Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-02 / 28. szám
1967. FEBRUAR 2., CSÜTÖRTÖK rest MEGYEI <A€írím> Két éve gyenge tsz volt Most nyereség részesed ést is fizet az ácsai IÍj Barázda Kibernetikai játék Miniatűr relékkel, jelzőlámpákkal, és zseblámpaelemmel működik a Mikromat-nak elnevezett kibernetikai játék. 53 kapcsolási rajza segítségével a nagyobbacska gyerekek játszva sajátíthatják el az elektronika alapjait. A gyártó szövetkezet meója már átvette a berendezést, most egy önkéntes ellenőr próbálja ki az új játékot. Nem valami híres termelő- szövetkezet volt az ócsai Uj Barázda. Sok gonddal, bajjal küszködött. Hatvan tagja bőven elég lenne 500 hold szántójához. Mindössze tíz nyugdíjasa mellett még mindig ötven lenne a dolgozó, belőlük azonban tavaly is csupán harminc tevékenykedett szorgalmasan és rendszeresen a földeken. Nos, az Uj Barázda vezetősége kellemes meglepetést tartogat szorgalmas tagjai számára a zárszámadó közgyűlésen: fennállása óta először fizet nyereségrészesedést. — Még pontosan nem tudjuk, mennyi lesz az összeg — mondja Selák János, a tsz elnöke. — Egyelőre csak any- nyi bizonyos, hogy a tavalyi j tiszta jövedelem húsz százalékát osztjuk szét jól dolgozó tagjaink között A múlt évi mérleg sem kész még teljesen, A hétköznapok ritmusa nap a megyei tanácsházán Egy Amikor a gimnáziumban a Brown-féle rezgőmozgást tanultuk, nagyon tetszett. Izgalmas volt hallani, hogy a mozdulatlan anyagban az atomokba zárva pezsgő az élet Valahogy így láttam a megyei tanács komor épülettömbjét egy csatakos téli hét végén. Megálltam előtte a másik oldalon, néztem sárga barokk falait a szűk Városház utcában, szigorúan zárt ablak- szemeit. Aztán beléptem a hajdani négyesfogatokra méretezett kapun, s egyszeriben körülfogott az élet mozgó elevensége. Reggel nyolc után a tisztviselők már túljutottak az első aktákon. Az ügyfelek még gyéren szállingóztak. Az első emeleti moziteremben mégis népes csoportot találtam. Az asztalfőn a megye vezető mezőgazdasági szakemberei ültek. Nem sok fejtörés kellett hozzá, hogy kitaláljam, valamiféle szakmai megbeszélésre bukkantam. A Magyar Agrártudományi Egyesülés Pest megyei Szervezete kibővített elnökségi ülésén értékelte szakcsoportjaink elmúlt évi tevékenységét. A sok értékes felszólalás summázása: nincs miért szégyenkezniük. Nem kevés, amit a korszerű mezőgazdasági termelés fellendítésére tettek. S hogy ez nem puszta önelégültség, bizonyította, hogy dr. Dajka Balázs, az egyesület Pest megyei elnöke és Pan- csovai Nándor, a titkár aranykoszorús jelvényt kapott, míg Kovács László, a valkói Űj Élet Tsz agronómusa elismerő oklevelet érdemelt. Segítségükre az értekezlet végül helybenhagyta az alábbi javaslatot: „A középiskolai jelvételnél a tanulmányi eredmény figyelembe vétele mellett különös gondot kell fordítani a hátrányos helyzetben levő gyermekekre. A kollégiumi férőhelyeket elsősorban a szakközépiskolai és a nem természettudományi tagozati osztályok tanulói, valamint a hátrányos helyzetben levő gyermekek részére kell fenntartani. Különös figyelmet kell fordítani a tanyai szülők gyermekeinek elhelyezésére”. A négyszögbe állított asztalsor körül húsz-huszonötén ültek. Kun Ferencné pénzügyi osztályvezető, a megyei tanács vb tagja mellé ültem.; íérj tbc-s. Suttogva kérdeztem, miről j tanácskoznak? j Az igazgatási várótermében többén ültek a mély fotelekben. Egy férfi a területi döntőbizottság ajtaján kopogtatott, ahol dr. Kinicsek József fogadta. Nagy Sándornak, a pilisi malom üzemvezetőjének munkaügyi panaszában hétfő délutánra tűzték ki a tárgyalást. De választási bizottsági tag s akkor lesz az eskütételük is. Bejött megkérdezni, mit tegyen? Rövid egyeztetés után megszületett a döntés: Nagy Sándor ügyét egy órával később kezdik. Dr. Csíki Árpádnak, a panasziroda vezetőjének már nem volt ilyen könnyű a dolga. Hosszú történetet kellett végighallgatnia, amelynek lényege, hogy a fiatal nőnek Áporkán a községi tanács nem fogadta el a bejelentkezését. Négyhónapos kisfiával nővéréhez akar költözni, aki családjával egy lakássá alakított volt borbélyműhelyben él. Nyugtatják a feldúlt asszonyt, és interurbán telefonálnak a faluba. A tanácselnök közölte, hogy nem egyedül döntött így, hanem vb-ülés elé vitte a kérelmet. Azon határozták el, hogy az asszony ne költözzön j a nővéréhez, hiszen azok is | szükséglakásban laknak az egyetlen szobában hárman, s a — Ez a megyei oktatási bizottság. Meszlényi Miklós iskolai csoportvezető elnökletével a hátrányos helyzetben lévő gyermekek megsegítéséről vitatkozunk. Az egyik hozzászóló éppen azt fejtegette, hogy bár különös gondot kell fordítani ezekre a gyermekekre, sokan — éppen az illetékesek — nem tudják pontosan kik számítódnak ebbe a kategóriába. Az alapelVek sem teljesen tisztázottak, gyakran összecserélik őket a veszélyeztetett cso-/ porttal, holott hátrányos helyzetben lévő gyermeknek általában a fizikai vagy mező- gazdasági dolgozók gyermekeit kell tekinteni, ha otthoni körülményeik nem biztosítják a zavartalan tanulást. Dt. II. Tóth Ferenc hatalmas aktacsomóban lapozgatott. Olyan huszonöt éves ügyben '-ellett állást foglalnia, amelyre ugyan érvényes jogszabály sincs, de arra sincs mód, hogy a tengeri kígyót lefejezze. — De jó is lenne a poros örökösödési. ingatlaneladási ügyekre végleges pontot tenni. Gyakran többe kerül a leves, mint a hús. Az eljárás anyagi tárgya kevesebbet ér. mint a ráfordított állami munka értéke. Az egészségügyi osztályon festenek. Dr. Békés Zoltán megyei főorvos mégis megtartotta fogadónapját. Éppen dr. Szabó Raffaelre, a sziget- szentmiklósi rendelőintézet igazgatójára került a sor. Bekísértem megtudni, mi a mondanivalója. Megnyugtató hírt közölt. Hosszadalmas huzavona után elkészült Dunaharasztin az új orvosi lakás és rendelő. Illetve régóta készen áll, azonban nem fejezték be a villanyszerelést és a fiatal fogorvos házaspár emiatt nem költözhe- j tett be. Végre; sok vita után a vállalat hozzáfogott a szereléshez, s így február elején Dunaharasztin megkezdődik az önálló fogászati rendelés. Mint mondottam, az előszoba addig sem volt üres, de lassan azt a bizonyos gom- -bostüt .sem . lehetett leejteni. Az osztály dolgozói a főorvo- ] si szobában akarták megtarta- " rii a szakszervezeti bizalmi választást, amelyet erre a délutánra tűzték ki. Az eredményt már nem vártam meg, mert futár jött lihegve: siessek a második emeleti vb-te- rembe. oda gyülekezett az ipari osztály és a meghívottak egv ma még ritka, de nagyon kedves ünnepségre. Igen, Landi Géza főelőadó 10 hetes fiacskája e perctől használhatta hivatalosan a László nevet. A névadó ünnepség részvevői figyelmesen hallgatták a kerületi tanács anyakönywezetőnőjét, azonban a főszereplőt nem túlságosan érdekelte mindez. Aludt s elégedettsége jeléül nagyokat szuszogott. S míg a szép mamát, az apát körülvették a gratulálok, Lacikát már pó- lyázták. A puha kék flanellek között, alig lehetett megkülönböztetni a sok-sok ajándékcsomagtól, amelyekkel körülbástyázták. Sötétedett, a nap végére járt. Viaszosvászon takarókat húztak az írógépekre, csörögtek a kulcsok, csattantak a redőnyös szekrények. Kiürült a macskaköves udvar, elmentek a parkírozó autók. A portásnak mind ritkábban kellett kinéznie a kisablakon. A nagy ház mozgása látszólag elcsitult, de a mozdulatlan falak között mint az anyagban az atom. tovább rezeg a hétköz- nápok ritmusa, amit egyszerűen: életnek neveznek. de azt már tudjuk, hogy a tsz tiszta jövedelme meghaladja az egymillió forintot. Selák János két éve vette át a gyenge tsz-ek között nyilvántartott Uj Barázda elnökségét. Azóta a termelési érték és az árbevétel tízszeresére nőtt. Bruttó összege az árbevételnek legkevesebb 10 millió forint. — Pedig nem minden sikerült — folytatja Selák elnök. — Harmincholdas nagyüzemi kertészetünk nem vált be. Ennek az volt az oka, hogy bár 45 tag vállalta a munkát, mindössze 10—15 dolgozott rendszeresen a kertészetben. Nem csoda, ha ugyanakkor a családi művelésben eredményesebb volt a kertgazdálkodás. Régi tagunk, Lázár István hétholdas kertészete a tsz-nek holdanként mintegy 30 ezer forintot hozott. Idén a kertészetben visszatérünk a családi műveléshez. Máris van két jelentkező, aki vállalja. Ha több is lesz, növelni kívánjuk zöldségkertészetünket, mert a helybeli fmsz két boltját is mi látjuk el áruval, három saját ócsai és a pesti Rákóczi téri csarnokban levő árudánkon kívül. Az Uj Barázda építőbrigádja a járás más tsz-einek is dolgozott, két másik melléküzem, a kovács- és a lakatosrészleg szintén szép eredménynyel zárta a múlt évet. A három együtt járult hozzá a tsz megerősödéséhez. — És a tégílaégető üzem? — Azt abba kellett hagynunk, nem kaptuk meg hozzá az ígért támogatást. Kár. Jó viszont, hogy nélküle is kilábolt az Uj Barázda a régi nehézségekből. Nagy szó az, hogy már nyereségrészesedést is fizetnek. Tamáskodók — és akik válaszoltak nekik A történet tanulsága rendkívül sematikus: a tamásko- dókat, mint általában, most sem igazolták a tények. iWa- ga a történet már sokkal kevésbé az. Az elmúlt év elején a váci képcsőgyár műszaki gárdájának jelentős hányada — hangot is adva véleményének — teljesíthetet- lennek tartotta a termelési feladatok nagy részét. Tény, hogy igazuk mellett megfontolandó, nyomós érveket sorakoztattak fel. Anyagellátási nehézségek, új gyártmányok üzemszerű készítésének biztosítása, a munkaigényesebb termékek arányának növekedése, az exportkötelezettségek szoros határideje mind-mind olyan tényező volt, ami a tamáskodók mellett szólt. Egyetlen tényező kivételével valóban minden a kétkedők, a pesszimisták mellett szólt. Az egyetlen- tényező: a gyár nagyszerű munkásgárdája, szocialista brigádjai, azok az emberek, akik már sokszor bebizonyították — olykor mások helyett, mások hibáit, mulasztásait helyreütve —, hogy valóban magukénak érzik a gyárat, hogy megbecsülik kenyéradó gazdájukat, s hogy ők áldozatoktól sem riadnak vissza. És ez a munkásgárda adott választ a tamáskodóknak, újabb bizonyságát adva, hogy mindenkor és mindenben számítani lehet rá. A katódgyár- tást például francia licence alapján, francia gépeken kezdték meg. Űj termék, isme, etlen technológia, még ismeretlenebb berendezések. És december 15-re a katód- részleg teljesítette évi tervet! Az üvegdaraboló ugyancsak egyike volt év közben a pesszimisták, a tamáskodók mellett szóló érveknek: 108 százalékra teljesítették végül is évi tervüket. Az üveggyárban a szocialista cím elnyeréséért versenyző hat munkabrigád hőse annak ami végül is 15 százalékos hez vezetett. volt az igazi a munkának, évi feladataik túlteljesítésé- És ahogy sokasodtak az eredmények, úgy állt mind több és több műszaki is korábban sem ta- máskodó társai mellé, úgy ragadta magával a lendület, ösztönözte őket is többre. A főmechanikának nevezett részlegnek, azaz a kiszolgálóknak, a termelő berendezések karbantartóinak is igencsak kijutott. Az alkatrészgyártás vé- • gül is — az üveggyárral együtt — nyolcmillió forint értékű terméktöbbletet adott! Van azonban valami, ami eléggé „kényes” ebben az ügyben. Nem, nem a múlt. Nem az, hogy a tamáskodók csattanós választ kaptak. Hanem a jelen. Az, hogy — az egyik szocialista brigád vezetőjének szavaival élve — ne csak akkor legyenek „jó gyerekek” a munkások, amikor hajtani kell, amikor mindent bele. A megbecsülés, a törődés mértéke nem változhat — főként csökkenő értelemben — negyedévenként. Amikor nagyon szorítanak a feladatok, akkor: csináljuk. Amikor nem ilyen sürgős: na, emberek, mi lesz? Tamáskodni mindenkinek jogában áll, de lebecsülni, vagy nem eléggé becsülni azokat, akik évről évre tényekkel bizonyították, mire képesek, mennyit érnek, nincs jogában senkinek! Ahogy mondani szokták, a légkör, a hangulat, az együttműködés olyan valami, ami mérhetetlen, számokkal, grafikonokkal nem kifejezhető, és mégis — alapvető tényező a termelésben. Nemcsak 1966 utolsó negyedévében, hanem 1967 minden hónapjában, hetében, napjában, órájában is ... ! M. O. Komáromi Magda Alkotó módon APRÖ TETTEK is jelentős eredménnyel járhatnak, ha szerencsésen összetalálkozik a jó módszer, s az időszerűség felismerése. Ezt bizonyítja az egyik textilgyári pártszervezet kezdeményezése, ami ugyancsak híján van a látványosságnak, de elgondolkoztató, s követésre ösztönző. Nem tudják, kinek az ötlete volt, de megszületett: az üzemrészek bejárati ajtaja mellé apró, zárt faládikák kerültek, „Kérdez- zen-válaszolunk” felirattal. A szembetűnő helyeken kitett plakátok tudtul adták, hogy a ládákba dobott kérdésekre a pártszervezet választ ad, mégpedig az üzem legnagyobb nyilvánossága előtt, a hangos híradó igénybevételével, ebédszünetben. S már az első két napon igen érdekes, izgalmas, mondhatni azt is, hogy sok tekintetben „kényes” kérdések gyűltek össze. Például ilyenek: „Felelősségre vontak-e valakit azért, hogy a B-üzemben két hónap alatt ötszörösére nőtt a selejt?”; „Igaz-e, hogy a régen ígért női öltözőt megint nem építik fel, de ugyanakkor új irodaépületet emelnek?”; „Miért nincs elég abcúgos láda, miért kell egyik üzemrésznek a másiktól lopkodnia azt?”. A VÁLASZOK — nyíltságukkal, tömörségükkel, tíz perc alatt három kérdésre feleltek — nagy érdeklődést, „zsongást”, s talán ezért némi — ellenállást is keltettek. Ez utóbbi esetben olyan aggályok hangzottak el, hogy „mi közük MA: Muzsikáló zenetörténet A népszerű képzőművészeti és irodalmi előadássorozatok mellett eddig zenei vonatkozású témák nem kerültek rendszeresen a váci közönség elé. E hiány pótlására ma „Muzsikáló zenetörténet” címmel hat előadásból álló sorozat kezdődik a járási könyvtárban. A csütörtöki megnyitó előadást Kismartoni Ferenc tanár tartja „A közép-, kor zenéje” címmel 17 órai kezdettel. | ehhez az embereknek?” A I kommunisták, s elsősorban a j pártvezetőség joggal válaszolta I azt, hogy, az „embereknek”, azaz a gyár dolgozóinak min- j denhez közük van, s ami fog- ! lalkoztatja őket, ami beszédtéma, arról a pártszervezet sem hallgathat, s a kérdésekre válaszolni kell! Immár egy hónapja bevett szokás, hogy minden másnap ebédidőben felhangzik a hangos bemondóban a „Kérdezzen-válaszo- lunk” műsora, s bár még mindig vannak, akiket ez „idegesít” — főként ha bizonyos hibák kapcsán a nevüket hallják —, a kezdeményezés nagy népszerűsége, eredményessége magát a pártvezetőséget is meglepte. Az esetet azért ismertettük részletesebben, mert frappáns példája annak, hogyan lehet és kell keresni, kutatni az agitáció új útjait, eredményesebb módszereit, hogyan kell felhagyni, ha arra szükség van, a bevett szokásokkal. A zárt faládikák kiindulópontjai lettek a gyáron belül az agitáció megújhodásának, azóta sok más tekintetben is előbbre léptek — ahogy a pártvezetőség titkára mondotta, „egyszeriben kedvet kaptunk a bátrabb, nyíltabb módszerekhez” — s valóban alkotó módon képviselik a párt politikáját, s agitálnak a cselekvés érdekében. A PÁRTKONGRESSZUS határozata nagy figyelmet szentel a pártszervezetek agitációs tevékenységének, s annak a követelménynek, hogy valamennyi párttagnak kötelessége a párt politikájának képviselete, az állandó és a helyi adottságokat figyelembe vevő felvilágosító munka. Nem lehet hatékony, időszerű ott az agitációs munka, ahol azt valamiféle „reszortfeladatnak” tartják, s nem az egész pártszervezet ügyének, ahol csak ismételgetik az országos fórumokon elhangzó állásfoglalásokat, de nem foglalkoznak a helyi, az embereket leginkább érdeklő kérdésekkel. Az agitáció célja — a meggyőzés, a cselekvésre késztetés — mindenütt azonos; útjai, módszerei, eszközei azonban különbözőek. Van, ahol igen eredményes fórum a pártnapok megújhodott rendszere, de kevésbé sikeres például a széttagolt mezőgazda- sági üzemekben, vagy a zömmel bejáró munkásokat foglalkoztató iparvállalatoknál. Az ilyen helyeken sikerrel alkalmazható a kisebb csoportokra — munkacsapat, brigád, szakmány — kiterjedő beszélgetés, a sokszorosított tájékoztató, a lényeget röviden összefoglaló faliújság, de természetesen semmi nem pótolhatja a párttagok egyéni munkáját. Egy-egy kommunista, ha érzi felelősségét, s ahhoz igazítja cselekedeteit, hangadója, befolyásolója tud lenni környezetének, nem hagyja válasz nélkül társai kérdéseit, vitatkozik a téves álláspontokkal. Ehhez azonban az is elengedhetetlen, hogy a pártalapszervezetek megfelelő „muníciót” adjanak az érveléshez. A BEVEZETŐBEN ismertetett példa igazolja, hogy ötletekre van szükség, kezdeményezésre. A gyorsan változó világ, a bonyolult nemzetközi helyzet, hazai feladataink sokrétűsége, a szocialista építőmunka során jelentkező ellentmondások, feszültségek egyben forrásai is a megújuló kérdéseknek, választ és megoldást sürgető problémáknak, s a téves nézeteknek. Hiba hallgatni arról, amiről az emberek beszélnek, s még nagyobb hiba — mellébeszélni! A kommunistáknak mások véleményét, nézeteit meghallgatva kell képviselniük a párt politikáját, nem kinyilatkoz- tatniok, hanem vitatkozniok. érvelniök kell. Ebben a munkában pedig egyetlen napra sincs, nem lehet megállás, szünet. M. L.
