Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

rtsi MEGY ti <~Mírlap 1967. FEBRUAR 5, VASÄRNAF On kivel készítene interjút? SOMOGYI ERZSIVEL „ Tisztelt hölgyeim és uraim!“ Nagy Endre emlékezetére Kilencven esztendeje — 1877. február 5-én —, született Nagyszöllősön Nagy Endre író es konferanszié, a magyar ka­baré megteremtője. Magam is illően kívántam ünnepelni ezt az alkalmat és előkerestem Navv Endre egyetlen megma­radt konferanszié-felvételét, s újból meghallgattam csípős- borsos szellemességét, kissé bádogos, emlékezetesen fanyar hangját. E szavakkal kezdte |>eszámolóját első világhábo- nís emlékeiből: „Tisztelt hölgyeim és óraim! Épp előrenyomultunk a Kárpátokban, azaz lehet, hogy visszavonultunk. Ha az em­ber őrvezető és nagy pakkal menetel, akkor az előnyomu­lás és a visszavonulás között éppen csak annyi a különb- pég, hogy előnyomulásnál na­gyon messze marad hátra a konyha, visszavonulásnál pe­dig nagyon messze szalad elő­re. De a konyha így is, úgy is, mindig messze van __” H ogyan lett a nagyváradi „újdondászból” és „krokistá- pól” konferanszié? Miután tekintélyes nevet harcolt ki magának a nagyváradi Sza­badság szerkesztőségében — abban az időben, amikor Ady Endre is bontogatta szárnyait a magyar költészetben és ugyancsak Nagyváradon —, a vidéki érvényesülés nem elé­gítette ki Nagy Endrét és 1907- ben feljött Budapestre. Itt azonban alig sikerült gyökeret vernie. Sok küzdelem és nél­külözés után a véletlen állt tehetsége mellé. Történt, hogy Budapesten megnyílt a Bonbonniere-kaba­ré mulató, s ennek anyagilag meglehetősen rosszul álló igazgatója ajánlatot tett Nagy Endrének: esténként olvasson fel egy-egy novellát a műsor keretében. A fiatal író vállal­kozott is erre. De nem várt esemény történt. A felolvasást egy jócskán felöntött hangula­tú, okvetetlenkedő néző közbe­szólásával megzavarta. Igaz, a fölolvasás nem sikerült, de Nagy Endre és a részeg férfi között mulatságos párbeszéd alakult ki, amely óriási sikert aratott. Ettől kezdve a Bonbonniere tulajdonosa gondoskodott ar­ról, hogy minden este legyen valaki a nézőtéren, aki — ha nem is részegen —, beleszól­jon Nagy Endre fölolvasásába. Ez a párbeszédes formában megszületett színpadi kroki azután megváltozott. Elmaradt a kötekedő néző és a szellemes Nagy Endre, mint félszeg kon­feranszié a napi eseményekhez fűzte mindenkori mondaniva­lóját. A Bonbonniere, mint vállal­kozás végleg megbukott Nagy Endre kibérelte a mai Báb­színház Andrássy úti helyisé­gét, és 1908. augusztus 29-én megnyitotta Modern Színpad címmel az első mai értelem­ben vett igazi magyar kaba­rét. Idézzük fel néhány kedves anekdotával Nagy Endre éle­tének derűs pillanatait A két nagyváradi Endre Pályi Ede, böngészvén a nagyváradi újságokat a bu­dapesti Magyar Szó szer­kesztőségében, elolvasott egy verset, és megtetszett neki. A költemény alatt Ady Ilid­re neve szerepelt. A szer­kesztő estéjét a nagymező utcai Müncheni-serházban töltötte a tavaszi sör mel­lett, még néhányszor keresz­tül repkedtek fejében az ol­vasott vers sorai, hazament, lefeküdt Reggel, amikor fel­ébredt, elfelejtette Ady End­re nevét, ellenbe« annál job­ban emlékezett Nagy Endré­ére, akinek néhány szatirikus tárcáját már olvasta ugyan­csak a nagyváradi lapokban. Sebtében kiadta az utasítást Zempléni P. Gyulának: Nagy Endre olyan verset írt a nagyváradi újságba, hogy Pestre kell őt hozni. In­tézd el a kiadóhivatalnál, hogy táviratilag küldjenek neki tíz forintot útiköltségül Pest­re. Másnap megérkezett Nagy Endre Ady Endre helyett a Magyar Szó szerkesztőségébe. Pályi csak hetek múlva jött rá a tévedésre, amikor már többször is látta Ady Endre nevét a nagyváradi újság­ban. Ez a két nagyváradi Endre krónikája... Ú] szerző jelentkezik Nagy Endre a büfé polcára könyökölve üldögélt megszo­kott pezsgőfröccse mellett, amikor egy feltűnően rossz öltözékű gyerekifjú lépett hozzá, kéziratot vett elő a zsebéből és hebegve mondta, hogy ezt a kis darabot a kabarénak szánta. Ijedten kérdezte, amikor Nagy Endre a kéziratot átvette tőle: — K-kérem ... mikor szá­míthatok rá, hogy el tetszik olvasni? — Ne zavarjon! Hát nem látja, hogy már olvasom? A gyerekifjú Karinthy Fri­gyes volt Révész Tibor ^ A Belváros egyik nagyon $ régi épületében lakik Somogyi ^ Erzsi, kétszeres Kossuth-díjas d színművésznő. S ahogy átlépek lakás küszöbén, már benne Sis vagyunk az interjú közepé­dben. UJSÄGIRÖ: Kovács Margit adja önnek tovább a szót... § SOMOGYI ERZSI: Ö, Ko­d vács Margit szerencsés ember. $ ÚJSÁGÍRÓ: És ön? § SOMOGYI ERZSI: Azért d szerencsés, mert saját maga dadja föl azokat a feladatokat d amelyeket megold, d ÚJSÁGÍRÓ: És a színész? | SOMOGYI ERZSI: A szerep d mindig a színész egyéniségén d szűrődik át, de azért mindig daz író gondolatai az elsődlege­st sek. Nagyon nehéz dolog ez... d Most az a tervem, hogy mag­it nóra veszem azokat a műve- dket és részleteket, amelyekben dúgy érzem, kifejezhetem ma- d gamat. őszintén szólva Mensá- d ros László előadóestje adta d ehhez a tippet Bármilyen fur- S csán hangák, elmondanám a d Hamlet-monológot. Miért ne d kérdezhetném meg: „Lenni dvagy nem lenni, ez itt a kér- ddés”. — Hiszen ezt a kérdést degy női is állandóim felteszi d magának. így próbálok, ezen da magnón, valami kis nyomot d hagyni magam után. Mint d minden ember, aki szeretne S valami nyomot hagyni... Nem S mint színész, hanem mint So- d mogyi Erzsi... | ÚJSÁGÍRÓ: Egy 1933-ban d megjelent színházi lexikonban d Somogyi Erzsi címszó alatt d furcsa mondatot ohmshatunk: d „• • • édesapja a kolozsvári d színház gazdája volt.” Színész d családból származik tehát? | SOMOGYI ERZSI (elmo- S solyodik): Nem én írtam azt d hanem a nevelőanyám, Hetyei d Aranka írta helyettem. Az d apám portás volt a kolozsvári d Nemzeti Színházban. De ezt d leírni egy lexikonban? Akkor d ez szégyen volt. így sikeredett d ki aztán a furcsa megfogalma- í zás. Kolozsvár:.. Sok, szép és dsok fájdalmas emlékem van d onnan. És gyönyörű élmény d volt, amikor a Tartuffe-fel d vendégszerepeltünk már a há- d ború után. Bementem a por- d táslakásra és mondtam a por- í tás feleségének, hogy én itt születtem. Megmutatta a la- § kást, aztán kivitt az udvarra, d ahol gyerekkoromban sokat d játszottam. Szűk kis udvar ez, d olyan, mint egy kürtő, nap- d fény se esik be soha ... Az d udvaron cserépben egyetlen d szál muskátli... A portás fe- $ lesége igazi latin eleganciá- ^ val leszakította azt a kis vá- d nyadt muskátlit: „Ez is itt d született” — mondta és át- d nyújtotta. Elhoztam haza ma- d gammal, de eltűnt valahol... d ÚJSÁGÍRÓ: Nem színész- d családból származik tehát. Ho- d gyan került színpadra, mint a d portás lánya? $ SOMOGYI ERZSI: ötéves § koromban már színpadon vol- ^ tam. Apám meghalt, mi na- d gyón nagy nyomorban éltünk, d Én teljesen megértem a mai d fiatalokat — nem tudhatják, d hogy mi az élet — kilakolta- d tás Károm gyerekkel — és he- d lyes is, hogy nem tudják, bár I én se tudtam volna. És vala- § honnan innen, gyerekkorom- d ból származik az én nagy ba- d jóm ... megszoktam sajnos, il- dletve úgy tűnt, hogy két élet dvan, az egyik, amelyik a rea- d litás síkján zajlik, a másik pe- d dig a színpadon. És sajnos d megszoktam a nem reális éle- $ tét. Még most öreg fejjel is ott ^ állok, néha úgy érzem, hogy dnem is a valódi élet zajlik itt, d még most is képes vagyok rá- d csodálkozni mindenre ... Ez a dmi pályánk borzalmas dolog, d Mert azt követeli, hogy a szín- $ pádon irreális világban éljünk, ^ meg azt, hogy ott a reális éle- § tét fejezzük ki. De ha azt nem d is ismerjük? Nyáron gyerek- d koromban mindig a nagyanyá- d méknál voltam. Ott. az ő hihe- dtetlen paraszti realitásuk volt daz, amely hatással lehetett $ rám. Amikor először színpadra ^léptem, a kritikusok azért di- ^csértek, hogy mennyire képes d vagyok közvetíteni e2.t a reali- dtást. | ÚJSÁGÍRÓ: 1924-ben Mó­fcricz Zsigmond Búzakalászában J főszerepet játszott, 1966-ban ' pedig Déry Tibor dsirabjának w Édes és keserű Török Sándor Jó éjszakát című novellájából készített fil­met Szemes Mihály rendező. Az új magyar film címe: Édes és keserű. A történet a har- ' mincas évek végén játszódik és egy jótékony célú akció kö­rül bonyolódik. Hőse a kisvá­rosba költözött szép ügyvéd- feleség, aki eleinte maga is élvezettel vesz részt a jóté-1 konysági akcióban, amelyet kamasz fia egyszerűen csak társadalmi blöffnek, vagy még találóbban, majomcirkusznak nevez. A szépasszonyt Bara Margit alakítja, míg a film többi szerepét Páger Antal, Makláry Zoltán, Kiss Ferenc, Szakáts Miklós, Kállai Ilona, Bárdi György és Molnár Ti­bor játssza. WSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSS/ HÖLGYEK ES URAK Az 1966-os cannes-i fesztivál nagydíjas filmje "Sokunknak talán már az is elegendő lenne, hogy a filmet Pietro Germi neve fémjelzi. Az Oscar-díjas rendező a bi­zalmat előző két filmjével — Válás olasz módra és Elcsábít­va és elhagyatva — érdemel­te ki. Pietro Germi e két filmjé­ben maró gúnnyal ábrázolta az álszent olasz társadalmi konvenciókat. A Hölgyek és urak-ban a képet tovább raj­zolja, s az elmaradott Szicí­liából civilizáltabb városban, Trevisoban mutatja meg, hogy ott sem különbek az állapo­tok, legfeljebb nem vérbosz- szú árán, hanem elegánsan, megvesztegetés árán tartják meg jóhírüket a város köz- tiszteletben álló polgárai. A film tulajdonképpen há­rom rövid történet. Az első azért kell, hogy ké­pet alkothassunk magunknak a kisváros elitjéről egy tréfán keresztül, amely nem más, hlint hogy Gasparini elhiteti orvosával, aki egyben a ba­rátja is, hogy majdnem egy éve elvesztette férfiasságát. Az orvos, aki nemcsak elhi­szi, hanem alig várja, hogy a többiek tudtára hozza a hírt, nem is sejti, hogy az általa kinevetett férfi pont őt szar- vazza fel. És amikor rájön, első felindulása után bele­nyugszik a történtekbe, de lelkére köti barátjának, hogy hármukon kívül senki nem, tudhat a dologról. A második történet tulaj­donképpen a film. Bisigato, aki már teljesen belefásult házsártos felesége állandó zsörtölődésébe. egy alkalom­mal meglesi a hazafelé tartó kávéházi pénztáros kisasz- szonyt és bevallja, hogy rég­óta szereti. Miléna először félve, majd boldogan borul a férfi karjába, s elmondja, hogy ő is szereti a férfit. Bi- sigatot ettől a naptól fogva mintha kicserélték volna. És ekkor működésbe lép az álszent gépezet, a társadalom. Vagyis a „Hölgyek és urak”. Nemcsak rágalmazó levelek özönlik el a szerelmes férfit, hanem Milénát előbb az állá­sából, majd a lakásából űzik el, s amikor észreveszik, hogy ez sem segít, kitoloncoltatják a városból. Bisigatot meg a rendőrségen felvilágosítják, hogy szeretőt azt tarthat, de a család szentségét megcsú­folni nem szabad. A harmadik történet rántja le a leplet most már végérvé­nyesen a hölgyekről és urak­ról. Ugyanis, amikor kiderül, hogy a városban gyanútlanul sétáló kiskorú parasztlányt az urak kézről kézre adták, s ezért ők sem menekülhetnek meg a felelősségrevonás elől, egymás ellen fordulnak. A méregkeverő vagány aggle­gény Benedetti, összeesik a bírósági kihallgatáson, ami­kor viszontlátja a lányt, már úgy látszik, hogy minden veszve van, amikor lppolvta, Gasparini templombajáró fe­lesége fejenként kétmillióért vállalja, hogy megvesztegeti a lány primitív, részeges apját. 'Igaz, az összegyűlt 12 millió­ból az öregnek csak ötöt ad. i— ungvár — bemutatóján láthattuk. Mi történt a két dátum között? SOMOGYI ERZSI: Jaj, ret­tenetesen sok minden történt. Elsősorban nem végeztem szí­niakadémiát. Bárdos Artúr ki­kért, Hetyei Aranka pedig el­intézte, hogy elengedjenek, így kaptam meg a „Búzakalász” főszerepét. Színésznél nem szégyen talán, ha elmondja — olyan volt a siker, hogy vezér­cikkek jelentek meg rólam, az összes budapesti színház szer­ződést ajánlott. Én a Nemzetit választottam. UJSAGIRÖ: Akkoriban is­merte meg Móricz Zsigmon- dot? SOMOGYI ERZSI: Nem, még gyerekként, Hetyei Aran­ka vitt el hozzá Leányfalura. Nagyon szerettem. Az Úri mu­rit csak úgy adta a Vígszín­háznak, ha én játszom benne Rozikát Akkor a Vígszínház egy olyan „aljas” csábítást csi­nált, amelytől nemhogy egy csitri, de egy idősebb színész­nő is megszédült volna. Havi 2400 pengőt ajánlottak. De há­romnegyed év múlva vissza­könyörögtem magam 600 pen­gőért a Nemzetibe. „Büntetés­ből” kaptam egy ki6 naíva sze­repet, egy „Piros ruhás lány” című darabban. A főszerepet Bajor Gizi játszotta. Az én ténykedésem abból állt, hogy tangóra kellett tanítanom egy parasztlegényt Amikor a je­lenetnek vége volt, a közönség tapsolt (szemérmesen elmoso­lyodik). Igen, hát akkor én voltam a közönség kedvence. A taps már öt perce tartott. Akkor Hevesi Sándor előrejött az igazgatósági páholyból a színfalak mögé, ránézett az órájára és azt mondta, ha tíz percig tart a taps, a jelenetet megismételjük (nevet). De a nyolcadik percben abbahagy­ták... ÜJSAGIRÖ: 165 szerepe kö­zül melyek voltak azok, ame­lyeket igazán magáénak ér­zett? SOMOGYI ERZSI: A Puck például. Én voltam az első Puck a Szigeten. Az első elő­adáson eleven, lekaszálatlan gyepszőnyegen hempereg­tünk. Azért szerettem, mert a bennem levő összes érzést, az életen felüli életben való ott­honosságot ugyanakkor a gú­nyos realitás, melyben az em­ber leráncigálja magát álmai­ból — ki tudtam fejezni. Sze­retem a Rokonokat, az Úri murit. Ezeket bizonyos fo­kig nekem irta Zsiga. Érdekes, hogy nem volt érzéke Móricznak a színpad iránt. A „Nem élhetek muzsikaszó nél­kül”, amelyet Hevesi dramati­zált gondolatilag sekélyebbre sikerült, de dramaturgi aolag, tökéletes volt. Melyik ténye­ző a fontosabb? Szerettem a Tartuffe-ben Dorinát, a fel- szabadulás után is volt néhány, szép szerepem. Szerettem „Az anyát”. Osborne darabjában a „Komédiások’ ’-ban egy alkoho­lista nőt játszottam. ÚJSÁGÍRÓ: Mi az amit most, a jövőben csinálni sze-_ retne? SOMOGYI ERZSI (indulato­san): Nem parasztszerepeket! Kérem én nemcsak paraszt­szerepekre vagyok képes, most már nem is keresnek új ruhát a filmgyárban, odadob­ják azt, amelyben az előző filmben játszottam. Ezt nem, ez már sok. Otthagytam a fil­met. Ez is módja annak, hogy. tönkretegyenek egy színészt. És tételezzük fel a legjobbat: ez a teljes közönynek tudható' be., És a rosszindulathoz ké-. pest én á közönyt már szinte jónak érzem. ÚJSÁGÍRÓ: Ügy tűnik, ön nagyon érzékeny ember. Érdet kelne, milyen emberi tulajdon-: Ságokat tart legrokonszenvet 6ebbnek? SOMOGYI ERZSI: Talán 3 megértést és a megbocsátást, Ez olyan keresztényien hang­zik, de nem kell szégyellni... ÚJSÁGÍRÓ: Az utóbbi idői ben sokat vitáznak arról, mi­lyen legyen a Nemzeti Szín­ház jellege, stílusa, ön 1924 óta tagja a Nemzetinek, mi er­ről a véleménye? SOMOGYI ERZSI: Az a té védésé minden igazgatónak, aki jó színházat akar és csak arra törekszik, hogy jó színé­szei legyenek, hogy a jó szín­ház alapja a jó társulat. Stí­lus? Zavarban vagyok a stí­lussal, mert régen a színház műsora, a darabok összessége adták meg egy-egy színház stílusát. Hogy milyen legyen a Nemzeti? Nem tudom, valami nem stimmel, de. nem is a színházzal, hanem az emberek­kel van baj. Talán azóta mióta a világ világ. ÜJSÄG1RÖ: ön kdvefl készt; tene interjút? SOMOGYI ERZSI: Galgóczi Erzsébettel. Minden írását eü- olvasom. Szenvedélyes igazság- kereső és ez írónál, színésznél elengedhetetlen. Nádas Péter rSS*y**SS*yjVrrS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS4 ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA JOHN GALSWORTHY: Máról holmpra nagy, magányos szobában a kadalló tüze olyan volt, mint az oázis. Keith Darrant odahúzta a ka* rosszékét és arra gondolt, bárcsak Maisie, a lánya, hazatérne a bentlakó iskolából, vagy legalább Lar­ry, az öccse, vetődne errefelé. Milyen más is Lar­ry, mint ő maga — gondolta kis mosollyal. — Máról holnap­ra él, semmit sem tud igazán eltökélni és keresztülvinni, ő viszont minden sikerét akaraterejének köszönheti. E morfondírozások közepette el is aludt, s arra ébredt, hogy neszezést hall a szobában. — Ki az? — kérdezte megriadva. Felcsavarta a villanyt Larry állt az ajtóban, sápadtan, szinte megbénulva. — Mi van, Larry? Gyere beljebb! Mi van, te beteg vagy? Válasz helyett az öccse csak egy mély sóhajtást hal­latott. Keith fölkelt és odalépett hozzá. — Mi történt, Larry? Meggyilkoltál valakit, hogy úgy állsz ott, mint hal a szárazon? Egy másodpercig ismét csend volt, majd suttogva hang­zott el a felelet: — Igen. — Hogyhogy? Gyere már ide a fénybe, hadd lássa­lak! Mi bajod van, hadd tudjam végre! Larry hirtelen egy székbe roskadt. s egyszerre kitört belőle: — Igaz, amit mondtam. Megöltem egy embert. Keith föléhajolt, az arcába bámult és látta, hogy való­ban igazat beszél. ' — S miért jöttél ide hozzám, hogy ezt elmeséld? — Kinek mondanám el? Azért jöttem, hogy megkér­dezzem tőled, mit tegyek. Feljelentsem magam? Keith úgy érezte, hogy szive a torkában dobog, de erőltetett nyugalommal felelt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom