Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-07 / 6. szám
Szentendre XI. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1967. JANUAR 7., SZOMBAT ; A PEST MEGY El H ÍR L A P K 0 t Ö N K I A D Á S A 'Am C; YVTWV.ft'- .'A*a MÁRCIUS 19-ÉN: VÁLASZTÁSOK Segítsük az összeíró biztosok munkáját Március 19-én: választások. Természetesen ismét össze kell írnunk, kik lettek időköziben 18 évesek vagy idősebbek, kik hagytak el időközben bennünket — új választói névjegyzéket kell tehát készítenünk. Ezért indult el a város minden házába e hét keddjén ötvenegy összeíró biztos, társadalmi munkás, hogy a kiosztott összeírólapok kitöltésével elkészülhessen a névjegyzék. Ehhez a nehéz munkához, melyet tizenegyedikére az összeíró biztosoknak már be kell fejezniük, mindenki segítő támogatását kéri a helyi tanács és a Hazafias Népfront. Kéri a házak lakóit, hogy a lehetőséghez képest mindenütt tartózkodjék otthon valaki, hogy bejuthassanak a lakásba az összeírok. Ahol kitöltés céljából otthagyták az összeírólapokat, azokat gondosan kitöltve adják vissza a megjelölt napokon, mert az összeírás! munkálatok tizenegyedikén, szerdán befejeződnek. Választásaink zökkenőmentes lebonyolítását célozza ez az összeírás, adjunk meg tehát az összeíró biztosoknak minden segítséget. Jövőre meglesz az egymillió Eredményes a rózsatermelés a Mathiász Tsz-ben Tömegsport 1966-ban A Szentendrei Járási TS elnöksége a napokban értékelte a járás tömegsportjának ez évi eredményeit és hiányosságait A tömegsporttevékenység különböző keretekben kapott lehetőséget. Így többek között: a „Sporttal az egészségért” mozgalomban, a falusi dolgozók spartakiádja keretében, a Kilián testnevelési mozgalomban, a különböző körzeti versenyeken és bajnokságokon, az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomban, a természetjáró túrákon, alapfokú versenyeken és üzemi bajnokságokon, ünnepi villámtornákon, a munkahelyi testnevelés keretében, az országos sportnapok járási rendezvényein, a kiválasztó versenyeken, ifjúsági seregszemléken, az úttörő-olimpia versenyein, KISZ-kupa küzdelmeken ... Bőven volt tehát alkalom minél nagyobb számú tömeg , megmozgatására. Az eredményekről beszéljen ez a néhány számadat: A „Sporttal az egészségért” mozgalomban 3500 férfi és 750 nő vett részt. A falusi sparta- kiád téli küzdelmein 1250 férfi és 350 nő, a nyári versenyeken 1730 férfi és 670 nő. A Kilián testnevelési mozgalomban a jelvényesek száma 1966-ban 2727, ebből általános iskolás 1290, középiskolás 207, falusi fiatal 370, üzemi dolgozó 900. A különböző járási versenyeket, bajnokságokat megelőző községi és körzeti versenyeken 2400—2600 volt a részvevő. Az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom sportfeladatainak MOTOROSKLUB ALAKUL A Pest megyei motorosklub Szentendrén is megalakítja a járási csoportját. A motorosklubnak tagja lehet minden olyan dolgozó, aki motorkerékpárral, személygépkocsival és jogosítvánnyal rendelkezik. valamint elfogadja a klub alapszabályait. A klub vasárnap délelőtt fél kilenc órakor tartja alakuló ülését a Kossuth Lajos u. 5. sz. alatti MHS helyiségben. A motorosklub célja, hogy összefogja a járásban levő motorosokat, szervezetté tegye életüket, és érdekes közös programokat biztosítson. AZ ÚTTESTRE Űjabban sok panasz hangzik el ismét, hogy a Vörös Hadsereg útjának lakói nem egyszer az úttestre öntik a házi nagy és kisebb mosások szennyes vizét. Ez köztisztasági szempontból is helytelen, még helytelenebb azonban közegészségügyi szempontból. megoldásában a járás KISZ- tagsagának mintegy 70 százaléka vett részt. A munkahelyi testnevelés újból beindult, egyelőre csak a Pomázi Posztógyárban, ahol minden nap 10 órakor 90—100 főnyi női dolgozó tornázik rendszeresen ... Az országos sportnapok járási bemutatóján 300 tornász, 45 labdarúgó, 20 csel- gáncsozó, 40 kézilabdázó, 30 röplabdázó, 15 birkózó és 14 ökölvívó vett részt. A kiválasztó versenyeken 142 lány és 248 fiú szerepelt. Az úttörőolimpián 72 lány és 133 fiú vett részt. Az 5 sportágban megrendezett ifjúsági seregszemlén mintegy 100 lány és 200 fiú részvevő volt. Az idén első ízben kiírt KISZ-kupa küzdelmekben röplabdában 6 férfi- és 4 női csapat, kispályás labdarúgásban 6 csapat, kézilabdában 6 női és 8 férfi- csapat mérkőzött, atlétikában pedig 30 fiatal vetélkedett a háromtusaversenyen. E számok bizonyítják, hogy jó irányban halad a tömeg- sportmunka a szentendrei járásban. A változatos formák igen nagy mértékben elősegítik minél több városi és falusi fiatal és felnőtt dolgozó bevonását a rendszeres sportolásba. Horányi Sándor A Mathiász János Termelő- szövetkezet vezetősége a közelmúltban tárgyalta rózsaker- tészetének helyzetét, eredményeit és terveit. Hornyák Jenő, a termelő- szövetkezet elnöke értékelte az elmúlt év eredményeit. Megállapította, hogy a rózsakertészetben végzett kiváló munka eredményeként a termelés, értékesítés, növényvédelem területén jelentősek az eredmények. Rózsa értékesítéséből 200 000 forint volt a terv, de 294 000 forint volt a tényleges bevétel. Tőtermelésből 140 000 helyett 229 637 forintot forgalmaztak. Rózsaszem értékesítését nem is tervezték, mégis 2p 000 forintos bevételhez jutottak. Az elért eredmények Ispán Antal rózsakertészt dicsérik. Az ő hozzáértésének köszönhető, hogy a legjobb fajtákkal rendelkezik a termelőszövetkezet. A további fejlődés is biztosítottnak látszik. A már beszerzett anyagból felépítik az üvegházat. A fűtés még nem megoldott, de két év múlva, saját erőből azt is megcsinálják. — A rózsakertészet volt a legnyugodtabb, legmegalapo- zottabb termelési águnk — mondotta az elnök. — Jövőre, ha ismét értékelésre kerül sor, bizonyos, hogy ismét nagy fejlődésről számolhatok be. Ügy számítom ugyanis, hogy rózsakertészetünk a legrosszabb esetben is be fogja hozni az egymillió forintot. Erre a feltételek adottak és a terv teljesítésének biztosítéka jó kezekben van. Kató György Gépjárműbiztosítás Január 31-ig az Állami Biztosító szentendrei járási fiókja naponta reggel nyolc órától délután ötig, szombatonként pedig egy óráig ügyeletet tart, hogy a kötelező gépjárműbiztosítást mindenki idejében befizethesse. A befizetéshez feltétlenül szükséges az előző évi biztosítási lap és a forgalmi engedély felmutatása. Budapest-Dunakanyar — kis hibákkal ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő reggelig a város ügyeletes orvosa dr. Göllner Pál körzeti orvos (Sallai u. 20., a rendőrséggel szemben). Sürgős járóbetegek részére vasárnap délelőtt 9—10-ig külön rendelést tartanak a körzeti orvosi rendelőben (Bükkös-part). Állatorvosi ügyelet: Vasárnap a járás ügyeletes állatorvosa dr. Dezső Zsigmond járási főállatorvos (Budapest II, Mártírok útja 1., telefon: 153 —967). Az állatorvosi ügyelet a város területére is vonatkozik. A közelmúltban már megemlékeztünk arról, hogy a Budapest—Dunakanyar címen második, átdolgozott kiadásként most megjelent tájékoztató tele van helytelen adatokkal. A könyvecske tizennyolc oldalon át ismerteti városunkat, s a tizennyolc oldal számlálhatatlan hibától hemzseg. A 26. oldalon városi tanács- házánk épületéről olvashatunk, majd a következő mondat: „A járási tanácsház épülete csaknem száz évvel későbbi, falán a Tanácsköztársaság mártírjainak emléktáblája látható, melyet 1960. április 4-én lepleztek le”. Mit jelent e kitétel? Városházánk a rajta levő műemléktábla szerint is az 1740. év körül épült alapjaiban, 1811-ben már bővítéséről olvashatunk egykori okmányokban. A járási tanács épülete még 1920- ban épült, tehát nem csaknem száz, hanem kétszáz év múlva. A kitűnő adatszolgáltató azonban a járási tanácsházának nyilván a városi és járási pártbizottság Duna-parti épületét nevezi, mert annak falán van elhelyezve a Tanács- köztársaság mártírjainak emléktáblája, melyet nem I960, április 4-én lepleztek le, hanem 1959-ben, mivel hogy akkor ünnepeltük a Tanácsköztársaság megszületésének negyvenedik évfordulóját. Ez a Duna-parti épület pedig 1912- ben épült, tehát ugyancsak csaknem „kétszáz” évvel kéMert aki egyszer is belekóstolt...” Hogy Belos Péter nagy-nagy szerelme a sport iránt mikor és hol kezdődött? Talán még a harmincas évék elején ott a budakalászi grundokon, ahol az Agyaghegy, a Fő tér, a Csapás utca a Budai út, a Kiinger kolónia „srácai” vívták késő estig focicsatáikat. A nyurga szőke kisfiú az Agyaghegy egyik erőssége volt. Alig lehetett neki gói't lőni. Hosz- szú kezei, lábai útját állták minden kapura tartó lövésnek. Amikor „kinőtt” az elemista keretekből, polgárista korában már más sportágak is érdekeltéli. Elsősorban az atlétika. A budai tanítóképző növendékei közé tartózott, amikor megismerkedett a nagy „ő”- vel: a kézilabdázással. A tanítói diploma megszerzése után a sportot egyáltalán, vagy alig ismerő kis baranyai falvakban tanított és csak a háború befejezése után került vissza szülőfalujába. 1946-ban Budakalászon már volt egy női kézi labda csapat. A férfiak sem akartak szégyenben maradni, ők is megszervezték a csapatukat, nyomban be is neveztek a szakszervezeti bajnokságba. A fiatal tanító is tagja lett az együttesnek. Most már nem csak „hosszú” volt, hanem meg is erősödött és jól tudta kamatoztatni grundkapus korában szerzett és azóta még jobban fejlődött „labdakezelési” tudását. Hogy, hogy nem, a fiatal együttes megnyerte a szak- szervezeti bajnokságot. Bekerültek a megyei bajnokságba. Azt is megnyerték. Már az NB Il-ben voltak. Innen pedig útjuk a legjobbak közé, az NB I-be vezetett. 10 éven át az ország legjobb kézilabdacsapatai közé tartoztak. Az országos bajnokságban a Bp. Honvéd, az Újpesti Dózsa, a Vörös Meteor mögött végeztek. Ennek a sikeres tíz évnek mint játékos és mint edző ő is aktív részese volt. Azután, mikor már úgy érezte, hogy gyorsaságban, kitartásban már nem tudja felvenni a versenyt a fiatalokkal, abbahagyta az aktív sportolást. A pályától, mint sportoló búcsút vett ugyan, de a sporttól végképp búcsút venni nem tudott. Egyrészt. mint a budakalászi iskola testnevelője éveken át oktatta a testnevelés és sport alapelveire a fiatalokat, és hogy milyen eredménnyel, azt legjobban bizonyította, hogy a kalászi gyerekeket hosszú időn át nem lehetett legyőzni sem négytusában, sem kézilabdázásban, sem focizásban. Másrészt mint a járási TS tagja részt vett a járás sportéletének irányításában, versenyeinek megrendezésében, lebonyolításában. 8 éve tagja a megyei TS-nek is. Két ízben — sőbb, mint ősi városházánk. De ugyebár egy idegenforgalmi tájékoztató nem köteles különbséget tenni járási tanácsház és városi pártbizottság között? S hogy egy ház 1912- ben épült vagy a múlt században, az tökéletesen egyre megy! A 18. oldalon olvashatjuk: „Szerb többségét a város még sokáig megtartotta, amit az is mutat, hogy még a múlt században is hét templom kö- züí hat görögkeleti volt és csak egy a katolikus”. Ezzel szemben a valóság: Nem a múlt században, de pontosan 1913-ig 8 templom közül hét volt görögkeleti, s csak egy a katolikus. 1913-ban vásárolta meg a református egyházközség az Opovacska templomot, s ezt követően egészen 1942-ig még mindig hat görögkeleti—-templomunk volt! (1942 nem á múlt század). 1942-től az első munkaszolgálatosok dolgoztak a Péter Pál templom átépítési előmunkálatain, mert akkor vásárolta azt meg a római katolikus egyház. Majd ezt követően vásárolták meg az izbégit is, melynek katolikus templommá átalakítása a felszabadulás után történt még. Egyébként is téves ugyanezen 18. oldalnak a szerb többségre és a város lélekszámúnak alakulására vonatkozó megállapítása. Szerbjeink gazdasági és kulturális fölényben voltak a városban, azonban lélekszám-többségben sohasem! Az 1897. évi Pallas Nagy Lexikonénak megbízható adatai szerint a városban 765 házban 4260 fő lakott. Ebből 1187 volt német, 1124 magyar, 1004 tót és csak 815 szerb. Érthetetlen, mikor ugyanitt, a 18. óldalon megállapítja az író, hogy „Érdekes módon a lakosság anyanyelve, nemzetisége és vallása változott, de a lélekszám nem!” Elképesztő, de téves és helytelen megállapítás! Szentendre lélekszáma, mint fentebb igazoltam, 1897- ben 4260 volt, 1911-ben 5600, az 1940-es népszámláláskor 7200, 1960-ban 10 570, s ma már meghaladjuk a 12 ezret! De a könyv, amelytől hiteles és szemléltető adatokat várunk, még hét szerb templomunkat sem tudja elszámlálni és felsorolni! A 26—27. oldal szerint: „És, hogy a Szentendrére oly jellemző templomok sora teljes legyen, említsük meg az izbégi templomot, majd a Preobrazsenszkát is”. Mondja, s befejezi a templomokat, anélkül, hogy a Kossuth Lajos utcai Pozsarevacská-nak csak nevét is említette volna! No, aztán a 25. oldalon olvasható gyűjtemény intézményeinkről, látnivalókról, egyebekről. Térképen megjelölt helyen áll a szöveg szerint „Fe- renczy Károly szülőháza”. A kiváló képzőművész nagyságunk azonban — köztudomásúlag — Bécsben született 1862-ben, a Hunyadi utca sarkán álló régi házat mindössze 3 évig lakta, a kifüggesztett helyes szövegű műemléktábla szerint is. Történelmi adatokat tartalmazó kiadványainkat lektorálni nem szokás? Őszinte részvétem mindazoké, akik Szentendrét e második, átdolgozott kiadású könyvből kívánják megismerni, vagy ismereteiket felfrissíteni. (horváth) Válasz cikkünkre Beles Péter 1959-ben és 1962-ben kapta meg a Testnevelés és sport kiváló dolgozója kitüntetést eredményes sporttevékenysége elismeréseként. 1963 óta ő a járási művelődésügyi osztály vezetője. Ha van egy kis szabad' ideje, akkor sportakadémiát, sportvezetői tanfolyamot tart, segíti a problémákkal küszködő községi sportegyesületeket, vagy mint versenybíró vezeti a mérkőzéseket. — Hiába — mondja — én már ilyen vagyok. A pályán már nem állnám meg a helyemet, de a sporttól elszakadni sosem tudok. Szeretnénk, ha a ma sportoló fiataljai is ilyen „örök szerelmeseivé” lennének a sport- nak, mint amilyen Belos Péter tanár, az Agyaghegy grund- csapatának egykori kis kapusa... (horányi) „A Pest megyei Hírlap 1966. december 10—i, szombati szá- j mában megjelent, Az ezer ; pocsolya országa című cikk ; egyes megállapításaival kapcsolatban kénytelen vagyok észrevételeket tenni. A Szentendrei Betonáru- gyár területéről ipari és egyéb vizet az utcára nem engedünk. Egyáltalán, nálunk nincs is olyan berendezés, ahonnan a vizet elhasználódás után ki kellene engedni. Nemcsak a Pannónia utcában, de nálunk is az egész gyár területén nagy sár és víz van, de ez mind a csapadékos időjárás következménye. Kérem, hogy a cikket helyesbíteni szíveskedjék. Elvtársi üdvözlettel: Bálint István főmérnök” A helyesbítésnek helyt adunk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a cikkíró csak feltételezetten említette a ce- mentárugyárat. Idézem: „A cementárugyár vizét engedik le oda — állításuk szerint — ez teszi járhatatlanná a ház környékét.” Tehát az ott lakók panaszáról és semmi esetre szolút tényről Természetesen volna, ha már sem mint ab- írt a riporter, helyesebb lett a cikkben és nem az önök válaszának közlésével cáfoljuk meg ezt a pontatlanságot. A szerkesztő Postaládánkból Tisztelt szerkesztőség! Rendszeres előfizetői voltunk a Népszabadságnak és a Pest megyei Hírlapnak. Azonban csak voltunk! Ugyanis itt Pannonia-telepen hosszú idő óta nem találkozunk kézbesítővel, postaalkalmazottal, akinél előfizetésünket megújíthatnánk (Különben itt, a Patak utcában jelentette ki a postakézbesítő annak idején, hogy: a Szentendrét pedig ne is tessék várni, mert az november elsejétől megszűnik. Mint látjuk, nem szűnt meg.) Kérjük panaszunk orvoslását. A Pannónia-telep lakói
