Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
1967. FEBRUAR 1., SZERDA Akikről az emléktábla szól ,Itt volt a nyomdánk, ebben « pincében 99 '99J 1946 tavaszán Heller Mihályt felhívták a Szikra nyomda szedőterméből az irodába, ahol egy ismeretlen férfi várta. — Maga az, Heller úr! — örvendezett talán túl szívélyesen is az idegen. — Úgy örülök, hogy látom, tudja, én voltam az, aki megmentette az életét. Ezután karon fogta, s szinte erőszakkal magával cipelte a Csokonai utca és a Népszínház utca sarkára, arra a helyre, ahol két évvel ezelőtt öt golyótól eltalálva a földre rogyott. Heller Mihály nem tudhatta, ki volt a megjnentő- je, hiszen az eset után négy nappal tért magához egy kórházi ágyon, s semmire sem emlékezett. Úgy köszöntötte tehát az idegent, mint az egy életmentőnek kijár. Rövid idő múlva azonban kiderült, hogy az ismeretlen hazudott. Heller Mihályt ugyanis tanúnak idéztette be a bíróságra, hogy mellette valljon, mert súlyos háborús bűnök terhelték. Meg is szökött, még a tárgyalás előtt, s mivel a színhelyre jól emlékezhetett, nagyon valószínű, hogy egyike lehetett azoknak, akik az öt golyót kilőtték. Az igazi életmentő kilétét azóta is homály fedi. Emléktábla a ház falán Most, 1967. januárjában mi kértük Heller Mihály elvtársat, hogy tanúskodjék: mint egyike azoknak, keveseknek, akik az illegális Szabad Nép készítői közül életben maradtak, Amíg a Népszabadság székházától a Bezerédi utcai pincéhez vezető utat megtesszük, egy legendás hírű sajtótermék negyedszázados jubileumának emlékeiről beszélgetünk. 1942. február 1-én jelent meg először az illegális Szabad Nép. A titkos, változó rejtekhelyeken készülő újság a fasizmus igazi arcát, a háború népellenes jellegét leplezte le. Nem csoda, ha a hatalom urai pokoli dühvei törtek rá, az ötödik szám megjelenése után le is leplezték a rejtekhelyét. A lap szerkesztőjét, Rózsa Ferencet, készítőit, a nyomdászokat és a terjesztőket kegyetlenül megkínozták, megölték. Közülük ma már senki sem él. 1944 decemberében azonban ismét megjelent a Szabad Nép, a város különböző pontjain, a gyárakban fel-felbukkantak a titokban terjesztett példányok; a kommunista párt ismét hal- latta szavát. — Itt volt a nyomdánk — ebben a pincében — mutatja a Bezerédi utcai házat Heller Mihály. A ház falán emléktábla, a pincében azonban ma egy szövetkezet dolgozik. Ahogy belépünk az ajtón, egy munkaruhás férfi érdeklődik jövetelünk céljáról. Tisztelettel enged ezután utat, s amíg nézelődünk, mögöttünk szájról szájra jár a hír, itt van valaki azok közül, akikről az emléktábla szól. — Azon a helyen állt a nyomdagép, itt volt a szedőasztal — járja körül a termet Heller Mihály. A pinceajtót állandóan leeresztett redőny védte, s csak akkor nyitottuk meg, ha rajta a megbeszélt jelet kopogták. Gyerekek két gyerek a konyhaasztál mellett ült és színes „Készült a Kommunista Párt nyomdájában“ Heller Mihály a Bezerédi utcai ház előtt. Emléktábla jelöli a nyomda helyét. Megnyílt az 1967. évi mezőgazdasági könyvhónap Hazánkban a második ötéves terv időszakában kétmillió példányban jelentek meg mezőgazdasági szakkönyvek, vagyis nagyobb példányszámban, mint a Horthy-rendszer éveiben összesen — jelentette ki dr. Polinszky Károly művelődésügyi . miniszterhelyettes kedden, az 1967. évi mezőgazdasági könyvhónap megnyitása alkalmából Pécsváradon rendezett ünnepségen. Elmondta, hogy a magyar mezőgazdasági könyvkiadás ma már több vonatkozásban elérte a nemzetközi színvonalat. Jelenleg 445 különböző tárgyú mezőgazdasági könyv között válogathatnak a szakemberek. A szakkönyvek terjedése, olvasottsága azonban még mindig nincs arányban a mezőgazdasági tudomány gyors fejlődésével és mezőgazdasági termelésünk növekvő igényeivel. A miniszterhelyettes a meA nyilasterror idején a legnagyobb óvatossággal tudtak csak dolgozni. Egy összekötőjüktől kapták a cikkeket, ő vitte el a kész újságokat. Két szám készült el ebben a nyomdában. A harmadikat félig szedték csak ki, amikor egy reggel rájuk törték az ajtót. Heller Mihály kiugrott az ajtón, kézigránátot szorongatott kezében, ezért az ajtó előtt álló civilek ijedten félreugrot- tak. Jobbra szaladt, majd befordult a Csokonai utcába, ahol csendőrökkel találta magát szemben. — Csak arra gondoltam — emlékezik — nem foghatnak el. Es futott, futott. Az öt golyó közül egy a fejét érte. A nyomdában tartózkodó két társa közül Szegedi Pált megölték, de Rákosi Sándornak rendkívüli szerencsével sikerült megmenekülnie. Mindezeket már a Népszabadság-székház előcsarnokában mondja el, ahol üveglapok alatt látható az a nyomdagép, amellyel a Bezerédi utcai pincében dolgoztak. Egy pillanatra fény villan a szemében. — Tudja, nem volt utasításunk rá, de mi mégis odanyomtattuk a lap aljára. „Készült a Kommunista Párt nyomdájában”. Irta és fényképezte: Benedek B. István Magyar művészek az őszi müncheni íúvósverseny zsűrijében Lehel Györgyöt, a Magyar Rádió- és Televízió szimfonikus zenekarának karmesterét és Sólymos Péter zongoraművészt, a Zeneművészeti Főiskola tanárát meghívták az ősszel Münchenben megrendezésre kerülő nemzetközi f 'vósverseny zsűrijébe. A magyar művészek a meghívást elfogadták. zogazdasagi könyvhónappal \'SSS"""SSS'S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/*S. együtt megnyitotta az ünnep- § ....................... ' ' — — Nekem is a vejem! p apírbabákat vágott ki egy lapból. Délelőtt volt, de villany égett a konyhában. Sötét az udvar, különösen téli délelőtt nagy itt a homály. A copfos kislány be sem akarta engedni az idegen asz- szonyt. — A nagymama nincs itthon ... tessék később ... — Nem a nagymamát keresem ... — Hát kicsodát? — A nagypapát. A kislány meglepetésében kitárta az ajtót. Az asszony belépett s kínálás nélkül leült egy hokedlira. A gyerekek tágranyílt szemmel nézték, vizsgálták, aztán a nagyobbik megkérdezte. — A néni kicsoda? — A nagypapa távoli rokona vagyok. Tíz éve nem láttam. Most feljöttem Pestre, gondoltam, megnézem ... — A nagypapa már régen meghalt — közölte a copfos lány, aki később elárulta, hogy Mária névre hallgat. — Ö is megmondhatja — mutatott a húgára, aki nem nézett fel, elmerülten vágta a papírt. — Igen, a nagypapa meghalt, de ne tessék beszélni erről a nagymamának, mert akkor megint sír és mi azt nem szeretjük. A múltkor is sirt, amikor egy néni kérdezett róla. Es mindig úgy emlegeti nagypapát, hogy az a szegény. — Pedig nem szegény — szólalt meg most először a kicsi — csak halott. — Es ti... emlékeztek méi a nagypapára? — Olyan középtermetű volt.. kezdte a copfos és ráncolta a homlokát — arra i; emlékszem, hogy mindig söpört, meg mindenféléket dől gozott itthon is ... És enn is szeretett, egyáltalán nen, volt sovány__ — Mi volt a kedvenc ételei — Nem tudjuk ... — Fényképetek van róla? — Nincs. A nagymama eldugta valahová, de azért arra emlékszem, hogy nen volt ősz, még fiatal volt, i nagymama is fiatal, de mél mindig fekete ruhában jár. — Anyukátok is fekete ruhában jár? — Ű már régen nem. C csak a lánya volt, tetszik tudni. De ő is sír, mert api elment, megnősült. Valam nőt Vett el és tessék elhinni nekünk olyan, mintha ő ií meghalt volna. Mi nem ii szeretjük őt, csak a nagymamát, azt mindig szeretni fogjuk. — Televíziót szoktatok nézni? — Nincs ... — nézett húsár a kicsi, s a copfos hozzátette — Nagymama azt mondta addig nem vesz televíziót amíg sírkövet nem vehet é: a sírkőre az lesz ráírva, emléke örökké él. készülődni kézj z asszony A dett. Retiküljéből ti: férfiaszj sarokban fekete A. esernyő állt. Az szony megkérdezte: — Kié? — A nagymamáé. Most már itt minden az övé, de nem örül neki. Még éjszaka is sírni szokott. forintot vett elő, odaadta c gyerekeknek cukorra. — Majd eljövök még egyszer ... — ígérte — maja egyszer ... A copfos becsukta az ajtót. Visszaült a konyhaasztalhoz. Kezébe vette az ollót. Aztán azt mondta: — A múltkor a Kovács néni azt mesélte a nagypapáról, hogy az a szegény mé{, kifestette a konyhát. — Pedig nem szegény — helyesbített újból a kicsi — csak halott. S az unokák elmerülten vágták tovább a papírbabát. B. I. A HUNGAROTEX exportja A HUNGAROTEX jugoszláv üzletfeleivel hétszázezer dollár értékű pamut- és műszál méteráru szállítására kötött megállapodást. Ezt a mennyiséget ez évben adják át a vevőknek. A HUNGAROTEX ez évben százezer dollár értékű brokátot szállít Finnországba, a tarkán szőtt, Jacquard-mintás selyemkendőből háromszázezer dollár értékűt rendeltek a belga kereskedők. Ausztráliába kasmír hatású, úgynevezett kasmirettkelméből próbaképpen huszonötezer yardot kértek. A montreáli „magyar hetek” megrendezése óta a HUNGAROTEX több mini egymillió kanadai dollár értékű exportra kötött üzleteket tengerentúli kereskedelmi partnereivel. ség színhelyén, a pécsváradi § művelődési házban rendezett ^ mezőgazdasági szakkönyvkiál- i lítást is. 5 Tapasztalatcsere RÉGÉSZ VÍZÁGYÚ Csontot, cseréptöredéket és más régészeti anyagot hozott felszínre a vízágyú a Tatabányai Szénbányászati Tröszt Környe melletti homokbányájában. A tatai múzeum régészei már az első szemle alkalmával megállapították, hogy a középkorból származó, kulfúr- történeti és múzeális szempontból egyaránt értékes letanyag, lepülésre utal. ! Jelentőségét növeli, hogy§ zen az avar- és római kori k az első megtalált település. középkori $ A feltáró ásatást azonnal s megkezdik, amint az időjárás^ engedi. Az író kora: 16 év „Ne féltsétek őket“ fiatalok antológiája a Kozmosz-sorozatban A rádió ifjúsági osztálya 1961-től évente meghirdeti — műfajra való tekintet nélkül — szépirodalmi pályázatát. Nem tehetségkutatás a cél, inkább a fiatalok saját írásaikkal való nevelése. Korosztályuk problémáit rögzítve, jelentősen hozzászólnak a vitához: milyenek a mai fiatalok? A különböző díjakat eddig is kiosztotta a rádió, most azonban Hárs László író, a rovat szerkesztője, a Kozmosz könyvek sorozatban megjelenteti a „termés” javát, azaz a pálya- díjnyertes novellákat. Nyomdába kerül egy olyan gyűjtés, amely nemcsak fiataloknak szól — de fiata.ojf is Írják. Izgalmas kísérlet — mondják a kiadóban Érzésünk szerint sikeres kísérlet lesz. Címét az egyik írástól — „Ne féltsétek őket” — kapta. Figye- ^ lemreméltó, hogy a 16—17 4 x------1. i___x___xi--------------- C é vesek milyen érzékenyen reá- ^ gálnak egy-egy felnőtteket is $ erősen foglalkoztató problémá- $ ra: huliganizmus, válás, stb, ^ stb. Az írások talán néhol ^ egyenetlenek — mégis jelzé- ^ seket adnak a fiatalok kép- § zettségéről, érzelmi hőfokáról, ^ széles érdeklődési köréről, az ^ iskola és a társadalom kapcso- ^ iatáról, illetve konfliktusáról. ^ Még csak annyit: az ifjú no- ^ vellisták között a legritkább, § aki az író vagy újságíró mes- § térségét választja. A többség ^ bár több első díj tulajdonosa, ^ folytatja megkezdett tanulmá- ^ nyait. A pályázók között — az ^ eddigi tapasztalatok alapján — megszűnt a fővárosiak vélt § fölénye. Az antológia íróinak i többsége vidéki fiatal. G. Molnár Edit Két úr beszélget a presszóban. Egy elegáns, jótartású, mosolygós férfiú és egy kopottas, megtört öregúr. Egyikük egy száz fővel dolgozó amerikai szolgáltató vállalat tulajdonosa, a másik egy hasonló magyar, úgynevezett vegyesipari vállalat vezetője. A kopott, fáradt öregúr szólal meg először: — Beszélhetjük nyugodtan az a magyar nyelv. Tulajdonképpen én is vagyok magyar, csak negyven éve kimentem United States. Én még emlékez a régi very nica magyar dalok... na, hogy is volta, hogy is volta... Yes: Schneider Fáni, de azt mondta... Hogy is hívják az a híres muzsikás? Kogutovitz? Zerkovitz? Yes! Régi szép idők megvoltak ... Azóta csak a hajsza, a money... pénz után. Az ember töri saját kopf, hogy jöjjön egy idea, vagy ahogy a magyar mondja: écesz, mertha nincs idea, nincs profit és mehetek a... Hogy is mondják. Yes! Csődbe! Maga volt már csődben? Az elegáns, mosolygós férfiú finom mozdulattal kortyint egyet a whisky- jéből és magabiztosan válaszol: — Nálunk nincs csőd — majd az amerikai csodálkozó, elhűlt arcára nézve, így folytatja: — Megpróbálom elmagyarázni. Nálunk nincs kapitalizmus. — Áztat én tudja. De mi van, ha nem megy a business? — Állami támogatás! Az állam fizeti a ráfizetést! Érti? — Nem. Nézze, beszéljünk világosan. Nekem odaát van egy... suszteráj — ahogy a magyar mondja. Magának is van ilyen? — Van! Cipészrészlegnek hívják.:. — All right! Nagyon örvendem magam! Az én suszteráj csinál havi 1000 finom cipő. — Az enyém is körülbelül ennyit. — Beautyfool. Na! Azt a suszteráj veszeti az én vejem. ö van egy oké ember. Nála nincs lazsa, nincs sibolás. Ö végzi az adminisztráció és kezeli a pénz. Magánál ki vezeti a suszteráj ? — Nem is lehet idegenre bízni a money. — Ő nem kezel pénzt. Arra van pénztáros. — Csak csinálja az adminisztráció? — Azt három könyvelő végzi! — Értek! Ö felügyel az emberekre? — Arra van négy művezető és nyolc brigádvezető. Az amerikánus egyre jobban csodálkozik: ’ — ő osztja el a munka és szerzi a megrendelés? — Erre van diszpécser, üzletkötő és terves! — Egyáltalán, magának hány munkás dolgoz? — Nekem száztíz! — Jesszasz! Nekem az egész vállalat annyi. A suszteráj csak húsz ember. Maga mirt nem küldi el a többi? — Nem engedi az egyeztető bizottság!. — Értek! Maguknál akkor munkanélküliség van! — Nints! Sőt! Munkaerőhiány! Az öregúr egyre kétségbeesettebben kérdez: — Csak a suszternak van munkanélküliség? — Annak sincs! De ezeknek a fele nem suszter. Ezek parasztok voltak. — Most már értek — csillan fel az amerikai szeme: — A mezőgazdaságban van munkanélküliség! — Ott iá munkaerőhiány van! — Akkor miért nem ott dolgoznak? A magyar tárgyalófél fáradtan legyint. Iszik egyet és más témára térne. De az öreg nem hagyja: — Maga mennyit fizet egy pár cipőnek, vagy ért? — Mi órabérben fizetünk! — Az nem jó. Akkor a munkás nem dolgoz, és kell őtet hajcsárolni! — Nézze uram. Értse meg, nálunk nincs kapitalizmus, mi nem vagyunk hajcsárok. Nálunk a munkásoké a gyár! — Értek. Akkor százszor jobban kell nekik dolgozni. Én például napi 16 órát dolgozza. Maga? Nyolcat! És sok az érte— Hm., kéziét! — Az ugye, üzleti megbeszélés, ahol megtárgyalják a piaci helyzetet. — Nem! A külpolitikai helyzetet... — Magának vannak nagyon jó idegei. Maga lehet egy nagyon gazdag ember. Én nagyon szegény vagyok. Az örök gond, hogy a vevő elszökik és megy a másik suszteráj ... — Nálunk nincs másik suszteráj! — Yes! Kartell! 'Monopólium! Very good! Nekünk, sajnos, nem megy ilyen jól. Mindig kell kitalálni valamicsoda. Most például elmegyünk a kuntschaft lakására neki és a helyszínen egy óra alatt kész a cipő. Maguknál mennyi idő alatt megvan kész? — Két-három hét! — Te szent Dzsozef! És mit szól a vevő? — Néha káromkodik, meg azt mondja, hogy bezzeg maguknál nem így megy. — És maguk mit csinálnak vele. neki? — Megbíráljuk, hogy téves nézetei vannak! — De mondja csak! Ha valakinek mégis nagyon sürgős megvolna az a cipő? — Az elviszi este a vejemhez! — Yes! Éjszaka is dolgozik az üzem! — Nem! A vejem! Otthon! Reggelre kész! — Ez megy a maga zsebébe bele? — Természetesen! — Nagyon értek. Ez egy nagyon jó idea. Az a suszteráj tulajdonképpen egy üzleti fogás megvan. Ez keríti a vevő a maga vejének. Wonderfool! Az ember mindig tanul! Én is csinálok egy ilyen kontra-üzem az én vállalatomnak, amely hozzám löködi az a vevő. Thank jou, very much ... Köszönök! Hogy maguk milyen jo üzletemberek! Nem tud nekem ajánlani egy jó vezetőt annak az ellen üzemnek? — Vigye a vejemet. Jövőre nálunk ezt már úgysem lehet csinálni. Az amerikánus magyar boldogan szorongatta kollegája kezét, majd jegyzetfüzetébe mélyedt. Ezért nem is vette észre a fizetőpincért. .. Ősz Ferenc
