Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-22 / 45. szám

1967. FEBRUAR 22., SZERDA mr Hier ti WCú-tap Mi szeretnék lenni? Nem „divat" a mezőgazdasági szakma Baj van a szemlélettel —meg a pályaválasztási propagandával! Elöljáróban hadd idézzek a nagykátai járás kommunistái­nak pártértekezletén elhang­zott megállapításokból: 1960 óta a járás lakossága négyezerrel csökkent. Az el­vándorlás főleg a fiatalok kö­rében volt tapasztalható, akik­nek kommunális igényeit a já­rás nem tudta kielégíteni: ke­vés az óvodai, bölcsődei, nap­közi otthoni férőhely ... A 0—14 éves korosztály ará­nya 8 százalékkal lett keve­sebb; szembetűnően növekszik viszont a 60 éven felüliek számaránya. A lakosság elöre­gedése nagymérvű, 1000 lakosT ra mindössze 1,3 élveszüjetés esik; népszaporulat tekinteté­ben a járás az utolsó helyre került Pest megyében ... A mezőgazdaságban dolgo­zók száma — a járás összla­kosságához viszonyítva .— 53 százalékról 39 százalékra csökkent... A termelőszövetkezeti tag­ság átlagéletkora 58 év. Az elöregedésben bizonyos szere­pet játszik a mezőgazdasági munka társadalmi megbecsü­lésének hiánya, ami miatt a fiatalok nem szívesen választ­ják hivatásuknak a földműve­lést ... Huzalmat érzek... — Éppen jókor jött — mondja Kardos János, a nagy­kátai általános iskola igazgató­ja: — Most kezdődik az osz­tályfőnöki óra a VII./A-ban, Témája: a pályaválasztás. Beszélgessen a gyerekekkel. A tanteremben elnyújtott tjóóónapotkívááánok” és sok­sok kíváncsi gyerekszempár fogad bennünket. Az osztályfőnöknő egy leve­let olvas éppen, melyben a jászberényi Kállai Éva Gim­názium és Szakközépiskola is­merteti a felvételi feltételeket. ... „Iskolánk érettségi és • szakmunkás-bizonyítvánnyal bocsátja ki végzett növendé­keit. .. A távol lakóknak diák­otthoni elhelyezést biztosí­tunk ... Szakközépiskolánk­ban szőlész-, borász-, kertész szakembereket képezünk...'’ — Ki akar Jászberényben továbbtanulni ? Két kislány jelentkezik: Ke­lemen Margit és Máté Kati. — Én a gimnáziumban sze­retnék tanulni, mert úgy hallottam, most indul a fizika­matematika szak — mondja Kelemen Margit, aki tanárnak készül. — Én meg szőlész-borász szeretnék lenni — állítja Máté Kati. — Ott tanít egy .roko­nom, már meg is beszéltük, hogy odamegyek. — Miért szeretnél szőlész­borász lenni? — faggatom a kislányt. — Mert nagyon szeretek a természetben dolgozni, és hu­zalmat érzek hozzá — jön az ízes válasz. ...és a többiek? Nos, lássuk, mihez éreznek „huzalmat” a többiek? Négy kérdést írok a táblára, s arra kérem őket, válaszolja­nak egy füzetlapon. íme, a négy kérdés; Nevem: Mi sze­retnék lenni? Miért? Szüleim foglalkozása. A válaszok gyorsan elkészül­nek. Tallózzunk egy kicsit bennük. Oldal József-. Vasútgépésze-^ ti technikumba szeretnék men­ni. A technikum elvégzése után választhatok a hajó, a repülő és a vasút között. Én hajóra szeretnék kerülni. Édes­apám a MÁV Budapesti Igaz­gatóságán dolgozik, vízvezeték­szerelő, édesanyám háztartás- b*Ii. Jóska édesapja tehát ipari munkás, s a fiút is a technika érdekli. Nagy Bélának viszont földművesek a szülei, őmaga azonban autó-motorszerelő akar lenni. Kármán Margit, \ Laczkovich László, Böjti Má­ria sem vállalja szülei örökét: a mezőgazdasági munkát. La­ci lakatosnak, a két kislány textilipari munkásnak készül. És így tovább, mind a hu­szonheten. Van itt fodrászje­lölt és leendő divattervező, van aki szakács akar lenni, s van, aki kereskedő. Van itt mindenre jelentkező, csak olyan nincs, aki ezt írta vol­na: Én a termelőszövetkezet­ben szeretnék dolgozni. ■ Mit tesznek mások? — Így volt ez tavaly is — mondja lehangoltan Kardos igazgató. — Hetvennyolcán végezték el a nyolcadik osz­tályt; ötvennyolcán tanultak tovább —, de mezőgazdasági szakiskolában egy sem! Tizen­egyen álltak munkába — de nem a termelőszövetkezetben — kilenc pedig otthon maradt. Ez a helyzet, olyan járásban, ahol az élet meghatározója a mezőgazdasági termelés. — Azt mondják a szülők: azt akarom, hogy a gyerme­kem többre vigye, mint én — fűzi tovább a szót Heimann Győző igazgatóhelyettes. — De hát mi az a több, mint — mondjuk — egy termelőszö­vetkezeti traktoros vagy bri­gádvezető? Segédmunkásnak lenni egy budapesti üzemben? Csillagos éjszakában kelni, órákat utazni a munkahelyig, meg vissza? De tegyük fel, hogy szakmát tanul a gyerek. Miért több egy ipari szakmun­kás, mint egy mezőgazdasá­gi? 'Baj van itt a szemlélet­tel! És baj van a pályaválasz­tási propagandával is. Az is­kolai filmintézet nyolc kötet­nyi katalógusban mintegy öt­ven pályaválasztási oktatófil­met propagál. A félszáz film között egyetlen egy sincs, amelyik a mezőgazdasági szakmákat népszerűsítené! — Évek óta van nálunk szülők akadémiája. Most for­dult elő először, hogy az egyik termelőszövetkezet el­nöke azzal jött hozzám: írás­beli felszólítást kapott felet­teseitől, vegye fel velünk a kapcsolatot. Szeretne eljönni — mondta — az egyik elő­adásra, s ismertetni a szövet­kezetük életét, a fiatalok szakmatanulási, kereseti le­hetőségeit. Másoknak miért nem jut ez eszébe? —- hábo- rog az igazgató. — A pedagógus minden év­ben megkapja a „szemponto­kat”, hogyan foglalkozzék a pályaválasztás kérdéseivel. Mi meg1 is tesszük; - ami tőlünk telik: Ismertetjük a lehetősé­geket, osztályfőnöki órákon beszélgetünk a gyerekekkel, képességeiknek megfelelő szakmákat ajánlunk nekik, filmeket vetítünk, és így to­I vább. De mit tesznek mások? I Hiszen többnyire nem a gye­rek dönt saját jövőjéről, ha­nem a szülő. A szülőkkel ki beszél, ki győzi meg őket? A szülők akadémiája ehhez ke­vés. Többet kellene tenni! Nyíri Éva Ki mit tud - » gép mellett ♦ Nem szöktek meg, megszokták ♦ Az Egyetértés egyenesben ♦ A jobb minőség rangot ad Múltat és jelent, akárcsak egy bemutatóteremben, vé­kony fal választja el: a fa­lon innen jó öreg szelfaktorok, a falon túl modern, nagy tel­jesítményű lengyel gyűrűsfo­nógépek. A falon innen: ne­héz, kimerítő munka, a fa­lon túl fokozott figyelem, na­gyobb koncentráció, de jó­val kisebb fizikai igénybevé­tel. A Gyapjúmosó- és Szövő­gyár váci gyáregységének fo­nodája a színhelye e kettős­ségnek: az egyenletes kor­szerűsítés, a megalapozott fej­lesztés eredményeként mind több az új, modern gép, s megérdemelt pihenőre vonul­nak a jó néhány évtizedes, öreg masinák. — Most kezdünk végre egye­nesbe jutni — mondja Neu- gam Béla, a III. szakmány vezetője. — Mint minden új, ezek a gépek sem könnyen csináltak karriert. Idegen­kedtek az asszonyok tőlük, s a brigádoknak döntő része volt abban, hogy gondok, fennakadások ellenére viszony- lag gyorsan megfelelő kerék­vágásba jutottunk. A gyűrűsfonógépeken a III. szakmány két, szocialista cí­mért küzdő brigádja dolgo­zik. A kilenctagú Egyetértés — a szakmányvezető vélemé­nye szerint — a műszak öt brigádja közül a legjobb. Mun­kában elért eredményeit te­kintve, s összeforrottságát is. — Ha nincs ez a jó szellem — hangzik Kalla Tibor mű­vezető őszinte véleménye —, nem is tudom mi lett vol­na. Mert kezdetben nagyon nehéz volt... Valóban: nagyon nehéz. A közel egy éve munkát kezdő üzemrész kezdetben mennyi­ségi és minőségi kötelezettsé­geit nem tudta teljesíteni. Gond volt a gépekkel, az anyaggal, a dolgozók gyakor­latlanságával — mindennel. — Amikor megmondták, hogy át kell mennem gyűrűs­re — emlékezik vissza Magyar Jánosné —, azonnal azt gon­doltam: elmegyek. És amikor már ott álltam a gép mellett, az első napokban állandóan azt hajtogattam: én innét úgyis megszököm ... Mások hasonlóképp véleked­tek, s hogy Magyarné, meg senki más nem szökött meg, azt egyrészt a gyárvezetés biztosította anyagi-erkölcsi tá­mogatás, másrészt az asszo­nyok összefogása, egymás kö­zötti megértése tette lehető­vé. mondogattam a többieknek is, mutogattam, mit — hogyan kell csinálni, de persze a gya­korlat az igazi. Ma már nincs olyan, aki száz százalékon alul teljesíte­ne, s hogy végképp egyenesbe jutottak, azt leginkább a mi­nőség gyors javulása bizonyít­ja. Az előírás: 60 százalék első osztályú fonal. Ők fokról fok­ra jutottak előre, s ma már 69—70 százaléknál tartanak. G Mesélnek az asszonyok: mű­szak után két-három órát is próbáltak, mert a városi mé­retű Ki mit tud-ra készültek. Elsők lettek, s erre nagyon büszkék, de — mondják — az igazi Ki mit tud — most már nevetnek rajta akkor bizony még a könny is megjelent a szemükben — itt zajlott le a gépek mellett, a gyűrűsfo­nóknál. — Gyakorlott, kiváló fonó- nők is alig értek el 60—70 szá­zalékot, a minőségről nem is beszélve — idézi a keserves napokat a művezető. — Ha nevetségesen hangzik is — Ludányi Lászlóné, aki harminc éve dolgozik itt, na­gyon pontosan fogalmaz —, de féltünk ezektől a gépektől. Na­gyon kell figyelni, gyors jószá­gok, s ha valami, akkor tény­leg az adott egy kis biztatást, hogyha valakinek segíteni kel­lett — s mindig kellett — ug­rottunk mindannyian. Lénye­gében akkor kovácsolódott ki a brigád, addig inkább csak úgy asszony módra tartoztunk össze, a baj tanította meg ve­lünk, hogy önmagában az em­ber kevésre jut Mosolygós fiatalasszony Rácz Károlyné, de mint gyű­rűsfonó egyike a legöregeb­beknek, már régóta dolgozik az első fecskén, az évekkel korábban érkezett egyetlen gé­pen: — Amikor megérkeztek az új gépek, mind többen jöttek hozzánk, nézegetni, hogyan is, mint is van ez? Nem olyan nagy boszorkányság, ha — már megtanulta valaki. Ezt é — Nagyon sokat jelent — Neugam Bélával behúzódunk a tenyérnyi irodába a pókoli lár­ma elől —-, hogy nincs fegyel­mi gond a brigádokkal, s kü­lönösen az Egyetértéssel. Az az igazság — mondja elgondol­kozva —, hogy az asszonyok­kal sokkal simábban dűlőre jutni, mint a férfiakkal. Van itt olyan férfidolgozó, akivel több baj van, mint tíz asz- szonnyal. A művezetőnek, Kalla Ti­bornak ugyanez a véleménye: igaz, alapvető szabály brigá­dok és vezetők kapcsolatában, hogy azonnal és szemtől szem­be megmondanak mindent. — Ez olyan légkört alakított ki — mondja társai nevében is Magyar Jánosné — ahol nincs duzzogás, sértődés, senki nem gyűjtögeti a kifogásait, s nem úgy jövünk be dolgozni, hogy na, ma miért lesz veszekedés? Ráczné folytatja: — Sokat jelentett az is, hogy bevezették a minőségi prémiumot, mond­hatom, osztatlan sikert aratva Értelmét látjuk ha jobban dol­gozunk, több lesz a pénzünk, márpedig mi asszonyok — mondja a többiek nagy neveté­se közepette — szeretjük a pénzt... A kormány rendelkezése, az éjszakai pótlék bevezetése ugyancsak jobb kedvre derí­tette a brigádot, akárcsak a textilipar érintett dolgozóit mindenütt. — Végre anyagiakban is kezd kifejezésre jutni t- Lu- dányiné harminc év tapaszta­lataival igazán megalapozott véleményt mondhat —, hogy ez a „női szakma”, ahogyan emle­getik, nem is olyan — könnyű ipar... Pihék úsznak a levegőben, pörögnek a gépek, közöttük egészen fiatal kislányok is dol­goznak. öt-hat tanuló mindig van az idősebbek keze alatt, s lassan ők is belejönnek. Nem­csak a munkába, hanem abba is, hogy a gyár másféle fegyel­mezettséget kíván. Megtörté­nik, hogy egy-egy kislány ala­pos fejmosást kap, de — s ez a brigádra, az idősebbekre vet jó fényt — harag nincsen. A szok­tatás — mondják Rácznéék — nem mindig könnyű, mert akad olyan tanuló, aki úgy hiszi, új érdekes játékot játszik csupán, mikor, milyen a kedve. Most már maguk is moso­lyognak a tavalyi nehéz hete­ken, hónapokon, az új technika és a megszokottság nem is olyan könnyű, sokféle érzést kiváltó csatája eldőlt. Vizsga volt, nemcsak számukra, ha­nem az üzemvezetés, a gyárve­zetés számára is. Az eredmény nemcsak a növekvő mennyiségi és minőségi termelési muta­tókban mérhető. Sokkal inkább abban, hogy egy adott helyzet­ben emberi kapcsolatok, azok tartóssága került mérlegre, s úgy jutottak túl a munka nehe­zén, hogy valamennyien gaz­dagodtak, hogy egy formáló­dó közösség erős, összetartó kollektívává kovácsolódott. Mészáros Ottó Az ország utolsó vízivára A tatai vár az egyetlen olyan műemlék az országban, amelyet ma is eredeti vízvé­delmi rendszere vesz körül. Korhű helyreállítása tehát nemcsak a város idegenfor­galma, hanem a műemlékvé­delem szempontjából is nagy jelentőségű. A két éve meg­kezdett ásatások bizonyították, hogy érdemes az egész régi várrendszert feltárni. BEMUTATJUK KÉPVISELŐMÜL TJEINKET: A professzor ezer ügyirata A lelkes hangulatú jelölő gyűlés már a vége felé köze­ledett, amikor az elnök meg­adta a szót dr. Baskay Tóth Bertalannak'. — Megmondom őszintén, nem könnyű a helyzetem, mi­vel új területen kell a válasz­tók elé állnom, de az a "tény, hogy ezt immár harmadszor tehetem, erőt ad ahhoz, hogy becsülettel dolgozzam az elkö­vetkezendő esztendők során, ha megbíznak bennem és meg­választanak. Amit az előttem felszólalók kívánságként emle­gettek, az számomra kötele­zettség lesz. S a kívánságok közül is talán a legfontosabb a helyes rét-legelőgazdálkodás mellett az egész Galga menti tájgazdálkodás mielőbbi kiala­kítása ... ★ Néhány nappal később. — ... továbbá a magyar le­gelő- és rétgazdálkodásban szerzett eddigi tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy a lehetőségek ... Elmélyült munka közben találom irodájában a gödöllői Agrártudományi Egyetem pro­fesszorát. — Elnézést... csak befele­zem a mondatot... — mente­ge tő zik s máris folytatja to­vább a diktálást. Később magyarázólag még hozzáteszi: — A Lengyel Tudományos Akadémiának szóló jelentésen dolgozom. Egy nemzetközi megbízatás a sok közül... ★ Elfoglalt ember. Egyetemi oktató és kutatómunkája mel­lett országos feladatok megol­dásában vesz részt. — Az állattenyésztés gyors­ütemű fejlesztésének alapvető feltétele a legelő- és rétgazdál­kodás színvonalának emelése. Ennek érdekében mintalegelő­hálózat van kialakulóban or­szágosan. Hatvannégyben még csak harmincezer hold volt ez a terület, hatvanötben már százhuszonötezer, hatvanhat­ban pedig kerek kétszázezer hold. De ez a kétszázezer hold is még csak az egyötödét teszi ki a javításra erdemes terület­nek. Hogy mit jelent a legelő- és rétgazdálkodás megjavítá­sa? Néhány számadat beszéde­sen bizonyítja. A mintalegelő­kön hatvannégyben holdan­ként negyvennégy mázsával, hatvanötben ötvenkét mázsá­val, tavaly pedig már nyolc­vannégy mázsával több zöldfű termett. Az 1966-ban előállított zöldfű többlettermés valós ér­téke — az állattenyésztésre átszámítva — kerek egymil- liárd forintot tesz ki! Nyolc esztendeje képviselő. A nyolc esztendő alatt közel ezer ügyirat érkezett címére. Külön dossziékban őrzi ma is valamennyit. Találomra belelapoz. — ötvenkilenc, február. Ga­lambos Bálint szadai lakos pa­nasza. Lakásügy, pontosabban: lakásmegosztásd ügy. A két la­kó vádaskodása egymás ellen. Utánajártam a dolognak, segí­teni azonban nem tudtam. Nem lehetett. A panaszos volt a hi­bás ... Tovább lapoz, .felderül az urea. — Erre az ügyre máig is büszke vagyok. Hatvannégy őszén írtam az első levelet az illetékes miniszternek a gödöl­lői állomás ügyében. Természe­tesen nem egyedül az én köz­benjárásomra készült el végül- is az állomás, de ebben „benne voltam, nyakig”. Egy kis dossziéra való akta sorakozik egymás mellett, ál­lomás-ügyben. Beadványok, le­velek és válaszlevelek s végül a meghívó az állomás ünnepé­lyes felavatására. — A legutolsó akta tavaly decemberben kelt A dányi termelőszövetkezet elnöke, Gá­dor János írta. Technikumba készül, de mivel elvégezte a zsámbóki elnökképzőt, kérte, hogy a második évfolyamon kezdhesse technikumi tanulmá­nyait. Kérése indokolt volt, tá­mogattam. Gádor János kérése teljesült. ★ Telefon cseng, elnézést kér, majd amikor leteszi a hallga­tót: — A fiam volt. Esztergályos­ként kezdte felnőtt életét. Az­tán gépkocsivezető lett, de se­hogy sem találta a helyét. El­végezte a gépipari techniku­mot, dolgozott termelőszövet­kezetben, majd beiratkozott az egyetem gépészmérnöki karára. Még fél esztendeje van hátra. Közben dolgozik. A szolnoki Lenin Termelőszövetkezet gép­csoportjának vezetője... S ha már a családról van szó, hadd dicsekedjem a lányommal is. Gyöngyi három esztendeje vé­gezte el az egyetemet vörös diplomával. Jelenleg a kecske­méti kutatóintézet tudomá­nyos segédmunkatársa. Közben szakmérnökhallgató és a dok­tori disszertációjára készül. — Ügy érzem, nem volt hiá­bavaló az életem. Lesz foly­tdtdSCL • ■ • ★ Gyakran keresik fel a kör­nyék termelőszövetkezeteinek küldöttségei. Két esztendeje szinte egyidőben érkezett a valkói és a vácszentlászlói ter­! J melőszö vetkezet népes csoport- 5 ja: segítsen nekik az újra gye-\ pesítésben. i % — összesen négyszáz holdról; volt szó. Ez már jelentős te-j rület. Érthető, ha szívesen siet-! tem segítségükre. Nemcsak a! helyszíni szemlén vettem részt,' hanem megcsináltam a megfe-! lelő magkeveréket és azt írás-! ban is közöltem velük. ★ — Tudja, az a legnagysze-; rűbb, hogy szinte a szemem; láttára változott meg ennek a; tájnak az arculata. Amikor a! járásban elsőként, Valkón el-j kezdtük a termelőszövetkezet! szervezését, még egyikünk sem ! gondolta volna, hogy néhány; esztendő alatt ekkorát váltó-; zik majd ez a vidék. Inkább 5 féltünk, annak ellenére, hogy; elméletben pontosan ismertük! a nagyüzem hasznát, gazdasá-! gosságát. Az riasztott vissza:! vajon mennyi idő alatt válik I ez a helyes elmélet valósággá; a gyakorlatban? Lesz-e hoz-\ zá erőnk, kitartásunk, a meg-; szilárdulásig? Ma már elmond-! hatjuk, hogy volt hozzá erőnk,! de ebben jelentősen közreját-! szott az is, hogy szinte rekord-! idő alatt erősödtek, szilárdul-! tak a közös gazdaságok. ; * ! Elfoglalt ember dr. Baskay t Tóth Bertalan. Nemcsak a; Lengyel Tudományos Akadé- $ miának küldendő jelentést kell! mielőbb befejeznie, várják a! járási pártbizottságra is,! amelynek tagja. És készül már $ finnországi tanulmányútjára $ is, amelyre éppen az elmúlt; esztendőben végzett kiváló $ munkája elismeréseként je- $ lölték. $ Prukner Pál $

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom