. Az ezüstösen kanyargó vén folyó, a zöldéliő hegyek, Szentendre, a kétezer éves város — már nem egyszerű tranzit útvonalat jelent a hazánkba érkező külföldinek, hanem ideális pihenőhelyet. De —*• vajon nem lehetne-e fnég szebbé, kellemesebbé ten- ni jelentős anyagi ráfordítás, beruházás nélkül is? A DIB elnökségi tagjainak véleménye szerint: igenis, lehet. íme, néhány ötletük, javaslatuk: Annak ellenére, hogy a múlt évi árvíz hátrányosan befolyásolta az idegenforgalmat, mindenekelőtt a campingek látogatottságát, hétvégi időszakban még így sem tudták megoldani a személygépkocsik parkírozását. Sürgető szükség van a tereprendezésre, megfelelő autóbuszfordulóki autóparkolók létesítésére. Régi panasz — s máig sem nyert orvoslást — a strandolási lehetőség korlátozása. Azok a vendégek, akik szívesen mártóznak meg a Duna hús hullámaiban, olykor kilométereket gyalogolhatnak a parton, amíg égy fürdésre kijelölt szakaszt találnak. A DIB legutóbbi elnökségi ülésén többen szóvá tették a campingek üzemelési idejét. Egyikük négy lengyel család számára kért bebocsátást tavaly szeptember 16-án az egyik campingba — ám hiába, A tábor már két héttel azelőtt bezárt. Annak ellenére, hogy a szeptember szebb, napfényesebb volt, mint a nyár. Annak ellenére, hogy a hidegebb éghajlathoz szokott, északi országokból érkező külföldi még ősszel is szívesen időzne valamelyik campingben nálunk. Ma már kevés embert kell meggyőzni arról, hogy a jó bornak is — kell a cégér, a legszebb üdülőhelynek is kell a reklám, a propaganda. Sajnos, e kevesek közé tartozik egyik kiadóvállalatunk vezérkara, amely a Dunakanyar műemlékeit, történelmi és kulturális nevezetességeit ismertető kiadványt, díszes albumnak, árát pedig 150 forint körülire tervezi, holott inkább olcsó, zsebben hordható kötetre volna szükség. Nem beruházás, csupán rugalmasság kérdése az is, amit i most szóvá teszünk: a felmérőMegpróbáltam a lehetetlent ŰRHAJÓINKKAL. elértük miután — dicséretére legyen már a Holdat, a Marsot, körbefutottuk a Venust, s mesterséges bolygónk kering a Nap körül. Legyőztük immár a nehézkedési erőt, túlléptünk a tér korlátain, s ha jól tartjuk kezünkben a felszabadított energiák gyeplőit — megelőzzük az idő múlását, és millió fényévek távolságában levő naprendszerekre látogatnak majd el vállalkozó kedvű asztronautáink. A világűrben maholnap semmi sem lehetetlen. Nehezebben haladnak azonban dolgaink a Földön, ahol a nehézkedési erő — úgy látszik — nemcsak lábunkra és kezünkre rakott ólomsúlyokat, hanem a legjobb szándékainkra is. Márpedig a mi földi viszonyaink közepette is megvalósítottunk néhány technikai vívmányt — az emberek közötti távolságok leküzdésére. A földi terek határait leromboló sok modern gép és technikai berendezés közül még csak nem is a legfrissebb eltet említem, csapán a maholnap százéves születését ünneplő telefont, mely gyorsabban kapcsol össze embereket, mint a hangsebességet túlszárnyaló lökhajtásos repülőgépek. S mióta távközlő szateliták lebegnek az űrben — gombnyomásra pillanatok alatt egymásba ölelkezhetnek a legforróbb emberi érzéseket és legtisztább gondolatokat közvetítő szavaink. A FÖLDI TEREKEN sincsenek hát lehetetlenek. Hiszen a hang színében, az érzések és gondolatok őszinteségét is közvetítő szavak, állj-t parancsolhatnak a háború — „technikai tévedésből” — megnyomott piros gombjainak is a „forró drótokon” át. S ha a telefonnal a legrosszabbat — a háborút — el lehet hárítani az emberek feje fölül, akkor Földünkön sincsenek — lehetetlenek. Még abban sem, hogy köznapi életünk szépségét csúfító, könnyedségét gátló apró- cseprő akadályokat is el lehessen hárítani — a telefon segítségével. A lehetetlent nem ismerő huszadik század fiaként magam is hittem ebben, amig néhány ember életét keserítő, apró-cseprő akadály elhárítása közben össze nem találkoztam az én izig-vérig Bürokratámmal — telefonon. — Hogy képzeli, elvtárskám, csak így telefonon? — zen- gé tiszteletet megkövetelő ba- rintonján az én Bürokratám, mondva — türelmesen meghallgatta lapunk néhány olvasójának általam részletesen ismertetett panaszát. — Ügy, ahogy mondani tetszik, minthogy én éppen a telefont választottam, lévén az a leggyorsabb közlési eszköz, melyet a technika azért adott kezembe, hogy éppen ezt a sürgős intézkedést igénylő panaszt önnel közöljem — bátorkodtam védelmére kelni a találmánynak. — DE KÉREM, önnek azt is tudnia kell, hogy amióta a múlt század nagy vívmányaként bevezették az írásbeliséget, azóta az ügyeket — legyen az bármilyen apró-cseprő is — csak írásban történt előterjesztés alapján intézzük — , nyilatkoztatá ki az én Bürokratám, Mire én az élőszó becsületére hivatkoztam, melynek tekintélyét éppen az ilyen apró-cseprő ügyek gyorsabb intézése érdekében helyes lenne visszaállítani a régi pie- desztálra. Az így kialakuló kölcsönös bizalom alapján emelkednék a hivatal tekintélye is... Még mondtam volna , néhány hasonló — az emberek ajkáról átvett — köznapi bölcsességet, ha Bürokratám bele nem reccsen a telefonba: — S még Ön a huszadik század emberének meri nevezni magát, ilyen ósdi eszmék birtokában? — Nemcsak izig-vérig bürokrata, hanem jó vitatkozó is, — ismertem el magamban, minthogy éppen abban sebzett meg, amire a legkényesebb vagyok: modernségemben. Bennem azonban századunk magasfeszültségű áramlata kering — bízva annak erejében — elmondottam a telefonba mindazt, amit írásom bevezetőjében az űrbéli és a földi tereken az emberek közötti távolságok leküzdésére megvalósult technikai vívmányokról felsoroltam. — A türelmes hallgatást én is beleegyezésnek véltem, de — ó, avult köznapi ■ bölcsesség! — vélt győzelmem tudatában feltett kérdésemre: „ezek után tehát intézkedik?” — lakóni- kus egyszerűséggel csak eny- nyit válaszolt: — Háború és béke ügyében lehetséges, hogy a „forró drót” használ, de nálam csak a papír segít: — az írásbeliség! SZINTE EREZTEM, ahogy győzelme tudatában szinte kéjes lassúsággal a készülékre helyezte a telefonkagylót. Ferencz Lajos sek azt mutatják, hogy az elmúlt évben kevés volt a minőségi palackozott bor a Dunakanyarban. A külföldiek viszont elsősorban ezeket keresték. Átgondoltabb áruellátással, minden befektetés nélkül el lehetne érni, hogy az adott mennyiségen belül nagyobb arányban juttassanak minőségi borokat erre a vidékre, s kevesebbet oda, ahol hónapokig nem találnak vevőre. Köztudott, hogy a magyar konyha nemzetközi hírnévnek örvend. A[ Dunakanyarban is egyre többen keresik a visegrádi Vár Étterem, a szentendrei Határ- csárda és a Görög kancsó tájjellegű ételkülönlegességeit. Az a tény, hogy a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztálya a legjobb felkészültségű vendéglátóipari szakembereket küldi a Dunakanyarba, egyben azt is lehetővé tenné, hogy minél több étteremben, vendéglőben szolgáljanak fel másutt nem kapható specialitásokat. Végül, feltétlenül szót kell ejteni az idegen nyelvtudásról. Pontosabban: a nem tudásról. Meg kell értenünk, hogy a három európai nyelven beszélő olasz vendéglős vagy bécsi pincér nem csodabogár, hanem annak a józan üzleti megfontolásnak az eredménye, amely a vendégek kényelmét, igényeinek maximális kielégítését mindennél fontosabbnak tartja! ny. é. BEMUTATJUK KÉPVISELŐJELÖLTJEINKET: „...mint mindenki!” Lassan, tagoltan és némi pa- lócos beütéssel beszél. Salgótarjánban volt üveggyári munkásnő. Most a szentendrei városi tanács elnökhelyettese. Több órán át beszélgetünk, s megfigyelem, ha munkájáról szól, mindig így fogalmaz: „megcsináltuk, előkészítettük, elintéztük ...” — soha nem fogalmaz így: „megcsináltam, előkészítettem, elintéztem..." Pedig a valóság az, hogy személyes kapcsolatainak sokat köszönhet a város, a környék. De mi ez a személyes kapcsolat? Munkakapcsolat azokkal, akik hozzá hasonlóan, s választóik bizalmából, vezetők. Szerénység tehát ha így fogalmaz többes számban: „megcsináltuk, előkészítettük, elintéztük”? Nem, ez nem szerénység, hanem helyzetének tárgyilagos belátása. Pontos ember és ezért pontos nyelvi Új üzem — kétszeres termelés Alugrafika Szentendrén évben megépítettük az új üzemépületet, mintegy hárommillió forintos beruházási ősz- szegből, s új gépeket és berendezéseket is vásároltunk. — Mit gyártanak és menynyit, s kik a megrendelők? — M űszerlapokat, feszmérő számlapokat, színes plaketteket, különböző nyomtatott áramköröket. Csaknem hetven hazai vállalattal vagyunk szerződéses kapcsolatban. A régi helyen alig nyolcmillió forint volt az évi termelés értéke, az idén azonban elérjük a 16—17 milliót. — Hogyan? — Tizenöt új dolgozóval bővült az alugrafikai üzem létszáma. Jelenleg száz embert foglalkoztatnak, túlnyomórészt — mintegy 60—70 százalékban — szentendreieket és a környező községbelieket Ebben az üzemben csak 15 férfi dolgozik, a többi nő. A termelés növekedését elsősorban a technológia, a gyártás ésszerűbb szervezésével értük el, amit — természetesen — az új üzemi épület tett lehetővé. formát talál gondolatainak kifejtésére. ★ Szobája szép és kényelmes. A falon egyetlen kép, a mártírhalált halt Kállai Éva portréja. Sokan jönnek ide ebbe a szobábá. Milyen ügyekben? Bölcsődei felvétel, óvodai gyermekelhelyezés, szociális segélykérelem, családi ügyek, lakáskérelmek, személyes problémák. Szerdán tart fogadónapot. Főleg nők keresik fel ezeken a szerdákon, bíznak benne. S joggal. Az asszony, aki 1949 óta országgyűlési képviselő, így vall munkájáról: „Nem is lehet elhatárolni a feladatokat. Az országgyűlési képviselő nem foglalkozhat csak törvényhozással. Mert törvényt hozni is csak úgy lehet, ha ismerjük az ipar, a mezőgazdaság, a városba falu problémáit, ha ismerjük, akkor tudunk csak közreműködni egy-egy törvény előkészítésében és megszavazásában.” Amikor egészsége felől érdeklődöm, azt mondja: „Az, hogy az emberek közt lehetek, erőt ad nekem, csak akkor érzem jól magamat, ha emberek közt vagyok, ha képesek$ vagyunk segíteni egy- egy embernek látszólag kis, de számára nagy gondján.” 1946-ig volt üveggyári munkásnő. 1949-ben lett ország- gyűlési képviselő. Milyen érzés volt első alkalommal belépni a Parlamentbe? „A jó érzések mellett félelem fogott el: hogyan fogok eleget tenni annak a feladatnak, amelyet rám bíztak? Akkor döbbentem rá, milyen nagy dolog egy munkásnak vagy parasztnak eljutni oda, ahová régen be se léphetett...” Naponta utazik Budapestről „HÉV-vel, mint mindenki más". Mint mindegyik ingázó. Ahogy végigmegy az ■utcán, vagy a • busszal zöty- kölődik a tanácsházáig, megszámlálhatatlanul sokan köszöntik és sokan használják ki a fogadóórán kívüli alkalmat, különböző ügyek elintézésére. Ha fáradt, ha jókedvű és friss, egyformán mosolyog. Szeme sarkában, szája szélén ül ez a mosoly. Mennyi idős? Uj rendelkezés szerint ezt az adatot nem közlik az új választói névjegyzékeken. A nők születési éve — hivatali titok. Az elmúlt választási ciklust megelőző jelölő gyűlésen azonban megkérdezte tőle valaki: „Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hány éves az elv- társnő?” Le akarták inteni a kérdezőt, de ő azt mondta: „Válaszolni kell, hiszen az elvtárs, akinek az édesapjával egyébként együtt államosítottuk a selypi cukorgyárat, tudni akarja, hogy nagykorú vagyok-e már”. A kér-r dező megdöbbent, hogy eny- nyi év után megismeri őt a képviselőjelölt és már-már visszaállt a kérdéstől, de a képviselőjelölt megadta a választ: „Ha a szovjethatalomról megkérdezném az elvtársakat, hogy öreg-e vagy fiatal? — mit válaszolnának?” A jelölő gyűlés kórusban válaszolta: „Fiatal!” „No, akkor én éppen anp- nyi idős vagyok!” — válaszolta Pala Károlyné. ★ Hivatalos feladatkörébe tartozik Szentendre városának oktatása, népművelése, egészségügye, ipara és kereskedelme, a munkaügy és a felvásárlás. Hogyan érthet ennyi mindenhez egyetlen ember? Pályafutása alatt sok munkaterületen dolgozott. Nógrád megyében volt MNDSZ-tit- kár, vezette a Nógrádi Párt- bizottság párt- és tömegszervezeti osztályát, aztán Pest megye nőtitkáraként dolgozott 1953-ig, dolgozott a Bányász Szakszervezetben és 1956-tól 1958-ig a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának volt titkára. Nem érzi magát csalhatatlannak és ezért sokat ad és támaszkodik mások vélemér nyére. Megtanulta azonban a vezetés mesterségét, ami a döntés mestersége. Azt ihondb ja: „Nem akarom maiamnak tulajdonítani az eredményeket, de semmi mást nem vállalok olyan szívesen, mint a munkát, mert úgy érzem — ez az én kötelességem.” Nádas Péter A Cigaretta-híradó Totó helyett A Pest megyei Tanács egyik legnagyobb ipari vállalata a Vegyi és Kézműipari Vállalat: mintegy kétezer főnyi alkalmazottal dolgozik a megye 12 községében és városában — negyvennél több telephelyen. Ez a vegyes profilú vállalat évről évre tovább fejlődik, újabb és újabb gyártmányokkal bővíti árulistáját, nem egy közülük keresett cikk a tőkéspiacokon is. A vállalatfejlesztés egyik legfrissebb eseménye a szentendrei alugrafikai üzem korszerűsítésének befejezése. — Miért volt szükség a korszerűsítésre? — kérdezem Cseh Mihály főmérnöktől. — A régi üzem egy igen rossz állapotban levő volt lakásban kapott helyet — ideiglenesen. Ez az épület sem a termelés egyre növekvő igényeit, sem a dolgozók szociális körülményeinek javítását nem tette lehetővé. Az elmúlt rssssArsfsrssssssssfSArssssssssssAwsssssssssf/rrrssssssssssrm'sfsfm'ssfrsssrsssssssrssssssmrssssssssssM'sssssssssfsssssssssss. 3 ^ udapest és a Lánchíd ci^ garetta gyártását. Az idén *.83?“ :v.™» ■■»■■■■■■■■ i<«■'11 —»;■ ->■ - % már nem gyártják a Sportot § sem, — ez még addig kapható, § amíg a készlet el nem fogy. ^ Nevet változtatott a Totó, ^ amelyről kiderült, hogy az osztrák dohányipar védett 5 márkaneve. A változatlan mi- ^ nőségű és áru cigarettát Lottó- ra keresztelik át. A tervek ^ szerint a Mátra tetszetősebb, S kék-fehér színű dobozba kerül. <5 A doboz tetejét perforálják, s i így feltépésekor nem az egész A dohányzás ártalmairól szóló ismertetők, figyelmeztetők ellenére a múlt évben ugrásszerűen növekedett a cigarettafogyasztás. Az idei évre a dohányipar több mint 20 milliárd cigaretta gyártását tervezi, de felkészült arra is, hogy — ha még több fogy — még többet készítsen. A gyártási tervben változatlanul a Kossuth foglalja el az első helyet: 8,4 milliárd készül belőle. Mintegy 3,5 milliárd Munkást és 3 milliárd Fecskét gyártanak. Az igények változásával a negyedik helyre lépett előre a Sym- phonia, amelyből 2,5 milliárd készül, míg Tervből várhatóan elegendő lesz kétmilliárd is. A dohányipar két újdonságának, az MD-nek és a 100-ásnák a megjelenésével egy időben megszüntették a Budavár, ■3 fedél nyílik ki. FONODÁBAN MTI foto: Bara Építőipari fényképpályázat , Az Építőipari Tudományos ^ Egyesület pályázatot hirdet ipari § (témájú művészi fényképek elké- S szítésére. A pályázat célja, hogy § ,a fényképekkel a hazai építő- ^ ipar munkáját, az új építésmó- £ dókat, a különböző tudományos eredményeket műszakilag helye- : sen, de a laikusok számára is ért• hetően és művészi módon mutas- » sák be. A képeket szeptember 1- ,;.ig kell beküldeni az Építőipari ,'Tudományos Egyesülethez (Bu- 1 dapest, V. Szabadság tér 17.). A legjobb képek alkotóinak ju- < talmazására a bíráló bizottság J .egy háromezer forintos első dí- s jat, két kétezer forintos máso- §dik, és három egyezer forintos * harmadik díjat irányzott elő.
