Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
19ff7. FEBRUAR 1., SZERDA «»I MEcrei kJCMcid Hitről és erős, de öregedő gyökerekről A VÉLETLEN HOZTA ÜGY, hogy két, témájában rokon, okfejtésében már különbözőséget mutató könyvet olvastam el egymás után. Mindkettő a hit, a vallás gyökereit, társadalmi eredőit, vetüle- teit elemzi, tiszteletre méltó alapossággal, hozzáértéssel. Okfejtésük különbözősége mondhatni, eredendő: az első könyv szerzője az egyházi kiközösítést is vállalva folytatta tudományos munkáját, hirdette nézeteit, míg a másiknak nem volt, nem lehetett összeütközése a Szent Offici- ummal. Prosper Alfaric több mint tíz esztendeig a katolikus egyház papja volt, a másik könyv szerzője, Szergej A. Tokár je v szovjet professzor, a néprajz neves tudósa. A valamikori papot saját felismerései, kétségei vezették el ahhoz, hogy ne csak kételkedjék, hanem bizonyítsa is kétségei jogosságát. A tudóst a felhalmozódó anyag, a régészeti leletek sokasága, . a népszokások sok általános vonásának egyezősége, a vallások történetének ezernyi azonossága késztette arra, hogy mindezt rendszerbe foglalja, s könyv legyen belőle. A hit a természetfölöttiben a félelem szülötte. A hit vallássá válik, a vallás pedig — a lelkek fölött uralkodó szervezetté. Amikor a Szent Officium kiközösíti Alfaricót, a tudós — aki ekkor már a Strasbourg! egyetem tanára — levélben válaszol a határozatra, s abban nemcsak azt fejti ki, mi vezette el az egyházzal való végleges és megmásíthatatlan szakításhoz, hanem magát a keresztény egyház törvényszékét, a Szent Officiumot is elmarasztalja, s megírja, hogy annak története „tele van a szellem ellen elkövetett merényletekkel”. Mert a lelkek ura — hívják képviselőjét akár Szent Offi- ciumnak, akár másnak — valóban ura és parancsolója akar lenni a lelkeknek, szám- űzője minden eredeti, dogmáival ellentétegondolatnak. A hit: nagy dolog. És még nagyobb: a tudás! Alfaric ennek híve lett: fel tárója, fáradhatatlan nyomozója a kereszténység társadalmi gyökerei- nék — könyvének is ez a címe, A kereszténység társadalmi gyökerei — s műve éppen ezért nem indulatokra alapozott vitairat, hanem a szó jó értelmében vett korrekt tudományos munka, azon okok és okozatok logikus csoportosítása, amelyek és amik szerepet játszottak a különböző vallási áramlatok kereszténységgé ötvöződésében. A SZOVJET PROFESSZOR könyve ugyancsak távol áll az érzelmi töltésekre alapozott vitatkozástól, ő is, akárcsak Alfaric, tényekre, cáfolhatatlan tényekre támaszkodik, a tudomány feltárta tények légiójára, de nem korlátozódik csupán a keresztény vallásra, hanem kiterjeszti vizsgálatait valamennyi vallás történetére. Vallás és történelem című vaskos könyve, mint olvasnivaló, sem lebecsülendő: ritka érdekességű — mert tényanyaga nagysága, sajátos volta eleve biztosítja az érdekességet —, de valódi jelentősége nem ebben, hanem az összehasonlíthatóságában van. A különböző vallási áramlatok vizsgálata, azok csoportosítása egyben azt is lehetővé teszi az olvasó számára, hogy maga vesse ősz- • sze az azonosságokat, a közös gyökerek és a közös szerep felfedezője legyen. A vallás, s az azt szervezeti tökéllyé fejlesztett egyház erős és mélyre nyúló gyökerekkel fejlődött hatalommá, nem véletlenül az — osztály- társadalmakban. Evv-egv törzs istenként tisztelt főnöke ugyan használhatta a tabukat: megtilthatta ezt is, azt is. A hatalom fegyvere volt a tabu, de ha a rossz főnök meghalt, a következő esetleg — mert ilyen is volt — jó fősöknek bizonyult, és eltörölte a tabukat. Az egyház azonban társadalmi méretű tabukat állított fel, s nemcsak megkövetelte — lásd: inkvizíció — betartásukat, hanem újra és újra szigorított rajtuk. A középkor valóban sötét középkor volt, s ezen nem változtat semmiféle utólagos kozmetikázás. A tények bizonyítják, milyen mélyre nyúltak azok a gyökerek, amelyeken a tudatlanságban tartás fáját nevelte az egyház, s nyúlnának még ma is, ha éppen a természettudományok fejlődése nem változtatja meg döntő módon az említett gyökereket magába foglaló, társadalmi „talajszerkezetet”. •A két könyv szerzője ugyan nem kíséri nyomon az egyház hatalommá válását: vallástörténetet írnak, de műveik elkerülhetetlenül sugallják a gondolatok továbbfolytatását. Az alapokat mutatja a két könyv, de a ma embere jól i ne 3 legfőbb isten zatait. Ha tűrni kellett, ha szenvedni kellett, ha újabb áldozatokra volt szükség, ha magyarázni éscnenteni kellett a megmagyarázhatatlant és a menthetetlent — az urak dölyfét, a kizsákmányolást, az éhséget — ott volt az egyház. „Boldogok a lelki szegények .. ” — Máté evangéliumának ismert formulája hányszor volt hamis érv, szánalmas vigasz! És ha az anyagi szegénységre kellett ugyanez, akkor ott volt Lukács evangéliuma, mert ott az szerepel: „Boldogok vagytok ti szegényekMikor — mire kell a vigasz .... ha ez vigasz volt az éhhalált szenvedőknek, a nélkülözőknek, az elesetteknek, a kisemmizetteknek. A legutolsó inkáról jegyezték fel, hogy — bár maga volt legfőbb papja — nem hitt a napistenben: ha a Nap len- montudja, mi épült ezekre az alapokra. A közelmúltban adta legfrissebb bizonyítékát Spel- mann bíboros, aki a Vietnamban gyilkoló amerikai zsoldosokat a „kereszténység védel- mezői”-nek nevezte, azzal sem törődve, hogy a Vatikán, s maga a pápa is másként nyilatkozott ... A vallás a politika eszközévé vált, a befolyásolás. a propaganda hatásos fegyverévé. És nem most, hanem már hosszú évszázadokkal ezelőtt. ÉVEZREDEK TELTEK EL az istennek tartott fáraók uralkodása óta. Üj és új istenek jötték, a „nép ópiuma” százmillió számra szedte áldodotta- — ki kényszeríthetné arra, hogy minden nap uvvan- azon utat járja? A vallás, a természetfölöttiben való hit gyökereinek öregedése itt kezdődik: a szabad gondolattal. Az utolsó inka csak egyike azoknak, akik feltették a kérdéseket. Előtte seregnyien voltak már — görög filozófusok és római költők, névtelen dalnokok és neves tudósok — akik újra és újra kérdezni mertek. És a mélyre nyúló gyökerek öregedése akkor lett mind gyorsabbá, amikor a kérdésekre a tudomány megállíthatatlan bőséggel, alapossággal — válaszolni kezdett. Mészáros Ottó Csaknem kilencezer felnőtt diák Interjú Szabó Sándorral, a megyei tanács elnökhelyettesével „Ilazánkban a művelődés valóságos népmozgalom lett. Ma minden ötödik állampolgár iskolarendszerű oktatásban vesz részt...” — olvashatjuk a IX. kongresszus határozatában. Mi a helyzet a tanulással kapcsolatban Pest megyében? Ezzel a kérdéssel fordultunk Szabó Sándorhoz, a Pest megyei Tanács vb-el- nökh'elyetteséhez. — Hányán vesznek részt megyénkben iskolarendszerű oktatásban? — Pontos képünk nincs, de nem is lehet, annyira szerteágazó, nagy kérdés az oktatás, általában. így például a főiskolákon és egyeJ temeken tanulókat szinte lehetetlen számon tartani, hiszen tanulmányaikat az ország legkülönbözőbb felsőoktatási intézményeiben folytatják. Ugyanígy nincs teljes képünk a különböző szakmai jellegű tanfolyamokról sem. De az általános és középiskolákban tanulókról rendelkezésünkre álló pontos adatok igazolják: megyénkre is érvényes a kongresszus határozatának megállapítása. A megye általános és középiskoláiban száztizen— A íelnöttek közül kik tanúinak az általános iskolákban? — A kérdés érdekes és figyelemre méltó. Az általános iskolában tanuló közel háromezer felnőttből mindössze ötszáznyolcvanhét mezőgazdasági-fizikai dolgozó. Pedig megyénkben éppen ennek a rétegnek az iskolai végzettsége a legalacsonyabb. Ha a jövőben ösztönözni fogunk valakiket a tanulásra, úgy azok a mezőgazdasagban fizikai munkát végző dolgozók lesznek. Az ipari munkások közül ezerkilencszáztizen- hárman tanulnak általános iskolában. Az alkalmazott és egyéb foglalkozású tanulók száma négyszázötven. Ami viszont feltétlenül korrigálásra szorul: a kö^el háromezerből mindössze hatszáz- nyolcvanhat a nő. Ez nagyon kevés. És még egy figyelemre méltó és egyben figyelmeztető észrevétel: az általános iskola egy-négy osztályát végző százötvenkilenc „felnőtt” diák közül ötvenkettő tizenhat-húsz év közötti, hatvannyolc pedig huszonegy-harminc év közötti fiatal! Vagyis százhúsz olyan Kunhegyesi úszómű - az Indus völgyében Űj megrendelő jelentkezett illetékes külkereskedelmi szerveink útján — a Vízgépészeti Vállalat kunhegyesi gyáregységénél: India. Az ázsiai ország számára négy egységből álló nagy úszómű- vet gyártanak, amelyet az Indus termékeny völgyében használnak majd fel az öntözés fejlesztéséhez. , ,, .... . , ■ fiatal végzi jelenleg az alaphetezer diák tanul, vagyis a i ismeren tanfolyamot, akik lé- megye lakosságának tizennégy l nyegében ^ ebben a rend. szerben nőttek fel, akik szamára már kötelező volt az általános iskola nyolc osztá-, lyának az elvégzése! Ami szintén ehhez a kérdéshez kapcsolódik: hatszáznyolcvan húsz év alatti fiatal tanulja a felnőttoktatás keretében az általános iskola öt-nyolc osztályának anyagát. — Mi a helyzet a középiskolákban? — A középiskolák négy típusában — gimnázium, köz- gazdasági, ipari, illetve mező- gazdasági technikum — több, mint ötezemyolcszáz felnőtt tanul. Közülük sajnos csak ezerszázhetvenen a tudásban értékben többet érő esti tagozaton. Az arány: ötvenöt- negyvenöt százalék a férfiak javára. A legtöbben változatlanul a gimnáziumokban folytatják tanulmányaikat, közel kétezemyoicszázan. Ami örvendetes előretörés: az idei tanévben mintegy ezemégy- százan végzik a mezőgazda- í sági technikum valamelyik i százaléka, ha a csecsemőktől az aggastyánokig mindenkit figyelembe veszünk. A száz- tizenhétezer diákon kívül mintegy nyolcezernyolcszáz felnőtt tanul a megyében a jelenlegi tanévben általános és középiskolai szinten. — Az idén több vagy kevesebb felnőtt tanai az általános és középiskolákban, mint az előző tanévben? — Az 1965—66-os tanévben háromezerhárom felnőtt iratkozott be az általános iskola egy-nyolc osztályába. A középiskolákban ötezerszázhar- mincnégy felnőtt tanult. A jelenlegi tanévben hatvannal csökkent az általános iskolában tanuló felnőttek száma, de közel hétszázzal nőtt azoké, akik a különböző középiskolai típusokban tanulnak. Az elmúlt tanévben százhatvanket- ,ten vettek részt alapismereti tánfolyamon (az általános iskola egy-négy osztálya), a most folyó tanévre százöt- venkilencen iratkoztak be. osztályát. A legkevesebben, nem egész hatszázan, köz- gazdasági technikumban tanulnak. — Milyen korosztályok tanulnak a középiskolákban? — Négy-öt esztendővel ezelőtt a középiskolákban tanuló felnőttek kétharmada negyven esztendőnél idősebb volt. Igen örvendetes jelenség, hogy évről évre fiatalodik a középiskolákban tanuló felnőttek népes gárdája. Négy esztendő nem hosszú idő, a változás mégis alapvető. Az idei tanévben az ötezernyolcszáz felnőtt középiskolás hetvenegy százaléka harminc esztendőnél fiatalabb és mindössze hat és fél százalék, a negyven évnél idősebb tanulók száma. Az idén kezdett első osztályosok esetében még kedvezőbb az arány: nyolcvan százalékuk harminc év alatti s mindössze három százalékuk a negyven év feletti tanuló. Az arányok ilyen gyors eltolódása érthető és indokolt. A megszerzett tudást — amely nem is kevés pénzébe kerül az államnak — elsősorban azok gyümölcsöz- tethetik a közösség érdekében is hasznosan, akik előtt ott áll még az élet nagyobbik fele. Ezért véleményem szerint a fiatal-felnőttek továbbtanulását a jövőben is fokozottabban segíteni, támogatni kell. — Mennyire eredményes a felnőttek tanulása? — Az eredményesség az általános és a középiskolában egyaránt kilencven százalékos, az elmúlt tanév alapján. Tavaly a tanuló felnőttek tíz százaléka nem vizsgázott eredményesen, vagy hagyta atíBa év közben a tanulást. A korábbi évekhez viszonyítva ez eredmény, de olyan eredmény, amely nem tölthet el elégedettséggel senkit A cél az, ha már az állam jelentős összeget fordít a felnőtték tanulásának elősegítésére, tanulmányi szabadságot biztosít számukra s a munkahelyen is vállalják a tanuló felnőtt munkakiesésével járó gondokat, akkor feltétlenül csökkenteni kell a lemaradók, az eredménytelenül vizsgázók számát. p. p. K Á LVÁ R I A VÁZLAT EGY CÉLRATÖRŐ CSALÁDRÓL „A Népköztársaság nevében!” Szövevényes ügyet zárt le a Pest megyei Bíróság másodfokú, jogerős ítélete. Nem nagy horderejű ügy, mégis érdemes egy kicsit elidőzni felette. Éppen amiatt, mert nem nagy horderejű, mondhatnánk, eléggé köznapi, életszagú. ★ Mi történt tulajdonképpen? Hosszú és keserves história. Benkó Pál feleségével és Sanyi nevű kisfiúkkal özvegyen maradt anyjához, Üllőre költözik. Az anya és leánya Benkó Anna, nem nézik jó szemmel Pál feleségét. Ugyancsak nem nézik jó szemmel a két házzal arrébb lakó másik Benkó fiú. Imre feleségét sem. Anya és leánya — ők ketten gyakorolják a családfői hatalmat— rendszeresen intrikál a két asszony ellen. A férjek — főleg, ha ittak — hajlanak a családfői szóra. Napirenden vannak a veszekedések. Benkó Pálné egy-egy kiadó- sabb perpatvar után. hazamegy anyjához Vecsésre. Ilyenkor — elkeseredésében — nem jár dolgozni néhány napig. Aztán egy idő után mégis visszamegy a Benkó- házba, hiszen ott van a gyereke. a férje. Ám az intrikák nem szűnnek. Anna például azt hangoztatja: a fiatalasz- szonv megint kevesebbet dolgozott, megint kevesebb pénzt adott a családi kasszába. Férje megint nővére és anyja pártjára áll. S a fiatalasszony újra Vecsésre költözik. Immár véglegesen; 1964. február 26-án. ★ A kisfiú, Sanyi, a Benkó- házban maradt. A család megnyugszik. Szent a béke. Eldöntik, hogy Imréék magukhoz veszik Sanyit. Hiszen Imre feleségének így végre teljesülhet a vágya: lesz gyereke. Jó megoldás ez, ezentúl a Benkó-család nyugodtan, szépen élhet. A fiatalasszony azonban a bírósághoz fordul. Kéri, adassák ki a gyermekét, hadd vi- hesse magához, Vecsésre. A Benkó-család felhördül: mit akar ez a nő? Hogy Imre felesége mégse kapja meg a gyereket? Hogy a férj gyermek- tartást fizessen, hosszú évekig? Ebből nem eszik! Pestre mennek. A férj, Anna, a „társcsaládfő” és Imre felesége. Felkeresik dr. Krasz- nai sántái ügyvédet. Az ügyvéd szakszerű kérdésekkel puhatolja a tényállást. S a szakszerű kérdések — már otthon — további eszmecserére késztetik a családi tanácsot. Az eszmecsere végeredménye: egy pontos, kimunkált haditerv. És másnap ismét felkeresik az ügyvédet. Most már biztosak abban, hogy rövidesen övék lesz a gyerek. ★ Egyelőre azonban még nem. A Monori Járásbíróság 1964. május 22-én a fiatalasszonynak ítéli a gyermeket. A férj föllebbez. Ügyvédje közvetítésével azt kéri, hogy az időközben általa megindított válóper lezárásáig, ne tárgyalják a megyei bíróságon, a gyermekelhelyezési ügyet, mert a válóper kimenetele ezt a pert is befolyásolhatja. Hiszen erkölcstelen életet élt a feleség... És ezt már sokan tudják Üllőn. Később még többen megtudják, szinte az egész falu értesül róla. A fiatalasszony suttogják jól értesülte« — Szabó Pállal... szóval vele. És tudják hol? Nem átallották a Sonka kocsma udvarán. Persze, részegek voltak. Hiába, együtt dolgoznak Pesten a sörgyárban, hát... szóval egymásra találtak. Az alattomos híresztelések részei a haditervnek. De mindez mellékes, hiszen a terv lényegi célja: a tanúk biztosítása. A koronatanú: maga a csábító. Szabó Pált, az analfabéta „bolondos Sörös Palit”, a család lekötelezettjét, a fiatal- asszony munkatársát, könnyű rávenni a szerepre. Különböző ígéretek fejében elvállalja. Részletes „tényállást” beszélnek meg a családdal. A férj aprólékosan elmagyarázza: mit csinált, hogyan viselkedett vele a felesége. Hadd tudja életszerű pontossággal előadni a tanú! A család célratörően dolgozik. Üllőn már tudják a dolgot, Szabó is fölkészült; sőt Benkóéknak is „elmesél” néhány intimitást, így Benkóék is tanúskodhatnak. Csakhogy idegen tanúk is kellenek, a nagyobb hitelesség kedvéért. És a család beszervezi a Ho- rogh házaspárt Nekik Benkó Imréné szerezte jelenlegi állásukat Ök is, ha közvetetten is, de „tárgyalásképesen” igazolhatják ... a dolgot. Mindenesetre, talán negyedórával a bontóper érdemi tárgyalása előtt a család megmutatja Ho- roghéknak a buszról leszálló fiatalasszonyt Nem árt, ha tudják, ki ellen tanúskodnak! A tárgyaláson az ügyvéd — a tanúkkal egyetemben — szakszerűen viselkedik. S a járásbíróság 1964. júliusában az asszony hűtlenségét megállapítva mondja ki a válást. ★ Most lép a színre az Üllőn lakó Szalai Ferencné. Róla még nem beszéltünk. Szerencsére Szabó Pál — mar teljesen beleélte magát szerepébe — neki is eldicsekszik a fiatalasszonnyal. Szalumé a szemébe mondja: nem hiszi. Szó szót követ, végül Szabó feltárja a „nagy” haditerv részleteit És amikor 1964. október 29-én, már a Pest megyei Bíróság előtt, Szalainé vallomást tesz (és még egy tanú, aki jól ismeri az inkriminált üllői kocsmát) — megfordul a szél. A válást kimondják, de törlik az asszony hűtlenségének megállapítását. És Szabó, a „csábító” iratait áttétetik az ügyészségre, hamis tanúzás gyanújával. ★ A többi: már kissé hosszú, de szabályos végkifejlet. A család és az ügyvéd kétségbeesetten próbálja menteni magát De hiába az ügyvédi jótanácsok, ijesztgetések, manőverezések — kászálódnak a. szálak. Aztán Szalai Ferencnét feljelentik hamis tanúzásért. Talán ezzel kimásznak a bajból! De nem. És végül 1966. végén a Pest megyei Bíróság — számtalan nyomozati, vizsgálati adat alapján — másodfokon, végérvényesen kibogozza a szálakat. ítélethozatalkor figyelembe vették, hogy a monori járásban aránylag gyakoriak a hamistanúzásos ügyek. ★ . A család — hatelemis segédmunkások —, majd később a diplomás ügyvéd is (szinte családtaggá válva) kitűnően összedolgozott Nem törődtek olyan „szentimentális” érvekkel, hogy becsület, tisztesség, törvényesség, meg hogy egy édesanya jogot tarthat a fiára. összetartó, célratörő család. Hivatása „magaslatán” álló ügyvéd. ★ A bíróság „Dr. Krasznai Antal Aladár elsőrendű vádlottat egy évi és négy hónapi szabadságvesztésre...” „Benkó Pál másodrendű vádlottat egy évi és öt hónapi szabadságvesztésre ... ítéli!” „Benkó Imréné Ruboczki Erzsébet harmadrendű vádlott szabaáságvesztését egy évre és két hónapra, Benkó Imre negyedrendű vádlott szabadságvesztését 11 hónapra, és Benkó Anna ötödrendű vádlott szabadságvesztését kilenc hónapra felemeli.” Az egyéb irányú fellebbezéseket elutasítja a másodfokú bíróság. így Szabó Pál hatodrendű vádlott hathónapi szabadságvesztése — amelyet még a Monori Járásbíróság szabott ki — továbbá Horogh Zoltán hetedrendű és Horogh Zoltánná, Németi Róza nyolcadren- dű vádlott hat-hat havi börtönbüntetése is (ez utóbbiak 3 —3 évi próbaidőre felfüggesztve-» végrehajtható. Dr. Krasznai Antal budapesti lakos. A többiek: mind üllőiek. ★ Az ítélet jogerős. És Benkó Pálné, a fiatalasszony, most talán elhiszi, hogy annyi keserves év után véget ért a kálváriája. Murányi József
